HCS-1 – A csoportengram és a szent tehenek

Mit értünk szent tehén alatt? Valamit, amit mindenki tud, vagy olyasmit, amit nem szabad megérinteni – hiszen szent! Azaz egy témakör leginkább vallásos dogmához hasonlítható elképzelése.

A csoportengramokat Hubbard 1951-ben írta le először. Azóta több különböző megközelítés létezett arra, hogy megpróbáljuk azokat kezelni, de látszólag egyik sem volt hatékony. A sorozat ezen első részében újra átnézzük a már létező megközelítéseket és azok hiányosságait, valamint egy új megközelítést kínálunk a problémára: A Szent Tehén Rundown-t, egy vitatott eljárást, amelyet a Szcientológia Egyház™ nem szeretne, hogy láss.

Történelmileg a szabad zóna is egy csoportengram következménye. Leginkább a misszióvezetők 1982. október 17.-ei konferenciája vezetett a megszületéséhez. Az a San Francisco-i nap, több mint húsz évvel ezelőtt, majdnem olyan fájdalmas volt, mint egy születési engram.

Erről sok mindent írtak és mondtak, de úgy tűnik, hogy kevés minden változott. A 20. évfordulót arra szeretném felhasználni, hogy visszatekinthessünk és lássuk, hogy mi történt, mit végeztek és mit nem végeztek el. Először viszont a meghatározások és az elmélet áttekintésével vizsgáljuk át az alapokat.

A csoportengramot először egy a Csoportdianetika™ (DAB, 1951 Január) című hírlevélben határozták meg. Nagyjából egy megrázkódtatást átélő csoportra vonatkozik. Valami nyomasztó dolog történik és a csoportot káoszba taszítja. Hubbard ezt olyan adalék utasítások hatásaként írja le, amelyek a csoport eszményképével és etikájával ellentétesnek tűnnek.

A csoportengram Technikai szótár-ból:

  1. Minden egyes alkalommal, amikor a csoportnak az idő szűkössége miatt azonnal cselekednie kell, és amikor egy vagy néhány kiválasztott egyén utasításokat oszt azért, hogy a vészhelyzet ezen pillanatait kezeljék, meg lehet figyelni, hogy a csoportba egy implant épült be. Az azonnali utasítások és parancsok (azaz az adalékok) jelzik az engram létrejöttét. Az engram igazából a megrázkódtatás azon pillanatában jött létre, amikor az eszmények, az etika, a józan ész és a csoport gondolatai és energiája erőteljesen összeütközött a MEST-tel.

A San Franciscóban történtek nem elszigetelt esetet jelentenek. A megpróbáltatások körülbelül tíz évvel korábban kezdődtek. A jól dokumentált események alapján a következőképpen lehet összegezni: Az 70-es évek elején úgy döntöttek, hogy végrehajtják a Hófehérke (Snow White) nevű műveletet. Ezt a Mary Sue Hubbard és Jane Kemper vezetése alatt álló Guardian Office hajtotta végre. Sok jelentés valószínűsíti, hogy miközben 1972-73-ban New Yorkban tartózkodott, maga Hubbard gondolta ki mindezeket. A terv abból állt, hogy behatolnak a kormányzati hivatalokba és minden Hubbarddal és a Szcientológia Egyház™-zal kapcsolatos anyagról másolatot készítenek. Ez egy nagyon veszélyes és törvénytelen művelet volt és csak azután folyamodtak hozzá, hogy világossá vált, hogy a Freedom of Information Act (információs szabadságról szóló törvény) végrehajtását a kormányzati hivatalnokok akadályozták. Ezeket az iratokat a Szcientológia Egyház™-nak ki kellett volna szolgáltatniuk, de nem tették meg. Ezek a jelentések azért voltak fontosak, mert a segítségükkel meg lehetett volna határozni, hogy ki áll a támadások mögött. A GO egy ideig emlékezetes sikereket ért el, de mivel az idő múlásával egyre több és több kockázatot vállaltak, végül az egész az arcukba robbant.

1977-ben az FBI hatalmas razziát tartott a Guardian Office Los Angeles-i és washingtoni irodáiban. Ennek eredményként a Szcientológia Egyház™ és a GO vezetését bilincsbe verték és egy hatalmas bírósági ügy lett belőle, melynek során Mary Sue Hubbardot, Jane Kempert és hét másik GO vezetőt börtönbüntetésre ítéltek.

