Ez a fejezet lehet, hogy néhány kezdő számára túl magas szintű, viszont a lehető leghamarabb be kell mutatni, ugyanis egyes tanulók már néhány gyakorlat elvégzése után is belefuthatnak ebbe a témába, ezenkívül ezen a ponton a szellemi tudatosság növelése feléleszti a reményt és elűzi a kétségbeesést. De ha ez túl nehéz, egy időre nyugodtan átugorhatod, és folytathatod a következő fejezetnél. Ebben az esetben miután még néhány fejezetet elvégeztél és késznek érzed magad, vissza kell térned ide.
A legfelső szinten csak tiszta gondolat vagy, egy semmi a teremtés és megfigyelés képességével.
A létezésünk ezen univerzum léte elé nyúlik vissza, ezért alapvetően nem anyagból vagy energiából állunk és nem is függünk tőlük.
Noha sok metafizikai iskola foglalkozik az asztrális vagy energiatestekkel, a haladóbb iskolák felismerik, hogy ezek nem tiszta lelkek, hanem csupán kevésbé fizikai szerkezetek, amelyeket a lélek úgy használ, mint a fizikai testeket.
Még egyszer a végső állapotot megfigyelve, senkinek sem lehet fizikai helye, ugyanis mindenki az előtt létezett, hogy univerzumok lettek volna, ahol elfoglalhatták volna a helyüket. A valamely kiválasztott helyen létezés gondolata sokkal inkább egyetértés és megállapodás, mint egy erőltetett tény. A szellem akárhol lehet, ahol akar, és mindenütt jelen lehet, ha úgy kívánja. De az élet játékát általában bizonyos nézőpontokból működtetve játszuk.
Valaki a testén belül és azon kívül is lehet. Valaki kívül lehet egy tiszta nézőpontként úgy, hogy nem visz magával semmilyen, a testben lévő "holmit", és valaki magával viheti azokat is. Az asztrális séta típusú gyakorlatok megpróbálják a személyt a holmijukkal együtt kivinni. A korai Szcientológia másrészt sokkal inkább magában a lélek exteriorizálásában volt érdekelt úgy, hogy az képes legyen a test energiamezeje nélkül is gondolkozni és cselekedni. Bármilyen asztrális testhez hasonló dolog csak még egy valami, amiből ki kell jutni.
Azokban a korai napokban Hubbard úgy döntött, hogy a "lélek" szónak túl sok jelentése van. Néha egy energiaformát jelöl. Néha úgy gondolják, hogy más, mint a személy maga. Hasonló problémák lépnek fel a "szellem" szóval kapcsolatban, amin a külünböző spirituális gyakorlatok is sokat vitáznak. Ezért ő egy új kifejezést vezetett be a tiszta gondolati egységre. A választása a "thetán" szóra esett, ami a görög théta betűn alapul, és ami néha a gondolatot jelképezte.
A korai Szcientológia a "thetán" exteriorizálásán dolgozott, ami azt jelentette, hogy a személy mint egyfajta energiamező helyett a személyt mint tiszta gondolati egységet akarták exteriorizálni.
A tiszta lélek vagy thetán te magad vagy, és képes vagy minden cselekedetre és műveletre, beleértve a teremtést és az érzékelést. Viszont már elég régen lesüllyedtünk arra a szintre, hogy a fizikai testtől függünk az érzékszervi benyomások és a fizikai univerzum működtetésének a kérdésében.
A fizikai test nélkül visszaesünk oda, hogy valamilyen energiatestet használjunk, és attól tegyük függővé az érzékelésünket és a cselekvésünket. Általában ez az állapot lép fel, ha valaki a köztes (életek közötti) létben vagy asztrális sétán tartózkodik, vagy valamilyen más testen kívüli élményben vesz részt. De ezek a nem fizikai testek általában gyengébbek és lepusztultabbak, mint a hús és vér test, és az érzékszervi és cselekvési képességei általában nem kielégítőek.
