Vissza a böngészhető nézethez

Ruth Minshull

Fent és lent

Tartalom

1. fejezet

Fent és lent

Akkor történt meg először, amikor a partneremmel elindítottuk a vállalkozást – mondja a fiatal igazgató. – Keményen dolgoztam, de imádtam. Ömlött a pénz. A kedvenc játszmámat játszottam. Majd hirtelen depressziós lettem. Mindenkivel feszülten viselkedtem, az étvágyam elromlott és egyre többet dohányoztam. Később a gyomrommal egyre több gondom lett és komolyan elkezdett fájni a fejem. Az orvosom teljesen kivizsgált – vérvizsgálat, vizelet – mindent. Semmi problémát nem talált. Csak az idegesség – mondta. Úgy egy héttel később újra jól éreztem magam. Minden a megszokott kerékvágásban halad, semmi gondom nem volt. Ezek az összeomlások viszont elég gyakran előfordulnak. Néha pár napra el kell mennem egyedül a vitorlásommal, ez általában helyrehozott.

A negyvenéves háziasszony így írja le a kilókkal vívott harcát: Jobb pillanataimban úgy döntök, hogy több mindennel foglalkozok és leadom a 15 kiló túlsúlyomat. És ezt meg is teszem! Nagyszerűen érzem magam. Összeszedettnek és kreatívnak érzem magam. Verseket írok. Festek. Az elmém tiszta és éber. Könnyedén fogyok. Valójában alig gondolok az ételre.

Majd pedig, minden ok nélkül – folytatja – visszatér a rosszkedvem. Nagyon sokat alszok és semmihez nincs kedvem. Emiatt bűntudatot érzek, de még a gyermekeim iránt sem érzek semmit. Elkezdek enni és nem tudok leállni. Mielőtt észbe kapnék, visszatérek a korábbi súlyomhoz. A legrosszabb pedig az, hogy amikor ilyen rosszkedvű vagyok, akkor nem is érdekel.

Még a nagy államférfiak is szenvedtek a fent és lent problémájától.

Winston Churchill fia mesélte, hogy az apjának gyakran voltak feldobott időszakai, amikor energikus, lelkes és fáradhatatlan volt. Úgy tűnt, hogy Churchill mindent el tud érni, amit szeretne, minden lehetetlen helyzeten úrrá tud lenni, és mind íróként, mind politikusként, katonaként vagy miniszterelnökként ragyogóan tudott teljesíteni. Máskor viszont, meséli a fia, életének hosszabb időszakaiban fájdalmasan levertnek érezte magát és azért, hogy depresszióját kezelje, idült alkoholista lett.

Abraham Lincoln életének nagy részét a jókedvű és a rosszkedvű időszakok váltakozása tette ki. Néha energikus, nagyratörő és társasági ember volt – könnyen nevetett és minden társasági helyzethez könnyen alkalmazkodott. Máskor viszont félénkség, önbizalomhiány, kétségbeesés és kimerültség hatalmasodott el rajta, gyakorlatilag remeteéletet élt. Fejfájásoktól, kialvatlanságtól és idegességből fakadó emésztési problémáktól szenvedett.

Abban nincs semmi rendkívüli, ha néha rosszul érezzük magunkat. Amikor a szerettünk valaki másért otthagy minket, amikor egy nap alatt négy tanárunk is házifeladatokkal terhel le vagy amikor az aszály kiégeti a terményünket, akkor érthető, hogy miért sötét a hangulatunk.

Az élet néha mindannyiunkat próbára tesz. Természetes, hogy azokon a napokon, amikor csapások sújtanak minket, nem vagyunk lelkesek.

Mindezek mellett viszont túl sokunknak kell mindenféle nyilvánvaló ok nélkül hangulatváltozásoktól szenvednünk.

Mi okozza ezeket a megmagyarázhatatlan hangulatváltozásokat? Mi okozhatja, hogy egy magabiztos és céltudatos üzletasszony azt panaszolja nekem, hogy Hébe-hóba olyan időszakaim vannak, amikor nem vagyok képes döntést hozni. Miért van az, hogy egy személy, aki egy nap elég lelked ahhoz, hogy felpogózzon a Mount Everestre, másnap még egy kenyeret is alig bír megvajazni? Néhányan azt bizonygatják maguknak, hogy ez a hullámvasutazás természetes, egyszerűen ez az élet rendje. Megadják magukat a rendszeresen megjelenő mélypontoknak. A jóval együtt a rosszat is el kell fogadnod. Egy jó dolog sem tart örökké. Az egyik nő így magyarázta: Amikor fent vagyok, úgy érzem, hogy egy zuhanásra várok. Amikor lent vagyok, megpróbálok kitartani, mivel tudom, hogy a dolgoknak jobbra kell fordulniuk.

Mások csendben (vagy éppen hangosan) az elméjük épsége miatt aggódnak.

A mentális egészség területén azokat a rendkívüli hangulatváltozásokat mutató pácienseket, akik a vad és beszédes fellelkesültség és a mély öngyilkosságba hajló rossz hangulat között ingáznak, mániákus depressziós-nak vagy skizofrén-nek címkézték fel. Kegyetlen sokkterápia vagy gyógyszeres kezelés gyakran növényi sorba taszította őket, máskor hatalmas mennyiségű agyzsibbasztó nyugtatók változtatták őket sétáló zombikká. Ezen kívül kevés dolgot tudtak tenni értük.

Számtalan más személy is tapasztal viszont olyan sokkal kevésbé hangsúlyosan megnyilvánuló magas- és mélypontot, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Amikor fent vannak, vidámak és magabiztosak. Az érzelmi mélyponton viszont aggódás, ingerlékenység és apátia jellemzi őket. Az alkoholista, a túlsúlyos vagy a láncdohányos az, aki rendszeresen megpróbál helyrejönni. Egy darabig sikerül, majd minden látszólagos ok nélkül visszatér a szokásához. Mi haszna van? – hallod – Így legalább egy kicsit élvezni tudom az életem.

Néhány személy esetében a hullámvasutazás mintája az állapotok megváltozása helyett inkább jellemzően a munkahelyi teljesítményben mutatkozik meg. Ma a személy jól teljesít, holnap pedig megmagyarázhatatlan hibákat követ el, létfontosságú dolgokat felejt el vagy veszít el.

Könnyű azt feltételezni, hogy ez a fent-lent minta az akaraterő hiányát jelzi. A magyarázat nem kielégítő és megoldást sem nyújt. Ezek az emberek, amikor túlélés-párti döntéseket hoznak, RENDELKEZNEK elegendő lelkierővel ahhoz, hogy a kényszereiket uralják. A hullámvasút következő mélypontja viszont elveszi tőlük az erőt, amellyel az elhatározásuk mellett kitarthatnak. Az életük szaggatott Igen, meg tudom … és Nem, nem tudom …-ok sorozata jegyében telik, mely során három lépést tesznek előre és két lépést hátra (vagy különösen nehéz esetekben két lépést tesznek előre és hármat hátra).

Akikkel gyakran történik baleset vagy akik gyakran betegszenek meg (különösen pszichoszomatikus betegségekben) szintén hullámvasutaznak. Valójában amikor az orvosok nem képesek egy fejfájás, allergia, bőrprobléma, emésztési zavar, álmatlanság vagy tartós levertség okát meghatározni, ezeket gyakran stressz okozta megbetegedéseknek hívják.

Nagy valószínűség szerint ez a fel-le mozgó ciklus valamilyen mértékben az általad ismert legtöbb személyre igaz.

Amikor lent vannak, akkor néhányan csak összeszorítják a fogukat és elviselik, néhányan csendben zokognak, mások pedig komor, borongós csendbe burkolóznak. Céltalanokká válnak. Menekülést keresve sokan az alkoholhoz menekülnek, túl sok kávét isznak vagy túl sok szelet csokit esznek. Mások a kábítószerekhez fordulnak, és túl sokan lesznek recept-kábítószeresek. Néhányan hipochonderekké válnak és különös diétákba kezdenek. Van, aki túl sokat alszik, mások nem képesek aludni. Egy kevés közülük pedig pszichoanalitikusoknak fizet azért, hogy rajtuk kívül valaki más is aggódjon az elméjük épsége miatt.

Ezeket a fenteket és lenteket vajon tényleg el kell fogadnunk?

Tényleg be kell érnünk a néha előforduló csúcspontokkal?

Tényleg nincs jogunk az elme természetadta nyugalmához?

Dehogy nincs.

Amíg viszont a probléma pontos természetét meg nem értjük, csak az erőfeszítéseinket tékozoljuk.

L. Ron Hubbard, a neves amerikai író és filozófus felfedezte, hogy az érzelmi hullámvasutat részben külső erők okozzák. Így az egyénen kívülre kell tekintenünk, ha meg akarjuk határozni, hogy egy személy akarata ellenére bekövetkező fenteket és lenteket mi is okozza.

2. fejezet

Miért hullámvasutazunk?

Elnyom: 1) Erőszakkal véget vet valaminek, leigáz, összetör. 2) Cselekvést korlátoz vagy meggátol.

American Heritage Dictionary

Az elnyomás szót gyakran halljuk, amikor egy totalitárius kormány lázadásokat leverő módszereiről vagy amikor egy kegyetlen diktátor által nyomorgatott alattvalókról beszélünk. Elnyomás viszont két személy között is felléphet.

AZ ELNYOMÁS AZ, AMI AZ ÉRZELMI HULLÁMVASUTAT OKOZZA.

L. Ron Hubbard egy pontosan körülírt leírást adott a személyes elnyomás meghatározásáról: … egy olyan ártalmas szándék vagy cselekedet, amely ellen az illető nem tud küzdeni.

L . Ron Hubbard – Szervezeti ügyvezetői tanfolyam

Az ellenséges viselkedés még önmagában még nem szükségszerűen jelent elnyomást. Az elnyomás csak akkor lép fel, amikor az áldozat nem tud visszavágni, ehelyett hullámvasutazásba kezd.

Joan barátnőm úgy döntött, hogy kihagy egy évet és pénzt keres arra, hogy a főiskolát be tudja fejezni. Noha kevés munkalehetőség volt, kitartó erőfeszítései hatására egy exkluzív nőiruha-üzletben talált magának egy jól fizető állást. Néhány nappal kezdés után lelkesen mesélte nekem: Csodálatos jutalékokat kapok! Könnyen meg fogom tudni takarítani azt a pénzt, amire szükségem van.

Amikor viszont három héttel később újra találkoztam vele, zaklatottnak és kétségbeesettnek tűnt.

Mi történt, Joan? – kérdeztem.

Nem tudom, – sóhajtott nagyot. Az idegösszeomlás határán vagyok. Nem tudok aludni. Borzasztó fejfájás gyötör. Néha azt veszem észre, hogy minden ok nélkül sírok. Szeretném tudni, hogy mi a baj velem.

Még néhány percen keresztül beszélgettünk, majd megkérdeztem, hogy hogy halad a munkával.

Ó, amikor elkezdtem, nagyon jónak tűnt. Az üzletvezetőből viszont már nagyon elegem van. Egyike azoknak a behízelgő fickóknak, akik egyfolytában aljas megjegyzéseket tesznek. Soha nem hagyja ki a lehetőséget, hogy amikor hibázok, teljesen idiótának tüntessen fel. Én pedig nem merem megvédeni magam. Pont tegnap rúgott ki valakit, aki feldühödött és megmondta a magáét. Ha nem lenne szükségem a pénzre, most azonnal kilépnék.

Joan az elnyomással találkozott össze. Úgy érezte, hogy nem tud visszavágni. Az orvosa azt mondta, hogy a fejfájását a stressz okozza, és aszpirint írt fel.

A szótár a stresszt mint egy gondolatilag vagy érzelmileg romboló vagy nyugtalanító befolyás-ként határozza meg.

Joan esetében a stressz az üzletvezető elnyomó cselekedeteinek volt a következménye.

Rengeteg módon lehet valakit elnyomni, de a személyek közti elnyomás fő eszközeként a szavakat használják.

A művész lelkesen kijelenti: Ezekkel a kezekkel egy teljesen új művészeti ágat fogok létrehozni!

A kritikus csendesen megjegyzi: Hmm, a körmeid viszont koszosak.

Ezt a meccset meg fogjuk nyerni! – bizonygatja a baseballjátékos.

Ha! Múlt héten is ezt mondtad – gúnyolódik a barátja.

Az apa, miután megnézi az ifjúsági jégkorongmeccset, rápirít a kimerült fiára: Miért nem tartottad magadnál a korongot? Meg kellett volna ütnöd azt a fickót! Amikor megszerzed a korongot, ne passzold egyből tovább! Miért nem sikerül neked semmi?

Margit fél napig robotolt azért, hogy vacsorára kész legyen a pekingi kacsa, csak azért, hogy a vendég a következő megjegyzést tegye: Ez egyáltalán nem rossz, de én mégis azt mondom, hogy a legjobb csirkét a Harmadik sugárúton Morey-nál lehet kapni.

Egyszerű mindennapi társalgás?

Nem igazán.

Néhány ember az elnyomásra specializálja magát.

3. fejezet

Az elnyomó személy

Az emberiség alapvetően attól szenved, hogy meg van osztva olyanokra, akik építenek, és olyanokra, akik rombolnak.

L. Ron Hubbard – A dianetika és a szcientológia technikai hírlevelei

Miután az érzelmi fentek és lentek problémáját tanulmányozta, L. Ron Hubbard felismerte, hogy egy személy akkor hullámvasutazik, amikor egy elnyomó személlyel lép kapcsolatba.

Az elnyomó személy olyan valaki, aki mentálisan épnek tűnik, de aki valójában tartós elmezavarban szenved, ugyanis meg van győződve arról, hogy a túlélése érdekében másokat el kell nyomnia és össze kell zúznia.

Az elnyomó személyen (más néven az antiszociális személyen) elhatalmasodott elmezavar hatására félni kezd másoktól és azt hiszi, hogy mindenki az ellensége.

Az elnyomó személy meggyőződése, noha ennek ritkán ad hangot, sokkal mélyebb és erőteljesebb, mint az általában a paranoiá-hoz társított üldözési mánia. Azért, hogy megvédje magát, arra a következtetésre jutott, hogy mindenki mást meg kell állítania.

Sajnálatos módon viszont annyira titkolódzó, hogy ritkán gondolnak az elmebeteggé nyilvánítására.

Tönkretesz dolgokat, megbánt másokat, elnyomja őket. Körülötte a jótettek megszűnnek és helytelen tettek jelennek meg.

L. Ron Hubbard – Szervezeti Ügyvezetői tanfolyam

Ernie megfordult az ágyában és beleütött a párnájába. Néhány percig nyugodtan feküdt, majd kimerülten felült és felkapcsolta a lámpát. Mi a baj velem? – gondolkozott. Miért nem tudok aludni?

Az elméjében végigpörgette a napját. Reggel kitűnő formában indított, az új eladási tervétől teljesen fel volt lelkesedve. A főnöke is lelkes volt és mondta neki, hogy nyugodtan folytassa. Ernie a délelőttjét a terve megvalósításával töltve nagyon jól érezte magát, majd eljött az ideje annak, hogy az apjával megebédeljen.

Délután megmagyarázhatatlanul rosszkedvű volt. A gyomra forgott. Végül amellett döntött, hogy a homár miatt lehetett ez.

A gondolatai a nap további része körül forogtak. Több hibát is vétett. Szerencsére két költségesnek tűnő hibáját az éber titkárnője észrevette.

Ernie lekapcsolta a hálószobában a lámpát. A fent és lent hűen leírja az életemet – sóhajtotta. Miért nem tudok a mindig vidámak és gondtalanok közé tartozni?

Ernie napjának fordulópontja valójában az apjával elköltött ebéd volt. Mivel Ernie abban reménykedett, hogy az apja jóváhagyását és tiszteletét elnyerheti, elmagyarázta, hogy az eladási terve hogyan is néz ki. Az apja erre azt válaszolta: Igen, pontosan így kellene gondolkoznod. Mire vársz? Nos, eszembe jutott az Egyesült Termékek egyik hatalmas eladási kampánya.

Az apja tovább folytatta és számos, az óriási nemzetközi vállalatok által levezényelt klasszikus eladási kampányt írt le. Egy tájékozatlan kívülálló könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy Ernie apja nem csak jóváhagyta az elképzeléseit, hanem remélte, hogy még nagyobb sikerek elérésére ösztönözheti. Amikor viszont az apja hosszadalmasan sorolta a legendás eladási kampányokat, Ernie elképzeléseit (és Ernie cégét is) a nemzetközi kereskedelemben jelentéktelennek tüntette fel. A lelkesítő beszéd mögött meghúzódó valódi szándék Ernie és terveinek lekicsinylése volt.

Ernie-t ez a fajta atyáskodó lelkesítés éveken keresztül visszafogta.

Az apja egy elnyomó személy volt.

Azt, hogy egy személy elnyomó, a szándékai határozzák meg. A legtöbb ember jó szándékú, őszintén segíteni szeretnének társaiknak és szeretnék, hogy jobban boldoguljanak. Az antiszociális személyiség viszont – miközben úgy tesz, mintha másoknak segítene vagy másokat vezetne – elkerülhetetlenül a boldogtalanságba és a romlásba taszítja őket.

Azok kivételével, akik az utóbbi húsz évüket egy csendes-óceáni szigeten elhagyatva (és egyedül) töltötték, mindannyian ismerünk néhány elnyomó személyt.

Viszont hogyan azonosítjuk be őket?

Életem során többször úgy éreztem, hogy amikor bizonyos emberekkel találkozok, a hangulatom hirtelen nagyon mélyre esik. Ezekben az esetekben azt feltételeztem, hogy velem van valami baj, és noha utólag már bántam, nem hallgattam az ösztöneimre.

Néhány évvel ezelőttig semmilyen ezekre a korai figyelmeztető jelekre vonatkozó információval nem rendelkeztem. Most viszont utólag visszagondolva úgy találom, hogy ők mind SP-k (elnyomó személyek, angolul suppressive persons) voltak.

A következő fejezetben az elnyomó személy jellemzőit mutatom be. Ha ösztönösen de valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem kedveltél egy férfit vagy egy nőt (vagy néhanapján egy állatiasan viselkedő gyereket), akkor ezek a részek igazolhatják az ösztönösen kialakult véleményedet.

Azoknak a jólelkű személyeknek, akiknek mindenkiről csak kedves gondolata van, a következő fejezet gyomorbavágó lehet. Azt fogod találni, hogy az egész elképzelést szeretnéd visszautasítani és minden jellemvonásra valamilyen megnyugtató magyarázatot szeretnél adni.

