10. fejezet

Küzdelem, veszekedés, könnyek

Mergatroid üvöltve dühöng, mert nem kap süteményt. Aranyoska könnyekben tör ki, amikor a babájára nem illik a ruhája. Amikor csöngetnek, a kis Polipka elfut és elbújik a szekrényben. Anya ott áll a családi káosz közepén és az öngyilkosságot fontolgatja. Apa nyugodtnak tűnik, de gyilkos hangulatban van.

Ezek mind reaktív érzelmek. Valóságosak, de irányítatlanok, és noha látszólag minden ok meglenne rá, nem illeszkednek a körülményekhez.

Egy képzett szcientológus ezeket az viselkedéseket az Érzelmi tónusskála bizonyos pontjaiként írná le. (A Tónusskála egy példányát lásd a fejezet végén.) A Tónusskála az érzelmek (vagy hangulatok) egy olyan sorozata, amely a túlélés legalacsonyabb szintjétől (az apátiától) a legmagasabbig (a lét derűs nyugalmáig) terjed.

A skálát L. Ron Hubbard több évnyi kutatás és megfigyelés után fejlesztette ki. Megfigyelte, hogy amikor valakit nagyobb veszteség ér vagy zaklatott lesz, akkor a skála alacsonyabb területeire esik le. Amint a körülmények jobbra fordulnak vagy a személy magához tér, az érzelmek bizonyos fokozatain keresztül emelkedik a megszokott tónustartományába. Ez az oka annak, hogy a pontok miért egy bizonyos sorrendben helyezkednek el a skálán. A tónusokhoz rendelt számoknak nincs jelentősége.

Ahogy valakivel az életben jó és rossz dolgok történnek, úgy mozog fel és le a skálán. Az ideje legnagyobb részében viszont egy bizonyos tónus körül mozog, és az élettel kapcsolatos cselekedeteit és gondolatait ez az érzelmi szint határozza meg. Valójában a tónusa maga az életfilozófiája.

Ha Ron Hubbard összes tónusskálára vonatkozó anyagát áttanulmányozod, nagyon hasznosnak fogod találni. Egy új személlyel találkozva a tónusát másodpercek alatt meg tudod határozni, és azonnal rengeteg mindent megtudhatsz róla. Tudod, hogy egy munkát hogy fog elvégezni, milyen témákról fog beszélni, mitől fog nevetni, egy új elképzelésre hogyan fog reagálni, pontosan továbbít egy kommunikációt vagy sem, hogyan kezeli az embereket, és mennyire fogják kedvelni. A tónusskála segít megválasztani a barátaidat vagy munkatársad (legyen az főnök vagy beosztott).

Egy gyermek érzelmi válaszának megértéséhez tanulmányozd át a táblázatot és figyeld meg az viselkedésminták elhelyezkedését és sorrendjét. Az a személy, aki magasabban van a skálán, jobban tele van élettel, hozzájárul a körülötte lévők túléléséhez. Egy alacsonyabb tónusú személy kevésbé él és jobban pusztítja a környezetét. A választóvonal 2,0-nál található. Ezen pont felett a személy ideje legnagyobb részében analitikusan gondolkozik, hozzájárul a élethez, megpróbál sikereket elérni. 2,0 alatt a személy egyre inkább reaktív és megpróbálja megakadályozni, hogy a teendőket elvégezzék. Minden feladatnak annyira negatív hozzáállással lát neki, hogy általában kudarcot vall vele.

Egy gyermek kezelésében sokat segíthet, ha felismered az érzelmi tónusait és azok egymásutániságát. Ha az egyik percben sír, a következőben pedig dühös, akkor a tónusszintje emelkedik. Ha ezek fordított sorrendben történnek, a tónusszintje csökken.

Minden egyes tónus kezelésének a mikéntjét a képességeid és a találékonyságod határozza meg, én csak néhány javaslatot és tilalmat fogalmazhatok meg.

Egy reaktív elmével ne próbálj meg érvelni, azt ugyanis az automatizmus kapcsolja be. Ha leülsz és egy magnóval vitatkozol, hasonló eredményeket fogsz elérni. A reaktív tónust figyelmen kívül hagyhatod, nyugtázhatod, megértheted – de soha ne vitatkozz vele.

A személyt a tónusa miatt ne ítéld el, ez csak a ma felöltött ruhája.

