A DIANETIKA KÖNYV UTÓLAGOS ÁTTEKINTÉSE

A szcientológia ellenzői valószínűleg azt fogják kifogásolni, hogy ez tudománytalan,tehát értéktelen.

A szabadzónások talán azt mondják, hogy "ki törődik vele?"

Az egyház valószínűleg szentséggyalázásnak fogja tartani.

Mindenki más pedig csak az idő vesztegetésének.

De én úgy éreztem, hogy ezt tényleg meg kell tenni, és segített abban,hogy a különböző dolgokat képbe hozzam. És most itt van. Ahogy Krisztus mondta, akiknek van fülük, halljanak.

A kérdés az, hogy hibás találgatásként egy modern auditor a DMSMH (Dianetics the Modern Science of Mental Health , azaz Dianetika, a mentális egészség modern tudománya) mekkora részét dobná ki az ablakon.


A Dianetika, a mentális egészség modern tudománya kiadása óta rengeteg dianetika auditálást végeztek. A modern technikák már kevéssé emlékeztetnek a könyvben felhasználtakra. Néhány dolgot hivatalosan is tévedésnek nyilvánítottak,de a legtöbbet új "felfedezésnek" tartják.

Az utólagos tapasztalataink alapján az eredeti könyv nagyrészt hamisnak,de legjobb esetben is féligazságok ingatag gyűjteményének tűnik. De a szcientológia még mindig az ezen hamis adatokból nyert alapvető meghatározásokhoz és következtetésekhez ragaszkodik.

Most a DMSMH-t egy modern dianetika auditor szemszögéből szeretném újra áttekinteni, és ebben a kiértékelésben a saját nem-standard-tech kutatásaimat megpróbálom nem felhasználni.

Az egyetlen ok, amiért a mai Class VIII-ak egy ilyen elemzést nem írnak meg az, hogy keményen dolgoznak azon, hogy Ronnak mindig igaza legyen,és a dolgokat e köré csavarják,hogy a korai munkáinak bírálatát elkerüljék.

A modern dianetika technikák (R3R, stb.) tényleg eredményesek (noha talán nem annyira, mint amennyire ezt hirdetik), és az eredeti könyv általában csak érdekes jelenségeket hozott létre.

Közülünk azoknak, akik a modern dianetika technikákkal sikereket értekel, újra ki kell értékelnünk az alapvető feltevéseinket és el kell hajítanunk azokat a terheket és hamis adatokat, amelyeket ebből a lelkesítő,de gyengén kikutatott korai könyvből nyertünk.

A DIANETIKA, A MENTÁLIS EGÉSZSÉG MODERN TUDOMÁNYA CÍMŰ KÖNYV ELEMZÉSE

A könyv kiadása előtt a DMSMH-ban leírt dianetika terápiát nyilvánvalóan nem kutatták ki és tesztelték le alaposan.

Viszont a dianetika kirobbanó sikerét magát, valamint a könyvben megadott technikák ezt követő használatát a könyvben megadott elméletek cáfolására vagy igazolására fel lehet használni.

A múltban a könyv legtöbb értékelését fekete-fehér megközelítés jellemezte,ugyanis vagy az egész jó volt (mert néhány jelenséget létrehozott), vagy pedig rossz (mivel néhány dolog nem működött). Ehelyett az egész ügyet vizsgáljuk meg úgy, mint egy sor elméleti gondolatot, amelyek közül néhány a gyakorlatban beigazolódott, néhány pedig hamisnak bizonyult.

Én azt gondolom, hogy ami igazából előttünk van, az egy sor ragyogó elképzelés, amelyet Ron néhány korlátozott számú kísérletre alapozva hozott nyilvánosságra, és néhány elszigetelt esetből tág következtetéseket vont le.

Sajnálatos módon a könyv tele van csalogató és túlzó ígéretekkel, és inkább és befejezett és beigazolódott gyakorlatként mutatkozik be, nem pedig egy sor kutatásra szoruló elmélet előterjesztéseként.

A dianetika kirobbanó sikere azért jött létre,mert a könyvben voltak olyan dolgok, amelyek igazak és könnyen demonstrálhatóak voltak. De ez ezután összeomlott, mivel túl sok olyan dolog volt, amely nem működött.

A korai dianetikával foglalkozók tipikus története az volt, hogy a technika alkalmazásával talált fantasztikus jelenségek okozta hatalmas lelkesedéssel indultak el. De a legtöbb dolog nem úgy haladt tovább, ahogy várták, és így magukat vádolták a hibákért, majd újra áttanulmányozták a könyvet vagy Hubbard egyik előadásán vettek részt. Végül felismerték, hogy inkább a könyv volt a hibás, nem pedig ők, ígya témakörtől megcsömörlöttek.

De a könyv nem egy olyan abszolút dolog volt, amely egészében igaz vagy hamis. Találgatásokra épült, de ragyogó találgatásokra.

Tehát tekintsünk át néhány bemutatott elképzelést, és lássuk, hogy az utólagos tapasztalatok alapján milyen következtetést vonhatunk le belőlük.

1. Az események engramatikus felvétele, amelyekbe a szonikus dolgok ugyanúgy beletartoznak, mint a visiok, valamint az öntudatlanság alatt bekövetkezett események

Ezt vég nélkül igazolták. Egy engramba bárkit könnyen belevezethetsz, és könnyen lenyűgöző mennyiségű adatot hozhatsz elő. A dianetika kirobbanó sikerének ez volt az oka. Szinte mindenki, aki a könyvet elolvasta és eléggé megértette ahhoz, hogy a technikákat helyesen alkalmazza, drámai módon keresztül tudott futtatni egy PC-t egy eseményen. Tehát a barátaiknak elmondták,hogy ez működött, a barátok maguknak is megvették a könyvet, és ez az egészúgy terjedt, mint a bozóttűz.