Végül pedig ha az általad olvasott anyag több pontjában is bűnösnek találod magad, csak annyit mondhatok: tarts ki, sokan vannak hozzád hasonlók. Az 5. fejezetben megnyugvásra lelsz.

4. fejezet

A jellemzők

Az ilyen emberek zöme azonban az őrültségnek semmi külső jelét nem mutatja. Egészen ésszerűnek tűnnek. Nagyon meggyőzőek tudnak lenni.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Az általa okozott károk fényében az feltételezhetnéd, hogy az elnyomó személyt könnyű felismerni. Még ha nem is szaladgál vasvillával, legalább a szarvait messziről meg lehet látni.

Az antiszociális személyiség ezzel ellentétben sajnálatos módon sokféle álruhát ölthet magára. Lehet a sztárfocista vagy a visszamaradott gyermek. Lehet vérforralóan goromba vagy émelyítően behízelgő. Lehet a hatalmas hajómágnás vagy a kicsinyes szociális gondozó. Lehet a szomszédban a petúniáit öntöző csendes nagypapa vagy a hétéves csirkefogó, aki az utcában megveri a többi gyermeket.

A különbségeik dacára az elnyomó személyek bizonyos jellemvonásokon osztoznak. Az általad megvizsgált személyekben nem szükségképpen ismered fel az összes jellemvonást. Ha egy ismerősöd a jellemzők nagy részéről tanúságot tesz, akkor az az illető jó eséllyel egy elnyomó személy.

Egyetlen elnyomó személy sem gonosz minden területen. Adolph Hitlert az egyik beosztottja úgy jellemezte, hogy a pusztítás legnagyobb és legerőteljesebb képviselője, akit az emberiségnek eddig el kellett viselnie. Ugyanakkor úgy is jellemezték, hogy a szörny, akinek nincs rossz szokása. Egy túlzottan kényeztető anya szófogadó gyermeke volt, aki a kutyákat és a gyermekeket is szerette. Vegetáriánus volt, aki se nem ivott, se nem dohányzott. Udvarias volt a hölgyekkel, kedves és előzékeny volt a hivatalnokokkal és a sofőrökkel, de ugyanakkor ő volt az az ember, aki tízmilliók halálát kitervelte.

1. Főleg rossz hírekkel foglalkozik, kritikus és ellenséges megjegyzéseket tesz, valamint leértékel

Bármelyikünk életében felléphetnek azok a rosszindulattal teli rövid időszakok, amelyekben olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amelyeket később megbánunk. Az antiszociális személyiség viselkedése viszont ettől lényegesen különbözik. Kiengesztelhetetlenül ostorozza a körülötte állókat.

Jill a házassága zsarnoki körülményeit így írta le: 25 kiló súlyfeleslegem volt. Kétszer fogytam le az ideális súlyomra, majd újra felhíztam. Miért? Mert az engem folyton kritizáló férjem a soványabbik énemre nem reagált jobban, mint a kövérebbikre. Engem és a hájamat kárhoztatta minden baja miatt. Minden, amivel az életben baja volt – a pocsék munkája, veszekedés a családjával, sőt képzeld el, hogy még az is, hogy a kocsija elromlott – az én hibám volt. Még azután is, hogy lefogytam, imádta azt mondogatni nekem, hogy milyen ronda vagyok.

Elmentem tanácsadásra, de ő nem akart velem jönni. Azt mondta, hogy ez nem az ő problémája. Egy idő után felismertem, hogy csak lábtörlőnek használ. Amikor tőle megszabadultam, a huszonöt kilómnak is búcsút mondtam – most már végérvényesen!

Leértékelni szavak nélkül is lehet. Egy régebbi szomszédom a férje irodájában dolgozott, így azért, hogy a ház tiszta maradjon, hetente egyszer egy csodálatos és szorgalmas takarítónőt alkalmaztak, Judy-t. Judy, miután megtudta, hogy a szomszédom az ilyesmire kifejezetten érzékeny, különös figyelmet fordított arra, hogy sehol ne maradjon por. Amikor egy nap már menni akart – kimerülten, de a munkájával elégedetten – a szomszédom hazajött. Ma büszke vagyok magamra – mondta Judy – a hely tökéletesen tiszta.

Egy szót sem szólva a szomszédom felnyúlt és végigsimított az egyik villanykörtén, majd Judy-nak megmutatta három, kissé poros ujját. Ó nem, – nyögött fel Judy – ez az egyetlen hely, amit kihagytam!.

Évekkel ezelőtt ismertem egy angyali nőt, aki senkiről semmi rosszat nem mondott volna. Mégis mintegy véletlenül valahogy mindig sikerült a száján valamilyen rossz hírnek vagy kritikának kicsusszannia. Egyik nap láttam Petert – ó, azt hallottam, hogy otthon nagy bajban van, mert a felesége szerint félrelép, pedig ő egy igazán kedves ember, szegénykém. Akárhogy is, azt mondta nekem…

Több elnyomó személyt különös elégedettséggel tölt el az, ha a másik fél jelenlétének hiányában rosszindulatú pletykákkal és hazugságokkal kapcsolatokat tehetnek tönkre. Ez a káoszkalmár azt mondja Denny-nek azt hallottam, hogy Steve butának nevezett. Majd arról pletykál Steve-nek Tudtad, hogy Denny a hátad mögött gúnyolódik rajtad? Így Denny és Steve hamarosan megharagszik a másikra és a régi barátságukat sem tudják helyreállítani. Ha leülnének és a dolgokat alaposan átbeszélnék, akkor felfedeznék, hogy egy harmadik fél – az elnyomó – az, aki titokban aláaknázta a barátságukat.

Néhányan a pletykákból, a mocskos gyalázkodásokból, feltételezésekből és megfélemlítésből élnek.

Jim Bishop újságíró így jellemezte a néhai Walter Winchellt: Ennek az újságírónak hihetetlenül jól ment mások sárba döngölése. Inkább pellengérezett, nem pedig dicsért. Szeretett üldögélni és közben felidézni azoknak a színészeknek, színésznőknek, sajtófőnököknek, táncosnőknek és hivatalnokoknak a nevét, akik vele rosszul bántak és akik nevét egy cikkével tönkretette. … Winchellt egoizmusa arra az elképzelésre sarkallta, hogy politikusokat emelhet fel vagy taszíthat a mélybe. … Egy idő után a gyűlöletének lángja őt is elemésztette. Winchell elveszítette a családját, a régi barátait és az olvasótáborát….

Azt hiszem, hogy az ilyen gátlástalan és professzionális pletykafészekről mindannyian le tudjuk vonni a megfelelő következtetést.

2. A környezete hullámvasutazik

Az elnyomó személyeket olyan szerencsétlenek veszik körbe, akik időről időre felváltva fent és lent érzik magukat. Néha (vagy pedig legtöbbször) a környezetében élők levertek, megfélemlítettek, betegek vagy rendszeresen kudarcot vallanak.

Az egyik üzleti kapcsolatom mostanában mesélt egy ismerős családról. A férj évek óta tartó gyomorfekélytől szenvedett, az idősebb lánya pedig erősen kábítószerezett. A fiatalabbik lány hihetetlenül félénk volt, soha nem védte meg az álláspontját vagy ragaszkodott a véleményéhez. Lelkileg annyira elerőtlenedett, hogy egy beszélgetés során képtelen volt a saját igaza mellett kitartani. Ezentúl volt egy fiú is, aki tizenöt évesen otthagyta az iskolát és elmenekült.

Mesélj az anyáról – kértem.

Ó, ő egy szelíd, kedves asszony. Ő az egyetlen nyugodt pont ebben a kavarodásban. Még csak a hangját se nagyon emeli fel.

Az anya az, akkor, akit ebben a szerencsétlen családban elsőként gyanúsítanék azzal, hogy elnyomó.

Amikor David elkezdett dolgozni, észrevette, hogy a munkahelyén mindenki suttogva beszélt és mindenki rémült arckifejezéssel szaladt tovább. Egy nap, amikor a munkatársaival beszélgetett, észrevette, hogy ő is suttog. Erre hangosan megkérdezte – Miért suttogunk? A munkatársai megrezzentek, idegesen felnevetek és hamarosan normális hangerővel kezdtek el beszélni.

David végül felfedezte, hogy a részlegvezető egy rosszindulatú elnyomó volt, aki a legcsekélyebb ürügy esetén is felrobbant. A dolgozók pedig lábujjhegyen lépdeltek körülötte, nehogy ez a félelemkalmár újra kitörjön.

Egy elnyomó személy körül létezik egy bizonyos fajta feszültség. Az ember késztetést érez arra, hogy óvatos legyen – hogy lágyan lépkedjen, és megkönnyebbülést érez, amikor az elnyomó személy elmegy.

Sally egyszer tizenkét éves fiával egyedül ment el nyaralni. (Váratlan üzleti ügyek miatt a férjének otthon kellett maradnia.) A leghihetetlenebb dolog történt – mesélte nekem később Évek óta most először hallottam a fiamat nevetni. Rengeteget hülyéskedtünk – minden apróságon nevettünk. Olyanok voltunk, mint két gyerek, akit nyárra elengedtek az iskolából. El sem tudtam hinni! Amíg a férjem a közelben volt, soha nem éreztük ilyen jól magunkat. Addig egyáltalán nem vettem észre, hogy az elnyomóval közeli kapcsolatban lévő személyek mennyit képesek fejlődni. Segíteni lehet rajtuk, tanácsokat lehet adni nekik és oktatni lehet őket. Az elért nyereségek viszont ideiglenesek. Amíg az elnyomó hatása alatt állnak, visszaesnek és a fejlődéssel járó előnyöket elveszítik.

A gyermekek, akik a tanultakat rendszeresen elfelejtik (hogy egy matematikai problémát hogyan oldjanak meg vagy hogy egy szót hogyan betűzzenek) hullámvasutaznak. Amikor az elnyomóval kapcsolatban álló személyeket orvosi kezelésben részesítik, előfordulhat, hogy először rosszabbul lesznek és hosszadalmas lábadozásra szorulnak.

3. Elferdíti a továbbított kommunikáció tartalmát

Miközben rendszeresen elhanyagolja a jó hírek továbbítását, az elnyomó minden rosszindulatú híresztelést örömmel fogad, feldíszíti majd jóízűen továbbítja.

Agnes mindenkinek elmondja, hogy a testvérét mostanában soron kívül előléptették. Most már jó pénzt keres. Ezt el kell ismernem. A családját viszont már nem fogja annyit látni. Ha engem kérdezel – szipákolta – az a házasság nem fog sokáig tartani.

Munkatársként az elnyomó lesz az első, aki arról értesít, hogy a vállalat adósságba verte magát, azt azonban soha nem említené meg, hogy az igazgatótanács a dolgozóknak jutalomképpen egy nagyobb részvényosztalékot szavazott meg.

Ugyanez a fickó lesz az, aki a jelentésedben a vesszőhibákat felsorolja, közben pedig egy szót sem szól arról, hogy milyen jó fogadtatásban részesült.

Michael egy kisebb, de jövedelmező eszközkészítő műhely tulajdonosát így írta le: Amikor találkozok vele, mindig megkérdezem tőle, hogy hogy megy az üzlet. Évek óta, amióta csak ismerem, soha nem vallotta be, hogy az üzlete jól megy. Mindig azt hallom, hogy Pang az üzlet, veszteséget termelünk. Noha tudom, hogy nyereséges, karba tett kézzel mondja: Ez borzalmas. Senki nem képes segíteni nekünk. vagy Mindig gondjaink vannak az anyagbeszerzéssel. Úgy gondolom, hogy akkor is találna valami panaszkodnivalót, ha valaki adómentesen odanyújtana neki egy millió dollárt.

Az újságok szerkesztői gyakran specializálják magukat arra, hogy csak a rossz híreket közöljék szenzációként. Miközben a múlt éjszaka a montreali olimpiát néztem a tévében, elégedetten láttam, hogy számos amerikai nyert aranyérmet. A következő napon az újságok fejlécében (arra a két emberre összpontosítva, akiknek nem volt akkora sikere) hirdették: Stonesnak és Shorternek sem sikerült olimpiai aranyat szerezni.

4. Az irányítás megszállott kényszere

Egy józan, kiegyensúlyozott személy képes magát, a munkáját, a környezetét és a többi személyt irányítani. Ezentúl képes másoktól utasításokat elfogadni.

Az elnyomó viszont ragaszkodik ahhoz, hogy rá senki ne gyakoroljon hatást. Ahelyett, hogy valamilyen irányítást elfogadna, mindenki mást irányítania és uralnia kell. Ez olyan, mintha az elnyomó kijelentené: Senki nem érinthet meg. Senki nem nyúlhat ki felém. Senki sem bánthat. Senki sem vehet rá arra, hogy meggondoljam magam. Egy mentális vértezetet visel, és noha barátságosnak vagy kedvesnek tűnik, a védelme áthatolhatatlan.

Ez leginkább társalgás közben nyilvánul meg. A mondanivalódat könnyedén söpri félre, egyértelműen figyelmen kívül hagyja, nevetségessé teszi vagy pedig leereszkedő megbocsátással utasítja el. Egy általam megfigyelt nincs-hatás típusú személy mindig türelmetlenül bólogatni kezdett, amikor valamit megpróbáltál mondani neki, és tudom, tudom, ezt nem kell mondanod nekem-mel szakított mindig félbe.

Egy másik kellemes kinézetű nő mindig udvariasan elmosolyodott, miközben semmit nem hallott meg abból, amit mondtál. Hát nem csodálatos? – dünnyögi édesen, nem számít, ha azt újságolod el neki, hogy most választottak az igazgatótanács elnökévé vagy hogy most tudtad meg, hogy végzetes rákod van.

Egy másik nagy leértékelő minden általad elmeséltet egy nagyobbal, jobbal, még olyanabbal igyekszik felülmúlni. Amikor elmeséled, hogy öt dollárt találtál az utcán, tudatja veled, hogy egy barátja egy elhagyatott házban egy húszdollárosokkal teli cipősdobozt talált. Ha a tegnap esti pókerjátszmában szerencséd volt, egy olyan unokatestvérének a történetével lohaszt le, aki a múlt héten megnyerte a lottó főnyereményét.

Egyszer egy olyan nővel dolgoztam együtt, aki nem tudott vezetni. Noha gyakran ment taxival haza, képtelen volt várni, így mindig jóval a munkája befejezése előtt hívta őket. Ennek következtében még elfoglalt volt, amikor a taxi már megjött. Ilyenkor vagy megvárakoztatta a sofőrt, vagy pedig intett neki, hogy menjen el. Néha a türelmetlen sofőr nélküle ment el. Végül a diszpécser visszautasította, hogy taxit küldjön hozzá.

Ha arra kényszerül, hogy szándéka ellenére egy másik személy hatása alá kerüljön, néhány elnyomó teljesen elveszíti az önuralmát és őrjöngésben tör ki. Debbie a szadista férjét a következőképpen írta le: Mindig kínzott másokat. Kisgyermekekkel kötözködött, majd nevetett és azt mondta, hogy csak viccelt. Leginkább engem csiklandozni szeretett. Ráült a lábamra, leszorította a karomat, majd addig csiklandozott, amíg kegyelemért sikoltoztam. Ekkor csak nevetett és azt mondta, hogy csak tréfálkozott. Hát egy nap már nem bírtam tovább, és azt mondtam neki: Ha nem állsz le, arcon köplek Erre csak mosolygott és azt mondta: Úgysem mered.

Kétségbeesésében Debbie leköpte. A férje olyan dühös lett, hogy eszméletlenre verte. A következő nap, amikor a válóperes ügyvédet felkereste, két fekete szemet, egy törött állkapcsot és zsebkendőbe csavarva öt fogat mutatott neki.

Noha kevés elnyomó ilyen erőszakos, így vagy úgy de mindannyian tökéletesen visszautasítják, hogy mások hatása alákerüljenek.

Az egyik férfi így írta le a feleségét: Ő mondhatja nekem azt, hogy fogjam be, de én nem mondhatom ugyanezt neki. Nem képes elviselni. Könnyekben tör ki vagy napokig duzzog. Nagyon felzaklatja, ha nem irányíthat mindent.

Sok antiszociális személyiség találja nehéznek, ha nem lehetetlennek, hogy kimondja: nem tudom. A tudatlanságot nem képesek elviselni. Másrészt néha olyan elnyomókat is találhatunk, akik az ostobaságukkal parádéznak. Ő az örök vesztes, aki folyamatosan a képességei hiánya miatt nyafog. Soha nem tanultam meg, hogy hogyan kell azt csinálni …. Ez a fajta minden, az oktatására vagy tanácsadásra irányuló próbálkozást visszautasít. Büszke arra, hogy bebizonyíthatja, hogy az erőfeszítéseid vagy a megoldásaid nem működnek.

Az elnyomónak mindig igaza van. Nem engedheti meg magának az őszinte önvizsgálatot (noha néha láthatod, ahogy önkritikát színlel, de közben egy kicsit sem változik). A tetteit tökéletesen igazoltnak találja, nem számít, hogy azoknak másokra milyen borzalmas hatása van. Sok elnyomó, mivel megszállottan szükségük van arra, hogy igazuk legyen, a tökéletes bizonyosság légkörét árasztják. Azok, akiknek mások irányítására és vezetésére van szükségük, ezt az eltúlzott önbizalmat könnyen összetévesztik a valódi hozzáértéssel. Ez az oka annak, hogy a szuper-magabiztos elnyomókat, akik az üzleti vagy politikai életben gyakran jutnak magas pozícióba, oly sokan hajlandóak elfogadni és követni.

Ha egy elnyomót arra kényszerítenek, hogy a vétkeivel nyíltan szembenézzen, komolyan megbetegedhet. Találkoztunk mostanában olyan fölényes és pofátlan politikusokkal, akik éveken át zsarnokként éltek vissza a hatalmukkal. Majd hirtelen kiderül, hogy egy bűnöző, aki elsikkasztja a kormányzati vagyont. Hevesen tagadja a vádakat, de végül a megcáfolhatatlan bizonyítékok hatására bevallja a bűneit. A nyilvános elítélés megrázkódtatása gyakran okoz személyiségváltozást. Az elnyomó megbetegedhet vagy öngyilkosságra lehet hajlamos. Néhányan az elnyomó szerepből végleg kizökkenve és a lelkiismeretük által vezérelve vallási fanatikusokká válhatnak vagy pedig kárpótlásul az életük hátralevő részét csendben végzett jótékonysági munkával tölthetik.

