Ruth Minshull

Érzelmek

Tartalom

Bevezetés

A dzsungelből kivezető út

Nem tudom, hogy a tízes éveid elején mi kötötte le a gondolataidat, de én általában azzal foglaltam el magam, hogy sértegetésben megpróbáltam felülmúlni a bátyáimat. Amikor vettem a fáradságot, hogy egyáltalán gondoljak rá, azt vártam, hogy valamikor, miközben felnövök, meg fogom tanulni, hogy hogyan válogassam szét az embereket – azaz hogyan különböztessem meg a jó embereket a rosszaktól. A mozikban ez könnyen ment (a jó cowboyok fehér kalapot viseltek), de nem ismertem egy cowboyt sem. Viszont abban bíztam, hogy ha a mozilátogatók szemmel láthatóan felismerték a különbséget, akkor a szüleim és a tanáraim is mindent tudnak az emberekről és egy nap majd megosztják velem a titkaikat. De ezt mégsem tették meg.

Majd többé-kevésbé felnőttem, és anélkül merészkedtem be a dzsungelbe, hogy tudtam volna a különbséget a tigrisek és a játékmackók között. Valószínűleg azt feltételeztem, hogy az valódi életben egyébként sincsenek tigrisek. Szerelmes lettem. Őrülten. Mámorosan. Ez sokkal izgalmasabb volt, mint vattacukrot enni vagy egy óriáskerék tetején énekelni. Egy héttel később (egyik barátom egy barátján keresztül) rájöttem arra, hogy a jóképű partiőrömnek otthon, Chicagoban is volt egy barátnője, és azt tervezték, hogy amint véget ér a szolgálat, összeházasodnak.

Azokat a könnyeket sírtam, amelyeket csak a fiatalok ismernek. Hogy lehetett ilyen álnok?

Miért kellett ezt tennie velem? És a legrosszabb az volt, hogy saját magamat hagytam cserben: miért nem tudtam, hogy ő ilyen?

Ez egy veszélyes dzsungel volt – én pedig még nem készültem fel rá. Főiskolába mentem. Megtanultam négy-öt fontos szót. Megtanultam beszédet mondani úgy, hogy közben a bennem remegő kocsonyát eltitkoltam. Megtanultam valami fontosat (már nem tudom, hogy mit) egy pi-nek nevezett dologról. Valamint megtanultam, hogy hogyan egyensúlyozzak egy teáscsészét a térdemen, miközben semmiségekről beszélgetek.

De még ebben az esetben is, még a legjobb szándékúak és a legtanultabbak sem tudták megmondani, hogy hogyan válogassam szét az embereket – hogy kiket szeressek, vegyek fel, rúgjak ki, kövessek, kerüljek el, kikkel barátkozzak meg, kiket hagyjak el vagy kikben bízzak meg.

Még kint a modern világban – az üzleti életben és a kispolgári társas életben – sincs még válasz, csak kérdések mindenhol: Ez tényleg szerelem? Melyik klubhoz csatlakozzak? Szeretnék ennek a cégnek dolgozni? Támogassam ezt a jótékony célt? Ő egy igaz barát? Hogyan vegyem rá az ügyfelet a vásárlásra? El fog engem árulni? Ez egy méltó cél? Meg kell fogadnom ennek a tanárnak a tanácsát?

Ugyanakkor a barátaim is botorkáltak. Mark megismerkedik Kathyvel. Szerelembe esik. Kathy kedves, okos, vonzó. Soha nem visel túl sok sminket, az ő zenéjét szereti, ugyanazokat a dolgokat szereti a pizzáján. Minden nekik kedvez. Vegye el és csináljanak együtt kicsi pizzákat? Nekem úgy tűnt, hogy ha bármely kis hang feltette benne ezeket a kérdéseket, senki nem válaszolt: Hogyan fogja a családi kríziseket kibírni? Darabokra esik vagy erős marad? Könnyező drámákat ad elő, miközben a férjének bent kell maradnia dolgozni? Félni fog attól, hogy kiköltözzön a városból, ha a férje egy új és vonzó munkát kap valahol máshol? Zsémbes banya lesz-e belőle, ha nem keres elég pénzt? Tönkreteszi-e a gyerekeit?

Mark apjának sem lehet hasznát venni, ugyanis ő a saját munkahelyi gondjaival van elfoglalva: Felvegye ezt az embert? Jól van felöltözve, nem kommunista, a pofaszakálla nem nagyobb, mint a cég elnökéé és egy apja egy régi barátjának az unokaöccse. Papíron jól néz ki. Viszont hogyan teljesít a munkában? Képes önállóan dolgozni? A gondolatok embere vagy pedig szorgalmasan dolgozik? Lelkesít másokat, vagy pedig összezúzza őket? Képes valamit végigcsinálni? Rendesen végrehajtja az utasításokat vagy pedig költséges hibákat vét? Előre húz vagy visszatart?

Nem csak én gondolkoztam el ezen: hogyan ismerheted ki az embereket?

1951 elején egy közeli barátom szerzett nekem egyet a Dianetika: a szellemi egészség modern tudománya című könyvből, amelyet egy amerikai író és filozófus, L. Ron Hubbard szerzett (később ő alapította meg a Nemzetközi Szcientológia Egyházat). Ez a könyv az emberek gondjainak főbb okait és annak a helyrehozatalát tárta fel. Ezentúl Ron Hubbard egy teljesen új kutatási területre, az emberi viselkedés osztályozására és előrejelzésére vonatkozó eredményeit is bemutatta. 1951-ben később kiadta A túlélés tudományá-t, amelyben ezt az új tudományt kiterjesztette. A könyvet olvasva csodálkozva láttam, ahogy minden társasági mázt lehánt és pontosan megjósolja, hogy mit lehet az emberektől elvárni. Olyan alaposan leplezte le a dzsungel szörnyeit (igen, még a játékmackónak öltözött tigrist is), hogy egyszerre rendültem meg és éreztem magam teljesen elégedettnek. Ezzel az anyaggal már huszonegy éve megismerkedtem (az első hét évben csupán távolról, az utóbbi tizennégy évben pedig egészen közelről). Mind az üzleti, mind pedig a magánéletemben használom, és folyamatosan pontosnak és megbízhatónak tartom. Csupán akkor vallottam vele kudarcot, amikor elmulasztottam használni.

Ebben a könyvben a Ron Hubbard anyagainak használatával szerzett tapasztalataimat szeretném megismertetni. Amikor befejezed, tudni fogod, hogy hogyan ítéld meg helyesen az embereket, mit várhatsz tőlük és hogy egyáltalán mit tehetsz mindezekkel kapcsolatban.

Természetesen ha már megpróbáltad mások jellemét (több-kevesebb sikerrel) felmérni, akkor az anyag nagy része nem lesz számodra meglepetés, felismered ezeket.

Más gondolatok viszont annyira eltérnek a megszokott társadalmi elméletektől, hogy még ha magadtól fel is ismerted ezeket, valószínűleg elnyomtad őket, ugyanis nem igazán illeszkednek a vasárnapi iskolában vagy édesanyád térdénél hallottakhoz. Néhány nagyon kényelmes, de már idejétmúlt közhellyel számol le.

Úgy találtam (és te is úgy fogod), hogy a kedves, mosolygós személy, aki soha, de soha nem veszíti el az önuralmát, az rosszabb állapotban van, mint az, aki néha dühöngeni kezd, hogy a kényszeres jótevő sokkal pusztítóbb, mint az agresszív és önző gazember, vagy hogy az, aki soha nem sír (de minden veszteséget egy cipelendő keresztnek tekint) közelebb van a halálhoz, mint aki zokog. Az itt közölteket egyáltalán ne hidd el nekem. Figyeld meg magad.

Amikor végzel, akkor remélem, hogy egyet fogsz velem érteni abban, hogy mivel megfelelő felszereléssel rendelkezünk a túléléshez, a dzsungel felderítése végül elég szórakoztatóvá fog válni.

1. fejezet

A közös nevező

Az ember alapvető természete nem gonosz, hanem jó. Viszont közé és a jóság közé a félelem, a düh és az elnyomás került.

L. Ron Hubbard, A szabad ember, Ability 232.

Egy bölcs személy egyszer azt mondta, hogy nincs két pontosan egyforma ember, és ezért örökké hálásak lehetünk.

Különböző emberek vannak, magasak, alacsonyak, mindenféle színben, változó háttérrel, tapasztalatokkal, sőt olyanok is, akik szeretik, ha fröccsöntött műanyag flamingókat telepíthetnek a kertjükbe.

A nyilvánvalóan egyedi személyiségek ellenére viszont Ron Hubbard felfedezte, hogy létezik mindenkiben egy közös nevező, az érzelmek.

Érzelmek!

Biztosan arról a neurotikus nőről beszél, aki sikítozik, ha egy egeret lát, a hisztiző gyerekről, aki nem kaphat süteményt, a rettegő katonáról, aki nem hajlandó visszamenni a harctérre, a feleségről, aki hisztérikusan zokog, mert a férje már nem szereti őt.

Ennek mi köze van hozzád, hozzám vagy az utcán járkáló szelíd könyvelőhöz? Nem vagyunk érzelgősek. Ez egy lealacsonyító szó.

Viszont ahogy Ron Hubbard munkáit olvastam, elkezdtem megfigyelni az általam ismert embereket (amikor elkerülhetetlen volt, akkor még magamat is megfigyeltem). Az állításai mind igaznak bizonyultak. Mindenki viszonyul valahogy az élethez – kegyetlennek, rettentőnek, sajnálatosnak, őrjítőnek vagy csodálatosnak tartja – de a nézőpontját nem a logika vagy az intelligencia irányítja, hanem az érzelmek határozzák meg.

Ron Hubbard jelentős felfedezése három fontos tényt tárt fel az érlzelmekkel kapcsolatban:

  1. Egy csomag rögzült válasz jár mindegyik érzelemhez.
  2. Az érzelmek egy bizonyos sorrendet alkotnak – a borzalmastól a nagyszerűig.
  3. Léteznek korábban fel nem ismert, visszafojtott érzelmek.

Az érzelmi csomag

Minden egyes érzelmet egy teljes és változatlan viselkedésminta kísér. Ezért amint felismerjük, hogy a személy bánatos (akár ideiglenesen, akár tartósan), bízhatunk abban, hogy panaszkodni fog: Elárultak. Senki sem szeret. A dolgok jobbak szoktak lenni. Azt is tudjuk, hogy a legtöbb esetben hogyan fog viselkedni. A gazdag és gyönyörű színésznő, aki egy doboz altatót vesz be, ugyanazt a reménytelenséget érzi, mint amit az üres üvegét szorongató és az árokparton üldögélő útszéli csavargó. Noha más a szín és különböznek a kosztümök, mind a ketten ugyanazokat a sorokat olvassák. Az a személy, aki az apátiaszínű szemüvegen keresztül nézi a világot, közel áll a halálhoz, nem számít, hogy milyen háttérrel rendelkezik vagy hogy milyen a jelenlegi környezete. Minden megjegyzését, minden döntését, minden cselekedetét az apátia színezi meg.

Az érzelmek sorrendje

A mentális egészség jobbítására tett törekvései során történt az, hogy a személyek haladása során Ron Hubbard egy ismétlődő válaszmintázatot találta meg. Miközben segített az embereknek, hogy azok a múltbeli fájdalmas emlékek hatásaitól megszabaduljanak, azt találta, hogy gyakran először apátiát jelenítettek meg, majd ahogy a munka tovább folyt, bizonyos érzelmi állapotokon mentek keresztül, amelyek változatlanul minden személynél ugyanabban a sorrendben jelentek meg: bánat, félelem, rejtett ellenségesség, düh (vagy harciasság), ellenségesség, unalom, megelégedettség és jókedv. A fájdalmas érzelmeknek kellemes érzelmekké alakulása annyira megbízhatóan jelezte a sikert, hogy ezt használta minden személynél elért haladásának mércéjeként.

Ezek után azt vette észre, hogy ezeket az érzelmi válaszokat fel tudja rajzolni egy skálára úgy, hogy a boldogabbak felülre kerülnek, a boldogtalanabbak pedig alulra. Hamarosan kitűnt, hogy valahol a skálán mindenkit mindig meg lehet találni, noha fel és le mozog rajta, ahogy a sorsa jobbra vagy rosszabbra fordul.

Ezen túl nyilvánvalóvá vált, hogy minél magasabb helyzetet foglal el valaki a tónusskálán, annál jobban túlél. Sokkal könnyebben szerzi meg az élethez szükséges dolgokat. Boldogabb, jobban tele van élettel, magabiztosabb és jobban ért a dolgokhoz. Nyerő pozícióban van. Hasonlóképpen minél lejjebb van valaki a tónusskálán, annál közelebb van a halálhoz. Veszít, sokkal több gondja van és kész feladni.

Ha egy vad és lakatlan vidéken keresztülvezető túrát tervezünk, akkor például az érzelmi skála elmondja nekünk, hogy nem azokkal kell társulni, akik húzzák az orrukat és amiatt panaszkodnak, hogy ez az egész túl veszélyesnek hangzik. Azokat kell vinni, akik már alig várják a túrát.

A skálán alacsonyan elhelyezkedő emberek nem tekintenek előre a dolgokra. Minél kevésbé hajlandó a személy a jövőt tervezgetni, annál alacsonyabbak a túlélési esélyei.

A könnyebb azonosítás kedvéért, miközben sorba rendezte őket, Ron Hubbard a különböző érzelmeknek egy nevet és egy számot adott. Ezt a végső sorozatot Érzelmi tónusskálá-nak nevezte. Minden egyes érzelmi állapotot egy tónus-nak nevezett el. Mint ahogy minden egyes zenei hang egy meghatározott hangmagasság és rezgés jellemez, úgy az érzelmi skála minden egyes tónusa saját egyedi és őt azonosító jellemzőket tartalmaz. Nehéz lenne egy zongorán úgy játszani, hogy a billentyűk összekeverve vannak és nem sorban egymás után. Hasonlóan szinte lehetetlen anélkül megérteni az embereket és anélkül segíteni rajtuk, hogy lenne egy pontos skálánk, ami megmondaná, hogy az érzelmi billentyűzeten a személy milyen magasan vagy milyen alacsonyan van.

A tónusskála osztópontja a 2,0. E felett a pont felett a személy jól túlél. Ez alatt a szint felett a várható élettartama sokkal alacsonyabb. Erre a szintre fogunk hivatkozni, amikor a felette található embereket magas tónusú-nak, az alatta találhatóakat alacsony tónusú-aknak nevezzük.

Amíg a magas tónusú személy racionális, az alacsony tónusú személy irracionálisan viselkedik. Minél alacsonyabb a tónusa, a személyt a döntéseiben és a viselkedésében annál inkább (az intelligenciájától és a képzettségétől függetlenül) az érzései irányítják.

Visszafojtott érzelmek

Amikor azt halljuk, hogy egy megfontolt és köztiszteletben álló, szerető családdal rendelkező bankelnök hirtelen elsikkaszt százezer dollárt és egy fiatal hastáncosnővel Dél-Afrikába szökik, akkor feltehetjük a kérdést: Mégis mit gondolt? Természetesen ez a gond. Egyáltalán nem gondolkozott, hanem érzett. Az érzelmei szinte mindenki máshoz hasonlóan őt is irányították. Egy ilyen személy valószínűleg azért lepett meg minket, mert az érzelmi tónusa visszafojtott volt. Néhány érzelem nyilvánvaló, mert kimutatják őket. Viszont Ron Hubbard megfigyelte, hogy minden kimutatott érzelem alatt a visszafojtott érzelmek sávja húzódik:

Lelkesedés4,0LELKESEDÉS – kimutatott
Érdeklődés3,5
Konzervativizmus3,0LELKESEDÉS – visszafojtott
Unalom2.5
Ellenségesség2,0
Fájdalom1,8ELLENSÉGESSÉG – kimutatott
Düh1,5
Nincs együttérzés1,2ELLENSÉGESSÉG – visszafojtott
Rejtett ellenségesség1,1
Félelem1,0FÉLELEM – kimutatott
Együttérzés (szimpátia)0,9FÉLELEM – visszafojtott
Kiengesztelés0,8
Bánat0,5BÁNAT – kimutatott
Jóvátétel0,375
Apátia0,05BÁNAT – visszafojtott

Ezen rejtett, visszafojtott, a kimutatott érzelmek közé szendvicsként rétegződő érzelmek felfedezésével az emberek élettel kapcsolatos viselkedésére egy új osztályozási rendszert kaptunk meg.

Ezek egyike sem jelenti azt, hogy egy személy bármely bizonyos helyzetben rögzülhet. Az emberek meg tudnak változni. Néha egy rövid időre még a magas tónusúak is le tudnak zuhanni, de ha elég magas tónusúak, akkor vissza fognak ugrani.

Hogyan használhatod ezt a könyvet?

Amint minden egyes érzelem alapvető jellemzőit megismerjük, akkor ha először találkozunk valakivel, néhány percen belül meg tudjuk állapítani, hogy az adott pillanatban milyen állapotban van az elméje. A hosszabb megfigyelés meg fogja mutatni a leggyakoribb (szokásos) érzelmeit. Ekkor tudni fogjuk, hogy mennyire képes túlélni és hogy a kapcsolatunk gyümölcsöző lesz-e vele, vagy pedig inkább tehertétel. Tudni fogjuk, hogy mennyire képes egy munkát véghezvinni, mennyire megbízható, mennyire pontosan továbbít üzeneteket vagy követ utasításokat, hogyan érez a szexszel vagy a gyermekekkel kapcsolatban, valamint hogy vajon lenne-e kedvünk vele egy lakatlan szigeten strandolni. Ez egy jobb módszer, mint szeszélyekre és nagyanyáinktól örökölt népszerű előítéletekre hagyatkozni. Valójában ez az egyetlen módszer, hogy szétválogasd az embereket.

2. fejezet

Az érzelmi tónusskála

Ha már eleve nem kedvelsz valakit, akkor nincs szükséged a tónusskálára ahhoz, hogy megtudd, hogy valami nincs rendben (vele, természetesen), de legalább jó magyarázatot ad az érzéseidre és jó ürügyet szolgáltat arra, hogy legközelebb miért ne hívd meg vendégségbe.

Vannak bizonyos emberek, akik esetében még akkor is kitartunk amellett, hogy kedveljük őket, hogy folyamatosan csalatkozunk bennük. Ahogy a vacsora kihűl a tűzhelyen és ahogy a felfújt csendesen egy ragacsos masszává omlik össze, leverten azon gondolkozunk, hogy hogyan keveredhettünk olyanok társaságába, akiknek még csak eszébe sem jut, hogy felhívjon, ha késik. Ritkán jut eszünkbe az, hogy egyszerűen túl sokat várunk attól, akire a felbecsülhetetlen értékű jóindulatunkat pazaroltuk.

Vannak olyanok, akik a barátságunk határvidékén tanyáznak. Elég kedvesnek tűnnek – soha nem felejtenek el születésnapi üdvözlőlapot küldeni vagy az ajtó előtt megtörölni a lábukat –, de semmi élvezetes nincs abban, ha velük töltünk el egy estét.

A következő néhány fejezetben felfelé haladva a tónusskála minden egyes szintjét megvizsgáljuk. Egy kis szerencsével az életünkben az összes jellemvonást felfedezhetjük és (végre!) megtudhatjuk, hogy mit várhatunk másoktól. (Gyors referenciaként minden egyes tónus összegzett leírása a hátsó borítóban megtalálható.) Mielőtt a különböző tónusokkal elkezdünk foglalkozni, vizsgáljuk meg általánosságban a skálát.

Források

Mivel minden könyvnek kell, hogy legyen utolsó oldala, és annak lehetőleg kényelmes lőtávolságra kell lennie az első oldaltól, nem próbálok a tónusskáláról és az érzelmekről minden ismeretet összezsúfolni.

Az alapul szolgáló adatokat és az idézeteket (kivéve, ahol azt jelöltem) az L. Ron Hubbard által megalkotott Hubbard-féle emberi értékelések táblázatá-ból, a Viselkedések Hubbard-féle táblázatá-ból és az általa írt A túlélés tudománya című könyvből szereztem. Ezeket későbbi tanulmányozás céljából mindenkinek ajánlom .

A példák a saját, dzsungelben tett expedícióimból származnak.

Fent és lent

Az emberek hullámzó érzelmeket szoktak megtapasztalni, azaz mindenkinek óráról órára, napról napra változik a tónusskálán elfoglalt helyzete. Felmegy, ha a munkahelyi tombolán nyer. Lezuhan, amikor egy nagyobb üzlet elúszik. Szerelembe esik és a csúcsokig szárnyal. A lány egy másik férfi miatt elhagyja és a bánatig zuhan.

A kisgyerekek gyakran fénysebességgel mennek fel és le. Ahogy öregszenek, a csúcsokat levágják, a hullámok ellaposodnak és gyakran egy tónusra (vagy egy keskeny sávra) állnak be, amelyen az idejük nagy részét töltik. Néha-néha esnek egyet és újra megállapodnak, ahogy az élettől pofonokat kapnak. Az általunk magas tónusúnak nevezett személy nem állapodik meg a skálán. Folyamatosan fenntartja az élet iránti érdeklődését és lelkesedését. Noha néha zaklatott lesz és egy alacsony tónusú környezetben neki is leesik a tónusa, mozgékony marad és miután a külső befolyástól megszabadul, gyorsan helyrejön.

A magas tónusú személy alkalomhoz illő érzelmet mutat. Amikor nagyobb veszteség éri, bánatos lesz. Ha egy aljas csalás áldozata lesz, akkor általában dühössé válik. A megfelelő érzelemmel reagál a megfelelő időben. Így aki képes sikeresen túlélni, az fel-le hullámzik a skálán, képes változni. Minél jobb állapotban van, annál mozgékonyabb. Amikor dühös, akkor nagyon dühös, de hamar túl van rajta. Amikor megrémül, akkor ez utána megszűnik. Lehet, hogy néha megmagyarázhatatlan okok miatt depressziós lesz, de gyorsan magához tér.

Ha egy személy állapotán javítani szeretnél, akkor nem a skáláról kell eltávolítani (az úgynevezett érzelemmentes személy határozottan rajta van a skálán). Úgy lehet valakin a legtöbbet segíteni, hogy megengedjük neki, hogy a tónusok mindegyikét irányítsa, rájuk alapozva cselekedjen, valamint velük kapcsolatban képességet sajátítson el és tapasztalatot szerezzen.

Amikor megemlítjük, hogy egy magas tónusú személy irányítja az érzelmeit, akkor mindig van valaki, aki felveti, hogy Az érzelmek akkor igaziak, amikor maguktól jelennek meg. Az érzelmek irányítása nem lenne őszinte! Valójában viszont az alacsony tónusú személy színlel – még csak nem is az alkalomhoz illő érzelmet tapasztalja meg. Ez a kötekedő személy az, aki egy esküvőn sír, vagy gúnyosan felnevet, amikor valaki elesik és eltöri a lábát. Ez viszont őszinte érzelemnek számít?

Amikor egy személyt alacsony tónusúnak nevezünk, nem arra a főnökre gondolunk, aki az egyik napon dühös lesz, mert a kitöltetlen megrendeléseket a szemetesbe dobva találja meg. Ettől ő nem lesz 1,5 (a düh tónusán). Az 1,5 az a személy, aki szinte folyamatosan dühös. Amikor a félelmet említjük, akkor nem arra a vadászra gondolunk, aki elszalad a rátámadó medve elől, mikor a puskája csütörtököt mond. Egy rögzült állapotról beszélünk – annak a képességnek a hiányáról, hogy valaki a viselkedését vagy a környezetét megváltoztatja.

A jó képességekkel rendelkező személy képes cselekedni és reagálni, de az alacsony tónusú személy minden nap a színdarab ugyanazon sorát olvassa újra. Ez aberráció. Az alacsony tónusú személy egyetlen baja a rugalmatlansága. Amikor valaki megriad, akkor el tudja engedni a félelmet? Ha valaki megharagszik és másokat lehord, akkor el tudja engedni a sértődöttségét? A magas tónusúak visszalendülnek a skála magasabb tartományaiba. Az alacsony tónusúak tartósan lent maradnak. Noha egy hangyányit fel- vagy lecsúszhatnak, az alacsonyan található tartományokból soha nem lépnek ki.

Az épelméjűség jelentése, egy új nézőpontból

Könnyű valakire azt mondani, hogy megőrült, amikor Napóleonnak tetteti magát vagy ámokfutás közben az utcán embereket öldös. De az intelligensebb emberek elméjében (különösen az ifjú reformmozgalmunk tagjai között) létezik egy elképzelés azzal kapcsolatban, hogy napjaink kultúráját egy sokkal rejtettebb őrület hatja át. Egy olyan társadalmat látunk, amely megengedi az emberek és a környezet válogatás nélküli pusztítását (háborúval és környezetszennyezéssel), egy olyan társadalmat, amely milliókat ömleszt a mentális egészség kutatásába, miközben az intézetek dugig telnek és az öngyilkosságok száma növekszik. Látjuk, ahogy a kormányzati szervek az egészségboltok polcairól félrecímkézés címén elkobozzák a mézet, miközben elnézik, hogy vitaminos kenyér címén egy olyan terméket áruljanak, amely leginkább kiejthetetlen nevű vegyszereket tartalmaz és amelyeket összekeverve egy szivacsos műanyagszerű görönggyé sütnek ki. Egy személy jogilag akkor nem számít elmebetegnek, ha képes a jót és a rosszat megkülönböztetni, de ez messze nem elég jó elv ahhoz, hogy a mindennapi kényes ítéleteink és választásaink alapjává tegyük.

Egyéb érdemei mellett a tónusskála az épelméjűség mérésére is egy megbízható mércét ad.

A skálán minél lentebb van egy személy rögzülve, annál kevésbé épelméjű. Nincs éles határ az épelméjűség és az elmebetegség között. Egy személy bármely percben többé-kevésbé épelméjű. Valójában egy területen teljesen racionális lehet, miközben egy másikkal kapcsolatban teljesen elmegy a józan esze.

Leggyakrabban egy tónus kimutatásának erőssége készteti a társadalmat arra, hogy egy személyt elzárjon. Azaz amikor valakit alacsony tónuson találnak és azt erőteljesen kimutatja, akkor általában elmebetegnek tartják. Ez azt jelenti, hogy míg az egyik dühös személy a feleségét baseballütővel veri meg, addig a másik (kevésbé erőteljesen kifejezve magát) a szavaival pusztítja el. Mind a ketten elmebetegek, de a társadalom csak az elsőt tartja veszélyesnek.

Társadalmi tónus

A legtöbben a tartós érzelmeik felett egy kellemes társadalmi tónust viselnek és ezt használják a mindennapi dolgok felszínes elintézésére. A raktáros akkor is kedvesen mosolyog, amikor legszívesebben orrba vágna. Amikor az utcán véletlenül egy ismerőssel összefutunk, akkor is azt mondjuk, hogy jól vagyunk, noha borzalmasan érezzük magunkat.

Egy kis gyakorlattal viszont a tartós tónust még a védőréteg ellenére is gyorsan be fogod tudni azonosítani.

Hiányzó érzelmek

Valószínűleg azt fogod gondolni, hogy néhány tónus nem jelenik meg a skálán. A legtöbb a szintek valamelyikén ott lesz, vagy egy rokonértelmű elnevezésként, vagy pedig csupán a mélységeiben különbözik. Például az nyugtalanság, a szégyenkezés, az aggódás, a rettegés és a félénkség mind a félelem sávjának különböző árnyalatait és mélységeit jelképezik.

Vannak más olyan érzések, mint a szeretet, a gyűlölet és a féltékenység, amelyek a személy tónusán keresztül jelennek meg. Egy együttérző személy máshogy szeret, mint egy dühös. Egy féltékeny férj a tónusától függően lövi le a vetélytársát vagy issza le magát.

Ezeknek a további érzelmeknek a némelyikét egy későbbi fejezetben fogjuk megtárgyalni.

Más kutatási területek

Az emberi viselkedéssel kapcsolatos minden kutatás folyamán megjelennek ebből adatok. A tónusskála használata nélkül viszont a témakörrel foglalkozó anyagok ritkán rendeződnek össze egy működő rendszerré.

Minden tanácsadással vagy az emberek megsegítésének szándékától vezérelt személy (feltéve, hogy tényleg segíteni akarnak a személyen) üdvözölni fogja a tónusskálát és el fogja fogadni azt, ugyanis a saját megfigyelései is alá fogják támasztani az érvényességét.

A szakmai tanulmányok egyik érdekes példája is igazolja az érzelmek skálán található elrendeződését. Egy nagy középnyugati egyetemen egy pszichiáter [Elizabeth Kübler Ross – a fordító] mostanában vezetett le egy ötéves kutatási programot, amely során több mint négyszáz halálos beteggel beszélgetett azért, hogy megállapítsa, hogy a haldoklók hogyan néznek szembe az elkerülhetetlennel. A kutatásai során azt találta, hogy s legtöbb ember halála előtt öt pszichológiai állapoton megy keresztül: tagadás, düh, alkudozás, bánat és elfogadás. Az orvos azt állítja, hogy az első négy állapotban a páciensekben még megvan az élet halvány reménysugara. A végső állapotban a legtöbb esetben képes békésen szembenézni a véggel.

Miután a következő néhány fejezetet elolvastad, fel fogod ismerni, hogy az orvos által jelentett öt állapot az ellenségesség, düh, félelem (kiengesztelés formájában), bánat és apátia.

Összegzés

Az alacsony tónusú emberek sok értelmes magyarázatot adnak a viselkedésükre, az intelligenciájukat pedig arra használják, hogy a meggyőződésüket igazolják, miközben pedig valójában olyan érzelmi alapú tetteket próbálnak megmagyarázni, amely felett nincs hatalmuk. A dühös személy azt mondja, hogy keményen kell bánnod az emberekkel. A félelemben élő arra figyelmeztet, hogy legyél óvatos és az apatikus azt mondja (már ha egyáltalán törődik ilyesmivel), hogy egyébként sem lehet semmit sem tenni ezzel kapcsolatban. Mindegyikük elhiszi azt, amit mond. Ha egy tónuson elég sokáig élsz, akkor az az otthonnak számít – és meg van győződve arról, hogy születési joga ott tartózkodni.

Nem kell utálnunk azokat, akik alacsony tónusúak. Viszont minden ellentétes bizonyíték ellenére a legjobbakat sem szabad róluk gondolni. A leghelyesebb dolog (mind az ő, mind a mi számunkra) az, ha helyesen értékeljük ki őket a skálán. Csak akkor lesz esélyünk arra, hogy feljebb emeljük őket.

A tónusskálát négy-öt éves gyermekeknek el lehet kezdeni tanítani. Általában azonnal fellelkesülnek, amikor a színes tónusskálát meglátják. Nem tudod őket ennél jobban az életre felkészíteni. Amint a saját fiaimnak ezt megtanítottam, tudtam, hogy nem fognak sem egy alacsony tónusú személynek dolgozni, valamint sem felvenni nem fogják őket, sem szerelembe nem fognak velük esni (és ekkor már rengeteg akadályt eltávolítottál az útjukból).

Ne mondd meg másoknak, hogy szerinted hol helyezkednek el a skálán. Lehet, hogy tévedsz és ettől rosszkedvű lesz. Lehet, hogy igazad lesz és ez aggodalommal fogja eltölteni. Ez egyik esetben sem fog segíteni rajta. Biztos vagyok abban, hogy valamikor találkoztál egy olyan fickóval (és egyből meg is utáltad), aki önelégülten rád mosolygott, azt mondta, hogy kiismertelek. (Egyébként mi is ki fogjuk őt ismerni, az 1,1-es fejezetben.) Tehát ezt ne tedd. Ha ezt a könyvet elolvassa és a skálán megtalálja magát, hatalmas lépést fog tenni a saját javulása érdekében. A legtöbben már csupán azzal felemelik magukat a skálán, hogy megértik azt.

A tónusskálát arra használd, hogy megkülönböztesd az embereket, valamint hogy a családodban, a munkahelyeden vagy a csoportodban a problémás területeket megtaláld. Tanuld meg, hogy az embereket viselkedését hogyan határozd meg gyorsan a skálán, és akkor tőlük nem fogsz többet elvárni, mint amennyit adni tudnak, ehelyett pedig segíthetsz nekik abban, hogy megemeljék a tónusukat.

Próbálj meg ne túl sokat foglalkozni azzal, hogy hol vagy a skálán. Néha nagyon különös helyeken futunk össze saját magunkkal, befordulunk egy sarkon és amikor egy kegyetlen tükörben meglátunk egy arcot, felkiáltunk: Ki ez az idegen? Csak nem? Ez tényleg én vagyok?

Ez nagyon zavaró lehet, de ahogy folytatod az olvasást, magadat a skála tetejének közelében fogod megtalálni, ezt megígérem.

Egyébként is, ez a könyv azokról a többiekről szól, emlékszel? Nem rólad és rólam.

Akkor most nézzük meg ezeket a jellemvonásokat…

3. fejezet

Apátia (0,05)

Apátia: 1. Az érzelmek vagy az érzések hiánya. 2. Az általában lelkesítőnek, érdekesnek vagy megindítónak talált dolgok iránti érdeklődés hiánya; közömbösség.

– The American Heritage Dictionary

Most egy másik úton járok – mondta egy fiatalabb barátom. Semmi sem zavar, úgy fogadom el az életet, ahogy az jön. Sokkal érettebbé váltam az utolsó néhány hónapban. Az összes vad álmodozásomat kitakarítottam az elmémből, és most kész vagyok lenyugodni és komolyan tanulni. Valójában itt tartok most.

Ha nem ismertem volna a tónusskálát, akkor a barátom érettségről szóló állítása meggyőzött volna. Viszont emlékeztem a csupán négy hónappal ezelőtti pezsgésére, amikor még éppen elhagyta New Yorkot. Bízott a tehetségében, optimistán tekintett a jövőbe, a sikerről szőtt álmaival távozott a városból. Valamikor a közbenső hónapokban, csendben és fanfárok zengése nélkül a világa léket kapott. Valaki vagy valami elvette a reményeit. A filozofikus felismerés megfutamodás volt. Feladta. Apátia.

Amikor egy személy komoly veszteséget szenved el és a bánatát nem képes kifejezni, akkor azt visszafojtja és apátiába esik, amikor azt hangoztatja, hogy őt ez egyáltalán nem érinti. Amúgy sem akartam abban a játszmában részt venni.

Az apátia a kikapcsolásról szól, a szeretet, az élet, a remény, a sírás, a nevetés, az álmodozás kikapcsolásáról.

Egy veszteség elszenvedése hatására valaki lehet, hogy alacsonyabb tónusra zuhan, de az apátiában nem csak veszített, hanem tudja, hogy soha nem lesz képes újra nyerni.

Ez az összes tónusszint között a legkomolyabb. Ez egy halállal határos és veszélyes elmeállapot, és gyakran vezet öngyilkossághoz. Az élet egy elefántcsorda és annyira a földbe taposta, hogy már minden segítségen és reményen túl van.

Az apátia magas és alacsony szintjei

Ha az összes ezt érző ember egy mentális intézet padlóján lenne összegömbölyödve és katatón-nak lenne felcímkézve, akkor könnyen tudnád őket azonosítani. Viszont ugyanilyen valószínű, hogy egy nagy egyetemen előadva találod meg és briliáns értelmiségi-nek hívják.

Az apátia két szintre bomlik le. A legmélyebb apátia (néha tettetett halálnak hívják) csupán egy hajszálnyival van a halál felett. Lehet ágyban, képtelen saját magáról gondolkozni, teljesen visszahúzódott és hallucinációktól szenved. Az emberek általában egy operáció vagy egy súlyos baleset után kerülnek ebbe az állapotba, és őket könnyű felismerni.

A magasabb szintet, a két lábon járó apátiást találjuk megtévesztőnek. Lehet mezítlábas, szakállas és az LSD-től elborult agyú. Viselheti egy tekintélyes üzletember öltönyét és minden délután néhány martinitól rúghat be. Egy pisztollyal öngyilkosságot kísérelhet meg vagy a forgalommal szemben közömbösen kisétálhat az utcára, remélve, hogy valaki más fogja őt elpusztítani.

Mostanában egy estélyen összefutottam egy beszédes apátiás személlyel. A tónusa szinte minden megjegyzésén átsütött. Amikor az autókról beszéltünk, akkor azzal intézte el a témát, hogy Az autópiac halott. Mindennek vége van.

Amikor a beszélgetés az építőipar problémáira terelődött, azt mondta: A kisvállalkozások halottak. Nincs esélyük.

Később egy politikai problémáról beszélgettünk. Próbálj meg valami ilyesmit helyrehozni és halott vagy.

A tónusához a kulcsot nem csak a teljes pesszimizmusa, hanem a halott szó gyakori használata is megadta.

Noha lehet, hogy az apátiás személy iskolába jár, házimunkát végez, filmet készít vagy egy irodában dolgozik, általában valamilyen módon megpróbálja elpusztítani magát.

Kábítószerek és alkohol

A kábítószerfüggő és az alkoholista apátiás személy. Ne hagyd, hogy amikor fel van dobva, a felszínen ellenséges viselkedése, az édeskés érzelgőssége vagy a szóáradata megtévesszen. Hogy érzi magát, amikor visszaesik? Ez az az érzés, ami a vegyszerek felé menekíti. Csupán lassan követi el az öngyilkosságot, arra vár, hogy feladhassa, de közben szeretné, ha be lenne lőve, ugyanis akkor nem fáj annyira. Időközben körülötte az emberek frusztráltak lesznek, aggódnak és elkeseredetten megpróbálnak tenni valamit érte. Ez egy jó figyelmeztető jel az apátiára, azaz hogy a társait elviselhetetlenül kimeríti, amikor neki megpróbálnak segíteni (és ahogy ezzel kudarcot vallanak).

A helyesen és a helytelenen túl

Néha olyan apátiás személlyel is összeakadhatunk, aki azt gondolja, hogy a derűs nyugalom állapotában van. Mivel képtelen a saját menthetetlenségével szembenézni, ezt tudományos értekezéssel igazolja. Az ilyet én intellektuális apátiá-nak nevezem.

Bill, egy főiskolai hallgató, mesélt az egyik barátjáról, aki, amíg a sajátjával elő nem jött, rengeteg filozófiát és vallást tanulmányozott. A barátja hosszadalmasan ecsetelte, hogy elérte a végső tudatosság-ot.

Mivel ez nagy hatást tett Billre, azt kérdezte: Most, hogy ezt az állapotot elérted, csodálkozok, hogy másokat nem segítesz abban, hogy ezt az állapotot ők is elérjék.

Miért tenném? válaszolta a barátja. Végül is ők is én vagyok.

Minden túl van a helyesen és a helytelenen. Apátiába öltözve jár és istennek képzeli magát.

Felelősség

Léteznek bizonyos filozófiák (mint a keleti vallások), amelyek a skála legmagasabb pontjára alapulnak, de az alacsony tónusú emberek úgy változtatják meg a jelentését, hogy az eredmény az apátia lesz. Amikor valaki vagy egy eszmerendszer kevesebb cselekvést, kevesebb kommunikációt, a többiekkel kevesebb kapcsolatot és az életbe kevesebb beavatkozást tanácsol, akkor nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod a tudós címkéket, ugyanis ez apátiához fog vezetni.

Más elméletek és tanulmányok apatikus szemléletmódra ösztönöznek. A fatalisták ahhoz a hiedelemhez ragaszkodnak, hogy minden esemény előre elrendeltetett, az embereknek pedig nem áll hatalmukban, hogy bármit is megváltoztassanak (Még saját magamért sem vagyok felelős, mondja az apátiás). A követőik pedig a csillagokba, a számokba, a színekbe és az üveggömbökbe tekintenek, hogy betekintést nyerjenek a sorsukba.

Az ehhez hasonló szélhámossághoz az apátiában lévők a tökéletes balekok.

Ok és hatás

Amikor valaki úgy érzi, hogy teljesen a külvilág befolyása irányítja, akkor apátiában tartózkodik. A fájdalmas veszteségeket elfogadja, és egy sóhajjal azt jelenti ki: Ez Isten akarata, semmit nem lehet kezdeni ezzel kapcsolatban. Ha ennek kellett lennie, akkor legyen ez. (Ez egyébként nem egy igazán vallásos álláspont, ugyanis egy vallásnak, ha méltó akar lenni a nevéhez, egy kivezető utat, azaz megváltást kell nyújtania az embernek.) Az apátiás személy kevesebbnek tekinti magát, mint a csillagok, a bolygók, a baseball-eredmények vagy a lábán lévő bolha. A tónusskálán fent a személy úgy érzi, hogy veszélyes a környezetére (nem teljesen a hatása annak), megváltoztatja a környezetét, hogy illeszkedjen az igényeihez, azaz okoz. De minél inkább hatásnak tekinti egy személy magát, annál közelebb van az apátiához és a halálhoz.

Tulajdon

Az alacsony tónusúaknak sajátos elképzeléseik vannak a tulajdonról. Az apátia szintjén viszont a személy ahhoz az érzéshez van a legközelebb, hogy semmit sem birtokol. Ez szó szerint is igaz lehet, de úgy is, hogy sok tárgyat birtokol és mégis úgy mászkál fel és alá, hogy azt mondja: Semmi értelme sincs bármit is birtokolni.

Ezek mellett persze az is a véleménye, hogy másoknak sem szabad birtokolniuk. Minden tulajdonát az enyészetnek és a rothadásnak adja át. Elpazarolja az idődet, az égig felveri a közüzemi számláidat, bekapcsolva hagyja a fényeket és járva a motort, mellékesen pedig a te telefonodat használja arra, hogy Új-Zélandot felhívja. Ha pedig mindezzel nem értesz egyet, azzal hökkent meg, hogy megmondja: Ettől már úgyis meg kellett volna szabadulnod. Egy újgazdag tévésztár mondta: Az öregkoromra félre kellene tennem egy kevés pénzt, de nem fogok. Úgy folyik el minden pénz a kezeim közül, mintha nem is az enyém lenne. Még csak azt sem érzem, hogy saját magam számára félreteszek valamit. Csak hagyok mindent megtörténni.

Erőtlen vagyok

Vannak olyan alacsony tónusúak, akik azzal kérkednek, hogy semmi nincs rájuk hatással, ők az érzelmi munkanélküliek. Ez a legkülönösebb dolog az apátiában. Jim, egy főiskolai hallgató, úgy érezte, hogy az élet elveszítette a fényét, már semmi nem lelkesítette fel. Azt mondta a barátjának, George-nak, hogy egy LSD-tripet szeretne kipróbálni. Mind a két fiú tudta, hogy a szer hosszútávú mentális rendellenességeket okozhat és eddig a pillanatig úgy döntöttek, hogy kihagyják a kábítószeres kalandokat. Viszont akkor George is apátiában volt, így csak annyit mondott, hogy Nos, nem értek egyet azzal, amit tenni akarsz, de tudom, hogy semmi olyat nem tudok mondani, ami megállíthatna. Magasabb tónuson George nem érezte volna magát olyan erőtlennek, a helyzettel kapcsolatban legalább valamit megpróbált volna tenni valamit. A megvilágosodott apátiás személy azt fogja állítani, hogy unatkozik: Elegem van az életből. Semmit sem találok élvezetesnek. Mit tudsz tenni, hogy izgalmat hozz ebbe a felszínes világba?

A dolgok soha nem valóságosak

Egy évvel az amerikai űrhajósok első holdraszállása után az egyik nagy hírlapbirodalom riportereket küldött, hogy a nemzet különböző társadalmi rétegeiben 1700 ember véleményét kikérjék az eseménnyel kapcsolatban. Az újságírók azt jelentették, hogy rendkívül sokan kételkedtek az Apollo teljesítményében, és ez különösen az idősekre és a szegényekre volt jellemző. Egy idős philadelphiai hölgy azt gondolta, hogy az egészet az arizóniai sivatagban rendezték meg. Egy miami munkanélküli építőmunkás azt mondta: Láttam a tévében, de semmit nem hiszek el belőle. Az ember soha nem járt a Holdon. Washington D.C. egyik gettójában a megkérdezettek több mint fele kétségét fejezte ki a holdraszállás hitelességével kapcsolatban. Egyikük így próbálta meg az érzelmi hozzáállását megmagyarázni: Az egész egy gondosan kitervelt erőfeszítés arra, hogy az otthoni problémákat elfedjék. Az emberek boldogtalanok és ez eltereli a figyelmüket a problémáikról. Egy apátiásnak a dolgok soha nem valóságosak.

A szerencsejátékos

A kényszeres szerencsejátékos apátiában van. Ha egy személy egy játszmában folyamatosan nyer, akkor magasabb tónusú lesz, mert inkább okozza a játszmát, és nem pedig a hatásává válik. A kényszeres szerencsejátékos viszont egy játszmából sem képes nyertesként kiszállni. Amikor valaki a fizetés napján eljátssza a lakbért és az ételre valót, a tulajdonnal kapcsolatos apátiás viselkedést jeleníti meg: Jobb nem birtokolni.

Egy Dél-Amerikába indult gőzhajó egyszer egy jelzést kapott, hogy egy másik, közelben tartózkodó hajó hajótörést szenvedett és kigyulladt. A kapitány megváltoztatta az útvonalat és elsőként ért a lángoló hajóhoz. nyolcszáz utas és a legénység evickélt átázva és megrémülve a vízben. Mindent elveszítettek, csak a rajtuk lévő ruha maradt meg. Viszont mindegyiküket megmentették, az utasok pedig a fedélzeten tülekedtek, hogy az érdekfeszítő mentést nézzék és hogy abban részt vegyenek, néhányan pedig ruhát és meleg szállást nyújtott az áldozatoknak.

Mindezek közben a kaszinó továbbra is nyitva maradt. Egy bizonyos számú fanatikus játékos ott maradt, a szemük hipnotizáltan meredt az asztalra, az ajtótól néhány lépésnyire zajló valódi drámának láthatóan nem is voltak tudatában. Ez az apátia. Egyik másik tónus se lenne ennyire közömbös egy ennyire megindító eseménnyel kapcsolatban.

Az ember soha nem változik

Azok a fiatalok, akik ismerik a tónusskálát, tudják, hogy az idősebbektől elfogadjanak-e egy elképzelést vagy tanácsot. Az egyik nap a tizenhét éves fiam az egyik tanárnője által tartott előadást írt le, amelyben az kijelentette: Az ember soha nem változik meg. Mindig újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat. Soha nem tanul. Soha nem fog fejlődni.

Hol van ez a tónusskálán? kérdeztem.

A fiam felnevetett és azt mondta: Apátia, természetesen. Ő egy másik olyan személy volt, aki az többéves okítását és tapasztalatát egy olyan érzelmi viselkedés támogatására fordította, amelyet nem tudott irányítani.

A történelemben és a leírásokban a skála minden viselkedésére lehet példákat találni. Ha viszont teljesen elfogadnánk a bizonyítékát, akkor egy tanár sem törődne azzal, hogy tanítson, egy tudós sem zsonglőrködne tovább a kémcsöveivel és ma én magam is ágyban maradtam volna.

Összegzés

Nem számít, hogy mennyire ragyogónak is tűnik, egy apátiás sem lehet más, mint a magasabb tónusokon található vitalitás puszta imitációja.

Lépjünk egy szinttel feljebb.

4. fejezet

Jóvátétel (0,375)

Jóvátétel: Egy sértés vagy megbántás kárpótlásként helyrehozása vagy megfizetése

– The American Heritage Dictionary

Lucy úgy dönt, hogy többé nem találkozik Oliverrel. A fiú össze van törve. Zokogva és az önsajnálatba temetkezve megfogadja: Mindent megteszek, hogy elérjem, hogy újra szeress engem.

Felhívja, ajándékokat és könyörgő leveleket küld neki. A sarok mögött várja, hogy a lány kijöjjön a házából és hogy így véletlenül találkozhasson vele. Kérlek Lucy. Mondd meg, hogy miért nem szeretsz többé. Mindent megteszek, amit szeretnél. Csak mondd, hogy adsz még egy esélyt.

Oliver, nem megy a fejedbe, hogy végeztünk? Nem akarlak többé látni. A fiú feje lebillen. Akkor mi haszna van az életnek, motyogja, bárcsak halott lennék. Ennyi erővel fejbe is lőhetném magam.

A jóvátevő személy folytonos bocsánatkérésben él – hízeleg, élősködik, csúszik-mászik – valamilyen valós vagy képzelt rosszért próbál vezekelni. A talpnyaló szolgalelkűsége olyan fárasztó, hogy szerencse, hogy csak kevesen maradnak sokáig ezen a tónuson. Sokkal gyakrabban jelentkezik átmenetként, ugyanis amikor a jóvátételre tett próbálkozások kudarcot vallanak, a személy egyre jobban és jobban sajnálni fogja magát és végül teljesen lesüllyed (mint a példában Oliver).

0,375-nél a személy jóvátesz, de semmit nem képes visszatartani. Itt találjuk a vak hűséget, az önfeláldozást, az öngyilkos mártírt és a soha nem leszek képes ezt eléggé meghálálni-t. Hízelkedni fog vagy meg fogja magát alázni, hogy együttérzést vagy segítséget kapjon.

A kiskutyát megszidod, mivel a sarokba piszkított. Leereszti a fejét és elsomfordál. Minden elveszett. De mégis, várjunk egy percet… talán van még remény. Visszajön, megnyalja a kezedet, csóválja a farkát és meghatóan könyörög a kegyelemért. Jóvá akarja tenni a dolgot.

Ezen a szinten találjuk a borisszát, aki az utcán koldul és a heroinfüggő nőt, aki prostitúcióba kezd, hogy a következő lövésre valót megkeresse. Az apátia és a bánat közti folyosón ez egy érzelgős tónus, de biztos jele annak, hogy a személy jön fel a pincéből.

Amikor az alkoholista készen áll a segítségre

A részeges akkor kerül 0,375-re, amikor még egy italt próbál meg kikönyörögni, de egy jó útra tért iszákosnak is keresztül kell mennie ezen az érzelmen ahhoz, hogy jobban legyen. Valójában az is előfordulhat, hogy a jóvátétel szintjével mind a két irányban összeakad. Egy bánatos személy érezheti azt, hogy minden túl fájdalmas. Ha lecsúszik 0,375-re, akkor azt mondja: Bármit megteszek azért, hogy ettől megszabaduljak. Amikor pedig semmilyen konstruktív terv nem kerül elő, egy érzelmi érzéstelenítővel – alkohollal – fogja ezt kikapcsolni.

Ha szerencsés, egy napon, a józanság egy pillanatában fel fogja ismerni, hogy a megoldása most már egy nagyobb problémát eredményezett, mint amitől eredetileg megpróbált elmenekülni és a bűntudata a jóvátétel szintjére fogja őt emelni.

Mellesleg erre találjuk meg annak az okát, hogy sok kábítószeres és alkoholista gyógyulása miért nem tartós. Egy személytől a kábítószereket elzárni csak egy ideiglenes intézkedés. Ahhoz, hogy a gyógyulás hatékony legyen, a személynek ki kell emelkednie az apátia állapotából és vágynia kell arra, hogy az állapotával kapcsolatban tegyen valamit. Ezek után folytathatja a felfelé haladását. Ha a legalacsonyabb szintű érzelmek közelében marad, a legcsekélyebb kihívás esetén is visszaszokik.

Néha láthatjuk, ahogy az alkoholisták szórványos kísérleteket tesznek arra, hogy helyrejöjjenek, de hamarosan visszaesnek. Ebben az esetben viszont a tónusskála ismerete segíthet. Tudnia kell, hogy a problémája nem az alkohol, hanem az érzelem – azok a gyötrelmek, amelyeket akkor érez, ha nem zsibbasztja le martinikkel magát. A gyógymód a tónus emelése. Létfontosságú, hogy olyan környezetbe kerüljön, ahol magas tónusú támogatást kap és ne olyanba, amelyben valaki folyamatosan lent tartja.

Jack rossz szakmát választott, hogy a szüleit elégedetté tegye. Nem úgy tűnt, hogy törődött azzal, hogy feladta a célját (azaz hogy fényképész legyen). Húsz évvel később alkoholistaként a hatodik elvonókúrája miatt került be egy kórházba. Az orvos figyelmeztette: Ha visszatér az iváshoz, akkor egy éven belül meghal. A mája nem bír ki többet.

Felkerült a 0,375-re és szakemberek segítségét kérte. Amint felfedezte, hogy az ok az apátiája, felmondta az állását és szabadúszó fényképész lett. Öt éve nem ivott, az új munkájával pedig ragyogó sikereket ér el.

Anonim Szerencsejátékosok

A szerencsejátékos egy pókerjátszmában az otthonát teszi fel a ház ellen. Kifejezéstelenül várakozik. Amikor a végső játszmában nyer, csupán bólint. Egy megfigyelő, akit teljesen megvadított a látszólagos érdektelenség – különösen a nyerés miatti fellelkesültség hiánya – megkérdezte: Hogyan tud csak bólintani egyet, amikor huszonötezer dollárt nyert?

A játékos csak megvonta a vállát és azt mondta: Tudja, hogy mi tetszett nekem a legjobban? Amikor arra vártunk, hogy mi lesz az utolsó lap. Akkor éreztem azt, hogy élek. Az az egyetlen pillanat, amikor érek valamit. A győzelem, a vereség, a pénz semmit nem jelent, de abban a pillanatban tényleg valaki vagyok.

A senki vagyok egy apátiás fogalom. Amikor a személy talál valamit, ami ebből kiemeli, még ha ideiglenesen is, a rabjává válik. Így ahhoz, hogy meggyógyuljon, a személynek egy szinttel feljebb kell emelkednie. Egy Anonim Szerencsejátékosok nevű szervezet tette ezt a felismerést. A programja láthatóan házasságokat, otthonokat, sőt életeket ment meg, de csak akkor működik, ha a személy bevallja, hogy nincs hatalma a szerencsejáték felett és csak a többiek segítségével bír felülkerekedni a problémán. Továbbá fel kell ismernie, hogy ő akkor is lehet valaki, amikor nincs az események közepében. Ez, természetesen a tónus emelkedését igényli, ahhoz viszont, hogy hajlandó legyen saját magáért tenni valamit, el kell érnie a jóvátételt.

Munkában

Egy keménykezű főnök alatt dolgozó személy végül az összes önbizalmát elveszítheti és a saját ítélőképességével és kreativitásával kapcsolatban teljesen apatikussá válhat. Ha viszont egy kis halovány reménysugár is van arra, hogy megtarthatja a munkáját, talpnyalóvá válhat. Hogy saját értéktelen létéért folyamatosan bocsánatot kérhessen, a leglealacsonyítóbb munkákat is elvállalja, hogy megmeneküljön a kirúgás vagy a büntetés fájdalmá-tól. Bár valószínűleg azokat is el fogja szúrni. Ő az az almafényező, aki abbéli kétségbeesett igyekezetében, hogy másokat elégedetté tegyen, folyamatosan a sárba ejti almát.

Összegzés

Bármikor, amikor valaki mélyen elkedvetlenedik, hibáztatják vagy elárulják, feladhatja a céljait és apátiába süllyedhet. Miközben a mély szomorúság ezen állapotában leledzik, nem hajlandó helyrehozni a létező félreértéseket vagy rossz dolgokat (legyen az akár a sajátja, akár másé). Fel kell kerülnie a jóvátétel szintjére, akkor lesz esélye. Egy nap egy húszéves barátom odajött hozzám: Nem tudom, hogy mi a baj mostanában velem. Úgy érzem, hogy az élet elmegy mellettem és én kimaradok belőle. Nem tudom, hogy mi valóságos. Ez borzalmas. Ennél bármi jobb lenne. Mit kell tennem, hogy kiszabaduljak ebből?

Noha az állapota borzalmasnak tűnt, ez már haladás volt. Ez a fiatalember több héten keresztül a minden rendben van apátiában tartózkodott – abban a tónusban, amelyet a legnehezebb elérni. Most viszont ennek már tudatában lett.

A jóvátétel egy gyenge, hízelgő tónus, de valamennyi reményt is tartalmaz. Innen felfelé a szomorúságon keresztül vezet az út, és pont ezzel fogunk a következő fejezetben foglalkozni.

5. fejezet

Bánat (0,5)

Bánat: erőteljes lelki fájdalom, mély megbánás, átható szomorúság, stb.

– The American Heritage Dictionary

Mildred mindig a házaséletére panaszkodott. A férjem nem szeret engem. Nagyon rosszul bánik velem, én pedig az egész karrieremet feláldoztam érte. Amikor egyedül éltem, akkor minden sokkal jobb volt.

Csak hogy mondjak valamit (ez még a sokkal naivabb időszakomban volt), megkérdeztem, hogy miért maradt vele, ha ez ennyire rossz. Amikor egy évvel később találkoztam vele, azt mondta: Nos, megfogadtam a tanácsodat, el fogok válni.

Ez sokként ért engem, ugyanis soha nem tanácsoltam neki olyat, hogy váljon el. A bánat viszont egy valamennyire hipnotikus szint, mindent magába szív, amit mondasz és ebből kiválogat részeket, hogy megadja magát.

Mildredet egy további évig nem láttam és akkor még mindig zokogott. Most, hogy már elvált, a fia visszautasította, hogy vele éljen, ő pedig egy feladta, hogy egy vonzó és hosszan futó színdarabban szerepeljen, ugyanis nem jutott sehova. Most, miután ezen az egész nyomorúságon túljutott, azt mondta: Volt egy férjem, volt, fiam, pénzem és munkám. Most nincs semmim.

A bánat segítségért sír és szimpátiáért esedezik. Ő a potenciális öngyilkos, a panaszkodó, az önsajnálatba temetkező folytonosan panaszkodó. Kudarcot vallott, elárulták, mindent elveszített.

Tiszta csődtömeg.

A bánat és az apátia sok hasonló jellemzővel rendelkező, egymást átfedő tónusok. Valójában a 0,5 állapota bánat által vezérelt apátia. Egy kicsit élőbb, mint a 0,05. Tördeli a kezeit. Érzi, hogy kudarcot fog vallani, de még utoljára tiltakozásra emeli a hangját.

Amikor egy személy veszteséget szenved (halál, egy szeretett személy eltávozása, egy cél elérésének kudarca), akkor egy időre a bánat szintjére zuhan. Az erre a tónusra rögzült személy viszont akkor is a veszteség megszemélyesítése, ha ezt semmi sem igazolja: Mit tettem rosszul? Isten miért büntet engem?

Egy bánatos nő mindig a sírás határán áll. Ezt az arcán is lehet látni. Ha bármiről is egy kicsit közelebbről megkérdezed, akkor elsírja magát. Egy durva szó leomlaszthatja a gátakat. Csak meghallja, hogy Timbuktuban szegény kicsi árva gyerekek haldoklanak, és emiatt elég könnyet ont ahhoz, hogy a Queen Mary úszni tudjon rajta.