Ennek nyomán Hubbard úgy döntött, hogy nem fog szem előtt élni és dolgozni, hogy így ne lehessen bíróság elé idézni vagy megvádolni. A GO-t feloszlatták és megtisztították, a helyét pedig egy OSA nevű hálózat vette át. Ez nem egy olyan független hálózat volt, mint a GO, hanem hivatalosan a helyi szervezetek hatálya alá tartozott. Más tekintetben viszont kevés változott.

Az viszont, hogy a GO és Mary Sue kikerült a képből, Hubbard pozíciója pedig meggyengült, csupán az esemény kezdete volt. 1979-80-ban Hubbard teljesen eltűnt és nyilvánosan már soha nem lehetett találkozni vele. 1986-ban pedig meghalt. Úgy tűnik, hogy ismételten elkerült minden idézést és tárgyalást.

Amíg Hubbard még színen volt, felépítette a Commodore Messengers Org-ot (CMO, Parancsoki Hírvivők Szervezete), hogy a vezetői utasításait végrehajtassa. Ahogy Hubbard pozíciója gyengült, a CMO helyette egyre tekintélyesebb és tekintélyesebb lett. Miután Hubbard eltűnt, a CMO számos csatározás után sikerrel vette át az irányítást. A hatalmas zűrzavar és számos csoportengram, az átrendeződés és a hatalmi harcok átmeneti ideje volt ez. Ebből emelkedett ki a Religious Technology Center (RTC, Vallástechnológiai Központ) és David Miscavige új vezetése. Úgy tűnik, hogy a belső harcokat DM nyerte meg, de a szervezetek és a nagyközönség számára még ismeretlen volt. Sokan jelentették és sokan állították, hogy a hatalmi harcok során irányelveken kívüli cselekedetekkel, mocskos trükkökkel, sőt kifejezetten bűncselekményekkel találkoztak. Azt is állították, hogy Hubbard végakarata, amire a hatalmukat alapozták, hamisítvány. Még mindig számos gyengén vagy hiányosan bizonyított dolog, állítás, sőt annak ellenkezője is, létezik.

David Miscavige a szervezetek, missziók és a nagyközönség számára ismeretlen volt, de ez hamarosan megváltozott. A vezetés a befolyásos és önálló missziós hálózatot vette ezután célkeresztbe. Hatalmas méretű jogi alapozással és szervezeti átalakítással készültek a következő nagy húzásukra. Mindezek kulcsa az volt, hogy a szerzői joggal védett anyagok a Religious Technology Center közvetlen irányítása alá kerültek, új missziós hálózat (SMI) jött létre, a misszióvezetőknek az SMI-vel pedig egy apróbetűs résszel gondosan telepakolt új szerződést kellett aláírniuk. Az RTC ezek után elméletileg képessé vált arra, hogy besétálva az ajtón gyakorlatilag minden szervezetet és missziót a kénye-kedve szerint bezárasson.

1982. október 17-én, a hírhedt Misszióvezetői Találkozón az új vezetés megtette az első lépését. Azt az ultimátumot adták, hogy a misszióvezetők hódoljanak be és fizessenek, vagy pedig zárjanak be.

Az új vezetés Szcientológia™ számára elképzelt vízió-ja az volt, hogy azt vállalati pompába öltöztetve kell hirdetni és reklámozni. Az elképzelésüket a Coca-Colához hasonlították.

A találkozó által kiváltott harag és annak hatása a területen gyorsan szétterjedt. Számos erőteljes misszió függetlenné vált, mások bezártak. De a kisbaba megszületett. A csoport számára fájdalmas engram volt. Ahogy viszont a kisbaba megszületett, egy névre is szüksége volt. Egy évvel később Bill Robertson kapitány elkeresztelte, az új név pedig Freezone (szabad zóna) lett.

A törmeléket számos alkalommal próbálták meg eltakarítani és a sebeket sokszor be akarták gyógyítani. Az egyik alkalmazott hivatkozás a Csoportdianetika™ című bulletinből származik:

Az engram eltakarítása az adalékok egészének alapos vizsgálatát igényli, amelyek alatt azokat a további magyarázat nélküli utasításokat és parancsokat értjük, amelyeket kiadása során a csoport tagjaitól azonnali cselekvést követeltek. Annak a személynek (vagy azoknak a személyeknek), aki az utasítást kiadták, meg kell mutatniuk, hogy milyen helyzet állt elő és ezeket az utasításokat milyen okból és milyen célból adta ki. A helyzet értelmes megtárgyalása és annak nyilvánosságra hozatala segít helyreállítani a csoport eszményképét és etikáját.