5. Etikátlan

Jerry szeretett más emberek pénzéből vállalatokat alapítani, valahogy viszont egyik vállalkozása sem volt képes beindulni. Ennek ellenére Jerry továbbra is sikerrel győzte meg a hiszékeny befektetőket, hogy megbízzanak benne. Hatalmas nyereségeket ígért, szerződések, kapcsolatok, dokumentumok és egyezségek hálóját szőtte. Miközben folyamatosan lenyűgöző szakmainak tűnő halandzsa ömlött a belőle, több száz reménykedő áldozatát vette rá, hogy megváljon a vagyonától. Jerry maga is úgy élt, mint egy milliomos. Az élete mások kihasználásából állt. Azok, akiket kihasznált, összezavarodtak, elárvulva érezték magukat, végül feldühödtek. Amikor végül csalásért feljelentették, teljesen zavarba jött. Miért haragszik rám mindenki? Tudod, ezek az emberek olyan valamit kerestek, amelybe befektethetik a pénzüket. Én arra jártam és egy jó lehetőséget ajánlottam fel nekik. Miért vannak így ellenem?

Hihetetlen módon, ahogy azt az elnyomók gyakran teszik, az erkölcstelen tetteit szabadon és minden gátlás nélkül idézi fel, mintha ezek a dolgok csak úgy megtörténtek volna.

Sok elnyomó viselkedik teljesen gátlástalanul és él úgy, mintha a törvények nem vonatkoznának rá.

A maffia a védelmi szolgáltatásait a színtiszta rettegésre alapozza. Az uzsorások erőszakkal fenyegetőzve szednek be hatalmas kamatokat az áldozataiktól. A kábítószerüzérek a lelkiismeret-furdalás minden jele nélkül teszik tönkre mások életét.

Néhány esetben viszont az elnyomó pont a törvényt használja arra, hogy másokat megfélemlítsen.

A New York-i Telefontársaság alkalmazottai jelentették, hogy a Manhattani Központi Javítóintézet lakói rájöttek, hogy hogyan tudnának százezer dollárnyi távolsági hívást (akár olyan távoli helyekre is, mint Dél-Amerika) lebonyolítani anélkül, hogy a társaságnak akár csak egy centet is fizetnének.

Ennek következtében a telefontársaság emberei megpróbálták a börtön 23 telefonját eltávolítani. Az ötletes foglyok viszont ezt egy feljelentéssel akadályozták meg, melyben azt állították, hogy a telefonok eltávolítása megsértené azt a jogukat, mely szerint az ügyvédükkel és a rokonaikkal beszélgethetnek.

Minden bűnöző elnyomó. Most a megátalkodott visszaesőkre gondolok, nem arra, aki néhány rossz döntést hozott (gyakran egy elnyomó hatására) és aki őszintén megbánja tetteit és aki hajlandóságot mutat a megjavulásra.

Bűnöző: olyan személy, aki képtelen másokra gondolni, képtelen a saját tetteit megítélni, képtelen utasítást követni, képtelen dolgokat naggyá tenni, képtelen a jó és a rossz között különbséget tenni, úgy egyáltalán képtelen a jövőre gondolni. Mindenkire igaz ezek közül valamelyik. A bűnözőre viszont MIND igaz.

L. Ron Hubbard – A dianetika és a szcientológia technikai szótára

Nem mindegyik bűnöző van börtönben. A társadalmunk törvényei valójában nem is mindegyik bűnüket ítéli el. Így vagy úgy viszont, nyílt erőszakkal vagy alattomban ezek a bűnözők arra törekednek, hogy másokat a jogos tulajdonuktól megfosszanak.

Arra, hogy az elnyomó megszegi a törvényt, szinte biztosan számíthatsz. Lehet, hogy vagyonokat sikkaszt el a vállalatától, lehet, hogy egyszerűen nem áll meg a stoptáblánál, de minden esetben szabálytalanul vagy törvénytelenül viselkedik.

Végül pedig a szelíd öreg hölgyet ne mentsd fel az elnyomóság vádja alól csak azért, mert nem egy .38-assal bóklászik az utcán vagy nem egy sarok mögött nyomja magába a heroint. Lehet, hogy együttérzően győzködi a cukorbeteg férjét arról, hogy egyen még egy falat tejszínhabos süteményt vagy a szülők tekintélyét rombolja le azzal, hogy az unokáinak titokban cukorkát, szénsavas üdítőt vagy más étvágyromboló finomságot csúsztat. A cikornyás kedveskedéssel fűszerezett mondanivalójával rendszeresen teszi tönkre mások jó hírét. Ezen tettei miatt soha nem kerül börtönbe, noha a nemeslelkűsége áldozatainak legalább annyi kárt okoz, mint egy rablótámadás.

6. Téves célpontot választ

Az elnyomó személy nem a megfelelő célpontot választja ki. Olyan személyeket támad, akik ellene semmit sem követtek el. Nem a megfelelő dolgokra összpontosítja az energiáját. Rossz dolgot hibáztat.

Az ebédlőasztalnál az apa nagy hangon gesztikulál a megriadt fia felé, és közben felborít egy pohár vizet. Ahogy egy szalvétával idegesen feltörli az asztalt, azt motyogja: átkozott víz!

Számos okos és befutott bűnöző törvényes úton is sikeres lehetne – csak arra lenne szükség, hogy a tehetségüket építő jellegű tevékenységbe fektessék. Ehelyett úgy döntenek, hogy ártatlan embereket csapnak be vagy rabolnak ki.

Charles Manson, halálraítélt gyilkos és bandavezér a legveszélyesebb elnyomókra szolgálhat például. Egy bírósági meghallgatáson hosszadalmasan fejtegette, hogy a rémtettei miatt a társadalmi berendezkedés-t hibáztatja.

[az elnyomók] szemében az egész társadalom egy nagy rosszindulatú általánosság, amely különösképpen az antiszociális egyén ellen van.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Miközben a követőinek szeretet-et prédikált, Manson arra vette rá őket, hogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül öljenek. Az áldozatai a legtöbb esetben számára ismeretlenek voltak. Ebben az esetben is téves célpontot választott.

Az egyik vallomásában kijelentette, hogy etnikai háborút akar indítani, és azt állította, hogy ehhez a Beatles zenéje adta az ihletet. Miért engem vádoltok? – bizonygatta – A zene vett rá arra, hogy ezt tegyem. Az őrült kirohanásai sok ember halálát és nyomorúságát okozták.

Az elnyomó hihetetlenül ért ahhoz, hogy mások figyelmét és erőfeszítését a céljáról elterelje. Bailey, egy kisebb cég elnökének az asszisztense, addig beszélt a főnökével, amíg egy ártatlan embert kirúgatott, csak azért, hogy így terelje el a figyelmet arról, hogy egy beszállítótól magas jutalékot kap.

Irene, egy másik véglet, hosszú időn át megtévesztett. Egy kedves személynek tűnt, akinek kevés problémája akadt. A családja viszont – ez teljesen más tészta. A férjének a gyakori megbetegedései miatt különös kezelésekre, diétára, nyugtatóra és altatóra volt szüksége. Irene mindvégig figyelmes és együttérző volt.

A fiának az iskolában folyamatosan gondjai voltak, kétszer is lecsukták. A túlsúlyos lányát, aki tíz-húsz éven keresztül rendszeresen ideggondozóba került, két főiskolából is kirúgták. Amikor a súlyproblémái miatt el volt keseredve, Irene egy doboz csokoládéval próbálta meg vigasztalni. Nem kell mindenkinek soványnak lennie. Miért nem próbálod inkább jól érezni magad?

Mindig is csodáltam, hogy egy ilyen problémás családot mennyire nyugodtan képes kezelni. Majd később megismertem az elnyomókat. Vonakodva ismertem fel, hogy Irene túl együttérző. Otthon soha nem állított fel szabályokat, soha nem irányított vagy adott tanácsot, soha nem fegyelmezett. Ahelyett, hogy segítséget nyújtott volna, a haszontalan együttérzése csupán arra késztette a családját, hogy a kudarcaikra megnyugtató magyarázatot tudjanak adni. A folytonos kedvessége a teljes felelőtlenséget és gondatlanságot takarta. Annak, hogy valaki rossz célpontot válasszon, milyen különös módja az – gondoltam – hogy semmilyen célpontot nem választ!

És a helytelen célpontnak talán ez a legrosszabb fajtája.

7. A pusztító megoldásokat támogatja és az építő jellegűeket támadja

Egy történelmi tanulmány megerősítheti, hogy sok erőtlen nép elvetemült zsarnokokat választott arra, hogy maga felett uralkodjon, mivel a nemzet problémáit így látszólag meg tudták oldani. Az ilyen személyek olyan klasszikus elnyomók voltak, akik a pusztítás kedvéért vágytak a hatalomra. Napóleon, Hitler, Dzsingisz kán, Sztálin, Attila, vagy Julius Caesar csak néhány ezek közül. Az emberek problémáira a megoldások háború, vérontás és gyilkosság volt.

Napóleon, noha ragyogó katonai vezető volt, fanatikus hatalom és uralkodás utáni vágyától hajtva egész Európát romba döntötte.

Sztálin a nemzeti egység nevében a saját népe tízmillióinak meggyilkolását rendelte el.

Chou En-lai, aki Mao Ce-Tung fő ítélet-végrehajtójaként tevékenykedett, olyan törvényeket alkotott meg, amelyek a maoista rezsim első tíz évében úgy 30-60 millió ember halálát okozták. Sokan haltak meg kényszermunkatáborban, tarkólövéstől, éhezéstől vagy kínzástól.

Minden katonai csoport, amely értelmetlen terrorizmussal, kínzással, repülőgép-eltérítéssel, véletlenszerű robbantásokkal, emberrablással vagy ártatlanok (téves célpont) meggyilkolásával próbálja meg a céljait elérni, elnyomó. Noha fennkölt célokat fogalmaznak meg, az még nem szentesíti az eszközt. Nem az újjáépítés, hanem a pusztítás kedvéért pusztítanak. Közülünk kevesen fognak egy Sztálinnal vagy egy Hitlerrel találkozni, azokkal viszont, akik ugyanolyan pusztító nézeteket támogatnak, összeakadhatunk.

Néhány nappal azután, hogy Ford elnököt másodszor megpróbálták lelőni, egy miközben kisebb boltban vásárolva a tulajdonos éppen a számlámat állította ki, az infláció miatt panaszkodtunk, továbbá azon, hogy a szatyromban lévő élelmiszerek ára valaha több heti jövedelemnek felelt meg. Nem csoda, – mondta – hogy az emberek az elnökre lövöldöznek.

Ez a megjegyzés annyira meglepett, hogy egy pillanatig el kellett gondolkoznom a válaszom. Hát én nem gondolom, hogy az elnök megölése tényleg megoldaná az inflációt, nem gondolja? Vonakodva, de egyetértett.

Ez az egy mondat az elnyomók három jellemvonását tartalmazza:

  1. Úgy tűnt, hogy a pusztító jellegű megoldást támogatja
  2. egyértelműen rossz célpontra irányult, és
  3. az állítása megtévesztő általánosságot tartalmazott, nem az emberek lövöldöztek az elnökre, hanem két elmebeteg.

8. Általánosságokban beszél

Semmi gond nincs azzal, ha valaki esetenként valami általánosságot mond, a kényelem kedvéért mindannyian használjuk azokat. A káoszkalmár viszont a nyugtalanító általánosságok terjesztésére szakosodik.

A rossz hírek továbbítása során rendszeresen olyan kifejezéseket használ, mint hogy nem gondolod, hogy mindenki …, az emberek …, ők mindig …, a nők soha …, mindenhol.

Egy népszerű hetilapot (amely főleg rossz hírekkel volt tele) végignézve a következőket vettem észre: az emberek azt kérdezik…, Washingtont megrázta a botrányos …, A mai életstílus arra utal, hogy …, Erről azt gondolják, hogy …, Úgy gondolják, hogy a jelölt túl …, A nemzet arra vár, hogy az elnök állást foglaljon …. A szerkesztők azt a benyomást próbálják kelteni, hogy mindenhol minden rossz, az elnyomó vészmadarunk az általánosításaival pedig ezt a hatást próbálja elérni.

A pár egy drága New York-i étteremben vacsorázott. Amikor a második italt befejezték, a pincér zsemléket és levest hozott. Hozzon nekünk még egy italt! – förmedt rá a nő.

Alig kóstolták meg a levest, amikor heves veszekedésben törtek ki. Amikor a pincér felszolgálta a főételt, a nő harcosan körülnézett, mintha valami kritizálnivalót keresne. Kitakarta a zsemléket. Pincér, – kötözködött – ezek hidegek. Hozzon nekünk meleg zsemléket.

Ugyan, Ginger – mondta a partnere – biztos vagyok benne, hogy amikor kihozta, akkor még melegek voltak, de te kértél még egy italt. Amúgy sem szoktál zsemlét enni.

Amikor a pincér habozott, Ginger rámordult: Az ember azt gondolná, hogy ezért az árért legalább meleg zsemle járna.

Igen, asszonyom – válaszolt a pincér, mielőtt elsietett.

A pár néhány percen át tovább falatozott, amikor néhány perc múlva a pincér visszatért a zsemlékkel. Túl késő – vakkantotta a nő, majd egy legyintéssel elküldte – Vigye el innen ezeket.

Az összezavarodott pincér még mindig ott állt, amikor Ginger jelzett a főpincérnek. Meg kell mondjam, hogy a kiszolgálás pocsék. Mi a baj ezzel a hellyel? Teljesen lezüllik, mint manapság minden más.

Mi a probléma, asszonyom? – kérdezte udvariasan a főpincér.

Ez az egész bűzlő koszfészek a probléma.

A pincér is és az étterem vezetője is megpróbálta kicsit közelebbről meghatározni, hogy (a zsemléken kívül) a nőnek van-e valami panasza, de ő csak hangosabb lett és tovább sértegette őket. Ez egy pocsék hely. Ezt akarom maguknak elmondani – maguk meg csak mindenféle ostoba kérdéseket tesznek fel. Fizető vendégek vagyunk. Semmit sem kell maguknak bizonyítanunk. Megmondom maguknak – ez egy mocskos lebuj.

Amint elkezdesz figyelni rá, hallhatod, ahogy az antiszociális személyiség a kitalált általánosságaival riadalmat és felfordulást okoz.

9. Megakadályozza, hogy a dolgokat befejezzék

Sokunk odázza el a tennivalói befejezését, nem mindig vagyunk olyan hatékonyak, amilyenek szeretnénk lenni. Ez nem jelenti azt, hogy elnyomók lennénk. A káoszkalmárok mögött viszont, legyen az a sajátjuk vagy másoké, mindig befejezetlen teendők sorakoznak.

Ismerek egy elnyomót, akit befejezetlen és félbehagyott tennivalók vesznek körbe. Az otthonát, az irodáját és a műhelyét szétfeszíti a hihetetlen mennyiségű hulladék, amelyre egy nap talán még szükség lehet. Lehetetlen a felszerelést megtalálni vagy egy feladatot elvégezni. Legtöbbünk már csak attól a gondolattól is sírva fakadna, hogy egy ilyen helyet kitakarítson vagy hogy ott rendet rakjon.

Egy másik nem rakja helyére a dolgait. Lehet, hogy megjavítja a fűnyírót, de a szerszámokat a garázsban szétszórva hagyja.

Létezik az elnyomóknak egy olyan fajtája, aki a munkáját olyan rosszul végzi, hogy azt újra el kell végezni. Képes egy jelentésből annyi mindent kihagyni, hogy kénytelen vagy hozzá visszamenni és tőle még további adatokat kérni.

Az elnyomók egy másik fajtája elhamarkodja a feladatait – soha nem jut el addig, hogy a feladatait teljesen befejezze. Lehet, hogy felszerel egy új ajtót, de soha nem jut el igazán addig, hogy a szoba többi részéhez illeszkedő színűre fesse.

Ismertem néhány olyan elnyomót, aki látogatóba menve mindig túl sokáig marad. Szinte szó szerint kénytelen vagy kituszkolni őket az ajtón különben képesek lennének beköltözni.

Még ha egy antiszociális személy rendezett környezetben is lakna, az, hogy képtelenek dolgokat befejezni, más módon is meg tud nyilvánul. Például minden általam ismert elnyomó vég nélkül neheztel másokra. Soha nem felejt és soha nem bocsát meg. A lelki sebei soha nem gyógyulnak be. Nem képes elereszteni dolgokat. Hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel később is régi sértésekre, szerencsétlenségekre és igazságtalanságokra (legyenek azok véltek vagy valósak) panaszkodik keserűen.

Néhány antiszociális személy soha nem fizeti be a számláit. Az egyik ismerősöm rendkívül sikeresnek tűnik, de öt embert is ismerek, akiknek éveken át pénzzel tartozik, és akik ez idő alatt sem tudták a pénzüket tőle visszaszerezni.

Amellett, hogy az elnyomó nem képes egy tevékenységet befejezni, ebben másokat is megakadályoz. Ez az egyik fő módszere arra, hogy zűrzavart keltsen. Amikor egy munkát próbálsz meg elvégezni, lehet, hogy folyamatosan félbeszakít. Ha ez a főnököt, akkor lehet, hogy arra késztet, hogy a feladatod újra és újra folyamatosan elvégezd, amíg azzal ő elégedett nem lesz. (Valójában a kielégíthetetlen tökéletességmániás is elnyomó.) Egy másik típus mindig másokat siettet, az egyensúlyukból kibillent és a munkájuk korai befejezésére kényszeríti őket.

Egy elnyomó apa megegyezett a fiával, Douggal abban, hogy segít neki egy modellrepülőt építeni, addig bátorítva őt, amíg a fiú teljesen fellelkesedett. Akkor viszont, amikor Doug egy létfontosságú darab segítségével befejezhette volna a repülőt, az apja azt egyfolytában elfelejtette megtalálni. Idegességében Doug a hiányzó darabot maga próbálta meg az apja műhelyében megtalálni, de a hely a szerszámok és az egyéb felszerelési tárgyak hihetetlen egyvelege volt. Több kérés és be nem tartott ígéret után Doug végül feladta. A repülőgépet otthagyta a munkapadon, ahol egy idő után a többi holmi ellepte.

Az elnyomók másik jellemzője az, hogy nem hagyják, hogy mások befejezzék a kommunikációjukat. Félbeszakítják a történeteidet. Megállítanak, hogy egy lényegtelen apróságon vitatkozzanak veled. Egyszerűen nem válaszolnak – így azon kezdesz el gondolkozni, hogy egyáltalán meghallott-e vagy hogy a mondanivalód el kell-e ismételned. Valaki, akit feketelistára tettem, egyszer pont akkor vágott közbe és akart kijavítani, amikor egy vicc poénját szerettem volna elmesélni.