Viszont nem minden bánatos személy sír. Néhányan közvetlenül a könnyek szintje alatt, egy elfojtott bánatos állapotban vannak (ami még közelebb viszi őket az apátiához). Ez a férfiak esetében sokkal általánosabb, ugyanis őket a legtöbbször gyermekkorukban meggyőzik, hogy a nagyfiúk soha nem sírnak, így a szomorúság minden külső megnyilvánulását el kell fojtaniuk. Az arcukon viszont látni lehet – lebiggyedő száj és lefelé néző, búskomor, beesett szemek. Egy bánatos személyt még a testi megnyilvánulások nélkül, a szavairól is meg lehet ismerni.

Noha nem mindig sír, mindig panaszkodik.

Csak a múlt létezik

A tartósan 0,5-ös egy keskeny sávon feneklett meg és és nem is hagyja, hogy innen elvigyék. Nem képes segítséget adni és nem tudja elfogadni sem. Ragaszkodik. Több más dolog mellett a múlthoz kötődik. A jobb idők jelképeit gyűjti – a színházi programot, a kesztyűt, amelyet a lány akkor viselt, amikor a fiú megcsókolta őt, a lepréselt virágokat, a régi széket, amely Belinda nagynénihez tartozott (megjegyzendő, hogy a régiséggyűjtők nem szükségszerűen vannak a bánatban, ők inkább okos befektetők).

A jelképek mellett régi emlékeket is gyűjt. A társalgásának nagy része a múltra vonatkozik. A történetei általában szomorúság gyönyörűségét és a régi szép napok iránti vágyódást fejeznek ki.

Öreg Lucifer hiányolja a kutyáját, amely öregkorában meghalt. Megőrzi a kutya pórázát és etetőtálját. A kutyájáról a házban mindenhol képeket tart és folyamatosan arról a szép időről beszélnek, amelyet együtt töltöttek: Ő volt a legjobb barátom. Mindig mellettem állt.

Arra a következtetésre jut, hogy mindent elveszített. Ha azt javaslod neki, hogy szerezzen egy másik kutyát, akkor azt mondja: Soha nem tudnám helyettesíteni az öreg Jacket. Emellett nem akarok egy másik kutyához hozzákötődni. Ő is meg fog valamikor halni.

A magányosság és a nosztalgia mind a bánat enyhe megnyilvánulásai. Amikor a személy visszatér a régi iskolájához, munkahelyéhez vagy a szülővárosához, akkor azt találja, hogy a dolgok megváltoztak, már nem olyanok, mint amilyenek régen voltak. Ez egy kicsit szomorú. (Gyakran költséges dolog, hogy egy személy nosztalgikus érzéseket táplál az iskolájával kapcsolatban, ugyanis az öregdiákok szervezete elkapja, felviszi a jóvátétel szintjéig, és nagylelkű adományokat csikar ki tőle.)

Bármikor, amikor a személy rosszabb kedvű lesz a távozással kapcsolatban, bánatot mutat ki, legyen az gyenge vagy erős, vonakodik elengedni a múltat.

Őszinteség

Ne bízz abban az információban, amelyet egy bánatos személytől kapsz. Miközben sajnálatért esedezik, a legvadabb meséket mondja el neked, hogy így igazolja a boldogtalanságát.

Egyszer hallottam két tizenéves fiút, akik egy folyamatos bánatban lévő lánnyal beszélgettek. A lány, az anyjára panaszkodva azt mondta, hogy Ver engem.

Meglepődve és együttérezve, a fiúk elkezdtek tovább kérdezősködni. Az egyikük megkérdezte: Komolyan mondod? Mennyiszer vert meg?

Hát, egyszer.

Ó. Akkor ténylegesen mennyiszer ütött meg?

Ah…

Ököllel vagy tenyérrel ütött meg?

Hát, tenyérrel, de az tényleg fájt!

Tehát, egyszer adott egy pofont. Így volt?

Hát, azt hiszem. De az tényleg fájt.

Ez a 0,5 őszinteségi szintje. Egy pofon verés-sé válik.

A folyamatosan bánatos személy állandóan okokat keres arra, hogy megmagyarázza az érzelmét. Özvegy Jonesné a folyamatos zsörtölődésével és panaszkodásával halálra gyötörte a férjét. Most viszont, hogy a férje elment, úgy írja őt le, mintha hibátlan lett volna. Ez a veszteséget nagyobbnak mutatja és segít igazolni az érzelmét.

Az élet rosszul bánt velem

A magas tónusú személy, aki egy apátiással házasodik össze, meg fogja bánni, ugyanis soha nem lesz képes megoldani a másik boldogtalanságát. Egy 0,5-ös feleség hatalmas mennyiségű gyengédséget követel, valamint annak folyamatos bizonygatását, hogy szereted őt, de ezt valójában soha nem fogja elhinni. Amikor a legcsekélyebb lekezelést vagy visszautasítást megtapasztalja (legyen az valós vagy képzelt), a halál felé süllyed. Egy élősködő függőséget fog kifejleszteni. Ha végül feladod és elhagyod, akkor egy sötét szívű gonosztevő leszel, valamint mindenféle, általad különleges kegyetlenséggel elkövetett eseményt fog kitalálni csak azért, hogy a körülötte tartózkodók együttérzését elnyerje.

Csoportok

Néha ennek a tónusnak a képviselői összegyűlnek, és együttérzésért, valamint segítségért rimánkodnak, miközben semmit nem ajánlanak fel érte cserébe. Semmi megoldás, semmi hozzájárulás, semmi engedmény nem lesz soha elég, folytatják az együttes panaszkodást. Nagyon befelé forduló és felelőtlen, sajnálatot, együttérzést és gyengédséget elnyelő személyekként a bánatos emberek telhetetlen szivacsként szívják magukba a jóindulatodat, de soha nem lesznek jobban (az igazi jótett a tónusok növelése, nem pedig a fejük megpaskolása és több nyalóka szétosztogatása lenne.)

Tulajdon

Sok olyan bánatos madarat ismertem, aki feddhetetlen fészekrakó volt, ugyanis arra nevelték, hogy egy kellemes, tiszta környezetet tartson fent. Viszont ha nem így nevelték, akkor a halál irányába fennálló hajlama a környezetében is megjelenik. A nyomasztó lakóhelyekhez vonzódnak, ósdi és rozoga autókat vezetnek, szürke és kopottas ruhákban járnak. Ezek mind ürügyként szolgálnak a sajnálatra, mivel jobbat nem engedhet meg magának. Néha újjáépítjük a nyomornegyedeket, amelyek (amikor bánatos és apátiás emberekkel népesülnek be), hamarosan ismét nyomornegyedekké züllenek vissza. Amikor egy környezet azt tükrözi, hogy régóta nem törődtek vele, akkor biztos lehetsz abban, hogy alacsony tónusúak törődnek vele – leginkább bánatosak és apátiásak.

Megjelenés

Ebben az általános tónustartományban (egy vagy két tónussal magasabban is lehet) találjuk azokat a lányokat, akik szépek lehetnének, ha egy kicsit törődnének magukkal. Visszautasítja azt, hogy vonzóan kifesse magát, soha nem tudja azt, hogy mit tegyen a hajával vagy a lehető legkevésbé vonzó ruhákat vásárolja.

Amikor egy olyan nőt látsz, aki a divatból húsz éve kiment ruhákat hordja, nyugodtan fogadhatsz arra, hogy bánatos típusú. Ezek valószínűleg azok a ruhák, amelyek az előtt voltak divatban, hogy szegény Wilbur meghalt. Ez egy másik módszer arra, hogy valaki a múlthoz ragaszkodjon.

Egyszer ismertem két nővért, akik mind méretben, hajszínben és csontozatban is nagyon hasonlóan néztek ki. Elég hasonlóak voltak ahhoz, hogy ikreknek lehessen őket nézni, kivéve, hogy egyikük magas tónusú, ápolt és vonzó, míg a másikuk hihetetlenül szürke és egérszerű volt, a korához képest pedig öregnek tűnt. Amikor a megjegyeztem, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz, az alacsonyabb tónusú lány azt mondta: Nos, lehet, de valójában Marcia örökölte a családban az összes szépséget. Ez egy érzelmi válasz volt. Ő is ugyanolyan szívdöglesztő lehetett volna, mint a nővére, de úgy döntött, hogy nem lesz vonzó, így annak bizonygatásával szerezhetett együttérzést, hogy az élet hogy elbánt vele. A bánat a figyelmet inkább sajnálat, mint csodálat formájában kedveli.

Barátság

Barátként csak kerékkötőnek tekinthető. Csatlakozik hozzád, tanácsokat, iránymutatást és törődést vár. Mivel gyerekesen függő, ha hagyod, akkor teljesen rád fog támaszkodni. Noha szelídséget színlel, valójában meg van győződve, hogy neki előjogok járnak és akivel másoknak törődniük kell. A világ azzal tartozik neki, hogy eltartsa. Elveszíti a munkahelyét, ugyanis soha nem végezte el a dolgát, és másoktól várja el, hogy etessék. Kirúgják a lakásából, ugyanis nem fizette a lakbért, így elmeséli, hogy a főbérlője kegyetlen volt, tőled pedig elvárja, hogy befogadd. A barátai elhagyják és azt várja tőled, hogy a magányosságában megvigasztald. Kisajátítja az idődet, a pénzed, a lakótered, a kedvességed és az erődet.

Bántanak

A bánatos úgy tűnik, hogy mindenért magát okolja (tévedtem), de valójában mindenki mást hibáztat. Ha a saját pusztító cselekedeteiért képes lenne felelősséget vállalni, akkor feljebb kerülhetne. Ha be tudná vallani, hogy a cégtől pénzt loptam, nem csoda, ha kirúgtak, akkor helyrejönne. Ehelyett azt mondja, hogy Mindent megpróbáltam, de nem tudom, mi sikerült rosszul. Egyszerűen csak kirúgtak. Úgy tűnik, hogy semmit sem teszek jól. Ragaszkodik a panaszaihoz.

A tanács-csapda

A 0,5-ös könnyen átvált a szégyenkezésre és az aggódásra. Az állapota miatt problémázik, a társalgás során a betegségekkel, a halállal és a tragédiákkal foglalkozik, de ezekkel kapcsolatban semmit nem hajlandó tenni. Az aggodalmát egyszerűen arra használja, hogy a gyanútlanokat a tanács-csapdába csalja. Ó, mit tegyek? jajgat. Ha egy megoldást ajánlasz vagy munkát adsz neki, akkor összeomlik és elmondja, hogy lehetetlen vagy.

Egyszer levelet kaptam egy New York-i tanártól, aki olvasta a gyereknevelésről szóló könyvemet (Csodák reggelire). Elmesélte, hogy egy nehezen kezelhető gyerekekre szakosodott magániskolában tanít. A gyerekek nyílt lázadására, dacos gyűlöletére, vég nélküli veszekedéseire és a vizsgák során mutatott teljesen üres elméjükre panaszkodott. Ezt a leépült létesítményt is leírta – törött üvegek, törött padok, eldugított csővezetékek, valamint elromlott és soha meg nem javított felszerelés. Az osztályok egy kaotikus, félórás órarend szerint voltak elrendezve, ami esélyt sem adott arra, hogy egy tárgyba belemerüljenek és arról bármit tanítsanak, mielőtt a következő órára került volna sor. A szükséges tankönyvek fele is hiányzott. Ideges és kedvetlen vagyok. Mit kellene tennem?

Valaki túlórában dolgozott azon, hogy ez az iskola kudarcot valljon. Egy nagyon erős magas tónusú személyre lett volna szükség ahhoz, hogy egy ennyire kidolgozott zűrzavarban rendet teremtsen. A levélíróm az együttérzés tónusáig (ugyanis ezért vállalta el a munkát) talán el tud jutni, de magasabbra valószínűleg nem.

Azt írtam: Válts munkát. Képzettebbnek kell lenned ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet uralni tudj. Időközben pedig szerezz egy olyan munkahelyet, amelyben sikereket tudsz elérni.

Tudtam, hogy ha a skálán mozgékony lett volna, akkor megfogadta volna a tanácsomat. Viszont nem volt az és nem is fogadta meg. A válasza azokra volt jellemző, akik a bánat és az együttérzés között köröznek folyamatosan (erről bővebben az együttérzésről szóló fejezetben lesz szó). Visszaválaszolt, hogy ezt a munkát nem tudja otthagyni, ugyanis nehezen szerezte meg, szüksége volt a pénzre, és különben is, én tényleg segíteni akarok ezeken a gyerekeken.

Mint minden bánatos személytől, tőle sem várható el, hogy megszabaduljon a problémától, csupán annak a borzalmában akar dagonyázni, és társaságot akar hozzá. Ez a tónus mindig úgy gondolja, hogy hatalmas erőfeszítésbe kerül bármit is véghez vinni. A válaszom, természetesen, túl egyszerű volt. És a bánatos személy semmilyen megoldást nem fogad el.

Összegzés

A bánat egyetlen gyógymódja a tónus emelése. A magyarázkodása miatt ne aggódj túl sokat, ez ugyanis vagy hazugság, vagy pedig egy olyan fondorlatos helyzet, amelybe ő helyezte saját magát. Ha a gondjainak okát megszünteted, akkor gyorsan találni fog egy másikat.

Az összes alacsony tónus az érzelmein keresztül próbálja megoldani az élet problémáit. A 0,5 ezt úgy próbálja meg megtenni, hogy az életét a panaszaihoz ragaszkodva próbálja végigügyeskedni. Ő az, aki az igazságtalanságokat úgy gyűjti, mint más a bélyegeket.

Szip, szip.

6. fejezet

Kiengesztelés (0,8)

Kiengesztelés: megbékít és jóindulatúvá tesz, megnyeri magának.

– Webster's Collegiate Dictionary

Néhány évvel ezelőtt a család egyik idősebb barátja munka után gyakran meghívott az otthonába vacsorára. A hölgy figyelmes, nagylelkű és kitűnő szakács volt. Akkor viszont – gondolkoztam el – miért éreztem magam ezek után a látogatások után nyomottnak? Egyik este, amikor megérkeztem, felajánlottam neki, hogy szívesen segítek neki a konyhában. Ó, én ezt nem így gondolom – válaszolta. Túl fáradtnak tűnsz. Miért nem fekszel le a kanapéra és pihensz egy kicsit? A féltő gondoskodásának általában ellenálltam, de ezen az estén úgy döntöttem, hogy megadom magam. Lefeküdtem a kanapéra, ahogy azt javasolta. Hamarosan egy takaróval jelent meg. Egy kicsit később egy párnát is hozott nekem. Többször is izgatottan jött vissza és az iránt érdeklődött, hogy kényelmesen érzem-e magam. Amikor a vacsora készen volt, felajánlotta, hogy tálcán behozza, így fel se kell kelnem. Ekkora már felismertem, hogy ha meg tovább maradok, magatehetetlen leszek, még ha néhány órával ezelőtt az ajtón egy elég boldog és egészséges huszonhárom évesként sétáltam is be. Lehet, hogy másokat kedvességgel nem lehet megölni, de a kiengesztelő meg fogja próbálni.

Kedves ajánlatokat tesz, hogy mások jóindulatát elnyerje. Átadja neked magát, a szolgálatait, a tehetségét, az idejét, a vagyontárgyait és az alkotásait. Úgy tűnik, hogy viszonzásként semmit nem vár el. Akkor viszont mi is a baj ezzel? Nem ez az a személy, akit mindannyian keresünk – valakit, aki kiszolgál minket és aki értékes csecsebecséket adományoz nekünk? Végül is nem a nagylelkű és önzetlen emberek a jók?

A rejtett szándék

Ez a tónus látszólag ellentmondásos, ugyanis első pillantásra csodálatra méltónak tűnik. Természetesen a nagylelkű személyiség is helyet kap – magasan a tónusskálán. A skála magasabb tartományában az ember többet ad, mint amennyit kap, valamint kevesebb dologra van szüksége. A magas tónusú segítséget és nagylelkűséget az állapotok jobbításának őszinte szándéka ösztönzi. A különbség a szándékban van. A kényszeres kiengesztelést 0,8-nál találjuk meg és ezt a megállítás szándéka határozza meg.

Ez alacsony tónus.

A kiengesztelés valójában a félelem sávjának (amely 0,8-tól 1,2-ig tart) része. A személy ezen a szinten viszont nincs tudatában a félelmének. Még a bánatról őriz emlékeket és azért próbálja meg mások jóindulatát megnyerni, hogy a bánat ne látogassa meg újra. A kiengesztelő gesztusait azért teszi meg, hogy a káros hatásoktól megmeneküljön. Saját magával kapcsolatban csak nagyon kevés hatást képes elviselni. Csak próbálj meg neki cserébe valamit visszaadni. Egyszer volt egy kiengesztelő szomszédom, aki gyakran vigyázott a gyermekeimre, de visszautasította, hogy bármilyen szívességet vagy fizetséget kapjon. Egyik nap arra panaszkodott, hogy milyen sokba kerül a fodrász, így felajánlottam, hogy megnyírom a három fiának a haját. Ez egy remek lehetőségnek tűnt arra, hogy visszafizessem azt a sok kedvességet, amelyet kaptam tőle, így nagyon megörültem annak, hogy elfogadta az ajánlatomat. Néhány nappal később viszont egy olyan ajándékot kaptam, ami kétszer annyiba került, mint amennyit a hajvágás ért. Így úgy döntöttem, hogy még azelőtt abbahagyom a fodrászkodást, hogy tönkremenne.

Megállítani valakit

Ahhoz, hogy megállíts valakit, adj neki rengeteg (meg nem érdemelt), de általa kívánatosnak tartott tárgyat, tegyél meg neki dolgokat. Minél többet adunk valakinek, annál boldogtalanabb lesz. Miért? Mert tönkreteszi azt a képességét, amellyel ezeket a dolgokat ő magának meg tudja szerezni. Ha eleget kapott, akkor vagy elszalad (már ha hajlik a túlélésre), vagy pedig apátiába süllyed, ugyanis többé nem bízik abban a képességében, hogy saját magáról gondoskodni tudjon. A 0,8-as feleség meg fogja próbálni megállítani a férjét (abban, hogy elhagyja, bírálja vagy ne szeresse őt) azzal, hogy kipucolja a cipőjét, megfőzi a kedvenc ételét és hűségesen szolgálja őt. Így még a legrosszabb pillanataiban is arra kényszerül, hogy bevallja, jó felesége van. A kiengesztelő férj is hasonlóan viselkedik, amikor a felesége már éppen faképnél hagyná, egy gyönyörű nercbundát vesz neki.

Szülők

A kiengesztelő szülő öntudatlanul is gyenge gyereket nevel. A gyerek felnőve el akar menni otthonról, világ körüli útra akar menni. Az apja azt mondja: azon gondolkoztam fiam, hogy szerzek neked egy autót. Mit gondolsz, milyet szeretnél?

Ha a fiú elég gyenge ahhoz, hogy a króm csillogása elhomályosítsa az ambícióit, akkor belekerül a csapdába. Hamarosan az apja azt fogja mondani: Talán miután újra végiggondolod, úgy döntesz, hogy beszállsz te is az üzletbe. Rosszabbul is dönthetnél. Így mindened meglesz.

Ha a fiú azért amiatt adja be a derekát, hogy mit fog érte cserébe kapni ahelyett, hogy az üzlet iránt őszintén érdeklődne, akkor megállították, és ez egy egyenes út lefelé az apátiába.

Láttam, hogy ez egy szikrázó, vidámságot kedvelő fiatal lánnyal hogyan történik meg. A főiskola végeztével diplomaajándékként a szülei egy jól menő kis boltot adtak neki. Az ajándékukat viszont soha nem engedték el. Mindig a közelben bóklásztak, hogy segítsenek rajta, és a nem tökéletesen működő területekre figyelmeztessék. Néha, amikor a dorgálásokat már túlzásba vitték, a lány dacosan azt válaszolta: Ezt az üzletet egyébként sem akartam.

Az esetek többségében apátia környékén tartózkodott és az összes szikra kihunyt benne. Szinte teljesen elfelejtette, hogy mi is volt az, amit az életével tenni akart.

Ha az apa azért dolgozik 19 órát naponta, mert élvezi, az rendben van. Ha azért teszi ezt, hogy a gyerekeinek mindene meglegyen, akkor az egy rossz felé irányított kedvesség. A túlságosan elnéző szülők gyermeke lusta lesz, anélkül téblábol, hogy hajlandó lenne dolgozni, és úgy érzi, hogy a világ tartozik neki azzal, hogy eltartsa. Amikor korábban segíteni akart, akkor eltaposták, a jutalom pedig túl könnyen jött. Akkor miért dolgozzon? Egy kényelmes filozófiát fejlesztett ki: Ha pénzt akar adni, akkor hagyom, hiszen ettől jobban érzi majd magát. Ha a gyermek magas tónusú, akkor elmegy és visszautasítja a további segítséget. Amikor ez megtörténik, a szülők egy rövid időre a bánat szintjére esnek le és azt zokogják: Hogyan lehet valaki ilyen hálátlan azok után, amiket érte tettünk?

A magas tónusú szülő nem tagadja meg gyermekétől annak a méltóságát, hogy munkával és tanulással gondoskodjon a saját szükségleteiről. Ettől a fiatalok csodálatosan érzik magukat, és tudják, hogy érnek valamit.

A bánatból feljönni

A 0,8-del semmi gond nincs, ha valaki csak keresztülhalad rajta. Amikor valaki egy, a közelmúltban történt veszteség miatt búsul, majd felhagy az önsajnálattal és érdeklődni kezd irántad (talán az egészségedre kíváncsi vagy egy csésze kávéval kínál meg), akkor ez egy jó jel. Egyszer olvastam egy cikket, amely a boldogság titkának elárulását ígérte. Az író számos bánatos özvegy esetét írta le, akik abban találták meg a boldogságot, hogy más, náluk rosszabb állapotban lévők iránt kezdtek el érdeklődést mutatni. Néhányuk kórházakba ment dolgozni, mások visszamaradott gyermekeket oktattak vagy jótékonysági egyletekhez csatlakoztak. Lényegében az író azt tanácsolta, hogy másokkal foglalkozzanak, ne pedig saját magukkal. Ez a bánat szintjén egy jó tanács, de ha a személy tartósan a kiengesztelésben marad, soha nem éri el a megígért boldogságot.

Adni és kapni

Egy kiengesztelő leginkább azért ránt le egy magas tónusút, mert az áramlásai csak az egyik irányba haladnak. Mi, emberek akkor vagyunk a legegészségesebbek, ha kiegyensúlyozzuk azt, hogy mennyit adunk és mennyit kapunk. Egyszer beestem egy barátnőmhöz, aki mindig meg akart etetni. Néha, amikor kicsit korábban ettem, ezt mindig visszautasítottam. Ez soha nem tántorította el, az ételeket ettől függetlenül is mindig elkészítette, és ha nem ettem meg, akkor mindig aggodalmaskodni kezdett. Ez egy másik módszer arra, hogy valakit megállíts, azaz hogy tömd annyira tele étellel, hogy megmoccanni se legyen képes.

Az üzleti életben

Első pillantásra a kiengesztelés tűnik a legmegfelelőbb tónusnak arra, hogy felvegyük. Gyakorlatilag a semmiért dolgozik és mindent belead a siker érdekében. Valójában viszont ez nem így működik. Noha az erős kötelességtudatát fitogtatja, nem túl hatékony a munkában. Hibákat követ el, válságos helyzetben összeomlik és az egész vállalkozásodat megpróbálja elárulni. A legtöbb alacsony tónusú pazarló, de a kiengesztelőknek kötelező is annak lenniük, ugyanis ez az egész szint erről szól. Hatástalan reklámok tonnáit tervezi meg és postázza el. Drága hirdetéseket rendel meg, de a cég címét elfelejti megadni. (Ismerek egy detroiti hölgyet, aki ebben az évben három üzleti vállalkozással vallott kudarcot. Mostanában egy új boltot nyitott. Egy hatalmas és drága hirdetést adott fel a helyi újságban, amelyben ragyogóan leírta a terméket és a pontos nyitvatartást, de a bolt nevét és címét elfelejtette megemlíteni!) A kiengesztelés visszautasítja a prémiumot és nem használja ki az előnyös lehetőségeket. A szolgáltatásaidat akkor is adományként fogja szétosztogatni, amikor ezt nem engedheted meg magadnak. Az akciókról azok lejárta után két nappal küldi ki az értesítőket. Olyan remekbe szabott pénzcsináló tervekkel rukkol elő, amelyek egy vagyonba fognak neked kerülni. Kifelé kell áramoltatnia. A profitodat ugyanúgy szét fogja osztogatni, ahogy azt saját magával is teszi.

Kiengesztelő csoportok

A társadalomban különböző csoportok állnak ezen a tónuson össze, leginkább azok jótékonysági szervezetek és kormányügynökségek, amelyek azért léteznek, hogy az elnyomottakon segítsenek. Ezekkel semmi gond nincs, ha a segítségük céljául azt tűzik ki, hogy a személy képes legyen a saját lábára állni. Azok a jótékonysági egyesületek, amelyek anélkül adakoznak, hogy a képességeiket helyreállítanák, csupán a veszteseket segítenek lent tartani. Így két fő csoportosulást találunk: 1) akiknek adniuk kell és 2) a bánatos/apátiás személyeket, akik zokognak, hogy nem találnak munkát, soha nem jutnak szabadidőhöz és azt akarják, hogy valaki a gondjukat viselje. Úgy tűnik, hogy ez a két csoport tökéletesen kiegészíti egymást. Valamilyen szinten ezt tényleg meg is teszik, de emellett viszont túl sok időt töltenek azzal, hogy a magasabb tónusú embereket annyira szégyenbe hozzák, hogy ők is belépjenek a játszmájukba – márpedig ők magukat elkötelezték arra, hogy az adófizetők pénzét és az összes jótékonysági adományt alacsony tónusú segítség-be fektessék.

Minél jobban támogatjuk az adományprogramokat, az egyének önbizalma annál inkább megrendül és társadalmi szinten megindulunk lefelé. Ez nem azt jelenti, hogy az elbukottakba még egyet bele kell rúgni, hanem azt, hogy azért egy takaróval se fedjük be, inkább állítsuk őket talpra. Az a jótékonykodás, amely a testi szükségleteket kielégíti, de az egyén függetlenségét és önbizalmát képtelen visszaállítani, a legkegyetlenebb az összes közül. A személyt folyamatosan a skála alján tartja és arra készteti, hogy még több alamizsnáért könyörögjön. Ezért a legtöbb tömegeknek szóló jóléti program képtelen a szegénységet és a munkanélküliséget megoldani, sőt inkább elősegítik ezek létrejöttét. Társadalomként annál kevésbé fogunk túlélni, minél inkább csak a test szükségleteit kívánjuk kielégíteni. Az étel, a meleg és a menedék egy állat szükségleteit kielégítheti, de az embernek szüksége van arra, hogy értékesnek tekintse magát.

Lekenyerezés

Mivel a 0,8 alapvetően a lecsillapítás tónusa – azaz egy megállításra használt tónus – ez az, amelyet még a magas tónusúak is a leggyakrabban átvesznek, hogy a bánatot és a dühöt lecsillapítsák. Ha nagyon kedves vagyok hozzá, akkor nem fog bántani. Vagy pedig Tessék, tessék, ne sírj, adok neked sütit. Ez annak a raktárosnak a tónusa, aki először a hangos és dühös ügyfelet szolgálja ki. Ez annak az egyetemnek a tónusa, akik néhány beilleszkedni nem tudó diák kedvéért engedményeket tesz. Ez annak a kormányzatnak a tónusa, aki a leghangosabban ordibálóknak adja meg magát és azoktól a személyektől vesz el dolgokat, akik csendben a munkájukat végzik és a közösséghez a legtöbb mindennel járulnak hozzá. Miközben folyamatosan ezeket a hangos nemtermelőket elégíti ki, a kiengesztelő mind az adakozókat, mind az elfogadókat a skála aljára rögzíti.

Összegzés

A félelem legalsó szintjén a 0,8 lágy szavakat és drága ajándékokat kínál fel. Úgy tűnik, hogy a túlélésre kér engedélyt, de mindig a megállítás szándéka vezérli. A látszólagos kedvesség ne tévesszen meg. Azért tesz szívességeket, hogy a káros hatásoktól megvédje magát. Az életben arra a gyengécske hitre alapozva cselekszik, hogy ha másokkal jót tesz, akkor végül rendbe jön. Azt szeretné, hogy apátiába kerülj, ahol már nem vagy képes neki ártani. Márpedig leginkább ez a baj a kiengeszteléssel – szüksége van arra, hogy valakit lent tartson és tegyen érte valamit.

Most másszunk ki ebből a csinos kis csapdából.

7. fejezet

Együttérzés (szimpátia) (0,9)

Együttérzés (szimpátia): A személyek vagy dolgok között fellépő olyan kapcsolat vagy vonzalom, amelyben az egyiket érő hatások ennek megfelelően érintik a másikat is. Az a tett vagy képesség, hogy egy másik személy érzéseit vele megosszuk vagy azt megértsük. A sajnálat és a szomorúság érzése vagy kimutatása a másik gyötrelme iránt.

– The American Heritage Dictionary

Maxwell egy vidám, bizakodó természetű férfi volt, aki a hétköznapjait egy átlagos munkahelyen gürcölve, az estéit pedig novellák írásával töltötte. A történeteit népszerű magazinoknak küldte el. Noha két történetet már eladott, egy nagy kupac visszautasító fecnit is kapott. Ő ellenben kitartott. Egy nap – fogadkozott – kilépek arról az unalmas munkahelyről és teljes időben fogok írni.

Időközben feleségül vett egy kedves, megértő és csinos lányt. Tudta, hogy a lány mindenben mellette fog állni, ahogy tette is. Minden egyes alkalommal, amikor egy visszautasításról szóló papír megérkezett, azt mondta: Szegénykém, nem becsülik a tehetséged.

Egy nap hazatérve azt látta, hogy a négy legkedveltebb történetét visszaküldték. Leverten a székbe rogyott és azt sóhajtotta: Azt hiszem, hogy nincs meg bennem az, amire szükség lenne.

A felesége gyöngéden a széke karfájára ült, hogy megvigasztalja. Kedvesem, túl keményen dolgoztál, pihenned kellene. Miért nem veszel ki egy kis szabadságot?

Így kivett egy kis szabadságot – és nem írt. Maxwell most az estéit azzal tölti, hogy rosszkedvűen tévét néz és sört iszik. Az édes felesége pedig megérti, hogy miért adta fel a céljait és azzal vigasztalja: Nagyon keményen megpróbáltad és egy jó író vagy. Biztos vagyok abban, hogy mostanában csak a szerkesztő személyes ismerőseinek műveit adják ki.

Ez az együttérzés. Nagyon kedves. Nagyon megértő. És életveszélyes.

Ezzel a fejezettel kapcsolatban az egyetlen problémás terület az együttérzés és szimpátia szavak meghatározása. Így először ezeket tisztázzuk le.

Amikor valaki szimpatikus, akkor úgy érezzük, hogy egy hullámhosszon vagyunk vele, teljesen megértjük őt, és ő is megért minket. Amikor valakire azt mondjuk, hogy szimpatizál az ügyünkkel, akkor egy olyan személyre gondolunk, aki elég okos ahhoz, hogy a saját elképzeléseinkkel egyetértsen. És rendelkezik-e bármelyikünk is egy olyan szenvedélymentes jellemzővel, hogy nem örülünk azoknak az együttérző személyeknek, akik akkor nyugtatnak meg minket, ha valaki (attól függően, hogy ennek az életnek nevezett játszmának mely szakaszában tartunk) a kis piros vonatunkat, a szerelmünket vagy a térdmelegítőnket elrabolta?

Az együttérzés vagy szimpátia, ahogy általában ezt a szót használjuk, jelentheti a magas tónusú beleérzést és összhangot, a nagylelkűek jótékonyságát és megértését, egy meleg fénysugarat, amely keresztülhasít a sötétségen. Ebben az esetben viszont valami másra gondolunk.

A 0,9 egy utánzat. Nem választotta, hogy kedves lesz, ő állandóan együttérző. Semmi mást nem tud tenni, csak sajnálkozni.

Együtt érezni

Ennek az érzelemnek a legfőbb jellemzője a megszállott egyetértés. A félelem sávjában tartózkodunk és a félelem az, ami a 0,9-et uralja. Így a skálának ebben a pozíciójában az együttérzés nem erény, hanem gyávaság, amely az emberektől való félelemben gyökeredzik. Szélsőségesen fél attól, hogy másokat megbántson. A világ összes nagyon alacsony tónusú személyével kényszeresen megértő. Ő az a személy, aki megérti a baltás gyilkost. Még a talpnyaló piócákat is megérti.

A szimpátia együttérzés-t jelent, így ha egy magas tónusú személlyel érezne együtt, akkor minden csodálatos lenne, ugyanis magas tónusra kerülne. Viszont 0,9-nél a magas tónusú személyek és állapotok felszínes elviselésénél a személy ritkán ér el többet. Sokkal kényelmesebben érzi magát, ha apátiás és bánatos személyekkel érezhet együtt. Természetesen az együttérzés hatására ez a személy mindig az alacsony tónusokon, valahol az öntelt, lekezelő gondoskodás és a könnyek között fog részegen támolyogni.

Ártalmatlannak látszik, és pontosan ilyennek akar tűnni. A vádaskodásokat próbálja meg elkeseredetten elhárítani. Látod, hogy milyen megértő vagyok? Látod, hogy mennyire nem lennék képes senkit sem bántani? A dicsérettől való függősége és a hibáztatástól való félelme kényszeres megértővé teszi.

Egy csendes, kellemes összejövetel volt. A vallás jövőjéről tartottunk eszmecserét, amikor Casper – egy újonnan jött – megvetően közbevágott: Biztos vagy abban, hogy olvastad Schemerhorn büntetésekről és nehézségekről szóló elméletét?

Senki sem tette ezt, de a bonyolult monológját homályos hivatkozások közbeszúrásával tette érthetetlenné. Amikor kifogyott a szuszból, folytattuk a társalgásunkat. Valaki azt mondta: Azt hiszem, a legtöbb embernek szüksége van arra, hogy valamiben higgyen, akár vallásnak hívják azt, akár nem. Így ha …

Casper ekkor gúnyosan közbevágott: Ez egy gyerekes elképzelés! Véleményem szerint csak egy intelligens nézőpont létezik. Vosgarten fennkölt megszállottságról szóló értekezése az egész fogalmat lefedi … Miután Casper durva fennhéjázását és érthetetlen beszédét két órán át tűrtük, az összejövetel egyik határozottabb tagja kihívta őt: Miért nem tudod elmondani azt, amit akarsz, ember? Nem értünk téged. Elhiszed ezt?

Hát, ez nem illik a hivatkozási modellembe. Ez olyan, mint amikor Wumvoogen azt mondja, hogy …

Ne kezdd az egészet újra! Azt próbálom elmondani neked, hogy nem értünk meg. Nincs értelme annak, amit mondasz. Kisajátítottad a társalgást és nem mondtál semmit. Ezentúl nem hallgatsz meg semmit, amit mi többiek mondunk. Mi a gond veled, hogy nem vagy képes kommunikálni?

Meglepetésünkre ekkor Casper védőállásai összeomlottak és a szemei könnyekkel teltek meg.

Noha egy kicsit mindenki sajnálta őt (és megkönnyebbült, hogy a társalgás semleges területekre tért vissza), csak egy kényszeresen együttérző személy jelentkezett. Egy eddig csendben lévő csinos fiatalasszony, Judy, hajolt oda hozzá. Casper – mondta – én sok jó tulajdonságot találok benned.

Nem hiszem, hogy ezt komolyan gondolod.

Természetesen komolyan gondolom.

Ó, az emberek gyakran mondanak ilyesmit, de nem gondolják így. A szavaknál több kell ahhoz, hogy meggyőzz.

Azt akarom, hogy higgy nekem. Őszintén így gondolom.

Egy bonyolult és sajnálatos kapcsolat kezdeteit láthattam. A durva fennhéjázás pillanataiban Judy semmi csodálatosat nem látott Casperben. A férfi bánatos védtelen állapotára volt szükség ahhoz, hogy Judy életre keljen. Ennek a párnak a kapcsolata végül körülbelül olyan izgalmassá fog válni, mint a többnapos spagetti nyálkás masszája.

Minden kudarc mögött

Valaki egyszer azt mondta, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Amit viszont senki nem mondott (amíg Ron Hubbard ezt az érzelmet fel nem tárta) az az, hogy minden magas tónusú férfi mögött, aki végül lejtőre kerül és kudarcot vall, valószínűleg egy együttérző nő áll. A kemény munka vagy akár néhány sorcsapás sem okozza azt, hogy egy magas tónusú ember összeomlik. Egy együttérző személy lassú, romboló jóindulata viszont, aki azzal segít, hogy a kudarcaira vég nélkül igazolásokat szolgáltat, tönkreteheti őt.

A együttérző azért annyira pusztító, mert az alacsony tónusú személyeknek azt mondogatja: Az a tehetetlenség, amit saját magaddal kapcsolatban érzel, nagyon is jogos, ugyanis én is azt érzem.

Erre a fajta támogatásra senkinek sincs szüksége. A személy problémáit erősíti, nem pedig azt a képességét, hogy megoldja a problémákat. Az egyéntől elveszi a felelősséget. Szegénykém, a világ nem bánik megfelelően veled.

A magas tónusú személy (különösen ha ismeri a tónusskálát) azt mondaná: Nos, ez sajnálatos, de vizsgáljuk meg, hogy mi nem sikerült. Utána pedig mehetsz és újra próbálkozhatsz. A együttérző személy viszont szereti a társaságot és így soha nem segít senkinek sem abban, hogy egy veszteség elszenvedése után helyrejöjjön és újra győzni tudjon. Erre nem képes, ugyanis ekkor senki nem lesz, akire az együttérzését pazarolni tudná.

Ha egy magas tónusú személy lát egy fuldoklót, akkor mentőövet hajít neki. Az együttérző viszont beugrik a vízbe és az áldozattal együtt fullad meg.

Az alacsony tónusúakra gyakorolt befolyás

Azt találhatjuk, hogy az együttérzőket jobban kedveljük, mint a skálán az 1,1 és a 2,0 között található sokkal agresszívebb embereket. Nem vág hozzánk lándzsákat. Nem követeli meg tőlünk azt, hogy változzunk meg. Nem végletesen kritizáló. Ha egy jó síráshoz szükségünk van egy olyan helyre, ahová a fejünket lehajthatjuk, akkor a bársonnyal párnázott vállával mindig a rendelkezésünkre áll. Annyira kényelmes érzés az, hogy van valaki, aki a legkevésbé szeretetre méltó pillanatainkban is kritika nélkül elfogad (ez az érzés valószínűleg a megfulladáshoz hasonlíthat.)

Viszont hasznavehetetlen. Semmit nem tesz azért, hogy a helyzetet előmozdítsa. Egy, a skálán magasan található személy azt mondja: Megsérültél, össze fogunk foltozni. De a 0,9 ugyanarra a hullámhosszra hangolódik és azt mondja: Ó, annyira fáradt vagy. Gondoskodnunk kell rólad. Egy halálos időtlenség van ebben a kijelentésben. Nem azt mondja, hogy helyrehozzuk, hanem azt, hogy gondoskodik róla.

Az együttérzés (a kiengeszteléshez hasonlóan) a leginkább a betegek környezetében érzi jól magát. És ha még nem eléggé betegek, akkor ő majd segít rajtuk. Ha ennek a kedvességnek a fogadó végén található személy meggyőződik arról, hogy gondoskodásra van szüksége, akkor a skála alján fog maradni.

A 0,9 túlzottan fél attól, hogy másokat megbántson, így képtelen bármit hatékonyan elvégezni. Csupán azzal ért egyet, hogy milyen borzalmas is minden. A magas tónusú személy nem fél attól, hogy egy igaz ügy érdekében másokat megbántson, ugyanis képes arra, hogy a a többség javáért a szükséges dolgokat megcselekedje. Az együttérző viszont ahelyett, hogy az alkoholistát meggyógyítaná, melléül és vele együtt részegedik le.

Ne szakadj bele abba a próbálkozásba, hogy megpróbálsz rájönni, vajon egy személy együttérző vagy kiengesztelő. Noha a két tónus jellemzői egy kicsit különböznek, úgy fonódnak össze, mint két összegabalyodott ruhafogas. Az együttérzés gyakran vezet kiengeszteléshez. Az anya azt mondja: Túl hideg van odakint a sétához (együttérzés). Elviszlek kocsival az iskolába (kiengesztelés). A tanuló azt mondja: Nagy kár, hogy az előadásokon elalszol. Tessék, lemásolhatod a jegyzeteimet.

Az együttérzés bűne

Az együttérzés bűne a mulasztás vétke – az a vétek, hogy nem kezel, nem irányít, nem fegyelmez, nem ad erőt. A sajnálata és az elnézése csupán az alacsony tónusokat erősíti meg.

Az együttérző egy magasabb tónusúval párosítva elég pusztító hatású, ugyanis ez az érzelem egy olyan rejtett cél eredménye, amely a magasabb szinten álló személyt annyira össze akarja zúzni, hogy onnantól az együttérzésre szükség lehessen. Addig vár, amíg a magasabb tónusú személyt valamilyen kudarc éri és ebben a pillanatban megelevenedik. A többieket a sajnálatával lassítja le vagy állítja meg.

Az együttérző rengeteg lehetőséget talál arra, hogy a magas tónusú személynek keresztbe tegyen. A főnök megharagszik, amikor meghallja, hogy a részeges eladó sértegeti a vásárlókat, és azt tervezi, hogy kiosztja őt. Ekkor jön az együttérző személy, aki megnyugtatóan azt dorombolja: Nahát, főnök. Természetes, hogy ez felidegesít, de ezt hadd én kezeljem. Én egy kicsit türelmesebb vagyok, mint te.

A türelem lehet, hogy a skála tetején jó tulajdonság, de 0,9-nél ez csak a gyengeség-re egy szépítő kifejezés.

A halálos kör

Néha mindenki – még a skálán a legmagasabban elhelyezkedők is – lesüllyedhet a szomorúság szintjére. Az együttérzés viszont az összes többi érzelemnél hajlamosabb arra, hogy a boldogság és a búskomorság örökké váltakozó ciklusát létrehozza. A boldogságának védjegye természetesen semmi olyasmi, amit az ember boldogan elraktározna és az utcasarkon árusítana. Ez leginkább egy vigasztaló önigazolás: Ó, milyen könyörületes és jószívű vagyok!Senkinek olyannak nem fordítok hátat, akinek szüksége van rám.

Magához vonzza a társadalom söpredékét. A bűnözőkre, a nyomorékokra, a külvárosi csavargókra, a függőkre, az alkoholistákra és az összes szánalomra méltó, szegény, lesújtott, sántító, az összes fellelhető és zokogó bánatos és apátiás kismacskára fordítja a figyelmét. Könnyen beveszi a hazugságaikat. A bánatos azt mondja, hogy nincs pénze, nincs munkája és senki sem szereti őt. Így az együttérző azt mondja, hogy Ó te szegény!Az élet olyan borzalmasan bánt veled. Természetesen segítek neked. Így a lesüllyed a kiengesztelésbe, menedéket, ételt, pénzt, szexet nyújt neki – talán az élete végéig is. Hamarosan ő is lesüllyed a bánat szintjére (emlékezzünk, hogy mindig lemásolja a tónusokat) és majd őt is zokogni halljuk: Mindent megtettem, amit csak tudtam, de úgy tűnt, hogy semmi sem segít.

Amikor az együttérző nem a szükségért könyörgő alsó szintekről áradozik, akkor az 1,0-2,0 sáv pusztító egyedeit védelmezi felelőtlenül. Azt bizonygatja, hogy Senki sem teljesen rossz. A kedvezőbb esetet tételezzük fel.

Az 1,1-es szélhámosoknak ők a legkönnyebben rászedhető áldozatai. Ezentúl, mivel őket olyan könnyen lehet befolyásolni, az együttérző személyek könnyen kaphatóak a korrupcióra. A simulékony 1,1 mindenféle bűncselekménybe, perverzióba vagy szabados viselkedésre rá tudja venni (amelyek inkább mind az 1,1-es tónusra jellemzőek). Ezek a tettek az együttérző személyt végül bajba sodorják, és újra a siránkozását fogjuk hallani.

Mivel túl gyenge ahhoz, hogy a magához vonzott alacsony tónusokat kezelni tudja, és mivel túl kényszeresen ért meg másokat ahhoz, hogy hajlandó legyen visszavonulni, egy olyan folyamatos hullámvasúton lovagol, amelynek az apátia a mély- és az együttérzés a csúcspontja.

Őt erről az ingadozásról ismerheted fel. Még ha rá is mutatsz arra, hogy olyan alacsony tónusúakkal köti össze magát, akik őt lehúzzák, képtelen kezelni őket vagy velük a kapcsolatot megszakítani. Még megbántana valakit.

Ez az oka annak, hogy egy ilyen kedves személyt miért árulnak el olyan gyakran. Ő olyan csodálatra méltó. De hamarosan visszajut az együttérzés szintjére és újra próbálkozik.

Az üzleti életben

Ha van egy üzleted és hitelképes szeretnél maradni, akkor egy együttérző személyt soha ne tegyél meg egy részleg vezetőjének. A mások megbántásától való mindent legyűrő félelme igencsak veszélyes. A munkájában nem hatékony, a nyereséged elszórja és könyörületből a veszteseket vonzza magához. Ő az, aki a bánatos lány felvételét szorgalmazza, ugyanis szegényt annyira balszerencsés. Ő az, aki a lógós munkatársakat védelmezi, ugyanis beteg a felesége és tizennégy gyereke van.

A családban

Az együttérző az, aki a leggyakrabban a rossz fickóval házasodik össze. Itt található az a gyönyörű fiatal lány, aki hozzámegy a csavargóhoz, ugyanis egyszerűen nem tudja elviselni, hogy megbántsa őt.

A 0,9-es egyike az elképzelhető legrosszabb szülőknek. A túlzott engedékenysége egy irányíthatatlan és pusztításra hajlamos gyereket eredményez.

A szerető szülőket nagyon könnyű az együttérzés szintjére csalni. Mennyiünket tudna egy olyan kisgyermek zokogása hidegen hagyni, aki éppen most ejtette a fagyistölcsérét a homokba? Az együttérzés és a kiengesztelés hozzáállása automatikus: Tessék, tessék, ne sírj. Veszek neked egy másikat. Ez nem igazán kedvesség, ugyanis a gyermek jövőjét teljesen figyelmen kívül hagyja, ez a viselkedés ugyanis arra tanítja őt, hogy nem számít, mennyire óvatlan vagy figyelmetlen is, ha elég hangosan sír, akkor valaki megsajnálja és törődni fog vele. Hasonlóan kegyetlen lenne együttérzés nélkül csupán annyit mondani: Ez fájdalmas dolog, de meg kell tanulnod sokkal óvatosabbnak lenni. Egy magas tónusú válasz milyen lenne? Olyan, amelynek segítségével a gyermek méltósággal és nem koldusként képes a veszteséget kiheverni: Szeretnél egy munkát elvégezni nekem? Ha akarod, akkor így megkeresheted a pénzt egy másik fagyira.

Amikor egy olyan kisgyereket látsz, aki folyamatosan undokul viselkedik – sír, nyöszörög, üvöltözik vagy hisztizik – akkor nyugodtan fogadhatsz arra, hogy a szülei az együttérzés vagy a kiengesztelés tónusán ragadtak meg. Nyilvánvaló, hogy ennek a viselkedésmintának ismételten megadják magukat, ugyanis ez az oka annak, hogy a gyerek ezt még folyamatosan használja. A gyengeségét jutalmazzák, így soha nem képes az erejét kifejleszteni.

Az együttérző szülők azon csodálkoznak, hogy Hol hibázhattunk?, miközben a gyerek egy olyan mindig éretlen felnőtté cseperedik fel, aki egész életét folyamatos panaszkodással tölti és egész életében egy olyan örökös pótmamát keres, aki fogja a kezét és egyetért vele abban, hogy ez egy kegyetlen világ.

Amikor gyerek voltam, akkor ismertem egy kisfiút, akit egy szomszéd suhanc folyton megvert. Egy nap, amikor sírva szaladt haza, az anyja úgy döntött, hogy nem lesz együttérző: Vagy visszamész és megvered azt a fiút, vagy pedig én magam is meg foglak verni.

Mivel az anyjától sokkal jobban megijedt, mint a szomszédtól, a fiú visszament és életében először megverte a suhancot. A frissen szerzett önbizalmával hamarosan rettegett verekedőként alapozta meg a környékbeli uralmát. Ahogy emlékszem, először az összes többi hadban álló kölyköt kellett iskolába vinni, de végül egy olyan békeszerető személlyé vált, aki tudta, hogy hogyan védje meg magát.

Egy együttérzésbe ragadt anya viszont annyira megértő, hogy egy örök vesztest nevel fel. Nem azt ajánlom, hogy verekedős suhancokat neveljünk, de fel kell ismernünk, hogy a küzdelem magasabb tónusú, mint a megadás. És az a személy, aki nem képes harcolni, nem tud a skálán magasabbra kerülni.

Talán a legjobb válasz az, hogy a gyereknek tanítsuk meg a tónusskálát, így a magasabb tónusú barátokat ki tudja magának választani.

Összegzés

Ő az a kedves fiú, aki a szegény fojtóindát feleségül veszi, ugyanis szüksége van rá.

Nem mindenki örökösen együttérző, aki egy vak gyereknek felolvas. A magas tónusúak is törődnek a többiekkel. Valójában ők lennének az elsők, akik a Braille-írásra megtanítanák őket.

A magasabb tónusú személy is érez szánalmat, de ő ad annyi erőt, hogy a magasabb szintekre visszakerülj. Amikor valaki olyannal találkozol, akit a táblázaton nehezen tudsz elhelyezni, aki soha nem követ el rosszat, aki büszke a nemes tetteire és a jó szándékára, de aki a testi és érzelmi nyomorékokat gyorsabban szedi össze, mint ahogy a kutya egy bolhatelepen az élősködőkkel tenné ezt, akkor egy együttérző személyre gyanakodj.

Ennek a tónusnak a tanulmányát azzal a feltételezéssel kezdtem el, hogy nagyon kevés embert fogok itt találni – talán csak azokat, akik abban találnak élvezetet, hogy temetésre járhatnak vagy a sírkertekre koszorúkat helyezhetnek el. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Azzal a megrázó felismeréssel végeztem, hogy talán ez a tónusskála legnépesebb szintje. Azokat, akik még nincsenek ott, a számos, elnyomottakat sajnáltató mozgalom társadalmilag az együttérzésbe kényszeríti.

A kutatásaim kegyetlen fényében felismertem, hogy a kedvenc ismerőseim zavarba ejtően nagy száma volt 0,9-nél – azok, akiket (együttérzően) magasabb tónusra próbáltam helyezni.

Az együttérzés maga arról győzi meg a személyt, hogy veszített, és amíg teljesen elhiszi azt, hogy veszített, képtelen nyerni. Miután valaki az együttérzés kényelmes melegét megtalálja, elkezd vágyni rá. Akár annyira rászokhat, hogy olyan balesetekre vagy betegségekre vadászik, amelyek segítségével még több együttérzéshez juthat hozzá.

Ez egy sűrű, ragacsos, alattomosan pusztító érzelem. Minden nagyon komoly.

Valójában ez maga a szégyen.

8. fejezet

Félelem (1,0)

Félelem: A közelgő veszély, fájdalom, katasztrófa vagy hasonló okozta riadalom vagy a nyugtalanság érzése, rettegés, rémület, balsejtelem.

– The American Heritage Dictionary

Vigyázz, Fred, lassíts!Figyeld ott azt a kocsit, Fred!Jobb lesz, ha a baloldali sávban maradsz, Fred!Nyolc háztömbnyire innen kell lekanyarodnunk. Az a kutya kiszaladhat. Legyél óvatos, Fred! (Sikoly)

Az autóvezető pánikba esik (a sikoltástól és nem bármilyen külső fenyegetéstől) és beletapos a fékbe, a mögötte haladó autó pedig majdnem belerohan. Mindenki teljesen idegroncs.

Félelem.

Ez a tónus sokféle álruhát felölt. Lenyúlik az együttérzésig (aki fél attól, hogy másokat megbántson) és a kiengesztelésig (ahol azt a különös viselkedést tapasztaljuk, hogy a személy a képzelt veszélyeket kiengeszteléssel próbálja megváltani), a tónusskálán felfelé settenkedve pedig a rejtett ellenségesség és a nincs együttérzés tónusa mögött húzódik meg.

A legtöbb ember rejteget néhány kiválasztott, ideiglenes félelmet. Látjuk a kemény, jólöltözött tanulót, aki egy repülő ülésén reszkető pillangóvá válik. Látjuk a háziasszonyt, akiben megvan a bátorság ahhoz, hogy kiscserkészek táborának a parancsnoka legyen, de aki egy ártalmatlan kígyó látványától meghunyászkodik. Látjuk, ahogy az iparmágnás vasakarata a rettegés szánalmas tócsájába gyűlik össze, amikor egy beszédet kell mondania. Noha irracionálisak, ezek a félelmek nem szükségszerűen tartósak, így nem feltétlenül jelzik azt, hogy a személy 1,0-s.

Ideje van a félelemnek, mint ahogy az örömnek vagy a bánatnak is. Van értelme annak, ha tisztában vagyunk a veszéllyel, mint amikor egy égő házban vagy egy New York-i taxiban ragadunk. Ez a túlélés.

Az ideiglenes félelem (akár racionális, akár nem) szívdobogást, hideg izzadságot vagy reszketést okoz. Ez a tényleges haláltól, sérüléstől vagy csupán egy jelentéktelen fenyegetéstől való félelem lehet. A tiszta rettegés a félelem legerőteljesebb megjelenési formája lehet. Kevésbé erőteljes megjelenésnél a félelem túlzott félénkségként, túlzó udvariasságként vagy indokolatlan gyanúsítgatásként jelentkezhet. Itt találjuk a zavara miatt elakadó szavú, a visszahúzódó vagy az ajtócsapódásra felpattanó személyt.

Tartós félelem

A tartósan félelemben élő személy folyamatosan ezeknek a megjelenési formáknak az egyikével vagy másikával él együtt. Folyamatosan meg van rémülve, és minden veszélyes. Fél a létezéstől. Fél attól, hogy dolgokat birtokoljon (ugyanis elveszítheti őket). Az életre az óvatosság a megoldása – mégpedig mindennel kapcsolatban. Így akár rémületben él, akár enyhén aggódik, akár retteg vagy bizonytalanul érzi magát, a tónusskálán a félelem szintjén található. Valós vagy elképzelt, de félelmetes dolgokról beszélget.

Azt találjuk, hogy a bánat szintjén az aggodalom elég erőtlen módon jelentkezik (Ó kedvesem, hogyan fogom ezt kezelni? Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek.), de a félelem magasabb tónusán a személy az összes aggodalmát megpróbálja kezelni. Természetesen ebben nem túl hatékony, de keményen dolgozik rajta.

Szétszóródás

Ez a személy szétszórt – mint egy zsebkendő, ami keresztülment a mosógépen. Valahol máshol – bárhol máshol próbál meg lenni. Testileg vagy lelkileg elköltözik. A figyelme az egyik dologról a másikra szökell. A társalgás során bolhaként ugrál az egyik témáról a másikra.

Néha (nem mindig), amikor veled beszélget, akkor ezt a szétszóródást a szemében is megláthatod – a tekintete ideszökken, odaszökken, fel és le – mindenhova, csak nem egyenesen előre. Nem képes rád nézni.

Az élet veszélyes

A félelemben élők veszélyesek, ugyanis tudják, hogy szinte minden veszélyes. Egyszer ismertem valakit, aki azt bizonygatta, hogy a ház összes ajtaját és ablakát éjjel-nappal kulcsra kell zárni. A feleségét minden nap egy fél tucatszor felhívta, hogy minden rendben van-e. Ha egy előre be nem jelentett szomszédlátogatásra ment, a tömbben az összes lakást felhívta, amíg a feleségét meg nem találta. A beszédét olyan kifejezésekkel fűszerezte, mint hogy Nem lehetsz túl óvatos, Soha nem tudhatod, mi fog történni és Nem kifizetődő kockázatot vállalni.

Ahol egy magas tónusú személy az ellenség megtámadását fontolgatja, ott a félő mindig a védelmét (ha a félelem felső részében van) vagy a visszavonulását tervezgeti (ha az alsó sávban található).

Amikor a város másik felében egy rablás történik, a félő további zárakat tetet az ajtajára. Ha Minnesotában él, de megtudja, hogy a trópusokon egy halálos és új szúnyogfaj fejlődik ki, akkor ezzel kapcsolatban elkezd aggódni. A figyelme az egész világon keresztülcikázik, hogy az összes lehetséges veszéllyel szemben biztosítva legyen.

Abban az esetben, ha azt gondolnád, hogy nem túl sok személy található a félelemnél, hadd emlékeztesselek Orson Wells mára híressé vált 1938-as rádiójátékára, a Világok harcá-ra, ami a marsiak inváziójáról szóló valószerű, de kitalált riport volt. Körülbelül egymillió rádióhallgató mulasztotta el meghallgatni a műsor kitalált természetére vonatkozó három bejelentést és esett pánikba. A telefonvonalak reménytelenül bedugultak és az emberek kiszaladtak az utcára. A félő személyek a félelmetes dolgokkal kapcsolatban hiszékenyek és könnyen rászedhetők. Szelektíven csupán a saját szintjének megfelelő kommunikációt hallja meg.

Egy simulékony biztosítási ügynök prémiumot könyvelhet el magának, amikor egy félő személlyel találkozik – a szegény ördög minden ajánlatából meg fog egyet venni.

Külvárosi biztonság

Attól fél, hogy elveszít dolgokat, így folyamatosan úgy közlekedik, hogy attól fél, rossz hírt hall – veszteségről szóló hírt. Fél attól, hogy leég a háza, amiatt nyugtalankodik, hogy a munkahelyéről kiteszik, azon gondolkozik, hogy valaki meg fog halni, amiatt aggódik, hogy a felesége el fogja hagyni.

