19. ÁRTÓ TETTEK, MOTIVÁTOROK ÉS VISSZATARTÁSOK
- 19.1 A valóság duplikációja
- 19.2 Mások érzéklete
- 19.3 Karma
- 19.4 Az áldozat oldala
- 19.5 Többet az ártó tettekről
- 19.6 Visszatartások
- 19.7 Az elvétett visszatartás
Létünk ezen késői állapotában gyakran látunk olyan viselkedésmintákat, amelyekben valaki a másiknak próbál ártani.
A viszály és az egymás feletti uralkodás játszmáját már nagyon régóta játsszuk. Még azok is, akik magas szintű erkölcsi kódexet mondhatnak magukénak, gyakran inkább a megbánás ideiglenes szakaszában vannak és nem igazán hagytak fel a küzdelemmel, amit az az elszántság is mutat, amellyel mások megbüntetésére törekszenek.
Egy igazán magas szintű etika viszont mások elfogadását és a másoknak megbocsátást is magába foglalná, amint azt az előző fejezetben is érintettük.
Tehát most egyelőre tegyük félre az emberek erkölcsi igazolásainak célpontjait (amelyeket majd egy másik fejezetben tekintünk meg), és most csak azokat a mechanizmusokat vizsgáljuk meg, amelyek akkor lépnek fel, amikor valaki valaki mást bánt.
Először is ott van magának a cselekedetnek az elkövetése, amely valakire vagy valakikre nyíltan ártalmas. Most nem a tett helyességéről vagy helytelenségéről beszélünk, sem a mögötte álló szándékokról, hanem csak magáról a cselekedetről. Ezeket gyakran ártó tett-eknek (angolul overt-eknek) hívják a szcientológiában.
Ezen kívül létezik egy hajlam arra, hogy a mérleg serpenyőit egyensúlyban tartsuk. Ha valakit megütnek, úgy érzi, hogy visszaüthet. Így a személy jogot formál arra, hogy azt a sérülést, amelyet ő okozott, egy olyan másik motiválta (indokolta), amelyet valaki más követett el ellene. Viszont mivel ragaszkodik ahhoz, hogy az okozott sérülést kiegyensúlyozza, olyan motiválatlan, ártalmas cselekedetei keletkeznek, amelyeket megérdemelten kapottnak tartott sérülések jövőbeli motivátoraival kell kiegyensúlyoznia.
Ez a minta, azaz amikor valaki egy indokolatlan ártalmas tettet követ el, amely után később neki ilyen sérüléseket okozó motivátorokban részesül, ártó tett-motivátor sorozatnak hívunk, szándékait és céljait tekintve pedig megegyezik a keleti gyakorlatokban leírt karma tényleges mechanizmusával. De mi magasabb szinten ismerjük ezt a mechanizmust, mivel a karmát nem kívülről kényszerítik ránk. A személy kényszeríti azt saját magára.
Végül pedig megtalálhatjuk a személy által okozott sérülés visszatartását, a bűntudatot, a titoktartást és a lelki összeomlást, amely az egyén társadalomtól történő visszahúzódását kíséri.
Ezeket a dolgokat ebben a fejezetben még meg fogjuk vizsgálni, de először tekintsük át az alapokat.
19.1 A valóság duplikációja
A valóság alapvetően nem más, mint a lélek által kivetített és megosztott illúzió.
Az elválasztódott töredékek viszont inkább távolságot és kommunikációt tartanak fent egymással, mivel így valósulhat meg az egyéniség és a teremtés.
A kommunikáció ellenben a forrás és a cél között egy másolatot hoz létre. Mindegyik résztvevőről el lehet mondani, hogy a saját univerzumukban hozzák létre a kommunikációt, majd ezeket összehangolásával kerül át az egyikből a másikba a másolat.
A valóság egészét úgy is lehet tekinteni, mint mindegyikünknek a többiekkel történő folyamatos kommunikációját.
Ezen a területen már elvégeztünk néhány eljárást, főleg a duplikációról szóló fejezetben.
A kommunikációban részt vevő felek között mindig létezik valamilyen azonossá válás és duplikáció.
Ez a fizikai kommunikációra is igaz. Amikor valakit átölelsz vagy megütsz, a legmélyebb szinten ott találjuk a valóság elképzelését és a résztvevő felek között a valóság megosztását is. Mind a forrás, mint a hatás szerepe mindkét, egymással kapcsolatba került személy saját univerzumában is megtalálható.
Ez nagyon könnyűvé teszi a kölcsönhatás másik oldalról történő észlelését vagy az ellenkező szerep lemásolását.
