HCS-7 – A kritizálás kritikája

A kritizálás a szcientológiá™-n belül nagyon töltött kifejezésnek számít. Nagyjából azt kezdte jelenteni, mint amit az engedetlenség jelent a katonaságban. Kevés technikai tény, viszont sok pózolás, manipuláció és propaganda áll mögötte. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, hogy mi bújik meg emögött a kis szó mögött, és hogyan is befolyásolta a Szcientológia™ Egyház gondolkodását és cselekedeteit.

Hans Christian Andersen híres gyerekmeséjében, a Császár új ruhájá-ban egy kisgyermek áll a tömegben. Látja, hogy a császár mutogatja, amit őfelsége a legszebb öltözetnek gondol – valójában pedig alsóneműben van. Majd a történet folytatódik – melyben két szélhámos szabó átverte a császárt és semmibe öltöztette őt fel. Sikeresen elhitették vele, hogy a legszebb és legdrágább ruhát viseli – és még fizetséget is kaptak érte.

A kisfiú látta az igazságot, és felkiáltott: Nincs rajta semmi!

A tömeg, amely eddig a pillanatig nem hitt a saját szemének és semmit sem mondott, gyorsan kapcsolt és hamarosan az egész tömeg azt kántálta, hogy Nincs rajta semmi! Nincs rajta semmi!

A kisfiú egyszerűen kimondta azt, amit látott. Az ártatlan gyermek volt az, aki a tömeg szemét kitárta. A császár minden bizonnyal dühös volt, ő ugyanis egyáltalán nem bírta a kritikát.

Most a kritizálók és a kritika fogalmát szeretnénk közelebbről megvizsgálni. A szcientológiá™n belül ez a kifejezés további jelentést nyert és a gonosz szándékokkal rendelkező személyek által elkövetett rossz és alantas tettek szinonimájává vált.

Mivel a Szent Tehén a szcientológia™ kritikája mellett kötelezte el magát, szeretnénk letisztázni – mind az olvasó, mind magunk számára –, hogy mi az, amit teszünk, és mi az, amit nem.

A szótár szerint

Az angol szótár két meghatározást ad:

kritizáló
1) Olyan személy, aki minden dolog érdemével és hibájával kapcsolatban ítéletet alkot és azt kifejezi.
2) Olyan személy, aki kedvezőtlen ítéletet mond.
kritika
1) Az ítéletalkotás vagy a kritizálás tevékenysége.
2) Kedvezőtlen ítéletet elmondása.

A görög kritikosz (megkülönböztet, elválaszt, kiválaszt) szóból származik.

Nyilvánvalóan egy nagy rakás tevékenység sorolható a kritizálás körébe. Kijelenthetjük, hogy a közös nevező a szétválogatás és a vágás.

Szcientológusul

Szcientológusul (a szcientológia™ szlengjében) a kritizáló kifejezésnek sokkal baljósabb jelentése van. A Szcientológia™ nyilvános kritizálója (az igazságszolgáltatási kódex szerint) elnyomó személy, egyfajta pszichopata vagy őrült jellem, aki nem csupán a szcientológia™, hanem az embertársai elpusztításán fáradozik.

Annak a személynek is rejtett indítékai vannak, aki valaki mást csupán esetenként kritizál. Őt a saját szintjére akarja lerángatni, mivel megkönnyebbülést érez, ha arra gondol, hogy ezeket a dolgokat egy szemétláda ellen követte el.

Ezt természetesen könnyű észrevenni és mögé látni, de könnyen elszabadulhat és veszekedéssé fajulhat. Tegyük fel, hogy Krit úr Igaz úrral szemben kritikus. Igaz úr igazolva érezheti magát arra, hogy őt kritizáló-nak nevezhesse, ami most viszont azt jelenti, hogy Krit úr ártó tetteket követett el ellene és visszatartásai vannak vele szemben. Igaz úr ennek megfelelően egy kemény és katonás stílusban válaszol neki. Krit úr erre természetesen sokkal ellenszegülőbb és kritikusabb lesz, felrobban és Igaz úrnak alaposan megmondja a magáét.

Igaz úr az ártó tettek egyre több jelét látja Krit úron és ennek következtében egyre durvábban bánik vele. Beindul a veszekedés, a vérbosszú, vagy az ártó tett-visszatartás sorozat. Ez a két fickó úgy köröz egymás körül, mint két ellenséges kutya, amelyek készek összekapni. Szakmai szemmel nézve egyértelmű, hogy a közelébe sem jutnak annak, hogy olyan szinten megértsék a helyzetet, amelyen azt megoldhatnák – de az is egyértelmű, hogy nem így kellene viselkedni. Most a klasszikus nekem igazam van és te tévedsz szembenállást látjuk, amelyben a gyanú és nem a tények alapján cselekednek.

