8. fejezet

Mit kezdjünk az elnyomással?

Ha még nem csomagoltál össze és vonultál el a hegyekbe, akkor valószínűleg elgondolkoztál azon, hogy az elnyomás problémakörét hogyan lehetne kezelni.

Az elnyomás tüneteinek felismerése

Az első lépés annak felismerése, hogy az emberek érzelmileg hullámvasutaznak-e, gyakran és mindenféle ok nélkül megbetegszenek-e, hatalmas ostobaságokat követnek-e el, vagy szenvednek-e attól, hogy a mosolyra vagy tréfálkozásra való képességüket elveszítették.

Néha egy rakás elnyomottat is találhatsz – egy családot, egy ágazatot, osztályt vagy szervezetet. A zűrzavar közepén természetesen egy elnyomót fogsz találni.

Az elnyomó megtalálása

Addig tanulmányozd az antiszociális személy jellemvonásait, amíg minden helyzetben fel nem tudod őket ismerni. Ha valakiben egy vagy több elnyomó jellemvonást fedezel fel, a többit is próbáld meg megtalálni.

Ha egyszer minden kétséget kizáróan beazonosítod az elnyomót, egy gyors megoldás juthat az eszedbe.

Ez viszont sajnálatos módon törvényellenes.

Intézkedéseket tenni

Az elnyomásra három fő megoldás létezik.

  1. A lehető legkevesebbet találkozol az elnyomóval.
  2. Ráveszed az elnyomót, hogy hagyjon fel az elnyomással.
  3. Eléred, hogy ne hasson rád az elnyomás.

Azt, hogy mely lehetőséget választjuk ki és azt hogyan alkalmazzuk, nagymértékben függ attól, hogy az elnyomóval milyen komoly kapcsolatban állunk és mit szeretnénk elérni. Egy elnyomóval kapcsolatban a legfontosabb kérdés a következő: milyen eredményt szeretnék elérni?

Felismerés

Az antiszociális személyiség kezelésének legkönnyebb, legegyszerűbb módszere abból áll, hogy felismerjük, mit és miért tesz. Ez a tudatosság szintje és általában csak felszínes kapcsolatok esetén hatékony.

A barátom, Carl egyszer a nővére miatt panaszkodott, aki folyamatosan azt követelte, hogy látogassák meg őt. A nővérem egy rosszindulatú szipirtyó – mesélte Carl. Mindig napokba telik, mire egy látogatás után rendbe jövök. Tényleg rettegek attól, hogy találkozzak vele. Egyszerűen nem tudom, hogy ennek mi az oka.

Röviden leírtam Carlnak, hogy egy mi is egy elnyomó. Azonnal felderült: Hé! Ez az! – mondta lelkesen. A nővérem pont egy ilyen elnyomó személy! Semmi kétségem nincs felőle.

Megkérdezett, hogy mit kellene tennie. Az attól függ, hogy mit szeretnél elérni… – kezdtem.

Tudod – szakított félbe elgondolkozva – Nem hiszem, hogy bármit is tennem kellene. Csupán az, hogy tudom, mire számíthatok, máris egy csomó mindent megmagyaráz. Az, hogy tudom, hogy ezt ő teszi velem, már elég. Pedig kezdtem azon gondolkodni, hogy velem van valami baj. Nem hiszem, hogy ezek után zavarni fog.

Az elnyomó nagyon ért ahhoz, hogy rávegyen minket, hogy hibásnak érezzük magunkat, ha az elnyomása miatt zaklatottak leszünk. Nagyon jól tud rejtőzködni és szereti, ha inkább a saját elménk épségét kérdőjelezzük meg, nem az övét. Amikor már előre felismerjük az elnyomó játszmáját, akkor őt be tudjuk azonosítani és többé nem a saját nemlétező jellemhibáink fognak minket aggasztani.

Így láthatjuk, hogy néha az elnyomás megértése is elégséges lehet.

Ideiglenes megkönnyebbülés

A hullámvasutazás, ahogy azt korábban láthattuk, álmatlanságot, valamint érzelmi és szellemi kimerülést okoz.

Ha csak néha szenvedsz az elnyomástól (ami véletlenül pont a kedves öreg Püfölde úr esetenkénti látogatásaival esik egybe), akkor a testmozgás azonnali megkönnyebbülést eredményez. Biciklizz, fuss, teniszezz, táncolj, ússz. Keress egy olyan elfoglaltságot, amely testileg kimerít.

