1. fejezet

A közös nevező

Az ember alapvető természete nem gonosz, hanem jó. Viszont közé és a jóság közé a félelem, a düh és az elnyomás került.

L. Ron Hubbard, A szabad ember, Ability 232.

Egy bölcs személy egyszer azt mondta, hogy nincs két pontosan egyforma ember, és ezért örökké hálásak lehetünk.

Különböző emberek vannak, magasak, alacsonyak, mindenféle színben, változó háttérrel, tapasztalatokkal, sőt olyanok is, akik szeretik, ha fröccsöntött műanyag flamingókat telepíthetnek a kertjükbe.

A nyilvánvalóan egyedi személyiségek ellenére viszont Ron Hubbard felfedezte, hogy létezik mindenkiben egy közös nevező, az érzelmek.

Érzelmek!

Biztosan arról a neurotikus nőről beszél, aki sikítozik, ha egy egeret lát, a hisztiző gyerekről, aki nem kaphat süteményt, a rettegő katonáról, aki nem hajlandó visszamenni a harctérre, a feleségről, aki hisztérikusan zokog, mert a férje már nem szereti őt.

Ennek mi köze van hozzád, hozzám vagy az utcán járkáló szelíd könyvelőhöz? Nem vagyunk érzelgősek. Ez egy lealacsonyító szó.

Viszont ahogy Ron Hubbard munkáit olvastam, elkezdtem megfigyelni az általam ismert embereket (amikor elkerülhetetlen volt, akkor még magamat is megfigyeltem). Az állításai mind igaznak bizonyultak. Mindenki viszonyul valahogy az élethez – kegyetlennek, rettentőnek, sajnálatosnak, őrjítőnek vagy csodálatosnak tartja – de a nézőpontját nem a logika vagy az intelligencia irányítja, hanem az érzelmek határozzák meg.

Ron Hubbard jelentős felfedezése három fontos tényt tárt fel az érlzelmekkel kapcsolatban:

  1. Egy csomag rögzült válasz jár mindegyik érzelemhez.
  2. Az érzelmek egy bizonyos sorrendet alkotnak – a borzalmastól a nagyszerűig.
  3. Léteznek korábban fel nem ismert, visszafojtott érzelmek.

Az érzelmi csomag

Minden egyes érzelmet egy teljes és változatlan viselkedésminta kísér. Ezért amint felismerjük, hogy a személy bánatos (akár ideiglenesen, akár tartósan), bízhatunk abban, hogy panaszkodni fog: Elárultak. Senki sem szeret. A dolgok jobbak szoktak lenni. Azt is tudjuk, hogy a legtöbb esetben hogyan fog viselkedni. A gazdag és gyönyörű színésznő, aki egy doboz altatót vesz be, ugyanazt a reménytelenséget érzi, mint amit az üres üvegét szorongató és az árokparton üldögélő útszéli csavargó. Noha más a szín és különböznek a kosztümök, mind a ketten ugyanazokat a sorokat olvassák. Az a személy, aki az apátiaszínű szemüvegen keresztül nézi a világot, közel áll a halálhoz, nem számít, hogy milyen háttérrel rendelkezik vagy hogy milyen a jelenlegi környezete. Minden megjegyzését, minden döntését, minden cselekedetét az apátia színezi meg.

Az érzelmek sorrendje

A mentális egészség jobbítására tett törekvései során történt az, hogy a személyek haladása során Ron Hubbard egy ismétlődő válaszmintázatot találta meg. Miközben segített az embereknek, hogy azok a múltbeli fájdalmas emlékek hatásaitól megszabaduljanak, azt találta, hogy gyakran először apátiát jelenítettek meg, majd ahogy a munka tovább folyt, bizonyos érzelmi állapotokon mentek keresztül, amelyek változatlanul minden személynél ugyanabban a sorrendben jelentek meg: bánat, félelem, rejtett ellenségesség, düh (vagy harciasság), ellenségesség, unalom, megelégedettség és jókedv. A fájdalmas érzelmeknek kellemes érzelmekké alakulása annyira megbízhatóan jelezte a sikert, hogy ezt használta minden személynél elért haladásának mércéjeként.

Ezek után azt vette észre, hogy ezeket az érzelmi válaszokat fel tudja rajzolni egy skálára úgy, hogy a boldogabbak felülre kerülnek, a boldogtalanabbak pedig alulra. Hamarosan kitűnt, hogy valahol a skálán mindenkit mindig meg lehet találni, noha fel és le mozog rajta, ahogy a sorsa jobbra vagy rosszabbra fordul.

Ezen túl nyilvánvalóvá vált, hogy minél magasabb helyzetet foglal el valaki a tónusskálán, annál jobban túlél. Sokkal könnyebben szerzi meg az élethez szükséges dolgokat. Boldogabb, jobban tele van élettel, magabiztosabb és jobban ért a dolgokhoz. Nyerő pozícióban van. Hasonlóképpen minél lejjebb van valaki a tónusskálán, annál közelebb van a halálhoz. Veszít, sokkal több gondja van és kész feladni.