Magas pozícióban lévő személyeket is hallottam így szcientológusul beszélni. Egy nemzetközi igazgató mélyen meg volt győződve arról, hogy mindenki, aki visszautasítja egy szervezet telefonos kéréseit, az egyértelműen kritikus, azaz a szervezet elleni ártó tetteket és visszatartásokat halmozott fel. Így a behívók feladata az volt, hogy keresztülhasítsanak a szaron és az illetőt rövid úton behívják auditálni. Azt, hogy a hívás őket váratlanul és kéretlenül érte, se nem ellenérvnek, se nem fontos tényezőnek nem tekintette. Az igazgató a hívások fényében úgy tűnt, hogy magát valamiféle katonai hatóságnak képzeli, és az Igen uram-on kívül minden mást engedetlenségnek és a hívóval szembeni kritikus magatartásnak tekintett. A fejében a kritikus lét ugyanazt jelentette, mint amit egy katonatiszt esetében az engedelmesség megtagadása.

Mit mond Ron?

Tehát egy pillanatra engedjük meg magunknak a kérdést, hogy létezik-e valahol valamilyen technikai adat, amelyet félrealkalmaznak? Mit állít Ron a technikai hírlevelekben?

Létezik néhány technikai adat, amelyet látszólag visszafelé alkalmaznak. Ezek a II. szintről származnak.

Az Akadémia II. szint tanít az ártó tettekről és visszatartásokról, valamint tanít meg arra, hogy hogyan emelkedhetünk az ártó tett-motivátor sorrend fölé. A szint tanulása és a témával kapcsolatos auditálás során megtanulsz ezek fölé emelkedni és egy felelősségteljesebb és etikusabb személlyé válsz. Az első reakciód viszont az lehet, hogy Ez szinte hihetetlennek tűnik. A fenti példában pont az ellenkezőjét írtad le!

Rendben, tehát ezt el kell magyarázni.

Az auditorok számára jól ismert tény (esetfelügyelői sorozat 1, stb.), hogy amikor a preclear kritizál, akkor az azt jelenti, hogy a preclearnek visszatartása van. Ez egyszerű auditálási tény. Ülésben ennek helyrehozására megkeresed és kihúzod a visszatartást. Ez működik. A preclear ülésben tartásának fontos eleme az, hogy hagyjuk őt beszélni és nyereségeket elérni. Auditorként nem sok rendkívüli dolgot fogsz találni. Akármi lehet, attól kezdve, hogy az auditor véletlenül a preclear szavába vágott, így az preclear akaratlanul visszatartotta a mondanivalóját, olyan semmiségekig, hogy nem volt teljesen ülésképes vagy hogy valami olyasmit tett, ami az auditornak valószínűleg nem tetszett volna – egészen az igazi ártó tettekig, amelyek valamilyen megtorlást vonnának maguk után. Semmiképpen nem lehet kitalálni, hogy melyikről van szó, így a szabály egyszerű: ha a preclear kritizál, keress visszatartást. Ha a preclear már nem kritizál, megtaláltad a megfelelő visszatartást. Az auditálás során a visszatartásokat fontos eltakarítani, ugyanis megakadályozhatják az esetnyereséget, sőt ha nem jól végzik – ahogy azt egy jól képzett auditor tenné –, akkor ettől a személy még rosszabbul is lehet (Auditáláson kívül nehéz helyesen csinálni).

Ismert, hogy a visszatartások kihúzása a vadul reaktív kritizálást is csodálatos módon kapcsolja ki – a preclear teljes megelégedésére, hadd tegyem hozzá. Tehát ez egy működő technikai adat és egy képzett auditor kezében csodálatosan működik.

Auditáláson kívül?

A szándékunk szerint, amely az élettel és nem az auditálással kapcsolatos, találnunk kell egy meghatározást, amely az értékes kritikát (valamely dolognak az érdemei és a hibái alapján ítéletet alkotunk) a reaktív kritizálástól elválasztja, különben mindenféle különös helyzetbe kerülhetünk. Nem leszünk képesek a csoportunkon kívüli személyekkel kommunikálni, nem leszünk képesek az analitikus kritikából tanulni vagy mások véleményét jól fogadni. Röviden a gondolatrendőrség hadseregének a katonáivá válunk, rendkívüli módon behatárolódunk és képtelenek leszünk az élet változatosságát élvezni.