A kapcsolat jellegének megváltoztatása

Néha egy elnyomó annyira eltiporhat minket, hogy az egyetlen hatékony megoldás az, ha az illetőt a lehető legkevesebbet látjuk.

Ha valakinek rendszeresen eltipor vagy kiborít minket, ha meggyőződtünk arról, hogy nem tudunk visszavágni, igyekezzünk az életünket úgy rendezni, hogy semmilyen vagy a lehető legkevesebb közünk legyen hozzá.

A legtöbb esetben ez a kezelési módszer nem okoz nehézséget. Személy szerint ezeket az embereket a legtöbbször elkerülöm. Nem megyek hozzájuk látogatóba és őket sem hívom meg. Valójában most, hogy már több eszem van, az elnyomókkal nem barátkozok és velük nem alakítok ki üzleti kapcsolatot.

Néha viszont nem könnyű az elnyomóktól távol maradni. Lehet, hogy pénzügyileg egy olyan főnöktől függünk, aki a a jövőbeli munkahelyeinket a jó hírnevünk lerombolásával veszélyeztetheti. Lehet, hogy érzelmileg erősen kötődünk valakihez és félünk attól, hogy őt megbántjuk. Gyakran van bűntudatunk amiatt, amit a múltban mások ellen elkövettünk, amikor pedig el szeretnénk menekülni, ezek az érzések felgyűlnek és megbénítanak minket.

Az egyik férfi ezt mondta: Én csak csodálni tudom azokat a férfiakat, akik elég bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a nem-feleségüket vagy a nem-anyjukat a család és a barátok minden ellenkező véleménye esetén otthagyják.

Úgy vágyok arra, hogy ehhez én is elég bátor legyek. 22 éve élek ebben a borzalmas házasságban, de mindig azokra hallgattam, akik azt mondogatták nekem, hogy a gyermekeimet helyezzem az első helyre.

A gyermekeim most már felnőttek és elmentek itthonról. Semmit nem hallunk felőlük, én pedig itt maradtam ezzel a borzalmas nőszeméllyel.

Ő 44 éves (de 64-nek tűnik), jéghideg és a véremet szívja. A családja és a barátai a közelünkbe sem jönnek, mert nem bírják elviselni a társaságát. Szívproblémáim vannak és magas a vérnyomásom. Nem bírom a veszekedéseket. Harc nélkül soha nem hagyna elmenni. Az a baj, hogy akkor kellett volna elköltöznöm, amikor ő még nézett ki valahogy, én meg egészséges voltam.

Egy elnyomóval soha nem egyszerű megküzdeni. Ha az lenne, akkor már eleve nem tudott volna minket elnyomni.

Amikor egy elnyomóval állunk kapcsolatban, minden kapcsolati forma, legyen az érzelmi, üzleti, családi, oktatási vagy társadalmi, a sebezhetőséged előtt tárja szélesre a kaput. Ezeken a kapcsolattípusokon keresztül meg lehet minket bántani, akár annyira is, hogy hullámvasutazni kezdjünk. Rajtunk múlik, hogy kitaláljuk, hogy ezeket kapcsolatokat hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy az elnyomó ne találjon olyan könnyen fogást rajtunk.

Egyszerűen néhány körülmény megváltoztatásával is nagymértékben enyhíthetjük a elnyomás életünkre gyakorolt hatását. Ez jelentheti azt, hogy másokkal mész el ebédelni vagy másokat hívsz át vasárnap estére pókerezni. Úgy változtasd meg a napirendedet, hogy az elnyomóval a lehető legkevesebbet kelljen találkoznod. Ha a munkahelyeden, az osztályban vagy a helyi pizzásnál mindenképpen találkoznod kellene vele, azt próbáld meg a lehető legrövidebbre fogni.

Amikor George-dzsal először találkoztam, folyamatosan hullámvasutazott. Gyakran volt beteg és komoly allergiától szenvedett. Folyton az üzleti ügyei miatt aggódott. Egy nap egy hosszú beszélgetés után rájöttem, hogy a legtöbb problémájának az üzleti partnere az okozója. A partner egyértelműen elnyomó volt és George mostanában jött rá, hogy a közös számlájukról titokban pénzt sikkaszt el.