A kommunikáció területén meglepően magas számú elnyomó tevékenykedik. Egyszer az egyik beszélgetős műsor vezetőjét tanulmányoztam. Feltesz egy kérdést, és mielőtt a vendége befejezhetné a választ, két-három másik kérdéssel szakítja félbe – mindezt látványosan tettetett érdeklődéssel körítve. A látogatóban lévő hírességet így számos meg nem válaszolt kérdéssel terheli le. Most viszont azzal, hogy bármelyikre is megpróbál válaszolni, olyan hatást kelt, mintha a többi kérdést kívánná elkerülni. Az természetesen elég valószínűtlen, hogy erre a vendéglátója esélyt adna. Az ilyen viselkedés zavarba hozza a vendéget és eltereli a figyelmét. Kimerülten végzi (ugyanis ez történik azokkal, akik nem képesek az általuk elvégezni kívánt tevékenységet befejezni), elakad a hangja, dadogni kezd vagy ostobának fog tűnni. A káoszkalmárnak természetesen ez a titkolt célja.

10. Birtoklás

Sok elnyomó érzi azt, hogy valójában senki sem birtokol semmit, és teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy valamit mások vagy ők maguk birtokolhatnak.

A tulajdon iránti tiszteletének hiánya gyakran mások tulajdonának kezelésében jelentkezik. Megkarcolja az autódat, elveszíti a kölcsönkapott könyvet vagy hidegvérűen eltulajdonítja azt a sövénynyírót, amit a múlt héten még elkért és megkapott tőled.

Néhány elnyomó nyomorúságos körülmények között él, a bútorok összetörve, a szerszámaik működésképtelenek. Lehet, hogy hatalmas mennyiségű szemét, befejezetlen feladatok és fel nem használt dolgok veszik őket körül, rendetlenség és kosz uralkodik.

Munkája során ő az, aki nem tiszteli a vállalat tulajdonát vagy jó hírnevét, a tevékenységét elromlott berendezés, elveszett tárgyak és az ügyfelekkel megromlott kapcsolatok szegélyezik, ő pedig valószínűleg a felszerelésből és a raktárról lopkod.

Ismertem egy csoport főiskolást, akik a bérelt lakásukat nyárra egy olyan embernek adták ki, aki nem említette nekik, hogy a helyet otthonról elszökött tizenévesek menhelyének szánja. Négy hónap múlva, amikor az eredeti bérlők visszatértek, azt látták, hogy az eredetileg elegáns épület katasztrófasújtotta területté vált. Négy ablakot bezúztak, több zsalut betörtek. Az egyik ajtó hiányzott. Több falba nagy lyukat vágtak. A fürdőszobában a mosdót leszakították a falról, a csövekből bugyogott a víz, ami a csempét, a padlót és az alatta lévő plafont tönkretette. Több mint 4000 dollárnyi értéktárgyat loptak el a lakásból.

Nem minden elnyomó pusztítja el a környezetében lévő tárgyakat. Többen esztétikus, drága környéken élnek. Néhányan gátlástalanul nagyratörők és elég gazdagokká válnak. Nem éreznek lelkiismeret-furdalást, ha mások tulajdonát (beleértve a pénzét) eltulajdonítva érnek el sikereket. Ekkor pedig a pénzüket arra használják, hogy másokat irányítsanak és másokon uralkodjanak.

Egy gazdag özvegy a barátainak és a rokonainak rendszeresen pénzt ad kölcsön, hogy a kétes üzelmeiket támogassa, vagy hogy őket a pénzügyi nehézségeikből kisegítse. Soha egyikük sem fizette vissza a kölcsönt, így lehetővé tette a számára, hogy a hálátlanságukról és a megbízhatatlanságukról panaszkodjon. Mégis úgy tűnik, hogy soha nem tanul abból, ha minden kölcsönadott pénzét elveszíti. Élvezi azt mondogatni, hogy az emberek nem mások, csak csaló tolvajok.

A személy által elért eredmények szintén tükrözhetik azt, hogy az elnyomók közé tartozik-e. Az ügyvéd, aki ravaszul a jogi kiskapukat kihasználva eléri, hogy egy ismert gyilkost szabadon engedjenek, nem sok hasznára van az emberiségnek. Ugyanígy van ezzel a gyógyszergyáros, akinek a terméke inkább hátrányos, mint előnyös, vagy a építkező, aki magas árakra és olcsó, hibás szerkezetekre specializálódik.

Végül számos olyan elnyomót ismerek, akik fényűző környezetben élnek, de számukra CSAK a vagyontárgyak birtoklása fontos. Minden lelki jobbulásra és önfejlesztésre törekvést lenéznek. A barátaikat és a családjukat felhasználható, kiállítható vagy irányítandó tárgyaknak tekintik. A kifacsart tulajdonérzékük a teljesen anyagi értékrendjükben érhető tetten.

11. A segítségtől való irracionális idegenkedés

Az elnyomó számára olyan dolog, hogy segítség, nem létezik. Minden őt megsegíteni szándékozó törekvést a személye elleni támadásnak vesz.

Mások megsegítése szintén veszélyes, ugyanis mindenki mást az ellenségének tart és természetesen azt szeretné, ha az ellenségei gyengék maradnának.

Az antiszociális személy lehet, hogy tényleg beteg lesz attól, hogy segíteni próbálsz neki, és a betegségért valószínűleg a segítségedet fogja hibáztatni.

Egy elnyomó ismerősöm egyszer arra panaszkodott, hogy egyfolytában fáradtnak érzi magát. Volt már orvosnál, de az semmi problémát sem talált, így megkérdeztem, hogy szed-e valamilyen vitamint és ásványianyag-kiegészítőt. Nem – válaszolta – Soha nem szedtem vitamint. Azt gondolod, hogy ezt kellene tennem?

Azt mondtam neki, hogy azokat én hasznosnak találtam.

Néhány nappal később felhívott. Tudod, mi történt? Olyan megfázással estem ágynak, amilyet évek óta nem tapasztaltam! Azt hittem, azt mondod, hogy a vitaminok egészségessé tesznek! Tudtam, hogy nem kellene azokat beszednem – mondta. Azt hiszem, hogy a vitaminoktól fáztam meg.

Ismerek egy sikeres üzletembert, aki mostanában nősült meg. A csinos felesége arra panaszkodott, hogy neked és a barátaidnak annyival több önbizalma van, mint nekem. Válaszul egy olyan önfejlesztő tanfolyamot ajánlottan neki, amely a férjén és több ezer másik emberen is segített. Amikor néhány hónappal később újra találkoztam vele, még mindig eljárogatott néha a tanfolyamra, de úgy tűnt, hogy azt nincs ideje befejezni. Azt hiszem, hogy ez egy jó tanfolyam –mondta nekem – de én nem vagyok olyan ügyes, mint mások. Keményen próbálkozok, de nem hiszem, hogy segítene rajtam.

A háttérben titokban azon dolgozott, hogy a tanfolyamon semmilyen eredményt ne érjen el. Ez önmagában még nem győzött meg arról, hogy elnyomó, de egy, a férjére vetett pillantás elég volt. A valaha volt jókedvű és könnyed természete tovatűnt. Az arca elsötétült, a szeméből kiszökött az élet és a fény, miközben arról biztosított (halálos komolysággal), hogy a házassága boldogsággal tölti el. Már csak az ő kedvéért is remélem, hogy ebből a boldogságból hamarosan kigyógyul.

A másik oldalt nézve az elnyomó segítsége az áldozatát a legnagyobb valószínűséggel a pénzétől, az elméje épségétől, a jóhírétől és a tulajdonától fogja megfosztani. Az Elnyomó márkájú segítség maga a vegytiszta pusztítás.

A mentális problémák megoldására sok brutális gyógymódot kieszeltek. Ironikus, hogy a legtöbb elmebeteg már eleve komoly elnyomás áldozata és amikor segítséget keresnek, csak egy másik elnyomó kezei közé kerülnek, aki őket még jobban összezúzza.

Egy nagyvárosi pszichiátriai klinikán ilyen ügyek miatt folytattak nyomozást. Egy tanácsadó a következő tanúvallomást adta: Láttam, ahogy emiatt a csoport miatt páciensek a válás szélére kerültek, mások pedig az úgynevezett terápia az érzelmi és lelki összeomlás határára jutottak. … A csoporttagokat verbálisan kegyetlenül ostorozzák. Ettől azt várták, hogy segíteni fog, de a legtöbbjüket inkább csak rendkívül felzaklatta.

Egy szociális munkás azt jelentette, hogy a csoport vezetője … a harag csodálója volt. Élvezte, ha annyira felidegesíthetett embereket, hogy egymásra dühösek legyenek, majd hátradőlt és élvezte az előadást.

Egy korábbi páciens a következőt idézte fel: Azt mondták, hogy ha ezt a csoportot elhagyod, semmi másban nem reménykedhetsz.

Ezek az élmények – jelentette az egyik nyomozó – rengeteg emberben okozott hatalmas lelki kárt. Azt éreztették velük, hogy értéktelenek és hogy képtelenek helytállni. … Ez csak egy további kudarcélményt jelentett a számukra.

Ez a segítség?

5. fejezet

Az elnyomó személy felismerése

Jellemvonásaiból észre fogod venni, hogy az antiszociális személyiségnél az intelligencia nem vezet minket nyomra. Lehetnek okosak, ostobák vagy átlagosak. Így azok, akik rendkívül intelligensek, számottevő, még államfői magasságokba is emelkedhetnek.

Hasonlóképpen, a fontosság és a mások fölé való emelkedés képessége vagy vágya nem mutat az antiszociális személyekre. Azonban ha fontossá válnak vagy felemelkednek, meglehetősen láthatóvá válnak cselekedeteik kiterjedt következményei által. De éppen ilyen valószínűséggel lehetnek jelentéktelen emberek, vagy lehetnek nagyon alacsony sorban, nem kívánva semmi jobbat.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Az előző fejezet elolvasása után azt is gondolhatnád, hogy az általad ismert emberek fele biztos elnyomó – sőt talán még te is az vagy. Nincs közöttünk olyan, aki mások elnyomásában ne lett volna valamikor bűnös.

Sajnálatos módon viszont nem mindig lehet valakiről teljes bizonyossággal megállapítani, hogy antiszociális személyiség-e. Nincsenek közöttünk földre szállt angyalok vagy megtestesült démonok, a legtöbbünk valahová a két véglet közé esik. Ahhoz, hogy valakit pontosan meg tudjunk ítélni, mérlegelnünk kell a jót és a rosszat és el kell döntenünk, hogy az adott személy viselkedése alapvetően építő jellegű, saját magának és a környezetének a túlélését támogatja-e, vagy pedig az erőfeszítéseinek romboló hatása van.

Ez mind az arányokon múlik. Hogyan és mivel tölti a személy az idejének a legnagyobb részét? Ha keményen dolgozik azon, hogy tisztességes életet éljen, bár néha meginog, azért valószínűleg a jó oldalhoz tartozik. Ha viszont az elnyomók jellemvonásainak nagy részét rendszeresen felmutatja, nyugodtan feltételezhetjük, hogy az illető elnyomó személy.

Minden ember követett már el erőszakos tetteket vagy mulasztást, amelyért megróhatnak. Nincs az egész emberiségben egyetlen tökéletes emberi lény sem.

De vannak olyanok, akik megpróbálnak jót tenni, és olyanok is, akik a rosszra szakosodnak, és ezen tények és jellemvonások alapján felismerheted őket.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Ha a hullámvasutazás tüneteid észleled magadon és azt gyanítod, hogy egy elnyomó van jelen az életedben, keress valakit, aki folyamatosan aggodalommal tölt el vagy zavar téged, valakit, aki közel áll hozzád. Ez lehet apa, anya, hitves, testvér, nagynéni, nagybácsi, nagyszülő, szerető, főnök, tanár vagy vagy barát. A családdal és a szeretteiddel kapcsolatban nehéz keresztülhatolni az érzelmi kötődésünkön, de gyakran ebben a környezetben találjuk az elnyomót. Az érzelmi vagy pénzügyi függőségünk pedig a sebezhetőségünket növeli.

Az ítéletedet arra alapozd, hogy az illető vajon rendszeresen kikészít vagy megállít téged.

A pozitív és negatív jellemvonások táblázata segíthet egy lehetséges elnyomó kiértékelésében.

A szociális személy a pozitív jellemvonások nagy részével rendelkezik, miközben az antiszociális személy a negatív jellemvonások többségét testesíti meg. Néhány esetben lehet, hogy nem rendelkezel elég adattal ahhoz, hogy a listában található összes jellemvonást kiértékeld. Például ha nem tudod, hogy a személy környezetében élők betegek, félelemben élnek vagy rendszeresen kudarcot vallanak, ne tételezd fel automatikusan, hogy jól vannak és boldogok. Amíg nem rendelkezel több információval, az adott kérdést hagyd megválaszolatlanul.

A pozitív jellemvonások

  1. Szívesebben beszélget a jó dolgokról, megpróbál másokat nem megbántani.
  2. A körülötte élők általában kiegyensúlyozottak, jól vannak és boldogok.
  3. A kommunikációt csekély változtatással továbbítja. Hajlamos a rossz híreket nem továbbítani.
  4. Hajlandó követni az utasításokat és hajlandó megfogadni a tanácsokat. Érdekli a javulás és a fejlődés. Be tudja vallani, ha tévedett.
  5. Szégyelli, ha valami rosszat követett el. Felelősséget vállal a hibáiért és a vétkeiért.
  6. Megpróbálja a helyes megoldást megtalálni.
  7. Az építő jellegű csoportokat támogatja, a romboló jellegűek tevékenységei ellen tiltakozik.
  8. Megpróbál a körülményekhez képest pontosan fogalmazni.
  9. Rendszeresen befejezi a dolgokat. Tiszteli mások idejét és erőfeszítését. Nem táplál másokkal szemben tartósan haragot.
  10. Tiszteli mások jogait. Nem tartja helyesnek a lopást vagy hogy mások tulajdonával felelőtlenül bánjanak.
  11. Segíteni akar másokon és képes másoktól segítséget elfogadni.

A negatív jellemvonások

  1. Főleg rossz hírekkel, pletykákkal, kritikus és ellenséges megjegyzésekkel, valamint leértékeléssel foglalkozik.
  2. A körülötte lévők hullámvasutaznak, gyakran betegek, meg vannak félemlítve és gyakran követnek el hibákat.
  3. A kommunikáció tartalmát, amikor azt másoknak továbbítja, elferdíti. Megállítja a jó hírek terjedését, a rosszak jelentőségét pedig felnagyítja.
  4. Megpróbál mindent irányítani. Nem-hatás. Változatlan. Nem tudja beismerni, ha tévedett.
  5. Megszegi a szabályokat. Etikátlan. Nincs lelkiismerete.
  6. Rossz irányban fejti ki az erejét. Nem a megfelelő dolgot hibáztatja. Rossz célpontot választ.
  7. A romboló jellegű megoldásokat támogatja, az építő jellegűeket ellenzi.
  8. Általánosságokat mond, különösen amikor híreket vagy szóbeszédet továbbít.
  9. Nem hagyja, hogy a dolgokat befejezzék. Megállítja önmaga és mások tevékenységét. Másokra hosszan neheztel.
  10. Figyelmen kívül hagyja a tulajdonjogokat. Nem vigyáz a saját vagy mások tulajdonára. Gyakran csak az anyagi dolgok érdeklik.
  11. Ellenáll a segítségnek. A segítségnyújtásnak bemutatható pusztítás érdekli.

Ez a lista részben L. Ron Hubbard Az antiszociális személyiség című irányleveléből származik.

A múltból előtörve

Néhány esetben előfordulhat, hogy az ismerőseink zaklatnak fel minket – közben ők mégsem valódi elnyomók. Akkor is hullámvasutazhatunk, ha valaki eléggé emlékeztet egy, a múltunkban található valódi elnyomóra.

Egyszer alkalmaztam egy házvezetőnőt, aki szinte teljesen képtelen volt az utasításokat elfogadni. Trudy a takarításban kegyetlenül hatékony volt (úgy esett neki a kosznak, mintha halálos ellensége lett volna), de amikor bármilyen módosítást javasoltam neki vagy valami tévedést ki akartam javítani, akkor összezavarodott, szétesett és hihetetlen hibákat vétett. Akkor is védekezett, amikor senki sem hibáztatta, folyamatosan aggódott és megpróbálta a kritikát elhárítani. Trudy minden alkalommal szinte teljesen eszét vesztette, amikor rájött, hogy vendégeket várok. A ház egyik végéből a másikba röppent, leszedte a függönyöket, letakarította a bútorokat, kétségbeesve varázsolt csillogóra minden felületet. Trudy, – mondogattam – ugye tudja, hogy nem az angol királynő jön hozzám? Csak néhány régi barátom. Ők soha nem fogják annak a kanapénak az alját nézegetni.

A csecsebecséimet nem volt hajlandó lemosni, mert félt, hogy azokat eltöri. Minden rendben, Trudy, – próbáltam megnyugtatni. Nincs semmim, amit ne lennék hajlandó elveszíteni. Rajta, törj össze bármit.

Ó, ne mondja ezt! – rezzent meg.

Nyilvánvaló volt, hogy valamikor a múltjában annyira fájdalmasan megfegyelmezték, hogy a jelenbeli utasításokat nem volt képes fogadni. Nem számított, hogy milyen szelíden kértem tőle valamit, úgy viselkedett, mintha korbácsot suhogtatnék a feje felett. Az elméjében szinte teljesen egy múltjában található maximalistával azonosított.

Ahhoz, hogy egy ilyen riadozó személyt megsegítsünk, meg kell találni az eredeti félelemkufárt és helyre kell hoznunk az általa elkövetett lelki sérüléseket. A legtöbb esetben ez professzionális szcientológia tanácsadást igényel.

A határeset

Amikor valakit hosszasan elnyomnak és semmit nem tesz ellene, egy idő után folyamatosan maga is egyre elnyomóbban kezd viselkedni. A hullámvasút hajlamos egyre jobban kisimulni, ő pedig egyre több időt fog lent tölteni.

Noha az ilyen személy számos elnyomó jellemvonást mutat, érezzük a mögöttük található jó szándékot és nem tudjuk róla elhinni, hogy ő tényleg elnyomó.