Tónus, igazság és szándék

Az 1960. január 10-ei Igazolások című kiadványban találhatjuk a reaktív kritizálás legpontosabb leírását:

Az összevissza gáncsoskodó, 1,1-es kritikusság – amennyiben azt tények nem támasztják alá – csak egy erőfeszítés az ártó tett célpontjának a kisebbítésére, hogy az ember képes legyen az ártó tettet elviselni (legalábbis reményei szerint). Természetesen igazságtalanul kritizálni és valakinek a jó hírét rontani már önmagában is ártó tett, így ez a mechanizmus valójában nem működőképes.

Más szavakkal ebben a meghatározásban a személy érzelmi tónusát, valamint a kritizálásának igazságtartalmát és szándékát látjuk leírva. Ezek a pontok rendkívül fontosak, ha a hallottak alapján bölcs ítéletet szeretnél hozni és ezt a bolygót az embertársaiddal meg szeretnéd osztani.

Rendben, tehát lehet, hogy a Császár új ruhájá-nak ártatlan kisfiúja kimászott a slamasztikából. Rátekintett egy helyzetre, majd a maga egyszerűségében megállapította, azt, amit látott, azaz hogy a császáron nem volt ruha. Az, hogy ez a császárnak nem tetszett, nem tette kevésbé igazzá.

Kritizálás és épelméjűség

Mivel az analitikus kritika és kritizálás a tanulásban, a dolgok fejlesztésében és kiértékelésében – valamint az épelméjűség megőrzésében – fontos eszközöknek számítanak, közelebbről is megvizsgáljuk azokat. A szcientológia™ az épelméjűség-re és az intelligenciá-ra számos olyan meghatározást tartalmaz, amelyek a dolgok érdemeinek és hibáinak megítélésé-vel kapcsolatosak. Tekintsük meg a technikai szótár következő meghatározásait:

épelméjűség
1. A különbségek, hasonlóságok és azonosságok felismerésének képessége.
4. Az épelméjűség a teremtés és a pusztítás egyensúlya. Az egyén épelméjű, amíg teremt és pusztít.
6. A különbségtételre való képesség. Minél jobban különbséget tud tenni az ember, nem számít, hogy milyen kicsit is, és minél jobban tudja azoknak a különbségeknek a távolságát, annál ésszerűbb.
intelligencia
1. A különbségek, hasonlóságok és azonosságok felismerésének képessége.

Ahogy te is láthatod, az analitikus kritikának az szcientológia™ techjében is megvan a maga helye. A kiskapun keresztül lett beengedve. Mind az épelméjűség, mind az intelligencia első meghatározása (a kettő azonos) pontosan arról szól, amit az analitikus kritika jelent. Ezeken túl szabad kezet kell kapnod a rossz adat elpusztítás-ában és azok jó adattal történő helyettesítésében (épelméjűség 4. meghatározás).

Így a következő két meghatározásra jutottunk:

reaktív kritizálás
Az összevissza gáncsoskodó, 1,1-es kritikusság – amennyiben azt tények nem támasztják alá – csak egy erőfeszítés az ártó tett célpontjának a kisebbítésére, hogy az ember képes legyen az ártó tettet elviselni (legalábbis reményei szerint). Természetesen igazságtalanul kritizálni és valakinek a jó hírét rontani már önmagában is ártó tett, így ez a mechanizmus valójában nem működőképes.
analitikus kritizálás
Egy terület közeli és alapos vizsgálata azért, hogy egy személyes és független véleményt alakítsunk ki. Ebbe a logikátlannak tűnő cselekedetek és gondolatok leértékelése, valamit a helyénvaló dolgok kiemelése is beletartozik. Az analitikus kritika egy helyzet tényeinek áttekintése és újra kiértékelése. Ez a számodra semmi sem igaz, ha nem figyelted meg-hez tartozó cselekvőség.

Gáncsoskodó kritizálás – működik-e?

Amikor az interneten bizonyos hírcsoportokhoz, például az alt.religion.scientology-hoz csatlakozol, elgondolkodtathat, hogy mi is történik. Olyan, mintha egy veszekedőversenyt rendeznének, ahol mindenki a lehető legjobban megpróbálja a szcientológia™ témakörét a lehető legjobban eltaposni. A szervezet oldaláról nincs senki biztonságban. Hubbardtól a témakör legújabb tanulójáig mindenkit eltaposnak – a tanításokkal és a gyakorlatokkal együtt.

Most nem megyek bele abba, hogy kinek van igaza és kinek nincs. Ez egy folyamatban lévő vitatkozás és egy soha véget nem érő veszekedés, amelybe nem szeretnék belefolyni.

Azt a kérdést viszont felteszem, hogy a gáncsoskodó kritizálás működik? Ahogy látom, az erő szintjén igen. Valakit véleményekkel és érvekkel le lehet annyira hengerelni, hogy a száját befogja és otthagyjon. A gondolatok vagy théta szintjén viszont nem működik. Mivel viszont ebben az esetben elképzelésekről beszélünk, ez nem sok jóval kecsegtet.