Mindenképpen vele kell maradnod? – kérdeztem.

Ó, igen, muszáj. Nyolc évet töltöttünk azzal, hogy a vállalkozásunkat felépítsük. Öngyilkosság lenne most veszni hagyni az egészet, és nem engedhetem meg magamnak, hogy őt kivásároljam.

Van valami lehetőséged arra, hogy kevesebbet kelljen vele foglalkoznod?

Néhány perc gondolkozás után George felderült és elmosolyodott.

Igen, van.

Úgy tűnt, hogy a vállalkozást két részre lehetett bontani: George foglalkozott az üzleti biztosításokkal, a partnere pedig az egyéni biztosításokat kezelte.

Mivel éppen egy új székhelyet építettek, George felismerte, hogy az épületet két irodára lehet bontani, amelyet csak a közös előtér kötött össze.

Ezek mellett utasította a könyvelőket, hogy hozzanak létre két különálló számviteli struktúrát.

Amikor néhány hónappal később George-dzsal újra beszéltem, nagyon elégedett volt az új rendszerrel.

El sem tudod képzelni, hogy ez mennyire megváltoztatta az életemet. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Néha hetek telnek el anélkül, hogy találkoznék vele. Néha csak telefonon beszélek vele. De most, hogy már pénzügyileg nem kötődik hozzám, úgy találtam, hogy egyszerűen nem nyom el engem.

Ellentámadás

Amíg nem támadsz vissza, az antiszociális személy számára szabad préda vagy, folyamatosan zaklatni fog és tönkreteszi az életed. Ha viszont tudatod az elnyomóval, hogy nem hagyod magad megfélemlíteni (azaz visszavágsz), akkor általában meghátrál.

Néhány évvel ezelőtt, miután Los Angelesben tartottam egy előadást, találkoztam egy fiatal férfival, aki mostanában kezdett el fodrásziskolába járni. Szerette a munkáját, mondta, de az egyik tanuló, aki homoszexuális is volt, folyamatosan személyeskedő megjegyzéseket tett rá és rendszeresen felajánlkozott. Herbet viszont nem érdekelte és ezt meg is mondta neki. Ő mindezek ellenére tovább kínozta, és amikor Herb visszautasította, a többi tanulónak alattomos és gúnyos megjegyzéseket mondott. Ezek a támadások annyira zavarták, hogy Herb már az iskola otthagyásán gondolkozott. Ez a fickó teljesen megőrjít. Nem tudom, hogy mit tegyek. Kezdem utálni, hogy reggelente iskolába menjek. Tudnál valamit ajánlani?

Igen – válaszoltam. Ne nyomd el az érzéseidet. Tudasd vele, hogy hogy érzel iránta.

Ez nagyszerű! Eddig visszatartottam a dühömet, azt hittem, hogy nem helyes haragudni rá. Nagyon köszönöm.

Csak egy évvel később, amikor újra Los Angelesben jártam, tudtam Herbbel újra beszélni. Felidézte a legutóbbi találkozásunkat, én pedig megkérdeztem: Hogy alakult a helyzet?

Azt mondtad, hogy ne tartsam vissza az érzelmeimet. Megfogadtam a tanácsodat. A következő nap, amikor az a fickó újra beszólt, megragadtam a pólóját és megfenyegettem, hogy a napfényt is kiverem belőle. Megmondtam neki, hogy ha még egyszer előjön a dolgaival vagy mond rólam valamit, kórházba juttatom.

Herb felnevetett és folytatta – Csak köszönetet szerettem volna mondani. Később megtudtam, hogy másokat is zaklatott. Ők is utálták, de senki nem tudta, hogy mit kellene vele tenni. Még meg is köszönték, hogy a fickó elnyomó viselkedését megfékeztem! Ezek után senkinek nem okozott problémát. Tulajdonképpen egy idő után lelépett. És belegondolni abba, hogy majdnem én hagytam ott az iskolát…

Az ellentámadásnak nem kell mindig erőszakosnak lennie.

Miközben beszédeket és előadásokat tartottam, a hallgatóságom soraiban gyakran találkoztam össze káoszkalmárokkal.

Olyan alattomos kérdéseket tesznek fel, amellyel az előadás témáját próbálják meg becsmérelni.

