3. fejezet
Az elnyomó személy
Az emberiség alapvetően attól szenved, hogy meg van osztva olyanokra, akik építenek, és olyanokra, akik rombolnak.
L. Ron Hubbard – A dianetika és a szcientológia technikai hírlevelei
Miután az érzelmi fentek és lentek problémáját tanulmányozta, L. Ron Hubbard felismerte, hogy egy személy akkor hullámvasutazik, amikor egy elnyomó személlyel lép kapcsolatba.
Az elnyomó személy olyan valaki, aki mentálisan épnek tűnik, de aki valójában tartós elmezavarban szenved, ugyanis meg van győződve arról, hogy a túlélése érdekében másokat el kell nyomnia és össze kell zúznia.
Az elnyomó személyen (más néven az antiszociális személyen) elhatalmasodott elmezavar hatására félni kezd másoktól és azt hiszi, hogy mindenki az ellensége.
Az elnyomó személy meggyőződése, noha ennek ritkán ad hangot, sokkal mélyebb és erőteljesebb, mint az általában a paranoiá
-hoz társított üldözési mánia. Azért, hogy megvédje magát, arra a következtetésre jutott, hogy mindenki mást meg kell állítania.
Sajnálatos módon viszont annyira titkolódzó, hogy ritkán gondolnak az elmebeteggé nyilvánítására.
Tönkretesz dolgokat, megbánt másokat, elnyomja őket. Körülötte a jótettek megszűnnek és helytelen tettek jelennek meg.
L. Ron Hubbard – Szervezeti Ügyvezetői tanfolyam
Ernie megfordult az ágyában és beleütött a párnájába. Néhány percig nyugodtan feküdt, majd kimerülten felült és felkapcsolta a lámpát. Mi a baj velem?
– gondolkozott. Miért nem tudok aludni?
Az elméjében végigpörgette a napját. Reggel kitűnő formában indított, az új eladási tervétől teljesen fel volt lelkesedve. A főnöke is lelkes volt és mondta neki, hogy nyugodtan folytassa. Ernie a délelőttjét a terve megvalósításával töltve nagyon jól érezte magát, majd eljött az ideje annak, hogy az apjával megebédeljen.
Délután megmagyarázhatatlanul rosszkedvű volt. A gyomra forgott. Végül amellett döntött, hogy a homár miatt lehetett ez.
A gondolatai a nap további része körül forogtak. Több hibát is vétett. Szerencsére két költségesnek tűnő hibáját az éber titkárnője észrevette.
Ernie lekapcsolta a hálószobában a lámpát. A fent és lent hűen leírja az életemet
– sóhajtotta. Miért nem tudok a mindig vidámak és gondtalanok közé tartozni?
Ernie napjának fordulópontja valójában az apjával elköltött ebéd volt. Mivel Ernie abban reménykedett, hogy az apja jóváhagyását és tiszteletét elnyerheti, elmagyarázta, hogy az eladási terve hogyan is néz ki. Az apja erre azt válaszolta: Igen, pontosan így kellene gondolkoznod. Mire vársz? Nos, eszembe jutott az Egyesült Termékek egyik hatalmas eladási kampánya.
Az apja tovább folytatta és számos, az óriási nemzetközi vállalatok által levezényelt klasszikus eladási kampányt írt le. Egy tájékozatlan kívülálló könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy Ernie apja nem csak jóváhagyta az elképzeléseit, hanem remélte, hogy még nagyobb sikerek elérésére ösztönözheti. Amikor viszont az apja hosszadalmasan sorolta a legendás eladási kampányokat, Ernie elképzeléseit (és Ernie cégét is) a nemzetközi kereskedelemben jelentéktelennek tüntette fel. A lelkesítő beszéd mögött meghúzódó valódi szándék Ernie és terveinek lekicsinylése volt.
Ernie-t ez a fajta atyáskodó lelkesítés
éveken keresztül visszafogta.
Az apja egy elnyomó személy volt.
Azt, hogy egy személy elnyomó, a szándékai határozzák meg. A legtöbb ember jó szándékú, őszintén segíteni szeretnének társaiknak és szeretnék, hogy jobban boldoguljanak. Az antiszociális személyiség viszont – miközben úgy tesz, mintha másoknak segítene vagy másokat vezetne – elkerülhetetlenül a boldogtalanságba és a romlásba taszítja őket.
Azok kivételével, akik az utóbbi húsz évüket egy csendes-óceáni szigeten elhagyatva (és egyedül) töltötték, mindannyian ismerünk néhány elnyomó személyt.
Viszont hogyan azonosítjuk be őket?
Életem során többször úgy éreztem, hogy amikor bizonyos emberekkel találkozok, a hangulatom hirtelen nagyon mélyre esik. Ezekben az esetekben azt feltételeztem, hogy velem van valami baj, és noha utólag már bántam, nem hallgattam az ösztöneimre.
Néhány évvel ezelőttig semmilyen ezekre a korai figyelmeztető jelekre vonatkozó információval nem rendelkeztem. Most viszont utólag visszagondolva úgy találom, hogy ők mind SP-k (elnyomó személyek, angolul suppressive persons) voltak.
A következő fejezetben az elnyomó személy jellemzőit mutatom be. Ha ösztönösen de valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem kedveltél egy férfit vagy egy nőt (vagy néhanapján egy állatiasan viselkedő gyereket), akkor ezek a részek igazolhatják az ösztönösen kialakult véleményedet.
Azoknak a jólelkű személyeknek, akiknek mindenkiről csak kedves gondolata van, a következő fejezet gyomorbavágó lehet. Azt fogod találni, hogy az egész elképzelést szeretnéd visszautasítani és minden jellemvonásra valamilyen megnyugtató magyarázatot szeretnél adni.
Végül pedig ha az általad olvasott anyag több pontjában is bűnösnek találod magad, csak annyit mondhatok: tarts ki, sokan vannak hozzád hasonlók. Az 5. fejezetben megnyugvásra lelsz.
⇐ 2. Miért hullámvasutazunk? | ⇑ Ruth Minshull: Fent és lent | ⇒ 4. A jellemzők |