A gáncsoskodó kritizálás a kritizáló számára a következőképpen működik: Elválasztja és eltávolítja magától a témakört. (Individualizálódik, ahogy azt a II. szinten tanuljuk). Kimutatja a választását. Elválasztani, elhatárolódni és választani, ezek az eredeti görög kritikosz szó jelentései, ahogy erre emlékezhetsz is. De még ha a kritizáló ezt nyíltan ki is fejezi, ennek soha nem érhet a végére.

Még ha a kritikáját hangosabban is képes kiabálni, mint az ellenfelei, ez számára kevés megnyugvást jelent. Folyamatosan továbbpörög az elméjében. Saját magából és kritizáló társaiból táplálkozik. A szervezet ellentámadásait és ellenkritizálását is táplálja, amely ugyanolyan gáncsoskodó, néha pedig még annál is rosszabb – ugyanis a kritizálókat célozza meg, zaklatja és pereli be.

Ez az igazi ártó tett-motivátor sorrend, működés közben, teljes hangerőn. Még az ARS tagjai között is létezik kiabálóverseny, amelyben azon küzdenek, hogy ki tud a leghangosabban kiabálni. Ezentúl az egyház és az ARS kritizálói között és létezik egy kiabálóverseny. Ahogy a mondás tartja, a háború első áldozata az igazság, és akkor látod, hogy mennyire igaz ez, amikor a golyók és a sértések repkednek.

Mivel a háborúban az igazságot ilyen gyakran feláldozzák, ez olyan reaktív háborúvá válik, amelyet senki nem nyerhet meg. A kereszténységnek jobb megközelítése van, ez pedig a megbocsátás. Amikor a sértésekkel sértéseket, a hazugságokkal pedig hazugságokat szegezel szembe, soha semmi nem fog megváltozni. Lehet, hogy jobb egyszerűen megbocsátani és felejteni.

Egy jobb megközelítés

Ha a témakörtől meg szeretnél szabadulni (vagy a jó dolgokat a rosszaktól meg szeretnéd különböztetni), akkor sokkal jobb megközelítések is léteznek. Ugyanolyan jól, vagy talán jobban is működik, mint a megbocsátás. Ha gáncsoskodó kritizáló vagy, akkor nem fog tetszeni, ugyanis a szcientológia™ axiómái és a többi alapvető kiadványban megtalálható. A szcientológia™ alapjai sok igazságot tartalmaznak, amelyeket mindkét oldal figyelmen kívül hagy. Az egyház belső védelmezői régen elfelejtették, és a szcientológus nyelvből, amelyet beszélnek, már régen kikopott. A kritizálók pedig kijelentették, hogy azt akarják, hogy a témakörből semmi közük ne legyen, és ez az a pont, ahol elvesznek.

A technikai tény viszont az, hogy egy nem kívánt állapotot egyszerűen as-iselhetsz (úgy-vanozhatsz). A nem kívánt állapotot a maga teljességében vagy részeiben meg kell tekintened, és ennek hatására az egyszerűen megszűnik, vagy a hatása lecsökken.

A jelen esetet jól lefedi a következő:

18. axióma: A statikum, miközben not-isnesst gyakorol, nemkívánatos létezések fennmaradását okozza, és így irrealitást idéz elő, ami magába foglalja a feledékenységet, öntudatlanságot és más, nem kívánatos állapotokat.

Láthatod, hogy mind a két oldal not-isnesst (nem-vanságot) gyakorol – amely ebben az esetben vég nélküli hazugságokat, vad túlzásokat, fekete PR-t és rágalmazást jelent. Ez fennmaradást okoz és irrealitást, feledékenységet, öntudatlanságot, stb. eredményez.

Így ha a gondolatok szintjén a kiabálás, az ökölharc vagy a bíróság nem hoz eredményt, akkor mi igen? A következő axióma megmondja:

19. axióma: Ha elérjük, hogy a statikum bármilyen állapotot olyannak nézzen meg, amilyen, az csökkenti annak az állapotnak az értékét.

Tehát ha elkezdesz analitikus kritikát alkalmazni, akkor kezded látni, hogy pontosan mi is van ott. Lehet, hogy nem tűnik elég lenyűgözőnek ahhoz, hogy a harcostársaid számára kikiáltsd vagy kinyomtasd, de valójában ezzel jársz a helyes úton.

Amikor elkezded felfedezni a különbségeket, hasonlóságokat és azonosságokat, visszatér az intelligencia és épelméjűség. Amikor a teremtést és a pusztítást kiegyensúlyozod, akkor pedig még jobban fogod magad érezni.