A támadásokat általában kiparodizálom és olyan tréfás válaszokkal ütöm el, amelyekkel a közönségemet meg tudom nevettetni.

Egyszer, miközben egy hétvégi tanfolyamot vezettem, éppen a tesztekre adott helyes válaszokat mondtam el, amikor az egyik, az első sorban ülő férfi kifogásolni kezdte a válaszaimat. Nem, – mondta ki nyíltan. Én úgy gondolom, hogy a válasz…

Egyszerűen elmondta nekem ahelyett, hogy megkérdezett volna.

Mivel az elnyomó megjegyzéseivel most negyedjére szakított félbe, így válaszoltam: Ó igen? Azt hiszem, hogy Önt úgy kell feljegyeznem, mint az első 100%-os kudarcomat. Mindenki nevetett. Az elnyomó számára az, hogy kinevetik, sokkal elviselhetetlenebb, mint szinte bárki másnak. Az illető azonnal elhallgatott.

Ilyen körülmények között nem szoktam az elnyomókkal kemény kézzel bánni, ugyanis ezzel a hallgatóság többi részét zaklatnám csak fel – és ezzel pontosan az elnyomó bomlasztó szándékai szerint cselekednék.

Mondd ki, hogy mit tesz

A káoszkalmár által okozott sérülések minimalizálásában segít, ha minden elnyomó cselekedetet annak megtörténtekor beazonosítunk. Amikor általánosságokat mond, kérdezd meg: pontosan ki állítja ezt? Ha valamilyen módon el szeretne bátortalanítani, a próbálkozását ismerd fel és az ítéletét ne fogadd el. Pontosan címkézd fel a tetteit. A legtöbbször az elnyomó meghátrál, ha a cselekedeteit azonnal megnevezzük, ugyanis rájöttünk, hogy mit szeretne csinálni.

Egy vitacsoportban, amelybe régebben jártam, egészen addig kedveltem a vidám és építő jellegű beszélgetéseket, amíg amíg egy elnyomó is el nem kezdett odajárni. A jó kedélyű hangulat hamarosan kezdett eltűnni. Egy este a találkozóra vezetve az utastársammal megbeszéltük a problémát. Úgy döntöttünk, hogy ezt az elnyomót nem hagyjuk, hogy tovább játssza a kisded játékait. Aznap este minden elnyomó kommunikációját megtámadjuk.

Az elnyomónak egy hihetetlenül borzalmas estéje volt. Szembesítettük az általánosságaival és pontos részleteket követeltünk tőle. Megtaláltuk a megváltoztatott kommunikációját és kijavítottuk azokat. Abban a pillanatban jeleztük, hogy rossz célpontot választott, amikor azt megemlítette. Félbeszakítottuk és letorkolltuk a kritikus hangvételű megjegyzéseit. Meglepetésemre a csoporttársaim egyként csatlakoztak hozzám. Később megtudtam, hogy azon az estén más tagok is úgy döntöttek, hogy az elnyomót eltapossák. Többé nem is tért vissza közénk.

A visszavonulás

Néha a stratégiai visszavonulás hasznosabb lehet, mint a nyílt támadás.

Egy nap Linda barátnőm meglehetősen frusztráltan ült le velem ebédelni. Ó, a főnököm – sóhajtotta, amikor leült.

Linda éppen egy új városba szeretett volna költözni, ahol már munkát is el kezdett keresni. Úgy tervezte, hogy azután fog ezekről beszélni, miután mindent elrendezett. Lindát viszont váratlanul zavarba hozta, hogy az új főnöke tájékozódásképpen felhívta a jelenlegi munkaadóját. A mostani főnöke dühös lett (bár szinte mindig az volt), a barátnőmet pedig csalással, hálátlansággal, megfontolatlansággal és árulással vádolta. Linda hiába próbálta meg a körülményeket elmagyarázni, a főnöke nem volt hajlandó őt meghallgatni.

Szeretne velem ma délután beszélni – mondta nekem. Mit tegyek? Még csak meg sem hallgat!

Mit szeretnél elérni? Azt várod, hogy meggondolja magát, vagy csak szeretnéd, ha békén hagyna?

Egy kis gondolkodás után azt válaszolta: Tudom, hogy nem fogja magát meggondolni. Amióta nála dolgozok, soha semmivel kapcsolatban nem gondolta meg magát. Azt hiszem, hogy csak azt szeretném, hogy békén hagyjon.