Még Miller bíráló munkája is számos olyan embert idéz, aki a terjedéshez azért csatlakozott, mert a technika segítségével élénk engramatikus tapasztalatokat szereztek.

Mielőtt egy szervezetbe először besétáltam volna, kaptam egy DMSMH-t és elolvastam azt. Ezután anyámat egy díványra fektettem és elmagyaráztam neki, hogy a rejtett terhek enyhítése céljából hogyan tudunk egy tudatalattiba temetett eseményen végigfutni. Ő benne volt abban, hogy kipróbáljuk. Így megkértem arra, hogy térjen vissza ahhoz a pillanathoz, amikor besétáltam a nappaliba azért, hogy rávegyem egy ülés végigvitelére, és ezután megkértem arra, hogy az eseményt a saját nézőpontjából idézze fel. Tőle pedig azt kaptam vissza, ami az általam használt összes szó és mozdulat szó szerinti ismétlésének tűnt. Ő viszont szinte hipnotikus transzban lévőnek tűnt,amit én dianetika reverie-nek gondoltam (és amit a modern dianetikában soha nem látsz).

Mivel elégedetten láttam, hogy egy eseményen végig tud futni, megkértem, hogy mondja meg, mi jut először az eszébe, amikor az ujjammal csettintek egyet. Ezután megkérdeztem, hogy "hány éves vagy?", csettintettem, mire ő azt válaszolta, hogy "tizenhét". Azt mondtam, hogy jó, akkor menj vissza 17 éves korodba, és ekkor felsikoltott. Tűz volt, ő pedig azelső emeleten található hálószobaablakon mászott ki a ház egy másik szárnya fölé magasodó, alacsonyabban található tetőre. Pánikba esett, sikoltozva rohant keresztül a tetőn, majd a tetőablakon keresztül egy, a szobában található asztalra esett és elájult.

Ez mély benyomást tett rám. A dianetika nyilvánvalóan működött, kivéve, hogy ez csak egy volt a könyvben található gondolatok közül. Ez igaz volt, de néhány másik nem. Ez volt az a helyzet, amelyre nem voltam felkészülve,azaz hogy inkább egy sor bizonyítatlan feltevéssel, nem pedig egy kipróbált és igaz tudománnyal rendelkezünk.

2. Az a képesség, hogy az események dianetikusan történő futtatásánál pontos adatok jönnek elő.

Ez csak félig igaz. Egy esemény ismételt átvizsgálása során hihetetlen mennyiségű adatot lehet a tudatos szintrehozni. Ez gyakran helyes vagy nagyrészt helyes, de esetenként nem teljesen igaz vagy akár teljességen helytelen is lehet.

Ami itt történik, az az, hogy sokkal jobb eredményeket érsz el, mint egy egyszerű felidézéssel, de ez még közel sem tökéletes.

3. Az a gondolat, hogy minden megtapasztalt dologról valamilyen szinten tökéletes felvételekkel rendelkezünk

Ez egy szép elképzelés, és még akár igaz is lehet, de ennek bizonyítékát még sehol nem láttam. Ezenkívül ez egy olyan gondolat, amelyet igen nehéz megcáfolni, mert mindig mondhatod azt, hogy még többet kell tenned azért, hogy elérd, hogy ezekhez a felvételekhez teljesen hozzáférhess.

Az emberek felidézési képességeiben tényleg látunk fejlődést, sőt még a hangok, az ízek, a szagok, stb. felidézését is lehet fejleszteni, de ezek egyike sem tökéletes.

Viszont teljes bizonyossággal állíthatjuk azt, hogy egy clear még a jelenlegi életében sem rendelkezik tökéletes felidézéssel.

4. Az a gondolat, hogy a születés előtti események engramként tárolódnak

Most újra rázós területre léptünk.

A szcientológiában használt modern dianetikából tudjuk, hogy a személy maga (a thetán) a test növekedése közben nincs bent az anyaméhben, hanem a legáltalánosabb tapasztalat szerint egy darabig az anya körül lézeng, majd közvetlenül a születés előtt lép be a testbe.

A modern technikák egy könyebb megközelítést alkalmaznak, amelyek a felidézés-jellegű eljárásokhoz állnak közelebb, és amelyekben a személy eseményláncokon keresztül talál vissza a múltba. Ezenközben a személy inkább a múlt életekbe hajlamos visszacsúszni, nempedig a születés előttiekbe. Tehát egyszerűen nincs elég modern adatunk annak az eldöntéséhez, hogy ezek a születés előtti valósak-e.

Az egyetlen technika, amely jelentős számú születés előtti eseményt hozott elő, az ismétlő technika volt. Ebben a PC addig ismétel újra és újra egy kifejezést, amíg bele nem esik abba az eseménybe, amely a kifejezést engramatikusan tartalmazza.

A korai dianetikusok rengeteg érdekes jelenséget figyeltek meg, amikor ezzel kísérleteztek, de amennyire én tudom, az előhozott eseményeket komolyan senki sem szándékozta igazolni vagy cáfolni.

Tudomásom szerint a modern clearek és OT-k születés előtti felidézése meglehetősen gyenge, de az általános vélekedés az, hogy abban az időben nem is voltak a testben.

