Most egy kicsit az energia kezelésével fogunk foglalkozni.
Ez az univerzum olyan alapelvekre épült, amelyek magukba foglalják az energia használatát, és ezért képesnek kell lenned az energiát konfrontálni, kezelni, sőt létrehozni is azért, hogy képes legyél mind itt cselekedni, mind innen megszabadulni. Szellemként nem szabadulhatsz meg tőle, ha nem tudod akaratod szerint újrateremteni.
Az energia kezelésére nem szabad túlzottan összpontosítani, mivel emiatt túlzottan egyetérthetsz ajelenlegi univerzummal. Tehát dolgozz itt egy kicsit, de előszörre ne próbálj meg túl keményen hajtani. Második alkalommal erre járva a Szuper Szció 7. fejezetében található sok másik gyakorlatot is használhatod.
Sétálj körbe, mind egy szobában, mind a szabadban, és csináld a következőket:
39.1 a) Vegyél észre olyan energiát, amely segíthet neked
39.1 b) Vedd észre, hogy segíthet
39.1 c) Vegyél észre olyan energiát, amely segíthet másoknak
39.1 d) Vedd észre, hogy segíthet
Ezeket a dolgokat testben vagy mentálisan is észreveheted. Más szavakkal, észreveheted a fényt, ami egy felkapcsolt lámpából jön és érzékelhető energiát áraszt, és észreveheted a falban futó áramot is.
Ezeket akárhol megfigyelheted, elméletben és a valós univerzumban is.
39.2 a) Vegyél észre egy elfogadható energiaforrást
39.2 b) Vegyél észre egy mások számára elfogadható energiaforrást
Keress néhány olyan, a fizikai univerzumban megtalálható energiaforrást, amelyet fizikailag elindíthatsz és megállíthatsz, mint például egy villanykapcsolót.
Amikor a készülék ki van kapcsolva, mentálisan nyúlj be, hatolj bele és érzékeld az energia áramlásának a hiányát. Maradj (mentálisan) belenyúlva, miközben (fizikailag)felkapcsolod, és figyeld meg az energiaáramlás jelenlétét. Még mindig maradj benne és kapcsold le, miközben az áram megszünését figyeled.
Ezt ismételd meg néhányszor, határozottan elindítva és megszakítva és a lehető legjobban megfigyelve az energiaáramlást.
Csináld meg néhány készülékkel, amíg jól nem érzed magad ezzel kapcsolatban.
Legalább próbálj meg egy homályos érzetet kapni arról, hogy valami történik, amikor az energia áramlik. Ha lehetséges, próbáld meg lemásolni a mozgást, rezgést vagy akármi más jelenlévő tényezőt.
(Ez a Szuper Szció 7. fejezetéből származik.)
Az energiasugarakkal munkálkodás egyik legnagyobb problémája az, hogy megpróbálsz kezdeni velük valamit és a fizikai univerzum válasza híján invalidálod a sugarat, tehát soha nem haladsz eleget előre ahhoz, hogy esélyed legyen megerősödni. Tehát hiba egy sugarat valamire rátenni és használni azt (hacsak már nagyon sokat fejlődtél). Amire itt szükség van az az izometria ahol tényleg elkezdhetsz érezni valamit és valami visszajelzést is kaphatsz anélkül, hogy a fizikai univerzum valóságát le kellene győznöd. És ezt csinálja ez a gyakorlat.
Hoz létre egy levegőben függő láthatatlan energiasugarat. Legyen körülbelül egy méter hosszú. Egy energiasugár nem bocsájt ki energiát. Ez egyfajta önmagában áramló állóhullám. Ezeket a sugarakat arra használjuk, hogy megragadjunk vele dolgokat és mindenfélét ide-oda tologassunk, de ebben a fejezetben ezt most nem fogjuk csinálni. Mi itt csak azt akarjuk, hogy a sugár semmihez sem kapcsolódva a levegőben függjön. Nem kell belemenni a szerkezetébe (mint hogy töltések áramlanak ki és be a végein a sugár közepe és a felszíne között, amelyeknek különböző a feszültsége és az egész állandóan mozgásban van). Csak gondolj arra, hogy van ott egy energiasugarad, nem számít, mennyire erőtlennek és homályosnak tűnik.