Egyszer egy utcában egy félő párral szemben laktam. A férj arcát az elmélyült aggodalom ráncai barázdálták, 29 éves korában már teljesen kopasz volt (nem tudom, hogy ez lényeges-e, de azért megjegyzem), a feleségével együtt pedig folyamatosan a baktériumok, a betegségek, az egészségtelenség, a betörések, a balesetek és a katasztrófák miatt aggódtak. Nevezz meg valami borzalmasat – és ők rettegtek tőle. Mielőtt a gyerekeiket kiengedték volna játszani, úgy bebugyolálták őket, mint az eszkimókat, nehogy valami betegséget elkapjanak. Érdekes módon az ő két gyerekük többet fázott meg és betegedett meg, mint bármelyik másik gyerek a környéken.

Egy csendes vasárnap reggel láttam, ahogy ez a szomszédunk óvatosan előbukkan a házból. Miután figyelmesen megvizsgálta az ajtót és megbizonyosodott arról, hogy jól be van zárva, a garázshoz ment és azon nyitotta ki a zárat. Kinyitotta a kocsiját, kihajtott a kapuhoz, majd annak a zárját is kinyitotta. Visszament az autójához, kulcsra zárta a garázst, lesétált a kocsifeljárón, visszatette a lakatot a kapura és elhajtott.

Ez nagy hatással volt rám, és azt gondoltam, hogy egy hónapra elutazott. (Tegyük hozzá, hogy nem egy bűnözéssel teli negyedben laktunk. Ebben az unalmas külvárosi közösségben az elmúlt fél évben elkövetett legnagyobb bűntett az volt, amikor egy hároméves kisgyerek ellógott egy másik hároméves triciklijével.) A szomszéd viszont tíz perccel később a vasárnapi újságokkal tért vissza. Kinyitotta a kaput, a garázst, és a teljes zárási procedúrán most visszafelé ment végig. Ez az ürge Fort Knox biztonsági rendszerét is megszégyeníthetné.

Amíg ugyanezen a környéken laktunk, egy árus egy este becsöngetett hozzánk és tűzriasztó rendszert próbált meg ránksózni. Visszautasítottuk az ajánlatát, de miközben elment, arra gondoltam, hogy ha az utca túloldalán is megállt volna, akkor ott biztos vettek volna egyet.

Megtette és tényleg vettek egyet.

Szeretet és gyerekek

1,0-nál a szeretet a felajánlott vonzalom iránti gyanakvás formájában jelentkezik. Filbert egy eljegyzési gyűrűt szeretne Belindának átnyújtani. Ahelyett, hogy boldogan elfogadná, azt kérdezi: Ez mit jelent?

A fiú elmondja neki, hogy szereti őt, ő pedig azon gondolkozik, hogy ez valójában mit jelent: Nem akarom azt mondani, hogy szeretlek. Végül kiderülhet, hogy nem.

Egy félő társtól nem sok kötetlen szeretetre lehet számítani, ugyanis túl óvatos ahhoz, hogy természetesen viselkedjen.

A félő szülők erősen befolyásolják a gyerekeiket. Egyszer ismertem egy nőt, aki tényleg minden alkalommal bezárkózott a WC-be, amikor odakint vihar tombolt. A rettegő anyja tanította meg erre. Ismertem egy másik nőt, aki a macskáktól félt: Az anyám mindig azt mondta, hogy veszélyesek. Tudod, valószínűleg mindenféle betegséget hordoznak – legalábbis az anyám ezt mondta.

A félelem ragadós. Hacsak nem veszi a fáradtságot, hogy minden mumust saját maga megvizsgáljon, a gyerek abban a meggyőződésben fog felnőni, hogy szinte minden veszélyes.

Az üzleti életben

A félő személy a munkája során rosszul teljesít. Folyamatosan önmaga megvédése miatt aggódik. Fél attól, hogy döntést hozzon, az új feladatok miatt aggódik, és minden új terv elé hihetetlen és leküzdhetetlen akadályokat talál ki. Ez egy veszélyes időpont arra, hogy kimenjünk a piacra. A gatyánkat is elveszíthetjük. Nagyon félek attól, hogy szabadalommal kapcsolatos visszaélésre hivatkozva beperelnek minket. Ez egy nagyon szép elképzelés lenne, ha nem lenne ilyen veszélyes.

Mivel meg van győződve arról, hogy az képzeletbeli korlátai legyőzéséhez hatalmas erőfeszítésre és energiára van szükség, inkább halogat, mint hogy szembenézzen velük. Így mindenféle ürügyet kitalál arra, hogy miért nem képes egy munkát elvégezni.

Minden áron megpróbál a felelősség alól kibújni (azt gondolja, hogy megsérülhet): Ó ne, nem tudsz rávenni, hogy elvállaljam azt a munkát. Mindenki rám próbálja majd hárítani a felelősséget. Minden hibáztatást nekem kell elszenvednem mindenért, ami nem sikerül.

Noha az összes lentebb található tónusnál jobban teljesít, a rossz munka kockázatát láthatod itt.

A félelem három szintje

A félelem a döntéshozatal keresztútját jelképezi. A félelem alsóbb szintjein a személy fél attól, hogy dolgokat megtegyen. Meghátrálva, menekülve, az elkerülés mestere. A félelem magasabb szintjein a személy attól fél, hogy valamit nem tesz meg. Minden bekövetkezhető eshetőség ellen védekezik. A félelem tónusának közepén a személy a tökéletes talánt fedezhetjük fel. Ezen a szinten a személy a teljes döntésképtelenségbe ragadt bele, nem képes elhatározni magát.

Ez nem a bánat apatikus döntésképtelensége (Nem tudom, hogy mit tegyek). A félelemnél a személy aktívan a Megtegyem? és a Ne tegyem meg? között ingadozik.

Amikor egy magasabb szintű személy a skálának erre a szintjére kerül, ezt nagyon kellemetlennek találja. Itt találjuk azt a fiatal lányt, akinek két alkalmatos férfi között kell választania. Mindkettejüket szereti, nem tud dönteni és oda-vissza ingázik közöttük. Végül a döntésképtelenség olyan fájdalmassá válhat, hogy gondolkodás nélkül hozza meg a döntését (még akár egy olyan harmadik férfival is elszökhet, aki egyáltalán nem illik hozzá). Bármit megtesz, hogy ebből a talánból megmeneküljön.

Néhány félő személy viszont évekig él ebben a döntésképtelenségben – valamilyen olyan eseményre vár, amelynek hatására a skála tetejére juthat. Az ilyen egyén fél attól, hogy igaza lesz és nem mer tévedni. Fél cselekedni, de attól is fél, hogy valamit nem tesz meg. Nem tudja elkötelezni magát. Nem tud a jövővel kapcsolatosan tervezni és a jelennel sem képes szembenézni. Ha megkéred arra, hogy néhány nappal előre ütemezzen be egy találkozót, azt válaszolja: Hívj fel később, meglátjuk, hogy mi fog addig történni. (Minél magasabb tónusú valaki, annál inkább hajlamos a jövővel kapcsolatosan elkötelezni magát.)

Ezen a szinten találjuk azt a párt, akik már tizenhét éve eljegyezték egymást, de túlzottan félnek attól, hogy összeházasodjanak. Itt van az, aki munkahelyet szeretne változtatni, de nem tudja összeszedni a bátorságát, és úgy öregszik meg, hogy a megfelelő késztetésre vár. Itt van az a nyomorúságos házasság, ami csak azért tart még, mert egyik tagja sem képes összeszedni ahhoz a bátorságot, hogy helyrehozza vagy hogy befejezze azt.

Remény

A remény egy csodálatos dolog, amikor gyorsan bizonyos tervekké, cselekedetekké és eredményekké dolgozzák át. Minden nagy cselekvő egy álommal kezdi. A félelem szintjén viszont a vak remény ürességét találjuk – a kezdeményezés halálos gyilkosát. Nem halad előre, de fel sem adja. Egyszerűen későbbre halasztja azt, hogy a mai napban éljen. Ez túl rettenetes, így arra vár, hogy valami megtörténjen. Mi ez a valami? Nem tudom. Láttam olyanokat, akik éveket vártak, de az soha nem érkezett meg. Egész életükben egy mentális bőröndből élnek, soha nem pakolnak ki és telepednek le valahol, és soha nem indulnak el és mennek valahova. Várakoznak. Álmodoznak. Reménytelenül vágyakoznak. A következő pillanat, a következő óra, a következő nap biztosan elhozza azt a csodás valamit, ami minden kétségüket eloszlatja.

Ez a vak remény. Várakozás. Döntésképtelenség. Ez a félelem holtpontja.

A félelem az utolsó lágy érzelem. Most el fogjuk hagyni a süppedős mocsarat és nekiesünk a szögesdrótnak.

9. fejezet

Rejtett ellenségesség (1,1)

Rejtett: 1) Fedett vagy elfedett, védett. 2) rejtett, bújtatott, titkos. Ellenségesség: 1) Egy ellenséggel kapcsolatos vagy ahhoz tartozó. 2) ellenségesen érezni vagy ezt kimutatni, szembenállni.

– The American Heritage Dictionary

Az 1,1-gyel kapcsolatban az a legfőbb nehézség, hogy a homlokán nem visel neonreklámot, ami elmondaná, hogy ő 1,1-es.

Ez egy elleplező tónus – a skálán ezt a legnehezebb felismerni. Miután egyet megtaláltál, ne várd azt, hogy a következő 1,1, akivel legközelebb találkozol, bármiben is hasonlítani fog rá.

Az álruhái sokfélesége

Lehet, hogy ő a nagylelkű ripacs, a társaság középpontja. Ő az a jelentéktelen vénkisasszony az utcában, aki soha nem felejti el a születésnapodat. Lehet, hogy ő a kedélyes, hátbaveregetős üzletember. A simulékony szélhámos. A pletykarovat szellemes, szórakoztató rovatvezetője. A hencegő irodai Don Juan, aki magát ellenállhatatlannak tartja. Ő a szomszédban lakó, mindig mosolygó hölgy, aki a lakókról minden pikáns kis történetet ismer. Ő az a szerető, aki az egyik pillanatban jókedvű és törődően gondoskodik, a következő pillanatban viszont megvetően gúnyos. Ő az a csaló, aki tizenöt éve sebésznek adja ki magát. Ő a szelíd modorú homoszexuális. Vagy az a kellemes fiatalember, akinek soha senkire nem volt egy rossz szava sem, de mégis most vádolták meg hét undorító szexuális bűncselekménnyel. Vagy az újságíró, aki a történet nyomdába kerüléséig (ami viszont tele volt gusztustalan célozgatással) annyira barátságosnak tűnt. És itt találjuk azt a kedves bankelnököt, aki 100.000 dollárt sikkasztott és egy hastáncossal Brazíliába szökött. Lehet, hogy ő az érző lelkű költő, a nyájas milliomos vagy az elbűvölő csavargó, aki a találékonyságából él és aki húsz éve egy napot sem dolgozott.

Akárhol jelenik is meg, valószínűleg álruhában jár. Ha nagylelkű jellem vagy, akkor lehet, hogy kísértést érzel arra, hogy elnézően bánj vele.

Ne tedd ezt.

1,1-nél azt az érzelmet találjuk, amelyet Ron Hubbard úgy írt le, mint a tónusskála legveszélyesebb és leggonoszabb szintjé-t. (A túlélés tudománya)

Félúton van a félelem (ami a tónusát megalapozza) és a düh között (amit viszont el kell rejtenie). Az érzelme azt követeli, hogy mosolyogjon és mindig jó arcot vágjon, ugyanis tudja, hogy soha nem haragudhatunk meg. Ezen a szinten találjuk az égbekiáltó hazugságokat, amelyek segítségével elkerüli a valódi kommunikációt. Az ilyen hazugság a tettetett egyetértés (micsoda csodálatos elképzelés), a hízelgés (ez egy nagyszerű ruha, kedvesem) vagy lecsillapítás (ne aggódj, majd én mindennel törődni fogok) formájában jelentkezhet.

Az 1,1 egy hamis külsőt, egy mesterséges személyiséget teremt meg. Ő a mosolygós álszent.

Barátként

Ellenségre nem lesz szükséged. Remeteként jobban jársz. Ne bízd rá a pénzed, a hírneved vagy a feleséged. Ő az, aki utál, de képtelen kimondani, hogy utál. Árulásban utazik és elvárja, hogy megbocsássanak neki. Ő az, aki elmondja, hogy kiállt érted, miközben valójában minden tőle telhetőt megtett, hogy tönkretegye a hírneved. Őszintétlenül hízeleg, miközben arra vár, hogy átejtsen. És többféle módszert talál arra, hogy átejtsen, mint amennyit én egy fejezetben valószínűleg össze tudnék gyűjteni.

Az 1,1 különleges előjogokat és kedvezményeket vár el. Ő lesz az, aki a leginkább feltételezi, hogy megszegheti a szabályokat – legyen az házassági, vállalati, csoportos vagy társadalmi.

Az 1,1-et először valószínűleg azért fogod megkedvelni, mert magas tónusúnak tetteti magát. De végül (hacsak nem vagy együttérző) egy idő után semmibe fogod venni. Az ellenszenvünket viszont néha nehéz lesz megmagyarázni, ugyanis ritkán tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy ez az alak pontosan milyen elítélendő dolgot is tesz.

Miközben öntelten viselkedik, annyira kifinomult színészi teljesítménnyel rendelkezik, hogy az álcaként viselt szelídsége megtéveszthet minket. Mivel az összes, a sajátja alatt elhelyezkedő tónust uralja, öntudatlanul is arra használja őket, hogy az ártalmatlanságáról és a jóindulatáról meggyőzzön minket. Ezen a módon manipulálja az embereket, mindig a rejtett irányítást keresi. Sírhat, mentegetőzhet, kiengesztelhet vagy együttérezhet, megvetést vagy lenézést tettethet. De a színlelése során vagy megsemmisíteni akarja a többieket, vagy pedig arra szintre próbálja őket hozni, ahol már őket fel tudja használni.

Ha megharagszol rá, akkor általában a kiengesztelés (nem restelli a fáradtságot, hogy bizonyos dolgokat megtegyen neked vagy hogy ajándékokat hozzon neked) vagy a bánat (senkit sem akartam bántani…) szintjére esik vissza, hogy a bizalmadba visszaférkőzhessen. Számíts arra, hogy ismeri a gyenge pontjaidat és művészi tökéletességgel fog játszani rajtuk.

Beszélgetés közben

Egy 1,1-es felismerésére a leggyorsabb módszer az, hogy rájössz: befelé próbál fordítani. Ez általában már a találkozásotok első néhány pillanatában megtörténik. Azt mondja: Ugye felszedtél néhány kilót? vagy Nem bírok rájönni, miért nézel ki máshogy… A telefonban a beszélgetést azzal nyithatja: A hangod olyan viccesnek tűnik, megfáztál? A baráti aggodalom álcája alatt ezek a megjegyzéseknek az a célja, hogy a figyelmed saját magadra (és róla el) irányítsd. Hamarosan vagy magyarázkodásra kényszerülsz, vagy azon fogsz aggódni, hogy mi lehet veled a baj.

Egy találkozón az 1,1 szinte mindig először próbál meg beszélni, hogy a beszélgetés irányítását így ragadja magához. Ha az első követ ő tudja elhajítani, akkor kisebb az esélye, hogy hogy valamit őrá fognak hajítani. Egyszer két 1,1-es embert mutattam be egymásnak. Miközben ezt tettem, azon gondolkoztam, hogy ki nyeri azt az elkerülhetetlen versenyt, ami az első szó megszerzéséért folyik. Nos, mind a ketten azonnal elkezdtek beszélni és legalább egy percig folyamatosan anélkül beszéltek, hogy a másik mondandójából akár egy szót is meghallottak volna. Nagyon jól összeillettek.

A rejtetten ellenségesek a beszédjüket apró tüskékkel tarkítják, amelyeket az udvariasság vékony mázába burkolnak (Ez a sütemény nagyon finom, majdnem olyan jó, mint amit a boltban lehet kapni). A klasszikus leértékelést is egy 1,1-es mondta ki: Annyira aranyos ez a ruha, ami rajtad van. Már évek óta tetszik.

Egy folyamatos ideges késztetést érez arra, hogy szinte minden megjegyzést visszautasítson. Ha egy őszinte megállapítást teszel vagy egy magas tónusú elképzelést szeretnél előterjeszteni, akkor meg fogja kérdőjelezni: Értem, hogy mire gondolsz, de … Készségesen kijavítja a nyelvtani hibáidat (ő a fanatikus nyelvész), apróságokkal próbál meg felbőszíteni, vagy a rovásodra vicceket szúr közbe (általában szójátékokkal, imádja őket). Minden lehetséges módszert bevet, hogy a kommunikációdat darabokra szaggassa. Természetesen (haha) nem akart bántani. Csak barátságos.

Őszinteség

Akkor is hazudik, amikor semmi oka nincs hazudni. A tényeket összezavarja, kifacsarja vagy elrejti, miközben az őszinteségét, etikusságát és erkölcsösségét fennhangon hirdeti. Lehet, hogy a szent eskü-t tesz neked, miközben az automata kést-a-hátba-döfjük csapdáját már üzembe helyezte.

Ha pedig a hazugságait kétségbe vonod, akkor valószínűleg azt fogja neked mondani, hogy ravasz volt.

A kém

Egy magas tónusú személy eljátszhatja a kém szerepét és közben még jól is teljesíthet (noha az alattomosságot nem valószínű, hogy kedvelni fogja). Az 1,1-es viszont született kém. Ha ezt a fickót életre akarod kelteni, akkor egy alattomossággal, ravaszsággal, fondorlatossággal vagy perverzióval csábító helyzetet ajándékozz neki. Engedd meg neki, hogy az ablakon kukucskálást, a hallgatódzást, a szimatolást vagy a titkos megfigyeléseket igazolhassa, és akkor teljesen felélénkül.

Amikor valamit nyílegyenesen is el lehet végezni, akkor az 1,1-es nem így tesz, ez eszébe sem jut, hanem egy fondorlatos módszert talál ki a cél eléréséhez. Egyszer dolgoztam egy olyan munkahelyen, ahol az 1,1-es irodavezető megtiltotta, hogy a hamutartókat a szemetesekbe ürítsük. Először azt hittem, hogy ez a finnyássága (vagy a tűzvédelemmel kapcsolatos elvei) miatt van, amíg meg nem tudtam, hogy a kiürítésük előtt az összes szemetest átkutatja (még a széttépett papírokat is összeilleszti), hogy így rá tudjon jönni, valójában mi is történik az irodában. Imádta a zaftos titkokat így felfedezni. Természetesen ennek híre ment és a dolgozók azzal szórakoztatták magukat, hogy mindenféle vad és kitalált bizonyíték-ként szolgáló cetlit helyeztek a hulladék közé.

Noha az 1,1-es a saját indítékait és cselekedeteit szereti elrejteni, erőteljes késztetést érez arra, hogy mások titkait felfedje. Ez az áruló és a felforgató tónusa. Mivel nem tiszteli a magánéletet, az az esély élteti, hogy mások titkait feltárhatja (ez a következő tónusra, a nincs együttérzésre még inkább igaz). A rejtetten ellenséges, akinek egy titkos szerelmi viszonya van, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy bizonyítékokat hagyjon hátra és hogy így az emberek rájöhessenek, különösen ha ez a partnerét bajba sodorhatja.

Nagyon tehetségesen képes másokból információt kiszedni. Néhány évvel ezelőtt egy titkos kutatásokkal foglalkozó cégnél dolgoztam. Csupán hárman ismertük a feladat természetét és egyikünk sem mondott el válogatás nélkül mindent. Ezért nagyon meglepődtem, amikor egy nap az egyik telefonközpontossal ebédeltem és közben véletlenül azt mondta: Hát, megértem, hogy találtatok egy …. Szinte annyira teljesen igaza volt, hogy nehéz volt elhinni, hogy csak találgat. Letagadtam, hogy a témáról bármi is tudtam volna, így azt mondta: Ó, gyerünk, ne viccelj. Mindenki tudja, hogy min dolgoztok. Később rájöttem, hogy az információit valószínűleg a telefonbeszélgetéseim kihallgatásából szerezte, a többi pedig találgatás volt.

Az 1,1-es még a találgatásait is azzal a nyilvánvaló színleléssel hozza meg, hogy mindent tud, így a gyanútlan áldozatait gyakran csalja úgy csapdába, hogy azok túl sokat mondjanak el.

A rejtély-technika

Az 1,1-es nem csak kifürkészni imádja a rejtélyeket, hanem létrehozni is. A leértékeléséhez még egy mindenttudó, talányos mosolyt is felhasználhat. Egyszer láttam, ahogy egy 1,1-es átnézte egy barátom kéziratát, miközben a barátom mohón várta a megjegyzéseit. Amikor végzett, az 1,1-es ravaszul elmosolyodott és azt mondta: Még nem nyilatkozom róla. Át fogom gondolni.

Ez egy alattomos csapás volt az író büszkeségére, de amikor a leendő kritikusa tónusszintjét jeleztem neki, akkor helyrejött. A figyelmét egy rejtélyre rögzíteni – egy kreatív személy számára ez egy ördögien ravasz csapda.

A pletykák általános eszköztárához tartozik a titkos tudásra célozgatás. Egy magasabb tónusú személy lehet, hogy a közös barátokról néhány hírt megoszthat, de igyekszik a tényeknél maradni. Az 1,1 viszont a tényeket igaznak hangzó kiegészítésekkel gazdagítja. Tudod, hogy Joe és Phyllis elválnak? Ez lehet, hogy egy tény. De Mabel (1,1) hozzáteszi: Köztünk szólva nem lepne meg, ha megtudnám, hogy titokban Billel jár össze. A mindenttudó viselkedése azt sugallja, hogy több tényt ismer, mint amennyit elmond.

A pletyka

A pletykafészek, aki egy személy hírnevét féligazságokkal, vélekedésekkel és feltevésekkel tépi darabokra, 1,1-es. Lehet, hogy az udvar kerítésén lógva találod meg, lehet, hogy a munkahelyi hűtőszekrényre támaszkodik. Gyakran ez az újságíró, a riporter és a beszélgetőműsor vezetőjének a tónusa – akik a megnyerőkészségüket arra használják, hogy az alanyok bizalmát megszerezzék, mielőtt darabokra vágják őket. Sztoikus nyugalomra van szükség ahhoz, hogy az 1,1-es alattomos kérdési technikáinak ellenálljunk. Sok évvel ezelőtt beköltöztem egy lakásba és a korábbi bérlők bútorait megvásároltam. Egy kis idővel később a fenti szomszéd esett be. Látom, megvetted a bútoraikat – mondta.

Bólintottam és témát váltottam. Néhány perccel később a beszélgetést visszairányította a bútorokra. Megértem, hogy 1500 dollárt kértek érte …. Ez a kijelentés egy kérdésként a levegőben ragadt és egy tökéletes lehetőséget teremtett arra, hogy az állítását igazoljam vagy helyesbítsem. Mivel viszont korábban már találkoztam a fajtájával, úgy döntöttem, hogy túl-1,1-ezem őt, így csak annyit motyogtam, hogy tényleg? és témát váltottam.

Az üzleti életben

Az 1,1 veszélyezteti az üzletet. Egy egész munkahelyet képes ravaszul megfertőzni, az embereket egymás ellen és mindannyiunkat a vállalat ellen fordítja. Annyira alattomos, hogy a rossz hírek és a környezet általános reményvesztettségének forrásaként szinte lehetetlen meglelni. Noha képes egy munkát elvégezni és sikeresen képes magát keményen dolgozónak feltüntetni, ez gyakran csak színlelés. Mivel képtelen elviselni, hogy bárki más hatásává váljon, ezt rejtett módszerekkel próbálja elkerülni. Kérd meg, hogy végezzen el egy munkát, és azt mondja: Persze, örömmel megteszem, de soha nem végzi el. Úgy tesz, mintha elfogadná az utasításokat, de az, hogy kövesse is azokat, nem áll szándékában.

Felelősség

A rejtett ellenségesség nem vállal felelősséget, de úgy tesz, mintha. Egyszer elmentem a nyugati partra egy olyan bűbájos esküvőre, ahol nem volt vőfély. A vőlegény egyik 1,1-es rokona ezt a szerepet magára vette és az ajtóban az érkező vendégeknek a következőket mondta: Mivel láthatóan nincs vőfély, azt hiszem, hogy magatoknak kell a helyeteket megtalálni. Gúnyos hangsúllyal beszélve úgy tett, mintha magára vállalta volna a felelősséget, de a szándékai destruktívak voltak. Tisztán látszott, hogy arról akarta a vendégeket biztosítani, hogy ez az esküvő rosszul tervezett volt. Ha egy magas tónusú személy észrevette volna, hogy az érkező vendégek összezavarodtak (és nem hiszem, hogy ebben az esetben ez történt volna), akkor csak annyit mondott volna: Csak üljetek le oda, ahol tetszik! Semmi rosszindulatú és burkolt célzás.

Egó

Az 1,1-es annyira azzal van elfoglalva, hogy mások lenyűgözzön, hogy az elismerésre való vágya mindig előtérbe helyezi. Soha nem pihen, mindig színészkedik, folyamatosan a közönségét vizsgálja, hogy sikerült-e valakit lenyűgöznie. Elég nehéz sokáig egy 1,1-es közönségének lenni.

Az osztályteremben gyakran ő az első személy, aki az előadás után kérdést tesz fel (sőt ezzel akár félbe is szakítja, ha megengedik neki): Professzor, nem gondolja, hogy …? Egyáltalán nem érdekli az, hogy választ kapjon, csupán az észbeli képességeit próbálja megalapozni. A kérdést a hatásvadászat miatt tette fel.

Sok 1,1-es annyira vágyik a figyelemre, hogy immúnisak arra, hogy zavarba jöjjenek. Egyszer ismertem valakit, aki az elképzelhető legfurcsább ruhákat vette fel. Úgy mászkált fel és alá, hogy aki ránéz, azt hiszi, hogy tudatmódosító szerek hatása alá került, és gyakran kérkedett azzal, hogy mindenki észreveszi. Ugyanez a személy élvezettel vetette rá magát minden lehetőségre, amelyekben a megjegyzéseivel mindenkit megdöbbenthetett. Azért olyan 1,1-esek is létezhetnek, akik a lehető leghagyományosabban beszélnek és öltözködnek.

Amikor ő maga nem képes reflektorfénybe kerülni, akkor kreatív, sikeres emberekhez láncolja magát és szakadatlanul azon igyekszik, hogy őket a skála aljára püfölje. Azt találjuk, hogy az 1,1-esek hajlamosak a szórakoztatóipar köré csoportosulni. Gyakran ő az a semmit létre nem hozó kritikus, aki valamely esztétikus terület rejtett irányítására törekszik, így a tehetségeseknek a saját érdekükben rosszindulatú és destruktív dolgokat mondhat.

Amikor valaki a nyertesek közelébe kerül, akkor ő maga is ezzel fog hencegni. Ismeri a nagy filmcsillagokat. Az elnök is kikéri a tanácsát. Úgy tesz, mintha a legszebb nőkkel lenne viszonya.

Kitartás

Mivel erős kényszert érez arra, hogy a fejest játssza, az 1,1-es gyakran szélhámoskodja magát az üzlet, a politika, a klubok vagy a társadalmi csoportok ranglétrájának tetejére. Igyekszik a rövidebb úton haladni, de olyan állhatatosan teszi ezt, hogy ritkán fog bármihez is érteni. Anélkül szeretne tapsot kapni, hogy valamikor is megtanulna táncolni.

Ő az a dilettáns, aki csak belekontárkodik a zenébe és utána feladja. Egy hónapig tanul festeni és utána elveszíti az érdeklődését. Annyira szeret menekülni, hogy képtelen egy területre elég sokáig összpontosítani ahhoz, hogy azon eredményeket érhessen el, inkább a felületes tanulmányokat részesíti előnyben, amelyek után alattomos ravaszkodással szakembernek adhatja ki magát.

A bűnöző

Ezen a skálán minden bűnöző a 2,0 alatt található (legalábbis amíg még mindig bűnözők), és közülük nagyon sok 1,1. Még ha egy rejtetten ellenséges személy nem is szegi meg valójában törvényt, akkor is etikátlan és becstelen.

Hajlamos az öngyilkos tettekre, de az egész környezete számára keresi a halált (Azt hiszem, hogy feladom, de talán titeket is magammal viszlek). Ezen a szinten a személyek és a társadalom lassú bomlasztás általi elpusztítását találhatjuk, az ártalmas cselekedetet pedig ravasz és hosszadalmas magyarázkodásokkal fedik el. Erre találjuk azokat, akik a leginkább terjesztik (és élvezik) a pornográfiát. Itt találjuk a stricit, aki a lányokat prostitúcióra veszi rá. Itt találjuk a kábítószer-terjesztőt, aki arról győzködi a tizenéveseket, hogy csak egyszer próbálják ki, és hogy a kábítószerek amúgy is ártalmatlanok.

A kommunikáció továbbítása

Csak a legrosszindulatúbb kommunikációt szereti továbbítani. A jó híreket gyorsan elfelejti vagy szándékosan elnyomja. Ha egy bizonyos üzleti jelentést küldenél egy ügyfélnek és egy 1,1 nyitná ki a levelet, akkor gondoskodna arról, hogy a jelentés ne érjen időben oda a vásárlóhoz. A rejtetten ellenséges személyek gyakran helyeztetik el magukat úgy, hogy a bejövő kommunikációt képesek legyenek kezelni. Ezzel nem csak a szaglászó hajlamaikat élhetik ki, hanem ennek segítségével burkolt irányításra is szert tehetnek.

Egy reggel azt figyeltem, ahogy egy 1,1-es a tulajdonos hiányában egy kis üzletházat kezelt. Egy forgalmas nap volt, folyamatosan jöttek a vásárlók, a megrendelések és az érdeklődők. Egy ingerült munkás telefonon jelentette, hogy az egyik csoportvezető nem volt a helyén és nem lehetett őt megtalálni. Néhány perccel később a tulajdonos telefonált be. Ó ember – jelentett élvezettel az álmaink lánya – igazán nagy itt a zűrzavar ….

Hosszadalmasan ecsetelte a problémás hívást és teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az összes jó hírt és szokásos üzletet megemlítse.

Humorérzék

Nem rendelkezik igazi humorérzékkel, és ezen a tónuson leginkább akkor hallasz belőle kényszeres nevetést kitörni, amikor az ég világon semmi mulatságos nm történik. Lehet, hogy az időjárást vagy a focieredményeket vitatjuk meg, és az 1,1-es minden indok nélkül elkezd kuncogni vagy nevetgélni. Nevet a vicceken – talán tovább is, mint bárki más – de ez nem igazán mulatságos a számára. Semmi sem az.

Sok olyan 1,1-est ismertem, aki nem űzött másokból tréfát, de nem ismertem olyan viccelődőt, aki ne lett volna 1,1. Ők abban lelnek élvezetet, hogy részletesen kidolgozott, titkos előkészületeket tesznek, amelyek segítségével az áldozatot bolonddá vagy nevetségessé tehetik, zavarba hozhatják, becsmérelhetik vagy megszégyeníthetik. Természetesen mindezt a szórakozás nevében.

Egy helyi biztosítótársaság igazgatója elmesélte, hogy egyszer, a pályafutása kezdetén egy másik állam irodájába vezényelték át. Valamilyen faji előítélet hatására azon a környéken az emberek az életbiztosítási kötvények megvásárlásától elzárkóztak, de életjáradékot szívesen vásároltak. Mivel ennek nem volt tudatában, az emberünk két frusztráló hetet töltött azzal, hogy életbiztosításokat próbált eladni, de teljesen kudarcot vallott. Összezavarodva és rosszkedvűen, elmesélte az irodában lévőknek a tapasztalatait. Végül felfedték előtte az értékesítési titkokat. Azt, hogy egy ideig hagyták, hogy veszítsen, az újoncok beavatásának szánták. Noha a barátomnak nem sikerült értékelnie a tréfát, az iroda 1,1-es fickói fergetegesnek találták.

Nagyon meglepetten viselkedik, amikor a ravasz csínyein nem nevetsz. Ha viszont megbántódsz, akkor elvárja, hogy a gyarlóságait megbocsásd neki.

Szex

Egy teljes könyvet megtölthetsz az 1,1-esek szexuális jellemzőivel (és ezt sokan meg is tették). Némelyek a prüdériáig nyúlóan vaskalaposak és harsogva próbálják az erkölcseiket másokra kényszeríteni. De ugyanezen a szinten találjuk a szabadosságot, a perverziót, a szadizmust és az összes különös gyakorlatot. Különös módon az 1,1 nem igazán élvezi magát a szexet, de mindig nagyon felizgatja a téma. Ő a szabad szerelem fő támogatója.

A túlzottan szabados személy szinte mindig 1,1-es. A kitartásának hiánya abban is megmutatkozik, hogy egyvalakivel képtelen hosszú távú és jelentős kapcsolatot kiépíteni. A szexuális kielégülést az újon és a különbözőn keresztül próbálja megtalálni.

Az ilyen emberek azért veszélyesek a társadalomra, mert a rögeszmés viselkedésük ragályos. A szabad szerelem és a szabadosság olyan vészjelzések, amelyekre figyelni kell, ha egy faj fent szeretne maradni. Az ilyen dolgok a szerelem és a házasság szentségének rejtett átfordulását jelzik. Már most olyan sok kiadvány létezik, amelyeket kizárólag a szexuális szabadosság terjesztésének, bátorításának és felmagasztalásának szenteltek, hogy a magas tónusú személy kisebbségben érezheti magát. Elkezdi megkérdőjelezni a hűségre és az állandóságra vonatkozó természetes ösztöneit és azon gondolkozik, hogy régimódi-e.

A mai, az abortusszal, a születésszabályozással és a szexuális felvilágosítással kapcsolatos nyílt szembenézés sokkal épelméjűbb dolog, mint az a viktoriánus finomkodás, ami ezeket a dolgokat oly sok éven át elfedte. A felszabadult kor előfutárai viszont (akik viszont általában a kiadók és a folyóiratok 1,1-esei) azt szeretnék velünk elhitetni, hogy bármit szabad. Kenetteljes felelőtlenséggel az emberek legaljasabb cselekedeteiről jelentenek és figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a saját hír-választásuknak pusztító hatása van.

Az 1,1-es lehet a tónusskála leghízelgőbb beszédű szeretője, de hosszútávú partnerként ő a legártalmasabb. Nagyon valószínű, hogy a társát megcsalja illetve a társa önbizalmát mindenféle fondorlattal alattomosan aláássa. Addig nem lesz elégedett, amíg a társa apátiába nem süllyed és az összes álma tovatűnik.

Homoszexuálisok

Mostanában egy barátom a közelében lakó homoszexuálisokkal kapcsolatos megfigyeléseiről írt: Azt hiszem, hogy jó okkal hívják őket kéjenc-eknek [Az angol gay szónak, amely hangulatilag a buzi megfelelője, ez az eredeti jelentése – a fordító]. Soha nem hallottam annyi nevetést, amíg ezek a figurák a közelben nem laktak. Egy majdnem állandó szintű felszínes vidámság és boldogság jellemzi őket.

Ez az 1,1-esek erőltetett boldogsága.

A homoszexuálisok lehetnek félősek, együttérzőek, bánatosak vagy apatikusak. Esetenként egy eredménytelen hisztériát is kiverhetnek. De ennek az alapja az 1,1.

A homoszexuálisok nem szerelmeskednek, az 1,1-esek nem tudnak ilyesmit. A kapcsolatuk a következő dolgokból áll: 1) rövid, mocskos és személytelen találkozókból vagy 2) hosszabb együttélésekből, amelyeket drámai szónoklatok, civakodás, féltékenység és gyakori hűtlenség jellemez. Ez máshogy nem is nagyon lehetséges, ugyanis ez a tónus gyanakvásból és gyűlöletből épül fel, ami a kedveskedést jelentéktelen veszekedésekkel tarkítja. A szerelmük végül mély megvetésé változik.

Szülőként

Noha az 1,1-esek utálják a gyerekeket, néha meggyőzően képesek a szülők szerepét eljátszani. Viszont mindig jelen van az az alattomos, bántó hajlam, nem számít, hogy ezt mennyire próbálja elrejteni. Azt látjuk, hogy keveset törődik a gyermekek jövőjével, inkább az olyan családi dolgokkal (mint például a házasságtörés) foglalkozik, amely a családot megosztja és elpusztítja azt a biztonságot, amelyre a család jövője épül.

Néha az 1,1-es testileg jól bánik a gyerekkel, ellenben az érzelmi és erkölcsi semmibevétel miatt hibáztatható. Ez a tónus mindig meg akarja akadályozni, hogy a gyerek dühös legyen, így a tónusskála 1,5-ös szintje alá próbálja meg őt nyomni. Túlzottan a gyerek megjelenésével és viselkedésével – azaz a felszínnel foglalkozik. Végül a gyermeket apatikus engedelmességbe próbálja kényszeríteni. A rejtetten ellenséges szülők a legjobb esetben is rejtetten ellenséges gyerekeket nevelnek fel.

Mivel a gyerekek gyűlölete annyira népszerűtlen, az 1,1-es a kegyetlenségét játékos tréfák mögé rejti. A gyerekeket a könnyekig gúnyolja, bírálja és zaklatja. Egyszer egy bolti eladó viccesen azt mondta a legkisebb fiamnak: Hazaviszlek magammal. A fiam pedig úgy nézett rá, mintha a nő megbolondult volna és elment játszani. A nő arra utalt, hogy ugyanaznap korábban egy kislánynak azt mondta, hogy a pólyás kistestvérét haza fogja magával vinni, a kislány pedig könnyekben tört ki. Ez nagyon jellemző az 1,1-re, hogy mivel nem sokkal korábban egy másik gyereket teljesen megriasztott, ezért ezt a technikát most az enyémen próbálta ki. A tréfás barátságosság álcája alatt bántani akarta a gyerekeket.

Összegzés

Egy biztonságos, magas tónusú környezetben az 1,1-es lehet, hogy feljön egészen 1,5-ig, de általában képtelen a haragra. Valahol a múltjában egyszer elveszítette önmaga felett az uralmat, és annyira veszélyes lett, hogy most már fél újra ugyanezt tenni. A rosszindulat viszont ott található és folyamatosan a jóbarátság álcáját veszi fel. Ha képes lenne hagyni, hogy elboruljon az agya, akkor ebből a rendszerből ki tudna kerülni és egy kedves emberré tudna válni. Amíg viszont egy közvetlen konfrontációban képtelen a saját érzelmeit kimutatni, titokban fog azon dolgozni, hogy másokat megbántson és elpusztítson.

Ha nem vagy biztos abban, hogy egy személy 1,1-es-e, akkor figyeld meg, hogy hogy érzed magad, amikor vele vagy. Kiegyensúlyozatlannak érzed magad? Öntudatosnak? Aggódsz amiatt, hogy elég szellemes, elég menő, elég kifinomult vagy?

Ez egy nagyon elterjedt társadalmi tónus. A magasabb vagy alacsonyabb tónusú személyek a felszínes kapcsolatok számára egy kissé felszínes kedvességet vesznek fel. Az ilyen megfelelő viselkedés viszont nem hordozzák a tartósan 1,1-es pusztító szándékait.

Az ezen szint alatti tónusok sokkal pusztítóbbak (különösen annak a szegény fickónak a számára, aki ezeket felveszi), de gyengék. Hacsak egy kapcsolat nem nagyon személyes, akkor ezeknek kevés hatása lesz rád. Az 1,1-est viszont igen ritkán lehet figyelmen kívül hagyni. Képes átjuttatni a szándékát. Széles körben hirdeti a jelenlétét. Minél jobb képességekkel rendelkezel, annál valószínűbb, hogy betolakszik a környezetedbe, az idődbe és az életedbe – olyan jóindulatú, mint az a halálos vírus, ami beleeszi magát a testedbe, és hat hétre az ágyhoz köt.

Az 1,1-eseket számos módon lehet kezelni és ezeket későbbi fejezetekben tárgyaljuk, de a legjobb tanács valószínűleg az, hogy tüntesd el őt a környezetedből. Ne törődj azzal, hogy ezt titokban teszed meg. Érzéketlen a célzásokra, képtelen arra, hogy zavarba jöjjön. Egy tikkadt nyári nap legyének szemtelen kitartásával fog visszajönni, amíg durván – talán többször is – meg nem mondod neki, hogy nem kívánod a társaságát. Természetesen amikor ezt megtetted, akkor a hátad mögött fog mindenfélét rólad terjeszteni. De ne ringasd magad tévhitekbe, a hátad mögött már eddig is mindenfélét mondott rólad.

Emlékezz arra, hogy a tündéri ragyogás mögött egy tömör gránitszív dobog.

10. fejezet

Nincs együttérzés (1,2)

Nem tudom, Frank, szerinted közülük melyik lányt vegyem feleségül?

Mivel a munkatársától kapott váratlan bizalmaskodástól összezavarodott, az én kissé maradi barátom azt kérdezte: Miért nem azt veszed el, akibe szerelmes vagy?

Ki a fene beszél szerelemről? Azon gondolkozok, hogy kivel járok a legjobban.

Ez az ifjú törtető később egy gazdag és megbecsült család gyönyörű lányát vette el, majd pedig a benne megbízó jótevőin kegyetlenül átgázolva a szórakoztatóipar csúcsára verekedte fel magát.

Ismerkedj meg a nem együttérzővel. Hideg, nyers, nemtörődöm, érzéketlen. Nem fogod őt megkedvelni. Lelkiismeret- és érzelemmentesnek tűnik. Ő az a személy, aki ellen a legtöbb nyílt káromkodásunkat kifejlesztettük.

Ezen a szinten az 1,5 és az 1,1 egy alattomos keverékét találhatjuk. Több rosszindulatot kimutatva, mint az 1,1-es, de nem dühösen kirobbanva, egy olyan keskeny sávon található, amelyet a hideg irányításról lehet megismerni.

Ne beszélj nekem a gondjaidról! Egy fekete falat emel saját maga elé, hogy így azok iránt, akiket megbánt, mindenféle együttérzést megakadályozzon – és biztos, hogy valakit meg fog bántani.

Amikor az embereket a tettei felidegesítik (és ezt bizony sokakkal megteszi), akkor az 1,2-es őszintén meglepődik. Ezek az érzelmek számára nem valóságosak. A tartózkodó merevsége annak a következménye, hogy egy heves dühkitörést tart vissza. Olyan sok erőfeszítést fejt ki azért, hogy a dühét elfojtsa, hogy minden érzelmét elzárja – legyen az magas vagy alacsony tónusú. Ez egy ellentmondást eredményez, egy olyan személyt, aki azért tűnik érzelemmentesnek, mert az érzelmei valójában túl erősek. Természetesen az összes múltbeli tettével kapcsolatos bűntudatát is elfojtja. Nem merészeli elengedni magát, ugyanis az érzelem számára a heves és ellenőrizhetetlen dühöt jelenti.

Egyszer egy összejövetelen mindenki egy rövid leírást adott magáról. Az egyik ember a tónusát azzal a megjegyzéssel jellemezte, hogy A legtöbb ember sznobnak gondol, pedig csak a társas ösztön adományával születtem.

Később ugyanez az ember azt mondta nekem: Általában hideg és érzelemmentes vagyok, noha néha elveszítem a fejem és emiatt rengeteget szenvedek. Ez elég borzalmas.

A szerelmi játszma

Néhány 1,2-es a szerelem egész témájától teljesen elfordult. Mások kényszeresen szabados életet élnek. Ha egy nem együttérző úgy dönt, hogy eljátssza a szerető szerepét, akkor általában ő töri össze mások szívét, ugyanis az 1,1-es vonzerőből elég sokat képes felhasználni ahhoz, hogy az áldozatait elkapja, de a későbbi közömbössége boldogtalanná és zavarodottá teszi őket.

Ha egyszerre egynél több lánnyal jár, akkor hanyagul mindkettejüknek említést tesz a másikról, ugyanis a féltékenységükben perverz élvezetet talál.

Néhány (de nem az összes) 1,2-es nő nyersen és férfiasan viselkedik. Ha viszont az 1,2 tartózkodását nőiességgel és szépséggel párosítva találjuk, akkor ez a keverék a férfiakra lesz pusztító hatással.

Egy fiatalember, amíg egy nem együttérző lánnyal nem találkozott, sikeres játszotta a szeresd-meg-és-hagyd-el 1,1-es játékát. A jeges szépségét és a zárkózott viselkedését a tehetségéhez méltó és érdekfeszítő kihívásnak érezte. Arról győzte meg magát, hogy a fagyos külső egy meleg szívet takar, és biztos volt a végső győzelemben. Viszont ellenfelére akadt – egy jobb játékosra. A nő egy ideig húzd-meg-ereszd-el stílusban elfogadta a közeledését, majd minden ok nélkül kidobta. A férfi összezavarodva és elcsüggedve zuhant le a skálán. Később eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy a saját területén sikeres legyen, de az egyetlen igaz szerelem elvesztésének gyönyörűséges szomorúságát még évekig – amíg a tónusskálát meg nem ismerte – megtartotta.

Fontos vagyok

A nézeteit udvariatlanul fejti ki. Ha nem értesz vele egyet, akkor nagy baj van. Valószínűleg figyelmen kívül fog hagyni. Erősnek tűnik. Ha ambiciózus, akkor gyakran sikeres (bizonyos értelemben), ugyanis hogy megszerezze, amit akar, kegyetlenül keresztülgázol mindenkin, aki az útjában van.

A túlzott önbizalma segítségével általában maga köré gyűjti az alacsonyabb tónusúakat. Azt gondolják, hogy itt van az az ember, aki tényleg tudja, hogy mit tesz. De nem sokkal később összezavarodnak, felidegesíti őket a viselkedése és azt kérdezik: Hogy lehet ilyen szívtelen? Ő viszont a fagyos, mosolytalan viselkedését a kevésbé szerencséseknek tartja fent. Az 1,5-ös nyers Túl jó vagyok nekik és az 1,1-es öntudatos egójának keveréke. Néha exhibicionista, amikor is maga körül mindenkit megbotránkoztat, de ezzel egyáltalán nem törődik. Az érzéketlensége szinte lehetetlenné teszi, hogy szégyent érezzen – vagy hogy másokat megértsen.

Az enyém

Akár sok mindent, akár keveset birtokol, mindenki más tulajdonával kapcsolatban az 1,5-ösök Ez az enyém! viselkedést tanúsítja. Így elég gátlástalanul eltulajdoníthatja mások tulajdonát, idejét vagy pénzét.

Kommunikáció

Noha a tónusa magasabb, mint az együttérzőé (élettel telibb és több mindenre képes), az a személy, aki 1,2-n marad, rendkívül aberrált. Ahelyett, hogy másokkal együttérzésre lenne szüksége, nem képes erre. A sajnálat és megértés iránti könyörgésre érzéketlen, az erőltetett kedvesség és a pusztító gyűlölet között, a saját bezárkózott világában él. Ha valami nehézségről beszélsz neki, akkor azt válaszolja: Nos, ezt te hoztad létre magadnak. Visszautasítja a segítséget: Te vetetted meg az ágyat, te is feküdj bele. Mások kommunikációját általában figyelmen kívül hagyja – kivéve ha az a saját tónusához közel áll. Ha valamit mondasz neki, akkor a lábával türelmetlenül dobol vagy valamely más módon siettet, kivéve ha a szóbanforgó téma elég elég felháborító vagy felzaklató, az erőszakos történetek ugyanis lenyűgözik.

Düh, amikor mások nincsenek jelen

Gyakran találhatjuk azt, hogy ez a személy mások jelenlétének hiányában bátran vagy dühösen cselekszik. Mivel a dühét képtelen egyenesen valakire irányítani, közvetett módon nyilvánítja ki. Elmehetnek a fenébe!, de ezt valaki másnak mondja. Még olyat is láttam, hogy egy nem együttérző egy harmadik személynek gúnyos megjegyzéseket tett azon személy előtt, akiről éppen szó volt. Egyszer láttam egy olyan 1,2-est, aki egy bankban a sorban állt. A késlekedés miatt bosszankodva a teremnek úgy általánosságban címezve elkezdett hangos megjegyzéseket tenni: Biztos egy nagy rakás kretén dolgozik itt. Egyébként is, mi ez a késlekedés? Addig várnak, amíg ez a hely teljesen megtelik és mindannyian elmehetnek kávézni? Ez a közvetett düh kifejezetten a nincs együttérzésre jellemző. Egy dühöngő 1,5-ös közvetlenül a banki előadóra üvöltözött volna. Egy 1,1-es a bankot elhagyása után tett volna bíráló megjegyzéseket. A nem együttérző a harciasság és a gyávaság közé rekedve tesz negatív megjegyzéseket, de kerüli a közvetlen konfrontációt.

Barátként

Egy 1,2-essel soha nem fogsz szoros és kölcsönös megegyezésre jutni. Nem fogja megosztani az örömöd, és a pityergéseid közepette sem fog megvigasztalni. Nem fog felhívni, ha egy találkozóra nem tud odaérni, és akár egy viszlát nélkül váratlanul Hongkongba utazhat. Az udvariasságnak egy gondolatot sem fog szentelni. Mivel a végletekig nincs tekintettel másokra, úgy fog viselkedni, mint egy szemellenzőt viselő ló, ami csak maga elé lát – nincs tudatában azoknak a felfordulásoknak és megbántódásoknak, amelyeket okozott.

Ha egyáltalán eszébe jut, hogy a barátságotokat ápolja, akkor azt valószínűleg azért teszi, hogy kihasználjon.

Csak annyit akarok tudni, hogy pusztíthassak

Minden egyes tónusnak van serkentőpontja – egy olyan elfogadható tevékenység, amely lehetővé teszi, hogy a személy a tónusának jellemzőit teljes egészében dramatizálhassa. Amikor az egyén egy olyan hozzáillő szakmát talál, amely megengedi, hogy az érzelmi tónusát teljesen (és társadalmi szentesítéssel) kijátssza, általában hatékonyan és szorgalmasan dolgozik.

Ha az 1,2-es megtalálja az újságírás területére vezető útját, kiváló leleplezőcikk-íróvá válhat. Az ilyen munkák az 1,1-es alattomosságáért és az 1,5-ös pártatlan gyűlöletéért kiáltanak. Az irányító viselkedés az, hogy Csak annyit akarok tudni, hogy pusztíthassak. A leleplezőcikk-író, aki lefegyverző barátságossággal szerzi meg az áldozatai bizalmát, büszke arra a képességére, hogy képes kifürkészni a valódi igazság-ot. Az 1,1-es kémtehetségét használva a sztori halvány nyomával kezdi, majd az informátoraitól szerzett jelentéseket, híreszteléseket és bizonytalan tényeket illesztgeti óvatosan össze.

Mások irányában az erkölcsöket és az etikán hangoztatja, a saját pusztító tetteit viszont A nyilvánosság megérdemli, hogy ismerje az igazságot gondolattal igazolja.

Az egyik ilyen újságíró azt mondta, hogy az információk vagy dokumentumok megszerzése érdekében hajlandó a legarcátlanabb eszközökhöz is folyamodni. Úgy véli, hogy a cél mindig szentesíti az eszközt, ugyanis A demokrácia feljogosítja az embereket arra, hogy tudjanak, ez a köz javára szolgál.

Minden hátrányos következmény iránti felelősségéről lemondva azt bizonygatja, hogy egy jó újságírónak soha nem szabad az általa közvetített hírek utóhatása miatt aggódnia. Használj minden fondorlatot, amit csak tudsz, szedd rá őket, ha szükséges, de szerezd meg a tényeket. Majd akár jók, akár rosszak, anélkül jelentsd ezeket az olvasóknak, hogy a következményekkel törődnél. Az olvasók tudáshoz való jogát kell kielégítenünk. Ha másként cselekednénk, azzal a szabad újságírást pusztítanánk el.

A kifacsarodott nézőpontja elég közel van az igazsághoz ahhoz, hogy azt sok intelligens ember elhiggye és elfogadja. Azt viszont tudnunk kell, hogy az alacsony tónusúak csak az alacsony tónusú hírek-et válogatják ki és adják közzé, egy kisebbség hitvány és szenzációhajhász cselekedeteit. Egyszerűen nem látják a magas tónusú és túlélést támogató cselekedeteket.

Ha bármelyik este egy középosztálybeli külvárosi kerületben készítenél egy felmérést, akkor aligha találnál valakit, aki gyilkosságot, erőszakot vagy rablást követne el, esetleg botrányt okozna. Ehelyett az anyukát valószínűleg egy szülői értekezleten találod, ahol a meleg ebédekkel kapcsolatos forró vitában vesz részt, az apuka az újság felett elalszik, a kisgyerek pedig megeszik egy fél kiló süteményt, tévét néz, a hangfalak dübörgését hallgatja és a történelemkönyvének margóját firkálgatja.

De ezek egyike sem hír, mondja az újságíró. A társadalom tónusával kapcsolatban tanulságos megjegyzés az, hogy a hír mostanra már csupán alacsony tónusú szenzációhajhászást jelent.

Gépiesen élve

Nekem mindig úgy tűnt, mintha Beverly másokat tanulmányozott volna azért, hogy rájöjjön, neki hogyan kellene viselkednie. Olyan volt, mint egy, az első hivatalos vacsoráján résztvevő tizenéves, aki azért lesi a többieket, hogy tudja, melyik villát kell használnia.

A házassága napján azt kérdezte tőlem, hogy Soha nem bírtam ezeket az esküvőket megfejteni. Olyan komornak kell lenniük, mint a templomban, vidámnak, mint egy vendégségben, vagy mi?

Azt hiszem, hogy ez attól függ, hogy te hogyan érzed magad.

De én semmit sem érzek. Nem tudom, hogyan viselkedjek.

Miközben felnőtt, az elfogadott társadalmi viselkedésmintákat fokozatosan elsajátította, de természetes találékonysággal vagy kedvességgel soha nem rendelkezett. Egyszer azt mondta nekem: A férjem azt mondja, hogy nem vagyok elég érzékeny. Úgy tűnik, hogy soha nem jövök rá, hogy az emberek valami miatt mikor zavarodnak össze vagy mikor bántódnak meg. Lehet, hogy igaza van, de honnan kellene tudnom, hogy mások fejében mi történik?

Ezt a különös élettől távolságot tartó viselkedését addig egyáltalán nem bírtam megérteni, amíg a tónusskálával meg nem ismerkedtem. Az 1,2-es szinten annyira alaposan körbefalazta magát, hogy semmilyen természetes választ nem lett képes megtapasztalni. Ezeket gépiesen, másoktól kell beszereznie.

A bűnöző

A jóképű fiatalember szótlanul, kifejezéstelenül ült. A hosszú tárgyalás alatt semmilyen érzelmet, semmilyen aggodalmat nem mutatott ki, egy csepp könnyet sem ejtett. Amikor a bíró (közvetett bizonyítékok alapján) egy lány brutális megerőszakolásáért és meggyilkolásáért elítélte, még mindig semmi reakciót nem mutatott. Sok ember tűnődött el azon, hogy tényleg bűnös-e. A korábbi szomszédai azt mondták: Nem tudom elképzelni, hogy bármi erőszakosat tenne. Mindig olyan csendes fickónak tűnt.

Azt én sem tudom, hogy a férfi bűnös volt-e, de a tónusából tudtam, hogy egy ilyen bűntettet képes elkövetni.

Nem minden 1,2-es erőszaktevő és gyilkos (a zsémbes vénkisasszonyt is ezen a tónuson találhatod, és ő még csak nem is hisz abban, hogy a szex létezik), de az ilyen gyilkosok általában ezen a tónuson vannak.

Ő a szadista. Ő az, aki szórakozásból ver és nyomorít meg másokat. Ő az a gyerek, aki kitépdesi a legyek szárnyait. Ő az, aki abban leli örömét, hogy a védteleneket bánthatja. Mivel képtelen az 1,5-ösök agresszív brutalitására, a színfalak mögött ügyködik (a náci háborús bűnök és a hadifoglyokkal kapcsolatos kegyetlen bánásmód mind az 1,2-re adnak példát.) A titkolódzás és a brutalitás egyensúlya olyan alattomos bűntettekben összegződik, amelyek esetében a megtorlás esélye minimális.

Összegzés

Ha egy 1,2-est a szívtelen cselekedetei miatt bármikor is kérdőre vonnál, akkor csak megvonná a vállát: Megteszem, amit meg kell tennem. Ha ez téged zavar, akkor ez a te gondod. Fél attól, hogy megtudja, hogy mások mit éreznek, ugyanis el kell kerülnie a másokon okozott hatással kapcsolatos felelősséget. A megjósolhatatlan cselekedeti másokat nyugtalaníthat, de természetesen Ez egy kemény világ.

Az 1,1-es gyakran tetteti magát együttérzőnek, megértőnek vagy akár bánatosnak is (hogy valamilyen rejtett célt elérjen), de az 1,2-es ritkán zavartatja magát ilyen álcával. Mások gyengeségeinek és gondjainak érzéketlenül mutat hátat. Ellentmondásos módon viszont elvárja, hogy az ártó tetteit megértsék, elnézzék vagy megbocsássák. Ezen a szinten találhatod azt, hogy valaki makacsul visszautasítja, hogy beszéljen. Csendben duzzog és visszautasítja, hogy másokat meghallgasson, hacsak a saját álláspontját nem erősítik meg.

A nem együttérző számára csak egy nézőpont van, a sajátja.

Most pedig menjünk ki a szabadba.

11. fejezet

Düh (1,5)

Düh: 1) Valaki vagy valami felé irányuló különösen nagyfokú elégedetlenség, ellenségesség, felháborodás vagy ingerültség érzése, harag, méreg.

– The American Heritage Dictionary

Állandósult rosszkedve miatt neheztelve tombol, őrjöng, dühöng, háborog, füstölög, vádaskodik és panaszkodik. Ő a szomszédban élő különc, aki a gyerekeket a focimeccs közepén elzavarja az üres telekről. Ő a türelmetlen autóvezető, aki egy ezredmásodperccel azután, hogy a fény zöldre vált, elkezd dudálni és a kocsi ablakából különböző sértéseket kiabál. Ő a zsarnoki apa, aki lehordja és becsmérli a gyermekét. Ő a főnök, aki a az egész munkahelyet rettegésben tartja. Ő az, aki veri a feleségét. Ő az erőszaktevő. A játszmája abból áll, hogy megállít dolgokat. Amikor nem háborog valami miatt, akkor csendben fortyog. Az 1,5-ös tónus a dühös fortyogástól a kimutatott neheztelés szintjén keresztül egészen a dühöngő őrjöngésig tart.

Akkor is igazam van, ha tévedek

Ez mindent elmond arról, hogy mi a baj a dolgokkal, ugyanis csak ezeket a szavakat közli veled. Te tévedsz, ők tévednek, az téved. Az egyetlen dolog, amit soha nem mond ki, az az, hogy Én tévedek. Mindig igaza van – még akkor is, ha téved. Ne próbáld meg a tényekkel összezavarni. Nem ez az egyetlen tónus, amelyik másokat hibáztat (2,0 alatt az összes tónus így vagy úgy, de ezt teszi), de az 1,5 ezzel kapcsolatban nagyon egyenes. Mindig tudhatod, hogy állsz vele. Hibás vagy, természetesen, már csak azért is, mert ott vagy.