Ha a születés előtti események léteznek, akkor nem a thetán saját engramfelvételeiről, hanem egy másfajta mechanizmusról beszélünk. Az 1952-es feltételezés az volt, hogy ez a genetikus entitás felvétele, a modern elképzelés szerint pedig valószínűleg a születés előtt a testben található BT-kből kerülnek elő. (De mivel oly kevés bizalmas anyagokat tárgyaló írás létezik, nehéz megmondani, hogy erről jelenleg mit is gondolnak.)

Ezt még kutatni kell ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a felvételek pontosak-e és hogy meghatározzuk, hogy mi készíti a felvételeket.

A egyetlen dolog, amit bizonyossággal állíthatunk az, hogy Ron talált egy különös jelenséget, majd rengeteg helytelen elméletet épített köré, és még mind a mai napig nem tudjuk, hogy ezen a területen mi is az igazság.

5. Az a gondolat, hogy a későbbi események az erejüket a korábbiakból nyerik

Most megpróbálom elkerülni az ezzel kapcsolatos elképzeléseket, mint a törlés, a láncok vagy a bázis-eseményt, és ezzel a fogalommal külön próbálok meg foglalkozni azért, hogy a többi pontot ettől elkülönítve tekinthessük át. Ron itt sok különböző elképzelést kapcsol össze, és én arról szeretnék beszélni, hogy néhány közülük igaz, de nem szükségszerűen az összes.

Ha egy esemény futtatásakor egy korábbi esemény kavarodik fel (azaz restimulálódik), akkor a későbbi esemény a korábbiból erőt vesz ki és a helyzet sokkal komolyabb lesz, nem pedig javul.

Ez igaz és a modern dianetikával könnyen megfigyelhető.

Nem hiszem, hogy ezt az elképzelést Ron találta ki, de ez egy nagyon fontos dolog és a pszichiátria területe ezt gyakran nem ismeri fel. Az eseményfuttatás terápiaként alkalmazásának ellenérve az, hogy a beteg az esemény futtatása miatt néha rosszabbul lesz, nem pedig javul, és ezek a sekélyes cáfolatok egy korábbi, ennek alapjául szolgáló eseményt soha nem próbálnak meg futtatni.

6. Az a gondolat, hogy ezek az engramok láncokba rendeződnek, amelyek egy bázis-engramhoz kapcsolódnak

Úgy gondolom, hogy ez az elgondolás túlegyszerűsített és egy kicsit téves.

Léteznek olyan engramok, amelyeket sikeresen lehet futtatni, és olyanok, amelyek kezeléséhez addig kell korábbi engramokhoz visszatérni, amíg amíg egy olyat nem találsz amelyikről a töltést el lehet távolítani.

A DMSMH főleg a korábbi hasonló tartalommal foglalkozik, míg a modern dianetika ehelyett inkább a korábbi hasonló szomatikára (fájdalmak, érzetek, érzelmek és viselkedések) helyezi a hangsúlyt. Az ideigelenes technikák, mint az 1966-os típusú, csupán egy homályos "találj egy korábbi hasonló eseményt" jellegű parancsot használt, amelyet mind a két módon lehetett értelmezni, és bizonyos esetekben ezt a modern dianetikában is használják.

A modern technika általánosságban jobban működik, de valamennyire minden korábbira visszatérő sikeres. Ez magába foglalja azt, hogy minden engram több tucat láncon helyezkedik el, beleértve az eseményben található különböző szomatikák és az esemény tartalmának különböző nézőpontjait tartalmazó láncát.

Ha a korábbi hasonló engram létének puszta ténye azt okozná, hogy az esemény töltését nem lehet eltávolítani, akkor semmit nem lennél képes futtatni, mivel olyan sok restimulálódna.

Tehát ettől az elgondolástól egy kicsit el kell távolodnunk és egy gyakorlatiasabb megközelítést kell felvennünk. Eszerint mondjuk azt, hogy egy engram futtatása néha egy előzőt restimulál, és ekkor ehelyett azt kell futtatni, nem pedig azt, hogy ezek a dolgok valamilyen maradandó módon vannak elrendezve.

A bázis szó használatát ezentúl inkább a töltésétől megszabadítható eseményre használnám, és minden olyan megjegyzést elvetnék, amely szerint ezek a bázisok az elsők, amelyekben valamely dolog először megtörtént.

Ha az előző életekről szóló bármely elképzelésünk helyes, akkor a létező korábbi események mennyisége elég nagy ahhoz, hogy feltehessük, hogy egy bizonyos fájdalomnak vagy élménynek soha nem az első megtörténtét futtattuk, és mégis, bázis-engramokat gyakran sikeresen tudunk futtatni és a töltésétől megszabadítani.

Az is lehet, hogy a személy vagy szembenéz valamivel, vagy nem képes eléggé konfrontálni azt és ezért a korábbi események restimulálják. Tehát a korábbiakkal dolgozunk, a jelenlegi eseményt elkerüljük és azzal a járulékos előnyhöz is hozzájutunk, hogy a jelenlegi létezéstől távolabbi, azaz könnyebben szembesülhető dologgal foglalkozunk.

Amikor egyet megtalálunk és azzal a korábbiak restimulálása nélkül szembe tud nézni, akkor az fut és a töltése megszűnik, és ekkor ezt bázis-eseménynek tekintjük. Viszont nincs okunk azt feltételezni, hogy ha ezt máskor futtattuk volna, amikor a személy jobb vagy rosszabb állapotban van, akkor ugyanezzel a bázis-eseménnyel találkoztunk volna. És általánosságban ezt a dolgot az esetfelügyeletnél figyelhetjük meg, ahol létezik az a felismerés, hogy egy eset dianetikusan mélyen vagy sekélyen futott.