Most felváltva nyújtsd ki három méter hosszúra és zsugorítsd vissza egyméteresre. Csináld állhatatosan oda és vissza. Ne csak felváltva képzeld el a két végső állapotot, mert a nyújtás és az összenyomás miatt működik ez az eljárás. És mind a két helyzetben posztuláld azt, hogy ez az a kellő mérete, majd ettől függetlenül nyújtsd ki vagy nyomd össze.
Egy kicsivel később a sugár hajlamos az egyik vagy a másik helyzetbe ugrani és ellen fog állni a változásnak, de te akkor is azt tehetsz vele, amit akarsz, hiszen a te sugarad. Azt fogod találni, hogy néha meg kell vele egy kicsit bírkózni. Mindig állj meg azon a ponton, ahol a sugár teljesen az irányításod alatt van és jól érzed magad vele kapcsolatban.
Ez nem valami olyasmi, mint amit egy ülés alatt kell megcsinálni. Ez inkább olyan gyakorlat, mint a testedzés, mindennap egy kicsit csinálod és izmokat építesz fel. Végül fel fogod ismerni, hogy igazi erővel és jelentős mennyiségű energiával dolgozol, és ez már nem az a kis vérszegény képzeletbeli kis vacak.
A legnehezebb része az, hogy visszajelzés nélkül kell folytatnod, de meg lehet csinálni. Egyszer olvastam egy leírást azokról az általában használaton kívüli izmokról, amelyek a fület mozgatják. Tehát egy órán át ültem és felváltva mgfeszítettem azokat az izmokat anélkül, hogy akármit éreztem vagy akármi történt volna, úgymond csak képzelődtem. És akkor az izom megrándult, majd megmozdult és ezután már tudtam mozgatni a füleimet. Nem egy hasznos képesség, de nagyon tanulságos.
Amikor van valamilyen kis érzésed az energiasugarak kezelésével kapcsolatban, akkor menj tovább a következő gyakorlatra és ezt gyakorlásképpen a szabad pillanataidban folytathatod.
Hunyd be a szemed, nézz a testedre és keress kívűlről hozzákapcsolódó energiasugarakat. Ezek vékony vonalaknak vagy egy áramlás halvány lenyomatának látszhatnak.
Ha egyet sem találsz, képzelj el egy olyan sugarat, amelyik a testbe jön (semmilyen erőt ne fejts ki rá), majd tüntesd el. Csináld néhányszor és figyeld, hogy kapsz-e hirtelen egy beérkező sugárról valamilyen benyomást. Ha még mindig nem találsz semmit, akkor ezt a gyakorlatot hagyd a második menetre.
Egy vagy akár több sugarat is találhatsz. Ahogy ezeket kezeled, még több megjelenhet.
A sugár vagy a tiéd, vagy valaki másé. Ha nem a tiéd, leválik rólad és eltűnik, ahogy futtatod a gyakorlatot. Ha a tiéd, megtisztul és aranyszínűvé lehet változtatni. Ebben az esetben az eljárás futtatásának a hatására nem fog eltűnni, de utána már nem tartja fogva a figyelmedet és nem marad látható, csak ha szándékosan odafigyelsz.
A gyakorlat csak abból áll, hogy a megtalált sugárral párhuzamosan el kell képzelned néhány másikak. Ezeket különböző színben létrehozhatod, és át is színezheted őket azért, hogy gyakorold az irányításukat, de legtöbbször aranyszínűt érdemes használni.
Ha a párhuzamos sugarak hajlamosak az "igazi"-ra ugrani, csinálj belőlük sokat (aranyszínűt), és folyamatosan tápláld bele azokat, amíg be nem fejezik ezt a viselkedést (és általában leválnak rólad vagy kitisztulnak ezen a ponton).
Most csak azokat a könnyű és világos dolgokat kell rendberaknod és lecsillapítanod. Végül (a második menetben), amikor az érzékeid már nagyon fejlettek és az entitás- és töredékkezelési képességeid nagyon jók, a sugarakat a forrásukig is visszakövetheted és megláthatod, kik és miért hozták zt létre.
Megjegyzendő, hogy néhány sugár a saját, távoli helyeken felállított gépezeteidtől származik. Ezekre a gépezetekre a következő fejezetben még visszatérünk.