A valóság elferdül

Hallottál már valaha is olyat, hogy egy dühös ember igazat mondott volna? Egyszer elképzeltem, hogy egy férj és egy feleség hogyan tudna úgy veszekedni, hogy túlzás és általánosságok helyett mindig az igazat mondták volna. A vita általában a következő módon folyik:

Férj: Mikor fogsz végre valahára megtanulni főzni? Ez az ebéd borzalmas.

Feleség: Mindig a főztömet kritizálod. Soha nem becsülöd meg azt, amit érted teszek!

Férj: Dehogynem!Mindig elmondom, hogy milyen jó feleség vagy!

Feleség: Nem igaz!Még csak nem is szeretsz! (Ajtócsapódás, feleség el.)

Férj: Nők!Lehetetlenek.

Ha ebből a veszekedésből az összes általánosságot eltávolítanád és a puszta tényekkel helyettesítenéd, akkor az valahogy a következőképpen hangozna:

Férj: A mártás ma este kicsit híg lett.

Feleség: Ez a tizenötödik alkalom, amikor a főztömet bírálod. A házasságunk során valójában száznyolcvanhét alkalommal nem becsülted meg az erőfeszítéseimet.

Férj: Ez igaz. Viszont már háromszázhetvennyolcszor dicsértelek meg.

Feleség: Az én számításaim szerint csak háromszáztizennégy őszinte dicséretet kaptam és ötvennyolc csendes elismerést. Az általad említett maradék hét dicséret viszont úgy tűnik, hogy nekem nem tűntek annak. Ez az egyetértésbeli hiányosság viszont számomra arra enged következtetni, hogy már nem szeretsz engem (Feleség el.)

Férj: Ez a nő!negyvenháromezer-kétszáznyolcvanhétszer voltam képtelen megérteni vagy értelmesen beszélni vele.

Egy kis hazugság nélkül nem igazán veszekedés. Egy producer sem venné meg ezt a forgatókönyvet.

Valaki vagyok

A túlzott méretű egója és az erőszakossága segítségével gyakran jut el a főnöki székbe. A tettek emberének tűnik, de általában csak zavaros fejetlenséget teremt. Amikor a por elül, akkor azt találjuk, hogy kevés dolgot teljesítettek.

Mivel az erőszakoskodó rossz természete a vészhelyzetek idején tenyészik a legjobban, gyakran ő maga is létrehozza ezeket.

Pontosan tudja, hogy az embereket hogyan kezelje: Jól mondd meg nekik a magadét, Azt mondom, hogy lőjétek le mindet, Keménynek kell lenned, hogy ebben a világban boldogulj.

Engedelmeskedj!

A dühös személy ragaszkodik az engedelmességhez.

Egyszer egy 1,5-ös tulajdonában lévő vállalatnál dolgoztam. A tisztaság és a rend megszállottja volt, így amikor várható volt, hogy megjelenik a városban, az egész iroda egyként rohant kicsípni a helyiségeket.

Az egyik ilyen látogatás alkalmával a főnök a szobákba benézve vonult végig a folyosón, amikor az eladási részleg vezetőjének az üres szobájához ért, ahol észrevette, hogy egy kalap hever az asztalon. Dühben tört ki és azt üvöltötte: Mi van ezekkel az idiótákkal? Mit gondolnak, mire való a ruhásszekrény?

A heves kitörését azzal folytatta, hogy felkapta a kalapot, kitárta az ablakot és a bűnös fejfedőt az épület 21. emeletéről kihajította. Mire az eladási részleg vezetője a vállalat egyik legnagyobb ügyfelével visszatért, az ügyfél kalapját már felkapta a szél és papírsárkányként szállt keresztül Detroit városán.

A vállalat elvesztette az ügyfelét.

A munkában

A magas tónusú és kreatív emberek nem akarnak egy 1,5-ösnek dolgozni. A dühös elkötelezte magát azért, hogy őket a tónusskálán lenyomja és a kreativitásukat elpusztítsa. Az engedelmesség iránti követelései mellett fenyegetéseket, büntetést és égbekiáltó hazugságokat vet be azért, hogy rajtuk uralkodjon. Talányos és hiányos utasításokat oszt, és miután a munkával végeztek, azzal bírálja őket, hogy Nem mondtam, hogy így csináld meg.

Az egyik barátom elmesélte, hogy az 1,5-ös főnökének hogyan mutatott meg egy ajánlatot, aki erre azt mondta: Ez teljesen rossz!Tedd ezt!Változtasd meg azt!

Miután a barátom a jelzett változtatásokat megtette, visszatért, hogy az ajánlatot elfogadtassa. Ekkor a főnöke azt üvöltötte: Honnan a fenéből szerezted ezeket az idióta ötleteket?

Az üzleti életben az 1,5 a felelősséget nem adja tovább a beosztottjainak. Megpróbál mindent irányítani, miközben arra panaszkodik, hogy Senki nem képes magától megcsinálni. Mindent nekem kell elvégeznem.

Mivel képtelen arra, hogy tiszta, érthető utasításokat adjon, és mivel folyamatosan fenyegeti a többieket, az 1,5-ös beosztottjai összezavarodnak – mind az önbizalmuk, mind a képességeik csorbát szenvednek. Annyit hibáztatják őket, hogy a legtöbbjük a félelem, a bánat vagy az apátia szintjén végzi, legjobb esetben pedig 1,1-esek lesznek.

A düh alapjául az a megszállott igyekezet szolgál, hogy az embereket egy helyben tartsa. A dühös szülő azt mondja: Ne futkoss vagy Ne tedd ezt. Mivel a dühös személy (általában) túl civilizált ahhoz, hogy megölje őket, az 1,5-ös inkább apátiába akarja süllyeszteni az embereket. Miután ez sikerült, azzal akarja helyrehozni a dolgokat, hogy engedelmességet követel.

Egyszer ismertem egy 1,5-ös főnököt, aki eszeveszett cselekvésbe hajszolta az embereit (Csináljatok valamit!) – a dolgozók idegesek és elfoglaltak voltak – de alig valamit tudtak elvégezni. Viszont amikor egy hónapra elutazott, a légkör teljesen megváltozott. Az emberek pontosak, mosolygósak és nyugodtak lettek, és legalább kétszer annyi munkát végeztek el.

Rombolás és pusztítás

A lázadást tervező és a halálról beszélő személy 1,5-ös. Meg akarja menteni az országot (azzal, hogy elpusztítja). A építő tervekre mindaddig nem hallgat, amíg azt pusztítássá nem tudja változtatni. Itt találjuk a háborús uszítókat és a diktátorokat.

Kegyetlen és borzalmas híreket terjeszt, a jó híreket pedig nem továbbítja. Inkább a rémület hullámait szereti terjeszteni. Azt bizonygatja, hogy minden el fog pusztulni, és csak a pusztítás akadályozhatja meg a pusztulás térnyerését. Elég őrülten hangzik, ugye? Mert őrültség is.

Egyszer olvastam egy földalatti nyomtatványt, amit az ann arbori főiskolai hallgatók között terjesztettek. A béke címszóval jelzett cikk alatt azt írták, hogy Még akkor is megállítjuk a háborút, ha harcolnunk kell érte.

Az 1,5-ös bármilyen és minden etikát elpusztít (mint innentől lefelé a skálán mindenki). Ő tényleg becstelen. Egy másik anarchisták által publikált földalatti kiadványt is olvastam, ami azt mondta: Már túl régóta szakítják el fivéreinket és húgainkat ettől a társadalomtól. A bűnözők veszett kutyákként kóborolnak, kényük-kedvük szerint marcangolva minket. Itt az ideje annak, hogy elegen gyűljünk össze, így a kultúránk valamennyi rendőri védelem-ben részesülhet. Más szavakkal a rendőrség (a disznók) ellen kell védekeznünk. Az LSD trip az egyik módja annak, hogy ezt véghezvigyük … Az első dolog a hasonlóan gondolkodók felfegyverzése és kiképzése … Az M-1 karabély az ideális eszköz azokra a helyzetekre, amelyekkel valószínűleg találkozni fogunk.

A cikk azzal folytatódott, hogy rendszeres célbalövés-gyakorlatokat, fegyvertisztítási képzést és ilyesmit ajánlott. A kiadvány további része egy kábítószer-piaci jelentés-ből állt, azaz leírta a helyi piacon jelenleg kapható kábítószerek árát és minőségét. Egy jellemző 1,5-ös viselkedésként ez a csoport az ellenség-et (a szervezett rendőri erőket) fegyverekkel, saját tagjait pedig kábítószerekkel pusztította volna el.

Az emberek hajlamosak hagyni, hogy a skálán a felettük a következő szinten található személy vezesse őket. Ezért a félelem sávjának összes rászedhető tagját egy 1,5-ös könnyen befolyásolni és cselekedetre késztetni tudja.

Humorérzék

A humorérzéke (ha azt lehet egyáltalán így nevezni) a fájdalmas szerencsétlenségek kinevetéséből áll. Ess el, törd ki a nyakad, és ezt az 1,5-ös fergetegesnek fogja találni.

Az életben az igazi örömöt a dühének a kiöntése okozza. Élvezi, hogy veszélyes. Lelkesedve meséli, hogy hogyan mondta meg nekik vagy hogyan vágta őket orrba.

A tónusskálának ezen a pontján a teljesen esztelen bátorság-ot találjuk. Abban talál élvezetet, hogy nagy kockázatot vállal – főleg mások és különböző dolgok elpusztításával kapcsolatban. Sok háborús hős (de nem mind) csupán az 1,5-ösök hamis vakmerőségét használta fel, ami természetesen csodálatot kelt az alatta található gyáva tónusokban.

Ha az ajtócsapkodó vagy tányérhajigáló dühöngés a félelmetesen kéjes pillanatait valaha már megtapasztaltad, akkor meg tudod érteni ezt a tónust. A dühöngés az 1,5 felső tartományában található, és ha egy személy tartósan itt marad, már csak az örömszerzés miatt is tárgyakat fog elpusztítani.

Birtoklom az embereket

Mivel mások nézőpontja nem igazán érdekli, csak akkor, ha az övét erősítik, általában azzal vágja el a másokkal folytatott társalgást, hogy a partnereit félbeszakítja vagy visszautasítja, hogy meghallgassa őket. Amint eldöntötte, hogy nem annak kellene lenned, aki vagy, vagy nem azt kellene tenned, amit teszel, semmilyen magyarázatot vagy mentséget nem fogad el.

Miközben a korábban említett (és az 1,5-ös által birtokolt) vállalatnál dolgoztam, hallottam egy történetet az egyik fiatal mérnökről. Szabadságon volt, de bejött az irodába, hogy a fizetését átvegye. Mivel nem tudta, hogy a tulajdonos a városban van, szandált és egy színpompás pólót viselt. Nagy riadalmára viszont a liftből kiszállva pont a főnöke elé lépett. A lezser öltözet miatt elborult tekintettel a főnök azt acsarogta, hogy Fiatalember, maga nekem dolgozik?

Észbeli fürgeségét és magas túlélő ösztönét bizonyítva a mérnök gyorsan azt válaszolta, hogy Nem uram, rossz emeletre tévedtem.

Gyorsan megfordult és eltűnt a lépcsőházban.

Kommunikáció továbbítása

Ha egy üzenetet hagysz nála, akkor tudd, hogy egy más eredményt fogsz kapni, mint amit eleinte szándékoztál. Mondd azt az 1,5-ösnek, hogy a portással mosassa le az ablakot, és ez ezt a következő fenyegetésként fogja továbbítani: Fiam, a bejárattal kapcsolatban nagy bajban vagy. Ha nem gondoskodsz arról, hogy azok az ablakok tiszták legyenek, akkor ki leszel rúgva.

Tulajdon

Mivel nagyon erőteljesen akarja birtokolni az embereket és a tulajdontárgyakat, a saját tulajdonát inkább ténylegesen elpusztítja, ha fenyegetik. A gyerek, amikor valaki el akarja venni a játékszerét, felkiált, hogy Az enyém! A düh sávjában a gyerek inkább elpusztítja a játékát, mintsem arra kényszerítsék, hogy megossza másokkal.

Szülőként

Itt találjuk a régimódi, viktoriánus, zsarnoki apát. A zaj, a rendetlenség és a lelkes játszadozás könnyen felidegesíti és a dühös személy a gyerekekkel brutálisan bánik, néha komoly testi fenyítést alkalmaz, amint a gyerekeket bántalmazással próbálja meg betörni. (Esetenként az alacsonyabb tónusú szülők is dühösek lehetnek a gyermekükre, még ha ezt az érzelmet mások felé nem is tudják kimutatni.)

Egyszer láttam, ahogy egy 1,5-ös apa uralma a családját egy közös földalatti szervezetbe hajszolta. Ez az apa szilárdan hitt abban, hogy minden egyes növésben lévő gyereknek a napját egy hatalmas tál zabpehellyel kell kezdenie. Noha a négy fia hamar megutálta a zabpelyhet, az apa hajthatatlan maradt. Az évek során, miközben felnőttek, a reggeli rituálé folyamatosan változatlan maradt. Az apa felügyelte, ahogy a felesége elkészítette és a gyerekeknek felszolgálta a zabpelyhet. Majd pedig elégedetten ment el dolgozni. Viszont minden reggel, ahogy az autója elhagyta a kaput, négy érintetlen tál zabkását lapátoltak a kutya edényébe, az anya pedig szalonnás rántottát kezdett el sütni.

Soha nem tudtam meg, hogy ezt a különös diétát a kutya hogyan élte túl.

A szerelemben

Az 1,5-östől kapott bármilyen melegség és együttérzés azt jelezné, hogy a tónusa megváltozott.

A kegyetlen hódító seregek körében hagyomány a nemi erőszak. Esetenként nemi erőszakot elkövető őrült bűnözőkről hallunk. A ma 1,5-ös férfija túl civilizált ahhoz, hogy ténylegesen nemi erőszakot kövessen el, de az asszonyát olyan érzéketlen nyersességgel közelíti meg, ahogy egy bika ront be a pajtába. Nincs hízelgés, kedvesség, figyelmesség. Az 1,5-ös nő pedig a szexet annak visszatartásával használja büntetésre.

Lehet, hogy egetverően hűtlen. Noha rossz szerető, ezt soha nem fogja elhinni. Teljességgel meg van róla győződve (mint ahogy az 1,1-es és az 1,2-es is), hogy a nők számára ő Isten ajándéka.

Viszont azt hiszem, hogy ő a tökéletes jelölt, ha egy cápához szívesen hozzábújsz.

Összegzés

Állj!, kiáltott a mozirendező a színészekre, Az isten szerelmére, mikor fogjátok ezt a színt jól eljátszani?

Egy pszichológiakönyv a rendező viselkedését úgy jellemezné, hogy a düh, az undor és a türelmetlenség érzelmeinek keveréke. Valójában ezek csupán a düh előre megjósolható jellemzői, nem pedig különálló érzelmek. Ezek mindegyike az 1,5-ös csomag részeinek számítanak.

Ha valamilyen vidám dolgot javasolsz az 1,5-ösnek, akkor azzal koptat le, hogy Nincs időm ilyesmire. Szívesen panaszkodik. Nem számít, hogy mennyi mindent szerez meg, soha nem tapasztalja meg ennek az igazi örömét, úgy érzi, hogy még többet érdemel.

Minden kudarcért másokat hibáztat. Haragtartó. Ha azt mondod, hogy Sajnálom, mindent helyrehozok, akkor nem hagyja, hogy helyrehozd. Szüksége van arra, hogy másokra haragudjon, ők számítanak az olajnak, amely segítségével a füstölgését lángra lobbanthatja.

A vak bizonyosságával felvértezve a nem hagyja, hogy a tények vagy a valóság az útjába álljon. Ha valaki azt mondja, hogy hibás vagy, akkor ő 1,5-ös vagy 2,0-s. Semelyik más tónus nem mondja ezt ki ilyen nyersen.

A magas tónusú személy akkor esik le a düh szintjére, amikor megállítják, de gyorsan helyrejön és elfelejti. Csak akkor lesz bajban, ha addig akar valamilyen fontos döntést hozni vagy valamit megjavítani, amíg ezen a tónuson van.

Egyszer Angliában egy osztályt tanítottam a tónusskála használatára, amikor a hallgatóimat megkértem, hogy adjanak példát az alacsony tónusú viselkedésre. Az egyik hallgató elmesélte, hogy a szomszédja hogyan próbált meg egy autót elindítani. A szomszéd elfordította a kulcsot és elkezdte nyomkodni a gázpedált, de az autó nem akart elindulni. Felemelte a motorháztetőt, piszmogott egy kicsit odabent majd újra próbálkozott. Még mindig semmi. Miután egy darabig sikertelenül kísérletezett, dührohamban tört ki. Felnyitotta a csomagtartót, előkapott egy hatalmas kalapácsot és az autó elejéhez szaladt. Üvöltözve, őrjöngve, dühöngve kezdte el az autó motorháztetőjét püfölni. Így is meg lehet valamit javítani. Örökre.

12. fejezet

Fájdalom (1,8)

Ha egy fájdalomtól szenvedő embertársadat már gondoztad valaha, akkor már tudod, hogy egy általában jó és kedélyes természetű személy mennyire követelőző, házsártos és ingerlékeny is tud lenni.

A fájdalom maga nem egy érzelem, hanem egy olyan érzéklet, amely az egyedet arra figyelmezteti, hogy a túlélése veszélyben forog. Viszont a fájdalomhoz egy bizonyos érzelmi reakció kötődik, ami a düh és az ellenségesség közötti pihenőponton található.

Szétszóródott figyelem

Az emberek nem képesek magas tónusúak maradni, amikor fájdalmat éreznek, így ez az a szint, amelyikre leesnek. A személy figyelme szétszóródik, máshol (bárhol máshol) szeretne lenni, kötekedővé, ingerültté és türelmetlenné válik. Noha küzd a fájdalom ellen, a figyelme annyira szétszóródott, hogy teljesen hatástalanul teszi ezt.

Joe a garázst takarítja, amikor egy méh megcsípi. Vadul rácsap a méhre, mellétalál és lever egy olajkannát. Felveszi, ügyetlenkedik és elejti. Morogva ráüt a munkaasztalon lévő félig halott méhre, és a fejét beüti a nyitott szekrényajtóba. A fiaskója során tett megjegyzései pedig nem tűrik a nyomdafestéket.

A fájdalom annyira tönkreteszi a személy környezete feletti uralmát, hogy küzdeni kezd ellene – durva, rosszindulatú megjegyzésekkel. A túlzott hőség (a fájdalom egyik formája) a skálának ezen részén található érzelmeket hozza létre. Ezt látjuk akkor, amikor valaki egy forró nyári napon egy zárt autóba beszáll, türelmetlen és harapós kedvű lesz. Ugyanezek a forró nyári napok azok, amelyeken lázadások törnek ki és hirtelen felindulásból elkövetett bűnesetek történnek.

Fájdalomtűrés

Egy, a skálán magasan található személy a túlzott hő és hideg, fény és zaj formájában jelentkező kényelmetlenségekből többet el tud viselni. Minél lentebb van valaki a skálán, annál alacsonyabb a fájdalomtűrése. A bánatosak mindent (a tudást, a valóságot, a létezést és az érzékleteinek legtöbbjét) fájdalmasnak találnak, tehát őt ne keverjük össze az 1,8-asokkal, akiknél a fájdalom valóságos, éles és az érzelem sokkal élettel telibb. A bánatos akkor is panaszkodik, ha a cipője egy kicsit böki, miközben egy magas tónusú személynek eszébe sem jut, hogy a cipő kényelmetlen lenne.

Sport

Azt találhatjuk, hogy a tónusskála 1,8-as szintjén számos sportot játszanak (noha a legjobb sportolók ennél magasabb szinten vannak). A jégkorong például lényegét tekintve egy olyan ellenséges játék, amely gyakran sérüléseket eredményez. Egy játékost az oldalfalhoz szorítanak, ő leesik 1,8-ra, megfordul és az ütőjével a támadó ellenfélre csap. Egy másik játékost is eltalálnak, így ő is meglendíti az ütőjét. Hamarosan az egész pálya egy általános adok-kapokká válik, ami miatt pedig a játékosok felét a büntetőpadra küldik.

Összegzés

Könnyű felismerni valakit, aki ezen a tónuson található: vágj össze azonos mennyiségű dühöt és ellenségességet, majd szórj egy kis sót a sebre.

Ez a fájdalom.

Aú!

13. fejezet

Ellenségesség (2,0)

Ellenségesség: 1) Kölcsönös ellenállás, szembenállás, rosszindulat. 2) Az az állapot, hogy egy elvvel, erővel vagy tényezővel valaki szemben áll.

– The American Heritage Dictionary

Egy estélyről távoztában az egyik barátom hallotta, ahogy egy távozó vendég a következőképpen áradozik a háziasszonynak: Ez egy csodálatos vacsora volt. Egyszerűen nem tudom eléggé megköszönni…

A háziasszony csupán annyit mondott, hogy Tényleg?

Miután a barátom ezt a történetet elmesélte, jeleztem neki, hogy a háziasszony tónusa az ellenségesség volt. A gyors értékelésemen meglepődött, de megerősítette azt. A figyelmeztető jel nem csak a szavak használata, hanem az alkalom és a használatuk módja volt.

Az ellenségesség elsődleges jellemzője a cáfolás. Az érzelem a nyílt ellenségesség. Soha nem kapja el a labdát, hanem mindig visszaüti. A tényeket úgy facsarja ki, hogy illeszkedjenek az ellenségességéhez. Szavakba foglalja kétségeit. A saját valóságképének védelmében megpróbálja másokét aláaknázni.

A köszönetet udvariasan elfogadni képtelen háziasszonyra mindezen jellemzők nyilvánvalóak voltak. A kihívó kérdése szavakba foglalt kétség volt, megpróbálta a vendég állítását aláaknázni, azzal facsarta ki a tényeket, hogy nem akarta a vendég szándékait megérteni, és a kommunikációt visszairányította.

Elég sok mindent le lehetett szűrni egy szóból, ugye?

Kommunikáció

Az ellenségesség szintje az, ahova a dühös személy a legjobb pillanataiban feljut, és ahova provokáció hatására az unalom szintjén lévők lesüllyednek. Ez a tónus sokkal több életet tartalmaz, mint az eddig lefedett összes többi. Néha szórakoztatónak találhatjuk, de ritkán tűnik kellemesnek. Ez a szurkálódó és szarkasztikus kifejezések játszmája. Mindent visszadob rád. Ez a leggyorsabb módja annak, hogy beazonosítsd őt. A sáv alsóbb részein nyíltan neheztel, a felsőbbeken pedig szelíden kötözködik.

Noha az alacsonyabb tónusokat meg tudja különböztetni, az összes magasabb tónusú kommunikációt a saját tónusával azonos szintűnek tekinti. Ha megpróbálod megdicsérni, akkor azt sértéssé alakítja.

Nagyszerű munkát végeztél!

Igen? Mit gondolsz arról a repedésről?

Zsörtölődik, fenyegetőzik és otrombán kritizál. A szóváltás élteti. Kétségbe von és keresztkérdéseket tesz fel.

A játszma a lényeg

Két fiú találkozik az iskolaudvaron.

Hogy hívnak?

Mi közöd hozzá?

Szétverlek, nagypofájú!

Igazán? Szeretném látni, ahogy megpróbálod.

Az ellenséges személy nem képes ellenállni a kihívásnak. Ha azt akarod, hogy valamit megtegyen, javasold az ellentétét. Ha el szeretnél neki adni valamit, akkor tudasd vele, hogy ez nem lehet az övé. Adj neki valamit, amit kifogásolhat, és megteszi.

Úgy tudod a leginkább feltüzelni, hogy egy olyan versenyt ajánlasz neki, amelyet megnyerhet: Fogadjunk, hogy ezt két óra előtt nem tudod megcsinálni, vagy Bill valószínűleg több mindent fog elvégezni, mint te. A versengés az élete. Kitartó lesz, ha esélyt kap arra, hogy az ellenfelét felülmúlja.

Ha cikk felé indulsz, akkor ő cakkot megy. Ő az egyetlen, aki nem-et mond, ha mindenki más az igen-re szavaz. Ő az, aki a kutyakiállításra akar menni, amikor mindenki más egy koncertet szeretne meglátogatni. Nem szabad egyetértenie. Lázadnia kell. Az egész túlélése (szerinte) azon múlik, hogy megtalálja az ellenséget és hogy küzdelembe bocsátkozzon vele. Amikor a dühös személy kegyetlenül átgázolna rajtad, akkor a 2,0 inkább vitatkozik veled. (A dühösek nem foglalkoznak a vitatkozással, ők tudják, hogy igazuk van.) Az ellenségesség arra bátorítja a személyt hogy egy hosszú vitában bizonyítsa be az igazát.

Egy magas tónusú személy nem követ másokat vakon, és gyakran ellenzi a csoportgondolkodást. De ezt csak személyes meggyőződésből és meghatározott céllal teszi. Az ellenséges viszont a puszta élvezet kedvéért megy szembe a többiekkel.

Soha nem a szórakozás kedvéért játszik, hanem hogy nyerjen. Ez ugyanis komoly. Szeret minden tevékenységet uralni, és ha ezt nem tudja megtenni, otthagyja. Rossz játékos. Ha kártyázik, akkor egy rossz osztásnál panaszkodik, keserű, ha egy csel nem jön be, és a többieket vádolja a balszerencséje miatt. Győzelem esetén kigúnyolja a többieket és henceg a diadalával. Csalni fog, ha lehetősége van rá. Az a kényszer hajtja, hogy minden áron győzzön, a győzelem és nem a játszma öröme hajtja előre. A győzelmet egy magas tónusú személy is élvezi, de a játszmát egy könnyed, komolytalanabb hozzáállással játssza … és semmi gond nincs akkor, hogy ha veszít.

2,0-nál a személy annyira meg van róla győződve, hogy ő vagy áldozat, vagy győztes, hogy nem tudod visszatartani attól, hogy a társaival (akár a családban, akár egy csoportban) küzdjön, hacsak nem találsz neki egy olyan közös külső ellenfelet, akivel szembeszállhat.

A családban

Élettársként a 2,0 a szeretetet gyanakvással fogadja. Komolyan megkérdőjelezi (Honnan tudhatom, hogy szeretsz engem?), még akár undorodva vagy visszatetszéssel is fogadhatja. Gyengéden paskold meg az arcát és ellöki a kezed.

A gyerekekkel kapcsolatban folyamatosan panaszkodik és idegeskedik, megnehezítve így az életüket.

Ha egy 2,0-val házasodsz össze, ne számíts békés kapcsolatra. Csak akkor kel életre, ha egy jó veszekedésre nyílik lehetősége. Ha a veszekedést visszautasítod, addig kritizál és piszkál, amíg valamilyen reakciót ki nem csikar belőled. Addig dolgozik egy magas tónusú személyen, amíg le nem sikerül húznia. Ellenfelet akar, nem társat.

Az üzleti életben

Az agresszivitása és a küzdőszelleme gyakran szerzi meg számára az előléptetést, de az emberek nem szívesen dolgoznak alatta. Az utasításait fenyegetések formájában adja ki: Ezt a feladatot a hét végéig csináld meg, különben soha nem látod azt a fizetésemelést, amit annyira akarsz.

Próbálj meg feladatot adni neki, és vitatkozni fog rajta: Miért nem várunk vele a következő hónapig? Ez csak még több fejfájást szerez nekünk. Tökélyre fejlesztette azoknak az érveknek a kitalálását, hogy egy feladatot miért nem kellene elvégeznie.

Üzenet továbbítása

Hogyan fogja a 2,0-s továbbítani a kommunikációt? Megbízhatsz abban, amit mond? Jobban, mint az összes eddig tárgyalt tónus esetében, ugyanis egy bizonyos mértékű kommunikációt változatlanul enged tovább. Viszont mivel általában az ellenséges és a fenyegető társalgással foglalkozik, a kreatívabb vagy építőbb jellegű kommunikációt figyelmen kívül hagyja, miközben a pusztítóbb jellegűeket továbbítja. Ahelyett, hogy elmondaná, hogy a kutatási részleg végül megoldotta a léket kapott akármi problémáját, annyit mond, hogy A kutatás kidolgozott valamit, de most a termeléssel keveredtek vitába, hogy hogyan oldják meg a dolgot.

Humorérzék

Ez a szint is a másokat ért szerencsétlenségen nevet. Élvezi hallani a brutális, metsző megjegyzéseket, de a magas tónusúak által kedvelt összetett és kifinomult humort nem képes értelmezni. Amikor a legidősebb fiam négyéves volt, a szomszéd kislánnyal játszott, aki őt bezárta a szekrénybe és addig tartotta az ajtót becsukva, amíg a fiam hisztérikusan bömbölni nem kezdett. Amikor ezt az esetet a szomszédnak elmeséltem, ő csak nevetett.

Összegzés

Az ellenséges személy, otromba, nyers és tapintatlan. Egy szemöldökráncolásra is mások arcába vágja a kesztyűjét.

Az akadálypálya legrosszabb részén már túl vagyunk. Az ellenségesség a határvonal. Ezen szint felett a személy az idő legnagyobb részében racionális. 2,0 alatt a személy viszont az idő nagy részében irracionális. A skálán alacsonyan elhelyezkedő személyek irracionalitása a beszűkült nézőpontjuk miatt nyilvánvaló. Teljesen bedőlhet valaminek, vakon ellenezheti, vagy akár döntésképtelen maradhat, de ritkán rugalmas. Ezen szint felett a személy a dolgokat több nézőpontból figyeli meg. Most pedig telepedjünk át a napfénybe.

14. fejezet

Unalom (2,5)

Elutazol egy kéthetes tengerparti vakációra. Néha az út nagy részét igénybe veszi, hogy elfelejtsd, vajon elzártad-e a gázt és vajon a telepen a kutyának megszakad-e a szíve. Még úgy egy nap eltelhet, amikor már nem azzal a rettegő érzéssel kelsz fel, hogy elkésel a munkából. Végül megnyugszol és a követelmények és a nyomás hiányának kellemes érzésében sodródsz. Sokáig alszol, úszol, horgászol, kirándulsz. Amikor minden annyira nyugodt lesz, a nap nagy eseményévé a boltba menés válik, hogy megtudd, mi történik – akkor elérkeztél az unalomhoz.

Ez az a kellemes állapot, amikor valaki többé már nem foglalkozik a világ nagy dolgaival. A legtöbbünk viszont hamar telítődik ezzel a szinttel, és alig várja, hogy valamibe belekeveredjen.

A tartósan az unalom szintjén lévő személlyel viszont ez nincs így. Életének fő célja az, hogy valahogy elüsse az időt, és ennek mesterévé is vált.

Hamis unalom

Ezzel a szinttel nagyjából csak azt a hibát követheted el, hogy olyanokat helyezel ide, akik semmi közük hozzá.

Néha úgy tűnik, hogy egy személy látszólag az unalom szintjére jut el, miközben valójában a megszokott tónusán található, csupán a hangerőt tekerték le. Semmi sem történik, ami lehetővé tenné, hogy az alapvető tónusát dramatizálja.

Egy apátiás személy valószínűleg mindenre azt mondja, hogy unalmas, mivel hatalmas erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valami hatással legyen rá. A bánatos személy arra fog panaszkodni, hogy egy vígjáték unalmas volt, ugyanis semmilyen lehetőséget nem talált arra, hogy sírjon. Amikor az 1,1-es nem kap elég figyelmet ahhoz, hogy belelkesedjen, akkor a kifinomult és túlzottan kritikus unalom álarcát ölti magára: Miért lófrálunk még mindig erre? Menjünk, csináljunk valamit!

Az ilyen személyek (a legtöbb meghatározás szerint) azért unottak, mert semmi sem történik, ami az adrenalinjukat felpumpálná, de a tónusskálán nem a 2,5-ös helyet foglalják el. Az unalom szintjén lévő személy nem panaszkodik és nem türelmetlen, hanem mindezt el tudja viseli, sőt élvezi is.

Nézzünk be egy főiskolai előadóterembe…

Kedves Marcy, én még soha nem unatkoztam ennyire. Ha ez a fickó hamarosan nem fogja be, akkor sikítófrászt kapok!A szöcskék lábáról beszél, az ég szerelmére!Az ég szerelmére, az ember azt várná, hogy biológián valamilyen szexi dologgal foglalkozzunk!

Mindannyian unatkoznak, de valójában egyikük sincs a skála unalom szintjén. Az igazi 2,5-ös a terem hátsó részében ül. A jegyzetfüzetébe firkálgat. Figyeli, ahogy egy légy felderíti az asztallapot. Azon gondolkozik, hogy az előadó parókát visel-e, és úgy dönt, hogy ez nem számít. A a napsütésben sodródó porszemeket vizsgálgatja. Egy kis időre a szöcskékre is gondol, majd egy könnyed gondolattal ezt úgy oldja meg, hogy valamikor majd ezt a fejezetet is el fogja olvasni.

A tanulók valódi tónusát úgy erősíthetjük fel, hogy egy vészhelyzetet hozunk létre. Egy nagyobb kődarab szakítja be az ablakot és zuhan az előadó asztalára. Elrepülnek a papírlapok. Egy virágokkal teli váza zuhan a padlóra. Az előadó hátraugrik. Hűvös szél süvít keresztül a termen. Egy lány felsikolt. Egy másik könnyekben tör ki. Számos hallgató felnevet. Az egyikük odaszalad, hogy megnézze, hogy az előadó megsérült-e. Az 1,1-es aggodalmat tettet, miközben már azon töpreng, hogy a történetet később hogyan fogja kiszínezni. Mindegyikük alapvető tónusa hirtelen felerősödik. A terem hátuljában az unalom szintjén lévő személy higgadtan szemlél mindent. Felismeri, hogy ez a helyzet akár komoly is lehet. Kinézve az ablakon azon gondolkozik, hogy ki dobta be a követ az ablakon, de végül úgy dönt, hogy mindez valójában nem számít. Ez egy érdekes délután volt.

Beilleszkedés

Az unalom szintjén lévő személy jól beilleszkedik. Ez az érzelem kellemes. A figyelme komótosan mozog és enyhén szétszóródott. Azt szeretné, hogy szórakoztassák. Egy bizonyos mennyiségű kellemes, véletlenszerű eseményt kedvel. A legegyszerűbb dolgokkal is órákra, napokra, évekre el tudja magát foglalni. Lemossa a kocsit, megnyesi a bokrokat, römizik egyet, labdajátékokat néz a tévében.

Noha időről időre néhány komolyabb gondolat is keresztülvillan az elméjén, nem ő lesz az, aki a benzin helyett egy új üzemanyagot fedez fel, és a forradalmi mozgalmakhoz sem fog csatlakozni.

Ezt a tónust a élet céltalansága jellemzi.

Az unalom szintjén lévő személy óvatlan, közömbös és enyhén elégedett. Valószínűleg kedvelni fogod. Nem fog megtámadni, nem próbál meg keresztbe tenni neked, figyelmeztetni, törődni veled vagy összesírni a válladat. Nem fog belevonni a játszmáiba, sőt nem is játszik túl sok játszmát. Csupán szemléli azokat.

Társalgás

Az unalom szintjén lévő személy hajlandó figyelmen kívül hagyni a tényeket, de kellemesnek és kedvesnek fogod találni. Nem akar küzdeni veled, ugyanis nem érdekli, hogy egyetértesz-e vele vagy sem. Ha egy állítását kétségbe vonod, azt fogja felelni, hogy ne vitatkozunk.

Céltalan és üres társalgásokat hoz létre. Noha előfordulhat, hogy ez a nemtörődöm fickó mindent elmond a szomszédairól, a szelíd pletykái soha nem gonoszkodóak. Azzal kapcsolatban, hogy a kommunikációját fogadják vagy megértik-e, kissé nemtörődöm. Ha valamit megpróbálsz letisztázni, azzal fogja elhárítani, hogy Ó, ez nem fontos.

Elfogadja az embereket, noha nem szükségképpen azért, mert érdeklődik irántuk, hanem mert túl sok gondot okozna, ha másképp cselekedne. Kérdezd meg, hogy mit gondol arról, hogy Martint fel kellene-e venned, és azt fogja mondani, hogy Vele minden rendben, azt hiszem.

Vészhelyzetek leértékelése

A 2,5-ös leértékeli a vészhelyzeteket. Ha valaki jön és azt mondja, hogy A ház mindjárt leég. Siess, tegyél valamit!, akkor azt mondja, hogy Emiatt ne izgasd fel ennyire magad.

Kényelmes közhelyeket gyűjt össze, amely segítségével minden vészhelyzetet elutasít és minden felelősséget leráz magáról. Mondd neki azt, hogy megpróbálsz találni valami módot arra, hogy több pénzt keress, és az egész témát azzal rázza le és utasítja el, hogy Hát, pénz kell ahhoz, hogy pénzt keress.

Nem érzi túl sok szükségét annak, hogy bármivel kapcsolatban bármit is tegyen.

Kérdezd meg tőle, hogy mostanában mit csinált, és valószínűleg azt fogja mondani, hogy Ó, semmi különöset. Csupán amit mindig is szoktam. Csak tesz-vesz és őgyeleg. Használhatatlan információkat és apróságokat gyűjt össze. Lehet, hogy az idők kezdete óta minden baseball-eredményre emlékezik, de semmilyen olyan új dolgot nem fog elsajátítani, amellyel jobbá tehetné az életét.

Soha nem fog nagyságot elérni, hacsak rá nem erőszakolják.

Humorérzék

Létezik egy molyrágta régi vicc, amelyben két angol beszélget.

Sajnálattal hallom, hogy tegnap eltemetted a feleséged.

Hát öregem, meg kellett tennem. Tudod, már halott volt.

A 2,5-ös ezen vidáman fog nevetni (valószínűleg többször el is ismétli). A humorérzékéhez a faviccek állnak a kegközelebb. A humoros próbálkozásai vidám, bár elcsépelt szójátékokból és – ritkán eredeti – közhelyekből állnak, amelyeket előre megjósolhatóan újra meg újra megismétel: Aki másnak vermet ás, az a sírásó Többet ésszel, mint ész nélkül. A szellemes, eredeti szójátékok általában az 1,1-es termékei. Az unalom szintjén lévő személy nem törődik azzal, hogy valami eredetit találjon ki.

Egy tanyasi ház előtt egy talicskából kukoricacsöveket válogattam, amikor a tulajdonos a közelbe tévedt. Szép kukorica, mondtam.

Ja, frissek is. Csak egy órája szedték. Ezt már csak onnan is tudom – hajolt egy összeesküvő mosollyal előre – hogy én magam szedtem.

A saját ötletes tréfáján kacarászva becsomagolta a kukoricát és a kezembe nyomta a visszajárót. Ez a kedélyes vásárlás hűen jellemzi a humor 2,5 által megkísérelt eredetiségét.

Nem egy borotvaéles eszű, de kellemes fickó.

A szerelmi tagozat

Szülőként nincs vele semmi gond. Barátságosan viselkedik a gyerekekkel, noha soha nem avatkozik bele túlzottan a dolgukba.

Ha a szenvedélyes kapcsolatot kedveled, a sziporkázó visszavágásokat és a harsány mulatozást, akkor ne jöjj össze egy unalom szintjén lévő személlyel. Túl nemtörődöm ahhoz, hogy lángoló szenvedéllyel üldözzön. Még csak amiatt sem fog álmatlanul forgolódni, hogy szereted-e vagy sem. Ha Hatlövetű Vad Willt szeretne a tévében nézni, akkor egyszerűen bekapcsolja azt. Nem törődik az egyetértéseddel vagy a támogatásoddal.

Ritkán hős lovag – de a füvet mindig le fogja nyírni.

Az üzleti életben

Noha nem tűnik olyan aktívnak, mint a legtöbb alacsony tónusú személy, egy rutinmunkával elég jól elvan, és a munkatársai is sokkal jobban kedvelik. Vezetőnek rossz választás, ugyanis képtelen másokat lelkesíteni, valamint túl érdektelen ahhoz, a munkában segítsen vagy részt vegyen. Az ötletek embereként ne számíts rá. A döntéshozatalban meglehetősen nemtörődöm. Kérdezd meg, hogy Hogyan szerveznél meg egy nagyobb eladási kampányt? Ő pedig vállat von és azt mondja: nem érdekel.

Nem kitartó, túl tétlen és rosszul összpontosít, de hajlandó elvégezni a munkát. Éppenhogy.

Összegzés

Az unalom egyfajta magas tónusú apátia, de az unalomban egy kis komolytalanság is megjelenik, sokkal élőbb, gondoskodóbb és kifelé fordulóbb.

Ő a legkedvesebb személy, akivel eddig a skálán találkoztunk. Ha úgy találod hogy az unalom szintjén lévő emberekre nagyon nehéz emlékezni, akkor ez azért van, mert ritkán mondanak vagy tesznek valami emlékezetest.

Ő a becsvágy nélküli ember, kellemes és nemtörődöm, aki soha nem fogja lángba borítani a világot – sem meggyújtani egy gyufát.

Se nem küzd, se nem elégedetlen. Csupán azt szeretné, hogy szórakoztassák. Csak egy néző akar lenni.

15. fejezet

Konzervativizmus (3,0)

Konzervativizmus: 1) Az a politikai vagy kulturális berendezkedés, amely a jelenlegi rendszert fent szeretné tartani, és a fejlődést vagy a változást ellenzi illetve azzal szemben áll.

– The American Heritage Dictionary

Nem egy szupermen.

Valószínűleg kedvelni fogod, hacsak nem valamilyen drasztikus reformot szeretnél elérni. Mivel egy ne-himbáld-a-csónakot típusú személy, elfojtja a lelkesedést és a találékonyságot.

Noha élettel telibb, mint bármely másik alacsonyabb tónus, még mindig nem ezen a szinten a legjobb tartózkodni. Ő viszont tartózkodik. Próbálj meg neki eladni valamit vagy rávenni valamire, esetleg kíséreld meg fellelkesíteni, és az fogja mondani: Ezt még alaposan át kell gondolnom. Erről később beszéljünk. Még egy megállítás.

Mivel az óvatosság, az egyensúly, a beilleszkedés és a visszafogottság uralja, ő egy olyan békés személy, aki gondos vizsgálódások nélkül soha nem lendül akcióba.

Valószínűleg soha nem fog egy vagyont gyűjteni vagy csődbe menni. A pénzét valószínűleg 3%-os jövedelmű államkötvénybe fogja fektetni, miközben a kalandvágyóbb ismerősei vadonatúj olajrészvényeket vesznek.

Úgy vonszolja magát, mint a mesebeli teknős, az életet inkább a megszokottság és a fantázia nélkül élvezi. Ha látsz egy fickót, aki a legújabb ruhákat viseli és a legfrissebb frizurát hordja, biztos lehetsz benne, hogy ő nem egy 3,0-s. Nem egy divatdiktátor, az új divatot inkább azután hordja, hogy az általánossá vált. Semmit nem tesz azért, hogy kitűnjön. Visszariad attól, hogy a figyelem követlenül ráirányuljon, jobb szeret beleolvadni a tömegbe.

Becsület

Ő az az erkölcsös személy, aki a belénevelt etikai elveket követi. Az üzleti kapcsolatok során számíthatsz rá, de ne várd el tőle, hogy szóvá tegye, ha a frizurád rosszul áll. Ezt nem fogja megtenni. Apróbb füllentéseket mond majd, és mindent visszatart, amiről azt gondolja, hogy velük megsértheti mások érzéseit.

Mostanában találkoztam egy tipikusan konzervatív személlyel, aki elmesélte nekem, hogy a felesége most vett egy adag ruhának való szövetet, amelyet ő túl csiricsárénak tartott.

A gond az – mondta – hogy nem tudok értük lelkesedni, ő pedig gyanítja, hogy nekem nem tetszenek, de a világért sem bántanám meg az érzéseit.

Ez az a jellegű probléma, amellyel egy 3,0-s együtt él.

Többé-kevésbé mindannyiunknak igaza van

Általában elkerüli a vitákat. Ehelyett mindenki megjegyzését meghallgatja és úgy dönt, hogy többé-kevésbé mindenkinek igaza van. Miközben a saját nézőpontját fenntartja, egy téma mindkét oldalát könnyebben átlátja, mint bármely alacsonyabb tónus. Miközben a munkatársai elkezdenek panaszkodni, ő azt mondja: Nos, mindemellett azt is látom, hogy a vezetésnek mennyi baja van. Nekik is megvan a saját problémájuk.

Kommunikáció

Csak alkalomadtán beszél, fenntartásokkal, és beszéd közben a nagyobb gondolatokkal szemben inkább az időjárás és az utak témáját részesíti előnyben.

Ha azt mondod neki, hogy otthagyod a munkád, eladod a lakásodat és egy lakóhajóban fogod körbeúszkálni a világot, a 3,0-s meghallgat, és noha nem nyom el vagy nevet ki, az összes társadalmilag elfogadott módszert beveti arra, hogy lebeszéljen róla. A biztonság és az általa jobbnak tartott, túlélést támogató viselkedés mellett érvel.

Kommunikáció továbbítása

A dolgok jól alakulnak, nincs semmi probléma. Ez az a kommunikáció, amelyet szívesen továbbít. A hír továbbításában elég megbízható, de ha a skálán magasabb vagy alacsonyabb szintű kommunikációt kap, akkor azok erejét visszaveszi. A nagyon kreatív új gondolatokat gyanakvással fogadja, a rosszak szenzációhajhászságát pedig lecsökkenti.

Egyszer néhány embert hallgattam, akik a Nagy Tavakban lazacot halászó indiánokról beszélgettek. Az egyikük (egy 1,5-ös) azt mondta: Ha nem állítjuk meg ezeket az indiánokat, akkor egy lazac sem fog maradni.

A 3,0-s visszautasította, hogy állást foglaljon: Azt hiszem, hogy ezt nehéz így kijelenteni, amikor valakinek nincs semmilyen komoly köze ehhez a témához. Én nem vagyok elég tájékozott ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban véleményt mondjak. Biztos vagyok benne, hogy mind a két oldalnak vannak érvei.

A munkában

Ha olyan valakit szeretnél, aki az új és merész hirdetési kampányt megálmodja, akkor ne egy 3,0-t válassz, ugyanis nincs meg hozzá a bátorsága, de ha olyan valakire van szükséged, aki a különcségeket a lehető legalacsonyabb szinten tartja, akkor ő a tökéletes jelölt. A célokon és a terveken hajlandó dolgozni, feltéve, hogy a végeredmény előre látható. Elég kitartó, ha az akadályok nem túl hatalmasak. Megfelelően végzi a munkáját. Ha a szakmájában képzett, akkor a munkája kielégítő színvolanú lesz. Számíthatsz arra, hogy egy bizonyos mértékű felelősséget elfogad.

A 3,0-s hozzáállást, az adatok és az elmélet óvatos, kísérletező és szenzációmentes fejlesztését a tudományos körökben nagyban csodálják és elismerik.

Tegyük fel, hogy te vagy a főnök és valakit a cégtől ki kell rúgni. A 3,0 nem szívesen teszi meg ezt személyesen, nem szeret másokat megbántani. Ezzel kapcsolatban ne keverd őt össze az együttérző személlyel (a 0,9-es megpróbál téged erről lebeszélni: Ó, ő annyira nem rossz ember. Még egy esélyt kellene neki adnunk. Ő tényleg próbálkozik.) A 3,0-s sokkal könnyebben meglátja az okokat, amiért a személytől meg kell válni, noha ha neki kell ezt kezelnie, akkor mindent megtesz azért, hogy ne rendezzen jelenetet és hogy a legkevésbé se bántson meg senkit. Ahelyett, hogy azt mondaná: Nézd ember, egyszerűen nem termelsz, a költségvetés megnyirbálásáról fog motyogni valamit, és a dolgozónak a legjobbakat fogja kívánni.

Ne bízd meg azzal, hogy valakit kivizsgáljon. Elkerüli a kutakodást és a vizsgálódást. Kifejezetten nem kíváncsi, és erősen hisz abban, hogy mások jogait tiszteletben kell tartani.

A családban

Egy konzervatív szülő jelenlétében a gyerekek jó eséllyel lesznek jobb felnőttek. Érdeklődik a gyerekek iránt, és ahelyett, hogy rájuk erőltetné a gondolatait, arra bátorítja őket, hogy a sajátjukat fejezzék ki. Noha megrökönyödik, ha a fia különös ruhákat visel és a lánya melltartó nélkül megy ki az utcára, a dorgálásai (ha egyáltalán tesz ilyet) elég enyhék lesznek. Ha ad is tanácsokat (konzervatívakat, természetesen), a legcsekélyebb közbeavatkozással hagyja, hogy a gyerekei a saját barátaikat, életstílusukat és elfoglaltságaikat kiválasszák.

Sokkal rosszabbat is tehetnél, mint hogy egy 3,0-sat elveszel (és ezt a legtöbben meg is teszik). A vonzalmadat melegen fogadja, noha kicsit gátlásos azzal kapcsolatban, hogy a sajátját kifejezze. Biztos lehetsz abban, hogy soha nem fog neked a Central Parkban szerenádot adni (vagy ha nő, akkor azt az első, hátsó és felső nélküli alkotást, ami mostanában a divathóbortként viselnek, soha nem fogja felvenni), de a szerelme állandó marad.

Két egymással összeházasodott 3,0-s valószínűleg összeházasodva is marad és hűségesek lesznek. Ez a megelégedettség szintje.

Összegzés

Ha arról szeretnéd meggyőzni, hogy a Szaturnuszon is van élet, akkor azt fogja mondani: Jogod van a saját véleményedhez. Nem mondom azt, hogy lehetetlen, de több bizonyítékot szeretnék látni, mielőtt ezt elhiszem.

A konzervativizmus nem gondolja azt, hogy valamit elsőként kell megtenni.

Inkább követő, nem pedig egy felfedező.

16. fejezet

Érdeklődés és lelkesedés (3,5-4,0)

Az új főiskolai matektanárunk óvatosan beszélt: Ez elméletileg egy igaz történet, mondta. Egy ember, aki a feleségével együtt a templomban üldögélt, elaludt és azt álmodta, hogy a francia forradalom idején él. Elfogták és a guillotine elé vitték. A halál elkerülhetetlennek tűnt. Ebben a pillanatban a feleségének feltűnt, hogy a szemei be vannak csukva és hogy a feje előrebukott, így felkapta a szalmakalapját és a férje tarkójára csapott vele. Mivel a férje azt álmodta, hogy a guillotine pengéje csap le rá, álmában meghalt.

Na most honnan tudjuk, hogy ez tényleg nem egy igaz történet?

A tanár felnevetett, ahogy látta, amint egymás után rájövünk a történetben található cselre. Ha az ember az álmában halt meg, akkor ki tudhatná, hogy mit álmodott?

Az összeismerkedésünk ezzel a jóképű fiatalemberrel tényleg szokatlan volt. A lányok természetesen lelkesek voltak, hogy az osztályába járhatnak, de valamennyire tartottunk attól a borzalmas kinézetű geometria-tankönyvtől.

Meglepetésünkre viszont a tankönyvvel egy hétig nem foglalkozott. Ehelyett minden órát azzal töltött, hogy olyan elképesztő történeteket mesélt, amelyekben a kibúvókat és a megoldásokat kellett megtalálnunk. Ez iskola volt? Hamarosan mindannyian mohón vártuk, hogy bejuthassunk az órájára és minden nap azon gondolkoztunk, hogy milyen fogas kérdéseket kaphatunk. Miután már egy hete különös fejtörőkkel birkoztunk – szétszedtük őket, megtaláltuk benne a hibákat, eljutottunk a megoldáshoz – meggyőződtünk arról, hogy a problémamegoldás szórakoztató is lehet. Mire kinyitottuk a geometria-tankönyvet, már érdeklődtünk iránta.

Ez az a módszer, ahogy egy magas tónusú személy másokat kezel – hogy arra a szintre hozza fel őket, amelyen már érdeklődnek. Meggyőzésre általában a érveket használja, nem pedig az alacsonyabb tónusúak által használt érzelmi nyomást (Végezd el a munkád vagy megbuksz).

A skála tetején találjuk azt a sávot, amely az érdeklődéstől (jókedv) a lelkesedésig (vidámság) terjed. Egy fejezetbe helyeztem őket, mivel a jellemzőik hasonlóak, csupán a 4,0 kicsit jobban kifejezi azokat. Meg különben is, amikor akármelyikükkel is találkozunk, ez annyira kellemes élmény, hogy az időnket nem arra akarjuk pazarolni, hogy a tónusának a pontos meghatározásán morfondírozzunk.

Érdeklődés

Természetesen a tónusskála bármely szintjén bármilyen téma felkeltheti valakinek az érdeklődését. A szuahéli nyelv megtanulásától a mocskos képek nézegetéséig bármi érdekelheti, de ez nem helyezi őket a tónusskála 3,5-ös szintjére.

A magas tónusú személy a túléléssel kapcsolatos dolgok, azaz a több cselekvés, a nagyobb részvétel és a magasabb szintű kreativitás iránt kezd el aktívan érdeklődni.

Olyan messzire nyúló terveket képes kigondolni, amelyek mind maga, mind az emberiség számára egy jobb jövő ígéretét hordozzák. A szándékai sokkal regényesebbek és sokkal szélesebb látókörűek, mint az alacsonyabb tónuson található személyeké.

Sokkal inkább résztvevő, mint megfigyelő. Ha sportolni kezd, akkor csupán a kitűnő reakcióidői miatt is ki fog tűnni.

A 3,5-ös képes arra, hogy egy erős, hosszan tartó érdeklődést tartson fel, és nem kezd el valamit, hogy azután azt majd egy héttel később abbahagyja (ahogy azt az alacsonyabb tónusok esetében láthatjuk).

Egyszer ismertem egy fiatalembert, akinek a madármegfigyelés keltette fel az érdeklődését. A témával kapcsolatosan annyira fellelkesedett, hogy megtanult minden madárhangot azonnal, hallás után beazonosítani, és néhány hónapon belül szakértő lett. Később láttam, ahogy ugyanez a fiatalember karatét tanult és megszerezte a hőn áhított fekete övet. Húsz éves kora előtt két olyat képzettséget sajátított el, amely az élete hátralevő részére elégedettséggel és önbizalommal tölthette el. Sok kétszer idősebb embert láttam, akik egy tucat témába kontárkodtak bele anélkül, hogy bármelyikükben is komolyabb jártasságra szert tettek volna.

Az egyik oka annak, hogy a 3,5-ös egy általa tanulmányozott tárgyra annyi figyelmet tud fordítani az, hogy ő nem annyira befelé forduló. A figyelme saját magán kívül helyezkedik el, érdeklődő és nem érdekes akar lenni.

Lelkesedés

Ez annak a fickónak a tónusa, aki most nyerte meg a lottót (mielőtt az adóhivatal emberei megjöttek volna). Lelkes, mosolygós, tele van élettel!

Mielőtt a 4,0-ról egy olyan örökösen vigyorgó majom képe jut eszedbe, akit a legtöbbünk (legalábbis a reggeli első kávéja előtt) ellenszenvesnek találna, szeretném kicsit bővebben kifejteni, hogy nem folyamatosan pezseg (ez inkább az 1,1-es tettetett mesterkéletlensége vagy az a különös, hisztérikus viháncolás, amely bármely alacsony tónuson előfordulhat – még az apátia szintjén is). Általában egy csendes jól-vagyok érzéssel ébred fel, és alig várja, hogy a jövőre vonatkozó terveit megvalósítsa.

A skálán mozgékony – képes minden érzelmet megtapasztalni, amikor a helyzet ezt megköveteli tőle – de általában a csúcson található, miközben a tónusa egy jókedélyű mosolygósság szintjén jelenik meg.

Ő egy olyan aktív személy, aki másokat cselekvésre sarkall. Ha még nem főnök, akkor valamikor hamarosan az lesz.

Élvezi a munkát és egy nagyobb cselekvési területért is hajlandó felelősséget vállalni. Nem mocskos zugokban fogod megtalálni, ugyanis felismeri és élvezi az élet jó dolgait. Ő egy teljesen épelméjű emberi lény.

Mentes attól a kényszertől, hogy állást foglaljon. Nem érzi szükségesnek a küzdelmet, de határozottan nem viseli el az igazságtalanságot. Mivel nincs szüksége arra, hogy másoktól kérjen engedélyt, a saját személyes meggyőződésére alapulva hajlandó bátran viselkedni.

Képes alacsony tónusúakkal együtt az időt úgy eltölteni, hogy ne érezze magát elnyomottnak, kényszeresen együttérzőnek vagy kegyetlennek.

Egyszer volt egy san franciscoi férfiklub, amely minden évben a közösség egy szükséget szenvedő családjának pénzt és élelmiszert gyűjtött. Az egyik évben, miután egy ilyen családot kiválasztottak, Fred, a klub egyik magas tónusú tagja, azt mondta: Tudjátok, semmi bajom nincs azzal, hogy ezen a fickón segítsünk, de szívesebben látnám, ha a saját pénzét maga keresné meg.

Fred nekilátott valóra váltani az elképzelését és megtudta, hogy az elszegényedett férfi, noha elbocsátották, őszintén szeretett volna dolgozni. A többi tag segítségével Fred segített neki, hogy egy pázsit-karbantartó vállalkozást indíthasson el. A férfi hamarosan magas tónusra került és elkezdett ügyfeleket szerezni. Két éven belül két teherautója volt, számos kisegítőt foglalkoztatott és egy forgalmas és sikeres vállalkozást irányított – egy olyat, amely az egész közösség javára szolgált. Ez a magas tónusú segítség.

Mivel nincs szüksége arra, hogy a saját egójának kielégítése céljából másokat irányítson vagy uraljon, a 4,0-s a saját lelkesedését és bizalmát használja arra, hogy másokat arra lelkesítsen, hogy magasabb szintekre eljussanak és saját magukról gondoskodjanak. A személyes kisugárzásának a hatalma egy aggodalommal vagy gondokkal terhelt területet is le tud csillapítani.

A gyors reakcióideje miatt elkerüli a baleseteket. Minden sportban vagy feladatban, amelybe belekezd, kitűnően teljesít. Általában jó egészségnek örvend, ugyanis általában nem hanyagolja el a helyes testápolás követelményeit.