Ezért a Szcientológia a thetán vagy tiszta szellem rehabilitációjának céljául azt a pontot választotta, amikor az bármilyen test vagy ehhez hasonló nélkül képes érzékelni és cselekedni. Ezt a feltételezett végcélt hívják cselekvő vagy "operatív thetán"-nak, azaz OT-nek.
Később a Szcientológia mellékvágányra került. Rengeteg egyéb dolog volt, amivel foglalkozni kellett és amit az exteriorizáció és az OT képességek fejlesztése mellet ki kellett dolgozni. Ennek a területnek a korai anyagához nagyobb mértékben soha nem tértek vissza. De mi egy sokkal kiegyensúlyozottabb megközelítéssel dolgozunk, a dolgoknak mind az emberi, mind a szellemi oldalával foglalkozva.
A legnagyobb problémát, ami a az exteriorizációról szóló korai szcientológiai munkákat sújtotta, csak sokkal később fedezték fel. Ez pedig az, hogy amíg valaki a testén kívűl tartózkodik, néha - ha megijed, megrémül vagy más módon meglepődik - valamekkora erővel visszacsapódik. Ez az interiorizáció témakörében növeli mentális töltést és az illető számára egyre nehezebb lesz a testen kívűl kerülés.
Természetesen a tiszta szellem semmiből áll, és így nem lenne becsapódás, de a gyakorlatban egy lény mindig magával cipel egy kevés "mentális" anyagot és töltést, ami a test saját energiamezejének nekicsapódhat. Az interiorizáció becsapódása néhány esetben olyan heves lehet, hogy a testnek fejfájást okozhat.
Mivel az eljárások futtatása fokozatosan lebontja azokat a korlátokat, amelyek az embereket csapdában tartják, ezekkel az anyagokkal haladva az illető egyre inkább hajlandó lesz a testéből kifelé terjeszkedni. Ezért lesz fontos valakit bebiztosítani az interiorizációs probléma ellen úgy, hogy elhárítjuk azokat a rossz érzéseket, amelyek exteriorizációnál és az utána történő visszacsapódásnál keletkeznek.
Ezt azzal lehet könnyen begyakorolni, hogy az illető szándékosan nagy tömegbe, mint például közeli hegyekbe interiorizál és exteriorizál, amíg az interiorizálást konfrontálni és irányítani nem tudja.
Ennek a gyakorlása során a szokásos nézőpontodat, gépezetedet, energiatestjeidet, stb. a megszokott helyéről nem akarjuk kimozdítani, ehelyett azt a tényt használjuk fel, hogy az igazi én csak a saját elhatározásából foglal el valójában egy helyet valamint azt, hogy valaki egyszerre egynél több nézőpontból tud cselekedni.
Ez azt jelenti, hogy mindent a helyén hagyhatsz, beleértve a megszokott nézőpontodat is, és egy második nézőpontot használhatsz ehhez a feladathoz.
Hogyan hozunk létre még egy nézőpontot? Ez egyszerű. Csak kiválasztasz egyet, és elkezdesz ahhoz képest cselekedni. Nem mozdulsz ki az előző nézőpontból, se nem mozdítasz ki semmit, hanem még egy második nézőpontot is felveszel.
Ezt az első néhány fejezetben található haladóbb gyakorlatban egy csekély mértékben már csináltuk. Megemlítettük a távnézést, noha az elnevezés bizonyos fokig téves. Igazából az nem a tőled, hanem a testedtől van távol. Bizonyos fokig mindig azt a helyet foglalod el, ahonnan nézel, és egyszerre több helyről is képes vagy körültekinteni.
És most következzen a gyakorlat maga.
Válassz egy dombot, egy hegyet vagy valami hasonlóan nagyméretű tárgyat, amely legalább egy kicsit ismerős neked, és amely iránt nem érzel ellenszenvet.