Rendben. Akkor hagyd, hogy igaza legyen – javasoltam.

Hogyan?

Mondd neki, hogy sajnálod. Mondd meg neki, hogy tényleg meggondolatlan, felelőtlen és önző voltál. Azért ne felejtsd el, hogy nem gondoltad meg magad, bár ő nem is várja ezt tőled. Csak érts vele egyet. Ha ezzel sem tudod kiengesztelni, van még egy dolog, amit megtehetsz.

Mi az?

Nézz rá és kérdezd meg: Mit tehetek azért, hogy ezt helyrehozzam? Valószínűleg azt fogja mondani, hogy Semmit., de ezek után valószínűleg nem fog veled többet veszekedni.

Később Linda felhívott engem: Ez pontosan úgy alakult, ahogy mondtad. Miután megkérdeztem, hogy ezt hogy hozhatnám helyre, azt mondta, hogy Sehogy., majd utána nem kritizált tovább. Sőt, a délután hátralévő részében egészen udvariasan viselkedett.

Nem azt ajánlom, hogy lábtörlőt csinálj magadból – de előfordulhat, hogy egy ravasz visszavonulással azonnali eredményt tudsz elérni.

A gúnyos megadás

Ennek létezik egy változata, ami elég szórakoztató tud lenni. Találd meg az elnyomó szavai mögött rejtve meghúzódó szándékot, majd gúnyosan eltúlozva add meg magad.

Egyszer lelkesen meséltem egy tervemről Kirknek, amikor félbeszakított: De kedvesem, ez évekig eltarthat!

Igazad van – válaszoltam azonnal. Nem is fogok vele többet foglalkozni.

Nem, nem. Nem erre gondoltam, ne érts félre. Én csak … Nagyon gyorsan visszavonult és többé nem próbált meg a szándékomtól eltántorítani.

Fegyelem

Néha egyszerűen azzal meg tudod fékezni az elnyomást, hogy a környezetedben erősebb fegyelmet vezetsz be. Mondd meg a szomszédban lakó Szörcsi Marcsinak, hogy ha továbbra is a gyermekeidet kritizálgatja, akkor a házadban nem látod őt szívesen.

Ha az irodádban valaki tisztességtelenül viselkedik – mindenféle szükségtelen dolgot költségként számol el, büszke arra, ha valamit elrontott, túl sok kávészünetet tart, túl sokáig ebédel, elcseni a felszerelést vagy a különböző kellékeket – hozz egy határozott és a problémát kijavító szabályt, azaz követelj erősebb fegyelmet. Azt fogod találni, hogy a emberek azonnal rendesen fognak viselkedni.

Ezzel ellentétben az elnyomó személy hangosan zsörtölődik, a fegyelemre panaszkodik és valószínűleg elhagyja a szervezetet.

Nyilvánosság

Noha már több éve elváltak, Cindy-t a korábbi férje még mindig elnyomta. A válás közben folyamatosan általánosságokkal fenyegették, például ha nem bánik jól a gyermekekkel, akkor elveszik tőle. Ennek következtében Cindy folyamatosan attól rettegett, hogy a volt férje bármikor átjöhet és elveheti a lányait.

Amikor az elnyomás működését elmagyaráztam, Cindy egyetértett azzal, hogy a férje elnyomó. Kegyetlennek, érzéketlennek és hidegnek, valamint szexuális perverznek írta le, olyannak, aki folyamatosan törvénytelen tetteket követ el.

Úgy gondolod, hogy valami bűnt követett el? – kérdeztem. Ha így van, akkor a bíróság soha nem fogja hagyni, hogy elvegye a gyermekeidet.

Biztos vagyok benne, hogy bűnözött. Ő egy nagy ingatlanfejlesztő és nem azzal szerezte a millióit, hogy a jófiút játszotta. Tudom, hogy néhány elég kétes ügyletben is részt vett. Egy kicsit elmerengett, majd döntött: Fel fogok bérelni egy magánnyomozót.