Kommunikáció

Egy magas tónusú személy könnyen megérteti magát. Képes a mélyen fekvő érzelmeiről beszélni, de ezt józan ítélőképességgel párosítja. Inkább a konstruktív tényekkel foglalkozik, mint a destruktívakkal. Miközben az alacsony tónusú végzet-hírnöke típusú eladó az összes borzalmas hírt felsorolja, a magas tónusú a túléléspárti tevékenységekre mutat rá. Megemlíti azt a könyvet, amelynek a segítségével több pénzhez juthatsz hozzá. Leírja azt az új találmányt, amelynek segítségével biztonságosabb autót lehet építeni. Inkább a megoldásokról beszél szívesen, nem pedig ezen dolgok borzalmasságáról kárál.

Odafigyel másokra és könnyen megérti a másikat (feltéve, hogy a kommunikáció megérthető és nem haladja meg az ismereteit), valamint anélkül képes az alacsony tónusúakat meghallgatni, hogy zaklatott, kritikus vagy becsmérlő lenne.

A fiam egyszer egy olyan magas tónusú tanárról mesélt, aki a diákoknak rendszeresen lehetőséget biztosított arra, hogy hogy a óráira javaslatokat vagy azokról megjegyzéseket tehessenek. Az egyik napon egy lány duzzogva panaszkodott: Nem hiszem, hogy eleget hagy minket beszélni.

Mivel nem találta szükségesnek, hogy vitatkozzon vagy hogy megvédje magát, csendesen csak annyit mondott: Hmm. Azt hiszem, igazad van. Gyakran beszélek túl sokat.

Üzenetek továbbítása

Ha egy magas tónusú személy egy bizonyos helyzetről teljes jelentést kér valakitől, a hitelt érdemlő tényeket, és ha lehetséges, akkor bármely negatív tényező helyrehozására egy javaslatot szeretne megtudni. Nem fogadja el az általánosságokra, a homályos célozgatásokra és a puszta feltételezésekre épülő jelentéseket, amelyek csupán azt állapítják meg, hogy a világ a vesztébe rohan. A 3,5-ös az ilyen személyt helyben összeszidja, ugyanis a szükségtelen rossz hírek jelentést rossz néven veszi és ezért visszavág.

4,0-n a személy egyszerűen elvágja a rosszindulatú és a rágalmazó kommunikációs vonalakat. Nem fogadja vagy továbbítja ezeket. Ha lehetséges, akkor megnöveli a kommunikáció kezdeményezőjének tónusát, egyébként pedig egyszerűen megszakítja a kommunikációt azzal a személlyel.

Amikor a 3,0 megharagszik az újságok részrehajló cikkei miatt, egy fortyogó levelet ír a szerkesztőnek. A 4,0-s inkább törli az előfizetését és egy magasabb tónusú újságot keres.

Barátként

A megnyerő személyisége segítségével erőfeszítés nélkül vonzza magához az embereket, és szinte mindenki kedvelni fogja. Néhány alacsony tónusú viszont ideges lesz a 4,0-s közelében, ugyanis őt nem tudják a saját szintjükre lerángatni. Azok, akik a skálán könnyen tudnak mozogni, lelkesítőnek találják. A magas tónusa fertőző – mások is körülötte akarnak tartózkodni, hogy azt ők is elkaphassák.

Legyél a barátja, vedd fel, szavazz rá, léptesd elő, dolgozz alatta. Nem tévedhetsz.

Etika

Ha vele kártyázol és véletlenül megmutatod a lapjaidat, nem néz oda. Becsületes. Nem veszi be az akármit-megengedhetsz-magadnak filozófiát, sőt az etikát a csoportja által megköveteltnél magasabb szintre fejleszti. Nincs szüksége törvényekre, szabályokra vagy irányelvekre ahhoz, hogy rávedd, legyen becsületes.

Akár az életed, a hírnevedet vagy a feleséged is rábízhatod.

Munkában

Az a személy, aki nem tud felelősséget vállalni, borzalmasan érzi magát.

A teljes felelősség nagyon vidám dolog – L. Ron Hubbard, Philadelphia Doctorate Course.

Ha nem egy lelkes személy a cég elnöke, akkor neki kellene annak lennie. Élvezi a munkáját és a hatalmas felelősséget is könnyen felvállalja. Hajlandó utasításokat fogadni vagy kiadni (noha a túlélésellenes utasítások ellen fel fog lázadni).

A konstruktív célok irányában kitartóan tud dolgozni. Ha valaki azt mondja, hogy ezt nem lehet megcsinálni vagy ebből nekünk egy darab sincs, az ebbe a sávba eső személy átlépi az akadékoskodókat és a céljai eléréséhez egy másik utat keres. Egyszer megfigyeltem, ahogy egy lelkes ember felhívta a New York-i beszállítóját, hogy az egyik gépéhez anyagokat rendeljen. A beszállító rendelési részlegét egy bánatos vagy apátiás személy vitte, aki azt mondta: Hát, nem tudom, hogy ezeket a dolgokat valaha is meg fogja kapni. Már kifogytunk belőlük és nagyon régóta utánrendeltük őket. Tudja, a gép már elavult.

Azt akarja mondani, hogy a cég megszüntette a piacon található termékeinek ellátását?

Nos, ami azt illeti, igen. Már nem kapjuk meg úgy a szállítmányokat, mint régen.

Mit kellene tennem?

Nem tudom. Azt hiszem, hogy egy új gépet kellene vennie.

Képes lennék ezt becserélni?

Hát nem hiszem, hogy sok pénzt kapna érte. Végülis ez már elavult.

Ez nevetséges, a gépem még mindig kitűnően működik.

Csak ezt tudom mondani. Semmit nem tudok ezzel kapcsolatban tenni.

Undorodva csapta le a kagylót, de nem sokáig idegesítette magát. Mivel nem volt hajlandó elfogadni, hogy megállítsák, Egy másik beszállítót hívott fel, aki hamarosan kitöltötte a rendelést. Egy alacsonyabb tónusú személy a rossz hírnek kérdés nélkül megadta volna magát. A magas tónusúak egyszerűen nem adják fel olyan könnyen.

Hajlamosabb magasabb célokra törni, mint az alacsonyabb tónuson található társai. Ha felveszed, akkor jobb, ha azt tervezed, hogy előlépteted, ugyanis nem szeret a középszerűségbe belesüllyedni. Noha nem mohó vagy kapzsi, sokkal inkább képes a birtoklásra, mint a skálán alacsonyabban található emberek. Élvezi a tulajdontárgyakat, könnyen keres pénzt és általában sok túlélést támogató célt állít maga elé. A skála alacsonyabb szintjein olyan személyeket találunk, akik azt gondolják, hogy örülnének annak, ha több pénzzel vagy több vagyontárggyal rendelkeznének, és néha meg is szerzik ezeket. Viszont még gyakrabban nem engedhetik meg maguknak, hogy sok mindent birtokoljanak. Ez egy magas tónusú személynek nincsenek ilyen gondjai. Felismeri, hogy a puszta szükségletek szintjén történő túlélés nem biztonságos, és ez számára elviselhetetlen. Ha úgy tűnik, hogy havi ötszáz dollárra van szüksége ahhoz, hogy a családja és saját maga számára a szükségleteit biztosítsa, akkor nekigyürkőzik és havi kétezer dollárt keres.

Az alacsonyabb tónusúaknál nagyobb őt érő hatásokat képes elviselni. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy egy vagyont veszít, de képes összeszedni magát és egy másikat megszerezni. Noha az alacsony tónusú személyek gyakran támadják, ha szükséges, akkor ezekkel a támadásokkal szembeszáll és gyorsan helyrejön.

Szeretet és család

Ha találsz egy ilyen hitvest, vedd el (vagy menj hozzá) és ne nézz vissza. Valamit ugyanis jól csinálsz.

A skálának ezen legmagasabb pontján találjuk az állhatatosságot és a monogámiára irányuló természetes ösztönt. A 4,0-s nagyon élvezi a szexet, de annak egy erkölcsös változatát. Noha természetességgel és kitörő érzelmekkel szeret, a 4,0-n nem találjuk meg a szerelem szétszóródását, ugyanis ezen a szinten a személy a szexuális késztetéseit sokkal valószínűbben alakítja át kreatív gondolatokká és energiává.

A 4,0 rendkívül érdeklődik a gyermekek iránt. Nem csak a mentális és testi jólétükkel törődik, hanem az a társadalom is foglalkoztatja, amelyben felnőnek. Érdeklődik azon az erőfeszítések iránt, amelyek a kultúrát gazdagítják, hogy így a fiataloknak jobb esélyei legyenek a jövőben.

A kiterjesztett skála

Ron Hubbard egy második, kiterjesztett skálát is kidolgozott, amely 0,0 alá és 4,0 fölé is kinyúlik. Ezek a szellemi létezőkkel kapcsolatosak és a megértésükhöz a szcientológia vallásos filozófiáját is meg kell ismerni is el kell sajátítani. A személy valójában mind a két skálán megjelenik. Ez a könyv viszont az emberi személlyel foglalkozik, aki mindig valahol 0,0 és 4,0 között található.

Összegzés

A lelkes személy él és ezt élvezi. Nem álszerény és nem egoistán felfuvalkodott, tudja, hogy mire képes, a saját értékét pedig őszintén meg tudja határozni. Élvezi, hogy saját maga lehet.

Képes mozogni a tónusskálán. Meg tudja tapasztalni a veszteséget, de gyorsan visszalendül. Amikor szándékosan megállítják vagy elnyomják, lázasan küzd, noha nem táplál tartós neheztelést mások iránt.

Ez a személy nem egy bólogató robot, de az utasításokat vita nélkül követi, ha a saját integritását ez nem veszélyezteti. Egyszerre független és együttműködő. Képes másokkal jó kapcsolatban lenni, miközben a saját elveit sem adja fel.

Ha elhatározza, hogy pénzt takarít meg, lefogy vagy nem jár többet lóversenyre, akkor ezt megteszi.

Vidám személy, szabad elmével, képes nézőpontokat váltani és új fogalmakat megtekinteni. Képes természetesen és ösztönösen viselkedni. Hajlamos a megérzéseit követni – és közben igaza is lesz.

Emlékszel az iskola utolsó napjára? Kijössz abból a rettenetes épületből. Megszűnt az összes határidő, azok a késve leadott dolgozatok, az igeragozás, a nehéz házifeladatok és a homályos előadások. Átérzed a hatalmas megkönnyebbülést. Annyira könnyűnek érzed magad, hogy együtt tudnál lebegni a gyermekláncfű pihéivel a levegőben. Semmi sem komoly, a jövő ragyogóan fényes. Emelkedettnek érzed magad, a világ pedig a tiéd és arra vár, hogy felfedezd, hogy szeresd, hogy játssz benne és hogy együtt nevess vele.

Ez a skála csúcsa.

És ez az, amit a sarki gyógyszeresnél nem lehet megvásárolni.

17. fejezet

Ötletek a tónus felismerésére

A tónusskálának úgy veheted a legnagyobb hasznát, ha minden olyan személyen használod, akivel csak találkozol, legyen az üzleti partner, szomszéd, bolti eladó, klubtag, rokon vagy barát. Azzal kell kezdened, hogy eldöntöd, a személy magasan vagy alacsonyan található. Ezek után a pontos tónus meghatározása már könnyebb (és gyakran szükségtelen is). Az ebben a fejezetben található adatok ebben segítenek.

Hogy érzed magad, miután vele vagy?

Miután egy alacsony tónusú személlyel találkozok, legalább egy kis időre a világ fenyegetőbbnek, a jövő lehetőségei pedig kevésbé fényesnek tűnnek. A magas tónusú személyek fertőző jókedve hatására viszont boldogabb leszel és nagyobb kedvvel tekintesz a jövőbe.

Ezentúl létezik egy ösztönös érzékelés abban a pillanatban, amikor először találkozol egy személlyel, jó és rossz rezgéseket érezhetsz. Ha az intuíciód segítségével az emberek megítélésében jó átlagot érsz el, akkor bízz meg benne. Ha az átlagod nem olyan jó, akkor az a legvalószínűbb, hogy egy vonzó apátiás, egy kedves együttérző vagy egy édes rejtetten ellenséges szedett rá.

Milyen jól él túl?

A túlélésnek mind a testi, mind a lelki jóléttel kapcsolata van. Ha a személy az életben rendre kudarcot vall, ha nem képes magát fenntartani, ha nem megfelelően öltözködik, táplálkozik vagy rossz körülmények között lakik, akkor az érzelmi skála alacsonyabb tartományaiban található. A skála tetején a személy rendelkezik az élethez szükséges alapvető dolgokkal. Sikeres és egy jobb jövőt tervez.

A vagyontárgyak és a pénz mennyisége önmagában nem mindig jelzi pontosan a személy túlélési lehetőségeit. Néha olyan nagyon gazdag, de alacsony tónusú személlyel is találkozhatunk, aki képtelen annyi mindent elvégezni, amennyit egy magasabb tónusú személy sokkal szerényebb feltételekkel is meg tud oldani.

Mennyire értik meg?

Az alacsonyabb érzelmeken található fickó folyamatosan arra panaszkodik, hogy mások nem értik őt meg. Ha meghallgatod, akkor tudni fogod, hogy miért. Lehet, hogy túl keveset mond. Lehet, hogy egy zavaros monológot vág le, miközben folyamatosan megszakítja magát és mindig más tárgyra tér ki, ahogy mindent egyszerre próbál elmondani. Ha túlzottan intellektuális, akkor olyan nagy szavakat és homályos hivatkozásokat fog használni, hogy még a veterán tojásfejűek sem értik meg őt.

Egy magas tónusú személy képes saját magát megértetni. Elég bátor ahhoz, hogy tisztán és egyszerűen beszéljen. Tehát egy gyors tónusfelismeréshez ne azzal foglalkozz, hogy mennyit beszél vagy mennyi nagy szót használ. Az egyetlen kérdés az: megérkezik valaha is az üzenete?

Miről beszél?

A magasabb szinten lévő személyek szívesen hallgatják és adják tovább a jó híreket, gondolatokat, lelkesítő elképzeléseket és megoldásokat. Az alacsonyabb szinten lévők szívesebben beszélgetnek (és hallgatják) a rossz hírekről, a szenzációkról, a halálról, a pusztításról, a botrányokról és a problémákról. Manapság sokan aggódnak a környezetszennyezés miatt, de amíg az alacsony tónusúak csupán a közelgő világvége jeleit továbbítják, addig a magas tónusúak megoldásokat is ajánlanak.

A beszéd egyensúlya

A magas tónusú személyek szívesen beszélgetnek, de ugyanennyire hajlandóak is másokat meghallgatni. Így amikor azt látjuk, hogy valakinek be nem áll a szája, vagy hogy teljesen bebetonozza magát, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az alsó sávban található.

Problémák

A 2,0 alatti személyeket büszkeség tölti el, ha arról tud másokat meggyőzni, hogy hogy a problémáikat nem lehet megoldani. Azt mondja, hogy nem tud bemenni a városba, mert az autója elromlott. Taxit ajánlasz és azt válaszolja Ó, ebben az időszakban nem lehet taxit keríteni! Egy szomszéd talán? Nem ismerek senkit annyira, hogy ezt meg merjem kérdezni. Stoppolás? Az emberek mostanában már nem vesznek fel stopposokat. Eddigre már valószínűleg felhagytál azzal, hogy a dilemmáját meg akard oldani. Az igazi gond amúgy sem a közlekedés, hanem a tónusa.

Egy magas szinten található személy élvezi, ha problémákat oldhat meg és így a főbb céljaiban előrejuthat.

A kommunikációs késés

Ron Hubbard a tónusszint még egy kitűnő jellemzőjét fedezte fel, a kommunikációs késést (vagy röviden a kommkésést). Ez az az időtartam, amely a kérdés feltevése és a ráadott válasz megérkezése között eltelik. Ha egy magas tónusú személynek egy megválaszolható kérdést teszel fel, mint például azt, hogy Mennyi ajtó található ebben a szobában?, akkor körülnéz és azonnal válaszolni fog. Az alacsonyabb szinteken a személy viszont (annak a függvényében, hogy milyen mélyen található) hosszabb-rövidebb ideig el fog gondolkodni. Arra kíváncsi, hogy miért akarod ezt tudni, vagy hogy ez egy beugrató kérdés-e. Lehet, hogy egy hosszadalmas értekezést fog tartani az ajtó meghatározásáról, hogy az ablakokat ajtónak lehet-e tekinteni és honnan tudhatja, hogy a szőnyeg alatt nincs-e még egy rejtekajtó, de a kérdést nem fogja megválaszolni. Egy nagy kommunikációs késés kaotikus elmét jelez, egy olyat, amely a kérdés és a válasz egyszerű ciklusát sem képes kezelni.

Egy apátiás vagy bánatos személy lehet, hogy soha nem válaszolja meg a kérdést (hacsak újra és újra fel nem teszed). Néhány főiskolás fiú elhozta az egyik barátjukat egyik nap, hogy bemutassák nekem. Néhány héttel korábban ez a fiú a kelleténél eggyel több LSD tripre ment, és azóta sem tért vissza. Egy mély és ködös apátiában ragadt. Amikor egy csésze kávét ajánlottam neki, akkor a konyháig követett. Amikor megkérdeztem, hogy tejszínt vagy cukrot kér-e, akkor néhány percig kifejezéstelenül bámult, amíg a kérdést meg nem ismételtem. Végül úgy nézett rám, mintha teljesen idegen lennék és csak azt motyogta: Nem tudom….

Ahogy a személy a tónusskálán lesüllyed, a környezete egyre kevésbé és kevésbé lesz kézzelfogható. Amit hall, lát, szagol, ízlel vagy tapint, az az alacsonyabb tartományokban sokkal kevésbé lesz valóságos. Az új munkaerőt felvenni kívánó személyzetisek számára a kommunikációs késés létfontosságú eszköz. Ha valakitől megkérdezed a nevét, lakcímét vagy a telefonszámát, akkor lehet, hogy gyorsan válaszol, ugyanis a szokásai arra programozták, hogy ezekre a kérdésekre automatikusan válaszoljon. Kérdezz tőle valami olyasmit, hogy A legtöbb embernek hány lába van?, és akkor megtudhatod, hogy mekkora a kommunikációs késése. Néhány alacsony tónusú személytől egy nagy rakás üres filozófiai fejtegetést kapsz anélkül, hogy a kérdésedre valaha is válaszolna. Az 1,1-es azért késlekedik, mert a kérdésed mögötti rejtett jelentésre szeretne rájönni (és megpróbálja kitalálni, hogy mit is szeretnél hallani). Az illető összefüggéstelenül fecseghet vagy pedig csendben is maradhat, megismételheti vagy megpróbálhatja letisztázni a kérdésedet. A majdnem válaszok, a találgatások és a döntésképtelenség nem számít. A kérdés első feltevése és a helyes válasz megkapása közt eltelt idő a kommkésés. A személynek az a képessége, hogy művészien cizellált gondolatokba merüljön el, nincs kapcsolatban a tónusával. Itt és most kell jelen lennie ahhoz, hogy pontosan megfigyeljen valamit. Így a kommkésés megmondja, hogy a személy mennyire nincs jelen időben. Egy személynek vagy egy vállalkozásnak egy bizonyos időbe telik az, hogy egy utasítást teljesítsen. Ez is kommkésés. Amikor egy ügyintézőnek három órán át tart, hogy egy levelet az aktái között megtaláljon, akkor már elég mélyre merült. Ha olyan irodai felszerelést rendelsz, ami hat hónap alatt sem érkezik meg, akkor egy alacsony tónusú szervezettel van dolgod. Egy vállalkozás túlélési esélyeit már csupán a kommunikációs késés segítségével is megjósolhatod.

Balesetek

Amikor valaki gyakran megvágja, felhorzsolja és beüti a testét, dolgok kerülnek a szemébe, meghúzza az autóját vagy hihetetlen mennyiségű helyszíni bírságot gyűjt be, akkor alacsony tónusú, nem számít, hogy mennyire jól próbálja a megpróbáltatásait megmagyarázni. Minél alacsonyabb tónusú, annál jobban hajlik a balesetekre. A felsőbb szinteken lévő személy a sors kegyeltje, kevesebb balesetet és sérülést szenved el. Ez nem csupán szerencse, hanem annak a következménye is, hogy jobban jelen van, gyorsabban reagál és így elkerüli a veszélyes helyzeteket.

Egy munka elvégzése

Egy magas tónusú személy rövid idő alatt sok mindent el tud végezni, míg az alacsony tónusú személynek egy kis munka elvégzése is rengeteg idejébe kerül. Ezen túl viszont léteznek olyan alacsony tónusú munkakerülők is, akik csupán egyszerűen összecsapják a munkájukat. A munka elvégzésére mutatott hajlandóság szintén a tónus egy másik jellemzője. Egy magas tónusú személy bármely munkát elfogad, legyen az kicsi vagy nagy, ha ezzel a céljai eléréséhez közelebb juthat. Az alacsony tónusúak mindenféle kifogást megtalálnak, hogy ne legyen semmi közük hozzá. Sok munka a méltóságán aluli (hacsak a töröld-fel-velem-a-padlót tónusok valamelyikébe nem került el). 2,0 alatt találjuk azt a fickót, aki az egész életét elvesztegeti, ugyanis az összes elérhető munkához túl jónak találja magát.

A mindig is tudtam szindróma

A legalsó tartományokban találjuk azokat az embereket, akik visszautasítják, hogy meglepjék őket. Ez leginkább 1,1 és 2,0 között általános. Valami meglepőt mondasz neki és azzal reagál, hogy Ezt már tudtam, Éppen ezt vártam vagy Nem mondhatom, hogy meglepődtem. Utólag ért egyet. Mivel nem hajlandó arra, hogy meglepjék vagy hogy kibillentsék, úgy tesz, mintha mindig is tudta volna. Annak az unokatestvére, aki folyamatosan azt hajtogatja, hogy ezt megmondtam, és annak az ikertestvére, aki egy hibát elkövet és utána úgy tesz, mintha mindig is így akart volna tenni.

A magas tónusú személy hajlandó meglepődni, ezen túl hajlandó hibákat elkövetni és azokat bevallani.

Mozgékonyság

Az érzelmekről azt a legfontosabb tudni, hogy az emberek, ha épelméjűek, a skála minden szintjére eljuthatnak. Az épelméjű ember megharagszik, ha a beszállító nem teljesíti a határidőt, de túlteszi magát rajta. Megijed, ha egy részeg vezető száguld ki elé, de megszűnik ijedtnek lenni, ha a veszély elmúlik. A helyzetnek megfelelő érzelemmel reagál, de minél magasabban van a skálán, annál gyorsabban jön helyre. Az idő legnagyobb részében viszont természetesen jókedvű és tele van önbizalommal. Az alacsony tónusúakat sokkal könnyebben éri megrázkódtatás, és az is tovább tart, hogy helyrejöjjennek. Lehet, hogy napokig vagy hetekig zaklatott marad. Az is lehet, hogy soha nem jön helyre, ebben az esetben pedig tartósan ezen az alacsony tónuson marad.

Néhány évvel ezelőtt detroiti tornákon versenybridzseltem. A partneremmel megegyeztünk, hogy akármelyikünk is hibázik, azt tudomásul vesszük és elfelejtjük. Ha nem a tévedéseinkkel foglalkozunk, akkor a teljes figyelmünket folyamatosan az éppen folyó játéknak szentelhetjük. Végül ezzel a megegyezéssel jártunk a legjobban. Ahogy asztalról asztalra haladtunk, gyakran akadtunk össze olyan párokkal, akik még mindig az előző leosztás miatt veszekedtek. Amikor ez megtörtént, akkor szinte mindig automatikusan nyertünk, ugyanis a dühös személy tovább folytatta a küzdelmét a párja ellen (és így szinte három az egy ellen játszhattunk). Számítani lehetett arra, hogy figyelmetlen lesz, túl kevés információt szolgáltat és mindent megtesz azért, hogy a partnerét hibáztassa. Egy ilyen párral a licitálás valahogy így nézett ki:

Ellenfél: Két kőr. (Ez ráveszi, hogy licitáljon.)

A partnere: Három kőr. (Lássuk, hogy csinálja ezt meg ez a bolond.)

Ellenfél: Négy kőr. (Jobban teszi, ha van neki!)

Noha lehet, hogy ez egy érvényes licit, két dühös személlyel nagy az esélye annak, hogy ez nincs így. Ebben az esetben általában megdupláztuk a bemondást és mindent vittünk.

Tónustartomány

Ahogy azt már számos alkalommal megemlítettük, az emberek mozognak a skálán. Ez egy kicsit zavaró lehet, amikor olyan valakit próbálsz meg a skálán megtalálni, aki csak alacsony tartományokban mozog, ugyanis ez azt jelenti, hogy még a legjobb esetben is 2,0 alatt található. Ha általában bánatos, a félelem sávjába feljutva egészen fellelkesül és megélénkül.

Dennis, egy sikertelen szabadúszó újságíró és egy közepesen sikeres nőcsábász az ideje legnagyobb részét visszafogott félelemben töltötte, noha elég rugalmassággal rendelkezett ahhoz, hogy az 1,1-esek bűbáját vagy bánatos kiengesztelést alkalmazzon, amikor az fenyegette, hogy önmagáról kell gondoskodnia. Így azzal töltötte az életét, hogy az együttérző és a kiengesztelő nők jóindulatába és bizalmába férkőzött be. Tele gyomorral és néhány dollárral a zsebében viszont felszárnyalt és elérte a legmagasabb érzelmi szintjét – a nincs együttérzést –, amikor beleharapott abba a kézbe, amely táplálta, dühödt pillantásokkal szaladgált körbe és hatalmas büszkeség töltötte el, mert azt hitte, hogy az emberek fenyegetőnek találják.

Perry az ideje nagy részét a düh tónusán töltötte. Ahogy ennek erőssége fel és le változott, úgy haladt a sértődött nehezteléstől (az 1,2 alján) a kihívó harciassághoz, de a düh sávjából igazán soha nem jutott ki. A tájékozatlan barátai viszont akkor kedvelték a legjobban, amikor 1,1-re süllyedt és amikor udvarias és kedves volt.

Merilee, a kedves és férfifaló színésznő elsősorban egy együttérző személy volt, aki gyakran süllyedt le apátiába és itta magát merevrészegre. A legjobb (és józan) pillanataiban is egy 1,1-es bábuvá vált, aki elragadtatva nyilatkozta, hogy mennyire is csodálatos minden.

A legőrültebbek azok, akik folyamatosan ugyanazon a tónuson maradnak. Az épelméjűség skáláján azok következnek, akik ugyan mozognak, de a csúcspontjuk 2,0 alatt marad. Még épelméjűbbek azok, akik – amikor minden jól megy és a környezetük erre lehetőséget teremt – el tudják érni a legmagasabb szinteket. A legjózanabb emberek legfelül találhatók, de képesek a skálán szabadon fel és le mozogni.

Siker

Az alacsony tónusú személy előszeretettel magyarázza azt, hogy ő maga vagy mások miért vallottak kudarcot (ez utóbbit rosszindulattal és kéjes elégedettséggel telve teszi), vagy pedig úgy tesz, mintha hatalmas sikereket ért volna el, pedig a tényleges eredményei elhanyagolható méretűek.

A magas tónusú személy élvezi, ha ő maga valódi sikereket ér el és szereti látni, ha mások is sikerrel járnak.

Általánosságok

Az alacsony tónusúak rendszerint általánosságokat használnak arra, hogy valamivel kapcsolatban a saját véleményüket igazolják: Senki sem jár már arra, Mindenki úgy gondolja, hogy …, Az emberek mindig….

A magas tónusúak sokkal szabatosabbak, és ha a kényelem kedvéért általánosságokat is használ, ezeket statisztikával támasztja alá.

Etika

Ha egy barátoddal ebédelsz, és azt javasolja, hogy az ebéd árát a munkahelyeddel téríttesd meg, ugyanis erre senki sem fogja rájönni, akkor ő a skálán 2,5 alatt található.

Az unalom szintjén csak olyasmit tesz a személy, amit meg tud úszni. Lentebb az etika az enyhe füllentésektől a kirívó bűntényekig terjed. Az a személy, aki folyamatosan törvénytelen vagy etikátlan tettekbe bonyolódik, mindig 2,0 alatt van.

A magas tónusú személy becsületesen játszik – még akkor is, ha senki sem látja.

Tulajdon

Vizsgáld meg, hogy a személy mennyire viseli saját magának gondját. Tiszta és ápolt, vagy pedig koszos és elhanyagolt? Úgy viseli gondját a környezetének, ahogy saját magáról is gondoskodik.

A magasabb tónusokon a személy rendet hoz a környezetébe. A tulajdona ápolt, tiszta és rendesen karban van tartva. Az alacsony tónusú egyének káoszt teremtenek, a tulajdonukban lévő dolgok koszosak, elromlanak, nem működnek (és néha meg sem találja őket).

Ha egy vonzó otthont vagy irodát hozol létre, az oda betérő alacsony tónusú személy így vagy úgy, de elpusztítja annak a szépségét. Összekoszolja, eltöri a függönyrudat és úgy hagyja ott, a szobát szeméttel szórja tele, betöri az ablakot és visszautasítja, hogy megjavítsa. A szépséget romhalmazzá változtatja.

Az elfogadási szint-je alacsony. Ez visszatükröződik abban az autóban, amit vezet, a szállodákban, ahol megalszik, a ruhákban, amelyeket visel. Egy zsúfolt és kopottas környezet azt jelzi, hogy egy tiszta és kellemes környezetet nem képes elviselni. Amikor egy férfi a feleségét egy alacsony tónusú prostituáltért elhagyja, akkor az elfogadási szintje a gyönyörű lány alatt található. Ha valaki csinos ruhákat kap, de rongyokat visel, ha egy gyengén fizető állás mellett marad, az elfogadási szintje alacsony.

Néhány alacsony tónusú személyt rá lehet nevelni arra, hogy tiszta legyen és tisztességes használati tárgyakkal vegyék körül magukat. Viszont ekkor a tulajdonukat nagyon komolyan veszik és állandóan emiatt aggódnak és nyugtalankodnak. A magas tónusú személy gondját viseli a tulajdonának, de rendkívül jókedvű és vidám vele kapcsolatban.

Komolyság és boldogság

Túl gyakran büntetik meg a vidám kisgyereket azért, mert nem veszi komolyan a dolgokat. Ez az alacsony tónusú személy biztos jele. Mivel ő nagyon komoly, azt szeretné, ha mások is azok lennének. A magas tónusú személy képes megőrizni a humorérzékét és az könnyedségét.

Míg a boldogság és a mosolygósság a magas tónusú személy védjegyei, meg kell tudnunk különböztetni a talmit a valóditól. A boldogság nem 1) a szomorú-arcú átszellemült boldogan-élnek-amíg-meg-nem-halnak dolog, amelyről az apátiás személy a belső békéjében fojtottan és egyhangúan, sóhajtásokkal teletűzdelve beszél, 2) az álságos 1,1-es lelkesedés az örökös mosolyával és kényszeres nevetésével, 3) az a kiengesztelő bizonygatás, amely komolyan bizonygatva szeretné megmutatni, hogy mennyire teljessé teszi az életet az, hogy a kevésbé szerencsésekért tesznek valamit, vagy a 4) mániákus nemtörődöm jókedv és hisztérikus kacarászás (az ilyen személy általában apátiában található).

Ez a mosoly olyan belső ragyogása, amely néha éneklésben vagy hangos nevetésbe csap át. Ez nem bizonygatás, csupán ott van. És a napsütés ennél csak egy kicsit fényesebb.

Ha kétséged van, akkor a személy életének többi tényezőjét is vizsgáld meg.

A megelevenedés vizsgálat

A tónus meghatározásának egyik legértékesebb eszköze az, hogy megállapítjuk, mi indítja be az adott személyt. Ezt a megelevenedés vizsgálatának hívom. Figyeld meg, hogy mi ragadja meg a személy érdeklődését, mi mozgatja meg, és megtudod a tónusát.

1,1 és 2,0 között a személy arra indul be, ha másokat megrémiszthet, felidegesíthet, megvadíthat, megszégyeníthet, hibáztathat vagy őket felkavarhatja. Élvezi az ilyen esetek felidézését. A magas tónusú személyek soha nem élvezik, ha mások nem érzik jól magukat.

Mostanában olvastam egy olyan farsangi mutatványról, amelyben (üvegek, tükrök és különleges megvilágítás segítségével) a közönséggel azt hitették el, hogy egy vadállat veti rá magát a hallgatóságra. Az átverés elkövetője azt nyilatkozta, hogy ő akkor boldog, ha a tömeget sikerül annyira megijeszteni, hogy fejvesztetten menekülnek a kijárat felé. Nem érzem jól magam, ha bemutatom a műsort és senki sem szalad el, mondta.

Az élvezet olyan dolog, amely nélkül sem az ember, sem a civilizáció nem lehet meg. Ez az ember létének az értelme. Viszont az élvezet fogalma sok jelentésen megy keresztül, ahogy a skálán fel és le mozgunk. A gazdag playboy számára az élvezet az érzékek tétlen kielégítése, mindenféle terv és cél nélkül. A magas tónusú kielégülés lehet könnyed és nyugodt, vagy dinamikus és konstruktív, de a magas tónusú személy soha nem élvezi a tisztán destruktív vagy a perverz érzéki kielégülést. A túlélést támogató dolgok érdeklik. Szakértelemre, egy jó munkára, magas jövedelemre és tulajdonra vágyik. Ezek mind túlélést támogató célok.

Alacsony tónuson az élvezet pillanatai a pusztítás felé fordulnak. Az ellenséges személy azt élvezi, ha egy jó érvet darabokra szedhet vagy az ellenséget leverheti. Az 1,5 arról beszél élvezettel, hogy hogyan vetett véget valaminek. A gyilkolást és a dolgok felrobbantását fogja javasolni. A pusztítás gondolata indítja be. Az 1,1-es akkor elevenedik meg, ha egy olyan vonzó helyzettel kerül kapcsolatba, amely számára lehetővé teszi, hogy fondorlatos, rejtetten ellenséges vagy valamilyen módon kifacsarodott és perverz legyen. Fellelkesül, ha valakivel egy kirívó hazugságot sikerül elhitetnie. Kéjesen kacarászik, ahogy lefesti, hogy hogyan csalta meg a feleségét. Ha halálban, betegségben, tragédiában vagy nyomorúságban utazik, valószínűleg az alacsonyabb sávokban található. Ha pedig azzal a reménnyel fordul a hányatottabb sorsúak felé, hogy tegyen értük valamit, akkor valószínűleg együttérző vagy kiengesztelő.

A bánatos és az apátiás személy pedig valójában az egész napját azzal tölti, hogy szeretteinek a legborzalmasabb öngyilkosságokat és halálnemeket képzeli el, valamint azt, hogy hogyan érezné magát mindenki, ha ez megtörténne. Ez az ő rögeszmés elégedettsége.

Múlt, jelen és jövő

Az időben hova helyezi a figyelmét? A 0,0 és az 1,0 közötti személy a múltba ragadt le. Azt mondod, hogy nézd meg a naplemente bíborját és arra érez kényszert, hogy az összes többi naplementéről beszéljen, amit csak látott (vagy azokat, amelyeket elmulasztott).

1,1 és 2,0 között alig van jelen időben. Rengeteget beszél arról, hogy el kell kezdeni dolgokat. Megfontolatlanul él, anélkül, hogy a jövőbeli következményekbe belegondolna.

2,0 és 3,0 között a személy eléggé a jelenben található, nem sokat tekint vissza, viszont a távoli jövőre sem szívesen tervez.

A legfelül található személy örömmel emlékszik vissza a múltra, de a figyelme a jelenre és a jövő hosszútávú eltervezésére összpontosul.

Pusztít vagy gyógyít?

Ha tanár, lelkész, hivatalvezető, házassági tanácsadó, orvos vagy egy olyan személy vagy, akinek van szomszédja, előbb vagy utóbb valószínűleg szembe kell nézned azzal, hogy egy felzaklatott személlyel kell kijönnöd. Amikor ez megtörténik, fejben kell tartanod a tónusok egymás után következő rendjét. Ez az egyetlen módszer arra, hogy megállapítsd, hogy feljebb vitted a skálán vagy pedig az aljára passzíroztad.

Amikor valaki könnyes arccal keres meg és nyugodt lélekkel távozik, képesnek kell lenned eldönteni, hogy a nyugodtsága egy magasabb tónust jelez, vagy pedig most siklott le az apátiába. Ha a személy abbahagyja a sírást, egy kiereszt egy hatalmas sóhajt és azt mondja, hogy Hát azt hiszem, hogy ez az élet rendje. Egyszerűen el kell fogadnom. Ebben az esetben jobb, ha pánikba esel. Alacsonyabb tónusra esett, és lehet, hogy legközelebb a gyászrovatban fogsz róla hallani. Másrészt ha a bánatos személy abbahagyja a sírást, és irántad vagy valaki más iránt kezd el érdeklődni és valamit tenni akar, akkor a kiengesztelés szintjére jutott és ez már haladásnak könyvelhető el.

Egyszer egy barátnőm zokogva hívott fel: Nem bírom tovább, mi értelme van az egésznek?

Anélkül, hogy meg akartam volna várni, hogy az egész történetet halljam, azt mondtam: Tegyél fel vizet a kávéhoz, átmegyek hozzád.

A gond az volt, hogy neki úgy tűnt, a házassága fokozatosan petyhüdt és kedves halmazállapotúvá változott. Most pedig egy kisebb kötözködés hatására meggyőzte magát arról, hogy a férje már nem szereti őt és minden teljesen reménytelen. Sok csésze kávéval később dühben hagytam ott – nem a legjobb tónus, de sokkal élettel telibb.

Mielőtt a férje hazaért volna, kapcsolatba lépett a régi munkahelyével, valamint egy olyan helyet keresett, ahol a három gyermekével ellakhatott volna. Mint ahogy az a dühös emberekre jellemző, kész volt elpusztítani a házasságát, de emellett hajlandó volt a férjével érzelgősség és erőltetett kedveskedés nélkül is szembeszállni, és ezt meg is tette. Hatalmas csata kezdődött. A férje, ahogy az kitűnt, a házasságukkal kapcsolatban szintén rengeteg sérelmet halmozott fel. A haragja feltörte a burkot, amelybe magát bezárta. Addig üvöltöztek, amíg az összes panaszukat el nem mondták, néhány dolgot bevallottak és az egész dolgot megunták. Miután felismerték, hogy többé-kevésbé mindkettejüknek igaza volt, az egymás iránti érdeklődés új szintjére emelkedtek, ez pedig egy olyan második mézeshetekre emlékeztető időszakokhoz vezetett, amely beszámolóik szerint még az elsőnél is jobb volt. A házasságuk most egy magasabb tónuson működik. Néha egy-egy egészséges veszekedésbe keverednek, de már nem rejtegetnek el dolgokat egymás elől, egymás iránti szeretetük és kedvességük pedig őszinte.

Ahogy a személy megváltoztatja az érzelmi tónusát, lehet, hogy kihagy néhányat vagy azok nem fognak kifelé látszódni. Ez olyan, mint a liftben utazás, az sem mindig áll meg az összes emeleten, de képesnek kell lenned elég érzelmet meghatározni ahhoz, hogy tudd, felfelé vagy lefelé halad valaki.

Összegzés

Először a magas és az alacsony tónusokat tanuld meg megkülönböztetni. Ez után a tónus pontos meghatározása már könnyebb.

Egy személy nem biztos, hogy a tónusának minden jellemzőjét felvonultatja. Lehet, hogy ismersz valakit, aki úgy tűnik, hogy a félelem szintjén található, de aki a sárga földig lehordja az újságkihordó fiút. Lehet, hogy ismersz egy 1,1-est, aki soha nem farag szóvicceket, nem űz másokból rossz tréfát vagy nevetgél idegesen. Keresd meg azt a tónust, amelybe a legtöbb cselekedete beletartozik, és ne törődj azokkal a jellemzőkkel, amelyek viszont ezen kívül esnek.

A legtöbben egy kicsit fel- és lefelé is elmozdulnak a skálán, így valakit többször is meg kell vizsgálnod ahhoz, hogy a tartósan jelenlévő tónusát (vagy tónustartományát) meghatározd.

Amikor valaki olyannal találkozol, akit a skálán nem tudsz elhelyezni (és tudod, hogy nem legfelül helyezkedik el), akkor valószínűleg egy 1,1-es.

A társadalmi előítéleteink gátolhatják azt a képességünket, hogy a tónusskálát helyesen használjuk. Egy férfi annyira csodálhat egy gyönyörű lányt, hogy képtelen lesz a tónusát kiértékelni. Egy negyven feletti személy lehet, hogy egyből megutál egy hosszú hajú, mezítlábas, majdcsak-lesz-valahogy fiatalt. Ha az előítéletek helyett a tónusát értékeled ki, akkor lehet, hogy amögött a bozontos szakáll mögött egy kedves és magas tónusú embert találsz. Amikor divatjamúlt szabályok szerint osztályozzuk az embereket, lehet, hogy rossz döntéseket hozunk – és lehet, hogy elveszítjük azt a lehetőséget, hogy egy vidám lélekkel néhány kellemes pillanatot osszunk meg.

A tónusskála kiértékelésének másik gyenge pontja a saját személyes fogyatékosságunk. Lehet, hogy kétség esetén a kedvezőbb lehetőséget tételezzük fel, miközben pedig valójában biztosak vagyunk az ítéletünkben. Ez a jóindulat felesleges, ugyanis azzal segíthetünk a leginkább valakin (az idegrendszerünk elhasználódásáról nem is beszélve), ha egyszerűen már kezdetben is a lehető legpontosabban értékeljük ki.

Így a tónusskála használatában az első hiba az, ha nem használjuk. A második, amit elkövethetünk, pedig az, ha nem hiszünk neki.

Minden további hiba pedig csupán a képzeleteden és a ötletességeden múlik.

18. fejezet

Közhelyek – szükségünk van-e rájuk?

A jólelkű tiszteletes azt mondja nekünk, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat. Az anyánk az mondja, hogy nevess és a világ visszanevet rád. A tanárunk arra figyelmeztet, hogy számolj tízig, mielőtt dühbe gurulsz.

Ezen kedves tanácsadóink segítségével legtöbbünk már az első képregényünk olvasásától kezdve különböző utat mutató közhelyekkel tömte tele az elméje fiókjait. Néhányukat már a legkisebb kihívás hatására is leporoljuk és elővesszük, másokat pedig azért tartunk meg, mert lehet, hogy valamikor majd hasznosnak bizonyulnak. Ritkán gondolunk arra, hogy a fiókokat kitakarítsuk, ugyanis a hiteles darabokat túl nehéz a hamisítványoktól megkülönböztetni. Ebben a fejezeten néhány ilyen limlomot veszünk elő és vizsgálunk meg a tónusskálához viszonyítva.

Az igazság magva

Az egyik szakmai hírlevelében L. Ron Hubbard egyszer azt mondta:

Az összes általunk felfedezett aberráció esetében az igazság magva tartotta az aberrációt a helyén

– PAB 46.

A tónusskála minden szintje tartalmazza az igazság magvá-t, és ez az, amelyet minden személy arra használ, hogy ezzel az érzelmeit megvédje. A félelemben élő személy azt mondja: mi a baj azzal, ha egy kicsit óvatosak vagyunk? A kiengesztelő azt kérdezi: Miért ne tehetnél meg másokért dolgokat? Nem erről szól az élet?

Természetesen mind a kettejüknek igaza van. Mindegyik tónusnak eléggé igaza van ahhoz, hogy a személy igazoltnak tartsa a kedvenc érzelmét, de ez csak egy része az igazságnak.

Ott van annak a mészárosnak az esete, aki mind a két lábát elveszítette és a boltjában tizenöt évig kerekes székben dolgozott. Az egyik unokája, Debbie, egyszer a szomszédék udvarán játszott az egyik barátnőjével, amikor egy idegen férfi jött ki a házból. Debbie megkérdezte: Ki ő?

A nagypapám – válaszolta a barátnője.

Nem –válaszolta Debbie megvetően – ő nem lehet a nagypapád.

Miért?

Mert a nagypapáknak nincs lába, te buta.

A nagypapákkal kapcsolatban ez volt Debbie igazsága. Egy bizonyos mértékben igaz is volt. Ugyanez vonatkozik a tónusokra is. Valamilyen mértékben mindegyiknek igaza van, de csak annyira, hogy ezek csupán a magasabb szintű érzelmek hitvány másolatai.

Mindegyik tónusszintet közhelyek, elcsépelt frázisok, szólások, közmondások és teljes filozófiák rendszere erősít meg abban, hogy az ott elfoglalt helyzetet igazolni lehessen. Csupán az érzelmi tónusskála használatával tudjuk megkülönböztetni a ténylegesen épelméjű álláspontot az alacsony tónusú utánzatától. Nézzünk meg néhány szint esetében, hogy valaki milyen kifogást használhat a tónusára.

Apátia

Add meg nekem azt a boldogságot, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni. Ez akár egy magas tónusú személy imája is lehetne, ugyanis ő alapvetően reálisan áll hozzá a céljaihoz. Az apátiás személy viszont azt gondolja, hogy semmit sem lehet megváltoztatni, így a boldogságát az legyőzöttek gyengesége fémjelzi.

Fogadkozás

Az emberiségre elég sajnálatos hatással volt az evangélium Boldogok az alázatosak… Jakab király-féle fordítása. Ez a mondás a gondolkodó ember számára paradoxonnak tűnhet, ugyanis a alázatosság gerinctelen engedelmességet követel. Számos szakértő ezt a szót hibás fordításnak tartja. A francia Douay Biblia ezt az igét Boldogok a jólelkűek…-nek (debonair) fordítja.

A debonair szó a szótár szerint udvarias, jóindulatú, barátságos, gondos, törődő, jókedvű, vidám. Ez magas tónus. Ennek több értelme van.

Én személy szerint soha nem láttam, hogy egy lábtörlő a piszkon kívül mást is összeszedett volna.

Bánat

A sírás enyhíti a bánatot. Igen, ha valaki a bánatát könnyekkel ki tudja fejezni, akkor a skála magasabb szintjeire vissza tud emelkedni. A bánatba ragadt személy viszont egyszerűen még több mindent talál, ami miatt jajveszékelhet.

A magas tónusú személy örömét leli abban, ha a múlt kellemes emlékeit felidézheti és elmesélheti. A bánatosak is felidézik a múltat, de úgy gondolják, hogy csak a múlt létezik, így a történeteiket a csöpögős sajnálat szövi össze és nosztalgikus mi-lett-volna-hák fűszerezik.

Harag

A tojás feltörése nélkül nem lehet rántottát sütni. A magas tónusú személy elég bátor ahhoz, hogy a túlélés érdekében vagy a nagyobb jó érdekében pusztíthasson. A harag, amelyet a színlelt harciasság vezényel, csupán a tojást töri össze, és soha nem jut el odáig, hogy a rántottát is elkészíthesse.

Ellenségesség

A tűz ellen tűzzel kell harcolnod. Amikor a magas tónusú személy valamilyen ellenállással találkozik, akkor azt képes az előnyére fordítani, nem omlik össze és nem kezd el vég nélkül küzdeni. A 2,0 igazsága viszont abban tükröződik, hogy mindennel szembe kell szállni, ami egy kicsit is fenyegetőnek tűnik. Minden szikrából tüzet akar csiholni.

Hasonlóságok és különbségek

Több száz mélyértelmű és sekélyes megnyilatkozás tartalmazza az igazságnak azt a darabkáját, amelyek segítségével a 2,0 alatti érzelmeket fel lehet nagyítani. Hasznos gyakorlatként elemezzük a magas tónusú igazságokat és azok alacsony tónusú utánzatát. Ezt leginkább egy tanács elfogadása előtt tedd meg, ugyanis lehet, hogy egy díszdobozos alacsony tónusú csomagot kapsz.

Sok önsegítő könyv utazik a majdnem igazságok-ban. A legutóbbi ilyen könyvet mostanában egy tapasztalt pszichológus tollából olvastam, aki számos emberi viselkedésminta hibáját feltárta. Elítélte a panaszkodást, a talpnyalást, a hamis felszínt és a versengősséget. A javaslatainak legnagyobb része viszont az unalom tónusára esett. Azt ajánlotta, hogy a személynek … együtt kell sodródnia a széllel. Az életet úgy kell elfogadni, ahogy az jön. Alkalmazkodni kell. Ne emeljük magunknak lehetetlenül magasra a lécet. Ne próbáljunk meg álmodozásból megélni. Csak élvezzük azt, amivel rendelkezünk.

Némely tanácsa az apátia szintjén volt: Nem szabad megpróbálnunk megérteni az emberek viselkedését, állította, ugyanis kevés haszna van annak, ha megkérdezzük, hogy miért teszünk meg dolgokat. A viselkedésnek nincs oka.

Továbbá azt ajánlotta, hogy az olvasó se optimista, se pesszimista ne legyen, ugyanis mind a két nézőpont olyan mankó, amelyeket az önbizalomhiányban szenvedők használnak. Az életet úgy kell élnünk, ahogy jön, nem szabad kitartóan reménykedni, az ugyanis csak ábrándozás.

Ezek az állítások az igazság elemeit és valami nem igazat tartalmaznak. Mindannyian reménykedünk egy józanabb világban. Ez tényleg egy idealista álom. Az alacsony tónusú személy csüggedten azt kívánja, hogy valaki tegyen valamit ezzel kapcsolatban. A magas tónusú személy talál egy módszert, amellyel valakit józanabbá és épelméjűbbé tehet, majd ezt megteszi még valakivel, így halad az álmai beteljesülése felé, és az életének célja van. A remény nélküli ember maga a soha nem viruló virág, a melegség nélküli napfény, a holnap nélküli ember. A remény kapcsolja össze az embert a jövővel.

Röviden, ez a könyv azt állította, hogy ahhoz, hogy felnőjünk, fel kell hagynunk a reménykedéssel, a dolgokkal foglalkozással és a miattuk fellépő frusztrációval. Ehelyett hajítsuk el az evezőket és hagyjuk, hogy az áramlás oda sodorja a csónakunkat, ahova akarja. A legjobb esetben ez az unalom szintje, a legrosszabb esetben pedig apátia. Mind a két esetben ez a megadással egyenértékű. Egyik magas tónusú személynek sem kell a középszerűséggel kompromisszumot kötnie. És senkinek sem kell a magas tónusnál kevesebbel beérnie.

Egyszer egy másik olyan önsegítő könyvet olvastam, amely azt ígérte, hogy az olvasót hatalmassá és az emberekre befolyással bíróvá teszi. A szerző azzal kezdte, hogy önbizalommal telve kell járni, az embereknek a szemébe kell nézni, a jómodort, az udvariasságot és a bizalmat észre kell venni. Eddig jól hangzott, de hamarosan egy másik alacsony tónusú utánzattá vált. Amikor olyan módszereket kezdett ajánlani, amelyek segítségével a pozíciónkat magasabbra emelhetjük, miközben másokat eltaposhatunk, felismertem, hogy a szerző a hatalom 1,1-es vagy 1,2-es utánzatát próbálta eladni. Szinte mindegyik bekezdés a figyelem megszerzésének és mások leértékelésének zökkenőmentes és rejtett módját tanácsolta. Figyelmeztette az olvasót: A többi ember célja az, hogy elkapjon, megsemmisítse a pozíciódat, tekintélyedet vagy hatalmadat. Egy pillanatig se lankadj, vagy valaki letaszít a piedesztálról.

Folyamatosan arra figyelmeztetett, hogy milyen veszélyes elveszíteni az önuralmunkat: Vaskézzel uralkodj magadon. Ráadásul néhány olyan technikát is javasolt, amelyek néhány rejtett, rosszindulatú és jól elhelyezett kérdés segítségével befelé fordíthatták volna a beszélgetőpartnert, ha a düh kitörésére bármilyen jel is utalna. A könyvet a következőképpen lehet összegezni: a hatalom útja az, ha mindenki mást elnyomunk, de ezt kedvesen, mosollyal az arcunkon tegyük.

Néha olyan becsületes és őszinte emberek kutatási eredményével is találkozhatunk, akik (mivel nem ismerik a tónusskálát) hamis következtetésekre jutnak. Most hallottam egy olyan londoni pszichiáterről, aki több évi kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy a jó kislányokból rossz anyák lesznek. Ezt azzal magyarázta, hogy egy kislány, aki mindig hallgat az anyjára, az iskolában vagy otthon mindig azt teszi, amit mondanak neki és soha nem kever bajt vagy okoz gondot, végül nem lesz képes arra, hogy megfelelő anya legyen, ugyanis nincs többé senki, aki megmondhatná neki, hogy mit is tegyen.

Ezek a jó kislányok nyilvánvalóan a félelem szintjén vagy az alatt élnek, ugyanis egy vidám és magas tónusú gyermek sem annyira vakon engedelmes, hogy ennyire függővé váljon.

A kutatás valójában azt mondja, hogy 1) sokan tartják az alacsony tónusú, behódoló gyerekeket jó kislánynak és 2) az alacsony tónusú gyerekből alacsony tónusú felnőtt lesz.

Összegzés

Mielőtt egy ősi szólás bölcsességét, egy népszerű közhely mondandóját vagy egy szakértő tanácsát megfogadnád, az igazság darabkáján túl tekintve az állítólagos bölcsesség szavának érzelmét is vizsgáld meg.

19. fejezet

A nemek harca

Ha létezik olyan, hogy kettő meg kettő nem egyenlő néggyel, az a házasság. Adjunk egy 2,0-shoz egy másik 2,0-st, és nem vidámságot (4,0) kapunk. Hanem tűzijátékot.

Egy személy ellenkező nemmel kapcsolatos viselkedése a tónusától függ. A szerelem maga nem egy érzelmi tónus, de a szerelem energiája megnövelheti, lecsökkentheti vagy felerősítheti a személy tónusát. Az pedig a skálán akárhol megtalálható. Találkozhatunk olyan fiatalemberrel, aki annyira szerelmes, hogy halálra éhezteti magát (ami az apátia jellemzője), vagy olyan fiatal lánnyal, aki a lelkes álmodozástól teljesen kivirul.

Vizsgáljuk meg ezt a súlyos mentális betegség-et (amely Plátó meghatározása a szerelemre) a skála néhány szintjén.

A bánatos és az apátiás személy nem igazán áramoltat ki szerelmet. Szeretné megkapni, de annyit aggódik azon, hogy elveszítheti, hogy amúgy sem képes azt soha birtokolni. A nem is szeretsz igazán bizonygatása folyamatos megerősítést igényel. Sajnos túl sok házasság nem a szerelemre, hanem annak a hitvány helyettesítőjére, a kiengesztelésre épül. A 0,8-as és a 0,9-es gyakran olyanokkal házasodik össze, akiknek szüksége van rájuk.

A félelemben élő személy a biztonságért epedezik és házasodik meg.

Az 1,1-es, noha képtelen az igazi szeretetre, csodálatos előadást tart, ha ez a céljait elősegíti. Elbűvöl, hízelkedik és elárul, aláássa a partnere önbizalmát, rámutat a hibáira (csak hogy segítsen rajta), megpróbálja arra tanítani, hogy alkalmazkodjon a környezetéhez (ne legyél tovább olyan eleven és élő), megszegi az esküit és élvezi az elítélhető kapcsolatokat. Ezek mind a játszmájának a részei.

Az 1,2-es nem hisz a szerelemben, de élvezi a fagyos jégkirálynő szerepét.

Az 1,5-ös vádaskodásokkal és otromba leértékelésekkel veszi semmibe és uralja a párját. Megpróbálja erőltetni a szerelmet (Mondd, hogy szeretsz engem). Az ellenséges személy pedig leginkább edzőpartnert keres.

Tehát ez nem szerelem, de akkor ki az, aki olyan szerelmet él meg, ami igazán számít?

Mi a szerelem?

Fred Allen egyszer azt mondta: Az, ami a világot ilyen aggódó arckifejezéssel mozgásra bírja.

Ez is függ a tónustól. Az emberek természetes késztetése az, hogy társaságot keressen és végül az ellenkező nemből valakit társául fogadjon. A legmagasabb tónusú szerelem az erős barátságra épül – arra, amelyik barátságként a romantikus (vagy testi) szerelemmel, de akár anélkül is megmarad. Az ilyen kapcsolat a könnyű kommunikációra való hajlandóságot és képességet, valamint a lényegesnek gondolt célokkal és erőfeszítésekkel kapcsolatos elég szoros egyetértést igényli. Ezek így együtt erős vonzalmat és megértést hoznak létre.

Amikor két személy a legtöbb dologban nem ért egyet, akkor egymás megértése és az egymás iránti vonzalmuk sem érhet el magas szintet. Hasonlóan, ha nem tudnak egymással könnyen kommunikálni, akkor nem kedvelik és nem értik meg annyira egymást. Amikor valaki olyat hallasz, aki azt mondja: Nem beszélünk túl sokat egymással, de tényleg szeretjük egymást, akkor tudhatod, hogy valaki valakit be akar csapni. Ez nem szerelem (még csak nem is őszinte barátság), hanem valamilyen aberrált kapcsolat.

A skála 2,0 pontja alatt az egyén csak a fizikai univerzumot vagy annak tárgyait hajlamos valóságosnak tartani. Ezért az alacsony tónusú személy nem annyira az egymás iránti megértés alapján választ párt, hanem inkább egy tárgyba szeret bele. Ez nyilvánvaló, amikor a személy a kedvesét úgy jellemzi, hogy Hű!Micsoda bombázó! vagy Hű micsoda fickó!Pont úgy néz ki, mint Tom Jones!

Később azt mondja: A felét sem értem annak, amit mond, de megőrülök érte. Kicsit szédült, de sötétben ki törődik vele? Így megházasodnak, a faltól falig tartó keserveikbe pedig befizetik az első részletet. Néhány év múlva ugyanezek a fickók görnyednek a bárpultra és nyöszörgik, hogy a feleségem (vagy a férjem) nem ért meg engem.

Tulajdon

Miután egy tárggyal szerelembe esett, az alacsony tónusú személy birtokolni és irányítani akarja azt. A legtöbb alacsony tónusú románc az 1,1-es sávban kezdődik. A férfi arra hajt, hogy hogyan legyen meg, a nő pedig lelkesen olvassa a hogyan ejtsd csapdába álmaid férfiját című cikkeket.

A kezdeti lépések után viszont az alacsony tónusú szerető a párját apátiába akarja süllyeszteni (amely szinten a személy úgy gondolja, hogy ő egy fizikai tárgy, ezért egy zöldéghez hasonlatos módon birtokolható és irányítható). Ez a nemek hírhedt harca, amikoris két alacsony tónusú személy megpróbálja birtokolni, uralni és irányítani a másikat. Természetesen mindegyikük ellenáll az ilyen uralomnak és irányításnak, miközben a saját tónusuk fegyvereit vetik be ennek érdekében.