Ne használj semmit, ami a testedhez közel van (ne használd az épületet, ahol vagy, vagy a hegyet, ami alattad van), mivel ezen a ponton nem szeretnénk, ha a testedből valamit kivinnél vagy abba visszahúzódnál. Csak egy másik nézőpontot akarunk létrehozni, és ezt akkor a legkönnyebb megtenni, ha kellő távolság választja el a nézőpontokat.
Szintén segít, ha nagy tömeggel lépünk kapcsolatba, ezért választunk ki egy nagy tárgyat.
Most csukd be a szemed, és képzeld azt, hogy lenézel egy hegyre vagy akármire. Képzeld azt, hogy először beléhatolsz, majd pedig kilépsz belőle. Tulajdonképpen ezt kell csinálnod, bemenni és kijönni, újra és újra.
Amikor először elkezded, csupán színtiszta képzelődés lesz. De ahogy a nézést és a mozgást folytatod, fokozatosan egy új nézőpontban hozod létre magad.
Egy bizonyos ponton igazi érzékelést fogsz tapasztalni. Egy kicsit homályos lesz, de igazinak érzed. Ezzel létrehoztad az új nézőpontot és az addig marad meg, amíg használod és mozgatod. Ezeket akaratod szerint hozhatod létre és szüntetheted meg, mivel ezeknek semmilyen energetikai korlátozása vagy költsége nincs, és nincs semmi értelme annak, hogy ezeket megtartsd vagy hogy aggódj miattuk.
Amikor ez először történik, a nyereség elég jelentős lehet ahhoz, hogy az eljárás folytatását ellehetetlenítse. Ebben az esetben fejezd be, tarts egy kis szünetet, vagy pedig a nézőpontodat mozdítsd át egy másik hegyre, és folytasd ott az eljárás futtatását.
Végül a gyakorlatot a nézőpont létrehozásán túl is folytatnod kell, mivel egy létrehozott nézőpont interiorizálását és exteriorizálását csak így tudod begyakorolni. Addig folytasd, amíg a dolgokba történő be- és kijutással kapcsolatban kellemesen nem érzed magad.
Megjegyzendő, hogy a megszokott nézőpontod még mindig a testedre vonatkoztatva működik. Több, mint elegendő fizikai tömeg és mindenféle mentális szerkezeted van ott és ez nem tűnik el, csak azért, mert a figyelmed legnagyobb része máshol van. De valószínűleg "lecsavarod a hangerőt", ugyanis az érdeklődésed és a figyelmed abban az új nézőpontban lesz, amivel éppen gyakorolsz.
Most a fentebb leírt módon, egy hegybe vagy valami másba interiorizálással és exteriorizálással hozz létre egy nézőpontot. Amint a második nézőpontot valamennyire valóságosnak érzed haladj a következő lépésre.
Nézz le a hegyre. Képzeld azt, hogy egyfajta gát vagy láthatatlan mentális energialepel, egyfajta állóhullám vagy energiamező van előtted.
Határozz úgy, hogy szilárdan a hegy fölé vagy rögzítve. Ha szükséges, vizualizálhatsz valamilyen tartóeszközt vagy készüléket, amely ott tart.
Most fogd az energiamezőt, és nyomd a hegybe, majd húzd vissza, miközben a helyzetedet fenntartod. Ismételd újra és újra, be és ki addig, amíg a mező beletolásakor valamilyen kézzelfogható érzetet nem kapsz a hegyről.
Ezután nyomd a mezőt a hegybe, és hagyd ott, hogy segítsd rögzíteni a nézőpontot.
Amíg ezt a másodlagos nézőpontot a helyéhez rögzítve tartod, válts vissza az elsődleges nézőponthoz, amit a tested működtetéséhez használsz. Nyisd ki a szemed és nézz körül anélkül, hogy a másodlagos nézőpontot elengednéd.
Most válts vissza a másodlagos nézőponthoz, és nézz a hegyre. Utána válts vissza a testre, és nézz a szemeivel. Válts oda-vissza néhányszor addig, amíg kellemesen nem érzed magad a váltással kapcsolatban.