7. Az a gondolat, hogy ezek az engramok törlődnek

Amit a dianetika futtatása során megfigyelünk az, hogy esemény vagy feltöltődött és nehéz vele szembenézni, vagy pedig a töltése megszűnik és könnyen konfrontálni lehet. Más szavakkal az adott személyt vagy képes zaklatni, vagy erre már soha többé nem képes.

A gondolat az volt, hogy az esemény egy olyan kép, amely törlés hatására eltűnik, viszont ezt a képet mindig fel tudod idézni. Az egyetlen változás az, hogy a személy ezt a képet nem kényszeresen hozza létre, hanem az irányítása alá került. És Ron 1958 körül azt állítja, hogy a legtöbb képét a személy nem mindig hozza létre kényszeresen, csak akkor, hogyha restimulálódik. A megfigyelésem szerint ez igaz.

A könyv azt is állítja, hogy az engramokon kívül a fájdalmakat nem lehet felidézni és hogy a fájdalom az, ami törlődik és többé nem lehet felidézni. Én ezt egyáltalán nemígy találtam, de mivel a fájdalom általában nem kívánatos, amikor az esemény valakinek az irányítása alá kerül, akkor nem különösebben hajlandó arra, hogy a fájdalmat újra előhívja, kivéve talán a kutatási okokat.

Tehát valójában semmi nem törlődik, csupán a töltése szűnik meg, és a többé már nincs hatással a személyre, visszatér az irányítása alá. Viszont ezt annak az alapján van értelme törlésnek hívni, hogy a töltés törlődik ki. Amennyire meg tudom mondani, ezek az események nem töltődnek fel azután, hogy rendesen kifuttatták őket, ezért ezt helyes lehet törlésnek hívni.

Viszont én most csak a szavakkal játszok és újrértelmezem a kifejezést azért, hogy egy létező jelenséghez illeszkedjen. A könyvben bemutatott eredeti gondolat nem igazán helyes.

8. Az öntudatlanság szerepe az engramokban

A DMSMH úgy tartja, hogy az öntudatlanság ezeknek az engramoknak a kulcseleme. Ez a meghatározás része (fájdalmat, öntudatlanságot tartalmazó pillanat).

Később a dianetika technikák mindig jobban működtek úgy, hogy minden megterhelő eseményt kifuttattak, és azt a kérdést figyelmen kívül hagyták, hogy a személy tényleg eszméletlen volt-e. Ezt mindig úgy igazolták, hogy egy kis öntudatlanság mindig jelen volt akkor, amikor a személy valamire megrezzen.

Ezentúl az eredmények jelentősen tovább javultak, amikor az engramok futtatását olyan események futtatásával egyensúlyozták ki, amelyekben a személy valaki másnak adott engramot (más szavakkal más megütését ugyanúgy kell futtatni, mint ahogy a téged megütést is futtatják). Ezeket az "ártó tett engramokat" a technikák sikeresen futtatták, de nyilvánvaló, hogy általában nem vagy öntudatlan, amikor valaki mást megütsz.

Szerintem mondhatjuk azt, hogy amivel nem néztünk szembe teljesen, az valamilyen szinten öntudatlan, de a szó jelentését most is újraértelmezzük. A DMSMH a szót nem ilyen értelemben használta. Azt mondta, hogy "öntudatlan", és (a példák alapján nyilvánvalóan) tényleges testi öntudatlanságra gondolt. Ezen az alapon a könyvnek egyáltalán nincs igaza.

Utólagos megfigyelés alapján azt állíthatjuk, hogy azok a dolgok, amelyekkel nem nézel szembe, a tudatalattit (vagy a reaktív elmét, vagy ahogy hívni szereted) gazdagítják, és ezáltal hatással lehetnek rád. Ennek a kezelésének egy módszere az, hogy eseményfuttató technikák segítségével szembenézel az eseménnyel. Ez vonatkozhat mindenre, amit valakivel tettek, amit valaki valaki mással tett, sőt arra is, amikor valaki olyan embereket látott, akik egymással tettek dolgokat, feltéve, hogy a személy akkor nem nézett szembe a dologgal.

9. Az a gondolat, hogy az engramok az alapvetők és a szekunderek (fájdalmas érzelmeket tartalmazó engramok) csak ezekre épülő lockok

A modern dianetika még mindig ragaszkodik ehhez a gondolathoz, de nem tudok arról, hogy ezt valaha is bizonyították volna.

Azok a jelentéktelen és a könnyű események, amelyek hatása az esemény komolyságával nem látszik arányosnak, az erejüket valószínűleg egy korábbi súlyosabb eseményből nyerik. Szerintem ezzel a gyakorlatban elég sokszor találkoztunk ahhoz, hogy ezt bizonyítottnak tartsuk.

Viszont ez nem bizonyítja azt, hogy egy engram mindig súlyosabb, mint egy szekunder vagy egy lock, se nem bizonyonyítja azt, hogy egy szekunder vagy egy lock nem lehet bázis.

Ha a szcientológia thetánnal kapcsolatos gondolatai helyesek, akkor a korai bázisok nem lehetnek engramok, mivel a thetán eredetileg erőnek nem kerülhetett a hatása alá, hanem fokozatosan süllyedhetett olyan szintre, ahol bántani lehetett. Ezért a korai bázisoknak lockoknak kellett lenniük.

Ha eredetileg így történt, akkor ez néha még most is így működhet.