Érzékletek

A társaság és a megértés iránti igényein kívül az embernek érzékletekre is szüksége van. A skála magasabb szintjein a személy nagyon könnyen nagyon sok kellemes érzethez tud jutni. Az alacsonyabb szinteken a személynek sokkal nagyobb behatásra van szüksége, hogy bármilyen érzékletre szert tehessen. A szerelmi élete ezt a kényszeres behatás-éhséget tükrözi, amely a mazochizmusban, a szadizmusban, a szabadosságban, a perverzióban, az orgiákban, a pornográfiával foglalkozásban és a változatosság iránti folyamatos kutatásban jelenik meg.

Létezik magas tónusú szerelem?

Igen, létezik magas tónusú szerelem. A testvériség, a barátság és a szerelem csupán 2,0 felett lehetségesek, ahol az emberek nem próbálják csapdába csalni, uralni vagy birtokolni egymást, és ahol nem törődünk azzal, hogy elveszítik-e egymást. Egymás megértését a közös fejlődésre és nem a szétválásra fordítják. Itt találjuk meg az állhatatosságot – a vágyat a monogám kapcsolatra. A partner hűséges, de nem a szokások, a fenyegetések vagy a félelem miatt, hanem mert ő dönt így.

A magas tónusú személy képes szublimálni a szexuális hajtóerőt, így a szerelme nem múlik annyira a fizikai kapcsolaton. Ez nem azt jelenti, hogy kinövi a szeretkezést, pont ellenkezőleg, a skálán magasan elhelyezkedő személy jobban élvezi a szexet, mint bármely alacsonyabb szinten elhelyezkedő. Viszont (néhány ember soha nem fogja ezt elhinni) amikor két ember osztozik a játszmák szellemében, akkor az sokkal intenzívebb, mint maga a szex.

Keverj és párosíts

Ha egy párkereső számtógépes programot kellene megterveznem, akkor az első lépés az érzelmi tónus tesztje lenne. Csak akkor keresném a célok és időtöltések összeegyeztethetőségét, amikor a tónusok már illeszkednek. Mit akar a személy elérni és az energiái lekötésére mely dolgokat találja a legmegfelelőbbnek? Ha egyikük úgy gondolja, hogy a tökéletes időtöltés az, ha vég nélkül egy motor nyergében utazza körbe az országot, míg másikuk inkább a rózsaágyásban pepecsel szívesen, akkor nem bonthatunk pezsgőt annak örömére, hogy egy működő kapcsolatot találtunk.

Két ugyanabba a tónusba eső személy jól összeillik, ami viszont akkor sem jelenti azt, hogy holtukig boldogan élnek, még akkor sem, ha 2,0 alatt vannak. Ha a citromlevet ecettel édesíted, soha nem kapsz egy jó limonádét.

Ismertem egy házaspárt, ahol a férj 2,5-ről kezdte, a feleség pedig 1,1-ről indult. A férfi nemtörődöm volt, valamint elégedett és boldog a hétköznapok egyhangú rutinjával. A nő alattomos volt és uralkodni vágyott. A férj a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyta a feleségét és a maga útját járta, de néha elég sokáig 2,0-ra esett le ahhoz, hogy kezelni tudja őt. Miután néhány éven át érlelődött, egy enyhén ellenséges és folyamatos kötözködésekkel teli házasságban egyenlítődtek ki. A legtöbb nézeteltérésüket úgy oldják meg, hogy mindketten külön utakon járnak, ami úgy tűnik, mindkettejüket kielégíti. Ezt az aránylag összeillő kapcsolatot hívom elegyéniesedett együttlét-nek.

Egy bánatos és egy együttérző közötti házasság úgy tűnik, hogy kölcsönös igényeket elégít ki. Egyikük megszámlálhatatlanul sok sekélyes problémát vet fel, a másikuk pedig folyamatosan aggodalmaskodva szentel neki figyelmet. Ez a házasság egy másik csodálatos célt is szolgál, mindkettejüket kivonja a piacról és nem zaklatják a magasabb tónusúakat.

Ennek az összeilleszkedés-típusnak az egyetlen kockázata az, ha az egyik magasabb tónusra emelkedik (mert például előléptetik vagy a fején a kopasz folt visszanő). Ez az egész játszmát lerombolja.

Amikor különböző tónusúak kerülnek párba, az alacsonyabb tónusú több gyengédséget kér és kevesebbet ad. Több kommunikációt kíván kapni és kevesebbet kíván nyújtani. A véleményét gyengébben alapozza meg, miközben több egyetértést vár el, mint amennyit ad. A magas tónusú személy megpróbál megérteni, az alacsonyabb tónusú pedig azt akarja, hogy megértsék (még akkor is, amikor arra panaszkodik, hogy senki sem ért meg engem).

A magas tónusú személy úgy találja, hogy a hatalmas szeretet-képességét az alacsonyabb tónusú társára pazarolja, aki csak egy bizonyos mennyiségű szeretet képes fogadni. Ez olyan, mintha egy akó vizet szeretnénk egy gyűszűbe önteni. Végül egy gyűszűnyivel végzed – valamint egy hatalmas tócsával.

Az alacsony tónusú személyek érzelmi függősége néha azzal ejti csapdába a magas tónusúakat, hogy azt gondolják, szüksége van rám. De, ahogy Ron Hubbard mondja: Amikor egy személynek a tónusskálán alacsonyan elhelyezkedő társától kell függnie, az olyan, mintha egy szomjúságtól haldokló ember sós vizet inna. Nedves, de nem tartja életben.

Megfigyeltem egy konzervatív férj és egy kiengesztelő feleség házasságát. Volt egy vállalkozásuk, amellyel kapcsolatban a feleség úgy döntött, hogy azt elkótyavetyéli. Olyanoknak térített vissza pénzt, akik a terméket valójában másoktól vették meg (és ez tiszta veszteség volt, a termék ugyanis nem volt kereskedelmi forgalomba hozható). Olyan embereket vett fel, akik hazudtak az ügyfeleknek, hibás termékeket adtak el és loptak tőle. A férje először kedves volt, de hamarosan felfigyelt a felesége egyemberes jóléti programjára, és a düh szintjére zuhant, ahogy a költekezéseknek megpróbált gátat vetni. Ez az asszonyt nem állította meg, és sokkal aljasabb módszereket talált ki arra, hogy a férje tudta nélkül költhesse a pénzt. Amikor legutóbb láttam őket, a feleség anélkül írt meg csekkeket, hogy feljegyzést tett volna róluk, így amikor a vállalkozás bérleti díjáról szóló csekket nem tudták beváltani, a férje, a haragtól szóhoz sem jutva darabokra tépte a felesége csekkfüzetét.

A többi érzelem

Számos olyan emberi reakció létezik, amelyeket általában érzelemként írnak le. Ezek közül némelyik a tónusskálák valamely tartományába esik, rokon értelmű szavak vagy az érzelmek árnyalatát fejezik ki. Mások viszont több tónusra is kiterjednek. A gyűlölet leginkább a harag szintjén fejeződik ki, de valaki a tónusskála egész tartományában gyűlölhet. Valójában az is lehet, hogy arra tanítottak minket, hogy sok mindent gyűlöljünk (vagy hogy mindent szeressünk). Így találhatunk valakit abban az ellentmondásos állapotban, hogy gyűlöli a szerelmet (különösen ha a kedvese valaki mással elszökik). Egy érzelmileg elég szabad személy valóban tud élvezni egy jó sírást, míg más utálhatja, ha sír egy jót.

Néha a bátorságot és a gyávaságot is érzelemként írják le, pedig úgy váltják egymást, mint a tortában a töltelék és a tészta. Az igazi bátorságot a skála legtetején találjuk meg, majd alatta az óvatosságot, a közömbösséget és a ki fél a nagy csúnya farkastól?-t (2,0-nál és 1,5-nél). A félelem sávjában találjuk a tiszta és kendőzetlen gyávaságot. Lentebb (az együttérzés és a kiengesztelés környékén) ezt az egészet a nemes tettek zavarják össze. A bánatos természetesen egy gyáva nyúl. A fogadkozás hajlamos lehet a hősi mártíromságra (mint azok, akik valamilyen fanatikus okból élve felgyújtják magukat), és az alagsorban találjuk azt a fickót, aki nem is tud arról, hogy valamilyen veszély fenyeget.

A remény (amit gyakran érzelemként írnak le) szintén a tónusskála magasabb tartományaiban található, de a félelem környékén egy önvédelmi mechanizmussá válik, egy kicsivel lentebb pedig hiszékenység lesz belőle. Az ostoba optimizmust 0,8-nál és 0,9-nél találjuk. Ez alatt a remény ábrándozássá és téveszmékké torzul, és azért álmodozik, mert képtelen egy valós világbeli cselekvést elvégezni.

Most már érted az elgondolást. Sok úgynevezett érzelem létezik, de a skálára valahova mindegyiket rá lehet illeszteni.

Féltékenység

A féltékenység nem egy érzelem, hanem az érzelmek ösztönzője, így a skálán sok helyen meg tud jelenni. A személy amiatt érez féltékenységet, hogy a valóságban vagy a képzeletében a vonzalmát elveszítheti, ez pedig alacsonyabb tónusra taszíthatja. Lehet mérges, rejtetten ellenséges, félhet, bánkódhat, kiengesztelhet, vagy apatikus lehet ezzel kapcsolatban.

A féltékenység valójában az információ utáni vágyban gyökeredzik. A féltékeny személy azon, gondolkozik, hogy Szeret még? Valaki mással van? Szeretné, ha valaki máshoz ment volna hozzá? Min nevetgélnek annyit együtt? A nagy kérdés pedig ez: Le akar valaki mással cserélni?

A megalapozott féltékenység egy magas tónusú kapcsolaton nem tudja megvetni a lábát, ugyanis a kommunikáció szabad és nyitott. A skála alacsonyabb szintjein a személy a párjára egy birtokolható tárgyként tekint, ebben az esetben pedig sokkal jobban fenyegeti az a veszély, hogy egy tárgyat elveszíthet.

Az alacsony tónusokon ráadásul a személy előszeretettel provokálja ki a partneréből a féltékenységet, ugyanis ez is egy birtoklást és irányítást megcélzó burkolt módszer.

A fiúk és a lányok közti különbség

A fiúk és a lányok közötti különbség ugyanaz, amit valamikor régen az óvodában annak gondoltál.

A tónusban a kultúra által bevezetetteken kívül nem létezik különbség. A fiúkat megdorgálják, ha sírnak. Az ilyen kiképzés hajlamos a tipikus durva, hencegő hímeket létrehozni, de az ilyen hamis tónus megterhelés hatására össze fog omlani. Amikor egy férfi világa összeomlik és nem sírhat, akkor az apátia szintjére kényszerül (és valószínűleg pontosan ez az oka annak, hogy a férfiak között nagyobb valószínűséggel fordul elő az öngyilkosság és az alkoholizmus). másrészt a lányoktól nem várják el, hogy fiúkként viselkedjenek, nekik nőiesen kell viselkedniük. Ezért sok nő a düh szintje alatt ragad meg, és egy pletykálkodó 1,1-es lesz belőle, fojtogató indákat növeszt vagy lágyszívű együttérző típusúvá válik.

A magasabb tónusokon a sztereotípiák összeomlanak. Egy nő anélkül lehet vállalkozó kedvű és tehetséges, hogy a kecsességét fel kellene áldoznia. Egy magas tónusú férfi egyszerre lehet agresszív és szenvedélyes – mégsem veszíti el a férfiúságát. A magas tónusú emberek se nem zavarodnak össze a nemükkel kapcsolatban, se nem kell bizonygatniuk azt.

A visszaemelkedés

Semmilyen fontosabb döntést (házasságit, válásit, vagy hogy az első felfújtadat a férjed főnöke látogatására készítsd-e el) nem szabad hozni, amikor ideiglenesen alacsonyabb tónuson helyezkedsz el. A főiskolán ismertem egy lányt, aki miután szakított a fiújával, a bánat szintjére süllyedt le. Mielőtt az együttérzésnél magasabbra emelkedhetett volna, találkozott egy apátiás és bánatos fiatalemberrel. Nagyon sok közös vonásuk volt és a fiúnak természetesen szüksége volt a lányra. Később összeházasodtak. Amikor a legutóbb láttam őket, a fiú féltékeny, birtokolni vágyó és követelőző volt, folyamatosan arról a feleségének szóló igényeit nyafogta, és ezt a valaha ragyogó lányt a skála legalsó sávjába börtönözte be.

A visszaemelkedéssel az a baj, hogy néha nem emelkedünk elég magasra azelőtt, hogy meghoznánk a döntéseinket.

A kapcsolat felbomlása

Néha azt találjuk, hogy egy házasság magas tónuson kezdődik, majd lehanyatlik. Ez akkor történik meg, amikor az egyik személy a skála alacsony tartományaiba zuhan és többé nem jön fel. Az érzelmi egyensúly ekkor megsemmisül.

Ennek a jelenségnek az egyik leggyakoribb oka a felbontott megegyezés. Amikor valaki a kapcsolat szabályait megszegi, akkor már nem képes olyan jól túlélni, ugyanis ezeket a szabályokat eredetileg a házasság fennmaradása érdekében hozták. Amint valaki megszegi a megegyezést, a szabadságának egy része megszűnik, ugyanis a cselekedeteinek egy részét a másik személy elől el kell rejtenie. Ez pedig a kommunikáció fontosságához vezet vissza bennünket. Amíg valakinek képesek vagyunk bármit mondani, addig őt szeretjük és a kapcsolat virágzik.

Az a társ, aki bármilyen túlélésellenes tettet követ el a házasság ellen, alacsonyabb tónusra esik. A férfi szerencsejátékokra költi a lakbért. A feleség a férjéről a bridzsklubban pletykálkodik. A hűtlenség automatikusan alacsony tónusra taszítja le a személyt. Annak, akinek titkokat kell tartania, kevésbé beszédes, szőrszálhasogatóvá válik, valamint a párjával kapcsolatban sokkal kritikusabb lesz. Az ilyen házasság azzal végződik, hogy mind a ketten boldogtalanok és zavarodottak lesznek, és egymást vádolják. Vagy egy alacsony tónusú kapcsolatba merevednek bele, vagy pedig elválnak.

Ha pedig egyikük szerelem iránti érdeklődése megmarad, lehet, hogy szappanoperákat fog írni vagy countryzenét fog szerezni…

Csak férfiaknak

Lányok, frissítsétek fel a sminketeket, míg egy percre megbeszélek valamit a fiúkkal.

Észrevetted már, hogy néha az elbűvölő, szelíd barátnőd egy olyan kezelhetetlen sárkánnyá változik, akinek csak egyetlen célja van, hogy az őrületbe kergethessen? Ennek orvosi magyarázata van: ez a menstruáció előtti szindróma, amelyet a testben bekövetkező változások okoznak. A legtöbb nő esetében a tünetek a menzesz kezdete előtt négy-öt nappal jelentkeznek. Teljesen megvadul (bánatos, féltékeny, vádaskodó, panaszkodó, elviselhetetlen, stb. lesz) és ezt a legközelebbi célponton vezeti le, ami sajnálatos módon általában te vagy. Ezt ne vedd komolyan és ezt az állapotot ne keverd össze a tónusskálával.

Mi a teendő? A jelen orvosi kutatások szerint a nők számára a közeljövőben lehetségessé válik, hogy hormonok és ásványi anyagok szedésével ezen tüneteket enyhítsék vagy megjelenésüket megakadályozzák. Addig is megpróbálhatod jelezni a boldogtalanságának forrását. Ha az értelem egy szikrája is megmaradt benne, akkor lehetőség nyílik arra, hogy uralkodjon magán. A lehető legkevesebb szó használatával (ugyanis minden, amit mondasz, egy hónap múlva felhasználható lesz ellened) egy könyvvel együtt elhelyezheted valahova, utána pedig lemehetsz a pincébe pasziánszozni. Végső esetben pedig menekülj fedezékbe.

Amikor egy pár nem érti meg ezt az érzelmi vihart, akkor néha egész groteszk helyzetbe (vagy akár egy válóperes ügyvédhez) kerülhetnek, ahogy ez néhány barátommal meg is történt.

Szilveszter estéje volt. Heves vihar dühöngött odakint, miközben az első emeleti lakásukban Marie és George egy nyugodt estét töltöttek együtt. Minden rendben is volt, amíg a havi nyavalya le nem gyűrte Marie-t. Elkezdett panaszkodni: Már december vége van, és még mindig nem tetted fel a téli ablakokat. Őrülten havazik, és még mindig a nyári ablakok vannak fent, az Isten szerelmére!El se tudom képzelni, hogy a szomszédok mit gondolhatnak rólunk!

Majd addig piszkálta a férjét, amíg a teljesen felidegesedett (de általában jóindulatú) férje kitrappolt a viharba. Abbéli kétségbeesett igyekezetében, hogy felesége kedvére tegyen, elővette a garázsból a létrát, a csúszós fokokon felmászott és a nyári ablakokat nagy bőszen nekilátta téliekre cserélni. A felesége időközben eszeveszetten toporzékolva járt ablakról ablakra, kihajolt rajtuk és azt sikoltozta: Mit képzelsz, mit csinálsz? Az Isten szerelmére, szilveszter estéje van… George, odakint hóvihar van… Te megőrültél!George? Mit fognak gondolni a szomszédok?

Házasság

Mielőtt úgy döntenél, hogy a kimosott zoknijaidat valaki mással egy fregolira szeretnéd kiteríteni, a házasságban valamilyen közös célt kell kialakítani – egy olyat, amely a személyes céljaidban a haladásodat elősegíti (a céloknak nem szükségszerűen kell azonosaknak lenni, de nem ütközhetnek egymással). Túl gyakran áldozza fel valaki a saját céljait a házasság kedvéért. A feleség egy ígéretes karriert áldoz fel azért, hogy jó háziasszony lehessen. A férj a kifejlesztendő találmányát egy kilenctől ötig tartó munka biztonságáért adja fel. Ahogy azt több millió kiábrándult házas elmondhatja neked, az imádott és szeretett pár soha nem tudja teljesen kárpótolni az összetört álmokat. Az elviselhető együttlakás érdekében a házasság kedvéért lehet, hogy néhány csúnyább szokásodat fel kell adnod, de amikor a vágyaidat kell feladnod, az ár túl magas. A házasság önmagában nem a vég, sőt az egyéni céljaid elérését is segítenie kellene.

Ahhoz, hogy meghatározd, hogy elég közel vagy-e egy bizonyos személyhez, mind a tónusotokat illetően, mind más fontos tényezőket tekintve, a kapcsolatotok pozitívumairól és negatívumairól vonj mérleget. Ahogy az egyik éleselméjű munkatársam megjegyezte: Mi a fájdalom/gyönyör arány? Ha szórakozás, lelkesedés és a ragyogó pillanatok időszakaihoz képest túl sok aggodalmat és kínt okoz neked? Ha az arány 50/50, akkor a helyzet nem túl jó, ugyanis az arány túl könnyen rossz irányba billenhet. Egy jó kapcsolatban az aránynak körülbelül nyolcvanöt (kellemes) a tizenöthöz (fájdalom) kellene lennie, ami elég gondot okoz ahhoz, hogy az élet érdekes maradjon.

20. fejezet

Időközben a munkahelyen

Az eladási vezető szobájába vezettek éppen be. Röviden leírtam azt a terméket, amit velük le szerettem volna gyártatni, valamint egy határidő és egy árbecslést kértem. Ő amiatt kezdett el aggódni, hogy ezeket hogyan fogom eladni, megkért, hogy a specifikációt ismételjem el. Majd a gyártási problémákról kezdett el összefüggéstelenül fecsegni. Több mint fél órába és sok kitartásba került, hogy rávegyem annak a kimondására, hogy három hónap múlva (vagy még később) fog tudni szállítani. Miután még egy kicsit papírokkal és táblázatokkal zsonglőrködött, kinyögte, hogy a költségekről még egy durva becslést sem tud adni.

Miután kicsikartam belőle az ígéretet, hogy az árszámításokat azonnal elküldi, amint végez velük, otthagytam.

Fúúh. Ha a cégének a többi része is ilyen alacsony tónuson működik, gondoltam, a termékem még a gyárszalagon végelgyengülésben fog elhunyni. Jobb lenne valahol máshol próbálkozni.

Egy másik üzletet is meglátogattam, és a cégtulajdonoshoz irányítottak át. Elmondtam neki az igényeimet, ő pedig lejegyezte azokat. Feltett egy-két kérdést, majd azt mondta: Rendben. Három hét múlva tudjuk szállítani és egy percen belül megmondom, hogy mennyibe fog kerülni.

Miközben én a sokkból kezdtem magamhoz térni (három hét, nem három hónap!), az ujjai a számológépe billentyűin repkedtek. Elintézett egy gyors telefonhívást, leütött még néhány billentyűt és megmondta az árat. Így, egyszerűen.

Ezután azonnal megrendeltem tőle a terméket és az üzletet az érkezésem után negyedórával el is hagytam – és mindent elintéztem. Micsoda megkönnyebbülés!És mennyire különbözött az első vállalattól. Találtam egy magas tónusú embert, és kevés élmény okoz ilyen örömet. A bizalmammal pedig nem élt vissza, mindent az ígérteknek megfelelően, időben leszállított.

Egy héttel azután, hogy a termékemet megkaptam és elkezdtem kiszállítani, kaptam meg az elsőnek meglátogatott cég árjegyzékét. Kétszer annyit kértek, mint amennyit kifizettem.

Egy vállalat vezetőjének a tónusa ugyanannyira befolyásolja a szervezet túlélését, mint amennyire az egyén tónusa a sajátjáét. Egy éven belül az elsőnek meglátogatott vállalat csődbe ment, a másik pedig még mindig terjeszkedik.

Ennek a cégnek a későbbi években több tucat megrendelést adtam. Mindegyiküket lelkesen és hatékonyan teljesítették. Egyszer az egyik különleges termékem miatt egy hetet töltöttem a vállalat gyárában. A mindennapi munkát és az ott dolgozókat megfigyelve láthattam, hogy a magas tónusú vezetés az egész helyet áthatotta. A munkások vidámak voltak, de a jókedvük nem akadályozta meg a munka hatékony elvégzését, sőt pont ellenkezőleg, ugyanis a magas tónusú munka pontosan erről szól. Amikor valaki boldog és vidám, kétszer annyit képes elvégezni, mint amikor gondok gyötrik.

Akár vásárolsz, akár eladsz, akár kifutófiú vagy, akár igazgató, az üzleti élet útvesztőjében a megfelelő emberek kiválasztásának mindenhez köze van.

Egy munka kiválasztása

Amikor egy magas tónusú vállalathoz felvesznek, a munka tényleg lehet szórakoztató is, a környezet pedig mind a képességeid fejlődését, mind a céljaid elérését és az új célok kitűzését elősegítik.

A szervezetek a vezetőségük tónusát tükrözik. Így lehet, hogy egy könyvet a borítójáról nem tudsz megítélni (különösen akkor, ha a tengerimalacok életmódjáról szóló értekezést is meztelen nővel a címlapon akarnak eladni), de egy vállalatot már a fogadószobájáról meg lehet ítélni.

Egy magas tónusú vállalatnál azt láthatod, hogy a dolgozók fürgén mozognak, de mindig van idő egy kicsit tréfálkozni, amikor összefutnak. Amikor azt látod, hogy a munkások gyászos csendben vánszorognak, nem figyelnek egymásra, csendben beszélgetnek vagy veszekednek, akkor biztos lehetsz benne, hogy a vezetés zsarnoki módon uralkodik. Azok a dolgozók pedig, akik az egész napot kávészünetekkel és pletykálkodással henyélik végig, a vezetés hiányának a termékei (ha szélsőségesen akarunk fogalmazni) és ez pedig az együttérzésre és a kiengesztelésre jellemző.

Hagyd, hogy az első benyomás hatással legyen rád. Valamint jegyezd meg, hogy egy magas tónusú főnök sokkal többet ér, mint egy tucat fizetésen felüli juttatás.

Vezetőként

Egy felvételi nyomtatvány szinte mindent mond neked az illetőről, amit tudni akarsz, a legfontosabb kivételével: az életben milyen az érzelmi viselkedése? Amikor valakit felveszel, bölcsbb dolog inkább a tapasztalatlan, de magas tónusút választani, mint azt az alacsony tónusút, aki a munka minden csínját-bínját ismeri, ugyanis egy magas tónusú személyt bármire meg tudod tanítani (ha érdeklődik), és ez sokkal egyszerűbb dolog, mint az alacsony tónusút arra nevelni, hogy emeljen a tónusán. Most a tartósan alacsony tónusúakról beszélek. Egy képzett szakember természetesen fel tudja emelni a tónusát, de ha egy jövedelmező üzletet vezetsz, akkor nincs időd arra, hogy az érzelmileg újszülötteket cumiból etesd.

A hatékonyság szakértői azt állítják, hogy a munkamorált és a termelékenységet valamelyest meg lehet emelni, ha a falakat kórházi zöldre fested, valamilyen vidám dalocskát sugárzol és csinos szőke titkárnőket alkalmazol. Az esztétikus légkör mindenképpen emeli a tónusszintet, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb, ha már eleve magas tónusú embereket veszel fel és jól bánsz velük. Ha egyszer igazán belelendül, egy harsány és alacsony tónusú személy pusztítási hajlamát semennyi zene és csicsás festmény nem képes ellensúlyozni.

Egy tehetséges nő egyszer egy megnyerő fiatalemberrel együtt egy reklámügynökséget indított el. A nő szerezte az új megrendeléseket, míg a férfi az adminisztrációt intézte. Hamarosan közismertek és sikeresek lettek, a nő pedig gyakran lelkendezett a férfi ragyogó üzleti érzékéről.

Később a kapcsolatuk megszakadt, a nő pedig teljesen átvette az üzlet irányítását. Valamivel később teljesen megvadult azoktól a dolgoktól, amelyekre rájött. Azt mondta: Olyan hihetetlenül elbűvölő volt, de ez csak a látszat. Soha semmit nem tudott végigcsinálni. Elkezdett egy projektet, majd belefáradt és valami mással kezdett el foglalkozni. Soha nem volt a közelben, hogy felügyelje azokat a dolgokat, amelyeket elindított. Amikor ott akarta hagyni a céget, nem értettem az okait, de kivásároltam, ugyanis volt egy megegyezésünk ezzel kapcsolatban.

Csak miután a férfi elment, vette észre, hogy a vállalat mennyire leépült. A gyenge vezetés miatt öt éve folyamatosan pénzt veszítettek, és a nőnek saját magának kellett a céget újjáépíteni, hogy a befektetését visszanyerje. Először a személyzet körében végzett tisztogatást – a társa régi barátait rúgta ki, akik több mint ötvenezer dolláros fizetést vettek fel, de cserébe semmit nem csináltak.

Még akkor is, amikor a nő először tanult a tónusskáláról, nehezen hitte el, hogy a férfi 1,1-es volt, mert annyira zseniális volt (Szükséges megjegyeznem, hogy az intelligenciát nem szabad az érzelmekkel összekeverni?)

A legtöbb üzleti tervet tanulmányozva felfedezheted, hogy a képben valahol egy alacsony tónusú személy található. Egy biztos szabály létezik a témával kapcsolatban: egy alacsony tónusú emberekből álló hatékony, jókedvű és termelékeny szervezetet soha nem leszel képes felépíteni. Az időd nagy részét a személyes konfliktusokkal törődés, az ügyfeleknek a kudarcok miatti folyamatos bocsánatkérés, a személyzet kicserélése, a morgolódó munkatársak megnyugtatása fogja kitölteni, valamint az, hogy a szitán a lyukakat megpróbálod betömni, mielőtt az összes nyereséged elszivárog.

Az alacsony tónusú alkalmazott

Az alacsony tónusúak a vállalatodban még a rémálmaidban leképzelteknél is sokkal több kárt tudnak okozni. A filléres itatóspapírtól kezdve a milliárdokat érő gondolatokig mindent meglovasítanak. A szakadék szélén átugráló lemmingek magabiztosságával beszélnek új és nagy dolgokról, miközben a céged a vállalati öngyilkosság felé sodródik. Megakadályozzák, hogy a legjobb ötletek elérjenek hozzád. Elferdítik az üzeneteket és az utasításokat. Félreiktatják a fontos papírokat. Azt mondják, hogy minden nagyszerűen halad, amikor pedig az összeomlás határán vagytok, amikor pedig a dolgok beindulnak, olyan sötét képet festenek le, hogy a harakirit fogod fontolgatni. Elszúrják a feladatokat, késlekednek a szállítással és feldühítik az ügyfeleket.

Ha egy szervezetben néhány alacsony tónusú ember csak a saját területét zavarná össze, akkor azt még el lehetne viselni. Sajnos viszont (mind szándékosan, mind tudat alatt) azon ügyködnek, hogy a szorgalmas alkalmazottak termelését is megakadályozzák. Ezért én sokkal hatékonyabbnak tartom, hogy egy vállalatnál csak egy maroknyi magas tónusú emberrel dolgozok, akik tényleg a vállalkozás sikeréért dolgoznak, mint sok olyan alacsony tónusúval, akik ellentétes irányokba húznak.

Egy magas tónusú személy hihetetlenül magas termelékenységre képes – ha akadály nélkül cselekedhet. Minden munkát sokkal gyorsabban és pontosabban el tudsz végezni, ha a figyelmed annak elkészültéig osztatlanul neki tudod szentelni. Néhány alacsony tónusúval a közelben viszont (akik a céljaid elpusztítása iránt kötelezték el magukat) bőséggel találsz olyan dolgokat, amelyek elvonják a figyelmed. Felhívnak, amikor egy cetlire írt üzenet is elég lenne. Visszahívnak, hogy egy olyan rendelést leigazoljanak, amit már régen letisztáztatok. Beugranak, hogy egy tűzőgépet kölcsönvegyenek (a saját felszerelésük ugyanis riasztó sebességgel megy tönkre), és egy órát szeretnének fecserészni. Megkéred őket, hogy gépeljenek le egy jelentést, és azért jönnek vissza, hogy megkérdezzék, mekkora legyen a margó. Egy olyan problémával jönnek hozzád, amit Jones-szal kellene megbeszélniük.

Amikor pedig a saját munkádat próbálod elvégezni, már egy alacsony tónusú személy is a gyomorfekélyed kifejlődését fogja elősegíteni.

Az igazgatók kiválasztása

A legtöbb a siker titka típusú könyv, amelyik az önmaguk erejéből lett milliomosokat osztályozza, azt állítja (noha ennek nincsenek tudatában): legyél magas tónusú. A magas tónussal együtt jár az a magnetikus hajtóerő, amelynek segítségével szinte akadálytalanul eredményeket lehet elérni. Itt találjuk a felelősséget, a kitartást, a jó humort és a munka szeretetét.

Ha abban a helyzetben vagy, hogy vezetőket veszel fel vagy nevezel ki, akkor a tónusskálával magad előtt választ ki az illetőt, a hiszékenységed pedig zárd a fiók legmélyére.

Az a kedves ember, akit mindenki szeret, lehet, hogy olyan megértő, hogy semmi sem lesz elvégezve. És különösen figyelj azokra az élénk, hozzuk-mozgásba-a-dolgokat dühös típusúakra, akik vezetőnek tűnnek, de mivel gyorsan felfortyannak, az embereket csupán erőszakkal, fenyegetésekkel és büntetésekkel akarják irányítani. Az emberek hajlandóak arra, hogy vezessék, de rosszul reagálnak arra, ha hajtják őket. A kemény kéz szorítása elsőre munkának tűnik, de a félelem hajtotta személy az összes önbizalmát és kreativitását elveszíti, és egy reménytelen kétbalkezessé változik át, legjobb esetben is pedig csak abban éli ki a rejtett bosszúját, hogy a lehető legkevesebb munkát végzi el.

Néhány évvel ezelőtt egy csapat pszichológus és szociológus üzletemberek viselkedését tanulmányozta, és felismerték, hogy a teljesítmény egyenesen arányos a személyes kapcsolatok minőségével, különösen azzal, amelyet valaki a közvetlen felettesével alakított ki. Azt találták, hogy az emberek sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni (és jobban érezték magukat), ha a főnökük nem volt túl hivatalos, nem avatkozott bele a munkahelyen kialakult személyes kapcsolatokba és nem személytelen és érzéketlen módon követelte meg a termelést. Azaz a dolgozók egy 1,2 és 2,0 közötti főnök esetében nem teljesítenek jól.

A pszichológusok úgy döntöttek, hogy egy nagyvállalat néhány vezetőjét a nagyobb hatékonyság eléréséhez szükséges helyes magatartásra okítják. Egy olyan kéthetes programot indítottak, amelynek az elején és a végén egy felmérést készítettek, és amelyben a vezetőknek megpróbálták megmutatni, hogy hogyan mutassanak törődést és figyelmességet, valamint hogy a beosztottjaikat hogyan kezeljék emberi lényként. A felmérés szerint a tanfolyam után közvetlenül a legtöbb vezetőnek jelentősen javult a viselkedése, viszont a fél évvel későbbi felmérés szerint (amelyet egy kontrollcsoporttal összevetve végeztek) a legtöbbjük nem csak az eredeti viselkedéséhez tért vissza, hanem sok esetben a kontrollcsoportnál kevésbé voltak figyelmesek. Érdekes módon azok, akik a kellemesebb viselkedésüket megőrözték, azok voltak, akik maguk is jobb természetű főnökök alatt dolgoztak. Így láthatjuk, ahogy az alacsony (és a magas) tónus a vezetéstől a beosztottak felé átterjed.

Tehát még ha valakit egy bizonyos mértékben a skálán magasabbra is hoznak, egy alacsony tónusú főnök befolyása alatt nem marad ott sokáig, sőt nemcsak hogy ott nem marad, hanem valószínűleg még a vállalatot is elhagyja. Amikor egy rendkívül nagy felfordulást találsz egy szervezetben vagy egy részlegben, biztos lehetsz benne, hogy azt egy alacsony tónusú főnök gondjaira bízták.

Felelősség

Egy személy felelősségszintjét abból is meg tudod jósolni, hogy megvizsgálod, hogy az életének többi területén milyen felelősségszintet mutat fel. A felelősségteljes személy a testét is karban tartja. Tiszta, jóltáplált és ápolt. A személyes tárgyai rendezettek és elég jó állapotban vannak. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy családját támogassa és segítse, hogy ígéretes jövőt biztosítson nekik. Hűséges azokhoz a csoportokhoz, amelyekhez csatlakozik. Mivel foglalkoztatja az emberiség jobbá tétele és túlélése, valószínűleg olyan csoportokhoz tartozik, amelyek az ilyen célok mellett kötelezték el magukat.

A felelősségszintje lehet, hogy növények termesztésére vagy állatok nevelésére is kiterjed, ugyanis az ilyen személy szereti, ha élő dolgok vannak a környezetében. Soha nem akarna szükségtelenül más élőlényeket megölni, noha amikor az önfenntartás ezt megköveteli, felhasználja őket (az, aki a táplálkozás kedvéért még akkor sem ölne soha, ha szüksége lenne rá, valójában a kiengesztelés vagy együttérzés szintjén van). Tiszteli és nagyra becsüli a vallást, akár jár rendszeresen templomba, akár nem.

Befektetés

Az összes üzletkötésednél használd a tónusskálát, akár veszel, akár eladsz, akár valakit felveszel, akár valakit kirúgsz, és különösen akkor, amikor egy ezen csak nyerhetek felkiáltással egy kockázatos ügylet miatt az összes megtakarításodat kirázod a malacperselyedből. A tónusskálára alapuló értékelésed sokkal megbízhatóbb lesz, mint egy simulékony vállalkozó látszólagos hozzáértése.

Néhány évvel ezelőtt ismertem egy nem együttérzőt, aki a szórakoztatóipar egyik magas pozíciójába verekedte, hízelegte és zsarolta be magát. A machinációi áldozatainak nem voltak illúziói ezzel az emberrel kapcsolatban, de a rámenőssége folyamatosan újabb ajtókat nyitott meg neki. Egyszer számos olyan pénzembert győzött meg arról, hogy egy általa irányítandó étteremláncba fektessenek be. Ők ezt támogatták, ugyanis mindenki jól ismerte és nyilvánvalóan sikeres volt (végülis tényleg mindenki hallott róla). Viszont, mint ahogy az lenni szokott, több ellenséget szedett össze, mint barátot. A vállalkozás hamarosan csúfos kudarcot vallott, ugyanis a kapcsolata legnagyobb befektetőtől kezdve egészen az ügyfelekig, akikre a túléléshez szüksége lett volna, veszekedésekbe torkollt. A benne eredetileg megbízók meglepetésére a vállalkozást hatalmas veszteséggel kellett eladni. Ahogy azt a következő tulajdonos bebizonyította, ez nem a vállalkozás gyengéje volt, ugyanis neki azt sikerült egy több millió dolláros üzletté fejlesztenie.

A kommunikáció továbbítása

Egy szervezet szinte minden tevékenységéhez szükség van a kommunikáció valamilyen módon történő továbbítására, és egy ügyvezető fejfájai 95%-ának valószínűleg ezen kommunikációk megszakadása az oka.

Abban a pillanatban, amikor egy eladó egy megrendelést sikeresen nyélbe üt, egy olyan kommunikációsorozatot indít el, amelyet az eladási részlegtől a termeléshez, a kiszállításhoz, a számlázáshoz, stb. kell továbbítani. Ezen az útvonalon rengeteg hibalehetőség léphet fel (ahogy azt bármely üzletember tanúsíthatja).

Egy személy kommunikációtovábbítási képessége is a tónusának a vetülete. Az alacsony tónusú személy elferdíti az üzeneteket, megváltoztatja azokat és kihagy belőlük dolgokat (néha szándékosan), esetleg egyáltalán nem továbbítja őket. Ha egy levelet lediktálsz a titkárodnak, pontosan fogja leírni? Miután megtette, késlekedés nélkül továbbítja?

A saját vállalkozásomban könnyen megtalálom azokat az ügyfeleket, akik alacsony tónusú kisegítőket alkalmaznak. Az ügyfél egy sürgős üzenetet küld, amelyben azonnali szállítást kér. Mi viszont az vesszük észre, hogy az utasítást csak a leírását követő harmadik napon adták postára. Az egyik esetben egy olyan sürgős tengerentúli rendelést kaptunk, amelyet csigákat megszégyenítő sebességre törekedve, a légi- helyett a szárazföldi posta gondjaira bíztak. A megírását követő hatodik héten érkezett meg.

Küldj a vállalatodtól egy képviselőt egy összejövetelre, és a jelentése a tónusától sokkal jobban fog függni, mint magától az összejövetel tárgyától. Az alacsony tónusú személy az összes rossz hírt el fogja neked mondani. Mesél arról, hogy mely vállalatok mentek csődbe, a kormányzat milyen megszorításokat hozott, valamint kik azok az új versenytársak, akik tönkreteszik a piacodat. Viszont teljesen elfelejti megemlíteni azt, hogy az egyik hatalmas nagyvállalat beszállítójává válhatsz. Annyira megváltoztathatja egy új termék leírását, hogy nem fogod meglátni a benne rejlő lehetőségeket. Az unalom szintjén lévő nem hoz ennyi rossz hírt, de semmi lelkesítőről sem beszél, inkább szórakoztató, de kevésbé fontos anekdotákat mond el. Leginkább ez ugyanaz a régi nóta. A konzervatív szint egy sokkal pontosabb jelentést fog adni, noha minden különleges és eredeti újdonságot visszafogottan ad elő.

Akárhol is legyen a skálán, a személy nem ismeri fel, hogy megváltoztatja a tényeket. Egy baleset tíz megfigyelője tíz különböző változatot ad elő. Minél lentebb van valaki, az emlékei annál jobban keverednek a képzelettel, noha ezeket hitelesnek tartja. Az 1,1-esek már annyira összekeverik a valóságot a képzelettel, hogy még a mindennapi beszélgetések során közölt dolgokban sem lehet nekik hinni, de fogadkoznak, hogy a színtiszta igazságot mondják. Az emlékezés legvadabb perverziója természetesen a skála legalján jön létre, itt találjuk a képzelődéseket és a hallucinációkat.

A tárgyalóasztal mellett

A megbeszélések vagy a brainstorm ülések kitűnő lehetőséget kínálnak arra, hogy a szervezet tónusát tanulmányozzuk. Ha valaki egy merész és új tervet mutat be, a különböző tónusokon különböző válaszokat lehet rá kapni. Az apátiás vagy bánatos személy a tervet automatikusan reménytelennek ítéli meg, és ha lehetősége van rá, akkor a régi veszteségeket fogja előrángatni és arról fog beszélni, hogy a régi időkben minden mennyivel jobb volt. A kiengesztelés vagy az együttérzés valószínűleg egy kis lelkesedést fog mutatni a téma iránt, de ezek után olyan terveket fog javasolni, amelyek azt tönkre fogják tenni (például hatalmas mennyiségű kutatást javasol, vagy hatástalan reklámokat vagy hirdetéseket). A félelem szintjén a személy minden elképzelhető problémát előtár, még a gatyánk is rámehet. Az 1,1-es minden esetben nagyszerűnek tartja az ötletet, de azonnal megpróbálja azt aláásni: Hát az elképzelés jól hangzik, de … Az 1,5-ös általában nyersen kifejti neked, hogy ez nem fog működni (vagy valami más módszert talál arra, hogy megállítson). Az ellenséges természetesen veszekedni akar rajta egyet, akár tetszik neki a gondolat, akár nem. Az unalom szintjén megvonja a vállát és a legkisebb ellenállás irányába halad. A konzervatív megpróbálja késleltetni Miért nem alszunk rá egyet? Ezzel a dolgot még vizsgálgassuk egy kicsit. Ne legyünk megfontolatlanok. Nem fogja megállítani, de a fékeket behúzza. Ha a csoportban van egy 3,5-ös vagy 4,0-s, akkor valószínűleg fellelkesíti az elképzelés (ha az tényleg jó dolog), konstruktív megoldásokat, a megvalósításra ajánlatokat, további felhasználási lehetőségeket, reklámozási lehetőségeket és gyártási terveket kínál fel.

Az eladó

A tónusskálát ismerő eladó a lehetséges vevőjét helyesen fel tudja mérni és az érdeklődését a skálán elég magasra szintre fel tudja hozni ahhoz, hogy valamit sikeresen el tudjon neki adni. (Ezt a technikát egy későbbi fejezetben ismertetjük.) Így nem csak a terméket tudta eladni, hanem egy boldogabb ügyféllel is gazdagodott.

Egy eladó azzal is sok stressztől tudja magát megkímélni, hogy tudja, kinek nem szabad valamit eladnia. Tegyük fel, hogy egy cipőboltban dolgozik. Egy bánatos hölgy jön be, megmutatnak neki tíz pár cipőt és mindegyikre panaszkodik. Ha az eladó nem tudja magasabb tónusra hozni, jobb, ha semmit nem ad el neki, ugyanis egy héten belül úgyis panaszkodva tér vissza. A bánatosaknak nagyon alacsony a fájdalomküszöbük. Amikor valaki más egy kis nyomást érez, ő azt mondja: Ez megöl, annyira szenvedek tőle. A bánatosak mindent fájdalmasnak találnak. Egyszerűen ilyen számára a világ. Ezentúl csak akkor érzi magát elégedettnek, ha elárulják. Az apátiás vásárló csak annyit mond: Ez reménytelen, úgysincs semmilyen olyan termék, amely megoldhatná a problémámat.

A legjobb eladók is belefuthatnak olyanokba, akiknek nem lehet a kedvére tenni. Ha egyiküknek mégis sikerül valamit eladni, a legtöbbjük panaszkodva tér vissza, és vagy a pénzét akarja visszakapni, vagy pedig a vásárolt árut akarja kicserélni. Ráadásul nem csak az időt, a türelmet és a nyereséget pocsékolják, hanem gyakran az eladónak a termékébe vetett bizalmát is aláássák. Egy okos eladó, amikor csak lehetősége van rá, egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a vásárlókat.

Néha mindenki végigküzd egy olyan napot, amikor már a nap kezdetén a fejére kellett volna húznia a párnáját és ágyban kellett volna maradnia. Egy eladót egy ilyen nap teljesen demoralizálhat. Néhány ilyen visszautasítás után elkezdheti úgy gondolni, hogy a gazdaság mostanában eléggé ingatag, túl nagy a verseny, senki nem vesz semmit, vagy a többi olyan vigaszdíjat, amellyel az elkeseredett eladók szokták magukat jutalmazni. Olyan könnyű még eggyel tovább lépni és azt mondani, hogy feladom.

Az az eladó viszont, aki ismeri a tónusskálát, fel fogja ismerni, hogy a tónusa leesett, és addig nem veszi magát komolyan, amíg ezen a rosszkedven túl nincs. A sikeres és a sikertelen eladó között az a különbség, hogy elhiszi vagy sem azokat a gondolatokat, amelyek ezeken a rossz napokon az eszébe jutnak.

A legfontosabb az, hogy a tájékozott eladó (csak mert bal lábbal kelt fel) nem fog úgy dönteni, hogy kilép és ezentúl a szomszéd kifőzdében fog palacsintákat a levegőbe hajigálni. Ehelyett tovább kell hajtania magát, hogy még egy potenciális vásárlóval, meg még eggyel beszéljen, amíg el nem ad valamit. Csak egy olyan napon szabad felhagynia (neki is, mindenki másnak is), amikor sikereket ér el. Egy jó alvástól és egy bőséges reggelitől felfrissülve valószínűleg elég bátor lesz ahhoz, hogy a következő napon is el tudjon indulni és a pult mögé tudjon állni.

Az eladási terület egy ambiciózus személy számára korlátlan lehetőségeket kínál, de létfontosságú, hogy csak kiváló termékeket értékesítsen. Meg kell győződnie arról, hogy a vásárlónak szívességet tesz, amikor neki valamit elad. Mivel az ember alapvetően (mélyen a hantázása alatt) etikus, nem hagyja magát sikerrel járni, ha úgy gondolja, hogy másokat átver. Az az eladó, aki másokat rászed, lehet, hogy képes lesz sok pénzt keresni, de soha nem fogja élvezni azt, ugyanis amíg nem őszinte, nem tud magas tónusra kerülni.

Az eladási osztály vezetője jól jár azzal, ha magas tónusú viszonteladókat és árusítókat választ. Sok eladható terméket gyártó vállalat amiatt az elterjedt hiedelem miatt vall kudarcot, mely szerint ha elég sok embert felveszel, akkor néhányuk jól fog dolgozni (ez a téveszme különöset a közvetlen értékesítés területén népszerű). Néhány alacsony tónusú dolgozó ezen módszer legtöbb előnyét semmissé tudja tenni, ugyanis az élőszóval történő reklámozás szabályai egy pocskondiázott termékre is vonatkoznak. Mary a bridzs-klubban azt mondja: Most vettem egy új Huss márkájú porszívót és imádom!

Ó, ne! kiált fel Phyllis, A szomszédom azt mesélte, hogy az unokatestvérének az egyik barátja az egyik ügynöküktől rendelt egyet és azóta sem kapta meg. Egyszerűen felvette az ötven dolláros előleget, a cég pedig azt állítja, hogy a rendelésnek nincs semmi nyoma, az ügynökük pedig már kilépett a cégtől.

Mivel az érzelmi tónus az, ami, ez a rossz hír gyorsabban elterjed, mint egy óvodában a bárányhimlő. Most már az egész bridzs-klub terjeszti tovább a történetet: Ne dőljetek be a Huss porszívót áruló ügynöknek. Mindegyikük szélhámos.

Mindenki elfelejti, hogy Mary boldog a gépével. Így láthatjuk, ahogy egy etikátlan ügynök a szervezetük dolgos embereinek szinte az egész munkáját tönkreteszi.

Az alacsony tónusúak előre megjósolható módon etikátlanok. Némelyikük tudatosan vezeti félre az ügyfeleket és a vállalatot, mások pedig egyszerűen nem képesek megismerni a saját terméküket, így hamis állításokat fogalmaznak meg (néha őszinte, de félresikerült lelkesedésből), öntudatlanul hazudnak, rossz méretet adnak el és rossz termékeket ajánlanak. Számtalan módon lehet ügyfeleket elveszíteni – és az alacsony tónusú eladó ezek közül az összeset ismeri.

Munka

Mielőtt a munkahelyet elhagyjuk, bizonyosodjunk meg afelől, hogy a munka szóról leszedtük az átkot. A népszerű véleménnyel ellentétben az ember nem a tétlenségben vagy a költekezésben találja meg a boldogságot. Egy magas tónusú személy a munkát lelkesítőnek találja. A sikeres gyáros az, aki élvezi, ha a vezetés akadályait leküzdheti. Egy zeneszerző a legnagyobb élvezetet a zeneszerzésben találja. A hegedűs minden más dolog előtt hegedülni szeret. Az aktív üzletember csak akkor megy le a skálán, ha folyamatosan megállítják, elterelik a figyelmét, vagy egy alacsony tónusú személy úgy próbál törődni vele (és így a boldogságának forrását megsemmisíteni), hogy azt mondja neki, hogy nem lenne szabad ilyen keményen dolgoznia.

Összegzés

Senki sem lehet egyszerre sikeres és alacsony tónusú. Ez a két kifejezés ellentmond egymásnak.

21. fejezet

Csoportok

Ha nem az északi sark jégsapkái közötti barlangba bújtál el, akkor nagyon nehezen tudod elkerülni, hogy arra kérjenek, hogy az egyik vagy másik csoporthoz csatlakozz, nekik adakozz, őket támogasd vagy hogy higgy bennük. Ma úgy tűnik, hogy több csoport, klub, szakszervezet, páholy, egyesület, szekta és társaság létezik, mint valaha – vagy lehet, hogy csak hangosabbak? Akárhogy is nézzük, csoportok a Michigenben található Mackinac Islandi Kőhajigáló és Kavicskacsáztató Klubtól kezdve a kaliforniai Jézus Nyomorékjai elnevezésű agresszív hittérítőkig léteznek.

Kevesünknek van olyan problémája, mint annak a gazdag agglegénynek, akiről mostanában hallottam. A pénzét nemes célra akarta hagyományozni, de képtelen volt közülük egyet magabiztosan kiválasztani. Az viszont érthető, hogy mi is dilemmába kerülünk, ha azt kell eldöntenünk, hogy mely csoport érdemli meg az időnket, a pénzünket és a befektetett energiánkat.

Egy olyan kultúrában élünk, amely szédítő sebességgel változik. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van azokra az útmutatókra, amelyek segítenek eldönteni, hogy a folyamatosan változó értékeink közül melyik egészséges és tisztességes, és melyek azok, amelyek az emberiség öngyilkosságához vezethetnek. Az elkoptatott közhelyekre és vad találgatásokra alapozott gondolkodás az emberi megértés kőkorszakához tartozik. Megbízható űrkorszakbeli mércére van szükségünk ahhoz, hogy mind a régi ügyeket, mind pedig az új mozgalmakat – már a felbukkanásuk időpontjában – fel tudjuk mérni.

Ezzel az ambiciózus gondolattal az elmémben egy olyan ötpontos (a tónusskálára alapuló) ellenőrzőlistát dolgoztam ki, amelynek a segítségével szinte az összes csoportot ki tudod értékelni (talán csak a szomszéd kávézó traccspartija lehet ez alól kivétel.)

  1. Mi a csoport célja?
  2. Hogyan kívánja a csoport ezt a célt elérni?
  3. Milyen a vezetősége?
  4. Milyenek a tényleges tevékenysége?
  5. A múltban mit vitt véghez?

Szándék

Noha egy adott csoport összes tagja nem lehet ugyanazon a tónusszinten, a csoport kinyilvánított (és ki nem nyilvánított) célja általában a skála valamely pontjára esik. Egy magas tónusú cél a túléléssel kapcsolatos. Ez lehet a pusztítás megállítása (ezt nem szabad a le-mindennel jellegű csoportokkal összekeverni), a megőrzés, a helyrehozás, a haladás, az oktatás vagy az, hogy érezzük jól magunkat. A magasabb tónusú célok a jövő hosszú távú jobbá tételével többet foglalkoznak, mint a múlt felelevenítésével vagy a jelen megőrzésével.

Területüket tekintve a csoportok célja nagyon változatos. Néhány klub csupán a tagok közös érdeklődési köre miatt vagy a tagok szórakoztatására, képességeinek fejlesztésére létezik (mint a bridzsklub, táncklub, stb.). Mások a családok nevelése vagy a romantikus kapcsolatok elősegítése céljából léteznek (szülő-tanár munkaközösségek, gyermek tanulócsoportok, a La Leche Liga – sőt még olyan szokatlan szexuális célzatú tevékenységeket folytató csoportok is léteznek, amelyeknek a leírásába itt a gyermekre tekintettel nem megyek bele). Más szervezetek a szakmák vagy az embercsoportok érdekeinek védelmére alakultak meg (egyletek, céhek, szakmai szövetségek, etnikai csoportok, feministák, homoszexuálisok jogaiért küzdők, jótékonyság, kormányzati részlegek, politikai pártok, civil szervezetek és még sok minden más). Néhány csoport azért egyesült, hogy az emberiség fennmaradását vagy fejlődését szolgálják (családtervezés, orvosi kutatás, stb.) Másokat a növények és állatok iránti érdeklődés fűz össze (természetvédők, állatkínzás ellen küzdők). Néhányan a bolygót próbálják összefogni, nehogy felrobbantsa magát (békecsoportok, környezetvédők, ENSZ). Mások az ismeretlent derítik fel vagy magyarázzák meg (UFO-klubok, asztrológia, lelki és szellemi csoportok). Végül itt találjuk azokat a csoportokat, amelyek az ember szellemi létének, valamint az univerzummal való kapcsolatának megértésére és jobbítására egyesültek (egyházak és vallásfilozófiák).

A legtágabb körű célokkal rendelkező magas tónusú csoport az ember és az egész univerzum túlélésében – mind anyagi, mind testi és szellemi értelemben – egyaránt érdekelt. Noha egy magas tónusú személy egy kavicskacsázó csoporthoz a móka kedvéért csatlakozhat, egy tágabb körű cél iránt érdeklődő csoporthoz is tartozni fog.

A csoport milyen módon kívánja a célját elérni?

Gyakran látjuk, hogy egy magas tónusú szándék alacsony tónusú megoldással párosul. Egy harcias csoport állíthatja azt, hogy megmenti a nemzetet, ha a megoldása az, hogy minden embert és minden épületet el kell pusztítani. Több száz olyan jótékonysági szervezet van, amelynek az a célja, hogy a szerencsétlenebb sorsúakat megsegítse, de a megoldásuk inkább a kiengesztelés (nem pedig a rehabilitáció). A segítség-ük hosszú távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.

Vezetés

Nagyon gyakran előfordul, hogy egy szervezet tevékenysége teljes mértékben egy bizonyos személy karizmájára vagy hatalmára épül. Ezért fontos meghatározni a vezető tónusszintjét, valamint azt, hogy a csoport a túlélés érdekében mennyi függ a vezetőtől. A kifacsarodott, etikátlan vezetés minden igyekezet jótékony hatását megsemmisíti, nem számít, hogy a célok és az ajánlott megoldások milyen magas tónusúak. Ha a vezetés jónak tűnik, de bizonytalan vagy, vizsgáld meg a következő két pontot.

Tényleges cselekedetek

Ez a kérdés leplezi le a szélhámosokat: Ahhoz képest, amit a csoportnak tennie kellene, mi az, amit ténylegesen megtesz? Egy szervezet a legmagasabb célok felé törhet, magas tónusú megoldásai és meggyőző vezetése lehet, de a tettei magas tónusúak?

Ez a kérdés segít felfedni Sanda Sándort, a simulékony 1,1-est, aki az Elbitangolt Bitangok Segélyezésére és Jobbítására Társaságot vezeti. Közelebbi vizsgálat során viszont azt vehetjük észre, hogy a bitangok még mindig elbitangoltak, de Sándor egy Ferrarit vezet és egy húszszobás villában lakik – miközben semmilyen más látható jövedelme nincs.

A célok elérése

A csoport a céljait úgy éri el, hogy közben kevesebb mindent pusztít el, mint amennyit felépít?

A korai szakszervezetek sokat tettek azért, hogy a gátlástalan iparmágnások és az áldozatukká vált munkások szerepét egyensúlyba hozzák. Ma viszont az inga gyakran (bár természetesen nem mindig) a másik irányba lendül ki, az eredmény pedig ebben az esetben is sok kárt okoz.

Tavaly az UAW (United Auto Workers, Autóipari Munkások Egyesülete) egy rosszul időzített sztrájkot robbantott ki, amely a gyengélkedő amerikai gazdaságot majdnem a padlóra küldte. A tagjaik számára egy tizenkétezer dolláros alapfizetést harcoltak ki, de néhány hónappal később két magasra tornyosuló problémájuk – az alkoholizmus és a kábítószer-élvezet – miatt esedeztek a vezetők segítségéért, ugyanis ez a két oka volt annak, hogy a munkások a gyárszalagok mellől elmaradoztak. Nem meglepő, hogy nagyszámú munkás süllyedt apátiába, amikor kevesebb munkáért egyre több és több fizetést kaptak. Senki gazdasági érzékét nem lehet fejleszteni, ha a fizetési csekkjén egyre nagyobb összeg szerepel, miközben a hozzájárulása ettől elmarad.

Az ideális csoport

Az ideális csoport mind szándékait, mind megoldásait, mind vezetőségét, mind cselekedeteit, mind eredményeit illetően magas tónusú.

A csoportokkal kapcsolatban nem fogok terjedelmes elemzésbe kezdeni, de talán a népszerűbbekről néhány megjegyzést téve megkönnyíthetem a számodra azt, hogy a fenti öt pontra alapuló saját értékítéleted kialakulását elősegítsem.

Jótékonyság

Sok egyetem, gyógyászati kutatóintézet, egyház és szervezet legalább egy kis részben a nyilvánosság jóindulatának támogatásától függ. Folyamatosan olyan kérésekkel bombáznak minket, hogy ilyen vagy olyan célokat támogassunk, így sokakat kényszerítenek vagy szégyenítenek a kiengesztelés szintjére. Egy nap felismertem, hogy ha az összes olyan szervezetet, amely a hozzájárulásomat kéri, csak szerény mértékben támogatom, hamarosan én magam is mások jóindulatára szorulok. Így most a fenti öt kényelmesen használható pontot használom, mielőtt bármelyik kérésre buzgón válaszolnék. (Kisebb módosításokkal, ha őket a megbízhatóságuk terén fel szeretnéd mérni, ezeket a pontokat személyekre is lehet alkalmazni.) Amikor egy szervezet nem rehabilitál, csak kiengesztel, nem támogatom őket.