Ahogy öregszenek, a legtöbben egyre alacsonyabb és alacsonyabb tónusra süllyednek. A gyermekek a skálán rengeteget mozognak fel és le. Noha az alacsony tónusukat a tényleges ok (azaz a reaktív elme) auditálása nélkül nem tudjuk megszüntetni, egy gyermek tónusszintjének növelése érdekében rengeteget tehetünk.

Ha észreveszed, hogy egy bizonyos környezet, állapot, személy vagy szó egy kisgyermekben valamilyen alacsony tónusú megnyilvánulást vált ki, akkor tegyél meg mindent, hogy ezeket a restimuláló erőket megszüntethesd. Ha megrémül attól, hogy le a pincébe le kell mennie, ne erőltesd, hogy oda egyedül menjen le. Amikor egy kisbaba sír, próbáld meg megetetni. Tíz esetből kilencszer éhes, és nem képes várni. Ha a gyermeket zavarja, hogy Vili bácsi folyamatosan ugratja, az ilyen viselkedést ne engedd meg vele szemben.

Sem neked, sem másnak nem szabad a gyermekek nyomógomb-jait szándékosan nyomogatni. Ez azt jelenti, hogy nem szabad olyan dolgokat mondani vagy tenni, amelyek a reaktív elmét restimulálják. Amikor valakihez közel állunk, hamar megtanuljuk, hogy mely szavak vagy helyzetek azok, amelyek bizonyos érzelmi reakciókat váltanak ki. Tudjuk, hogy hogyan ríkassuk meg, dühítsük fel vagy félemlítsük meg. A gombok nyomogatása önmagában is a felelőtlen és alacsony tónusú viselkedés jellemzője.

Ha egy tónust krónikusan restimulálnak (azaz a gombot túl sokat nyomkodják), előfordulhat, hogy a személy véglegesen arra a tónusra kerül. Ha folyamatosan rémisztő helyzetekbe kerül, egy idő után általánosságban is ijedős és óvatos lesz.

Az alacsony tónusok általában a személy számára nem ismert okokból kapcsolódnak be automatikusan. A gyermekek viszont lehet, hogy egy bizonyos tónust azért vesznek fel, mert megoldja a környezetében található problémákat.

Ha egy gyermeket nem akkor dicsérsz meg, amikor valamit lelkesen és ügyesen végez el, hanem akkor reagálsz rá, amikor valami alacsony tónusút tesz, akkor a gyermek az alacsony tónust egyre gyakrabban fogja arra használni, hogy rád hatást gyakoroljon.

Kis Mortimer lelkesen rohan be a házba. Mama, jön a jégkrémes autó! Veszel nekem?

Nem, ma nem.

Mortimer ellenségessé válik. (Miért nem kaphatok, amikor szeretnék?) Ha a mama még mindig nem-et mond, dühös lesz. Ha a mama kitartó, a tónusskálán egyre lejjebb fog esni. Lehet, hogy azzal akarja megpuhítani, hogy elmondja neki, milyen kedves mama is ő, lehet, hogy adni akar neki valamit, együttérzésért könyörög, könnyekben tör ki vagy apátiás lesz.

Ha a mama kitart a döntése mellett és a hisztijét figyelmen kívül hagyja, a gyermek hamarosan magához tér és újra magas tónusra kerül. Ha viszont menet közben valamikor beadja a derekát, akkor a gyermek hamarosan további használatra betanulja azt a tónust. Ha sírásra megkapja a fagyit, akkor sírni fog, ha akar valamit. Ha mama elfenekeli, amiért dühös volt, de enged, amikor kedvesnek tetteti magát, akkor azért, hogy meggyőzze a mamát, rejtetten ellenséges lesz.

Annak a tónusnak hódolunk be, amelyiket a legkevésbé vagyunk képesek elviselni, így paradox módon mi magunk teremtjük meg azt a környezetet, amelyik a leginkább zavar minket. Ha a könnyeket nem vagy képes elviselni, akkor reagálni fogsz rájuk, és ezért amikor a gyermek hatni akar rád, sírni fog.

Így az élet egy olyan ördögi körré válik, amelyben a szeretteink egymásnak segítenek abban, hogy az őrülethez közelebb jussanak.

Találd meg a behódolás pillanatát. Melyik érzelem hatására adod be a derekad és adsz jutalmat vagy nyújtasz valamilyen mértékű figyelmet (amelybe a büntetés is beletartozik)? Ha egy gyermeknek addig nem nagyon válaszolsz, amíg hangos és problémás nem lesz, azt fogod találni, hogy lett egy hangos és problémás gyermeked. Ha addig nem foglalkozol vele, amíg beteg nem lesz vagy meg nem sérül, akkor lehet, hogy nyomorékká teszed.