Ha egy vad és lakatlan vidéken keresztülvezető túrát tervezünk, akkor például az érzelmi skála elmondja nekünk, hogy nem azokkal kell társulni, akik húzzák az orrukat és amiatt panaszkodnak, hogy ez az egész túl veszélyesnek hangzik. Azokat kell vinni, akik már alig várják a túrát.

A skálán alacsonyan elhelyezkedő emberek nem tekintenek előre a dolgokra. Minél kevésbé hajlandó a személy a jövőt tervezgetni, annál alacsonyabbak a túlélési esélyei.

A könnyebb azonosítás kedvéért, miközben sorba rendezte őket, Ron Hubbard a különböző érzelmeknek egy nevet és egy számot adott. Ezt a végső sorozatot Érzelmi tónusskálá-nak nevezte. Minden egyes érzelmi állapotot egy tónus-nak nevezett el. Mint ahogy minden egyes zenei hang egy meghatározott hangmagasság és rezgés jellemez, úgy az érzelmi skála minden egyes tónusa saját egyedi és őt azonosító jellemzőket tartalmaz. Nehéz lenne egy zongorán úgy játszani, hogy a billentyűk összekeverve vannak és nem sorban egymás után. Hasonlóan szinte lehetetlen anélkül megérteni az embereket és anélkül segíteni rajtuk, hogy lenne egy pontos skálánk, ami megmondaná, hogy az érzelmi billentyűzeten a személy milyen magasan vagy milyen alacsonyan van.

A tónusskála osztópontja a 2,0. E felett a pont felett a személy jól túlél. Ez alatt a szint felett a várható élettartama sokkal alacsonyabb. Erre a szintre fogunk hivatkozni, amikor a felette található embereket magas tónusú-nak, az alatta találhatóakat alacsony tónusú-aknak nevezzük.

Amíg a magas tónusú személy racionális, az alacsony tónusú személy irracionálisan viselkedik. Minél alacsonyabb a tónusa, a személyt a döntéseiben és a viselkedésében annál inkább (az intelligenciájától és a képzettségétől függetlenül) az érzései irányítják.

Visszafojtott érzelmek

Amikor azt halljuk, hogy egy megfontolt és köztiszteletben álló, szerető családdal rendelkező bankelnök hirtelen elsikkaszt százezer dollárt és egy fiatal hastáncosnővel Dél-Afrikába szökik, akkor feltehetjük a kérdést: Mégis mit gondolt? Természetesen ez a gond. Egyáltalán nem gondolkozott, hanem érzett. Az érzelmei szinte mindenki máshoz hasonlóan őt is irányították. Egy ilyen személy valószínűleg azért lepett meg minket, mert az érzelmi tónusa visszafojtott volt. Néhány érzelem nyilvánvaló, mert kimutatják őket. Viszont Ron Hubbard megfigyelte, hogy minden kimutatott érzelem alatt a visszafojtott érzelmek sávja húzódik:

Lelkesedés4,0LELKESEDÉS – kimutatott
Érdeklődés3,5
Konzervativizmus3,0LELKESEDÉS – visszafojtott
Unalom2.5
Ellenségesség2,0
Fájdalom1,8ELLENSÉGESSÉG – kimutatott
Düh1,5
Nincs együttérzés1,2ELLENSÉGESSÉG – visszafojtott
Rejtett ellenségesség1,1
Félelem1,0FÉLELEM – kimutatott
Együttérzés (szimpátia)0,9FÉLELEM – visszafojtott
Kiengesztelés0,8
Bánat0,5BÁNAT – kimutatott
Jóvátétel0,375
Apátia0,05BÁNAT – visszafojtott

Ezen rejtett, visszafojtott, a kimutatott érzelmek közé szendvicsként rétegződő érzelmek felfedezésével az emberek élettel kapcsolatos viselkedésére egy új osztályozási rendszert kaptunk meg.

Ezek egyike sem jelenti azt, hogy egy személy bármely bizonyos helyzetben rögzülhet. Az emberek meg tudnak változni. Néha egy rövid időre még a magas tónusúak is le tudnak zuhanni, de ha elég magas tónusúak, akkor vissza fognak ugrani.

Hogyan használhatod ezt a könyvet?

Amint minden egyes érzelem alapvető jellemzőit megismerjük, akkor ha először találkozunk valakivel, néhány percen belül meg tudjuk állapítani, hogy az adott pillanatban milyen állapotban van az elméje. A hosszabb megfigyelés meg fogja mutatni a leggyakoribb (szokásos) érzelmeit. Ekkor tudni fogjuk, hogy mennyire képes túlélni és hogy a kapcsolatunk gyümölcsöző lesz-e vele, vagy pedig inkább tehertétel. Tudni fogjuk, hogy mennyire képes egy munkát véghezvinni, mennyire megbízható, mennyire pontosan továbbít üzeneteket vagy követ utasításokat, hogyan érez a szexszel vagy a gyermekekkel kapcsolatban, valamint hogy vajon lenne-e kedvünk vele egy lakatlan szigeten strandolni. Ez egy jobb módszer, mint szeszélyekre és nagyanyáinktól örökölt népszerű előítéletekre hagyatkozni. Valójában ez az egyetlen módszer, hogy szétválogasd az embereket.

Bevezetés: A dzsungelből kivezető út Ruth Minshull: Érzelmek 2. Az érzelmi tónusskála