Jó úton haladsz. Lehet, hogy néha visszatérsz a fentebb említett régi jó küzdelembe, valamint a 18. axiómához, amelyben a nem-vanság uralkodik, de külső megfigyelőként próbálj meg egy kicsit összpontosítani és a dolgok lenyugszanak és jobbá válnak.

Én vagyok az ellenség

Amikor a 20. axiómához érünk, akkor a legfelsőbb szintekről beszélünk:

20. axióma: Ha elérjük, hogy a statikum egy tökéletes másolatot készítsen, az egy létező dolog vagy a dolog egy részének megszűnéséhez vezet.

Ez magas szintűnek tűnhet, de működik.

Mit jelent az, hogy tökéletes másolat?

Mondok egy példát, a kritizálóknak ez lehet, hogy nem tetszik, de tükrözi a mondandómat. Tegyük fel, hogy javítani szeretnél a házasságodon. Egy ilyen kapcsolatban az egyik fontos dolog az, hogy megvalld az igazat, ehhez pedig például ki kell írnod azokat az ártó tetteidet és a visszatartásaidat, amelyeket a párod ellen követtél el.

Az általad elkövetett összes rossz dologgal kapcsolatban az első reakciód a klasszikus bűnbánó és kiengesztelő érzet lehet, ez az, amit a lelkészed, a szüleid, stb. úgy tartott, hogy érezned és reagálnod kell.

De próbáld ki ezt – csak önmagad számára és csak egy papírra leírva, hogy pontosan mi is történt, beleértve egészen az eredeti érzésedet és talán azt az elégedettséget, amit akkor éreztél, amikor megtanítottad a rohadéknak a leckét, vagy amikor megúsztál valamit vagy amikor nélküle ellógtál valahova. Az elmédben próbáld meg ugyanazt az érzést újraalkotni, amit ugyanakkor éreztél, amikor az megtörtént. Ha egy bizonyos helyzetben a párod ellensége voltál, akkor fel kell ismerned azt a helyzetet és le kell írnod azt, hogy Én vagyok az ellenség. Ahogy látod, ez az eredeti helyzet tökéletes másolata, úgy, ahogy az megtörtént. Az állapot megszűnését fogja – részben vagy egészében – eredményezni.

A kritikusok rossz hírneve

A kritikáról a hagyományos akadémiai nézet az, hogy az analitikus (konstruktív) kritika jó. Ebből tanulsz, ettől okosabbá válsz. Ha valamit te magad analitikusan kritizálsz, akkor az jót tesz az elmédnek. Enélkül a képesség nélkül nem vagy képes kiértékelni, hogy mi igaz és mi nem igaz. A képességeidnek ezt a részét alkalmazod, amikor egy területen a relatív fontosságot próbálod kiértékelni.

A II. szint ártó tettekre, visszatartásokra és kritizálásra vonatkozó adatai is igazak. Azt viszont fel kell ismerned, hogy valahol van egy vonal, ahol az analitikus kritika reaktív kritikává válik, és a reaktív kritika az, amiről a II. szint beszél, de auditorképzésre van szükség ahhoz, hogy ezt sikeresen alkalmazd.

Erről a határvonalról számos alkalommal szándékosan feledkeztek el vagy mosták ezt el azért, hogy propagandacélokra alkalmazzák. Lassan, nagyon lassan ez a határvonal folyamatosan felfelé mozdult el, ezzel együtt pedig egy olyan szokás jött létre, mely szerint minden eltérő véleménnyel rendelkező személyt biztonsági ellenőrizni kell. Ez az egyház légkörét folyamatosan megváltoztatta és megmérgezte. Szabadgondolkozók csoportjából lassan egy gondolattrendőrség folyamatos felügyelete alatt álló és katonai szabályzatok szerint élő csoporttá váltak. Minden kritikát a fegyelmezést igénylő engedetlenség jelének tekintettek. A rendőrállamok nem a szabadgondolkodóiról vagy a lelkesítő elképzelésekről híresek.

Néhány személy vagy szervezet semmilyen kritikát nem képes feldolgozni, kritizálást alkalmazni pedig nagyon érzékeny dologgá vált. Gyakorlatot és diplomáciai képességet igényel az, hogy jól végezzük és hogy valakiből jó analitikus kritikus váljon.

Ennek egyik módszere a Lehet igazad hírlevélben található adatok alkalmazása, amikor az adott személyt arról kérdezgeted, hogy mi a dolgokkal kapcsolatban a nézőpontja. Nem érzi, hogy hogy ezzel a megközelítéssel veszélyezteted – nem keveredsz vele egy igaza van – nincs igaza vitába. Ennek a megközelítésnek rengeteg előnye van. Ez a Szókratész-féle módszer, amikor okos kérdésekkel haladsz előre – ez pedig olyasmi, amit számos auditáló eljárásban alkalmaztak.