Ez egy elég kívánatos dolog, ha a kölcsönhatás mind a két résztvevő fél szempontjából kívánatos, viszont a pokol kapuit nyitja meg, ha a kölcsönhatás ártalmas, mivel az elkövető az áldozat szerepét is létrehozza és fordítva, és az idők során a két szerep között oda-vissza csapódva mind a ketten a mélybe zuhanhatnak.
Így kapjuk meg azt az aranyszabályt, hogy ne tedd azt másokkal, amiről azt szeretnéd, hogy mások ne tegyék meg veled. Viszont nem igazán a cselekedet, hanem a másik nézőpontjából megtapasztalt hatás az, amit a személynek hajlandónak kell lenni elfogadni. Tehát nem az számít, hogy a te nézőpontodból tetszene-e neked a dolog, hanem az, hogy az ő nézőpontjukból tetszene-e neked, minden vele járó következményével egyetemben.
Mindvégig hatással vagyunk egymásra. Ezek a kölcsönhatások nem szükségképpen maradandóak és ezek a másolatok nem mindig kényszeresen jönnek létre.
A meghatározó tényező a konfrontálás hiánya. Amikor valaki nem hajlandó megtapasztalni a létrejött hatást, amikor valaki nem hajlandó a szembenálló szerepével szembenézni, akkor az felfüggesztett állapotban marad arra várva, a személy ezt megtegye.
Első lépésként ennek inkább a pozitív, mint a negatív oldalával fogunk foglalkozni. Ahogy azt a kellemes pillanatok felidézésével is végeztük, a pozitív oldallal végzett munka figyelmi egységeket és energiát von ki a beragadt negatív részekből, meggyengítve azokat és lendületet építve fel, így könnyebb dolgod lesz, amikor az azokkal szembenézésre kerül sor.
Először is futtasd felváltva a következő utasításokat:
19.1 a) Idézz fel egy olyan időszakot amely mind neked, mind valaki másnak kellemes volt.
19.1 b) Fuss végig ezen a tapasztalaton az ő nézőpontjukból is, megpróbálva azt érezni, amit ők érezhettek.
19.2 Mások érzéklete
A feladat az, hogy mások nézőpontjából érezz és tapasztalj meg dolgokat.
Ha másokkal nem kerülsz testi kapcsolatba, akkor lehet, hogy ezen napokon vagy heteken keresztül fokozatosan kell dolgoznod, ahogy alkalom adódik rá. Viszont ragaszkodj ahhoz, hogy ezt megcsináld, még ha gyakorlati okokból a következő fejezetekre is térsz át.
Most a hangsúly a másokkal való kellemes kapcsolatokon és azon van, hogy a nézőpontjukból kapott érzékleteiket és benyomásaikat megpróbálod duplikálni.
Ezt úgy is megteheted, hogy elképzeled, hogyan látszol és hallatszol másoknak, miközben velük beszélsz, de a legjobb eredményt akkor lehet megkapni, amikor közvetlen, érintéses kapcsolat jön létre és ezt a másik oldalról próbálod meg érezni.
A legjobb az, amikor van egy olyan barátod vagy partnered, aki ezt a feladatot gyakorolni fogja veled, így egy bizonyos cselekedetet ismételten végre tudsz hajtani. Csupán újra meg újra rázz vele kezet vagy tedd a karod a válla köré, és közben minden egyes alkalommal próbálod meg megérezni a másik oldal által kapott érzetet.
Ezt egy háziállat, például egy macska dédelgetésével is megteheted, miközben minden általa kapott érzetet megpróbálsz megérezni.
Egy jó masszőr vagy csontkovács ezt gyakran ösztönösen használja, megpróbálja az általa létrehozott hatást megérezni, mivel ezzel a pontosságát és a hatékonyságát fejleszti.
Ezt pedig rejtve is végezheted, egy kézfogás vagy valami ehhez hasonló során, amikor a másik által kapott érzetet próbálod megkapni.
Mások érzékleteinek az észlelése általában szeretkezés közben működik a legjobban. Ha a puszta fizikai vágyon kívül a törődés és az érzelmek is szerepet játszanak, a partnerek gyakran egy kicsit próbálkozás nélkül is érzik azt, amit a másik. Ha alkalom adódik rá, igyekezz ezt tudatosan végezni.
19.3 Karma
Előfordulhatnak olyan időszakok, amikor úgy érzed, hogy valaki másnak ártottál. Ez lehet szándékos ártalom, lehet véletlen, vagy akár mások védelme miatt is megtehetted ezt.