Eddig főleg a teremtésre, az anyagra és a birtoklásra összpontosítottunk. Ez fontos volt.
De az érmének van egy másik oldala is.
Az energia inkább a pusztításból, mint a teremtésből származik.
Természetesen mindent létre kell hozni azelőtt, hogy elpusztítanánk.
És nincs értelme a legszebb alkotásaink elpusztításának. Nem gyújtjuk fel a házunkat csak azért, hogy megmelegedjünk, ehelyett inkább szenet vagy valami mást tüzelünk el.
Megjegyzendő, hogy most inkább a pusztítás hagyományos, pongyola meghatározására gondolok, mint a fizikaira.
Minden energiánk a pusztulásból származik. Az autókat kis robbanások hajtják. A Nap anyagot pusztít el. A testünk élelmiszert.
Azért teremtesz, hogy anyagod legyen, és azért pusztítasz, hogy energit nyerj.
Az energia közvetlen létrehozása soha nem működött valami jól, ami nem azt jelenti, hogy nem lehet megcsinálni, de az eredmények lehangolóak.
Ha kizárólag a teremtésre koncentrálsz, inkább a kevesebb, mint a több mozgást vagy hajlamos teremteni.
A pusztítás nem csak egyszerű eltüntetés. Ha elképzelsz egy követ és utána eltünteted, akkor nem szerzel energiát. De ha elképzelsz egyet és felrobbantod, akkor eredményként energiát kapsz.
Egy robbanás elképzelése messze nem olyan jó, mint valami szilárd dolog, mint például egy kődarab felrobbantása.
Megjegyzendő, hogy a teremtésnek és a pusztításnak nincs olyan egyensúlya, amelyet fenn kell tartanod. Nyugodtan több dolgot létrehozhatsz, mint amennyit elpusztítasz. Az univerzum tágul. Inkább mindig több lesz, mint kevesebb, és a birtoklás miatt erre mindig szükségünk lesz.
Kezdd kis részecskék elképzelésével és felrobbantásával. Csinálj robbanásláncolatokat. A láncolat alatt egy egyenes vagy egy görbe mentén egymás után sorban felrobbanó kis részecskéket értünk, mint egy gyújtózsinórnál.
Futtass át néhány ilyen kis robbanásokból álló láncolatot a szobában található tárgyakon.
Futtass át néhány ilyen kis robbanásokból álló láncolatot a levegőn.
Ilyen kis robbanásokból álló láncolatoknak az izmokon oda-vissza futtatásával egy kis melegséget és gyógyító energiát irányíthatsz a fájó vagy túlterhelt izmaidba. Ezt óvatosan próbáld ki néhány kar-, láb- és hátizmodon. Ennek csillapító hatása van.
Most képzelj elnagy tárgyakat (sziklákat, épületeket, akármit) a körülötted lévő térben és robbantsd fel azokat.
Sok nagy robbanást csinálj.
Tedd ezeket különböző irányokba.
Ezután hozz létre hőt mint milliónyi kis robbanást és mozgó és ütköző részecskéket. Tegyél kis meleg-felhőket a körülötted lévő térbe és tárgyakba. Ez utóbbi esetben ne használj nagyon gyúlékony tárgyakat, így nem fogod úgy érezni, hogy vissza kell fognod magad.
Ezután képzelj el "hideg" energiát (amely az energia hiánya vagy annak elszívása), mint milliónyi kis összeomlás és a részecskék mozgásának megállása. Ennek a felhőjét is helyezd köréd a térbe és a tárgyakba.
Ezután váltogasd a hideget és a meleget, egy pontot kiválasztva és oda felváltva kis robbanások és összeomlások felhőjét helyezve.
Végül a távoli űrben egy nagy bolygóméretű tárgy felrobbantásával fejezd be.
Hunyd be a szemed.
Gondold azt, hogy a nap felett helyezkedsz el és lenézel rá. Nyúlj ki és húzódj vissza a naptól, mentálisan hozzákapcsolódva és elengedve azt. A napon belül vegyél észre mozgást, pusztulást és energiát, majd néhányszor nyúlj ki felé és húzódj vissza tőle. Folytasd, amíg jó érzésed nem lesz ezzel kapcsolatban.