Most nézd egyszerre mind a két pontból. Úgy fogod találni, hogy a testnek sokkal nagyobb a térfogata, de ha elég sok figyelmet fordítasz a másodlagos nézőpontra, képes leszel nem hagyni eltűnni azt (noha kisebbnek tűnik, mint amikor csukva volt a szemed). Tartsd ezt egy kicsit, tapasztald meg a kettősséget. Csináld, amíg kényelmes, és még utána is egy kicsit. Ha komoly gondod van vele, akkor ismételd meg az előző lépés oda-vissza váltását.
Még egyszer hozz létre egy másodlagos nézőpontot az ext/int módszerrel, ahogy az első szakaszban csináltad.
Most, ahogy létrehoztad a nézőpontot, kezdj mozogni és figyelj meg olyan dolgokat, amelyekre kellemes rátekinteni. Mozogj egy ismerős város vagy egy vidéki táj fölé és addig folytasd a kellemes dolgok észrevételét, amíg nagyon jól nem érzed magad.
Megjegyzendő, hogy ebben az esetben az ide-oda teleportálás helyett inkább a téren keresztül kell mozognod, mivel egy ehhez hasonló gyakorlatben egy kicsit segíti a nézőpont fenntartását.
Természetesen abból, amit látsz, rengeteg minden képzelődés lesz, de néhány valós elem is keveredik a képzelődés közé. Tehát ne értékeld le magad, ha néhány dolgot egy kicsit másnak találsz. Amíg nem haladtál sokat előre, általában úgymond az érzékelés vázlatos, apró darabjait és a képzelet által kitöltött üres területeket kapod meg.
Ez lehet, hogy az elsőre túl nehéz lesz, ebben az esetben hagyd a könyvön végighaladásod második menetére.
A keleti misztikusok azt mondják, "minden illúzió", és igazuk van. De ott van a saját és egyéni illúziód, és ott van a nagy közös illúzió, amit valóságnak hívnak.
A valóság azért tűnik ilyennek, mert inkább közöttünk tartjuk, mint a saját személyes kiskertünkben.
Most ezt a gyakorlatot egy magunk létrehozta illúzión csináljuk, mint egy igazi hegyen.
Noha egy hegyet csak úgy is el tudnál képzelni, sokkal jobban fog menni, ha először tudatosan a teret hozod létre, és csak utána a képzeled bele a hegyet.
Kezdd a szemed becsukásával és vizualizálj egy pontot, amely a fizikai univerzumban sehol nem található meg. Csak dönts úgy, hogy a pont valahol máshol van, mondjuk a saját személyes teredben.
Most a pontot nyújtsd ki egy egyenes szakasszá. Csináld elég hosszúra a szakaszt, hiszen elég helyet akarunk a hegynek. Következőnek a szakaszt terjeszd ki négyzetté. Elképzelheted azt, hogy a vonalból leeresztesz egy függönyféleséget, amíg egy lapot nem kapsz. Most a négyzetet ugyanilyen módon egy hatalmas kockává terjeszd ki.
Dönts úgy, hogy ez a kocka csupán puszta tér. Most képzelj bele egy hegyet. Kezdd el változtgatni és módosítgatni a hegyet, változtasd a színeit és a felszínt, amíg azt nem érzed, hogy az irányításod alatt áll, és tetszik az, ahogy ott van.
Az ext/int gyakorlatot most az általad elképzelt hegyen végezd el. Folytasd, amíg úgy nem érzed, hogy egy jól meghatározott nézőpontod van az általad teremtett térben.
Amikor ezzel kapcsolatban jól érzed magad, rögzítsd a nézőpontot egy olyan módon, ahogy ezt szükségesnek érzed, és egy igazi hegy felett hozz létre még egy nézőpontot (mint fent, az első lépésben).