Az ilyen személy elnyomó? Hitem szerint kétfajta antiszociális személyiség létezik, az elnyomó kemény mag, aki mintha már több nemzedék óta csak elnyomással foglalkozna, valamint az elnyomóként viselkedő, akinek a szándékai alapvetően jók, de annyira behódolt a folyamatos támadásoknak, hogy már ő maga is csak elnyomóként tud viselkedni. (Túl későn kezd el visszatámadni, és ilyenkor már nem a megfelelő célpont ellen küzd.)

Bármi is történjék, a kemény mag és az elnyomóként viselkedő között a különbség csupán elméletben létezik. A gyakorlati okokat vizsgálva viszont csupán azt a kérdést kell feltenni, hogy a személy tesz azért, hogy másoknak keresztbe tegyen? Többet árt-e, mint amennyi jót tesz? Ha ezen kérdések bármelyikére is a válasz igen, a személyt elnyomónak kell tekintenünk.

Érzelmek és viselkedés

Általában azt találjuk, hogy az elnyomó egy maroknyi érzelmi és viselkedésminta valamelyikében rögzült.

Némelyikük acsarog, rosszindulatú, dühös és veszekedős. Nyíltan élvezik, ha másokat összezúzhatnak, eltaposhatnak, megalázhatnak és rettegésben tarthatnak. Ha az összes elnyomó úgy viselkedne, mint egy veszett kutya, a felismerésük könnyű lenne.

Sokkal gyakrabban esik meg viszont az, hogy a félelem kalmára az ellenségességét egy mosolygó, jókedvű maszk mögé zárja. A baráti beszélgetések során azért szavaival és lekezelésével sikeresen célba talál. Másokat nevetségessé tesz, kigúnyol, lassan hiteltelenné tesz vagy leértékel. Természetesen mindig csak viccel.

Kevésbé rémisztő, de ugyanannyira magatehetetlenné tesz a kedves, túlzón gondoskodó elnyomó, aki a körülötte élőkből szívja ki titokban az életet. Ajándékokat vesz neked, megvár és ragaszkodik ahhoz, hogy cserébe semmit nem fogadhat el. Elnyomja azt a képességed, amely segítségével gondoskodni tudsz magadról.

Mrs. Baker több napon keresztül figyelte, ahogy a fia egy modellcsónak megépítésén szorgoskodott. Amikor egyszer boltba ment, a fia megkérte, hogy hozzon neki ragasztót, ehelyett egy drága és teljesen összerakott csónakkal lepte meg. A fiú durva, befejezetlen művét pedig egy szekrénybe rejtették el, amit később az anyja egy tavaszi nagytakarítás alkalmával kidobott.

Arthur lelkesen mesélt az új munkájáról, amikor az anyja közbevágott. Az én Arthurom szerencsés volt, hogy tudod magának valamit találni. Mostanában olyan nehéz állást találni. Biztos vagyok benne, hogy majd később a hasznára válik. Ugye még csak 29 éves.

Talán a hihetetlenül kedves személy az elnyomók összes típusa közül a legalattomosabb, ugyanis az ennyire jó szándékú emberekről nem népszerű csúnya dolgokat gondolni.

A tökéletes áldozatról se feledkezzünk meg, aki a boldogtalanságát és nyomorúságát arra használja, hogy mások életét tönkretegye. aggodalmaskodik, másokat akadályoz, a reményvesztettségével gyűr le bennünket. A jó szándékkal adott tanácsaidra nem reagál. A vidám és derűlátó törekvéseidet bolondságként tünteti fel.

A szociális gondozó arra bátorította a felvételizőt, hogy valahol máshol próbáljon meg állást vagy segítséget találni, de az apatikus fiatalasszony csak újra és újra mondta a magáét, mintha a neki elmondottakból egy hangot se hallott volna meg. Nem tudok dolgozni. Epilepsziás vagyok. A nővérem egyszer adott nekem pénzt, de többé nem engedi meg, hogy meglátogassam. Az anyám egy darabig segített, de most akármikor hívom, úgy tesz, mintha semmi nem lenne közöttünk. Felhívom és egyszerűen leteszi a telefont. Volt egy férjem, de egyfolytában azt mondogatta, hogy megőrjítem, végül elhagyott. Nem tudom, hogy hol van. Engem miért nem szeret senki? Mindenki azt mondja, hogy velem nehezen lehet kijönni. De senki sem tökéletes. Ez azért nem ok arra, hogy mindenki megbántson engem. Amióta a barátom kidobott, nincs egy hely, ahol lakhatnék. Az élelmiszerjegyeimet is elveszítettem. És epilepsziás is vagyok. Nem tudok dolgozni. …

Az antiszociális személyiségek egy másik típusa hideg és érzelemmentes. A legkegyetlenebb tettekre képes, ő az a maximalista, aki szájának a legenyhébb lebiggyesztésével, egy felvont szemöldökkel vagy egy jeges pillantással zavarba hoz vagy megfélemlít másokat.

Kitty öt év házasság után hagyta ott Dicket. Annyira hideg volt – mesélte nekem később. Semmit nem mondhattál el neki. Azt gondolta, hogy mindenre tudja a választ. Boldogtalan voltam, de nem bírtam rájönni, hogy mi a bajom. Rengeteget sírtam. Egyszer rábeszéltem, hogy menjünk el egy házassági tanácsadóhoz, de nem volt hajlandó megnyílni.

A férje azt mondta a tanácsadónak: Nincs szükségem arra, hogy Kittyhez hasonlóan kimutassam az érzelmeimet.

Amikor hozzámentem – folytatta Kitty – Azt akartam, hogy gondoskodjanak rólam. A házasság biztonságára vágytam. Ezért viszont borzalmas árat fizettem. Elveszítettem az önbecsülésem. Elveszítettem a humorérzékem. Hihetetlenül régóta nem nevettem – nem nevettem igazán. Öt éven keresztül bűnösnek, butának, értéktelennek és használhatatlannak éreztem magam. Mindig csak elment, rossz volt, esetleg éppen megfelelt. Soha nem volt , amit csináltam.

Így azt találjuk, hogy az antiszociális személyiség lehet dühös, rejtetten ellenséges, kiengesztelő, apatikus, hideg és érzelemmentes, vagy alacsonyabb szintű érzelmek bármelyikét mutathatja. Az érzelmei szinte soha nem változnak meg.

Nem tud visszatámadni

A félelem kalmára így vagy úgy, de annak az elérésén dolgozik, hogy az általa uralt emberek támadjanak vissza. Azt, hogy ezt hogyan éri el, leginkább az elnyomó elsődleges érzelmeitől függ.

Ha durva, kegyetlen vagy hűvösen kritizál, az áldozatai félnek a haragjától és a megvetésétől. Megverheti őket, kirúghatja őket, sértegetheti őket vagy megvonhatja tőlük a támogatását.

Amikor valaki egy rejtettebben élő elnyomóval találkozik, számíthat rá, hogy (a háta mögött) hazugságok, rosszindulatú pletykák és kritikák formájában azonnal támadásoknak lesz kitéve.

Amikor az elnyomó kedves, együttérző típus, annyira édes lesz, hogy nem mersz az a szörny lenni, aki őt elítéli.

Természetesen a leginkább a szegény, bánatos, nyomorék, professzionális áldozatok körül érzed magad a legrosszabbul, ugyanis a bűntudatod az, ami megvédi őket.

A következő okok miatt érzik úgy az elnyomás áldozatai azt, hogy nem képesek visszavágni:

  1. Zsarolástól, erőszaktól vagy valamilyen jellegű megtorlástól tartanak.
  2. Nem akarják annak az érzelmileg hozzájuk közel álló elnyomó az érzéseit megbántani.
  3. Valamilyen módon függnek az elnyomótól.
  4. Olyan lelki bénultságban szenvednek, amely megakadályozza, hogy bárki ellen küzdeni tudjanak.
  5. Noha valószínűleg nincsenek ennek tudatában, úgy érzik, hogy megérdemlik ezt a bánásmódot.

Konfliktusok

Némelyik antiszociális személyiség élvezi, ha a környezetével folyamatosan harcban állhat. Megszámlálhatatlan ellenségeskedésnek, viszálynak és pereskedésnek az okozói. Elgondolkozhatsz azon, hogy valaki hogyan lehet ilyen zavart. A válasz az, hogy az elnyomó folyamatosan neheztel és a környezetét állandó felfordulásban tartja.

Egy New York-i káoszkalmárról nemrég a következő jellemzést olvastam: Dühös volt, gyanakvó és hajlott a veszekedésre. Amíg sarokba nem szorították, visszautasította a kezelést. Túl sokat költött, hatalmas tervei voltak arra, hogy hogyan kereshetne pénzt, nagy vállalkozásokba fogott és szeretett a hatóságokkal összeakaszkodni. Túlsúlyos volt és rengeteget ivott. Egy este egy kisebb baleset után letartóztatták, mert összevitatkozott a rendőrökkel.

Két gyanús vállalkozásba is befektette a pénzét. Majd vett egy hatalmas házat. A helyi rendőrökkel hamarosan a területhasználati jogokkal kapcsolatban veszett össze. Majd annyira rosszul bánt a dolgozóival, hogy a városi hivatalnokok nem voltak hajlandóak vele többé együttműködni és a terveivel fel kellett hagynia. A házát hatalmas veszteséggel adta el. Amikor a legutóbb találkoztam vele, akkora adóvisszatérítésekei voltak, hogy az IRS-szel [az amerikai adóhatósággal – a fordító] lett vitás ügye.

Kényszeres beszéd

Sok elnyomó kényszeresen beszél. A kommunikációt úgy szeretik elpusztítani, hogy azt maguknak kisajátítják. (Az egyetlen megemlítendő kivétel a mogorva elnyomó, aki a kommunikációt csendben utasítja vissza.) Az egyik barátnőm egyszer egy megemlített egy olyan nőt, aki még a mozifilmet is végigbeszélte.

Mit kell tenni azzal a baráttal, aki egyfolytában beszél? – kérdezte Evelyn. Lilliant már évek óta ismerem, és mindig rengeteget beszélt, de mostanában elviselhetetlen lett – az egyik témáról a másikra ugrik, és csak azért áll meg, hogy hogy levegőt vegyen vagy hogy feltegyen egy kérdést. Lillian leginkább arról beszél, hogy milyen magányos, (rajtam kívül) már egy barátnője sem hajlandó vele találkozni és hogy a férje sem hajlandó hozzá szólni. Legszívesebben azt válaszoltam volna neki, hogy Hogy is tehetné? Nem hagyod, hogy valaki más is véletlenül szóljon egy szót. A félbeszakítás sem működik, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, ha mondok valamit.

Néha ezek a kényszeres beszélők azzal, hogy mintha érdeklődnének és mindenre rákérdeznek, azt a mesterséges illúziót keltik, hogy kétirányú kommunikációt folytatnak. Gyorstüzelésű kérdezéstechnikát alkalmaznak, türelmetlenül félbeszakítják minden válaszodat és ártatlanul megpróbálják kitalálni a válaszod lényegét. Így a kommunikációt úgy irányítják, hogy a kérdéseinek és a feltételezéseinek a hatásává tesznek.

Elnyomó: Hogy tartod a füvedet ilyen zölden?

Áldozat: Hát én …

Elnyomó: Biztosan van egy kertészed!

Áldozat: Nem, én …

Elnyomó: Akkor egy céget alkalmazol? Ez neked mennyibe kerül?

Áldozat: Nem, én magam csinálom …

Elnyomó: Ahh!Akkor műtrágyázol?

Áldozat: Nem igazán, komposztálok …

Elnyomó: Erről olvastam. Minden szemetedet az udvarba dobod és hagyod elrohadni.

Áldozat: Hát, azért ez többről szól …

Elnyomó: Nem lesz ettől túl büdös? Úgy értem, megéri? Hiszen vehetsz olyan csomagot is, ami zölddé teszi a füvet, kiirtja a gazt és a bogarakat is elpusztítja.

Egy ilyen inkvizítor vallatása annyira kimerítő tud lenni, hogy nem csoda, ha az áldozata nem akar többé kommunikálni.

Kifogyhatatlan energia

A káoszkalmárok nagy része kimeríthetetlen energiáról tesz tanúbizonyságot. Belső feszültség zsong bennük, soha nem képesek teljesen megnyugodni. Egy férfi így írta le az őrjítően segítőkész feleségét: Éjjel egy vagy kettő előtt soha nem feküdt le aludni. Reggel ő volt az első, aki felkelt. Egész nap szorgoskodott, mindig tenni akart valamit valakiért – akár akarta az illető, akár nem.

Néhányan nem ennyire tevékenyek, de azért a környezetüket könyörtelenül zaklatják. A nagynéném volt a legfárasztóbb személy, akit valaha ismertem. – mondta a fiatal férfi. Amikor minket meglátogatott, úgy tűnt, hogy soha nem pihen. A feleségemet vagy engem a ház minden sarkába követett és minden percben beszélt. Figyelmet követelt magának. Az egész napunkat megátkozta. Nem bírta elviselni, ha rajta kívül valami mással szerettünk volna foglalkozni. Amikor a legutóbbi látogatása után visszatértünk a repülőtérről, a feleségem hazaérve kijelentette: Most lefekszek aludni. Három napig senki ne szóljon hozzám..

Szexuális irányultság

A megszállott és szabad szex a pszichózis édestestvére.

L. Ron Hubbard – Szervezeti Ügyvezetői Tanfolyam

Néhány elnyomó rengeteg szexuális kapcsolatot létesít és kifacsart szexuális ízlése van. Itt találjuk a krónikus házasságtörőt, a rejtett perverz vagy a szexőrült személyeket.

Ross az elnyomó testvérét így írta le: Annyira különbözött tőlem, amennyire csak lehetett. A szexuális élete például hihetetlen. Kielégíthetetlen volt. Szó szerint több száz nővel volt együtt. Közülük legalább tízet teherbe ejtett, akiknek abortuszt kellett csináltatnia. Ellenben mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a ő egészséges és természetes szexuális életet él.

Vallás

Néhanapján azt találhatod, hogy egy elnyomó szenvedélyesen vallásos. A kenetteljes viselkedése viszont az embertársai iránti érzéseinek teljes hiányát takarja. Semmilyen szeretetre, segítségre vagy gyógyításra irányuló őszinte szándék nem vezérli. Ehelyett a vallást mások elítélésére, megállítására használja, vagy arra alkalmazza, hogy bennük bűntudatot keltsen.

Barátok nélkül

Sok elnyomó végzi egyedül, barátok nélkül. Az egyik férfi így írta le a feleségét: Mindig úgy tett, mintha viccelt volna, de csak kigúnyolt másokat. Úgy tűnt, hogy addig nem volt elégedett, amíg valakit annyira megbántott vagy annyira feldühített, hogy soha nem jött vissza. Láttam, ahogy az évek során az összes barátunktól megszabadul.

Amikor az egyik vagy akár mindkét szülő elnyomó, a gyermekeik gyakran keresnek más városban munkát vagy vesznek el olyanokat, akik az ország túlsó végében élnek. Természetesen a boldog családok gyermekei is elhagyják az otthonukat, de ők a szüleikkel kapcsolatban maradnak és szívesen térnek haza. Amikor viszont a szülő elnyomó, a fiaik és lányaik hajlamosak felhagyni a kommunikációval és rettegnek a kötelességszerű hazalátogatásoktól.

Nem véletlen, hogy az antiszociális személy egyedül és barátok nélkül végzi. Egy szociális intézkedésekről szóló televíziós dokumentumműsor az egyik fiatal támogatásért folyamodót a következőképpen ábrázolta: Kaptam egy levelet az apámtól, hogy többé nem támogat. Egy aláírt papírt kellett hoznom az orvosomtól, továbbá a szobatársamtól, hogy nem hajlandóak többé velem lakni. [A szociális munkás] azt mondta, hogy hétfőig nem találkozhatunk. Mit fogok a hétvégén csinálni? Azt akarta, hogy menhelyre menjek. Arra nincs szükségem. Senki nem törődik velem. Megmondtam neki, hogy nincsenek barátaim. Megmondtam, hogy nincs hova mennem….

Végkövetkeztetés

Készülj fel arra, hogy az elnyomó elég hétköznapian néz ki, az általa elmondottak teljesen logikusnak tűnnek és még akár rendkívül okos is lehet. Az antiszociális személy viszont mindig beléd tudja ültetni azt az elképzelést, hogy ami veled történik, az kissé komolytalan, valószínűleg nem fontos és kétségtelenül megérdemelt. Ha viszont te (vagy valaki más) elkövet valamit, akkor az fontos, rendkívül komoly és ráadásul helyrehozhatatlan.

6. fejezet

Hogyan befolyásolja az életünket az elnyomás

A családban, az üzleti életben, az osztályteremben vagy az ismerőseink között egyaránt fontos, hogy a probléma kezelésének első lépéseként az elnyomás eszközeit és tüneteit felismerjük.

Az elnyomó veszélyes környezetet teremt

Az SP teljesen bizonytalan, és folyamatosan azon küzd, hogy másokat titokban gyengébbé és kisebb képességűvé tegyen.

L. Ron Hubbard – A dianetika és a szcientológia technikai hírlevelei

Az egyik módszer, amivel az elnyomó meggyengíti a többieket az, hogy a környezet veszélyességéről győzi meg őket.

Ezzel a vállalkozókedvüket pusztítja el. Utolsó védelmi vonalként az elnyomás áldozata teknősként húzódik vissza a páncélja mögé. Nem fog új elképzeléseket próbára tenni, mert fél, hogy kudarcot vall. Inkább nem vállalja el el jobb munkát, csak hogy ne kelljen szembenézni az ismeretlennel. Nem kér randit a lánytól, mert fél, hogy elutasítják.

A nagylelkűség-kegyetlenség minta

Egy elnyomó azáltal hozza létre az áldozataiban a hullámvasutazó viselkedésmintát, hogy felváltva viselkedik nagylelkűen és kegyetlenül. Ahogy a macska játszik az egérrel, úgy engedi kicsit szabadon majd csap le rá. Az elnyomott személy, mert soha nem tudja, mit várjon legközelebb, nagyon óvatosan viselkedik – egyfolytában retteg a következő kitöréstől.

Egy színész egyszer így írta le egy híres komikussal folytatott munkáját: A viselkedése sokkal kiszámíthatatlanabb volt, mint bármely kamera előtt leforgatott bohózatában. Néha dühkitörései voltak, máskor pedig az egész stábot elhívta kosárlabdázni. Ha viszont veszített vagy valaki észrevette, hogy szabálytalankodott, akkor haragra gerjedt. Azt hitte, hogy mindenhez tökéletesen ért, pedig számos tevékenysége végződött katasztrófával.