Vegyünk egy elméleti példát. Az történik, hogy a személy úgy dönt, hogy a Volkswagenek rondák és ezután egy elüti őt (mivel nem akarja meglátni), vagy az, hogy a személyt egy Volksvagen elüti, és ezért ezeket rondának fogja tartani? Szerintem ez mind a kétféleképpen megtörténhet, és auditálás során mind a kétféle esetet megtapasztaltuk.

Nem lehetséges az, hogy a baráttól elválás valakit egy olyan szekunder- és engramsorozatba taszít, amely az adott személy egy ilyen cselekedete miatt érzett megbánására épül?

Viszont most csak elméleteket gyártok. Nem az a célom, hogy megmondjam, hogy ez hogyan történik, hanem csak az, hogy egyik esetre sincs bizonyítékunk, ezért a könyv feltételezései megalapozatlanok.

10. Az a gondolat, hogy az esemény kifuttatásakor valaki a jókedv tónusára kerül fel

Ezzel a gyakorlatban találkoztunk. Feltesszük, hogy amíg a személy apatikus, dühös, stb., addig még több futtatni való van, vagy az adott esemény további futtatásával (ha az töltést veszít), vagy pedig az ez alapjául szolgáló korábbi eseményével.

Az érzelmekről érzelmekre történő óraműszerű haladást valaminek a kifuttatásakor ritkán látjuk, de ez az általános szabály fontos és működik.

A tónusskáláról rengeteg munka jelent meg, de az nem a dianetika könyvben található és ezen kiértékelés szándéka alapján ezeket félretehetjük.

Megjegyzendő, hogy ez azt jelenti, hogy amíg a személy a futtatott engram tartalma miatt aggódik, zaklatott vagy dühös, addig az esemény még nincs kifuttatva. Ezen az alapon mindenki felteheti a kérdést, hogy a saját esetével kapcsolatban Ron milyen eseményt nem futtatott ki (hallgasd meg az RJ 67 szalagot).

11. Az a gondolat, hogy egy eseményben szereplő dolgok között illogikus kapcsolat lép fel

Szerintem a gyakorlatban ezzel mindannyian találkoztunk. A személyt Beethoven rádióban leadott 5. szimfóniája közben megverik, és néha elkezdi utálni a szimfóniát.

És azt hiszem, mindannyian találkoztunk már azzal az özveggyel, aki a piros sportkocsikat kezdte el utálni, miután a férjét egy elgázolta. Ebben az esetben nincs se fájdalom, se öntudatlanság, csak súlyos veszteség.

Viszont azt semmi nem jelzi, hogy az esemény tényezőinek nagy része így kapcsolódna össze. Hogy egy kicsit tovább menjünk, szerintem azt be tudjuk mutatni, hogy ez néha így történik, de ez nem általános és nem terjed ki mindenre. Egy esemény egy vagy két tényezője egy irracionális képzettársítást létrehozhat, de az összes biztosan nem.

Én azt hiszem, hogy a könyv itt egy fontos jelenséggel foglalkozik, de a bemutatása túl merész és általános.

12. Az a gondolat, hogy egy engram restimulálásakor (bekapcsolásakor) valaki annak tartalmát dramatizálja

Szerintem ezzel már néha találkoztam, de csak ritkán.

A saját tapasztalatom az, hogy amikor közvetlen ok nélkül leszek ideges vagy kezdek el félni, akkor később visszatekintve a félelem okozójaként egy olyan engramot találok, amelyet a környezetemben valami bekapcsolt. De amennyire tudom, egy engram tartalmát soha nem dramatizáltam, talán az egyetlen kivétel a szomatikák (fájdalom, stb.) bekapcsolódása volt. Kérlek, vedd észre a különbséget az érzelmi válasz és a tartalom tényleges dramatizálása között.

Az, hogy az engramok futtatásával a pszichoszomatikus fájdalom kikapcsolódik, nem szükségképpen jelenti azt, hogy a fájdalom az engram restimulálása miatt jött létre. A fájdalom azért is kikapcsolódhatott, mert az engramokkal szembenézés egyfajta gyakorlatként szolgált arra, hogy a fájdalommal is szembenézz. Viszont lehet, hogy azért gondolok ilyeneket, mert a legtöbb emgramfuttatást a clearré válásom után kaptam, és ez ezzel kapcsolatban bizonyos dolgot megváltoztathatott.

Most is egy olyan, csupán esetenként előforduló jelenséggel találkozunk, amelyet aránytalanul felfújtak. Azzal találkozunk, hogy a korai engramok restimulációja a személyt zavarodottá vagy nemtörődömmé teszi, de az igazi dramatizációt nem látjuk túl gyakran.

13. Az a gondolat, hogy az engram parancsai poszthipnotikus szuggeszcióként hatnak

Most újra egy ritka jelenséggel foglalkozunk.

Egyszer (és csak egyszer) egy szomatikámat úgy tüntettem el, hogy megtaláltam az azt helyén tartó parancsot. Amennyire meg tudom mondani, az alapján ez volt az egyetlen olyan parancs, amely ebben az életemben hatással volt rám. Természetesen a teljes időnyomos implantokat most figyelmen kívül hagyom, de még azok az esetek is úgy tűntek nekem, hogy a benne lévő dolgoknak csak ritkán engedelmeskedtem, így azok inkább kisebb, mint nagyobb tényezők voltak.