Társadalmi csoportok

Ha szórakoztatóak és emelik a tónusodat, miért ne?

Kábítószer-rehabilitációs program

Ma már számos olyan, változatos eredményeket elérő csoport alakult, amelyek a kábítószerekkel történő visszaélések kezelését tűzték ki célul. Az amerikai kormányzat mostanában négy olyan kábítószer-kezelési programot támogatott, amelyeket egy későbbi jelentés teljes kudarc-ként könyvelt el. A jelentések szerint a terv azért vallott kudarcot, mert a vezetőik által ajánlott megoldás a teljes önmegtartóztatás volt, miközben a résztvevő fiatalok a kábítószer-használatot egyáltalán nem tekintették ártalmasnak. Mivel nem létezett egyetértés abban, hogy pontosan mi is a probléma és annak pontosan mi is lenne a megoldása, érthető, ha az eredmények kicsit ködösek voltak.

A másik véglet pedig a világ egyik legsikeresebb kábítószer-programja volt, amelyet néhány évvel ezelőtt az arizonai állami börtönben szerveztek meg. Ezt a Narconon nevezetű programot egy tizenkilenc éves herointörténettel rendelkező háromszoros visszaeső indította el. L. Ron Hubbard írásaira alapuló edzőgyakorlatokat, valamint az általa írt vallási és filozófiai anyagokat használva a program a kemény kábítószeresek több mint 80%-át meggyógyította. A csak testi vagy csak lelki alapokra épülő rehabilitációs törekvések ritkán értek el tíz-tizenöt százalékos gyógyulási aránynál jobbat.

Most már több büntetés-végrehajtási intézetben is használják (nem csak kábítószerfüggőkön, hanem más elítélteken is), és a Narconon, mivel az egyént mind a testi, mind a szellemi síkon kezeli, folyamatosan magabiztos, megfelelő irányultsággal rendelkező polgárokat hoz létre, akik a társadalomba magas tónusú célokkal térnek vissza. Mivel a csoportok kizárólag önkénteseket tartalmaztak, a céllal kapcsolatban az egyetértés nyilvánvalóan megvolt, az eredmény pedig a vezetőséget és a megoldás érvényességét igazolta.

Feminizmus

Életem legnagyobb részében a feminizmus támogatója voltam, még ha nem is hordoztam transzparenseket – leginkább azokban a pillanatokban, amikor egy koszos edényekkel teli mosogatóval nézek farkasszemet, vagy amikor egy amőba IQ-jával rendelkező fickó azt mondja nekem, hogy tudod, nő létedre elég okos vagy. Amikor viszont a feministák a nyilvános tombolásukba belekezdtek, be kell vallanom, hogy a legkevésbé sem voltam büszke a saját nememre.

A cél mindenképpen dicséretes, a nőknek elismertséget és azonos esélyeket kell biztosítani. Ezzel egy magas tónusú személy sem vitatkozik. Az 1,5-ös (hangoskodó, kegyetlen, zsarnoki és fenyegető) szószólók viszont gyakran érik el az mániás fázisnak azt a fokát, amikor már teljesen esélytelen velük értelmes eszmecserét folytatni. Ugyanúgy ellenzem a beteg gyűlölködő-k alacsony tónusát, mint azt a véleményt, hogy egy nőnek a báját és az eleganciáját kell feláldoznia azért, hogy ugyanannyi fizetést kapjon.

Miközben az említett feministák hangosan kiabáltak, egy kaliforniai hölgy egy olyan könyvet írt, amely egy másik mozgalmat indított el és amelyben egy sokkal nőiesebb vonalat hirdet, mely szerint a nő tehetetlen, a pókoktól sikítozik, betegesen függő és könnyekkel, duzzogással és nyafogással adja az ura tudtára, hogy ő nő.

Segítség!

A szivarozó és dühöngő feminista, valamint a bánat és a félelem között kétségbeesetten verdeső nő között léteznie kell egy megoldásnak. Ilyen létezik is, ez pedig a magas tónusú nő.

Manapság rengeteg magas tónusú férfi és nő áll az ügy mögött és dolgozik (sokkal kisebb zajt csapva azon), hogy az otthoni és a munkahelyi helyzeteket kiegyensúlyozza.

Mielőtt viszont a felmosóvödreinket végleg elhajíthatnánk, fel kellene hagynunk azzal, hogy ezért az egészért a férfiakat okoljuk. Végülis mi nők is kivettük a részünket az rászedésből, a részrehajlásból és az alacsony tónusú játszmákban részvételtől.

A keresetlen feminista kitörések időszaka is biztos szerzett nekünk néhány (kelletlenül megadott) engedményt, de most már minden nő maga is felelős azért, hogy azért, hogy a kívánságait tiszteletben tartsák, a lehető legetikusabb és legmagasabb tónusú legyen.

Addig is bízok abban, hogy a folyamatosan a düh szintjén lévők nem mennek túl messzire és nem rombolnak le mindent, ugyanis ha a csatazaj elül, egyszer-egyszer még mindig szívesen meg fogok sütni néhány tepsi sütit – cserébe azért a luxusért, hogy van néhány, az erősebb nemhez tartozó családtagom, akik megvívnak a sárkányaimmal, kicserélik a defektes kerekeimet és egy széles, izmos vállat biztosítanak nekem, amelyekre esetenként ráhajthatom a fejem.

Annyira ugyanis soha nem volt rossz a helyzet.

A homoszexuálisok jogai

Ha már a férfiak és a nők témájával foglalkozunk, a homályosabb területekkel is foglalkozhatunk. A homoszexuálisok jogaiért küzdő szervezetek úgy pattannak mostanában elő, mint a gombák egy tavaszi eső után. Úgy tűnik, hogy sokkal nyíltabban viselkednek, mint ahogy azt az 1,1-esektől általában megszokhattuk. Az erejüket természetesen a számukból nyerik, és az a tény, hogy most már nyíltan vállalják magukat, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a rejtett és pusztító szándékuk megszűnt. Vizsgáljuk meg a céljukat: megértést, elfogadást, szabadságot és jogokat akarnak. Ezek mindegyike szép és kellemes hangzású szó. Azt viszont észre kell vennünk, hogy nem azért kérnek segítséget, hogy az abnormalitásukat meggyógyíthassák (sőt valójában legrosszabbak közülük még azt sem vallják be, hogy a viselkedésük abnormális, azt próbálják elhitetni, hogy ez csak ízlésbeli különbség. Mint amikor például ti a borsót szeretitek, én pedig a karalábét).

A megoldásuk az, hogy a közvélemény a saját szintjükre lesüllyedve fogadja el őket, azaz nézze el a szabadosságukat és a perverziójukat (azt nem is említve, hogy milyen mértékben hajlamosak a nemi betegségeket terjeszteni). Nem azt javasolják, hogy a társadalomnak kellene segítenie nekik, hogy arra a szintre eljuthassanak, amelyen a férfi örül annak, hogy férfi, a nő pedig élvezi azt, hogy nőies (anélkül, hogy ezen lovagolnának).

A túlélés tudománya című könyvben L. Ron Hubbard a következőket mondja: …az ember viszonylag monogám, és nem segíti a túlélését, ha nincs egy jól elrendezett családi rendszere a gyermekek nemzésére és felnevelésére.

Egyszer hallottam néhány homoszexuális aktivistát, akik egy társasági összejövetelen voltak meghívott előadók. A mozgalmuk végeredménye – ahogy azt elmondták – mindenki számára a teljes szexuális felszabadulás lenne. A családszerkezet szerepének összezúzását (az ő szavuk, nem az enyém) javasolták. A sztereotip szerepek (uralkodó férfi, alávetett nő) ellenzésében valamennyire igazuk volt, de amikor megkérdezték tőlük, hogy a családot mi helyettesíthetné, csupán egy tétova kézmozdulatot tettek és csak annyit mondtak, hogy az majd valahogy ki fog alakulni.

A hallgatóság egyik tagja megkérdezte, hogy hogyan indokolják azt a tényt, hogy a legtöbb heteroszexuális a homoszexuális viselkedést visszataszítónak tartja. Az egyik aktivista azonnal válaszolt: Az emberek azért riadnak vissza a homoszexualitástól, mert félnek, hogy azt magukban is felfedezhetik. (Ez azt jelenti, hogy amikor undorítónak tartod, ahogy egy kutya szemetet eszik, akkor valójában te is szemetet szeretnél enni?) Ez egy csodálatos (és aljas) módszer volt arra, hogy mindenkinek, akinek a hormonjai rendjén működnek, az összes lehetséges tiltakozását elnémítsák.

Ahhoz, hogy egy ilyen csoport társadalmi értékét kielemezd, rá kell jönnöd, hogy nincs magas tónusú homoszexuális.

A nemzetiség, bőrszín, vallásos hiedelmek iránti tolerancia egy magas tónusú társadalom magától értetődő jellemzője. Az alacsonyabb szintű állapotok elfogadása viszont egy olyan apatikus hozzáállást jellemez, amely az állapotot visszafordíthatatlannak könyveli el. Az tény, hogy a homoszexuálisokat nem szabad zaklatni vagy nevetségessé tenni. Egy túlélési pályán lévő társadalomnak viszont fel kell ismernie, hogy mi az, ami ténylegesen aberráció, és meg kell keresnie a lehetőséget arra, hogy az azok alapjául szolgáló alacsony szintű érzelmekből az embereket felemelje.

Szakmák

A tónusskálát (és a fent említett öt pontot) teljes szakmákra ugyanúgy lehet alkalmazni, mint annak művelőire.

Az Amerikai Pszichológiai Szövetség elnöke mostanában javasolta a kábítószerek fejlesztését és világméretű használatát, hogy ennek segítségével akadályozzák meg a hatalmasok zsarnokoskodását a gyengébbek felett. Azt állította, hogy az emberi túlélés erkölcsi problémává vált, valamint hogy a biokémiai közbeavatkozás lehet a legjobb módszer arra, hogy Az emberekben rejlő állati, barbár és primitív késztetéseket … legyűrjük. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag a hagyományos, tudomány előtti módszerekkel tartsuk kordában az emberi kegyetlenséget és pusztítási hajlamot.

Reménykedjünk, hogy valamilyen konstruktív tevékenységet akart kiprovokálni, ugyanis ha ilyen agyzsibbasztó kijelentések jellemzik a pszichológia területének végső eredményeit, akkor ezt a szakmát a történelemkönyvekbe, a többi kevésbé sikeres primitív gyógymód (mint például az érvágás) mellé kellene elhelyezni.

Összegzés

Számos csoport van, amely bizonyos tónusú egyéneket vonz magához. Egy együttérző lehet, hogy egy szakszervezethez csatlakozik, és bár ezzel nemes szándékúnak mutatkozik, valójában rejtőzködik. A dühös és ellenséges személyek az elsők, akik tiltakozó megmozdulásokhoz csatlakoznak, ugyanis mindenféle küzdelemre könnyen kaphatók. Őket pedig sok félő követi, akiknek az ilyen csoportok lehetővé teszik, hogy úgy érezzék, élnek.

A szervezett erőszak mögött találjuk a ravasz 1,1-eseket és 1,2-eseket. Egy újságíró mostanában azt írta, hogy az egyetemi lázadásokról megtekintett néhány titkos filmfelvételt. A film feltárta, hogy a harcolók legvérszomjasabb kemény magja csendben visszahúzódott, amikor az erőszak ténylegesen kitört. Profi agitátorként nagyon ügyesen húzódtak vissza abból a forrongásból, amelyet ők szítottak fel, hogy így a letartóztatásokat és az érdeklődés középpontjába kerülést elkerülhessék.

A fő dolog, amire a csoportod kiválasztásában támaszkodnod kell, hogy az a céljai, a megoldásai, a vezetője, a tettei és a végterméke tekintetében a tónusskálán hova is esik.

Most, hogy mindezzel rendelkezel, képes leszel azokhoz a csoportokhoz csatlakozni, amelyek téged megérdemelnek.

22. fejezet

A tónusskála és a művészetek

Nekem valamiért tetszik ez a festmény, de az… Fúj! Soha nem bírtam a klasszikus zenét, nekem azok túl nyomasztóak. Lehet, hogy nem egy jó írás, de így is élveztem.

Akár tetszik a kreatív embereknek, akár nem, a legtöbben a művészetekre érzelmi alapon reagálnak, ugyanis a tónusskála és a művészetek között határozott összefüggés található. Az esztétikus alakzatoknak is megvan a maga skálája, a csicsás gagyik csillogásától a mestermű eleganciájáig. Ez a skála a tónusskálától függetlenül (azaz arra merőlegesen) mozoghat fel és le. Így találhatunk hihetetlenül nyomasztó mesterműveket, és viszont, láthatunk vidám, de esztétikailag nem igazán tökéletes munkákat is.

Amikor valaki azt mondja, hogy Tudom, hogy ennek jónak kellene lennie, de nekem nem igazán jön be, akkor a munka érzelmi tónusa ellen tiltakozik, a tónusától függően inkább valami szomorút, érzelgőset, félelmeteset, rejtélyeset, merészet vagy visszafogottat részesítene előnyben.

Csak a bánat sávjában több ezer dal található, amelyek színvonala a könnyen felejthető számoktól a klasszikus remekművekig tart. Az esztétikának erős tónusnövelő hatása van, ahogy azt onnan is tudhatod, hogy bizonyos könyvek, festmények vagy zenék lelkesedéssel és örömmel tölthetnek el.

A művésznek tényleg neurotikusnak kell lennie?

Annak a művésznek, aki élethűen szeretné magát kifejezni, az apátiától a lelkesedésig az összes tónust egyformán elfogulatlan nézőpontból kell szemlélnie. A saját, skálán elfoglalt helyzetének nem kell a kreatív képességeit befolyásolnia. A legtehetségesebb művészeink közül sokan alacsony tónusúak voltak. Egy művésznek viszont nem kell neurotikusnak lennie ahhoz, hogy kreatív legyen (ez egy olyan elképzelés, amely minden valóságalap nélkül terjedt el). Noha egy művész akkor is létrehozhat valamit, ha alacsonyan van, sokkal ügyesebbé válik és jobban ki tudja magát fejezni, ha a skálán feljebb megy, a rá jellemző vonásokat, a stílusát illetve a tehetségét ugyanis semmiképpen nem kell feláldoznia. Attól senki sem lesz rosszabb, ha magasabb tónusra kerül.

A jó költő könnyedén képes rá, hogy elég rettenetes verset írjon, amellyel az erős embereket is meg tudja ijeszteni, illetve elég boldog verset írjon ahhoz, hogy a zokogót is megnevettesse. Bármelyik ügyes zeneszerző tud akár olyan zenét írni, amely elég alattomos ahhoz, hogy a szadista csússzon-másszon örömében, akár olyat, amely elég nyílt ahhoz, hogy a legnagyobb lelkeket is megörvendeztesse. A művész az élettel és az univerzumokkal dolgozik. A kommunikáció minden szintjével elboldogul. Képes bármilyen realitást megteremteni. Képes növelni vagy gátolni az affinitást. – L. Ron Hubbard, A túlélés tudománya

A színpadon

A tónusskála ismerete mind a színésznek, mind a színdarabírónak, mind a rendezőnek hasznára válhat. Egy drámai bánatot bemutató színész sokkal könnyebben képes előadni, ha a 0,5-ös jellemzőit megérti, ezek közül pedig sokat szavak nélkül át lehet a közönségnek adni (mint a kifejezéseket, a pózokat, a mozgásokat és a kommunikációs késéseket). Egy bánatos személy lehorgasztja a fejét. Soha nem ad gyors vagy ingerült választ. Nagyokat sóhajtozik. Annyira magába temetkezik, hogy nehezére esik valaki vagy valami más iránt érdeklődést mutatnia.

Egy kezdő színész azt is gyakorolhatja, hogy néhány sort kiválasztva azokat a skála összes tónusán elmondja.

Az író

Számtalan író élt meg (sőt ért el sikereket) anélkül, hogy a tónusskálát formálisan megtanulta volna. A legjobbak közülük természetesen, amikor az emberi természetet pontosan megfigyelték és leírták, ösztönösen használták azt. Ha az emberekről írsz (akár valódiak, akár képzeletbeliek), a skála használatával a munkádat könnyebbé, a végeredményt pedig valósághűbbé teheted.

Ha minden politikai író és történész ismerné a tónusskálát, egyszerűen el tudná dönteni, hogy egy híres ember nagy államférfi vagy hétpróbás gazember volt.

Nemrégiben egy népszerű, de ellentmondásos személyről olvastam. Mivel elég befolyásos volt, szerettem volna megtudni a tónusát. Sajnos a szerző a műre annyira ráerőszakolta a saját érzelmeit, hogy a rágalmak és az alig leplezett kritikusság miatt nem tudtam eldönteni, hogy az illető 1,1-es vagy magas tónusú. A rejtetten ellenségesek gyakran teszik ezt, hogy egy magas tónusú személyt rossz hírbe keverjenek. Amikor a cikk végére írtam, a szerzőjéről többet tudtam meg, mint a témájáról.

Néha csodálatból (vagy a szerkesztő utasításai hatására) egy író a művének alanyát hamisan magas tónussal ruházhatja fel. Ha viszont elég közvetlen idézetet tartalmaz, akkor a szerzőt figyelmen kívül lehet hagyni és a személyt pontosan ki lehet értékelni.

Szerepben maradni

Valószínűleg azóta, hogy az első ősember a jeleit a barlang falaira karcolta, próbálják az írótanoncokat rábírni, hogy a kitalált alakjaik ne essenek ki a szerepükből, noha azt ritkán mondják el nekik, hogy ezt pontosan hogyan is kellene megtenni. Most viszont ezt a rosszul meghatározott kifejezést a tónusskála használatával lehet a legjobban elmagyarázni.

Amikor egy kitalált személy krónikus tónusát meghatározod, az érzelem fenntartásával folyamatosan szerepben tarthatod, amíg a cselekmény egy olyan helyzethez nem ér, amely a tónus emelkedését vagy csökkenését igazolja. Időközben pedig megjósolhatod a reakcióit, azaz ha például fenyegető helyzetbe kerül, bátor lesz, megmakacsolja magát, elgyávul, vagy annyira alacsonyan van, hogy már semmilyen veszélynek nincs tudatában? Becsületes lesz, amikor kísértéssel találkozik? A jelenléte fellelkesíti vagy elcsüggeszti a többieket?

A falusi részeget nemtörődömnek vagy kötekedőnek mutathatod be, ha éppen a szesz hatása alatt van, amikor viszont józan, a komor és tépelődő apátiába kell őt helyezni.

A dühös prostituált (mint a Barbara Streisand által A bagoly és a cicababa [The Owl and the Pussycat] című filmben megformált) ugyanazokkal az 1,5-ös jellemzőkkel rendelkezik, mint a kegyetlen hadvezér. A szereplő lehet gazdag, szegény, émelyítően intellektuális, végsőkig ostoba, prűd, erkölcsös, erkölcstelen vagy teljesen közönséges. Lehet elegáns vagy slampos. Lehet egy indián törzs tagja vagy egy New York-i koktélparti résztvevője. Ha viszont a tónus egységes marad, akkor a kezdő kozmopolita ugyanolyan könnyen fel tudja ismerni, mint a megkeseredett vidéki háziasszony (mondván, Ismerek valakit, aki pont így viselkedik).

Néhány híres szereplő

Amikor emberek (legyenek valódiak vagy képzeletbeliek) tónusskálán elfoglalt helyének meghatározását gyakoroljuk, egy élvezetes módszer az, ha a könyvekben, cikkekben, filmekben vagy színdarabokban található személyeket vizsgáljuk meg. Bemelegítésül nézzünk meg közülük néhányat.

A Kincses sziget hírhedt simulékony kalóza, Long John Silver határozottan 1.1-es volt, amelyet a mosolygós álarc mögé rejtett aljas tervei támasztanak alá.

Hamlet úgy tűnik, hogy a skálán folyamatosan mozog, de amikor a híres lenni vagy nem lenni monológját előadja, a bánat döntésképtelenségében találjuk. A nagybátyja (a király) az ördögien sötét machinációival, amelyek a körülötte lévők halálát okozta, az elnyomó 1,1-eseket példázza.

Jacqueline Susann The Love Machine (A szerelemgép) című művében Robin Stone személyében egy nem együttérzőt ír le.

A George Bernard Shaw a Pygmalion című művében szintén egy nem együttérző személyt, Henry Higginst mutatja be. A veszekedős és szókimondó Liza Dolittle főleg ellenséges volt, némely esetben pedig a düh szintjére illeszkedett be. Higgins érzéketlensége abban is megmutatkozott, hogy nem tudta felismerni vagy elfogadni Liza érzéseit, bár néha az 1,1-esek hízelgő bölcsességét használta vagy dührohamot kapott. Miután eleget tartózkodtak egymás társaságában, Shaw (teljesen hihetően) a kapcsolatukat tónusát a középpontba, 1,5-re állítja be. Liza ma is felkapja a fejét minden kis kihívásra, sőt, néha ok nélkül is. … Olykor tombol, sérteget, gúnyolódik … [Mészöly Dezső fordítása – a fordító]

Thomas Berger Kis nagy ember című regényében néhány tömör mondatban egy 1,1-es ápolónőt vázol fel: … merev, túlzottan kíváncsi és gyanakvó … egyike azoknak az embereknek, akiket az erkölcsössége úgy vezet, mint ahogy az alkoholistát a részegsége… és egészen addig elment, hogy néhány rosszindulatú megjegyzést szúrt közbe … Egy érzékenyebb személyiség a mormogásomat illő rosszallásnak tekintette volna, de Mrs. Burr immúnis volt az ilyen finomságokra..

A Keresztapá-ban Mario Puzot a szervezett bűnözés tónusán (az 1,1-től 1,5-ig terjedő tartományban) találjuk. A keresztapa maga, aki gyakran ellenszenvesen, bár néha dühösen viselkedett, az idő legnagyobb részében 1,1-ként cselekedett. Komoly emberek vagyunk. Nem kell biztosítékokat adnunk., de ezalatt a tettetett barátságosság alatt ott van az a tudás, hogy bárkit, aki az utasítás végrehajtásával kudarcot vall, egyszerűen elpusztítanak. A családja felé mutatott szeretet dacára a cselekedetei őket mind a rendőrség, mind a rivális utcai bandák folyamatos fenyegetéseinek tette ki. Ezentúl az 1,1-es eltúlzott egóját is megtaláljuk, ahogy teljes tisztelet-et követel a beosztottjaitól, valamint egyfolytában a becsület-ét bizonygatja, miközben rendszeresen zsarol, megtéveszt és elárul másokat.

Kurt Vonnegut az Ötös számú vágóhíd-ban a mókás, sajnálnivaló, antihős Bill Pilgrim személyében brilliánsan vázolja elénk az apátiát.

Az érzelem erőssége

Az írók kitűnően (valamint életszerűbb helyzeteket teremtve) vehetik hasznát annak, ha a szereplőik tónusának erőteljességét változtatgatják. Néhány szereplőre nagyobb hangsúly kerül, miközben mások a háttérben maradnak – nem befolyásolják jelentősen a történetet – pontosan ahogy az a mindennapi életünkben is megtörténik.

Találkozhatunk lenyűgöző és szerethető 1,1-essel – egy elbűvölő, kisfiús szoknyabolonddal, akinek mindent meg lehet bocsátani, bár természetesen ettől még megbízhatatlan, hűtlen és etikátlan. Néhány tréfája kicsit erősebb az átlagosnál, az ígéreteit nem tartja be, a munkában pedig egyáltalán nem kitartó. Az összes 1,1-es jellemvonással rendelkezik, de a megnyerő modora miatt társadalmilag elfogadható (amíg nincs túlzottan szükséged arra, hogy rá támaszkodhass). Ez az 1,1 könnyed és elviselhető oldala. Másrészt viszont a csúcsra járatott 1,1-essel is összefuthatunk, aki annyira mélyen elkötelezte magát a pusztítás mellett, hogy csupán könnyeket és csalódottságot okoz, amerre jár. Kettejük között a különbség csupán az érzelem erősségében mutatkozik meg.

Más esetben az egyik apátiás személy gyakorlatilag láthatatlanná válhat, míg másikuk a sarokban ülve, szótlanul is súlyos és fullasztóan reménytelen légkörrel tudja a szobát megtölteni.

Realizmus és romantika

Számos éve bombáznak a kreativitás realizmus-nak nevezett ékkövével. Ezen iskola nézőpontja szerint az élet egy rakás szemét. Amikor bemutatják az igazságot, akkor ez alatt azt értik, hogy alkoholizmust, csalárdságot, kábítószer-függőséget, prostitúciót, bűnözést, züllöttséget, gyilkosságot, boldogtalanságot, bánatot és mindenféle szellemi lealjasodást ábrázolnak. Az őszinte realizmus a kertben található rózsát ugyanúgy bemutatná, mint a sikátorok mocskát.

Általában mindig van a közelben valaki, aki egy bizonyos tónusú írást értékelni fog. Viszont egy írónak sem árt meg, ha észreveszi a sebezhetetlen hősök népszerűségét. Sherlock Holmes, James Bond, Tarzan, Superman mindegyikük olyan hős, aki csukott szemmel, csípőből tüzelve sem véti el a célját. Jó érzés hinni az emberfelettiben, és nem számít, hogy mennyire sanyarú a sorsunk, az emberek soha nem fáradnak bele a sebezhetetlenség eme helyettesítőjébe.

A magas tónusú írásoknak sem kell, hogy minden perce boldog legyen. Erich Segal Szerelmi történet-e a magas tónusú történet kitűnő példája, amely egy olyan fiatal párról szól, akik egy kölcsönösen ellenséges szinten találkoztak, majd egymásba szeretnek, és egy bájosan évődő, de egymást nagyon mélyen szerető szintre jutnak fel. A bánat (amely a könyv utolsó ötödében jelenik meg) hűen tükrözi azt a viselkedést, ahogy a magas tónusúak ilyen helyzetben viselkednek. A könyv kritikusai két táborra oszlottak, vagy mellette, vagy ellene voltak, de senki sem volt iránta közömbös. Segal mesterien játszik az érzelmekkel, ez a tíz-zsebkendős könyv pedig mind a magas, mind az alacsony tónusúakat megérinti. A kritikusok háborújában viszont egy 1,2-es nem együttérző adta le az első lövést, aki nem engedhette, hogy megkövesedett szívének húrjain bárki is játszhasson, így azzal támadt vissza, hogy ezt a könyvet megvetően romantiká-nak csúfolta. Aki pedig akkor nevet, amikor mindenki más sír, valószínűleg a hallgatóság 1,1-ese.

Ha Mr. Segal alaposan megvizsgálta volna, hogy a könyvét ki támadja a leghevesebben, akkor valószínűleg azt találta volna, hogy mindegyikük 1,1-es vagy 1,2-es, ők ugyanis a dicséretüket azoknak az alacsony tónusú műveknek tartogatják, amely az emberi faj lezülléséhez és pusztulásához a leginkább hozzájárulnak.

A fordulópont

A legtöbb kitalált történet, hogy érdekesebb legyen és hogy a megtervezett végkifejletet elérje, legalább egy nagyobb fordulóponttal kell, hogy rendelkezzen. A szegény utcagyerek jót tesz. A megrögzött bűnöző úgy dönt, hogy jó útra tér. A csalfa férj rájön, hogy mégis szereti a feleségét.

Az emberek tényleg hoznak olyan döntéseket, amelyek megváltoztatják az életüket, de az írók erre az eszközre az összes többinél jobban támaszkodnak. Amikor valaki nagyobb méretű bánatot, veszteséget vagy félreértést tapasztal meg (vagy okoz, vagy lesz szemtanúja), valószínűleg olyan döntéseket fog hozni, amelyek megváltoztatják az életét. Viszont ez a választás mindig alacsony tónusú lesz.

Amikor valaki alacsony szintre esik, lehetetlenné válik a számára, hogy magas tónusú döntést hozzon, vagy hogy elhatározza, hogy magas tónusú személlyé válik. Egy alacsony tónusú helyzetben bármely döntés egy, a körülmények megismétlődését gátló célzatú, alacsony tónusú döntés lesz.

Az élet ilyen rendkívül nyomasztó pillanataiban dönt úgy egy személy, hogy az embertársai iránt kisebb affinitást érez (Soha nem fogok már senkit sem szeretni), kevésbé ért velük egyet (Senkiben sem lehet megbízni), kevesebbet kommunikál (Soha nem fogsz azon kapni, hogy kinyitom a számat). Ezek azok a pillanatok, amelyekben úgy döntünk, hogy kilépünk az iskolából, elhagyjuk a várost, leisszuk magunkat, soha nem bízunk meg egy nőben sem, nem hiszünk senkinek, soha nem mondjuk el az igazságot vagy senkinek sem fogunk segíteni.

Tegyük fel, hogy egy kegyetlen, nem együttérző gyilkos rálő egy rendőrre, és helyette egy kislányt sebesít meg. A lelkiismerete azonnal elkezdi furdalni, a lányt és a családját pedig ajándékokkal és pénzzel akarja kiengesztelni. A társadalom most már megjavult embernek fogja elkönyvelni, de a szerzőnek fel kell ismernie, hogy ez a személy a kiengesztelés szintjén található, és hogy a viselkedése a többi összetevőjének is ezzel összhangban kell állnia, azaz még mindig etikátlan, gyenge és hasznavehetetlen.

Ha azt szeretnéd, hogy a szereplőd jó útra térjen, a körülményeket úgy kell megtervezni, hogy azok őt magasabb tónusra emeljék. Egy Kaliforniában tartott előadásom után egy fiatal drámaíró jött oda hozzám, és kérdezte: Én csak nemrég ismertem meg a tónusskálát. Egy új új darabot írok, amelyet majdnem teljesen befejeztem, és most jöttem rá, hogy a hősnőm egy bánatos személy. A darabot nem úgy akarom befejezni, hogy a nő ezen a szinten marad, de ha a tónusát teljesen megváltoztatom, akkor majdnem minden jelenetet újra kell írnom. Létezik valamilyen hihető megoldás, amelynek a segítségével a tónusát még a darab vége előtt megemelhetem?

Igen, válaszoltam, Jeleníts meg egy sikereket és nem kudarcokat tartalmazó fordulópontot. Hagyd, hogy valami olyannal érjen el sikereket, amellyel megpróbálkozik, például hagyja ott azt, aki őt visszafogja és elnyomva tartja. Egy összeomlott személyt már egy kisebb siker, mint például egy sütemény elkészítése vagy egy bedöglött autó beindítása is borzasztóan fel tud dobni. Emellett azt is ajánlottam, hogy a tónusokon keresztül vigye fel a szereplőjét, miközben egyes tónusokat jobban kiemel, mint másokat. Elkezdhet mások iránt érdeklődést mutatni, majd egyre bátrabbá válva hajlandó lesz bármivel megküzdeni, ami az útjába áll. Hagyd, hogy sikereket érjen el, és olyan magas szintre viheted, amilyenre csak szeretnéd.

Ez úgy tűnt, hogy megoldotta a gondjait, mert felvillanyozódva azt válaszolta: Igen, ezt meg tudom tenni. Húhh!Hat hónapnyi újraírástól kíméltél meg.

Felismerések

Amikor egy olyan ellenszenves és dühös szereplőt mutatsz be, aki egy hatalmas veszteség hatására felismeri, hogy meg kell javulnia, akkor emlékezned kell arra, hogy a döntését a bánat szintjén hozta (Jobb, ha valaki más leszek, mert már túl fájdalmas vagyok.) Ha arra érzel késztetést, hogy a közmondásos arany szívvel ruházod fel, akkor arra is emlékezz, hogy ez inkább a 0,8-as vagy 0,9-es pépessé puhult szív.

Ha azt szeretnéd, hogy a szereplőd felismerje, hogy gyáva vagy rosszindulatú volt, és magas tónusú hőst szeretnél belőle kovácsolni, olyan tapasztalatokat kell a számára kitalálni, amelyek még ezelőtt a felismerések előtt magas tónusra emelik. Az emberek az alacsony tónusok egyikén sem képesek a saját magukkal kapcsolatos igazságot felismerni. A skála legalján ezek a nagyszerű felismerések hajlamosak puszta vágyálmok lenni. Egy alacsony tónusú személynek, ha fel szeretne emelkedni, a dühön kell keresztülmennie, és általában ez szokott lenni a fordulópont is. Ebben az esetben a korábban gyáva azt fogja mondani, hogy Elegem van a folyamatos nyafogásból. Nem akarok többé mások lábtörlője lenni. Mostantól kemény leszek. Amint képes lesz dühössé válni, magasabbra kerülhet. A düh az, amit a személynek egy erőpróba, egy szemtől szembeni konfrontáció során ki kell mutatnia. Miközben valakit magas tónusra szeretnél emelni, ne próbáld meg a dühöt kikerülni, mert az nem lehetséges.

Néha igaz történeteket olvashatunk olyan emberekről, akik életük legsötétebb pillanatai után felébredtek. Ennek a jelenségnek két magyarázata lehetséges.

Ilyesmi megtörténhet egy magas tónusú személlyel, aki egy veszteség elszenvedése után az élményeivel gazdagodva, magasabb tónusra kerül vissza.

Egy konzervatív férfi egyszer majdnem belehalt egy autóbalesetbe. Gyógyulása közben annyira gyengének és tehetetlennek érezte magát, hogy az öngyilkosságot fontolgatta. Valamennyire viszont sikerült az ép elméje foszlányaihoz ragaszkodnia, amikor pedig fokozatosan visszanyerte az erejét, a tónusa is visszatért. Ma már magasabb tónusú, mint valaha. Ha egy csinos lánnyal találkozik, megpuszilja. Amikor felkel, és látja, hogy süt a nap, akkor azt már egy gyönyörű napnak könyveli el. Sokkal kevesebb gátlással rendelkezik, és sokkal vidámabban él, a jelmondata pedig az, hogy rájöttem, milyen jó is élni.

A legtöbb általunk hallott áttörés viszont nem több annál, hogy a személy egy filozofikus apátiába süllyed. A döntő tényező az, hogy hatékonyabb lesz-e, vagy pedig a fűszálakkal kapcsolatban fog egy köldökbámuló filozófiát kifejleszteni?

Létezik egy érdekes és állandóan ismétlődő jelenség, amelyet gyakran észre szoktam venni. Amikor valaki a mindenség misztikus, okkult vagy szimbolikus értelmezése felé fordul, akkor ez biztosan jelzi azt, hogy az valamely életcélja darabokra zúzódott. Szótlanul egy olyan békés apátiába merült, amelyben mindent csillagok, számok, vagy szimbólumok magyaráznak meg – amelyek mindegyike előre elrendeltetett és amelyekre egyáltalán nincs befolyása.

A művész környezete

A magas szintű kreativitás az alacsony tónusú kritika jelenlétében nem képes megélni. A művésznek a munkakörnyezetét, a közeli barátait, a mestereit és a bírálóit figyelmesen kell megválogatnia.

Minél sikeresebb egy művész, annál több alacsony tónusú személyt vonz magához. Szükség esetén akár vasvillával is, de szabadulj meg tőlük. Egy kreatív személynek felszabadult elmére és békés környezetre van szüksége. Ha az álmaidat egy alacsony tónusú személlyel osztod meg, akkor ő azokat össze fogja zúzni. Nézz körül, és sok olyan barátot találsz, aki olyan soha meg nem írt történetekkel vagy soha el nem énekelt dalokkal rendelkezik, amelyeket azért nem hozott nyilvánosságra, mert egy 2,0 alattival volt kapcsolatban, és emiatt túl korán feladta.

A kritikusok

Jobb egy darabig láthatatlanul pironkodni, mint egy rossz személyt megkérni arra, hogy a munkánkat bírálja. A kreatív indíttatás gyakran túl törékeny, és a kezdő művészt könnyen elbátortalaníthatja, ha a még csak csírájában létező művét apró ízekre szedik szét. Ennek még a tapasztalt írók is áldozatául eshetnek.

Egy jól ismert szerző egyszer a befejezetlen kéziratát megmutatta egy barátjának. A barátja pár bírálatot fogalmazott meg, a szerző pedig majdnem egy éven át hagyta porosodni a darabot. Miután eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy a könyvét befejezze, hatalmas sikert ért el vele.

Az általad választott kritikus lehet, hogy már rengeteget publikált, erősen leértékel, és viselheti egy hangzatos intézet szakértői pecsétjét. De ha művészként életben szeretnél maradni, az első dolog, amit megnézel rajta, a tónusskálán elfoglalt helye kell, hogy legyen. Noha lehet, hogy a témakört jól ismeri, a tónusa a megjegyzésein keresztül fog sütni. Ha ez alacsony, a célja az lesz, hogy megállítson. 2,0 alatt nem létezik olyan, hogy konstruktív kritika.

Az elmúlt néhány évben számos fajta írásoktatóval találkoztam.

Az elsőéves franciaórán ez egy unalom típusú volt, akinek az irodalomkritikája csupán annyiból állt, hogy a nyelvtant és a mondatszerkezeteket kijavította. Nem bátorította, de el sem bizonytalanította az osztály potenciális tehetségeit, így ártalmatlan volt.

A fogalmazás óra ellenséges előadója szeretett egy filozófiai kérdést kiválasztani, azt az osztály elé tárni és élvezni a így kialakult szenvedélyes vitát. Noha rengeteg érdekfeszítő szellemi csatát vívtunk, az írási készségünket nem tudtuk fejleszteni.

A következő professzor, akivel összefutottam, maga volt az együttérzés, aki a művészek törékenységével kapcsolatban annyira megértő volt, hogy soha nem kritizált és egy építő jellegű megjegyzést sem tett a tanításához. Még csak feladatokat sem osztott ki. Az osztálya minden kötöttségtől mentes volt – még segítséget sem lehetett kapni.

A legnyomasztóbb oktató egy 1,2-es volt, aki a hallgatói önbizalmának aláaknázására specializálta magát. Amikor egy művel kapcsolatban valaki tanácsot kért tőle, kurtán csak annyit felelt: Ha a hasonlatok művészetét kívánod elsajátítani, akkor olvass Georgia Portly Lament-et. Gyakran hivatkozott homályos írásokra, amellyel arra célzott, hogy ha ezeket nem ismerjük, reménytelenül el vagyunk veszve. Mivel durva általánosításokkal kritizált, a hallgatóit a műveikkel kapcsolatban elbátortalanította és elégedetlenné tette, ugyanis nem tudták pontosan, hogy hogyan is fejlődjenek tovább.

Végül egy magas tónusú oktatót is találtam (tényleg létezik néhány ilyen is), a különbségek pedig figyelemre méltóak voltak. Mivel a hallgatóit nem kívánta megbántani vagy elbátortalanítani, minden lehetséges alkalommal megdicsérte őket. Másrészt pedig az elkötelezettsége (és a területen szerzett tapasztalata) képessé tette, hogy szükség esetén bírálatokat mondjon. A legfőbb különbség az volt, hogy precízen megfogalmazott kritikákat adott, és nem csak általánosságokat mondott.

Ezt az egyik egyetemi művészetprofesszor barátomnak is megemlítettem, aki áradozva köszönte meg. Míg noha nagyon is tudatában volt a hallgatói gyengéinek, amíg a precízen megfogalmazott kifejezést meg nem említettem, soha nem volt képes teljesen rájönni arra, hogy hogyan kritizáljon másokat.

Ez a fajta bírálat nem sértő (csak azoknak, akik az alacsony tónusuk miatt a hiúságukat szeretnék legyezgetni), ugyanis a művész pontosan meg fogja tudni, hogy hogyan tegye jobbá a művét, azaz megtanul valamit. Érdekes módon egy visszautasító levél pontosan ezért, az általánosítás miatt bátortalanítja el az írót, ugyanis halvány elképzelése sincs arról, hogy a történetét miért nem fogadták el. Amikor az író a tényleges okot megismeri, (nem számít, hogy az mennyire borzalmas), akkor azzal könnyebb szembenéznie, mint az alacsony tónusú képzelődéseivel, és talán képes a művét helyrehozni. Úgy értesültem, hogy néhány kiadó most már egy ellenőrzőlistát használ visszautasító levélként, és biztos vagyok abban, hogy ez segít rajtuk.

Összegzés

A művészeti ágad, a környezetedet, a tanáraidat és a kritikusaidat mind a tónusuk alapján válaszd meg. Nagyjából annyi szükséged van az alacsony tónusú segítségre, mint a váltólázra.

Rengeteg érv szól amellett, hogy egy művész magas tónusú legyen, de amellett, hogy alacsonyan legyen, egy sem. Ron Hubbard róluk ír akkor, amikor megemlíti, hogy Az ilyen személyek … a művészek, akik illetlenségükkel és közönségességükkel lerombolják a faj szokásait, és így lerombolják a fajt is. – A túlélés tudománya

Másrészt viszont a magas tónusú művészek a földkerekség leghatalmasabbjai, ugyanis az esztétika a leggyorsabb módja annak, hogy számos személyt magas tónusra emeljünk.

23. fejezet

Tónusillesztés segítségével hogyan kezelhetjük az embereket

Hogyan tudsz egy rosszkedvű eladót fellelkesíteni? Mit kell tenni azzal az 1,1-essel, aki megpróbál elpusztítani? Hogyan tudod az ellenséges újságírót rávenni, hogy hagyjon fel az ellened folytatott támadással? Hogyan lehet a közömbös ügyfelet vásárlásra késztetni? Hogyan vidítsd fel a barátodat? Mi a teendő, amikor valaki dühös lesz rád?

Tehát hogyan kell kezelni az alacsony tónusú embereket? (A magas tónusúakat nem kezelni kell, hanem élvezni őket.)

Ha csak a dolgodat szeretnéd elvégezni és nem akarsz nagytatarozást, akkor próbáld meg a tónusillesztést.

Mi a tónusillesztés?

A tónusillesztés azt jelenti, hogy a tónusodat tudatosan a többi személy tónusához igazítod. Ezt úgy végezzük, hogy ugyanarra a tónusra vagy az eggyel fölöttire megyünk.

Amikor valakivel tónust illesztesz, akkor jobban fog kedvelni és ha a skálán általában magasabban helyezkedik el, akkor visszaemelheted. Ha folyamatosan lent van, akkor lehet, hogy feljebb tudod emelni, de ez csak ideiglenes. Ebben az esetben a személy feléd függőséget alakíthat ki – olyan valaki vagy, aki megérti és megemeli őt. Ha nem szeretnél egyfolytában egy nagy rakás stoppossal utazni, meg kell tanulnod, hogy őket hogyan tudod tartósan magas szintre hozni ahhoz, hogy ezentúl képesek legyenek a saját életüket irányítani. A hozzánk közelállókkal természetesen ezt akarjuk tenni, így a tónusemelés többi módszerét a következő fejezetben tárgyaljuk. Viszont valahogy azokkal is hatékonyan el kell boldogulnunk, akikkel a mindennapok során csak egy rövid időre találkozunk.

A tónus megtalálása

Ha nem vagy biztos abban, hogy valaki a skálán hol található, egy gyors társalgási ellenőrzéssel kitalálhatod, hogy miről szeret beszélni és miről szeret hallani. Ezért először magas tónusú kreatív gondolatokkal érdemes kezdeni. Ha nincs válasz, akkor egy kicsit beszélgethetsz az időjárásról, dühösen vagy ellenségesen beszélhetsz valamiről, bedobhatsz valami pletykát, megemlíthetsz valami retteneteset, szólhatsz egy szegény szerencsétlen lélekről, beszélhetsz arról, hogy a dolgok már nem olyanok, mint voltak, vagy mondhatsz valamit mindezek reménytelenségéről.

Ahogy lefelé haladsz, a személy a saját tónusszintjén tett megjegyzésekre reagálni fog. Valójában ritkán van szükség ennyi beszédre, ugyanis az általa használt első szavakkal már jelezni fogja a tónusát.

Ezzel a teszttel hamar kitalálhatod, hogy valakinek mi is az igazi tónusa. Amint egy keveset a saját tónusán beszélsz az illetővel, hamarosan úgy fog dönteni, hogy te egy nagyon megértő személy vagy, és meg fog kedvelni. Ha a skálán könnyedén mozog, akkor egy szinttel feljebb mehetsz és ő követni fog. A beszélgetés során egyszerre egy tónussal magasabbra mozogva a felhozhatod a skálán. Néhányan viszont annyira merevek és annyira nem képesek megmozdulni, hogy az általános tónusuknál egy szintnél magasabbra sem képesek eljutni, de szerencsére nem ez a jellemző.

Ebben a fejezetben a különböző érzelmi szinteken történő tónusillesztésre, valamint pár esetben a tónusemelésre adunk meg néhány példát.

Apátia

Ha valaki olyat próbálsz meg elérni, aki apatikusan fekszik az ágyban (beteg vagy valamilyen megrázkódtatást élt át), akkor azt fogod találni, hogy a szóbeli kommunikáció nem működik. A gondolatok, sőt még valamennyire maga a fizikai univerzum sem valóságos a számára. Ahhoz, hogy ezen az állapoton keresztülvidd, fizikai kommunikációt kell használnod. Érintsd meg a vállát vagy vedd a kezedbe a kezét. A kezednek jobban tudatában lesz, mint bárminek, amit csak mondani tudnál neki. Egy kicsivel később, ha az érintésedre jól reagál és élettel telibben viselkedik, a figyelmét a szobában található különböző tárgyakra tereld. Megemlítheted a falon található képet, a virággal teli vázát, vagy ráveheted, hogy érezze a takaró anyagának mintázatát. Bármi, amit azért teszel, hogy a körülötte található környezetnek jobban a tudatában legyen, segítheti abban, hogy egy kicsit magasabb tónusra kerüljön. Semmilyen elképzelést vagy gondolatot ne próbálj meg vele kommunikálni vele, csak érd el, hogy a saját ottlétének a tudatában legyen.

A mozgásra képes apátiás személyt gyakran nehéz elérni (különösen ha azt állítja, hogy minden rendben van). A két korábban említett módszer – a kézkapcsolat és a környezetben található tárgyak észrevétele és megérintése – ebben az esetben is hasznos. Ezt a hamis nyugalmat általában azzal töröm meg, hogy azokat az összetört álmait beszélem meg vele, amelyek őt apátiába sodorták. Ha így próbálsz meg hozzá eljutni, könnyekre is számíthatsz, ugyanis a bánatot tartja így távol. Miután ettől megszabadul, képes lesz magasabbra jutni.

Ismertem valakit, aki egy lányt azzal rázott fel az apátiából, hogy a bármikor bekövetkező halálesetekről beszélt vele. Ez számára annyira valóságos volt, hogy erre már válaszolt. Amikor egy kis reményt nyújtott neki, a lány a fogadkozás szintjére jutott és azt kérdezte, hogy Mit tehetek? Hamarosan zokogni kezdett. A környezetében érdekes módon ez többeket feldúlt, mert szerintük az ismerősöm felzaklatta a lányt, pedig pont ellenkezőleg, felhozta arra a szintre, amelyen már a saját állapotával kezdett el foglalkozni. Egy kicsivel később pedig már tényleg elég magasra jutott ahhoz, hogy valamilyen konstruktív tevékenységet folytasson.

Bánat

A bánatosakkal szemben a legtöbben általában ösztönösen kiengesztelőek vagy együttérzőek lesznek. Amikor valaki meghal, a gyászoló családnak általában virágokat küldünk vagy süteményt sütünk. Ezek természetes gesztusok és a bánatos személyek számára ezek a cselekedetek valóságosak. Semmilyen magasabb tónusra nem reagálnak jól. (Azt viszont ne mondjuk nekik, hogy majd minden jóra fordul, ugyanis ez apátiába taszíthatja őket.)

Egy alkoholisták számára fenntartott, két pszichológus által működtetett klinika jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy ez a tónus hogyan is viselkedik. A terápia részeként a pszichológus a páciensekkel rendszeres csoportos beszélgetéseket tartott. Az egyik napon egy korábbi alkoholista megjegyezte, hogy Nagy kár, hogy manapság már nem lehet ebben a világban igaz barátokat találni.

Valaki más erre úgy reagált apatikusan, hogy értelmetlen és reménytelen lenne akárcsak keresni is egyet. A többiek csatlakoztak ehhez a beszélgetéshez. Néhányuk azt mondta, hogy lehet igaz barátokat találni, de a legtöbbjük egyetértett abban, hogy ilyen nem létezik. A pszichológus azt javasolta, hogy egyezzenek meg, mit értenek az igaz barát meghatározás alatt.

Egy kis vita után a csoport a következő meghatározásban egyezett ki: Igaz barát az, aki a rajta lévő ruhát is neked adná. Ebben az esetben azt látjuk, hogy az apátiában és a bánatos személyeknek az egyetlen valóságos barát a tónusskála következő szintjén található, ez pedig a kiengesztelő.

Ahhoz, hogy az alagsor alagsorban találhatókkal tónust tudj illeszteni, a beszélgetésnek az alagsorig le kell jutnia. Ahhoz, hogy egy bánatos személyt magasabbra hozz, addig kell rá együttérzés ömlesztened, amíg elege nem lesz belőle: Ó te szegény. Nem tudom, hogy ezt hogy vagy képes kibírni. Hihetetlenül sok szerencsétlenség ért. El sem tudom képzelni, hogy vagy képes ennyi mindent elviselni. Csodálom, hogy még képes vagy ezt tovább csinálni. Kis szerencsével úgy dönthet, hogy nagyon megértő vagy, hamarosan pedig azt fogja mondani, hogy Ó, ez az egész nem is annyira szörnyű. Végül arra a szintre kellene őt eljuttatnod, amelyen már képes konstruktív segítséget kapni.

Természetesen nem kell mindig ilyen messzire elmenni (ilyen vastagon áradozni), de arra nagyon figyelni kell, hogy nem szabad neki arról beszélni, hogy nincs oka bánatosnak lenni. Ez nem fog működni, csak arra fog következtetni, hogy nem érted meg őt igazán.

Kiengesztelés

Amikor Blakely Mr. és Mrs. Porter lakásában vendégeskedett, amikor a szobájában véletlenül összetört egy széket. Mély bocsánatkérések mellett arra kérte a vendéglátóit, hogy a javítás számláit küldjék el neki. Ó nem, erősködött a ház asszonya, az a szék már eleve meg volt repedve, már régen meg kellett volna javítanunk.

Ezt nem hiszem el, csak azt akarja, hogy jobban érezzem magam. Kérem, küldje el nekem a számlát.

Mrs. Porter soha nem küldte el a számlát, így Blakely egy csekket postázott neki, azért könyörögve, hogy írja be neki a javítás pontos költségét. A nő végül megtette, de emiatt bűntudatot érzett.

Amikor két kiengesztelő találkozik, igencsak idegesítő zsákutcába kerülnek. Még ha az igazságérzetedet bántja is, a kiengesztelőket úgy a legjobb kezelni, hogy az felajánlását elfogadod és azt áradozva megköszönöd, különben nagyon szomorú lesz. Magasabb tónusra az együttérzőhöz hasonlóan, a következő szakaszban leírtak szerint lehet őt hozni.

Együttérzés

Valamelyik nap egy tartósan együttérző nővel beszélgettem. Egy kábítószer-rehabilitációs programhoz csatlakozott, ugyanis nagyon sajnálta a kábítószer-élvezőket. Sem a megfelelő képzettséggel, sem a megfelelő képességekkel nem rendelkezett ahhoz, hogy bármelyiküknek valódi segítséget nyújthasson (valójában azt is tudtam, hogy ha a szándékait követni tudja, hamarosan a bánatban fetrengett volna). Így a félelem szintjén kezdtem el vele beszélni, a lehetséges következményekre figyelmeztettem. Elég felkészült-e ahhoz, hogy ezt vagy azt a problémát kezelje? Jobb, ha óvatos leszel… Nagy megkönnyebbülésemre kijelentette: Tudod, attól félek, hogy nem igazán állok még erre készen.

Ezek után a kérdéses csoport irányítóinak hibáit kezdtük el megtárgyalni. Végül azt az ellenséges elhatározást hozta meg, hogy több képzésben részesül, így csatlakozva igazán tehet valamit. Ez jelentősen magasabb tónusú hozzáállás, mint vakon egy olyan szituációba beleugrani, amelyben csak veszíteni lehet.

Félelem

Egy 1,0-sat úgy lehet elérni, hogy az összes rettenetes dolgot megtárgyaljuk vele, ami miatt csak aggódni lehet. Ha egy szinttel feljebb szeretnéd emelni, olyan burkolt módszereket ajánlj neki, amelyekkel az általa fenyegetőnek ítélt dolgokat kezelni tudja. Ha például attól fél, hogy a házát kirabolják, olyan riasztókról, álcázott csapdákról és rejtett fegyverekről beszélgess vele, amelyeket egy betörő ellen felhasználhat.

Az 1,1-es

Ha azt akarod, hogy kedveljen, illeszd hozzá a tónusodat. Hízelegj neki. Végülis a te kedvedért tartja az előadást. Miért nem élvezed és tudatod ezt vele?

A magas tónusúak szinte mindig dühösek lesznek az 1,1-es közelében (különösen ha valamit el szeretnének végeztetni). Lehet, hogy csak annyit akarsz, hogy hagyjon békén. Ha egy kicsit is mozog a skálán, úgy fogja érezni, hogy biztonságos magasabb tónusra kerülni és hajlandó lesz visszatámadni. Ha viszont tartósan 1,1-es, azért fog visszavonulni, mert féli és tiszteli a dühös embereket.

George az egyik üzleti partnerétől folyamatosan rosszindulatú és alattomos támadásokat volt kénytelen elviselni. Egyik nap, amikor már teljesen elege volt azokból az aljas próbálkozásokból, amelyekkel ki akarták készíteni, George szembeszállt az ellenfelével: Miért nem ölsz meg egyszerűen, így legalább túl leszünk rajta?

Az 1,1-es nevetett és tagadta a vádakat, de abbahagyta a támadást, sőt George egy bizonyos alacsony szintű egyetértésre jutott az illetővel, amikor helyesen jelezte az 1,1-es valódi szándékait.

Nincs együttérzés

Mivel ez a tónus is része az 1,1-es sávnak, dühvel ezt is nagyon jól lehet kezelni. Egy közvetlen támadás helyett a dühöt viszont valaki másra is megpróbálhatod átirányítani.

Az egyik barátom (aki általában magas tónusú) nagyon utálta az egyik üzleti partnerét. Abban az elfojtott hallgatásba ragadt le, amely az 1,2-esekre annyira jellemző. Az ő oldalára állva dühösen kezdtem el beszélni az ellenség-éről. Ez valamennyire életre keltette, így folytattam. Hamarosan a másik fájdalmas kivégzését taglaltuk, egymás után találtuk ki a kegyetlen és véres bosszút. Néhány percen belül megunta a hagyományos elképzeléseket és a terveink egyre ördögibbek és abszurdan viccesek lettek. A barátom torka szakadtából nevetett, amikor végül azt mondta: Ó, a pokolba vele. Sokkal fontosabb teendőim is vannak.

Düh

Egy dühös személlyel soha nem fogsz összejönni, ha megnyugtatni és lecsillapítani akarod. Ha haragszik rád, akkor illesztheted a tónusodat. Ez azt jelenti, hogy vesd be magad és rendezz jelenetet. Ezért imádni fog. Emlékezz, hogy az a személy, akit a veterán hadvezér a leginkább csodál, a vetélytársa – az ellenséges sereg harcokban edződött tábornoka.

Az egyik barátnőm éveken át meghunyászkodott az 1,5-ös férje előtt. Egyik nap a férje kirohant ellene, ő pedig visszakiabált. Kitört a perpatvar, és házasságuk tizenkét évének első nagyobb veszekedése során hevesen kirohantak egymás ellen. Amikor kimerültek, hitetlenkedve néztek egymásra és mind a ketten nevetésben törtek ki.

Vannak olyan pillanatok, amikor a rád irányított dühöt úgy kell kikapcsolnod, hogy azt valaki másra irányítod át. Sok évvel ezelőtt az ingatlanüzletben dolgoztam, az egyik ügyfelem a dühtől fröcsögve hívott fel. Eladtam neki egy ingatlant, de az ügynököm elfelejtette a végleges papírokat elvinni neki. Mivel az ügynököt sokadjára sem tudta elérni, az ügyfél a haragját rám zúdította. Öt percen át hagytam átkozódni. Amikor befejezte, azt mondtam: Nem hibáztatom azért, mert haragszik rám. Utána fogok nézni, hogy mi is történt, és higgye el, mindent elintézek. Huszonnégy órán belül felhívom.

Mielőtt a napnak vége lett, én magam is jelenetet rendeztem, megtaláltam a késlekedés okát és gondját viseltem a küldeménynek. Amikor a következő nap reggelén visszahívtam, a papírok már úton voltak. Az ellenségesség vidámabbik felével válaszolt, majd feljebb ment a skálán. Tudja, ez tetszett nekem – mondta – valaki, aki ahelyett, hogy velem veszekedne, cselekszik.

Ez a tónusillesztés üzleti szempontból is jövedelmezőnek bizonyult. Annyira csodálta azt, ahogy ezt a problémát kezeltem, hogy a következő fél évben három új vásárlónak ajánlott engem.

Ellenségesség

Henry, egy vállalat igazgatója, az unalmat sikeresen használta arra, hogy egy ellenséges személyt kikapcsoljon. Egy riporter hívta fel Henryt, és azt mondta: A vállalata ügyében nyomozok és egy cikket szeretnék önről írni. Mi a válasza a cégét érő vádakra?

Ó, már megint arról van szó?

Henry viselkedése lényegtelenként söpörte félre a provokatív kérdést. A hangjában szinte hallani lehetett az ásítást, ahogy nyájasan a vállalata mindennapi és említésre sem méltó tevékenységéről fecsegett. A riporter hamarosan elunta magát. Nos, hívni fogom, amint több kérdés az eszembe jut.

Nyugodtan, bármikor megkereshet.

A beszélgetés annyira visszafogottan ért véget, hogy a riporter soha nem írta meg a cikkét.

Az ellenségesség kezelésének még egy módja az, ha a tónust illesztjük, de célpontját valami másra irányítjuk. Egyszer egy mogorva vízvezeték-szerelő jött hozzám a szennyvízlefolyót kicserélni. Megkérdeztem, hogy az újat hajlandó lenne-e az osztott mosogató másik oldalára tenni. Ő erre amiatt morgott, hogy ez túl sok munka és vesződség lenne. Felismerve, hogy nem lenne hasznos, ha az ellenségességét rám irányítaná, azt válaszoltam: Rendben, értem, hogy mire gondol.

Később megjegyeztem: Tudja, ezek az építők tiszta idióták. A lefolyót erre az oldalra tették, de a vízcsapot a másikra. A konyhaszekrény pedig itt van… nyilvánvaló, hogy ezt egy olyan félkegyelmű szerelte be, aki a konyhába csak enni tette be a lábát.