Néha leállította a forgatást és eltűnt a lakókocsijában. Senki sem tudta, mikor fog visszatérni. Abban a pillanatban viszont, amikor visszajött, elvárta, hogy mindenki ott álljon készen a munkára, ahol hagyta őket. Azt kiabálta: Gyerünk, dologra! Nem látjátok, ti idióták, hogy a forgatással késésben vagyunk?

A körülötte élők egyfolytában aggódtak. Volt aki pszichiáternél kötött ki, volt aki gyomorfekélyt kapott és volt, akinek mind a kettőből kijutott. Nem hiszem, hogy sokan képesek rendeltetésszerűen szerepelni, amikor nem tudják, hogy mi várható.

A hozzá közelállókkal kegyetlenül viselkedett, majd úgy próbált meg kibékülni, hogy drága ajándékokkal halmozta el őket.

Veszélyes szakmák

Egy berkeley-i professzor több éven keresztül tanulmányozott kétszáz szegényekkel foglalkozó jogászt, orvost, börtönőrt, szociális munkást, elmegyógyintézetben dolgozó klinikai pszichológust és pszichiátert, gyermekgondozót és pszichiátriai nővért. Azt találta, hogy ezek az emberek egy idő után kiégnek. Jelentette, hogy … gyakran képtelenek a folyamatos érzelmi feszültséget feldolgozni és egy idő után kiégnek. … Elveszítik azt a képességüket, hogy az emberek iránt, akikkel együtt dolgoznak, bármit is érezzenek és közönyösen vagy akár embertelenül bánnak velük. A szociális munkások körében a a kiégés egy kreatív, építő jellegű személyből kicsinyes bürokratát varázsol. A kiégés – számol be erről – gyakran az egészség megrendüléséhez vezet. A szakemberek kimerülnek, gyakran lesznek rosszul és álmatlanság, gyomorfekély, migrénes fejfájás vagy más komoly betegség léphet fel náluk. Néhány börtönőr nyak- és hátfájdalmakra panaszkodott, noha kevesen ismerték fel ezeknek a bajoknak a pszichoszomatikus természetét. Azért, hogy ezeket a testi problémákat kezelni tudják, sokan fordulnak nyugtatókhoz, kábítószerekhez vagy alkoholhoz. … Ezen túl a kiégés más ártalmas tényezőkkel, például az alkoholizmussal, az elmebetegségekkel, a házastársi problémákkal és az öngyilkossággal hozhatók összefüggésbe.

A fentiekben a hullámvasutazás tüneteinek meglehetősen lenyűgöző felsorolását olvashattuk.

A családban

A felbomló családokban általában azt találjuk, hogy egyik vagy másik érintettnek ilyen személyisége van.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Egyszer szeretnék találkozni azzal a csodaszülővel, aki még soha nem nyomta el a gyermekeit. Néha egyszerűen elfáradunk, türelmetlenek leszünk vagy kikészülünk és elnyomó dolgokat mondunk vagy teszünk. Máskor pedig a kisgyermeket le kell állítani, nehogy megsértse magát, noha ezt abban a korban ritkán érti meg.

De a néha előforduló elnyomó tettek miatt ne keseredj el. A gyermekek határozott irányításra és útmutatásra várnak. Ha a tetteidet a szeretet vezérli, a gyermeked ezt fel fogja ismerni és mikor felnő, meg fogja becsülni.

Kegyetlen bánásmóddal és a folyamatos becsmérléssel az igazán elnyomó apa vagy anya viszont a gyermek önbizalmát szinte helyrehozhatatlanul össze tudja zúzni.

A zsarnok az elnyomó szülőknek csupán az egyik típusa. Az egyik lányismerősömnek gyermekkorában a nyarait egy olyan nagymama mellett kellett töltenie, aki folyamatosan az vigyáznod kell témán lovagolt – vigyázz, hogy kivel játszol, vigyázz arra, hogy mit mondanak róla, vigyázz a bacilusok miatt, vigyázz, hogy hol játszol, vigyázz a ruháidra. Évekkel később a lány azt mesélte, hogy Úgy éreztem, hogy teljesen megfojt!.

Egy tizenéves lány mostanában egy olyan helyzetet írt le, amely szándékos is lehetett, de félresikerült jó szándékból is fakadhatott. Mi a véleményed arról a szülőről vagy nevelőről, aki soha nem mond nem-et? Mindig csak azt hallod, hogy Te nem akarod ezt tenni. Úgy tűnik, mintha azt akarná, hogy te hozd meg a saját döntéseidet, de egy idő után úgy érzed, hogy igazából semmit nem akarsz… Kezded ezt elhinni.

Sok szülő nemtörődömségből azzal nyomja el a gyermekét, hogy nem engedi neki, hogy legyen egy saját helye. A saját helytől való megvonástól mindenki rosszkedvű lesz, legyen öreg vagy fiatal. Minden gyermeknek meg kellene engedni, hogy legyen egy saját helye, amit teljes egészében ő ural. Ne takarítsd ki, ne mondd meg neki, hogy ott mit csináljon. Gyakran gondolkoztam azon, hogy egy örök vándorrá felcseperedő gyermek csupán azért nem képes egy helyben maradni, mert soha nem talált magának egy biztonságos helyet.

Ugyan a szülőknek a gyermekeik számára biztonságos környezetet kell teremteniük, a hely biztosítása ennek csupán egy részét képezi. A gyermek környezetének kevésbé kézzelfogható tényezőiről sem szabad megfeledkeznünk. Már egy elnyomó is helyrehozhatatlanul megronthatja a fiatalok lelkét és lerombolhatja az önbizalmukat. Az, hogy a gyermekeinket ettől megóvjuk, szinte minden árat megér.

Az elnyomó szülők alattomosabb fajtája közé tartozik az az apa vagy anya, aki túl elnéző, túlzottan együttérző. Amikor a szülő kényszeresen mindent megad, de semmit nem kér viszonzásul, a gyermekéből könnyen olyan bűnözőt faraghat, aki élete során a semmiért mindig követel valamit.

A férjek és a feleségek gyakran nehezítik meg egymás életét. Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy bármelyikük is valódi elnyomó lenne, csupán gyakran a hozzánk legközelebb állókon vezetjük le a rosszkedvünket (mert ugyan ki más viselne el ilyenkor minket?) Ha ezeket a botlásokat egyik fél sem veszi komolyan, jó kommunikációval minden megmaradt lelki sérülést helyre lehet hozni.

Az üzleti életben

Ha kinyomozzuk egy üzlet hanyatlásának okát, valahol elkerülhetetlenül felfedezzük sorai között a lázasan tevékenykedő antiszociális személyiséget.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

June-nak annyi önbizalma volt, hogy emiatt tehetségesnek hittem. Főiskolára járt, részmunkaidőben a könyvtárban dolgozott és mindig szorgalmasnak és hatékonynak tűnt. Amikor nyárra munkát szeretett volna kapni, felvettem, hogy nálam dolgozzon.

Röviddel ez után azt hittem, hogy megőrülök. Az irodámban folyamatos zűrzavar uralkodott el és az ügyfelek minden nap panaszkodtak valamire. Az egyszerű feladatoknak is háromszor annyi ideig tartott a végére jutni. A lázas tevékenység ellenére kevesebb mindent tudtunk elvégezni.

Noha akkoriban az elnyomókról még semmit nem tudtam, elkezdtem gondolkozni. Valami nyilvánvalóan nem volt rendben. Ekkor rájöttem, hogy mielőtt June-t felvettem volna, nem volt ekkora káosz.

Miután elment, meglepődtem, hogy milyen könnyedén visszaállt kicsiny szervezetünk a hatékony működésre. Miután az elrontott utasításokat és a feljegyzésekben ejtett hibákat rendbe hoztuk, meglepetésemre azt találtuk, hogy a korábbi alkalmazottam segítsége nélkül kétszer annyi munkát tudtunk elvégezni.

Ha egy vállalat elkezd rosszul teljesíteni, megrendeléseket veszít, összekeveri a megrendeléseket, nem képes eleget termelni, a vezetőségnek minden részleg statisztikáját ki kell vizsgálnia és a problémás területet be kell határolnia. Első pillanatban úgy tűnhet, hogy a részlegben mindenki alkalmatlan és le kell váltani. A problémák viszont lehet, hogy csak egyvalakitől, az elnyomótól származnak.

Ahhoz, hogy az üzleti életben egy elnyomót felismerj, égbekiáltó gazemberségeket, hamis állításokat, elrejtett zűröket és vaskos hazugságokat keress. Aki az üzleti életben tönkretehet, az az etikátlan viselkedést igyekezhet leplezni és másokban bátorítani.

Az elnyomás oka néha a szervezeten kívül található. Egy könyvelőt az őrületbe kergethet, ha egy elnyomó adófelügyelőt megpróbál kezelni. Egy gyárvezetőnek problémái lehetnek, ha olyan kormányzati ellenőröknek szeretne kedvére tenni, akik bonyolult és kétértelmű biztonsági szabályokat próbálnak bevezetni. Egy alelnök összeomolhat, ha a helyi földhivatallal próbál meg dűlőre jutni. Egy ügyvezető gyomorfekélyt kaphat attól, ha egy elnyomó szakszervezeti vezetőnek próbál a kedvére tenni. Egy felvásárlási ügynököt teljesen tönkretehet egy elnyomó beszállító.

Egy barátnőm mostanában vett új szemüveget. Miután rengeteget késtek a leszállításával, az optikusnál tett három további látogatásába került, hogy a hibás lencséket és keretet kicseréljék. Összesen hat hetébe került az, hogy a szemüvegével ne legyen több gondja. Az egyik látogatása során megtudta, hogy mi a késlekedések és a gyengén kivitelezett munka oka.

A laboratórium mostanában rengeteg hibát vét – sóhajtozott az optikus. Úgy tűnik, hogy az időm felét a hibás szemüvegeket visszahozó ügyfelekkel töltöm. A feleségem azt mondogatja, hogy idegösszeomlást fogok kapni.

Az a probléma – mondta – hogy a mostani gazdasági visszaesés során a labor számos munkását kirúgta. Sajnálatos módon az idősebb, tapasztaltabb emberektől szabadult meg és azokat a fiatalokat tartotta meg, akik azt sem tudták, hogy mit csinálnak. Most, hogy ennyi bajuk lett, megpróbálják a tapasztaltabb munkásokat visszaszerezni.

Nem kérdéses, hogy a laboratórium feje vagy elnyomó, vagy pedig erősen befolyásolja egy, és hogy az optikus üzletét és elmeállapotát ez az elnyomás veszélyezteti.

Oktatás

Amikor iskolába kezdenek járni, a kisgyermekek szinte mindig lelkesek és alig várják, hogy tanulhassanak. Túl sokszor fordul viszont elő az, hogy hamarosan megutálják az osztálytermet.

Ennek az elkedvetlenedésnek leginkább az elnyomók az okai.

Az antiszociális tanár sokféleképpen tudja a tanítványait elnyomni. Az oktatott tárgyat gyászosan és mindenféle lelkesítés nélkül adja le, nem magyarázza el, hogy mire való (így a megtanulandók és az életben szükséges készségek között semmilyen kapcsolatot nem lehet találni), lépéseket hagy ki és küszködésre kényszerít, nem tisztázza le a félreértett dolgokat vagy a gyermekeket becsmérli. Az ilyen befolyás hatására sok tanuló már kiskorában elakad és soha nem lesz képes a többieket utolérni.

A legtöbb tanár jóindulatú szociális személyiség, de gyakran kényszerülnek elnyomó módon megírt (azaz helytelen meghatározásokat, hiányzó fontos anyagokat tartalmazó vagy túl bonyolultra sikeredett) tankönyveket használni.

Mostanában, amikor egy témakört elkezdek tanulni, három vagy négy tankönyvet is megnézek és a legtisztábban fogalmazottat választom ki. Ezek közül a könyvek közül legalább egyet minden esetben egy elnyomó írt. A kétfajta tankönyv között pedig hihetetlen különbség van!

A tanulás nagyon érzékeny folyamat. A tárgyat a tanuló számára könnyen emészthető formában kell bemutatni. Mindezek ellenére a tanulási problémák esetén inkább a saját képességeinkben kételkedünk, és nem gyanakszunk arra, hogy a hiba forrását az oktatás minőségében keressük. Egy okos elnyomó könnyen el tudja érni, hogy a tanuló ostobának érezze magát és a gondolkodásra való képtelenség érzete a tanuló egész életét megkeserítheti. Másik oldalról nézve viszont sokakat láttam, akik megszabadulván a buta vagyok elképzeléseiktől visszanyerték az önbizalmukat és a tanulási képességüket.

Az érem másik oldalát az jelenti, hogy mindig van esély arra, hogy a tanteremben nem a tanár, hanem a tanuló az elnyomó. Ha a tanár azt találja, hogy az egyik tanulója miatt rengeteget aggódik vagy őt nagyon zavarja, gyanakodnia kell arra, hogy a bajkeverő nem tanulni, hanem a lehető legtöbb kárt okozni van ott. Egy elnyomó lelkesítésére tett erőfeszítések ugyanis a zsákutcát jelentik.

A társadalomban

Az életünkben található egyik elnyomó az az ismeretlen és láthatatlan bűnöző, aki miatt nem merünk este kimenni az utcára, aki arra késztet minket, hogy az ajtóra több zárat is szereljünk és aki miatt a kisgyermekeinket féltjük. Mit tehetünk velük? Nem tudjuk, hogy ő kicsoda és nem tudjuk, hogy hol és mikor fog lecsapni.

Az újságok arról adnak hírt, hogy a bűnözés mértéke emelkedik. Ez azt jelenti, hogy az utcán minden második idegen valójában egy rabló vagy egy betörő? Amikor nemrég az FBI számítógépre vitte az adatait, meglepő kép alakult ki. Az USA-ban körülbelül 550 000 olyan hivatásos bűnöznek tekinthető személy van, aki nem érez késztetést arra, hogy megváltozzon. A megoldott bűnügyek nyilvántartásából kitűnt, hogy az összes betörés 81%-át, valamint a nemi erőszak, rablás, autólopás és hamisítás 68-77%-át ezek a bűnözők követik el.

Ezek a megdöbbentő statisztikák azt mutatják, hogy az utcák nincsenek tele bűnözőkkel. Ehelyett aránylag kevesen követik el újra és újra a bűnöket.

Néhány város hivatásos bűnöző irodát hozott létre, hogy ezeket a visszaesőket beazonosítsa és a vád alá helyezésüket megkönnyítse. Az eredmények nagyon biztatóak voltak. Amióta az iroda New York Bronx nevű negyedében megnyílt, havi 31-ről havi 3-ra esett vissza a Bronxi áruházak kirablási statisztikája. Houston egyéves bűnözési programja során a rablások száma 22 év óta először figyelemre méltó 24%-kal csökkent.

Ők az elnyomók kemény magja. És lehet valamit tenni velük kapcsolatban.

A művészetben

Az antiszociális személyiség a kultúránk számára egyáltalán nem ismeretlen fogalom. A regényekben, előadásokban, filmeken és a vég nélküli tévésorozatokban is megjelenik. Ő a mosolygó de gonosz szerető, a durva verőember, a tisztességtelen politikus, a cselszövő gazdag, az alattomos üzelmeket folytató iparmágnás, a korrupt zsaru, az őrült tudós, aki uralni akarja a világot, a visszahúzódó perverz, a gyönyörű, hűtlen csábító, a kábítószer-kereskedő vagy a tolvaj. A gonosz, legyen férfi vagy nő. Még Charles Shulz vidám képregényének, a Charlie Brown sorozatnak is megvan a maga elnyomója, Lucy képében. Egyik nap így köszönti: Nicsak, ez csak nem Charlie Brown? A jó öreg tutyi-mutyi Charlie Brown? Máskor pedig: Szia, Charlie Brown!Ez a fejed vagy egy lufi mögé bújtál?

Ha az elnyomókat a műteremben tudnák hagyni – azaz ha kitaláltak lennének – a művészek boldog életet élhetnének. A káoszkalmárok viszont sajnálatos módon előszeretettel vonzódnak az alkotó személyiségekhez – művészekhez, írókhoz, zenészekhez, színészekhez, rendezőkhöz és producerekhez. Azon mesterkednek, hogy a művész szomszédságában található területekre kerüljenek, így ezek a vámpírszemélyiségek hozzájuthatnak a művész felé irányuló csodálat egy részéhez. Őket a művészekkel dolgozók és a körülötte lebzselők között találhatjuk meg.

Minden tehetséges személynek nagy gonddal kell a körülötte lévőket megvizsgálnia. Kihasználva az alkotó személyhez közeli helyzetét az antiszociális személy hozzá tud látni az alattomban pusztító hadjáratához. Tanácsadóként nem a megfelelő döntéseket javasolja. A pénzügyek kezelőjeként rossz befektetésekről dönt, elpazarolja a művész pénzét vagy a saját zsebét tömi meg vele. Barátként vagy szeretőként megpróbálja aláásni a művész önbizalmát. Ha az elnyomó szándékai napvilágra kerülnek, menekülőre fogja – a lehető leglátványosabb és legpusztítóbb módot választva rá.

A művészi vérmérséklet lehet, hogy semmi más, csak a művész érzelmi hullámvasutazása.

Egy híres énekes és színész mostanában tett szert egy új barátnőre. Annyira belebolondult, hogy a barátnője számos gyökeres változásra tudta rávenni.

Meggyőzte arról, hogy máshogy kellene kinéznie – más ruhákat, kellene hordania, más frizurát kellene viselnie, stb. Az új kinézete nem lett sikeres, a barátai és a rajongói pedig tiltakoztak ellene. A barátnője arra is rávette, hogy ő tervezhesse meg a következő zenei albumát. Eközben arra kényszerítette, hogy másféle típusú dalt énekeljen. A lemezt kiadták – és hatalmasat bukott.

Annak ellenére, hogy több sikeres filmet is a háta mögött tudhatott, a barátnője ezek után rábeszélte, hogy menjen el egy színésziskolába.

A kapcsolatuk viharos volt. A művész néha feldühödött és kidobta a barátnőjét, de sajnálatos módon később újra összejöttek.

A barátnő mostanra sikeresen vette semmibe és értékelte le a művész megjelenését, saját énekstílusát, színészi munkáját és választott zenéjét, tette mindazok ellenére, hogy az ország egyik legsikeresebb előadójáról van szó. Mindenki ad néha rossz tanácsot, de csak az elnyomó ragaszkodik ahhoz, hogy valaki minden sikeres tevékenységgel felhagyjon.