Valamint itt egy másik idézet az Jegyzetek az elõadásokról-ból (1951):

Ők (a processzinget adók) ezután az engramokon (zűrzavarokon) keresztül folytatják a bázis-bázis felkutatását, majd (nem csak az adalékként adott utasításoknak, hanem a zűrzavar teljes állapotának) alapos kivizsgálása után a csoport minden tagjáról kapott információt és a velük folytatott megbeszéléseket, minden összegyűjthető bizonyítékot, mindent ami az adott helyzetről feltárható, nyilvánosságra hoznak.

Most, 20 évvel később számos beszámoló létezik azonban mindegyik elfogult és részlehajló, vagy a misszióvezetők, vagy a felső vezetés irányában. Számos megmagyarázatlan indíték és tett létezik. Noha az RTC kiadta az eseménynek magának a szerkesztett átiratát, nem világít rá arra, hogy a színfalak mögött mi is történt. Más szavakkal a történtekről nem létezik sem egy megbízható, részletes és teljes beszámoló, sem egy biztonságos környezet, amelyben ezeket a dolgokat helyre lehetne hozni. Az RTC nem bánta meg a tetteit, a misszióvezetők pedig nem rendelkeznek a megtörténtek teljes leírásával. Bent Corydonnak (misszióvezető és a találkozó egy résztvevője), valamint társainak beszámolója csupán az érem egyik oldalát mutatják.

Volt, hogy a CMO megpróbált találkozókat szervezni és kibeszélni a dolgokat, de mivel egy hatalmas visszatartás közepén ültek, az egészet szemfényvesztésnek tartották.

Adat-sorozat megközelítés

A csoportengramok megközelítésére egy másik megközelítés a Megalapozó Tisztek hangszalagok-on található:

Az Admin szótár-ból:

  1. Ha a csoportengramot egy rossz miért okozza, akkor a csoport engramtalanítására csupán egy teljes és hozzáértő kiértékelésre, a helyes miért megtalálására, valamint annak megfelelő kezelésére van szükség, és a csoport megszűnik emocionálisnak lenni. Más szavakkal az adatelemzés harmadik dinamikás deaberráció. (ESTO 2, 7203C01 SO II) (Harmadik dinamikás deaberráció alatt felsorolva)

Ha ezt erre a helyzetre próbáljuk meg alkalmazni, akkor hamarosan problémákba ütközünk. A kiértékelés megkezdéséhez az Ideális Helyzet-et kell meghatározni, majd az ettől való eltéréseket, azaz a kint lévő pontokat kell megtalálni. A kint lévő pontok nyomát követve eljutsz a legnagyobbhoz: a Valódi Miért-hez.

Természetesen ahhoz, hogy ez működjön, a csoportnak meg kell egyeznie az Ideális helyzet-ben. Az RTC Szcientológia™ számára megalkotott víziója nyilvánvalóan kizárta a független missziókat és a hálózatot egy teljesen az uralmuk alatt álló pompázatos multinacionális vállalatként képzelték el. A misszióvezetők Ideális Helyzet-e a nagyközönség felé történő terjeszkedésből, a számukra nyújtott szolgáltatásokból, a nyereségességből és a segítségnyújtásból, valamint végül az ügyfeleiknek a szervezetek felé történő irányításából állt. Az irányelvekből nagyjából pontosan ugyanez a kép rajzolódott ki.

Az RTC a találkozót nyilvánvalóan egy komoly valóság-kiigazítás-sá változtatta. Arra céloztak, hogy a Hófehérke művelet miatt pénzügyi gondjaik vannak és a megoldás a misszióvezetők lemészárlása lesz. A vezetőség drámai irányváltást körvonalazott és nem törődött a következményekkel. Más szavakkal két teljesen különböző Ideális helyzet létezett. Az egyik a missziók irányelveiben volt lefektetve, a másik pedig a vezetőség pénzt és hatalmat hajszoló vállalati álmaiból állt.

Etikai megközelítés

1969 környékén Hubbard számos etikát érintő írást adott ki. Az etikatisztet a csoport vagy a harmadik dinamika auditoraként ábrázolta. Ezt a célját az elnyomó személyek és a lehetséges bajforrások vizsgálatával, majd a kezelésükkel vagy a kizárásukkal érte volna el (az Admin szótár alapján):

  1. Az etikatiszt célja segíteni Ront az orgokban és a nagyközönség soraiban található entheta és enturbuláció megtisztításában, így érve el, hogy szcientológiát lehessen gyakorolni (HCO PL 1965. május 11.)