Ezután képzeletben másolj mellé egy másik napot. Vegyél észre a nap és a másolatod között különbségeket, és ezeknek megfelelően igazítsd hozzá a képzeletdet. Amikor már elégedett vagy és úgy érzed, hogy egy jó másolatot csináltál, képzelj egy másikat az ellenkező oldalon. Folytasd, amíg könnyedén kielégítő másolatokat nem tudsz létrehozni.
Keress egy másik csillagot, lehetőleg egy másmilyen színűt. Menj fölé. Vegyél észre közte és a nap között különbségeket, amíg meg nem javul az érzékelésed, vagy az észlelt kép kielégítőnek nem tűnik. Ezután ismételd meg rajta a fenti gyakorlatot.
Folytasd ezt néhány másik csillaggal, amíg úgy nem érzed, hogy képes vagy napokat mint energiaforrásokat birtokolni, és kényelmesen le tudod azokat másolni.
Most képzelj el körülötted a térben néhány kis (tíz centiméterestől egy-két méteres átmérőig terjedő) napot. Kapcsold ezeket magadhoz, és tápláltasd magad belőlük energiával.
Folytasd, amíg kényelmesen nem tudsz energiát birtokolni.
Most képzelj el a testedben néhány kis (egy-két centiméteres) napot. Hagyd, hogy ezek meleget és energiát nyújtsanak neked. Ezeket hozd létre a tenyereden, a talpadon vagy akárhol.
Végül menj egy népes helyre. Válassz ki néhány embert és sugározz feléjük energiát, arra gondolva, hogy energikusabbnak és egészségesebbnek fogják magukat érezni.
Az energia elképzelésének és a testbe áramoltatásának a legkönnyebb módja az, hogy egy arany energiafelhőt képzelsz magad köré, és a belélegzéssel azt magadba áramoltatod.
A keleti gyakorlatokban is megvan ez a "práná"-nak nevezett fogalom, amely egyfajta belélegzett kozmikus energia, és ennek alapján rengeteg fajta gyakorlatot csinálnak. A haladóbb gyakorlatok közül néhány felismeri, hogy a gyakorlatozó ahelyett, hogy valamilyen isteni forrásból kapná az energiát, maga hozza létre azt.
Mi eltekinthetünk a légzés általuk használatos merev szabályozásától is, mivel ez igazából csak egy kivetített elképzelés, és ezek a szerkezetek nem sokat számítanak. A légzésirányítás nagyon hasznos abban az esetben, amikor oxigénnel akarjuk feltölteni a véráramot és a test automatikus szabályozását akarjuk az irányításunk alá vonni, de ehhez a gyakorlathoz nem létfontosságú.
Mi itt igazából egy cselt követünk el. Mindenféle energiamező és szerkezet és általad felállított dolog található a testben és a test körül, amely megnehezíti az energia létrehozását és a testbe továbbítását. De a lélegzettel beáramoltatva meg tudod kerülni ezeket a védelmi rendszereket és az energiát a test számára elfogadhatóvá tudod tenni.
Tehát képzelj magad köré egy nagy aranyszínű energiafelhőt, és a lélegzeteddel együtt áramoltasd magadba azt. Ahogy az energia beérkezik, áramoltasd át a testeden és végig a végtagjaidon. Mivel ezt te hoztad létre, hatalmas méretű áramlatot tudsz a végtagjaidba továbbítani, még ha gondatlanul és felszínesen lélegzel is, de inkább jobban teszed, ha lassan és egy kicsit irányítottan lélegzel, így van időd az energia áramlásának az útját végig elképzelni.
A kiáramlást nem kell elképzelni (bár néha hasznos lehet), mivel ha az energia egyszer már a testben van, tovább mozgathatod azt a test kilégzését figyelmen kívűl hagyva.
Egy kicsit eljátszogathatsz ezzel, valamennyit a kilégzéssel szemben is beáramoltatva, csak hogy biztosítsd magad, hogy nem kell megrögzötten egyetértened a testeddel.
De szerintem rá fogsz jönni, hogy a lélegzéssel beáramoltatás a legkönnyebb és a leggyorsabb módja annak, hogy a képzelőerőddel megnöveld a test energiaszintjét.
38, Entitások és szellemi töredékek |