Ha egy művész környezete valamilyen csoda folytán mentes lenne a káosz kalmáraitól, a hírszolgáltatók révén néhánnyal biztosan össze fog akadni. Amikor valaki híres lesz, többé nem lesz képes szabadon mozogni anélkül, hogy olyan riporterek zaklatnák, akiknek nincs semmi gátlásuk, ha arról van szó, hogy a magánéletüket megzavarják, bizalmas kérdéseket tegyenek fel vagy hogy felháborító találgatásokkal álljanak elő. Néhányan abban lelik a kedvüket, hogy megállíthatatlanul követik a sztárokat. Így csoda-e, ha a hírességek összeomlanak a stressz alatt és – szavakkal vagy tettekkel – nekiesnek a riportereknek és a fényképészeknek?

Nagyon sok kritikus elnyomó. Az egyik híres drámakritikus, a néhai Alexander Woollcott, egy új színdarabot egy tollvonással le tudott fejezni. Arcátlanul kísértette a sorsát, amikor az általa lehúzott előadások nyitóünnepségére beugrott. Ezek után azzal hencegett, hogy éppen most takarította le magáról a vérét. Egyszer azzal is dicsekedett, hogy ha holtan találnának, egy tőrrel a mellkasomban, a következő reggel háromszáz színészt kellene letartóztatni gyilkosság gyanújával.

7. fejezet

Megengedhetjük magunknak az elnyomás figyelmen kívül hagyását?

Az elnyomás egyikünket sem hagyja érintetlenül. Ha személyesen nem is ismerünk elnyomót (ami nagyon valószínűtlen), akkor egy áldozatával biztosan találkoztunk.

A hullámvasutazó személy, ha vele kell élnünk vagy dolgoznunk, egy veszélyforrást jelenthet. Gyakran szomorú vagy ingerült, hibákat követ el, a kitűzött céljai elérhetetlenné válnak, megbízhatatlan és döntésképtelen lesz, balesetek érik vagy megbetegszik.

Kétszer (vagy akár háromszor) meg kell gondolnunk, hogy megengedjük, hogy egy ilyen érzelmileg instabil személy nekünk pénzügyi tanácsokat adjon, rajtunk nyitott szívműtétet végezzen vagy hogy megtanítson minket repülőgépet vezetni. Ha az elnyomás áldozata semmit nem tesz az életét tönkretevő elnyomóval, akkor végül behódol neki.

Miért elnyomó valaki?

Semelyikünk sem találja könnyen hihetőnek, hogy valaki másnak gonosz szándékai vannak. Miért dönt valaki úgy, hogy elnyomó válik belőle?

Önmagában mindenki alapvetően jó. Az elnyomó személy viszont nem önmaga. Az elnyomó valamikor a múltjában tökéletesen meggyőződött arról, hogy a túlélés egyetlen lehetséges útja az, ha mindenki mást ellenségként kezel. Nem tudatosan nyom el másokat. Ellenkezőleg, és ezt velük kapcsolatban fontos megérteni, a tetteit nem érzi gonosznak vagy romboló hatásúnak. Számára a viselkedése természetes, ez az egyetlen módszer, amellyel a világban boldogulhat. A viselkedését jogosnak és helyesnek érzi.

Miltont a túl sokat hangoskodó fia felidegesíti és őt ezért elfenekeli. Később megbánja, hogy az önuralmát elveszítette és megfogadja, hogy a jövőben türelmesebb lesz. Az elnyomó ezzel ellentétben megüti a gyermeket és a következőképpen védi meg a tettét: A gyermekekkel csak így lehet bánni. Túl gyakran hiszik azt, hogy akármit megengedhetnek maguknak. Meg kell mutatnod nekik, hogy ki a főnök. Mind Milton, mind az elnyomó tudja, hogy mit tett, de csak az épelméjű személy érez megbánást, ha néha elnyomó tettre ragadtatja el magát.

Az elnyomó nézőpontját az egérrel játszó macskához lehetne hasonlítani. A macska tudja, hogy mit tesz, de a tettét nem érzi gonosznak. Mi igen, és ezt kegyetlenségnek érezzük. A macska viszont ragadozó, az egérrel játszadozás pedig egy természetes ösztön a számára. Ezzel ellentétben az elnyomó, amikor másokat automatikusan elnyom, nem természetes túlélést támogató viselkedést mutat be – NOHA Ő AZT GONDOLJA, HOGY IGEN. Csak mi, kívülállók ismerjük fel, hogy az elnyomó cselekedetei mennyire feleslegesen kegyetlenek.

Az elmebetegség egy nyílt vagy burkolt, de mindig összetett és folyamatos eltökéltség a károkozásra és a pusztításra.

L. Ron Hubbard – A dianetika és szcientológia technikai hírlevelei

Az elnyomó nem csupán egy gonosz személy. Ő őrült. Az elmeállapotát viszont ritkán ismerik fel, ugyanis azokat a jellemző és látványos viselkedésmintákat, amelyek valakit elmegyógyintézetbe juttatnak, nem mutatja fel. Noha a témakör jelen nézőpontja szerint nem lehet elmebetegnek nyilvánítani, a hétköznapiasság álcáját felöltve több áldozatát is intézetbe juttatta. Ki az őrültebb? Régóta hiányzik az épelméjűség megfelelő meghatározása ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk.

L. Ron Hubbard volt az, aki az őrültséget először pontosan meghatározta. A legépelméjűbb ember az, aki a tettei révén saját maga és a körülötte élők túlélését elősegíti. Ő az építő, a teremtő, a problémamegoldó, aki azért dolgozik, hogy az életkörülményeket jobbá tegye. Minél épelméjűbb, annál több embernek segít. Az ellenkező irányban milyen messzire lehet elmenni? Az őrült személy tettei pusztító hatással vannak a hozzá közelállókra. A puszta jelenléte fenyegeti a környezete túlélését.

Ezek alapján az elmebetegség több, mint egy különös és sajátságos viselkedés. Az őrült minden területen pusztít. Ahelyett, hogy támogatná a túlélést, elnyomja a túlélést.

A szélsőséges őrültség alapvető jellemzője az állandó támadás. Támadni bármit, támadni embereket vagy dolgokat, amelyek semmilyen veszélyt nem hordoznak magukban.

L. Ron Hubbard – Menedzsment sorozatok

Az elnyomókat nem kell gyűlölnünk, ehelyett megérthetjük őt is és a mozgatórugóit is. Az elnyomás megértése nem jelenti azt, hogy jóvá is hagyjuk azt. A veszett kutyát sem szoktuk simogatni, mert tudjuk, hogy válogatás nélkül mindenkit megtámad, aki a közelébe kerül. Ehhez hasonlóan az elnyomóval is úgy kell bánni, hogy először magunkat és a többieket tudjuk megvédeni.

A hitetlenek

Néhányan úgy gondolják, hogy elnyomó személyek nem léteznek. Mindenki, aki így érez, saját magát nyomja el. Régen feladta, hogy visszavágjon. Ahhoz, hogy a méltóságának maradékát megőrizze, úgy döntött, hogy nem látja többé a világban található gonoszt és csak a -t érzékeli.

Amíg a saját kozmetikai vállalatát be nem indította, Mr. Franklin vagyona jojóként hullámzott fel és le. Az új üzlete virágzott, de egy nagyobb jellemhibája, azaz az neki dolgozók becsületességébe és hűségébe vetett vak hite miatt újra bukásra ítéltetett. Amikor figyelmeztették arra, hogy néhány ágazatvezetője törvénytelen praktikákat folytat, nem hitte el, hogy azok az emberek, akikben megbízott, kockára tennék a vállalatot, amely őket gazdaggá tette. A könyvelői és az ügyvédei tanácsa ellenére második, harmadik és negyedik esélyt adott a beosztottainak. Miután többször is csalással vádolták meg, több állam is megtiltotta vállalatának működését. Drága perköltségek, bezárt ágazatok és az ellenséges közhangulat miatt a vállalata csődbe ment. Megismétlem, a másokba vetett vak bizalma miatt veszítette el az összes pénzét.

Az elnyomás hosszú távú hatása

Meglepő módon a régóta elnyomottak elnyomókhoz szegődnek dolgozni, velük barátkoznak, őket veszik fel vagy beléjük szeretnek bele. Siralmas – vagy akár életveszélyes – munkahelyi vagy lakókörülményeket választanak. (Belegondoltál abba, hogy egyesek miért laknak olyan helyen, amelyet szinte évente elönt az árvíz?) Az ilyen személyeket olyan régóta elnyomták, hogy semmilyen más életet nem tudnak elképzelni. Nem számít, hogy az elnyomó a múltban vagy a jelenben található, mindegyik esetben az értéktelenség, a tehetetlenség és a reménytelenség mély sebeit hagyta az áldozatok lelkén.

Ann Landers rovatvezető egy feleségnek azt tanácsolta, hogy hagyja el a férjét, aki őt rendszeresen megveri. Egy másik megtört nő válaszul a következő levelet írta: Azt állítja, hogy az a nő, aki egy őt bántalmazó férfival marad, beteg. A tanácsa is bizonyítja, hogy elképzelése sincs arról, hogy egy bántalmazott nőnek milyen élete is van.

Hát én el tudom mondani. A levelet író nő legalább képes volt rávenni a férjét, hogy menjen el pszichiáterhez. A legtöbben nem mennének el, ugyanis ők a viselkedésükben semmi kivetnivalót nem találnak. Azt tanácsolja, hogy hagyja el. De hogyan tudná elhagyni, ha sehova sem mehetne?

Valószínűleg azt gondolja, hogy mindig van hova menni, de ez nem igaz.

Azok, akik soha nem tapasztalták azt meg, nem tudják elképzelni, hogy egy bántalmazott feleségnek milyen is az élete. Az állatokkal való rossz bánásmód ellen ebben az országban többet tettek, mint a nők bántalmazása ellen. Felhívod a rendőrséget, és a fickót letartóztatják. Néhány óra múlva kiengedik a börtönből – pokolian dühösen. Ekkor hazamegy és újra megveri a feleségét.

Az elmúlt tíz évben, amit házasságban töltöttem, több tucatszor elvertek, gyakran a gyermekeim előtt, csupán olyan okokból, hogy egy férfinak köszöntem az utcán vagy hogy olyan ebédet főztem, amelyet a férjem nem szeretett.

Én is nagyjából ugyanilyen okok miatt adtam fel – mert csapdában vagyok.

Ezt a nőt minden kétséget kizáróan valaki már a férje előtt is nagyon hosszú ideig elnyomta – olyan valaki, aki még most is további elnyomott létre kényszeríti.

Mi a helyzet veled?

Miután az elnyomók jellemzőiről olvastál, úgy érezheted, hogy te is közéjük tartozol. Ez a nyomasztó gondolat sokunkban felötlik. Az nem kétséges, hogy néha mindannyian követtünk el elnyomó tetteket. Ha viszont az elkövetett tetteid miatt bűntudatod van, nem vagy elnyomó. Az antiszociális személy nem érez megbánást, ugyanis nem engedheti meg magának, hogy kételkedjen a tetteiben. Ő soha nem gondolkozik el ezen. Tudja, hogy épelméjű.

Bármily különösnek is tűnjön, A JÓ EMBEREK AZOK, AKIKNEK A ROSSZRÓL PONTOSABB ELKÉPZELÉSEIK VANNAK.

Az elnyomóért lehet-e tenni valamit?

Amikor az antiszociális személyekről először hallunk, legtöbbünkben azonnal felötlik, hogy lehet-e értük tenni valamit.

Néha egy nagyobb behatás, mint a tetteinek nyilvánosságra kerülése és a megszégyenülés, esetleg egy komoly veszteség kizökkentheti a romboló hatású dramatizációjából. Eljuthat oda, hogy őszintén megbánja bűneit.

Talán még jóvá is akarhatja tenni a bűneit.

Ha az elnyomó hajlandó segítségért folyamodni és hajlandó a fegyelmet elfogadni, szcientológia tanácsadással segíteni lehet rajta. Arra viszont, hogy számára egy üres gesztus megtételén túl rá lehet-e venni egy ilyen segítség elfogadására, nem tudok válaszolni.

Létezik segítség, de ezt az illetőnek kell elfogadnia. Hajlandónak kell lennie a változásra. Az ő segítségével ez megoldható.

Addig viszont mit tehetünk azért, hogy magunkon segítsünk?

8. fejezet

Mit kezdjünk az elnyomással?

Ha még nem csomagoltál össze és vonultál el a hegyekbe, akkor valószínűleg elgondolkoztál azon, hogy az elnyomás problémakörét hogyan lehetne kezelni.

Az elnyomás tüneteinek felismerése

Az első lépés annak felismerése, hogy az emberek érzelmileg hullámvasutaznak-e, gyakran és mindenféle ok nélkül megbetegszenek-e, hatalmas ostobaságokat követnek-e el, vagy szenvednek-e attól, hogy a mosolyra vagy tréfálkozásra való képességüket elveszítették.

Néha egy rakás elnyomottat is találhatsz – egy családot, egy ágazatot, osztályt vagy szervezetet. A zűrzavar közepén természetesen egy elnyomót fogsz találni.

Az elnyomó megtalálása

Addig tanulmányozd az antiszociális személy jellemvonásait, amíg minden helyzetben fel nem tudod őket ismerni. Ha valakiben egy vagy több elnyomó jellemvonást fedezel fel, a többit is próbáld meg megtalálni.

Ha egyszer minden kétséget kizáróan beazonosítod az elnyomót, egy gyors megoldás juthat az eszedbe.

Ez viszont sajnálatos módon törvényellenes.

Intézkedéseket tenni

Az elnyomásra három fő megoldás létezik.

  1. A lehető legkevesebbet találkozol az elnyomóval.
  2. Ráveszed az elnyomót, hogy hagyjon fel az elnyomással.
  3. Eléred, hogy ne hasson rád az elnyomás.

Azt, hogy mely lehetőséget választjuk ki és azt hogyan alkalmazzuk, nagymértékben függ attól, hogy az elnyomóval milyen komoly kapcsolatban állunk és mit szeretnénk elérni. Egy elnyomóval kapcsolatban a legfontosabb kérdés a következő: milyen eredményt szeretnék elérni?

Felismerés

Az antiszociális személyiség kezelésének legkönnyebb, legegyszerűbb módszere abból áll, hogy felismerjük, mit és miért tesz. Ez a tudatosság szintje és általában csak felszínes kapcsolatok esetén hatékony.

A barátom, Carl egyszer a nővére miatt panaszkodott, aki folyamatosan azt követelte, hogy látogassák meg őt. A nővérem egy rosszindulatú szipirtyó – mesélte Carl. Mindig napokba telik, mire egy látogatás után rendbe jövök. Tényleg rettegek attól, hogy találkozzak vele. Egyszerűen nem tudom, hogy ennek mi az oka.

Röviden leírtam Carlnak, hogy egy mi is egy elnyomó. Azonnal felderült: Hé! Ez az! – mondta lelkesen. A nővérem pont egy ilyen elnyomó személy! Semmi kétségem nincs felőle.

Megkérdezett, hogy mit kellene tennie. Az attól függ, hogy mit szeretnél elérni… – kezdtem.

Tudod – szakított félbe elgondolkozva – Nem hiszem, hogy bármit is tennem kellene. Csupán az, hogy tudom, mire számíthatok, máris egy csomó mindent megmagyaráz. Az, hogy tudom, hogy ezt ő teszi velem, már elég. Pedig kezdtem azon gondolkodni, hogy velem van valami baj. Nem hiszem, hogy ezek után zavarni fog.

Az elnyomó nagyon ért ahhoz, hogy rávegyen minket, hogy hibásnak érezzük magunkat, ha az elnyomása miatt zaklatottak leszünk. Nagyon jól tud rejtőzködni és szereti, ha inkább a saját elménk épségét kérdőjelezzük meg, nem az övét. Amikor már előre felismerjük az elnyomó játszmáját, akkor őt be tudjuk azonosítani és többé nem a saját nemlétező jellemhibáink fognak minket aggasztani.

Így láthatjuk, hogy néha az elnyomás megértése is elégséges lehet.

Ideiglenes megkönnyebbülés

A hullámvasutazás, ahogy azt korábban láthattuk, álmatlanságot, valamint érzelmi és szellemi kimerülést okoz.

Ha csak néha szenvedsz az elnyomástól (ami véletlenül pont a kedves öreg Püfölde úr esetenkénti látogatásaival esik egybe), akkor a testmozgás azonnali megkönnyebbülést eredményez. Biciklizz, fuss, teniszezz, táncolj, ússz. Keress egy olyan elfoglaltságot, amely testileg kimerít.

A kapcsolat jellegének megváltoztatása

Néha egy elnyomó annyira eltiporhat minket, hogy az egyetlen hatékony megoldás az, ha az illetőt a lehető legkevesebbet látjuk.

Ha valakinek rendszeresen eltipor vagy kiborít minket, ha meggyőződtünk arról, hogy nem tudunk visszavágni, igyekezzünk az életünket úgy rendezni, hogy semmilyen vagy a lehető legkevesebb közünk legyen hozzá.

A legtöbb esetben ez a kezelési módszer nem okoz nehézséget. Személy szerint ezeket az embereket a legtöbbször elkerülöm. Nem megyek hozzájuk látogatóba és őket sem hívom meg. Valójában most, hogy már több eszem van, az elnyomókkal nem barátkozok és velük nem alakítok ki üzleti kapcsolatot.

Néha viszont nem könnyű az elnyomóktól távol maradni. Lehet, hogy pénzügyileg egy olyan főnöktől függünk, aki a a jövőbeli munkahelyeinket a jó hírnevünk lerombolásával veszélyeztetheti. Lehet, hogy érzelmileg erősen kötődünk valakihez és félünk attól, hogy őt megbántjuk. Gyakran van bűntudatunk amiatt, amit a múltban mások ellen elkövettünk, amikor pedig el szeretnénk menekülni, ezek az érzések felgyűlnek és megbénítanak minket.

Az egyik férfi ezt mondta: Én csak csodálni tudom azokat a férfiakat, akik elég bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a nem-feleségüket vagy a nem-anyjukat a család és a barátok minden ellenkező véleménye esetén otthagyják.

Úgy vágyok arra, hogy ehhez én is elég bátor legyek. 22 éve élek ebben a borzalmas házasságban, de mindig azokra hallgattam, akik azt mondogatták nekem, hogy a gyermekeimet helyezzem az első helyre.

A gyermekeim most már felnőttek és elmentek itthonról. Semmit nem hallunk felőlük, én pedig itt maradtam ezzel a borzalmas nőszeméllyel.