Ez valamennyire működőképes, de ahogy azt már láthattuk, az etikát nem könnyű szolgáltatni. Magas képzettségre van hozzá szükség, amely követelményt általában figyelmen kívül hagyják, ugyanis túl könnyen korrumpálja a hatalmaskodó vezetők önző érdeke. Így amíg nem jön létre a magasan képzett szakemberek független testülete (mint amilyennek a bíróságoknak is lenniük kellene), nincs sok esélyük. Az etika a magasabb termelékenység kikényszerítésére szolgáló nagyon is emberi eszközzé vált, amelynek segítségével az ellenfelektől és az alacsony statisztikájúaktól meg lehet szabadulni, vagy néha egyszerűen mások zaklatására is lehet használni.

Noha számos alkalommal láttam, ahogy az etikát egyének egyéneken sikeresen alkalmazták, nem mondhatnám, hogy egészében véve bármiről meg lettem győzve, kivéve arról, hogy az etika kétélű kard, amelynek forgatására keveseknek van meg a képzettsége és az integritása.

A csoportengramok tekintetében az etikát teljesen félrealkalmazták, ugyanis kedvelt eszközzé vált arra, hogy mindenkitől megszabaduljanak, aki az új vezetéssel nem ért egyet. Erősen kétlem, hogy bármennyi vizsgálódás és Múltbeli Etikai Állapotok Visszaállítása ezt a zűrzavart el tudná rendezni és a sebeket be tudná gyógyítani.

Véleményem szerint az etika rendszerének egyik fő hibája az, hogy a megvádolt személy egyáltalán semmilyen joggal vagy védelemmel nem rendelkezik. A bizonyítás terhe, ártatlanság amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, a jogok felolvasása és a független bíróság egyszerűen nem létezik. Más szavakkal ha valaki hatalommal rendelkező az állítja, hogy bűnös vagy, akkor eláshatod magad. Az egyetlen dolog, ami megmenthet az az, ha rendkívül jó a beszélőkéd és valaki úgy dönt, hogy meghallgat. Más szavakkal egy hatalmas személy túl gyakran változott át biztonsági mechanizmusokat nélkülöző töltött fegyverré.

Másrészt az etika csupán a harmadik dinamikát kezeli, annak pedig jól meghatározott keretei vannak. Amikor viszont egy olyan csoportról van szó, amely az FBI-jal, az IRS-szel, a saját területével és a saját tagjaival harcol, amelynek vezetőit számos bűncselekmény elkövetésében találták bűnösnek, akkor ezt a jól meghatározott keretet le lehet húzni a vécén. Ez ugyanis már a háború állapota.

Az 1980-as évek elején láthattunk egy ocsmány hatalmi harcot, amely a csoport érdekét teljes egészében figyelmen kívül hagyta. Ebben a helyzetben pedig az etika a hatalomért és az irányításért folytatott partizánharc kedvelt eszköze, nem pedig a bekötött szemű hölgy legnagyobb jó felé törekvésének magasztos küldetése volt.

Mit lehet tenni?

Az évek során kifejlesztett különböző eszközöket tanulmányozva csak egy működő és végrehajtható megközelítés marad: egy független és remélhetőleg elfogulatlan történész-nek le kell írnia az események teljes időnyomát. Biztos vagyok benne, hogy az engramból hatalmas mértékű töltést képes lenne lecsapolni – még húsz év távlatából is. Egy csoportnak megvan a maga memóriabankja, és ha a személyzet ki is cserélődik, az engram ott marad. Segíthetne abban, hogy a Szcientológia Egyház™ és a szabad zóna közötti ellentéteket annyira elsimítsa, hogy legalább egymás mellett képesek legyenek létezni. Elősegíthetné a Szcientológia Egyház™ megreformálóódását és talán még a valódi feladatára is emlékeztetheti.

Nem mondhatom azt, hogy ennek a megíródásában biztos vagyok. A Szcientológia Egyház™ úgy tűnik nagyon ráállt arra, hogy igazuk van és hogy mindent tökéletesnek, vagy legalábbis szükségesnek és ésszerűnek állítsanak be, és így nem valószínű, hogy a szükséges dokumentumok megismerését vagy a kulcsfontosságú személyek tanúvallomását engedélyeznék.