Az engramok és az implantok hatása abban áll, hogy valakit a különböző dolgoktól visszariadásra vesznek rá, valamint a gondolatait eltorzítják, de a hatás nagyobb része inkább az erőszakkal kapcsolatba hozott dolgok elkerülésében vagy a vele kapcsolatos dolgok miatti zaklatottságban jelenik meg, nem pedig a fájdalmas események közben szerzett parancsoknak történő engedelmességben.

Tudjuk, hogy hipnózis segítségével poszthipnotikus parancsokat lehet valakibe beültetni, és valószínűleg az is igaz, hogy a hipnózis közben használt kábítószer és fájdalom a parancsok hatását jelentősen megnövelheti. Ron ezen logika alapján hozta az engramokra vonatkozó következtetéseit. Viszont a poszthipnotikus szuggeszció hosszú távú viselkedéséről nem sok adatunk van. A benyomásom az, hogy ezek a dolgok elég gyorsan elhasználódnak és senkit nem fogsz találni, aki a parancsoknak egy évtizeddel később is engedelmeskedik, legyenek azok a parancsok engramokból származó véletlen kifejezések vagy poszthipnotikus szuggeszciók.

Természetesen létezik agymosás és kondicionálás, de az adatok legtöbbjét az ezzel foglalkozó kormányzatok a legnagyobb titokban tartják, viszont minden azt mutatja, hogy az egyszerű szóbeli parancsnál sokkal többet használnak. A különböző filmekben látott legtöbb célzás a fájdalommal összeszövődő hamis emlékek kábítószerekkel és hipnózissal kombinálását sejteti. És még ezek hosszú távú hatásosságával is kétségeim vannak.

A népszerű kémfilmekben hatalmas tömeg kondicionált és beépített ember él hétköznapi polgárként és csak arra várnak, hogy a kondicionált parancsok bekapcsoljanak, de ez körülbelül olyan pontatlan, mint a régi marsi űrutazásról szóló tudományos-fantasztikus történetek. Vannak űrhajóink, de azok még a legegyszerűbb kitaláltaktól is messze vannak. És létezik a kondicionálás és az agymosás, de ez a kitalált művekben bemutatottaknak csupán az árnyékai.

Ha például a Candy Jones irányítása a valódi világban történne, akkor őt csak hírvivőnek lehetne használni (nagyon visszataszító cselekedetekre nem), és csak néhány esetben még azelőtt, hogy a kondicionálását lerázta volna. Ez lenne a legtöbb, amire képesek lennének, hacsak egy olyan pszichotikus kerülne a kezükbe, aki saját okokból is mindenkit meg akar gyilkolni. És ebben az esetben is csak a személy aberrált vágyait bátorítják, nem pedig újakat hoznak létre.

Tehát nem hiszem azt, hogy az összes aberráció okának a szóbeli parancsokat fogod találni. Legjobb esetben is csak már létezőket fogsz felkavarni vagy megerősíteni. Így a könyv ebben a tekintetben is hibás, és a szóbeli parancsok témakörét a modern dianetika is eléggé figyelmen kívül hagyja.

14. Az az elképzelés, hogy az időnyom végén lévő szekundereket futtatod (ellentétben az engramokkal, amelyek esetében a lehető legkorábbra próbálsz visszakerülni)

Ennek az a célja, hogy az eseten töltésém könnyítsenek, így a PC a korábbi engramokat könnyebben megtalálja.

Azt hiszem, hogy ennek működését már láttuk a gyakorlatban.

Viszont a modern dianetika a szekundereket ugyanúgy futtatja, mint az engramokat. Ez főleg a szcientológia futtatásokban mutatkozik meg, mint például az Ext/Int Futtatás-ban. Ezekben az eljárásokban a stantard megközelítés először a felidézések, majd a szekunderek, végül az engramok futtatása volt, melyek midegyikét vagy három vagy négy áramlaton futtatták. Esetenként előfordult, hogy a törlés előtt a szekunderlánc egy engramba futott bele, de általában nem ez történt.

Tehát most egy olyan megközelítéssel találkozunk, amely működik, de egy későbbi másik megközelítés még jobban működik. Más szavakkal most is egy olyan gyakorlatra vonatkozó elképzeléssel találkozunk, amely nem terjed ki mindenre.

15. Az a gondolat, hogy az összes pszichoszomatika az engramokból és szekunderekből származik

Ha az eredeti DMSMH meghatározást használjuk, akkor ez nyilvánvalóan hamis.

Az ártó tettek a pszichoszomatikát ugyanúgy létrehozhatják, mint az engramok. A modern dianetika ezt úgy kezeli, hogy az ártó tett engramokat ugyanúgy futtatja, mint a személy ellen elkövetetteket.

A modern szcientológia a pszichoszomatikák más foráását is ismeri, ezek egyik példája a NOTS.

Összefoglaló néven a tényleges testi forrás nélküli fájdalmakat, érzeteket, érzelmeket és viselkedéseket hívjuk szomatikának.

Ha a modern szcientológiában és dianetikában felmérést végzünk, akkor nyilvánvalóvá kell válnia annak, hogy a személy szomatikáinak legfeljebb 20-30%-a származhat engramokból, és ez már azt is feltételezi, hogy az összes választ ismerjük, amiben és igencsak kételkedem. Tehát a tényleges arány valószínűleg sokkal kisebb (talán 10%).

Nem számít, hogy a számokat hogyan vizsgáljuk, az 1950-es években sikeresen enyhített szomatikák arányának hihetetlenül alacsonynak kellett lennie.

Ezért rengeteg vágyálomnak és elég nagy adag önigazolásnak kellett lennie "a megfelelő engramot még nem sikerült megtalálnunk" kifejezésben.