Ő 44 éves (de 64-nek tűnik), jéghideg és a véremet szívja. A családja és a barátai a közelünkbe sem jönnek, mert nem bírják elviselni a társaságát. Szívproblémáim vannak és magas a vérnyomásom. Nem bírom a veszekedéseket. Harc nélkül soha nem hagyna elmenni. Az a baj, hogy akkor kellett volna elköltöznöm, amikor ő még nézett ki valahogy, én meg egészséges voltam.

Egy elnyomóval soha nem egyszerű megküzdeni. Ha az lenne, akkor már eleve nem tudott volna minket elnyomni.

Amikor egy elnyomóval állunk kapcsolatban, minden kapcsolati forma, legyen az érzelmi, üzleti, családi, oktatási vagy társadalmi, a sebezhetőséged előtt tárja szélesre a kaput. Ezeken a kapcsolattípusokon keresztül meg lehet minket bántani, akár annyira is, hogy hullámvasutazni kezdjünk. Rajtunk múlik, hogy kitaláljuk, hogy ezeket kapcsolatokat hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy az elnyomó ne találjon olyan könnyen fogást rajtunk.

Egyszerűen néhány körülmény megváltoztatásával is nagymértékben enyhíthetjük a elnyomás életünkre gyakorolt hatását. Ez jelentheti azt, hogy másokkal mész el ebédelni vagy másokat hívsz át vasárnap estére pókerezni. Úgy változtasd meg a napirendedet, hogy az elnyomóval a lehető legkevesebbet kelljen találkoznod. Ha a munkahelyeden, az osztályban vagy a helyi pizzásnál mindenképpen találkoznod kellene vele, azt próbáld meg a lehető legrövidebbre fogni.

Amikor George-dzsal először találkoztam, folyamatosan hullámvasutazott. Gyakran volt beteg és komoly allergiától szenvedett. Folyton az üzleti ügyei miatt aggódott. Egy nap egy hosszú beszélgetés után rájöttem, hogy a legtöbb problémájának az üzleti partnere az okozója. A partner egyértelműen elnyomó volt és George mostanában jött rá, hogy a közös számlájukról titokban pénzt sikkaszt el.

Mindenképpen vele kell maradnod? – kérdeztem.

Ó, igen, muszáj. Nyolc évet töltöttünk azzal, hogy a vállalkozásunkat felépítsük. Öngyilkosság lenne most veszni hagyni az egészet, és nem engedhetem meg magamnak, hogy őt kivásároljam.

Van valami lehetőséged arra, hogy kevesebbet kelljen vele foglalkoznod?

Néhány perc gondolkozás után George felderült és elmosolyodott.

Igen, van.

Úgy tűnt, hogy a vállalkozást két részre lehetett bontani: George foglalkozott az üzleti biztosításokkal, a partnere pedig az egyéni biztosításokat kezelte.

Mivel éppen egy új székhelyet építettek, George felismerte, hogy az épületet két irodára lehet bontani, amelyet csak a közös előtér kötött össze.

Ezek mellett utasította a könyvelőket, hogy hozzanak létre két különálló számviteli struktúrát.

Amikor néhány hónappal később George-dzsal újra beszéltem, nagyon elégedett volt az új rendszerrel.

El sem tudod képzelni, hogy ez mennyire megváltoztatta az életemet. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Néha hetek telnek el anélkül, hogy találkoznék vele. Néha csak telefonon beszélek vele. De most, hogy már pénzügyileg nem kötődik hozzám, úgy találtam, hogy egyszerűen nem nyom el engem.

Ellentámadás

Amíg nem támadsz vissza, az antiszociális személy számára szabad préda vagy, folyamatosan zaklatni fog és tönkreteszi az életed. Ha viszont tudatod az elnyomóval, hogy nem hagyod magad megfélemlíteni (azaz visszavágsz), akkor általában meghátrál.

Néhány évvel ezelőtt, miután Los Angelesben tartottam egy előadást, találkoztam egy fiatal férfival, aki mostanában kezdett el fodrásziskolába járni. Szerette a munkáját, mondta, de az egyik tanuló, aki homoszexuális is volt, folyamatosan személyeskedő megjegyzéseket tett rá és rendszeresen felajánlkozott. Herbet viszont nem érdekelte és ezt meg is mondta neki. Ő mindezek ellenére tovább kínozta, és amikor Herb visszautasította, a többi tanulónak alattomos és gúnyos megjegyzéseket mondott. Ezek a támadások annyira zavarták, hogy Herb már az iskola otthagyásán gondolkozott. Ez a fickó teljesen megőrjít. Nem tudom, hogy mit tegyek. Kezdem utálni, hogy reggelente iskolába menjek. Tudnál valamit ajánlani?

Igen – válaszoltam. Ne nyomd el az érzéseidet. Tudasd vele, hogy hogy érzel iránta.

Ez nagyszerű! Eddig visszatartottam a dühömet, azt hittem, hogy nem helyes haragudni rá. Nagyon köszönöm.

Csak egy évvel később, amikor újra Los Angelesben jártam, tudtam Herbbel újra beszélni. Felidézte a legutóbbi találkozásunkat, én pedig megkérdeztem: Hogy alakult a helyzet?

Azt mondtad, hogy ne tartsam vissza az érzelmeimet. Megfogadtam a tanácsodat. A következő nap, amikor az a fickó újra beszólt, megragadtam a pólóját és megfenyegettem, hogy a napfényt is kiverem belőle. Megmondtam neki, hogy ha még egyszer előjön a dolgaival vagy mond rólam valamit, kórházba juttatom.

Herb felnevetett és folytatta – Csak köszönetet szerettem volna mondani. Később megtudtam, hogy másokat is zaklatott. Ők is utálták, de senki nem tudta, hogy mit kellene vele tenni. Még meg is köszönték, hogy a fickó elnyomó viselkedését megfékeztem! Ezek után senkinek nem okozott problémát. Tulajdonképpen egy idő után lelépett. És belegondolni abba, hogy majdnem én hagytam ott az iskolát…

Az ellentámadásnak nem kell mindig erőszakosnak lennie.

Miközben beszédeket és előadásokat tartottam, a hallgatóságom soraiban gyakran találkoztam össze káoszkalmárokkal.

Olyan alattomos kérdéseket tesznek fel, amellyel az előadás témáját próbálják meg becsmérelni.

A támadásokat általában kiparodizálom és olyan tréfás válaszokkal ütöm el, amelyekkel a közönségemet meg tudom nevettetni.

Egyszer, miközben egy hétvégi tanfolyamot vezettem, éppen a tesztekre adott helyes válaszokat mondtam el, amikor az egyik, az első sorban ülő férfi kifogásolni kezdte a válaszaimat. Nem, – mondta ki nyíltan. Én úgy gondolom, hogy a válasz…

Egyszerűen elmondta nekem ahelyett, hogy megkérdezett volna.

Mivel az elnyomó megjegyzéseivel most negyedjére szakított félbe, így válaszoltam: Ó igen? Azt hiszem, hogy Önt úgy kell feljegyeznem, mint az első 100%-os kudarcomat. Mindenki nevetett. Az elnyomó számára az, hogy kinevetik, sokkal elviselhetetlenebb, mint szinte bárki másnak. Az illető azonnal elhallgatott.

Ilyen körülmények között nem szoktam az elnyomókkal kemény kézzel bánni, ugyanis ezzel a hallgatóság többi részét zaklatnám csak fel – és ezzel pontosan az elnyomó bomlasztó szándékai szerint cselekednék.

Mondd ki, hogy mit tesz

A káoszkalmár által okozott sérülések minimalizálásában segít, ha minden elnyomó cselekedetet annak megtörténtekor beazonosítunk. Amikor általánosságokat mond, kérdezd meg: pontosan ki állítja ezt? Ha valamilyen módon el szeretne bátortalanítani, a próbálkozását ismerd fel és az ítéletét ne fogadd el. Pontosan címkézd fel a tetteit. A legtöbbször az elnyomó meghátrál, ha a cselekedeteit azonnal megnevezzük, ugyanis rájöttünk, hogy mit szeretne csinálni.

Egy vitacsoportban, amelybe régebben jártam, egészen addig kedveltem a vidám és építő jellegű beszélgetéseket, amíg amíg egy elnyomó is el nem kezdett odajárni. A jó kedélyű hangulat hamarosan kezdett eltűnni. Egy este a találkozóra vezetve az utastársammal megbeszéltük a problémát. Úgy döntöttünk, hogy ezt az elnyomót nem hagyjuk, hogy tovább játssza a kisded játékait. Aznap este minden elnyomó kommunikációját megtámadjuk.

Az elnyomónak egy hihetetlenül borzalmas estéje volt. Szembesítettük az általánosságaival és pontos részleteket követeltünk tőle. Megtaláltuk a megváltoztatott kommunikációját és kijavítottuk azokat. Abban a pillanatban jeleztük, hogy rossz célpontot választott, amikor azt megemlítette. Félbeszakítottuk és letorkolltuk a kritikus hangvételű megjegyzéseit. Meglepetésemre a csoporttársaim egyként csatlakoztak hozzám. Később megtudtam, hogy azon az estén más tagok is úgy döntöttek, hogy az elnyomót eltapossák. Többé nem is tért vissza közénk.

A visszavonulás

Néha a stratégiai visszavonulás hasznosabb lehet, mint a nyílt támadás.

Egy nap Linda barátnőm meglehetősen frusztráltan ült le velem ebédelni. Ó, a főnököm – sóhajtotta, amikor leült.

Linda éppen egy új városba szeretett volna költözni, ahol már munkát is el kezdett keresni. Úgy tervezte, hogy azután fog ezekről beszélni, miután mindent elrendezett. Lindát viszont váratlanul zavarba hozta, hogy az új főnöke tájékozódásképpen felhívta a jelenlegi munkaadóját. A mostani főnöke dühös lett (bár szinte mindig az volt), a barátnőmet pedig csalással, hálátlansággal, megfontolatlansággal és árulással vádolta. Linda hiába próbálta meg a körülményeket elmagyarázni, a főnöke nem volt hajlandó őt meghallgatni.

Szeretne velem ma délután beszélni – mondta nekem. Mit tegyek? Még csak meg sem hallgat!

Mit szeretnél elérni? Azt várod, hogy meggondolja magát, vagy csak szeretnéd, ha békén hagyna?

Egy kis gondolkodás után azt válaszolta: Tudom, hogy nem fogja magát meggondolni. Amióta nála dolgozok, soha semmivel kapcsolatban nem gondolta meg magát. Azt hiszem, hogy csak azt szeretném, hogy békén hagyjon.

Rendben. Akkor hagyd, hogy igaza legyen – javasoltam.

Hogyan?

Mondd neki, hogy sajnálod. Mondd meg neki, hogy tényleg meggondolatlan, felelőtlen és önző voltál. Azért ne felejtsd el, hogy nem gondoltad meg magad, bár ő nem is várja ezt tőled. Csak érts vele egyet. Ha ezzel sem tudod kiengesztelni, van még egy dolog, amit megtehetsz.

Mi az?

Nézz rá és kérdezd meg: Mit tehetek azért, hogy ezt helyrehozzam? Valószínűleg azt fogja mondani, hogy Semmit., de ezek után valószínűleg nem fog veled többet veszekedni.

Később Linda felhívott engem: Ez pontosan úgy alakult, ahogy mondtad. Miután megkérdeztem, hogy ezt hogy hozhatnám helyre, azt mondta, hogy Sehogy., majd utána nem kritizált tovább. Sőt, a délután hátralévő részében egészen udvariasan viselkedett.

Nem azt ajánlom, hogy lábtörlőt csinálj magadból – de előfordulhat, hogy egy ravasz visszavonulással azonnali eredményt tudsz elérni.

A gúnyos megadás

Ennek létezik egy változata, ami elég szórakoztató tud lenni. Találd meg az elnyomó szavai mögött rejtve meghúzódó szándékot, majd gúnyosan eltúlozva add meg magad.

Egyszer lelkesen meséltem egy tervemről Kirknek, amikor félbeszakított: De kedvesem, ez évekig eltarthat!

Igazad van – válaszoltam azonnal. Nem is fogok vele többet foglalkozni.

Nem, nem. Nem erre gondoltam, ne érts félre. Én csak … Nagyon gyorsan visszavonult és többé nem próbált meg a szándékomtól eltántorítani.

Fegyelem

Néha egyszerűen azzal meg tudod fékezni az elnyomást, hogy a környezetedben erősebb fegyelmet vezetsz be. Mondd meg a szomszédban lakó Szörcsi Marcsinak, hogy ha továbbra is a gyermekeidet kritizálgatja, akkor a házadban nem látod őt szívesen.

Ha az irodádban valaki tisztességtelenül viselkedik – mindenféle szükségtelen dolgot költségként számol el, büszke arra, ha valamit elrontott, túl sok kávészünetet tart, túl sokáig ebédel, elcseni a felszerelést vagy a különböző kellékeket – hozz egy határozott és a problémát kijavító szabályt, azaz követelj erősebb fegyelmet. Azt fogod találni, hogy a emberek azonnal rendesen fognak viselkedni.

Ezzel ellentétben az elnyomó személy hangosan zsörtölődik, a fegyelemre panaszkodik és valószínűleg elhagyja a szervezetet.

Nyilvánosság

Noha már több éve elváltak, Cindy-t a korábbi férje még mindig elnyomta. A válás közben folyamatosan általánosságokkal fenyegették, például ha nem bánik jól a gyermekekkel, akkor elveszik tőle. Ennek következtében Cindy folyamatosan attól rettegett, hogy a volt férje bármikor átjöhet és elveheti a lányait.

Amikor az elnyomás működését elmagyaráztam, Cindy egyetértett azzal, hogy a férje elnyomó. Kegyetlennek, érzéketlennek és hidegnek, valamint szexuális perverznek írta le, olyannak, aki folyamatosan törvénytelen tetteket követ el.

Úgy gondolod, hogy valami bűnt követett el? – kérdeztem. Ha így van, akkor a bíróság soha nem fogja hagyni, hogy elvegye a gyermekeidet.

Biztos vagyok benne, hogy bűnözött. Ő egy nagy ingatlanfejlesztő és nem azzal szerezte a millióit, hogy a jófiút játszotta. Tudom, hogy néhány elég kétes ügyletben is részt vett. Egy kicsit elmerengett, majd döntött: Fel fogok bérelni egy magánnyomozót.

Amikor néhány hónappal később Cindy-vel újra találkoztam, sugárzóan boldog volt. A tanácsod megmentette az életemet. Miután veled beszéltem, rájöttem, hogy nem kell nyomozót fogadnom. Teljesen biztos voltam abban, hogy egy pert akármikor meg tudnék nyerni ellene, így egyszerűen kijelentettem, hogy a gyermekeket illetően többé egy fenyegetést sem akarok hallani. Felismerte, hogy komolyan gondolom, és szó nélkül beleegyezett.

Az elnyomásra immúnisnak lenni

Annak ellenére, hogy az elnyomás összezúzott és eltaposott minket, vissza az életünk irányítását vissza tudjuk szerezni. Ki tudjuk törölni azokat a területeket, amelyek sebezhetővé tesznek minket. Erősebbé tudunk válni és többé nem válunk a félelem kalmárának tehetetlen áldozatává.

Túlzott leegyszerűsítés az, hogy az elnyomót nagy, csúnya szörnynek tekintjük, miközben mi magunk a tökéletesen ártalmatlan és patyolattiszta lelkű áldozatok vagyunk. Mindannyian szerepet játszottunk abban, hogy elnyomhassanak bennünket.

A szcientológia tanácsadás hatására a múltunk és jelenünk elnyomóit meg tudjuk találni és meg tudunk szabadulni azoktól a gyenge területektől, amelyek minket elnyomhatóvá tesznek.

Összegzés

  1. TALÁLKOZZ KEVESEBBET AZ ELNYOMÓVAL. El a leggyorsabb megoldás és azonnali eredményt hoz. Én arra szavazok, hogy a lehető legkevesebb közöd legyen az elnyomóhoz. Kinek van rájuk szüksége?
  2. ÁLLÍTSD MEG AZ ELNYOMÓT. Ha visszatámadsz, az elnyomó tudni fogja, hogy nem tudott megfélemlíteni. Ezt többféleképpen is megteheted:
    1. Világíts rá az elnyomásra. Követeld meg, hogy az általánosságok helyett pontosan fogalmazzon. Javítsd ki, ha rossz célpontot választ. Azonosítsd be és jelezd, ha a kommunikációt kifacsarja. Ne hagyd, hogy rossz híreket továbbítson. Ne hagyd, hogy a teendőid elvégzésében megakadályozzon.
    2. Fegyelem. Amikor a kapcsolatod lehetővé teszi, hozz olyan határozott szabályokat, amelyekkel az elnyomót irányítani tudod és amelyek segítségével az általa okozott kár mértékét a lehető legkisebbre tudod csökkenteni.
    3. Szembenézés. Fordulj szembe az antiszociális személlyé és mondd meg neki, hogy nem hagyod, hogy téged elnyomjon. Ahol lehetséges, ott tedd őt nevetségessé. Amikor szükséges, vidd az ügyet a bíróságra.
    4. Nyilvánosság. Fedd fel, hogy pontosan mit is tesz, majd a cselekedeteit a munkatársai, a családtagjai, illetve a törvény emberei előtt hozd nyilvánosságra.
  3. TEDD MAGAD SÉRTHETETLENNÉ. Ez a végső megoldás arra, boldog legyél.
    1. Szüntesd meg a függőséget. Ne függj többé az elnyomótól, így automatikusan megszűnik a hatalma feletted.
    2. Kapj személyes tanácsadást. A szcientológia tanácsadás a legtöbb embernek képes segíteni abban, hogy ne lehessen őket elnyomni, ugyanis megszünteti azokat a gyenge pontokat, amelyeket az elnyomó kihasználna.

Ezek a tanácsok nem megoldást nyújtanak, inkább csak vezérelvként szolgálnak. Találhatsz más ötleteket, talán még jobbakat is, amelyek segítségével visszaszerezheted a lelki nyugalmad.

Nem minden emberi rosszat lehet elnyomással magyarázni. Más okok, más válaszok is létezhetnek. Ha viszont egy elnyomót találnál a környezetedben, TEGYÉL VELE KAPCSOLATBAN VALAMIT.

Az elméd épsége, sőt az életed múlhat rajta.

Az elnyomás nem kellemes téma. Az élet sötét, csúnya oldalán található. Ha viszont megérted az elnyomást és megtanulsz uralkodni rajta, mindannyiunkat kivezethetsz a napfénybe.

Sok szerencsét!