Amikor néhány hónappal később Cindy-vel újra találkoztam, sugárzóan boldog volt. A tanácsod megmentette az életemet. Miután veled beszéltem, rájöttem, hogy nem kell nyomozót fogadnom. Teljesen biztos voltam abban, hogy egy pert akármikor meg tudnék nyerni ellene, így egyszerűen kijelentettem, hogy a gyermekeket illetően többé egy fenyegetést sem akarok hallani. Felismerte, hogy komolyan gondolom, és szó nélkül beleegyezett.

Az elnyomásra immúnisnak lenni

Annak ellenére, hogy az elnyomás összezúzott és eltaposott minket, vissza az életünk irányítását vissza tudjuk szerezni. Ki tudjuk törölni azokat a területeket, amelyek sebezhetővé tesznek minket. Erősebbé tudunk válni és többé nem válunk a félelem kalmárának tehetetlen áldozatává.

Túlzott leegyszerűsítés az, hogy az elnyomót nagy, csúnya szörnynek tekintjük, miközben mi magunk a tökéletesen ártalmatlan és patyolattiszta lelkű áldozatok vagyunk. Mindannyian szerepet játszottunk abban, hogy elnyomhassanak bennünket.

A szcientológia tanácsadás hatására a múltunk és jelenünk elnyomóit meg tudjuk találni és meg tudunk szabadulni azoktól a gyenge területektől, amelyek minket elnyomhatóvá tesznek.

Összegzés

  1. TALÁLKOZZ KEVESEBBET AZ ELNYOMÓVAL. El a leggyorsabb megoldás és azonnali eredményt hoz. Én arra szavazok, hogy a lehető legkevesebb közöd legyen az elnyomóhoz. Kinek van rájuk szüksége?
  2. ÁLLÍTSD MEG AZ ELNYOMÓT. Ha visszatámadsz, az elnyomó tudni fogja, hogy nem tudott megfélemlíteni. Ezt többféleképpen is megteheted:
    1. Világíts rá az elnyomásra. Követeld meg, hogy az általánosságok helyett pontosan fogalmazzon. Javítsd ki, ha rossz célpontot választ. Azonosítsd be és jelezd, ha a kommunikációt kifacsarja. Ne hagyd, hogy rossz híreket továbbítson. Ne hagyd, hogy a teendőid elvégzésében megakadályozzon.
    2. Fegyelem. Amikor a kapcsolatod lehetővé teszi, hozz olyan határozott szabályokat, amelyekkel az elnyomót irányítani tudod és amelyek segítségével az általa okozott kár mértékét a lehető legkisebbre tudod csökkenteni.
    3. Szembenézés. Fordulj szembe az antiszociális személlyé és mondd meg neki, hogy nem hagyod, hogy téged elnyomjon. Ahol lehetséges, ott tedd őt nevetségessé. Amikor szükséges, vidd az ügyet a bíróságra.
    4. Nyilvánosság. Fedd fel, hogy pontosan mit is tesz, majd a cselekedeteit a munkatársai, a családtagjai, illetve a törvény emberei előtt hozd nyilvánosságra.
  3. TEDD MAGAD SÉRTHETETLENNÉ. Ez a végső megoldás arra, boldog legyél.
    1. Szüntesd meg a függőséget. Ne függj többé az elnyomótól, így automatikusan megszűnik a hatalma feletted.
    2. Kapj személyes tanácsadást. A szcientológia tanácsadás a legtöbb embernek képes segíteni abban, hogy ne lehessen őket elnyomni, ugyanis megszünteti azokat a gyenge pontokat, amelyeket az elnyomó kihasználna.

Ezek a tanácsok nem megoldást nyújtanak, inkább csak vezérelvként szolgálnak. Találhatsz más ötleteket, talán még jobbakat is, amelyek segítségével visszaszerezheted a lelki nyugalmad.

Nem minden emberi rosszat lehet elnyomással magyarázni. Más okok, más válaszok is létezhetnek. Ha viszont egy elnyomót találnál a környezetedben, TEGYÉL VELE KAPCSOLATBAN VALAMIT.

Az elméd épsége, sőt az életed múlhat rajta.

Az elnyomás nem kellemes téma. Az élet sötét, csúnya oldalán található. Ha viszont megérted az elnyomást és megtanulsz uralkodni rajta, mindannyiunkat kivezethetsz a napfénybe.

Sok szerencsét!

7. Megengedhetjük magunknak az elnyomás figyelmen kívül hagyását? Ruth Minshull: Fent és lent