A legviccesebb rész viszont az, hogy amikor mindenféle kritikát nyíltan visszautasítasz, akkor a társadalomtól teljesen elszigeteled magad. Mivel mindannyiunknak van szeme, mindannyiunknak van egy teljesen egyedi nézőpontja. Mindannyiunkat aggasztanak dolgok és mindannyiunknak megvan a magunk érdeke. Ez általában egyet nem értést, ítélkezést, stb. eredményez. Röviden, a kritika az öndeterminált felek, barátok és mindenféle kapcsolatban álló személyek között mindenhol megjelenik.

Kritizálás és a tónusskála

Amit fentebb leírtunk, az a kritizáltak és a kritizálók macska-egér játéka. A tónusskálán fel és le mozogva játsszák. Az idevágó technikai adatot Hubbard A túlélés tudománya című könyvében találjuk.

2,0-nál (nyílt ellenségesség) elérjük az antagonisztikus beszélgetés szintjét Az egyén hajlamos panaszkodni, vagy becsmérlő megjegyzéseket tenni, hogy más embereket leértékeljen.

Itt találjuk a nyílt kritizálást. 2,0-nál ez heves vitatkozás – noha nem mindig ésszerű. Ez nem konstruktív kritika, de ennek ellenére lehet igaz vagy tartalmazhat olyan igaz dolgokat, amelyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Az életben a legjobb, ha meghallgatjuk, megértjük és foglalkozunk vele. A figyelmetlenségből származó visszatartásokat és félreértéseket könnyű tisztázni. Ülésben (amely – hadd mutassak rá – különbözik az élettől) az auditornak kifejezetten vadásznia kell a visszatartásra és valószínűleg találni fog valamit. Ülésben viszont soha semmit nem vitatsz meg – egyszerűen segítesz a preclearnek, hogy a dolgokat kizárólag a saját nézőpontja alapján elrendezze. Ez az egyik nagy különbség, amelyet egy mindennapi társalgás és az auditálási kommunikációs ciklus között található. A mindennapi társalgás során érveket és ellenérveket hozol fel. Ezt auditálás során soha nem teszed meg. Auditálás során azt szeretnéd, hogy kizárólag a saját okozó nézőpontja alapján értékeljen ki mindent.

Az 1,5-ös tónusszintnél (harag) a többi személy kommunikációjának elvágását és az odafigyelés teljes megtagadását tapasztaljuk, valamint arra tett erőfeszítéseket, hogy az egyén elpusztítsa a bejövő kommunikációt.

Ez elég jól jellemzi a különböző hivatalos egyházi személyektől származó ellentámadást, azaz a bármiféle kritika meghallgatásának visszautasítását és a kritikák, illetve a kritizálók elpusztítására tett nyílt vagy rejtett próbálkozásokat.

1,1-nél (rejtett ellenségesség) az igazi kommunikáció elkerülését célzó hazugságot találjuk. … Itt van az a személy, aki elmondja neked, hogy hogyan állt ki melletted, miközben valójában gyakorlatilag tönkretette a jó híredet.

Az ülésben az auditornak mindenképpen visszatartásokat kell vadásznia, ha valami ilyesmit lát vagy hall.

A vétségeket tekintve viszont elgondolkodhatsz, hogy ez a túlzott mennyiségű biztonsági ellenőrzés valójában egy eltitkolt módszer, amely segítségével a valódi kommunikációt el lehet kerülni és amellyel az engedelmességet ki lehet kényszeríteni – részben olyan hasznosnak tűnő anyagok gyűjtésével melyekkel a kritikusok jó hírét el lehet pusztítani.

A biztonsági ellenőrzéseket azzal adják el a preclearnek, hogy a technológia nem működhet, ha az etika nincs bent, stb. A helyzet viszont az, hogy a kritikára csupán mint az ártó tettek tünetére tekintenek, a tartalmával vagy az igazságával viszont nem foglalkoznak. Ezen túl pedig a biztonsági ellenőrzést egy bizonyos erkölcsi kódex alapján kell végezni. Az ismételten elvégzett biztonsági ellenőrzéseket pedig, ha a hatalommal rendelkezők úgy akarják, arra is fel lehet használni, hogy fokozatosan egyfajta hamis erkölcsi kódexet hozzanak valakiben létre. A preclearrel rejtett módon így tudod tudatni, hogy mi az, amit akarsz és mi az, amit nem akarsz – és jobban teszi, ha alkalmazkodik, különben további biztonsági ellenőrzéseknek lesz kitéve. Ha az etika betételéről van szó, akkor ennek elvégzésére kevésbé leértékelő és olcsóbb módszere is léteznek. Az ember végül is alapvetően jó.