A legszélsőségesebb hiba az volt, hogy amikor a személy fejfájásának egyik okát megtaláltad, akkor az összes fejfájás általános okát megtaláltad.

Valójában a szcientológiában jelenleg ismert okok közé a következők tartoznak:

  1. a PC egy baseballmeccsre megy, és megfájdul a feje, mert egyszer egy baseballütővel fejbeverték
  2. a PC-nek azért fáj a feje, mert a testvérét fejen szokta ütni (ártó tett)
  3. a PC-nek azért fáj a feje, mert olyan valaki iránt érzett szimpátiát, akinek egy széf esett a fejére
  4. a PC-nek azért fáj a feje, mert a thetánt erőszakkal interiorizálták és a fejbe csapódott (ext/int futtatás)
  5. a PC-nek azért fáj a feje, mert a (már meghalt) anyjának is fájt, és őt vissza akarja hozni (élet folytatás)
  6. a PC-nek azért fáj a feje, mert az iskolából lógásra használta (igazolás)
  7. a PC-nek azért fáj a feje, mert egy problémát old meg vele
  8. a PC-nek entitások miatt fáj a feje
  9. a PC-nek azért fáj a feje, mert visszariad attól, hogy a fejével kommunikáljon (talán azért, mert úgy döntött, hogy a testek gonoszak, a feje csúnya, stb – 0. fokozatú, honnan tudnál a ________-val kommunikálni jellegű eljárások)
  10. a PC-nek azért fáj a feje, mert valamilyen theta gépezettel rendelkezik, amely valamiért a fejét ütögeti (talán hogy arra emlékeztesse, hogy a boltba kell mennie – lásd a 3. ACC-t és a többi mentális gépezetekről szóló korai anyagokat)
  11. a PC-nek azért fáj a feje, hogy ezzel szimpátiát nyerjen
  12. a PC-nek azért fáj a feje, mert így másokat hibáztathat

Most a fejfájás egy tucat különböző okát soroltam fel, és semmi nem bizonyítja azt, hogy nincs egy másik olyan tucat, amelyre még nem jöttünk rá.

A sikerességi arányt mindig assziszt használatával tornáztuk feljebb, amely a szomatika forrását nem próbálta meg megtalálni, csupán ideiglenesen lecsillapította azt (mint az érintés-assziszt, a szomatika falakba helyezése, stb.).

Ezentúl a modern dianetika néha úgy is múködik, hogy a személyt a fájdalommal és a erőhatással szembenézésre valamint azok tudatos létrehozására szoktatja, nem pedig valaminek a tényleges forrását találja meg.

Egy maroknyi olyan alkalmam volt, amikor az engram futtatása során a szomatika mágikusan törtémő eltűnését tapasztaltam. Ezeket tartom olyan alkalmaknak, amikor tényleg a szomatika volt az engram forrása.

Viszont a dianetika-futtatások során a legtöbb nyereségem úgy jelentkezett, hogy valamit könnyebb volt enyhíteni, kikapcsolni vagy kezelni. Ezeket azon tény jellemzőinek tulajdonítom, hogy az eseményfuttatás konfrontálási és lenyugtatási gyakorlat, nég ha az igazi forrás nem is az engram volt. Nyilvánvaló, hogy az engram a képnek csupán a legkisebb darabja.

16. A dianetika technikák

Az általános gondolat az, hogy valaki egy eseményen többször végigfuthat, a tartalmával fokozatosan egyre jobban szembe tud nézni, vagy ha szükséges, akkor egy olyan korábbi eseményt futtat, amelynek a töltésén enyhíteni lehet. Ez általános megközelítésként működőképesnek tűnik.

Viszont az eredeti technikák közé rengeteg, a hipnózisból származó dolog is tartozik, mint a törlő felállítása, stb. A könyvvel a szcientológiába kerülésem előtti tapasztalatom az volt, hogy valamilyen transzállapot létrejöttét segíti elő. Ezentúl Ron a PC kanapén fekvését székre ülésre változtatta azért, hogy a hipnotikus transz bekövetkeztének valószínűségét csökkentse (ez az 1950-51-es szalagok valamelyikén szerepel, de már nem emlékszem, melyiken).

Valamint az engramok megtalálásának gyakorlatai, mint például az ismétléses technika, a személyt egy olyan eseménybe volt hajlamos beledobni, amelyet nem nagyon tudott érzékletet szerezni és amit nem nagyon tudott megérteni.

A technikák általánosságban az auditor számára nehézkesek, a PC számára kellemetlenek voltak, és nem működtek túl jól.

Ezzel ellentétben a későbbi eseményfuttatási technikák könnyűek és egyszerűek. A modern trükkök, mint az eseményeknek egy könnyebb, fokozatos megtalálása, az időpont és a hossz megkeresése, a korábbi kezdetek utáni kutatás, stb., olyan nagyobb mértékű haladások, amelyek fényében az eredeti eljárások alig kikutatottnak és gyengén kidolgozottnak tűnnek.

Ezenkívül a modern dianetika technikák használatával semmilyen transszerű viselkedést nem tapasztalhatsz, ami véleményem szerint azokat sokkal biztonságosabbá teszi.

17. A dianetika jelenségei: visszatartók, kidobók és tagadók

A vissztartó a személyt az eseménybe ragadva tartja.

A kidobó az eseményelhagyására kényszeríti.

A tagadó az eseményt nemlétezőnek vagy valótlannak tűnővé teszi.