Most két másodlagos nézőpontod kell, hogy legyen. Egy az elképzelt és egy az igazi hegy felett. Válts oda-vissza a kettő között és vegyél észre valami kellemeset azon a hegyen, amit éppen nézel.
Ettől egy darabig nagyon különös és zavarodott érzéseid lehetnek. Ezt az oda-vissza váltást addig folytasd, amíg kényelmesen nem megy. Ezután válts még néhányat, és vegyél észre különbséget az igazi és az elképzelt hegy között.
Ezt az érzékelés és a tudatosság jelentős megváltozásáig előre lehet vinni.
Ez abban segíthet, hogy a test jobban érezze magát. Általában nem gyógyítja meg a dolgokat, de jelentősen csökkentheti a fájdalmat és arra bátoríthatja a testet, hogy meggyógyítsa magát.
Kezdd el az ext/int gyakorlatot egy igazi hegyen vagy más nagyméretű tárgyon, amely elég távol van a fizikai testedtől. Amint létrehoztad a másodlagos nézőpontot, a fizikai univerzumon keresztülmozogva sodródj a fölé a hely fölé, ahol a tested van.
Jónak kell lenned a fenti gyakorlatokban, mielőtt anélkül a tested közelébe tudnál kerülni, hogy a testedet működtető elsődleges nézőpontba visszacsúsznál. Ekkor úgy fogod találni, hogy egy bizonyos távolságot fent kell tartanod ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Ha belecsúszol a testbe, a másodlagos nézőpontot mozgasd hátrább, amíg el nem éred azt a pontot, ahol azt a tested nézése közben stabilan nem tudod tartani.
Lehet, hogy a házad felett kell maradnod, és a tetőt átlátszónak kell képzelned ahhoz, hogy elegendő távolságra legyél ahhoz, hogy ránézz a testedre. Tegyél meg mindent, amire szükséged van ahhoz, hogy olyan közel kerülj a testedhez, amilyen közel csak lehetséges, miközben a testeden kívűl egy stabil pozíciót tartasz fent.
A dolgokat tömörnek, átlátszónak vagy valahol a kettő közöttinek érzékelheted. Ebben az esetben a testednek félig átlátszónak kellene lennie, hogy egy kicsit bele tudj látni. Ez valószínűleg nagyon-nagyon homályos és egy kicsit valótlan lesz, de ne aggódj és csak szedj össze minden érzetet, amit csak tudsz, mivel ez a gyakorlat a különösen gyenge észlelés ellenére is működik és nagyon jó hatása van.
Most a testen keress fekete, szürke vagy szennyezett területet. Ezek olyan kis sötét felhők lehetnek, amelyek áthatják a test szervein, sőt akár még azokon kívűlre vagy azok köré is kiterjedhetnek. Még ha az igazi látás csak képzeled is ezeket, csukott szemmel akkor is mindenféle sötétebb és világosabb foltot láthatsz.
Minden ilyen szennyeződést vagy fekete foltot, amit látsz, energia óvatos beleáramoltatásával fokozatosan fehéríts ki vagy változtass világos színűvé (ezt úgy teszed meg, hogy elképzeled ahogy csinálod, és valahogy a pont vagy felhő irányába bocsátod vagy áramoltatod).
Addig folytasd, amíg a tested fizikailag jól nem érzi magát. Ha ezt rendesen elvégzed, magad is meglepődsz, hogy a test mennyivel jobban érzi majd magát.
Ebben a témában még rengeteg mindent fogunk később csinálni. Eleinte a testből semmit ne akarj kimozdítani, hacsak nem erőltetés nélkül, természetesen történik a dolog. De néha megtörténhet akkor, ha egy igazán nagy mennyiségű mentális töltést oszlatsz el, és ezen fejezet végrehajtása biztosítja azt, hogy kellemes tapasztalataid lesznek ahelyett, hogy megfélemlítődnél, megzavarodnál vagy fejfájást kapnál.
10. A duplikációs tényező |
|