Adalékok az alapoknál

A csoportengramok és problémák kezelésére egy egyénekre irányuló program is létezik. Ez a fenti meghatározásokból megismertekre alapul, de a Technikai Szótárban létezik egy másik meghatározás is, és pont erre van szükségünk:

  1. Egy csoport egyénekből áll. Ha van csoportengramjuk, az azért hat rájuk, mert annak az alapjai a saját bankjukban is megtalálható. Így ha rajtuk az általános témakört letisztázzuk, az általános csoportengramnak is meg kell szűnnie. (HCOB 1970. február 27.)

Ez egy további igazságot is tartalmaz, azaz hogy mi mindannyian részt veszünk ennek az állapotnak a fennmaradásában. A csoportengram a saját, egyéni aberrációnkra alapul. Az adalék utasítások felpörgeti az esetünket és csak úgy tudjuk leállítani, ha megfigyeljük a saját szerepünket, amelyet az átlépett töltés (by-passed charge, BPC) fogalmai szerint meg lehet érteni. A BPC olyan töltést jelent, amely restimulálódott, de amelyre nem figyeltek fel és amellyel nem foglalkoztak. Így ennek az elméletét kiterjesztjük és a harmadik dinamikás BPC-t tartalmazó területekre alkalmazzuk. Ezt az általános BPC-t a csoport egyedeire szeretnénk alkalmazni.

Amikor a Csoportdianetiká-t, a Jegyzetek az elõadásokról című könyvet vagy egy másik korai bulletint, az Esszé a hatalomról-t olvassuk, akkor az adalék-nak nevezett tényezőt látjuk újból és újból felbukkanni. A könyvben úgy van meghatározva, mint Egy utasítás vagy parancs, amelyet magyarázat nélkül adtak ki és amely a csoport többi tagja részéről azonnali engedelmességet követel.

Ez a csoportdinamikás meghatározás.

Az általános meghatározás a következő: Valami, ami a helyzetre vonatkozó adatok figyelembe vétele nélkül került be az adott helyzetbe. Ezen adalékok hozzáadása okoz a csoportban BPC-t.

Ha az adalékokat tartalmazó területeket elkülönítjük és elkezdünk velük foglalkozni, akkor így a csoport tagjainak segíthetünk erősebbé és a csoport zaklatottságaira, a birkamentalitásra vagy a csoportos hisztériára kevésbé érzékennyé válni. A BPC-vel kapcsolatban az a szabály, hogy abban a pillanatban, amikor a megfelelő BPC-t megtaláljuk és az adott személynek jelezzük, akkor az illető sokkal jobban fogja magát érezni.

Ha az elemzésünk helyénvaló és a csoportnak számos tagja használja az adatot, akkor annak a csoport épelméjűségére erőteljes hatást fog gyakorolni és segít csoport aberráltságának megszüntetésében.

Hadd mondjak egy példát: tegyük fel, hogy egy csoport ötéves gyerek békésen játszik. Hirtelen felkiáltasz: Vigyázzatok, jön a mumus! Elkezdenek sírni és pánikba esve szaladgálnak körbe. Ez a csoportengram.

Ezután megtanítod nekik, hogy a mumus nem létezik. Egy évvel később megismétled a kísérletet. Azt kiáltod: Vigyázzatok, jön a mumus! Most már tudják, hogy az kitalált dolog, nevetnek és viccet gyártanak a figyelmeztetésből.

Mivel tudják, hogy ez csak egy ostoba adalék, az adott helyzetben nyugodtan és ésszerűen viselkedtek és néhány vicc (a visszautasítás egy fajtája) után visszatértek a játékukhoz.

Ebben a sorozatban adalékokra, mumusokra és hasonlókra vadászunk. Létezik egy bizonyos adaléktípus, amelyet a leginkább szeretnénk megtalálni, ezek pedig a Szent Tehenek. Ezek azok az adalékok, amelyekkel látszólag mindenki egyetért, de nem állják ki a ésszerű vizsgálódást. Az adalékok, mumusok és szent tehenek megtalálásával, valamint önmagunk tanulással, gyakorlatokkal és processzinggel történő fejlesztésével meg tudjuk változtatni azt, hogy mi mint a csoport tagjai, de a csoport egésze is milyen kilátásokkal rendelkezzünk.

A küldetésünk most az, hogy a szervezett szcientológia™ különböző jellemzőit szétválogassuk, a tiszta auditálási technológiát az egyik rekeszbe helyezzük és -ként felcímkézzük, majd a többi részt lehetséges újrafeldolgozás céljából megvizsgáljuk.

Szent Tehén Sorozat Szent Tehén Sorozat HCS-2 - Szent tehén-e a KSW?