Az előző lakhelyünkön Paul néha egy ellenségesség vagy unalom szintjén lévő barátjával játszogatott. Néha ennek a fiúnak az anyja átszólt a házunkba, hogy a fiát hazahívja vagy hogy valamiért elküldje. Ilyen alkalmakkor a fiú mindig nyafogni (0,9 a skálán) kezdett. A hangja és a viselkedése teljesen megváltozott. Alig lehetett benne felismerni azt a gyermeket, aki néhány perccel korábban lármásan játszott. Nyilvánvaló, hogy anya kezelésére ez volt a legjobb módszer. Könnyen megjósolható, hogy ha felnő és egy, az anyjára emlékeztető lányt vesz el, akkor folyamatosan az egy együttérzés szintjén fog leragadni.

Amikor egy gyermekkel foglalkozunk, ne felejtsük el Ron Hubbard egyik axiómáját:

10. axióma: Ebben az univerzumban a legmagasabb rendű cél egy hatás létrehozása.

– A szcientológia axiómái

Azt fogod találni, hogy mindenki hatást próbál létrehozni. Először mindannyian jó hatásokat akarunk létrehozni. Az erőfeszítéseink eredményeként csodálatot és elismerést szeretnénk szerezni. Ezen a szinten van az a kisgyermek, aki valamit meg szeretne neked mutatni, fel akar mászni a fára vagy el akar hajítani egy labdát. Azt szeretné, hogy csodáld meg azt, amit elért. Az elismerő kommunikációd az ő fizetsége.

Ha egy gyermeknek nem sikerül elismerést vagy csodálatot szereznie, még mindig egy hatást próbál meg létrehozni. Megpróbál elérni, hogy észrevegyék – azaz megpróbál feltűnő lenni. Zajosan és vadul fog viselkedni. Különös, rikító ruhákba öltözködhet vagy szokatlan frizurát hordhat.

Ha minden mással kudarcot vall, akkor megpróbálja elérni, hogy megbüntessék. Még mindig valamilyen hatást próbál létrehozni. Egy elhanyagolt gyermeknek még az elfenekelés is jobb, mintha teljesen figyelmen kívül hagynák. Egyikünk sem szeretné azt érezni, a létezésünkkel senki nem törődik vagy senki nem tud róla.

Egy barátom egyszer egy olyan vendégségbe ment el, ahol a felnőttek úgy döntöttek, hogy azzal fognak egy kisgyermeket megtréfálni, hogy őt nem veszik észre. Sorban egymás után keresztülnéztek a fiún és azt kérdezték: Hol van Billy? Azon gondolkozok, hova tűnhetett?

A gyermek először mosolygott és felkiáltott: Itt vagyok!

Néhány perccel később viszont a felnőttek számára még mindig láthatatlan volt. Gyorsan lement a skálán, ütögette őket, könyörgött, hogy vegyék észre, majd végül egyszerűen leült és sírt.

Ez kegyetlennek és embertelennek tűnik, és az is volt. Valamilyen szinten viszont sokunk teszi ugyanezt a gyermekekkel, csak éppen nem ilyen látványos módon. Amikor a magas tónusú ténykedését vagy képességeit nem, csak a hibáit vesszük észre, a thetánt soha nem nyugtázzuk. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy Te nem vagy ott. Csak a bankod van ott.

Fontos különbséget tenni aközött, hogy egy érzelem a körülményeknek megfelel-e vagy sem. Például elég természetellenes lenne, ha egy gyermek egy nagyobb veszteség hatására nem érez bánatot, vagy ha egy rárontó tigrissel szemben is teljesen nyugodt maradna. Emellett a gyermek a reaktív bankja hatására egy kis csecsebecse elveszítése miatt is bánatos lehet, ugyanis ez egy korábbi és nagyobb veszteséget restimulál. Lehet, hogy fél a macskáktól, mert az egy korábbi félelmét restimulálja. Ilyen esetekben tudasd vele, hogy megérted, hogyan is érez. Soha ne mondd egy gyermeknek, hogy ne sírjon, amikor bánatos, és soha ne mondd neki, hogy ne féljen, amikor a félelem szintjén van.