Ha még nem néztél szembe ezzel a dologgal, akkor lehet, hogy a színfalak mögött rejtőzködik és lehet, hogy fel kell készülnöd arra, hogy megtapasztald az általad létrehozott hatást.
A legegyszerűbb megoldás az, ha most azonnal szembenézel vele és elképzelt formában megtapasztalod a hatást. Ha már egyszer szembenéztél vele, tovább már nem lesz szükséged arra, hogy magaddal cipeld vagy hogy valamilyen tudatalatti szinten jövőbeli feladatokat tervezz magadnak.
Természetesen egy adott pillanatban rengeteg dolog nincs "feltöltődve". Sokuk szunnyad a háttérben. Ez az oka annak, hogy ennyi mindennel ilyen sokáig szabadon tudtál maradni.
Valójában ez a mechanizmus egyáltalán nem hasznos és még csak nem is növeli a személy erkölcsi érzékét. A kiegyensúlyozó megtorlás általában az eredeti ártó tettől oly távoli időben következik be, hogy semmilyen okulás vagy viselkedésbeli fejlődés nem jelentkezik.
Ha bármilyen lelkiismeret-furdalásod van amiatt, hogy a büntetés mechanizmusát megszünteted, kérlek, ismerd fel, hogy sokkal jobb viselkedést tapasztalsz attól, aki hajlandó a dolgokat mások nézőpontjából is megtapasztalni, mint amilyet attól kapsz, akit egy olyan mechanizmus félemlített meg, amely soha nem működött rendesen.
Ezt a következőképpen futtasd:
Válassz ki egy olyan élményt, amikor valakit megbántottál. Kezdd a könnyebbekkel, főleg azokkal, amelyeket megbántál, különösen a barátságtalan szavakkal és más érzéseinek a megbántásával. Inkább fokozatosan haladj a nehezebbek felé, minthogy egyből nekiláss azok keresésének.
Az élményt az áldozat nézőpontjából képzeld el, tekintettel arra, amit ők akkor éreztek.
Ha ez egy kis megkönnyebbülés kíséretében nem oszlik fel azonnal, akkor felváltva figyeld meg a saját tetted és figyeld meg azt a másik nézőpontjából is.
Ha a feloszlás helyett inkább tömörebbé válik, keress egy korábbi hasonló eseményt és futtasd a fenti módon.
Ha az ártalom bekövetkeztének pillanatában az áldozat nem volt jelen, mint amikor egy parkoló autót karcolsz meg, képzeld el, hogyan érezhettek akkor, amikor felfedezték a sérülést.
Ha az ártó tett egy csoport vagy a társadalom ellen irányult, képzelj el egyéneket és azt, hogy ez milyen hatással volt rájuk.
Addig fuss végig minden, az elmédben felbukkanó ártó tetten, amíg csak azok meg nem szűnnek jelentkezni. Ezután haladj a következő fejezetre.
19.4 Az áldozat oldala
A dolgokkal szembenézés ezen hiánya és az ellenkező oldal szerepének a végrehajtása az áldozattal is megeshet. Az emberek gyakran dramatizálják a velük tett dolgokat azzal, hogy azt másokon ugyanolyan módon elkövetik.
Szintén a nagyon könnyű eseményekkel kezdj, mint amikor valaki felbosszantott vagy leértékelt, majd fokozatosan haladj a súlyosabb események felé.
Futtasd úgy, mint fent, az elkövető oldalát elképzelve és a nézőpontját teljesen konfrontálva (amely elég kellemetlen lehet).
Amikor az esemény töltése feloszlik, képesnek kell lenned szembenézni a megtételével, miközben nem érzel semmilyen késztetést vagy vágyat arra, hogy meg is tedd azt. Előfordulhatnak olyan időszakok, amikor bántanod kell valakit (például amikor ellen kell állnod a támadódnak), tehát képesnek kell lenned egy ilyen cselekedettel szembenézni, de nem szabad szükséget vagy kényszert érezned a megtételére.
19.5 Többet az ártó tettekről
Most minden olyan területen, ahol komoly nehézségekbe ütközöl vagy ahol bajba kerülsz, ellenőrizd, létezik-e olyan ártalom, amelyet te okoztál másoknak és azt a fenti 19.3-ban megadott eljárással oszlasd fel.
Megjegyzendő, hogy nem ez az egyetlen oka annak, hogy ilyen dolgok történnek veled. Nem minden nem kívánt dolog olyan, amely a karmádon keresztül száll vissza a fejedre. Egy bizonyos területen pedig nem ez a nehézségek egyetlen oka.
Ha viszont a probléma minden konfrontálási és kezelési kísérlet ellenére fennmarad, akkor ez egyike a legfőbb jelölteknek.