Az auditálás szájkosaras kommunikáció ciklusa (amelyben az auditor azt szeretné, hogy a preclear az adott dolgot kizárólag a saját nézőpontjából értékeljen ki) az életben és a kritikusok kezelése során nem mindig működik.

Valahogy úgy tűnik, hogy az egyházi tisztségviselők ebbe a viselkedésbe beleragadtak és kétségbeesésükben (de miközben arcizmuk sem rándul) amikor kritikába futnak, az asztal alatti gombot nyomkodják. Valamelyik gorillának jeleznek vele, aki majd előbb vagy utóbb foglalkozni fog ezzel. Az egyházban a nyílt kritizálás vagy egy másfajta nézőpont veszélyes és miatta etikára és biztonsági ellenérzésekre kerülhetsz.

A szcientológusul gondolkodás módja a gondolkodás teljes kikapcsolása, amellyel messze kerülnek A túlélés tudományá-ból származó következő idézettől:

A skála legmagasabb szintje magában foglalja a képességet, hogy teljesen kommunikáljunk, és semmit ne tartsunk vissza, továbbá azt a képességet, hogy teljesen racionálisan szelektálva kommunikáljunk, továbbá azt a képességet, hogy társalgási szempontból kreatívak és konstruktívak legyünk.

Talán, de csak talán – lehetséges lehet, hogy a tisztségviselők egyszerűen meghallgassák az elmondottakat és azt értelmesen kezeljék. Ha egy valódi etikai helyzet van jelen, akkor az nem marad észrevétlen. A kritizálás figyelmen kívül hagyásával és annak titokban történő kezelésével a probléma nem eltűnik, hanem tovább dagad és egy idő után felrobban. Kizárólag az alapul szolgáló ártó tettet keresve mindenféle semmin való visszatartás-t vétesz el és mindenféle társadalmi kommunikációs ciklust elpusztítasz.

Tech és propaganda

Hihetetlen, hogy a II. szint technológiáját az önvédelem és a propaganda céljából mennyire félrealkalmazták és mennyire kifacsarták. A más vélemények elviselésének szintje mélyre süllyedt. Ennek a legkirívóbb példája az, ahogy a szcientológia™ kritizálóit az Etikai Kódex – Szabálysértések és büntetések-ben ábrázolják. Ez hirtelen nem a technikai adatokról szól, hanem a csapatok ellenség elleni mozgósításáról. Ez még csak nem is a kritizálók ellen szól, hanem ebbe az egyet nem értők és az eltérő filozófiai nézőponttal rendelkezők is beletartoznak. Ez nagyon sajnálatos, ugyanis ezzel az egész katyvaszban található hazugságokra alapuló fanatizmust hozol létre. Ezentúl a kérdésekre és a kritikákra történő válasz elutasítása magának a filozófiának a hagyományai és az egyházi hitvallás ellen is valók.

Úgy tűnik, hogy a kritizálás a propagandában betöltött szerepe alapján gaztettel lett egyenértékű. A kritizáláshoz úgy állnak hozzá, ahogy a katonaság az engedetlenséghez. Ez egy vétség, amelynek alanyát meg kell fegyelmezni vagy meg kell büntetni. A büntetést általában az etikai osztályon vagy a gyanúsított etikai ellenőrzésével végzik. A biztonsági ellenőrzést végző személy alapvető auditori szerepe és képzése, amelyben a preclear alapvető jóságát és öndeterminizmusát helyreállítja, érvényét veszti, és gondolatrendőrré változik át, aki az illetőt le akarja leplezni és őt egy jól viselkedő csoporttaggá szeretné alakítani, aki nem okoz több problémát és nincsenek saját elképzelései.

A technikai adatok címkézésre és a rágalmazásra történő használatán kívül az ellenséget és a kritikusokat más módon is lehet kezelni – a csupán a preclear leleplezésére, lefegyverzésére és kiigazítás-ára használt biztonsági ellenőrzés egyébként érvényes technikájával történő visszaélés nélkül. Ezzel viszont kilépnének a szerepükből. Ez háborúvá vált, amelyben csak az egyház tehet fel kérdéseket, amelyben nekünk igazunk van és nektek nincs igazatok.

Az életben az egyik legjobb módszer egyszerűen a megértés, a nyugtázás, valamint a megbocsátás. A kritizálók csak a szembenállás jelenlétében növekednek és gyarapodnak. Szeretik. Sokkal határozottabban lesznek tőle. Lelkesebbek lesznek. Kétpólusú univerzumban élünk. A negatív táplálja a pozitívat és fordítva. Az ellenállás ellen-ellenállást teremt.