Egyszerűen csak oldd meg, hogy amikor figyelmet vagy együttérzést szeretne tőled, az alacsony tónusok használata ne váljon szokásává. Ha sír, amikor nem ehet sütit, akkor ezt hagyd figyelmen kívül és hagyd, hogy újra magas tónusra kerüljön. Sütit csak akkor adj neki, amikor vidám és jól viselkedik. Ha dühöngeni kezd, amikor nem segítesz neki összerakni a játékát, hagyd figyelmen kívül a dühét és várd meg, amíg értelmesen kér segítséget.

Néha az egyik fiú alacsony tónus használatával próbált meg rávenni arra, hogy azt tegyem, amit szeretne. Amikor ez történt, csak annyit mondtam: Te is tudod, hogy egy ilyen tónus miatt nem fogom meggondolni magam.

Az otthoni szabályok tekintetében elég határozott szoktam lenni. Így rengeteg veszekedéstől megkímélem magam, és a fegyelmezéshez szükséges tiszteletre is szert teszek. Emellett megpróbálok valamennyire rugalmas lenni abban a tekintetben, hogy mennyi döntést engedek át a fiaimnak. Voltak olyan alkalmak, amikor azt vettem észre, hogy náluk reaktívabb voltam, így ha egy olyan megoldást hallok, amelyik az enyémnél magasabb tónusú, odafigyelek rá.

Egyszer megtiltottam Paulnak, hogy az egyház ifjúsági csoportjának gyűlésére elmenjen, mert otthon valami vétséget követett el. Miután a véleményemnek hangot adtam, kiderült, hogy az ifjúsági csoport a helyi rádióállomást tervezte meglátogatni. Ő nem akarta kihagyni a látogatás, én pedig bántam a döntésemet, de a fegyelmen sem akartam lazítani.

A tervezett látogatás napján Paul megkeresett: Anya, beszélhetünk még egyszer az ifjúsági csoportos látogatásról?

Persze.

Szóval egy üzletet szeretnék ajánlani. Ha elengedsz a látogatásra, megcsinálom magamnak a tízórait és egy hétig ágyba viszem neked a reggelit.

Mivel a helyzetet magas tónusú módon kezelte (és mert szerettem ágyba kapni a reggelit), elfogadtam, hogy kicserélje a büntetését. Van olyan anya, aki egy ilyen ajánlatnak ellen tudna állni?

Azt a tényt, hogy a gyermekek bizonyos dolgokban magasabb tónusúak tudnak lenni, mint én, Lee négy éves korában egy példán keresztül mutatta meg nekem. Tavasz volt, a tóban pedig még hideg volt a víz, én pedig addig nem engedtem meg a fiúknak, hogy úszni menjenek, amíg a víz melegebb nem lesz. Az egyik nap viszont Lee nem tudott ellenállni a csábításnak. A parton játszott, és először a lába lett vizes, majd hamarosan nadrágszára is, nemsokára pedig elérte, hogy beleessen a vízbe. Mivel pedig már úgyis átázott, ottmaradt úszkálni egy kicsit.

A következő nap azt mondtam, hogy egész nap a házban kell maradnia. Ő csak annyit mondott, hogy rendben.

Leült játszani a teherautóival. Bennem viszont valamekkora reaktivitás viszont nem volt elégedett azzal, hogy ilyen könnyen belenyugodott a helyzetbe. Azt mondtam: Lee, azért vagy megbüntetve, mert tegnap belementél a vízbe.

Ő csak nyugodtan rám nézett és egy nagyon bölcs thetán méltóságával azt válaszolta: Nem vagyok megbüntetve.

Miközben visszafordult a játékához, egyszerre éreztem csalódottságot és csodálatot. Követte az utasításaimat, de mégsem érezte magát megalázva. Úgy gondolom, hogy ezt a döntést gyakran mi magunk is meghozhatjuk.

Az érzelmi tónusskála

40,0 A lét derűs nyugalma
20,0 Akció
8,0 Feldobottság
4,0 Lelkesedés
3,0 Konzervativizmus
2,5 Unalom
2,0 Ellenségesség
1,8 Fájdalom
1,5 Harag
1,2 Részvétlenség
1,1 Burkolt rosszindulat
1,0 Félelem
0,9 Együttérzés
0,8 Kiengesztelés
0,5 Szomorúság
0,05 Apátia
0,0 A test halála

– A Tónusskála táblázatból kiemelve

9. Mi a biztonság? Ruth Minshull: Csodák reggelire 11. Felelősség és ítélkezés