Az eljárások futtatása során általánosságban a dolgoknak inkább az ártó oldalát érdemes futtatnod, mivel ekkor inkább okozol, nem pedig hatás vagy. Azzal is szembe kell nézned, amit veled tettek, de ha túl sokat időzöl ezen, hajlamos leszel a környezeted hatása alá kerülni ahelyett, hogy átvennéd annak az irányítását.
Megjegyzendő, hogy a környezeted nagy része magától az élettől származik, nem pedig attól, hogy valamilyen karmikus végzetet teljesítesz be magadon. Ha egy okozó nézőpontot tartasz fent, akkor tiéd lesz az irányítás, ha pedig a hatásét, akkor minden kósza szellőnek áldozatul eshetsz.
19.6 Visszatartások
Amikor valaki valamit visszatart, akkor megzabolázza a saját cselekedeteit és visszafogja a lendületét.
Megjegyzendő, hogy valamit visszatartani más, mint valamit egyszerűen nem mondani el. A visszatartás egy aktív, tevékeny megfékezés. Semmi nem kényszerít arra, hogy az égvilágon mindenkinek mindent elmondjál. Amikor viszont elkezdesz visszatartani dolgokat, úgy saját magad is visszafogod.
Számos oka van annak, hogy valaki valamit visszatart.
Az első a segítő szándék, amely a füllentéshez hasonlítható. Például valaki bátoríthat olyan valakit, aki most kezdett el festeni, és visszatarthatja az első festményéről a véleményét arra számítva, hogy a másodiknál már jobban fog teljesíteni.
A második társadalmi okokra vezethető vissza. Valaki visszatarthat olyan dolgokat, amelyeket nem tart ártalmasaknak, de egy s más okból társadalmilag elfogadhatatlannak tart. Általában ezek csupán szégyenkezésből vagy a társadalmilag helyes viselkedéssel kapcsolatos egyet nem értésből fakadnak, de rendkívüli esetben ezek akár életveszélyes helyzetek is lehetnek, olyan mértékűek, mint a zsidóké Hitler uralma alatt.
A harmadik pedig az a nyilvánvaló ok, amely esetében valaki olyan tettet követett el, amelyet rossznak vagy ártalmasnak tart és amelyről azt tartja, hogy el kell rejtenie. Ennek még a fentebb tárgyalt módon bűnhődés és megtorlás formájában további hatásai is vannak.
Viszont a visszatartás miatt mind a három okból bajba kerülhetsz.
Amikor túl sok mindent tartasz vissza, akkor a kommunikációs vonalaidat megszakítod, és ahogy azt a könyv előző részében tárgyaltuk, a megszakított kommunikáció problémákhoz és más nehézségekhez vezethet.
Mivel ezen túl a visszatartás hajlamos befelé fordítani, a személy inkább a hatás nézőpontjába kerül, nem pedig az okozóéba, azaz a személyt az élete irányítása helyett annak hatása alá helyezi.
Ezen túl a visszatartás visszahúzó tényező és a személyt hajlamos rávenni arra, hogy az ártó tetteinek motivátorait bekapcsolja.
Ezért kívánatos, hogy teljesen felszámoljuk a visszatartásokat. Ha szükséges, akkor a személy képes lesz valamit nem megemlíteni anélkül, hogy azt visszatartaná. Ez szintén nem tökéletes megoldás, mivel bizonyos megkötéseket helyez a kommunikációra, de a visszatartásra való hajlam nélkül, és sok esetben úgy fogod találni, hogy könnyebb a dolgokat tisztába tenni, de a legjobb az, ha először töltést veszünk le a visszatartásról, mivel az ítélőképességed gyenge azokon a területeken, ahol jelentős visszatartásod van.
Ezt a korábbi, kommunikációról szóló fejezetben használt módhoz hasonlóan lehet kezelni.
Vegyél elő egy köteg papírt és kezdj el vallomásokat írni. Legyen nagyon részletes és világos. Címezd azoknak az embereknek vagy csoportoknak, amelyek elől visszatartod a dolgokat.
Fedj le minden olyan dolgot, amelyet valaki elől visszatartasz, főleg a rossz cselekedeteket, de még azokat is, amelyeket igazoltnak érzel vagy amelyeket mások java érdekében cselekedtél.
Folytasd, amíg úgy nem érzed, hogy tényleg mindent elmondtál, és már semmit nem tartasz vissza vagy rejtesz el. Olyan érzésednek kell lennie, hogy teljesen kinyíltál és megtisztítottad magad. A gyónás jót tesz a léleknek.