A szcientológia™ kritizálóinak száma messze túlnőtt a jelen és volt szcientológusokon, olyanok is csatlakoztak, akik a jó és igaz harc miatt jöttek. Mivel a vitához az interneten könnyen lehetett csatlakozni – és mert az egyház látszólag az internet szólásszabadságát akarta megszüntetni – ez az egész az egyház számára katasztrófává vált, de ezt saját maguknak idézték elő.

Ha az egyház egyszerűen csak megpróbált volna megérteni, nyugtázni, valamint megbocsátást adni és kapni az eredeti néhány komoly kritikusnak, akkor erről az egészről hamar elfeledkeztek volna és mindenki folytathatta volna az életét, nem változott volna a hógolyóvá, amely a lavinát elindította. Mivel a kritikusok magja az egyháznak ezzel az ellenállásával találkozott, és mivel visszautasították, hogy a mondanivalójukat meghallgassák és megértsék, egyre inkább zaklatottak lettek. Az egyház pedig egyre jobban ragaszkodott a saját igazához és kétségbeesetten kapaszkodott a propagandájához.

Így kritizálás és kritizálás között is van különbség. A lakmuszteszt a tónus, az igazságtartalom és a szándék. A legfontosabb képesség pedig a megfigyelésre való hajlandóság és az ezekről történő szabad kommunikáció képessége. A kritizált oldaláról a fagyos katonás viselkedés nem fog működni. Sem a kifejezések totalitárius, elnyomó újraértelmezésére, sem a kritizálók nyílt vagy rejtett módon történő elhallgattatására nincs szükség. Arra sincs szükségünk, hogy az egyház a saját alapvető igazságaira és magára a hitvallására vak legyen.

Így ha bűnné és betegséggé (amelyet csak biztonsági ellenőrzéssel lehet gyógyítani) próbáljuk tenni azt, amikor valaki őszinte vagy valamilyen hibára mutat rá, akkor annak semmi köze nincs a teljes szabadság felé vezető út-hoz. Inkább egy olyan elmaradott országra hasonlít, amelynek a katonai vezetését gáncsoskodó kritikusok és lázadók rohanták le. A tech legyen tech. Arra szükségünk van. A katonás viselkedésre, amely látszólag kész mindent megvédeni, amit Hubbard mondott (tekintet nélkül arra, hogy mi is volt az), nincs szükségünk, mint ahogy a biztonsági ellenőrzések hamis vagy manipulatív használatára, illetve a propagandára és a szcientológusul megfogalmazott techhel kapcsolatok gondolatokra sincs.

Ellenben a következő idézettel örömmel átengedem az utolsó szót Hubbardnak:

Személyes integritás

SZÁMODRA AZ IGAZ, amit magad figyeltél meg,
És ha ezt elveszíted, mindent elvesztettél.

Mi a személyes integritás?
A személyes integritás annyit tesz, mint tudni azt, amit tudsz –
Amit tudsz, az az, amit tudsz –
És hogy van bátorságod tudni és kimondani azt, amit megfigyeltél.
És ez az integritás,
És nincs más integritás.

Természetesen beszélhetünk becsületről, igazságról, mindezen dolgokról,
Ezekről az ezoterikus fogalmakról.
De úgy gondolom, ezek mind nagyon is benne foglaltatnának,
Ha amit igazán megfigyelünk, az lenne, amit megfigyelünk,
Ha odafigyelnénk arra, hogy azt figyeljük meg, amit megfigyelünk,
Ha mindig kitartanánk amellett, hogy megfigyeljünk.

És nem feltétlenül azért, hogy szkeptikus,
Kritikus vagy nyitott hozzáállást tanúsítsunk.
De mindenképpen elegendő személyes integritást
És elegendő személyes hitet és önmagunkba vetett bizalmat
És bátorságot tanúsítva ahhoz, hogy képesek legyünk megfigyelni, Amit megfigyelünk,
És kimondani azt, amit megfigyeltünk.

A Dianetikában és a Szcientológiában semmi sem igaz számodra,
Hacsak te meg nem figyelted,
És úgy igaz, ahogy te figyelted meg.
Ez minden.

LRH

Legyen így.

Ez az, amit a kisfiú a Császár új ruhájá-ban tett, és ez a legjobb tanács, amelyet ebben a témában bárkinek adhatsz vagy bárkitől kaphatsz.

Tisztelettel,

Szent Tehén!

A cikk az IVy magazin-ból származik.

© 2002 Szent Tehén. Minden jog fenntartva.

HCS-6 - A parancsnok törvénye (üres táblázat) Szent Tehén Sorozat HCS-8 - Az elnyomó ROSSZ!