Ő pedig boldogan, hogy egy előre elkészített ellenfelet kaphatott, elkezdett az ostoba építők-re kifakadni. Annyira felhúzta magát, hogy felhívta az épület tulajdonosát, panaszkodott egy sort a hígagyú vízvezeték-szerelőkről, majd engedélyt szerzett arra, hogy a lefolyót a mosogató másik fele alá tehesse.

Egy 2,0-ssal szemtől szemben is megküzdhetsz. Egyszer egy fogadáson egy ellenséges ügyvéddel találkoztam össze. Egy kis vidám társalgással próbálkoztam nála, de ő keserű és durva volt – folyamatosan ellentmondott, vitatkozott és félbeszakított – így felhagytam a finomkodással és úgy döntöttem, hogy beszállok a játékába.

Maga szereti a küzdelmet, ugye?

Hova gondol? Én egy békés ember vagyok.

Ezt ne próbálja meg beadni nekem. Nem bír egy vitának ellenállni.

Ez nevetséges!

Nem, ez nem az. Senkinek nem hagy semmit sem végigmondani anélkül, hogy ne ellenkezne.

Dehogynem!

Látja? Még ezzel is vitába száll. Nem tudok semmit sem mondani anélkül, hogy ne ellenkezne.

Hé!Teljesen rosszul ítél meg. Én barátságos vagyok, nem veszekedő fajta.

Ne vicceljen!Halálra unná magát, ha nem veszekedhetne valakivel.

Ez még így ment egy darabig (a közelünkben található alacsony tónusúak nagy megrökönyödésére), de az illető a szóváltás hatására teljesen feléledt és fellelkesült. Később, vidámabban és mosolyogva azt mondta: Tudja, magával tényleg nagyszerűen ki lehet jönni.

Ez így igaz.

Majd mind a ketten felnevettünk, ahogy azt mondta: Hé!Megegyeztünk valamiben!

Az eladó

Egy jó eladó ösztönösen használja a tónusskálát. Egy potenciális vásárló, amikor a termékeddel kapcsolatban először szóba elegyedsz vele, gyakran apatikus (végülis egész eddig jól megvolt nélküle, így minek lenne rá szüksége?) Amikor viszont a tónusához hozzáilleszkedsz és a skálán az érdeklődésig vagy a lelkesedésig felviszed, jó esélyed lesz az üzletre.

A legtöbb eladó azt a technikát használja, hogy megkeresi azt a témát, amely a vásárlóját érdekli. Lehet, hogy a termékkel kapcsolatban alacsony tónusú, de borzalmasan érdekli a trópusi halak tartása, így a neonhalai egészsége felől érdeklődsz. Miközben róluk beszél, sokkal lelkesebb lesz. Miután pedig magas tónusra került, mellékesen megkérdezed, hogy hány vagon bigyót is szeretne pontosan.

Ha eladásvezető vagy, akkor már tudod, hogy semmi halálosabb nincs, mint az eladó apátiájának alattomos fertőzése. Tegyük fel, hogy a város régóta sztrájkol, a gazdaság ingatag, mindenki óvatos és várakozó álláspontra helyezkedett, a megrendelés pedig kevés. Hogyan emeld meg a moráljukat? Ha egy eladói értekezletet hívsz össze, akkor ne lufiként felpumpált üres lelkesedéssel próbáld meg a fiúkat letámadni. A gondolataik és a megjegyzéseik nem fogják eltűrni a nyomdafestéket. Inkább illessz tónust.

Egy rakás kedveszegett ember tónusát azzal lehet megemelni, hogy alaposan nyugtázzuk azt, hogy milyen nagy is a baj. Hát (sóhaj) ez nem semmi hónap volt. Az üdvhadseregnél álltam sorba ma az ebédért, és éppen a General Motors vezérigazgatójával kellett beszélgetnem …

Múlt héten a fészerben tartott összes limlomunkat eladtuk. Tíz dollárt kaptunk érte, ami pontosan kétszerese a múlt havi jutalékunknak. Ezt azzal ünnepeltük meg, hogy elmentünk a McDonaldsba.

Vedd az összes mohón sóvárgott panaszukat, majd az orbitális túlzás méretéig nagyítsd őket fel. A szenvedés szereti a társaságot (és a tónusillesztés pontosan erről szól), és amint valaki tényleg megérti, hogy a dolgok igencsak durvák, azt az érzelmet el tudják engedni. Hamarosan nevetni fognak és magasabb tónusra kerülnek. Amikor ez megtörténik, előadhatod az új reklámkampányt és egy szebb jövőt kezdhetsz el előttük lefesteni.

Kényszeres tónusillesztés

A tudatos tónusillesztés az, amire a hangsúlyt fektetni szeretném, ugyanis ezt öntudatlanul rendszeresen szoktuk csinálni – és ez az, ami kiüt minket. Természetes, hogy másokkal kommunikálni próbálunk. Így addig megyünk az illeszkedéssel lefelé, amíg valamilyen egyetértésre nem tudunk jutni. A baj az, hogy nem ismerjük fel, mit is teszünk, így mi magunk is alacsony tónusra csúszunk.

Ha valakit csodálunk (vagy valamilyen szempontból felsőbbrendűnek tartjuk), akkor még inkább rosszul járhatunk (ha ő alacsony tónusú), ugyanis a képességeit alacsony tónusú viselkedés átadására fogja fordítani. Egy zseniális mérnököt a nagyszerű és vadonatúj elképzelésünkkel látogatunk meg. Egy szuperszonikus, számítógépesített, feljavított, beépített roquefort sajttal rendelkező egérfogót szeretnénk készíttetni. Nagy lelkesen áradozunk róla, de ő nem hajlandó reagálni. Az egyetértését keresve folyamatosan egyre alacsonyabb tónusra kerülünk. Végül (mert ugye ez az ő szakterülete, nem?) elismerjük, hogy manapság már nehéz valami új dologgal kijönni, senki nem fog vagyonokat keresni, a jövedelemadós fiúk pedig úgyis hamar el fognak kapni. Azzal távozunk, hogy egy ilyen ostoba álomnak hogyan voltunk képesek bedőlni, és visszamegyünk képregényeket olvasni.

A sikeres tónusillesztéshez stabilan magas tónusúnak kell maradnunk. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az alacsonyabb tónusokhoz a magas tónusú nézőpont elvesztése nélkül igazodjunk. Ez a különbség a tudatos és az öntudatlan tónusillesztés között – az, hogy a magas tónusú nézőpontot nem fogod elveszíteni.

Hogyan támad az alacsony tónusú személy

Ahhoz, hogy a tónusokat sikeresen tudjuk kezelni, tudnunk kell, hogy az alacsony tónusú személy a támadás három formáját fogja használni: 1) gondolatot, 2) érzelmet és 3) erőfeszítést.

Egy apátiás személy a gondolatokat használva arról akar minket meggyőzni, hogy minden reménytelen, mi mindannyian kudarcot vallunk, nem egy tisztességes munkát nem tudunk megtartani, az életünket elpazaroljuk, és hogyan is szerethetne minket bárki is?

Az apátiás érzelmei, ha az erősségüket feltekerik, már csak azzal a padlóra tud minket küldeni, hogy magát az érzelmet kisugározza ránk. Úgy tud mellettünk ülni, hogy már a jelenlététől azt érezzük, hogy se magának, se senki és semmi másnak nincs semmi reménye. A világ elkárhozott. A légkört egy szó nélkül is olyan áthatóan sötét kétségbeesésbe borítja, hogy annak már a belélegzésétől is összeomlunk.

Az apátia erőfeszítései is pusztítóak. Ha valaki a túléléssel kapcsolatos dolgokat apatikusan kezeli, akkor az hatással van ránk. Ha a feleséged sértegeti a főnököd, összetöri az autódat, hagyja, hogy rendetlenné váljon a lakás, nem eteti meg és öltözteti fel a gyerekeidet, akkor padlóra kerülsz (vagy a válóterembe). Ha egy dolgozód elhagyja az utasításaidat, tönkreteszi a jóhíredet vagy összetöri a gépeidet, a túlélésed fenyegeti, innen pedig az apátia sincs messze – hacsak ki nem rúgod őt.

Ha nem tudod kezelni

Ha egy alacsony tónusú személlyel hosszú ideig nem tudsz kijönni, és már kezd az idegeidre menni, akkor szakítsd meg vele a kapcsolatot. Miért legyél hős? Senki sem fog érte csodálni. Nevess, és a világ veled nevet, sírj, és egy együttérzőt fogsz magadhoz vonzani, akinek csak az a célja, hogy gondodat viselje.

A tónusillesztés csak az alkalmi ismerősökkel kapcsolatban működik, máskülönben túl nagy megterhelést jelent. Ahhoz, hogy a hozzánk közelállókat is megtanuljuk kezelni, nézzük meg, hogy a tónust hogyan kell tartósan megemelni.

24. fejezet

A tónus emelése

Lehet, hogy már elgondolkoztál azon, hogy miért is esik le az emberek tónusa, sőt, ami még fontosabb, hogy egyáltalán mit is lehetne ezzel kapcsolatban tenni.

A következő szakaszok az alacsony tónus okait és ezeknek néhány helyrehozatali módját tárgyalnak meg.

Öt fő oka van annak, hogy egy személy – ideiglenesen vagy maradandóan – alacsonyabb tónusra kerül.

  1. A jelenlegi környezete (annak tónusa és erőssége)
  2. Az általános háttere
  3. A genetikai korlátai
  4. A jelenlegi tevékenységei
  5. A múltbeli fájdalmas tapasztalatok és az öntudatlanság pillanatai.

A jelen környezet

A zavaros és boldogtalan környék zaklatott egyéneket hoz létre. Senkit nem lehet épelméjűvé büntetni, verni, kábítószerezni sokkolni vagy utasítani, de egy alacsony tónusú területről el tudod távolítani és így magasabb tónusra hozhatod. A környezet alatt pedig az embereket, a helyszíneket és az általános egészségi színvonalat értjük.

A környezet részét képezi a személy házastársa, családja, barátai, munkahelye és szomszédsága is. Nem számít, hogy valaki alapvetően milyen magas tónusú is, ha elmebetegekkel kerül kapcsolatba, végül a tónusa is leesik, arra az időtartamra mindenképpen, amíg az alacsony tónusú ismerősei közelében tartózkodik. Egy 3,0-s egy rejtetten ellenséges környezetben a düh szintjére, vagy akár 1,1-re is lesüllyedhet. Az 1,1-es egy magas tónusú környezetben akár a düh szintjéig is felemelkedhet. A házasságban, ahogy azt korábban már megemlítettük, az emberek hajlamosak a társuk érzelmi szintjéhez idomulni, amikor is az alacsonyabb tónusú valamelyest feljebb emelkedik, a magas tónusú pedig jelentősen lentebb süllyed.

Amikor egy személy olyan környezetbe kerül, amelyben nem talál barátokra vagy nem jut szeretethez, nem beszélnek hozzá vagy senki nem ért egyet a gondolataival, alacsonyabb tónusszintre kerül. A barátság, a kommunikáció és a megegyezés az emberek számára létfontosságú.

Ha valaki lepusztult lakásban vagy környéken él, alacsonyabb tónusra esik le. A tiszta, világos, fényes, és rendezett környék valamennyire mindenki tónusát megemeli (persze mindez attól is függ, hogy valakit mennyire lehet feljebb emelni).

A személy testi állapota is része a környezetnek. A megfelelő pihenés, a tápláló ételek, a testmozgás és a jó egészség mind a magas tónus szükséges feltételeinek számítanak. Ha valaki három óra alvással és kávéval próbál meg ébren maradni, sokkal kevésbé stabilnak fogja magát érezni, valamint a kisebb problémák hatására is élesen leeshet a tónusa. Ha testi betegségektől szenved, akkor egy orvos meglátogatásától és a megfelelő kezeléstől magasabb tónusra kerülhet. Egy új szemüveg csodákat tehet azért, hogy a világgal kapcsolatos kommunikációja helyreálljon. A test szükségleteinek figyelmen kívül hagyása alacsony tónusra vall.

A kábító- és serkentőszereknek (beleértve az alkoholt is) szintén tónuscsökkentő hatása van. A hallucinogén szerek ezt lassan és gyorsan is elérhetik. Láttam olyan LSD-használókat, akik hónapokra vagy évekre mély pszichotikus apátiába eshetnek. Még az ártalmatlan-nak tartott marihuána is – különösen hosszas használat után – csökkenti a tónust. A személy krónikus letargiába zuhanhat, emlékezetkiesés és koncentrációhiány léphet fel nála.

Három irodai lány az ebédidejében mindig marihuánát szívott. Amikor megkérdezték tőlük, hogy ezt miért teszik, az egyik lány így válaszolt: Két-három szálat elszívink, és jól érezzük magunkat. Nem törődünk azzal, hogy talán ezen a héten dolgozunk itt utoljára. Nem törődünk azzal, hogy a munka elviselhetetlen. Így ki tudjuk bírni. Amikor visszamegyünk, akkor egy idő után elmúlik a hatása, és újra ki kell mennünk. De egy kicsit megint szívunk és megint jobban érezzük magunkat.

Ez természetesen az apátiás beszéd, és ez az oka annak, hogy miért olyan nehéz valakit a füvezésről lebeszélni. Egy olyan érzelmi szinten van, amely a veszélyre közömbös válaszokat követel.

A marihuána veszélyességét viszont jelenleg nem ismerik el széles körben, ugyanis kevesen rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel ennek a kábítószernek az érzelmi viselkedésre gyakorolt alattomos és pusztító hatását mérni lehet. Amint viszont a tónusskálát megérted, senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy egy befüvezett a skálán magasan található. A kábítószeres eufória csupán a 4,0 ragyogásának és melegségének halovány mása.

Én személy szerint a test leromlott állapotának enyhítése, vagy a helyrehozatalt célzó orvosi kezelések érdekében felírt szerek kivételével minden kémiai mankó segítségét elítélem. A jobb közérzet elérésének a tónus emelése a megfelelő mód. Ez a legjobb kábítószer az összes közül – a mellékhatásai pedig csodálatosak.

Háttér

A személy családjának, oktatásának és általános hátterének környezete erősen befolyásolja a az életének további alakulását. Lehet, hogy alacsony tónusra nyomják le, lemásolhatja a körülötte található tónusokat, vagy alacsony tónusú elképzelések alapján nevelhetik.

Ha egy gyermeket minden alkalommal, amikor kijön a sodrából vagy őszintén megmondja, hogy mit gondol, megbüntetik vagy elnyomják, akkor 1,1-re vagy az alá esik és ott maradhat. Egy személy egy elviselhetetlen főnök, szülő, idősebb testvér tanár hatására is alacsony tónusra kerülhet. Ha a kommunikációját kikényszerítik (Beszélj!) vagy elnyomják (Ne mondd ezt!), ha nézőpontokat erőltetnek rá (Most meghallgatod, amit mondok!) vagy a saját gondolatait leértékelik (Nem tudod, mit beszélsz!), ha a természetes barátságosságát akadályozzák (Ne játssz Alice-szal!) vagy kényszerítik (Menj oda és csókold meg a h!) – ezek a dolgok mind csökkentik a tónusát.

A szülők szinte automatikusan megtanítják a gyermeküknek a társadalmi tónust, azaz hogy legyen udvarias, kedves, jó és nagylelkű. Ezzel a jógyerek viselkedéssel semmi gond nincs, ha a környezet többi része képes magas tónust biztosítani. Egy mindent beborító alacsony tónusú légkörben viszont egy olyan hasznavehetetlen személyt hoznak létre, aki 1,5 alatt fog maradni. Egy homoszexuálisokat húsz éve kezelő orvos azt mondta, hogy a legtöbb szülő a gyermeküket a többi fiúval folytatott erőszakos és durva játékok miatt kritizálta. Sőt azt is állította, hogy egy olyan homoszexuálist sem ismert, aki nyílt kommunikációt elősegítő családban nőtt fel.

Az anyák azzal is emelhetik a gyermekük tónusát, ha kevesebb időt töltenek azzal, hogy gondjukat viselik és hogy a veszélyekre figyelmeztetik őt. Jobb, ha hagyják, hogy a gyermekük azt egyen, amit akar, akkor aludjanak, amikor készen állnak rá, sőt még a lábukat is összevizezhessék. A kicsik így egészségesebbek és boldogabbak lesznek.

Az a személy, akinek fiatalkorában alacsony tónusú viselkedést tanítanak, néha csupán a tónusskála megismerésével is fejlődést érhet el. Egyszer egy rövid ideig egy olyan ember üzleti tanácsadója voltam, akinek a cége a pénzügyi összeomlás határán állt. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb gond a saját, együttérzés szintjén található érzelméből származik. Noha a vállalata a túlélésért küszködött, még mindig rengeteg alacsony tónusú nemtermelőt foglalkoztatott, ugyanis az apja azt mondta, hogy kedvesnek kell lennie azokhoz, akiknek nála rosszabbul megy a sora. Én a skála használatára kezdtem el tanítani, hogy ennek segítségével a dolgozói közül az őt támogatókat és az őt hátráltatókat képes legyen felismerni. Abban a pillanatban, amikor felismerte, hogy a saját együttérzése miatt éri kár a dolgozóit, a családját és a vállalatát, elkezdett a magasabb tónusok felé haladni. Mivel a legtöbb dolgozója az eladás területén tevékenykedett, a fizetség szerkezetét úgy módosította, hogy mindenkinek alacsony mértékű fix fizetést, de hihetetlenül magas jutalékokat adott. Ez a termelőket hamar elválasztotta az ingyenélőktől, ugyanis az alacsony tónusúak nem tudtak eleget keresni ahhoz, hogy megéljenek, miközben a magas tónusúak több pénzt kerestek, mint valaha. A természetes kiválogatódás beindult, a piócák elvándoroltak, a helyüket pedig magasabb tónusú emberekkel tudta feltölteni.

Az alacsony tónusú oktatási rendszerek és tanárok szintén részét képezik annak a háttérnek, amely a személy életbe vetett hitét összezúzhatja. Az, hogy a tanulónak vég nélkül összefüggéstelen adatokat kell bemagolnia, a kényszer, hogy a tárgyat az érdeklődés kiépülése nélkül tanulja, hogy alacsony tónusú és zavaros tankönyveket kell használnia, hogy nem abszolút pontozási rendszert használnak osztályozáskor, hanem a legjobb tanulóhoz viszonyítják a többiek eredményét, hogy gyakorlati bemutató nélkül túl sok elméletet oktatnak, csupán néhány azok közül a káros gyakorlatok közül, amelyeket ma az iskolákban folytatnak. Egy személy annyira alacsony tónusra kerül, amennyire a problémáit nem képes megoldani, így amikor az oktatás a tanulónak nem képes azt a képességet és önbizalmat átadni, amely segítségével az élet problémáit meg tudja oldani, tulajdonképpen az alacsony tónusú életvitelt alapozzák meg.

A háttérről beszélve meg kell említenünk, hogy a személy hajlamos a környezete tónusát átvenni. Ha egy olyan lepusztult helyről származik, ahol a túlélésért vérre menő harc folyik, egy durva, 1,2-es vagy 1,5-ös viselkedést fejleszthet ki, amelyet a természetes tónusa felett egész életében viselhet.

Genetikai korlátok

Egy személy azért is lehet alacsony tónusú, mert egy bizonyos nemzetiség tagjaként születik meg, mert túl alacsony, kancsal, túl nagy az orra vagy valamilyen más módon testileg elviselhetetlennek tartja magát. Mindenki alacsonyabb tónusra esik, ha úgy gondolja, hogy a testi hiányosságai miatt másoktól nem fog szeretethez vagy barátsághoz jutni. Magas tónusúak között emiatt nem éri hátrányos megkülönböztetés és ő is fel tud jönni, feltéve ha a saját, ezzel kapcsolatos elképzeléseitől meg tud szabadulni.

Tevékenységek

Az is jelentősen befolyásolja az személy érzelmi tónusát, hogy a személy mivel tölti az idejét. Ha tétlen, céltalan és tanácstalan, a tónusa lesüllyed. Az, aki agyonüti valamivel az időt, eközben egy kicsit magát is elpusztítja.

A bűncselekmények és az embertársai rovására elkövetett cselekedetek a személyt tartósan alacsony tónuson tartják. Noha esetenként magasabbra juthat, semmi nem képes őt tartósan helyrehozni (természetesen amíg az ilyen tevékenységgel fel nem hagy). Egy olyan prostituált, aki új megélhetés után néz, magasabb tónusú lesz. Az üzletember, aki átveri az ügyfeleit vagy kihasználja a dolgozóit, nem lesz magasabb tónusú, nem számít, hogy mennyi milliót harácsol össze.

Sok tevékenység anélkül káros, hogy illegális lenne. Ha egy személy folyamatosan a többieket bírálja és velük szemben folyamatosan rosszindulatú, akkor alacsonyabb szinten fog maradni. Ha egy férfi valaki más feleségével lelép, nem lesz képes a tónusán emelni. Ha valaki a barátain élősködik vagy máshogy használja ki őket, tartósan legalulra helyezi magát.

Senki sem ragaszkodhat egy alacsony tónusú tevékenységhez úgy, hogy közben elvárja, hogy a skálán emelkedni fog. Ez már meghatározás szerint is lehetetlen, ugyanis a magas tónusú emberek nem keverednek alacsony tónusú tevékenységbe.

Ahhoz, hogy valaki figyelmét egy alacsony tónusú csábításról eltereljük, az érdeklődését másfelé kell fordítani. Ez lehet sport, hobbi, vagy egy új képesség elsajátítása. Minden, ami a kíváncsiságát és érdeklődését felkelti (és más kárára nem válik) lehetőséget nyújt a tónus emelésére. Ha rosszkedvűen ücsörög, felélénkül, ha valamilyen fizikai munkát végezhet – lemoshatja az autót, kitakaríthatja a szobát, játszhat valamilyen labdajátékot, vagy elmehet a levélszobába bélyegeket rendezgetni. Rövid távon maga a tevékenység az, ami számít. Még többet fejlődik, ha egy területen valamilyen új képességet fejleszt ki, például megtanulja megszerelni az autót, megtanul süteményt sütni, gépírni vagy egy hangszeren játszani. Az legjobban pedig akkor jár, amikor egy hosszútávú cél megvalósításába kezd bele.

Mindenki feljebb kerül, amikor hatalmas sikereket ér el. Egy boldog házasság tartósan a magasba emelheti. Egy új munka, előléptetés, egy történet kiadása, egy dal felvétele, valaminek a feltalálása – minden, az egyén számára jelentős eredmény – emelheti a tónust.

Ha egy személyt nagyobb tér, több tárgy vagy több ember felügyeletére rendelsz, akkor feljebb megy a skálán. Minél több mindent tud egy személy irányítani, annál magasabb tónusúvá válik.

Egyszer ismertem valakit, aki azzal ölte meg majdnem a feleségét, hogy csak a házimunkát engedélyezte a számára. A családja felnőtt, a férje sok időt töltött a városban, ő pedig bánatos, sírásra hajlamos és panaszkodó lett. A férj egyszer megemlítette, hogy azon gondolkodik, mit tehetne érte. A felesége néha jelezte, hogy vissza szeretne menni dolgozni, de ő ezt nem támogatta, ugyanis úgy érezte, hogy nem volt szükség arra, hogy a felesége is dolgozzon.

Én azt javasoltam, hogy ez talán nem a kedvesség jele, a feleségének ugyanis több irányítani való dologra van szüksége. Miért nem bátorítja arra, hogy dolgozzon, és nézi meg, hogy mi fog történni? Évekig nem hallottam arról, hogy ez hogyan sikerült, de ekkor egy üzleti megbeszélésen újra összefutottam a férfival. Azt mesélte, hogy a felesége tényleg talált egy munkát, boldogan dolgozott, sőt még elő is léptették. Ezen túl nagyon lelkessé vált, a házimunkában is sokkal hatékonyabb lett, ráadásul sokkal szerethetőbb házastárssá vált. Nyilvánvalóan olyan nő volt, akinek sokkal több irányítandó dologra volt szüksége.

Természetesen az is lehetséges, hogy egy személynek olyan sok tennivalót adnak, hogy a varratai mentén fog szétfesleni. Ha valakit a képességein túli (vagy egy meg nem érdemelt) pozícióba léptetnek elő, alacsonyabb tónusra esik. Ha teljesíthetetlen feladatok elé állítják, egy korábban magas tónusú személy is lezuhanhat. Előfordulhat, hogy annyira túlterhelődik, hogy kilép, vagy hazugságokhoz és csaláshoz folyamodik azért, hogy a kudarcait el tudja leplezni.

A legjobban az ösztönöz minket, ha pont elég munkánk van ahhoz, hogy egy kicsit igyekeznünk kell azoknak az elvégzéséhez.

A csodálat még egy kitűnő módszer a tónus emelésére. Mindenki jól csinál valamit. Találd meg, hogy mi az, dicsérd meg és segíts neki, hogy még jobb legyen. Minél többet teszel valakiért, annál kevesebbet fog magáért megtenni.

A túlzott nagylelkűség apátiát szül. Így mindig hagyd – sőt ösztönözd – hogy a személy valamivel viszonozhassa a támogatásodat. Nem számít, hogy mivel.

A fájdalom és az öntudatlanság

Noha az alacsony tónusnak sok közvetlen oka van, az összes (akár ideiglenesen, akár tartósan) irányítatlan érzelem egy közös forrásból származik, a múltbeli testi fájdalmakból és az öntudatlanságból. Mivel ezeknek az emlékeknek a tartalma a személy elől rejtve marad, nincs tudatában annak, hogy hatással vannak rá. Még a fejen egy dudor, vagy egy lehorzsolt térd is egy pillanatnyi megrázkódtatást hoz létre (egy nagy veszteség, mint egy közeli ismerős halála hasonló érzelmi sokkot okozhat). Noha nem esik ájultan össze, a személy tudatossága egy pillanatra lekapcsol, amikor is az összes érzéklet (hangok, szagok, látvány, stb.) öntudatlanul rögzítésre kerül. Ezek később, egy hasonló érzéklet (vagy szavak) hatására előhívódnak és visszatérnek, alacsony tónust és egyéb aberrációkat okozhatnak.

Ron Hubbard sok évet töltött azzal, hogy olyan eljárásokat fejlesszen ki, amelyek segítségével az egyének ezen fájdalmas események hatásait végleg kitörölhetik (a Dianetika, a szellemi egészség modern tudománya című könyvet olvasd el ahhoz, hogy ezen tapasztalatok teljes magyarázatát és a ránk gyakorold hatásukat megértsd). Az eljárásait jelenleg a szcientológia egyházak és missziók lelkipásztorai szolgáltatják. Az elsődleges céljuk az alacsony tónusú érzelmek forrásának megszüntetésével a tónus tartós emelése.

Általános tónusemelés

Minden, ami egy személy tónusát emeli, hasznos és alkalmazandó cselekvésnek tekinthető. Egy megtekinteni kívánt mozifilm megnézése felemelheti a személyt. Valójában a személy felemelésére a tónusillesztés és a professzionális segítség mellett az esztétika használata a leghatékonyabb kommunikációs technika. A szépségre akkor is reagál, ha semmi más nem képes őt elérni. Ez az, amiért a látvány segít az oktatásban, és ez az, amiért a művészi hirdetések segítenek a terméket eladni. Egy vázányi virág vagy egy darab ékszer segíthet abban, hogy egy padlóra került nő magára találjon. Egy csillogó, új autó egy férfi teljes kinézetét megváltoztathatja.

Elsődlegesen a személy kommunikációs képessége az, amit a tónus emelése során helyre kell állítani. Ezt annak úgy kell végezni, hogy a mondanivalójának közlését biztonságossá kell a számára tenni. Ha megrémült, anélkül kell képesnek lennie ezt megemlíteni, hogy ezért bárki is megbüntetné. Lehetővé kell számára tenni, hogy kiöntse a bánatát. A legfontosabb az, hogy egy olyan környezetet kell számára biztosítani, amelyben szabadon dühös lehet. Mivel egy olyan társadalomban élünk, amely elítéli a dühöt, de támogatja az együttérzést, ez a leggyakrabban elfojtott érzelem. Amikor valaki felfelé halad, a düh az egészséges fejlődés és nem az őrületbe vezető út jele. Egy dühös személynek úgy lehet a legjobban segíteni, hogy hagyjuk dühöngeni. Amikor befejezte, kérdezd meg, hogy van-e még valami, amit ezzel kapcsolatban el szeretne mondani. Miután mindent elmesélt, magasabb tónusra fog kerülni.

Egy személy addig marad egy elfojtott tónuson, amíg a felette található érzelmet nem tudja kikommunikálni.

Az a személy, aki egy alacsony tónusba nagyon bele van ragadva, ritkán enged a Szia, hogy vagy? szintű kommunikációnak, inkább professzionális tanácsadást (és valószínűleg jelentős mennyiségű időt) igényel.

Összegzés

A tónus emelésére négy használható módszer létezik:

  1. Úgy megváltoztatni a személy környezetét, hogy a túlélési esélyei megjavuljanak (ebbe beleértendő a megfelelő táplálkozás, az orvosi kezelés és a szórakozás is).
  2. Egy olyan oktatás, amely sokkal alaposabban megismerteti a kultúrájával vagy megadja a túléléshez szükséges ismereteket. Egy személyt sokkal könnyebben lehet oktatni, ha magas tónusra kerül. Amikor egy iskolai példa szórakoztató, a tanuló sokkal magabiztosabb lesz, a kommunikációt pedig sokkal szívesebben és pontosabban továbbítja (ebben az esetben a kommunikáció továbbítása alatt az előadásokban és a tankönyvekben található anyagok alkalmazását értjük.)
  3. Az irányítása alatt álló dolgok (emberek vagy feladatok) számának és fajtájának szabályozása.
  4. Szcientológia tanácsadás.

Mind a négy módszer azzal emeli meg a személy tónusát, hogy jobb túlélési technikákat nyújt a számára, jobbá teszi azokat a helyzeteket, amelyekben túl kell élnie, valamint értelmes indokokat ad a túlélésre.

Az a személy, aki felfelé halad, nem egyből a csillagok közé lövi ki magát, hogy onnan figyelje, ahogy a hátramaradtak dicstelen lelke tovább küszködik a porban. Először egy kicsit lazább lesz. Hullámhegyekbe és hullámvölgyekbe kerül, de változik. A legfontosabb az, hogy a világot (még ha néha elbátortalanodik is) nem fogja annyira komolyan venni. A hullámhegyei fokozatosan egyre magasabban lesznek, egyre tartósabbakká és gyakoribbakká válnak. Ez a haladás és ez az, ami minden árat megér.

25. fejezet

Te és én

Nem számít, hogy milyen csodálatos dolgot szeretnénk elérni – a ház előtt felállított limonádébolttól kezdve a világ megváltásáig – ez sokkal könnyebbé és elérhetőbbé válik, ha a lehető legmagasabb tónusszintre helyezzük magunkat.

Ráadásul így sokkal szórakoztatóbb is.

A háborúkat megakadályozhatjuk, ha a vezetőinket épelméjűbbekké tesszük. A környezet elpusztítását a lakosság felelősségérzetének megnövelésével állíthatjuk meg. A diszkriminációt az egyének megértési képességének javításával érhetjük el.

Végül kiderül, hogy a társadalmi gondokra a válasz nem új rendszerek, nagyobb programok, tökéletes filozófiák vagy a politikai vezetők apátiába kergetése. A válasz az egyének tónusszintjének megemelésében rejlik. Amikor egy embert épelméjűbbé teszünk, akkor a családját, a csoportjait, a nemzetét és magát az egész emberiséget tesszük épelméjűbbé.

Ezt veled és velem kezdjük el.

A csapda

Miközben ezt a könyvet olvastad, valószínűleg néha felnyögtél: Ó, néha én is ezt teszem. Akkor valószínűleg én is elég alacsony tónusú vagyok.

Borzalmas tapasztalat, ha rájövünk, hogy valahol a gödör alján tanyázunk. De abban is biztos lehetsz, hogy nem vagy egyedül. Mindannyiunknak megvan a maga érzelmi hangszere, és egyszer-kétszer minden hangot lejátszottál már rajta.

Bármely csapdából úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha alaposan megismerjük a természetét. Így ha magunkon néhány alacsony tónusú tónusú megnyilatkozást veszünk észre, már így is jó néhány fényévvel előrébb tartunk annál a szerencsétlen léleknél, aki a tónus fogságába keveredett, és még be is dőlt neki, amikor azt mondogatja, hogy ilyen az élet, az állapotát pedig maradandónak és megváltoztathatatlannak ítéli.

Ha egy olyan napra ébredsz, amikor a feleséged semmit nem szól hozzád, munkába menet defektet kapsz, megérkezve pedig észreveszed, hogy a két legnagyobb ügyfeledet elveszítetted, a futószalag egy meghibásodás miatt leállt, a nagyfőnök pedig egy váratlan látogatásra érkezett a városodba, – lehet, hogy egy nagyot sóhajtasz, és azt mondod: Feladom!

Ha viszont ismered a tónusskálát, képes lehetsz nyelni egy nagyot és azt mondani, hogy Ez már az apátia, és ekkor legalább egy részed nem adta meg magát. Valamennyire visszanyerheted az irányítást, és képes lehetsz a nap hátralévő részével szembenézni – bármennyire borzalmas is legyen az. Ebben a fejezetben néhány olyan módszert vesszük végig, amelynek a segítségével összeszedhetjük magunkat és elérhetjük, hogy utána se omoljunk össze.

Légy önző

A tónusod emelésével kapcsolatban légy buzgó és önző. Ezzel magadnak, a jövődnek, a családodnak, a munkádnak és az egész emberiségnek tartozol. Soha nem értelmes dolog kevésbé épelméjűnek lenni. Soha nem jelent jobb túlélést a túlélésellenes tettek elkövetésének folytatása.

Minden, ami a tónust növeli, értékes. Ahogy azt az előző fejezetben említettük, ehhez a területhez hozzátartozik az egészségünk, a környezetünk, a képzettségünk és – a tartós fejlődés eléréséhez – a szcientológia auditálás is.

Figyeld meg a tónusod változását: milyen emberek, személyek vagy cselekedetek nyomják azt le? Melyek emelik meg? Kezdd el úgy megváltoztatni az életed, hogy a tónust növelő emberekkel, helyekkel és cselekedetekkel foglalkozhass.

Az elégedettség és a túlélés kéz a kézben járnak. Valami, ami jó érzéssel tölt el, támogatja a túlélésed, és fordítva. Minden cselekedet, amelyet tényleg élvezel, emelni fogja a tónust. Ez hedonisztikusan hangozhat, de csak az alacsony tónusúak próbálják meg az embereket arról meggyőzni, hogy a komolyságban és az önfeláldozásban bármilyen érték van.

Az a személy, aki megteszi azokat a dolgokat, amelyek segítségével az érzelmi állapotát fejleszteni tudja, sokkal toleránsabb és megértőbb lesz, sokkal könnyebben oldja meg a problémákat, felelősségteljesebbé és kitartóbbá válik. Jól és szabadon fog tudni élni, de még így is tízszer annyit végez el, mint azok a robotok, akik keservesen küszködnek, mert nincs idejük arra, hogy az életet magát élvezzék.

Ingadozások

A magas tónusú személy nem üldögél túlvilági és megvilágosodott nyugalomban, miközben a házak körülötte összeomlanak, se nem egy kozmikus önkívületben táncolja végig az életét. Ingadozik. Nincs megragadva. A helyzethez illő érzelemmel reagál, és a legtöbb esetben az élet egyszerű dolgait is csendes lelkesedéssel éli át.

A hatalom titka

Az egyik legnagyobb elkövethető hiba az, ha azt hisszük, hogy anélkül, hogy mi magunk is lezuhannánk közéjük, hosszabb ideig az alacsony tónusúak közelében tartózkodhatunk. A fegyverrel történő fenyegetés mellett két módon bánhatunk valakivel, aki folyamatosan a bukásunkon munkálkodik. Vagy kezeljük őt (lehetőleg úgy, hogy magasabb tónusra kerüljön), vagy pedig megszakítjuk vele a kapcsolatot.

Noha nem szükséges valakit pusztán amiatt elítélni, mert a skálán alacsonyan tartózkodik (mert kinek is lenne joga az első követ elhajítani?), azért nekünk sem kell közéjük süllyedni. Nincs nehezebb annál, hogy egy erőteljes és tartós alacsony tónusú személy pusztító gonoszságával szembenézzünk. Nem kevesen tettetnénk azt, hogy ott sem vagyunk. Sokkal könnyebb a legjobbakat gondolni másokról. Ez viszont a gyávák útja, és igen drága tévedés.

A legtöbbünk valószínűleg abban hibázik, hogy valakin túl sokáig kíván segíteni. Ha valaki nem hajlandó engedni, hogy segítsünk rajta, akkor útjára kell engedni. Amikor a folyamatos próbálkozások és kudarcok után is azt gondoljuk, hogy képesnek kell lennünk ezt kezelni, akkor mi magunk is alacsony tónusra kerültünk.

Ha a hajó léket kap, akkor vagy nagyon gyorsan meg kell javítani, vagy irány a mentőcsónak. Túl sokan küszködik végig az életüket úgy, hogy a süllyedő hajójukat egy teáskanállal próbálják kimerni.

A hatalom kulcsa az, hogy tudjuk, hogyan kell kezelni, és mikor kell a kapcsolatot megszakítani.

Az alacsony tónusúakat, a bogáncshoz hasonlóan sokkal könnyebb elkerülni, mint tőlük megszabadulni.

Így innen kezdve rengeteg bánattól megszabadíthatod magad, ha már kezdetben magas tónusú emberek mellett döntesz. Még a bevásárlásaidhoz is a legmagasabb tónusú üzleteket válaszd ki. Amikor megbízható emberek mellett döntesz, az élet ragyogóbbá válik, és nem kell amiatt panaszkodnod, hogy átvertek vagy hogy elárultak.

Én még (úgy értem, hogy leginkább) az autószerelőmet is tónus alapján választom ki. Amikor egy magas tónusú fickóval találkozom, az üzletemet és a bizalmamat a kezébe helyezem, tudván, hogy ha az autómban a motor egy riasztó zörgést hallat (mert egy csavart meg kell húzni), akkor nem fogja nekem azt mondani, hogy az egész hóbelevancot át kell vizsgálni, és ez úgy háromszáz dollárba fog kerülni.

Választások

A magas tónusú jellemzőket ismerve azt találjuk, hogy sokszor tényleg képesek vagyunk a magasabb szintű viselkedés mellett dönteni. Magasabb tónusra vall másokban megbízni, mint bizalmatlannak lenni. Ez nem azt jelenti, hogy balekká kell válnunk, de amikor nehezen vagyunk képesek dönteni, jobban fogjuk magunkat érezni, ha megengedjük magunknak, hogy a bizalom mellett döntsünk. (Még néhány olyan alacsony tónusú embert is ismertem, aki etikusabb lett attól, hogy a bizalmamról biztosítottam. Ez nem mindenkivel működik, de ha valaki képes mozogni a skálán, akkor a bizalom segítségével sokkal könnyebben jut a skálán magasabbra, mint ha nem bíznánk benne. A gyerekekkel érdemes így viselkedni.) Amikor azon vacillálsz, hogy elmondd-e az igazságot, vagy sem, akkor felfedezhetjük, hogy az igazság magasabb rendű, mint az álnokság. A megértés magasabb rendű, mint a tudatlanság, mindig hasznos több mindent tanulni. Valamit okozni épebb elmére vall, mint hatásnak lenni, tehát ne üldögélj csendben a sarokban, és hagyd, hogy az alacsonyabb tónusú értekezleten résztvevők irányítsák az eseményeket. Mondd ki a véleményedet. A birtoklás a skálán magasabban található, mint az az elképzelés, hogy senkinek nem lehet semmije. A felelősségvállalás magasabb tónusra vall, mint a felelőtlenség. A szerelembeesés magasabb, mint egy cinikus vesztest játszani. Magasabb tónusú dolog kommunikálni, mint a kommunikációt elnyomni.

Célok

Akár Nobel-díjat szeretnénk nyerni, az élelmiszerek helyettesítőjét feltalálni, mókusokkal akarunk telepatikus kapcsolatba kerülni, vagy csupán délután a kertben megöntözni a virágokat, nem számít, hogy mi a feladat, azt sokkal könnyebb akkor elvégezni, amikor magas tónuson vagyunk. Másrészt nem szabad arra várni, hogy a lelkesedés sült galambként a szánkba repüljön ahhoz, hogy a koszos edényeket elmosogathassuk. Az a személy, aki alacsony tónuson is rengeteg mindent el képes végezni, sokkal nagyobb potenciális értékkel rendelkezik.

A tónus szintjét a leginkább meghatározó tényező az, hogy a személy mennyire törekszik arra, hogy a kitűzött célját elérje. Így ha nem afelé a cél felé haladsz, amelyet saját magadnak kitűztél, töröld le az álmaidról a pókhálókat (amelyeket azért adtál fel, mert valaki meggyőzött arról, hogy legyen eszed, és inkább menj el mérnöknek), és próbáld meg azokat elérni.

Néhány tónusemelő ötlet

Valaki egyszer azt mondta: Az élet az a dolog, amely a terveink elkészítése közben velünk tényleg megtörténik.

Ez az alacsony tónusúak számára igaz. A magas tónusú személyek élvezik a jelent, miközben eltervezik a jövőt. Az alacsony tónusúak a jövőről csak álmodoznak, (néhányan pedig csak arra várnak, hogy valami történjen.) Túl gyakran halljuk azt, hogy egy nap saját vállalkozást indítok, tényleg szeretnék írni egy dalt, vissza akarok menni és be akarom fejezni az iskolát vagy valamikor meg akarok tanulni síelni.

A magas tónusú tervezés és az alacsony tónusú ábrándozás között a különbség a tett maga. A magas tónusú személy a terveit a jelenben kezdi el megvalósítani. Most. Nem csak elmélkedik, hanem cselekszik.

Néha ideiglenesen a skálán az ábrándok hullámait meglovagolva is feljebb emelkedhetünk, de ha soha nem cselekszünk, akkor a hullám hamarosan tovább áll, nekünk pedig létünk hétköznapi valóságával kell szembenéznünk – és darabjainkra hullva kell elpusztulnunk.

Amikor nem egy magasabb (vagy akár egy csekélyebb) cél érdekében cselekszünk, túl könnyen óvjuk meg magunkat a figyelmünkre érdemes dolgoktól. Önmagunk megóvása biztos módszer arra, hogy a skálán leesünk és ott is maradjunk. Ilyen körülmények között találjunk valami tennivalót, nem számít, hogy az fontos vagy sem.

A levertség alacsony tónust szül, és fordítva, az alacsony tónus levertséget okoz. Minél tovább nem tudunk semmit sem csinálni, annál mélyebbre süllyedünk a tehetetlenségbe, a teljes leállás után pedig sokkal nehezebb újra elindulni. Néha szinte mindenkinek meg küzdenie a levertséggel, de úgy tudsz rajta győzedelmeskedni, ha valamibe belekezdesz. Amint elindultál, könnyebb továbbhaladni és magasabb szintekre kerülni.

Egy munka befejezése, különösen azé, amelyet évről évre halogatsz, a siker csodálatos érzését nyújthatja. Egy napot vagy egy hetet tölts azzal, hogy a félretett feladataiddal foglalkozol, és szárnyalni fogsz.

Ha a környezetedben kaotikus állapotok vannak, minden alkalommal, amikor keresztülmész a szobán, a rendetlenség magához vonzza a figyelmed (és nem is nagyon engedi el). A rendetlenség maga alacsony tónusú. A rend magas tónusú. Így egyszerűen egy nagytakarítással és rendrakással is magas tónusra kerülhetsz. Miután az elmédet sikerült szabaddá tenni, a fontosabb teendőkkel is foglalkozhatsz.

A tónus megemeléséért hozható másik áldozat az, ha valamilyen tevékenységhez csatlakozol. Szinte minden nap döntenünk kell: Elmenjek a vendégségbe, vagy inkább maradjak otthon? Nézzem meg, hogy az a munka miről szól, vagy inkább felejtsem el? Jelenjek meg a találkozón, vagy inkább maradjak otthon? Csatlakozzak ahhoz a bizottsághoz, vagy inkább hagyjam, hogy ezt valaki más tegye meg? Menjek-e el a cselgáncsedzésre, vagy inkább maradjak otthon olvasni? Feltéve, hogy egy aránylag magas tónusú tevékenységet fontolgatsz, akkor jársz jobban, ha inkább a cselekvést választod, nem pedig a semmittevést. Az a személy, aki elkerüli a munkát, a kockázatokat, a felelősséget, az új helyzeteket, a legszerencsétlenebb mind közül. Mindig tartsd fent a jogot ahhoz, hogy egy alacsony tónusú helyzetet (ha már nem vagy képes azzal kapcsolatban tenni valamit) otthagyhass. De ha lehet, inkább csatlakozz.

Ne nyomd el az érzelmeket

Ha mást nem tanultál meg ebből a könyvből, akkor legalább arra rá kellett jönnöd, hogy a magas tónusokhoz addig nem juthatsz el, amíg a többit is meg nem tapasztalod. A mozgékonyság megszerzéséhez nem szabad elnyomnod az érzelmeidet.

Amikor sírhatnékod van, sírj, különben apátiába süllyedsz. Ha valami félelmetes, akkor rajta, félj, különben egy olyan gyenge kiengesztelő vagy együttérző személlyé válsz, aki csak a veszélytől szeretne megszabadulni, de soha senkin – legkevésbé saját magán – nem fog segíteni.

Ne zárd be a haragodat, engedd ki. Amikor valaki a teredben vagy a tulajdonoddal valami olyasmit tesz, amelyet ellenzel, azonnal adj hangot a véleményednek. Csak rejtetten fogjuk gyűlölni a személyt, ha nem mondjuk ki a panaszainkat. Egyszerűen simán és közvetlenül jelentsd ki: Ezt tetted. Ellenzem. Ne tedd meg újra. Minél több dühöt zársz el, annál jobban az 1,1-hez vagy az 1,2-höz szögezed magad. Vannak, akiknek jelentős mennyiségű dühöt kell összegyűjteniük ahhoz, hogy valakit jól lehordhassanak. Ezt nem javaslom, ugyanis az ellenőrizetlen dühkitörés általában igen pusztító tud lenni. Általában az, aki kezdetben túl gyáva valamit kijelenteni, gyűjtögeti addig a sérelmeit, amíg azok ki nem robbannak. Az ellenvéleményed addig fogalmazd meg, amíg a düh ereje alacsony, és ne hagyd, hogy a felszín alatt fortyogjon. Ne aggódj amiatt, hogy mások érzéseit megsérted. Ha kihasznál vagy valami ártalmas dolgot tesz, akkor vétek hagyni, hogy ezt tovább folytassa. Ha pedig nem képes fejlődni, amúgy is jobban teszed, ha a környezetedből eltávolítod.

Természetesen ezek egyike sem igazolja azt, aki másokat egyfolytában kritizál és leértékel, ő ugyanis valahol 1,1 és 2,0 között ragadt le.

Rossz hírek

A skála teteje azt sugallja nekünk, hogy a magas tónusú személy nem veszi át és továbbítja az összes rossz hírt. Az ilyen kommunikációs vonalakat ugyanis elvágja. Ennek több módja létezik, ezeket pedig hasznos megismerni.

Ha az újság elhiteti veled, hogy ezen a világon már nincs miben reménykedni, ne olvasd tovább. Ha egy könyv nyomasztó (és ki törődik az elképzelt művészi értékével?), hajítsd be a kandallóba, gyújtósnak még legalább jó lesz. Magas tónusú szórakozást keress, ez ugyanis hosszú ideig melegséggel vagy jókedvvel tölthet el.

Amikor valakivel beszélgetsz és a társalgás tónusa lesüllyed, válts témát. Vágd el azt a kommunikációs vonalat.

Ha valaki csak rossz hírekkel, hazugságokkal, pletykákkal, veszekedéssel, bírálattal, reménytelenséggel vagy rejtett fullánkokkal traktál, ne közösködj vele többet. Ha nem hagyod, hogy mások a szemetüket a lakásod közepére szórják, miért hagynád, hogy a szellemi hulladékukat az elmédbe ürítsék?

Egyszer egy olyan fogadáson voltam, amelyen egy nő a vallásomról kérdezgetett. Titokzatosan mosolyogva kérdezte, hogy ó, megtértél?

Annyira keményen hangsúlyozta az utolsó szót, hogy szinte láthattam, ahogy tűkön ülve várja, hogy lecsaphasson rám. Úgy döntöttem, hogy azonnal megszakítom vele a kommunikációt. Váratlanul kijelentettem neki: Még csak nem is ismerem a szó jelentését.

Elfordultam tőle, és az többi asztal mellett ülővel kezdtem el beszélgetni. Ő semmi mást nem mondott, és érdekes módon, miközben egy könnyed és vidám társalgást folytattam velük, az asztal mellett ülő hat másik személy sem szólt hozzá.

Később az egyik férfi azt mondta nekem: Nem tudom, hogy Nancyt hogy sikerült ilyen hatékonyan elhallgattatni, de örülök, hogy megtetted. Ez volt az első alkalom, amikor örültem, hogy a közelében lehetek.

Ez kegyetlen bánásmódnak tűnhet, ha arra vagy nevelve, hogy a társadalmi udvariassági formulákat mindenáron betartsd. De a többiek számára ennél még kegyetlenebb, ha hagyod, hogy egy 1,1-es irányítsa és vezérelje a kommunikációt, ugyanis akkor már csak lefelé vezet az út.

Adni és kapni

Létfontosságú, hogy az hozzájárulás és az elfogadás között egyensúlyt teremtsünk. Ez az elv a barátságra, a házasságra, a munkára, a csoportokra, stb. mind vonatkozik. Ha másokon mindig segítünk, de soha semmit nem kérünk cserébe, akkor kárt okozunk azoknak, akiket kegyben részesítünk. Módot kell találnunk arra, hogy mások visszafizethessék a nekik tett szolgálatot.

Ha valakitől túl sok mindent fogadunk el (törődést, élelmet, menedéket, szolgáltatást, pénzt), akkor módot kell arra találnunk, hogy az áramlást visszafordíthassuk, különben az apátia és a bánat koldus-szintjére esünk vissza.

Összegzés

Soha ne akkor döntsd el, hogy megházasodsz, elválsz, otthagyod a munkahelyed, meglógsz az iskolából vagy zárdába vonulsz, amikor alacsony tónuson vagy. Akkor hozd meg a döntésed, amikor fent vagy.

Ha valamilyen testi bántalom gyötör, szerezz orvosi ellátást. A fájdalom lenyomja az embert.

A társaidat, a munkahelyed, a házastársad, a csoportod, a főnököd, a dolgozóidat és a hűséged célpontjait tónus alapján válaszd meg.

Amikor ideiglenesen egy alacsony tónusú viselkedést ütsz meg, ne vedd komolyan. Ez nem több annál a kabátnál, amelyet aznap felvettél. Ez nem te vagy.

Ne várd, hogy mások hátba veregessenek, ha valamit elvégeztél. Ezt magadnak tedd meg, és folytasd a következő feladattal.

Ne próbálj meg két alacsony tónusú játszmát folytató személy között döntőbírát játszani. Ez olyan, mintha egy szélviharban egy epilepsziás vízilóval megrakott csónakot próbálnál meg küszködve egyensúlyban tartani.

Ne vesd alá magad egy olyan folyamatos robotnak, amelyet ki nem állhatsz. Fordulj az értékes célok felé – azok felé, amelyek erősen érdekelnek.

Célok, remények, ambíciók vagy álmok nélkül az öröm elérése majdnem lehetetlen. – L. Ron Hubbard, A túlélés tudománya

Csak a saját tapasztalatodnak higgy, és ne fogadj el alacsony tónusú pletykákat, jelentéseket, tanításokat, tanácsokat vagy híreket. Először a kommunikáció forrását figyeld meg, mielőtt azt befogadod vagy továbbadod.

Ne hallgass meg alacsony tónusú személyeket, vagy ne beszélj velük, hacsak biztos nem vagy abban, hogy a társalgás tónusát irányítani nem tudod. Mindenekfelett pedig a legalul lévőkkel ne oszd meg az álmaidat, mivel a halál felé vonzódnak, és ebbe az álmok elpusztítása is beletartozik.

Figyeld az összes okoskodást, amellyel az alacsony tónusú viselkedésünket magyarázni igyekszünk. Ezzel kapcsolatban hihetetlenül találékonyak vagyunk.

Folyamatosan törekedj az önmagaddal kapcsolatos őszinteség magasabb szintjeire. Minél inkább képes vagy a dolgokat olyannak látni, amilyenek, annál magasabb tónusúvá fogsz válni.

Amikor úgy érzed, hogy valamit csak hatalmas mennyiségű erőfeszítéssel tudsz elvégezni, lépj vissza egyet és nézd meg, hogy vajon tényleg ez a legmegfelelőbb megoldás. Ha igen, csinálj valamit, ami megemeli a tónusod, és a feladat elvégzése könnyebbé válik.

Nem az számít, hogy mennyire keményen kívánjuk (hiába ezt tanítják a gyerekeknek). Az számít, hogy mennyire könnyedén kívánjuk és hogy valaki mennyire érdeklődik az iránt, hogy a kívánt dolgot megkapja. – L. Ron Hubbard, Philadelphiai Doktorátusi Tanfolyam

Ne pazarold arra az idődet, hogy visszatekintesz, és azt kívánod, hogy a dolgok bárcsak máshogy történtek volna. A jövődet nem kell a múlttal összekeverni, azt ma is megteremtheted, és te vagy az egyetlen, aki ezt meg tudja tenni.

Ne legyél nyápic. Amikor valamit meg kell tenni, tedd meg. Az, hogy veszélyesnek érzed magad a környezetedre, magasabb tónusra vall, mint az gondolni, hogy a környezeted veszélyt jelent rád.

Ne hagyd, hogy valaki más adjon neked célokat. A saját meggyőződésed kövesd.

A művészet az embereket képes a tespedtségből kimozdítani – feltéve, ha a saját művészetét képes kiválasztani. Így élvezd a neked tetsző zenét, színdarabot, díszítést, festményt, könyvet, filmet, vagy a művészet akármilyen másik formáját, amelytől csodálatosan érzed magad.

Ha annyira sokat dolgozol, hogy a feladatod kezd véresen komollyá válni, sétálj egyet és vegyél észre dolgokat. Újra ismerkedj meg a körülötted található univerzummal. A feladatodhoz felfrissülve fogsz visszatérni.

Amikor papírmunkával vagy megfoghatatlan dolgokkal foglalkozva rengeteg időt töltesz el, ezt azzal ellensúlyozd, hogy a szabadidődben a puszta kezeddel végezz el dolgokat. Áss egy gödröt az udvarban, építs madáretetőt, menj el tekézni.

Mosolyogj rá az összes magas tónusú személyre, akikkel csak találkozol.

Az érzelmekkel kapcsolatos viselkedéseddel is tudsz kezdeni valamit. Ne várd meg, hogy a környezetedben valaki más változzon meg ahhoz, hogy magasabbra emelkedhess. Tegyél jól meghatározott, tudatos lépéseket, hogy magadat feljebb tudd emelni. Amikor az életet jó humorral tudod szemlélni (anélkül, hogy közben teljesen hebehurgyán viselkednél), azt fogod találni, hogy mások gyarlóságait is könnyebben el tudod viselni. Viszont észre fogod venni, hogy ők amúgy is szívesen követnek. Így ne alulról taszigáld, hanem fentről vezesd őket.

A kalandjaid során biztos vár rád néhány mélypont, de egy alacsony tónust sem rossz dolog meglátogatni, amíg nem kell ott töltened az életed.

Csak emlékezz arra, hogy hol vagy otthon: mozgékonyan, szabadon, könnyedén, érezve, kommunikálva, megértve, sikereket elérve, erősen, szeretetben és szeretve. Élve – a maga teljességében. Ez a tónusskála csúcsa.

Most már rendelkezel a térképpel.

Jó utat és jó utazást.

Hátsó borító

Az érzelmi tónusok rövid leírása

4,0Lelkesedés (vidámság):Jókedvű lélek, nyitott elmével. Rugalmas. Sikeres.
3,5Érdeklődés (kíváncsiság):A túléléssel kapcsolatos dolgok iránt aktívan érdeklődik. Helyesen cselekszik.
3,0Konzervativizmus (megelégedettség):Konformista. Nem himbálja a csónakot. Ellenáll a változásnak. Nem túl problémás.
2,5Unalom:A megfigyelő. Az egész világ színpad, ő pedig a közönség. Nem törekszik előre, de nem is húzódik vissza. Elviseli a dolgokat. Céltalan. Nemtörődöm. Nem fenyegető, de nem is segítőkész.
2,0Ellenségesség:Szeret vitatkozni. Nyers. Őszinte. Tapintatlan. Nem szórakoztató.
1,8Fájdalom:Sértődékeny. Ingerlékeny. Szétszórt. A fájdalom forrását támadja.
1,5Düh:Tartós rosszindulat. Vádaskodások. Neheztelések. Fenyegetések. Engedelmességet követel.
1,2Nincs együttérzés:Érzelemmentes. Elnyomja a dühkitöréseket. Kegyetlen, hűvös, találékony, maróan udvarias.
1,1Rejtett ellenségesség:A mosolygó álszent. Pletykafészek. Színjátszik. Szereti a szójátékokat és az ízléstelen tréfákat. Másokat befelé próbál fordítani. Idegesen nevetgél vagy folyamatosan mosolyog.
1,0Félelem:Gyáva. Aggodalmaskodó. Gyanakvó. Aggódó. Elfut, védekezik vagy a döntésképtelenség csapdájába esett.
0,9Együttérzés:Kényszeres egyetértés. Fél másokat megbántani. A bukottakat gyűjti össze. Néha az önelégült törődés és a zokogás között ténfereg.
0,8Kiengesztelés:Jótevő. Mások kedvében jár, hogy a rossz dolgoktól megvédhesse magát. A szándéka az, hogy megállítson.
0,5Bánat:A panaszkodó. Sérelmeket és régi emléktárgyakat gyűjt. A múltban kalandoznak a gondolatai. Elárulva érzi magát. Minden fájdalmas.
0,375Fogadkozás:A talpnyaló. Mindent megtesz azért, hogy együttérzést vagy hogy segítséget kapjon. Vakhűség. Töröld-belém-a-lábad tónus.
0,05Apátia:Feladta. Kikapcsolt. Öngyilkos hajlamú. Kábítószerfüggő, alkoholista, szerencsejátékos. Fatalista. Úgy tesz, mintha megtalálta volna a béké-t.