Ezután égesd el ezeket.
Miután elégtek, újra nézz körül és figyeld meg azokat, akik elől visszatartottál dolgokat.
Fontold meg, hogy most már helyénvaló-e elmondani azokat a dolgokat, amelyeket visszatartottál. Néhány esetben az lesz, és ezt kell tenned, hogy az adott területen nyugtod legyen. Néhány esetben még az is helyénvaló lehet, hogy kárpótlást nyújts vagy bocsánatot kérj, amely esetben ezt tedd is meg.
Ha pedig ez nem tűnik helyesnek és ezzel kapcsolatban kényelmesen érzed magad, valamint képes vagy anélkül ejteni a témát, hogy rárögzülne a figyelmed, akkor tedd ezt és egyszerűen ne kezdj el róla beszélni.
Ha viszont bűnösnek érzed magad vagy úgy gondolod, hogy valamit visszatartasz, esetleg késztetést érzel arra, hogy megtámadj vagy leértékelj valakit, vagy ellenkezőleg, ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy kikotyogj dolgokat, akkor még több töltés található ezen a területen.
Ebben az esetben vagy a fenti eljárás befejezetlen, vagy pedig a következő szakaszban tárgyalt elvétett visszatartás jelenséget kell kezelni.
Ezért először nézd át a következő fejezetet, és ha ez nem tisztítja meg teljesen a dolgokat, akkor menj vissza, írj le még több vallomást és a fenti módon égesd el azokat. Ezután gyere vissza erre a lépésre.
19.7 Az elvétett visszatartás
Ha egy visszatartást majdnem felfedeztek, akkor felkavarodik. Ha ráadásul nem vagy biztos abban, hogy rájöttek-e vagy sem. akkor az még jobban felkavarodik. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a visszatartást elvétették. Valaki majdnem megtalálta, de elvétette (vagy megtalálta, de nem vagy biztos benne).
Ez a személy figyelmének a rögzülését okozhatja. Ez az egyik legtöbb bajt okozó jelenség ezen a területen.
A személy lehet, hogy elkezdi kritizálni azt, aki elvétette visszatartást. Ez nem a kritizálás egyetlen oka, de egy általános ok. A személy megpróbálja lecsökkenteni mások ítélőképességét és szavahihetőségét, mivel ők felismerhetik a rossztetteit.
Jegyezd meg, hogy ha valaki valamely nyilvánvaló ok nélkül hirtelen nagyon elkezd kritizálni (pedig nem törted össze a kocsiját vagy ilyesmi), lehet, hogy elvétetted valamely visszatartását. Ha ez történt, a legjobb az, ha másodjára megpróbálod kitalálni azt és megpróbálod számukra elég biztonságossá tenni a helyzetet ahhoz, hogy ténylegesen elmondhassák neked.
A saját elvétett visszatartásaidról annyit, hogy ha egyikük a figyelmed rögzülését okozza vagy ha a felfedezésétől való félelem aggaszt, szükséges kezelned azt. Ha pedig ez az öntisztítás során bármikor fellép, akkor azonnal el kell kezdened foglalkoznod vele és el kell takarítanod az útból, mivel túl sok figyelmedet foglalja le.
Ahhoz, hogy egy elvétett visszatartást eltakaríts, le kell írnod azt, amit tettél, beleértve annak pontos idejét, helyét, mi történt és minden mást, amit azzal kapcsolatban visszatartasz. Ha egy másnak okozott sérülés is jelen volt, a korábban tárgyalt módon konfrontáld az ő nézőpontjukat is.
Ezután figyeld meg az elvétett visszatartást és hogy mások mit csináltak akkor, amikor azt elvétették. Ezt ismételd mindenkire, aki elvétette azt, amíg a töltés fel nem oszlik.
Ha nem érsz el megkönnyebbülést, akkor keress egy korábbi hasonló elvétett visszatartást.
Ahogy a korábbi szakaszban is említettük, amint a töltés eltűnik, nem kell elmondanod azt a többieknek, de az lenne a legjobb, hogy ha ezt megtennéd. Először takarítsd el a töltést, mivel a töltés jelenléte megszünteti az ítélőképességed. Miután eltűnt, figyeld meg mind a te, mind az ő nézőpontjukból és gondold ki, mi lenne a legjobb cselekedet.
Végül az etikát és a erkölcsöt is meg fogjuk beszélni. de most az ökölszabály legyen az, hogy először a töltést kell eltakarítanod, utána pedig bízz az ösztöneidben.
⇐ 18. Okozás | ⇑ Az új könyv bemutatása | ⇒ 20. Egy további lépés kifelé |