A Dianetika könyvben ezek mindegyikét leírják, és szóbeli parancsoknak tulajdonítják. Például egy engram tartalmazhatja a "nem maradhatok itt" mondatot, és ennek következtében a személy kidobódik belőle.

Szerintem ezt a parancsszavas viselkedést olyan esetek némelyikében figyelték meg, amikor az embereket az ismétléses technikával juttatták el az engramokhoz. Az esemény túl sok töltést tartalmazott, a személy számára túl valótlan és érthetetlen volt, és a korai dianetika technikák hajlamosak voltak hipnózist előidézni, így a PC az engramban tárolt mondatokat annak futtatása közben kénytelen volt követni, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a mindennapi életben is követi.

Ezzel a parancsszavas viselkedéssel a modern dianetikában és szcientológiában szinte soha nem találkozol, viszont a visszatartók, a kidobók és a tagadók megnyilvánulásaival esetenként igen. Ezek nem az engramokban megtalálható parancsokból származnak, hanem a személynek azokra a cselekedetekre vonatkozó válaszaira, amelyekkel nem akar szembenézni. Az emberek beléjük gabalyodhatnak, visszariadhatnak tőle vagy úgy tehetnek, mintha az nem lenne ott. Ez a mentális töltés tényleges megnyilvánulása.

A gondolatmenet hibája az, hogy szerinte ez a viselkedés engrambeli parancsokból származik, és ez az emberi viselkedés dianetikus nézetét is rossz beállításba helyezi. A későbbi szcientológia kezelés a személy különböző dolgokkal szembenéző képességének növeléséből áll, így nem riadnak vissza. Viszont az a kérdés, hogy a személy a dolgokat miért elhátrálással, stb. kezeli, a jövőbeli kutatások gyümölcsöző iránya lehet.

18. Az engramok szerepe a mindennapi életben

Most újra általánosítok, mivel a könyv az engramok tekintetében rengeteg helyen elemzi a viselkedést, a társadalomról rengeteg következtetést von le, stb.

A fenti 15. pont alapján az engramok a viselkedés csupán kicsiny részének a forrásai. Ezentúl a szóbeli parancsokhoz hasonló különböző tényezők a megjósoltnál kisebb mértékben működnek, noha az érzékeny mentális területek megtagadásának vagy a róluk kidobódásnak a jelensége esetenként megjelenik. Ezért az összes olyan következtetés, amely kizárólag az engramok elméletére epül, nyilvánvalóan hibás.

Ezen gondolatok némelyikét a szcientológia nézőpontjából (amelybe az ártó tettek, az igazolások, stb. tartoznak bele) újra áttekintették, viszont az egy másik témakör. Viszont abból, amit a Dianetika könyv leír, elég sok mindent ki kell dobni és az alapoktól újra kell kezdeni.

19. Az a gondolat, hogy az aberráció alapja az inger-válasz alapú reaktív elme

A fenti elképzelésről már annyi mindent kidobtunk, hogy nyilvánvalónak kell lennie, hogy abban az időben egy átfogó következtetés levonásához túl kevés adat létezett.

A reaktív inger-válasz viselkedés bizonyíthatóan létezik, viszont a szcientológiában könnyen látható, hogy a legtöbb aberráció természete nem reaktív. Hány ártó tett öntudatlan cselekedet és mennyi tudatos? Szerintem mindenki, aki 2. Fokozat futtatását megtapasztalta, arra a nyilvánvaló következtetésre juthat, hogy a legtöbb inkább tudatos, nem pedig reaktív.

Ezentúl noha néhány reaktív viselkedést engramokra tudunk visszavezetni, ez még nem bizonyítja azt, hogy az összes reaktív viselkedés engramoktól származik. Csak mert néhány ház fából készül, ez még nem jelenti azt, hogy az összes ház fából van.

Ezért szerintem a fenti megállapítás egy megalapozatlan túláltalánosított következtetés.

A tapasztalatok alapján levont helyes megállapítás az lenne, hogy létezik egy olyan öntudatlan inger-válasz jelenség, amely az emberi viselkedés és a aberráció részét képezi. A személynek öntudatlan reakciói vannak, és ezek némelyike engramokból származik.

Viszont szerintem azt megállapíthatjuk, hogy az összes aberráció valamilyen mentális töltésből ered. Ez szinte az aberráció meghatározásából származik (azaz egy torzulás létrejöttét mutatja be). De ez nem jelenti azt, hogy az összes mentális töltés reaktív, sem azt, hogy az összes töltés engramokból származik.

A szcientológia nézőpontjából viszont arra tudunk rámutatni, hogy a személy a túlzottan feltöltött területeken nem tud gondolkodni. Viszont ez nem ugyanaz, mint az engramok által táplált reaktív elme képe.

20. A minden aberrációtól mentes clear gondolata

A szcientológia elméletéből nyilvánvalóan következik az, hogy az aktuális élet születés előtti bázis-bázis engramjainak futtatásával létrejövő, számítógépszerű teljesítménnyel rendelkező elméjű, tökéletes felidézési és más ehhez hasonló felsőbbrendű képességekkel rendelkező clear gondolata teljesen hamis.

Ha ez az állapot létezne, akkor azt a DMSMH-ban leírt technikákkal biztosan nem lehet elérni. Létezik olyan szcientológia auditor, aki őszintén hisz abban, hogy Ron anélkül képes volt cleareket létrehozni, hogy egy overtek kifuttatott, egy visszatartást előhozott vagy egy múlt életbeli eseményt futtatott volna? Szerintem ilyen nem létezik.

Ez viszont azt jelenti, hogy a könyv megírásakor még nem létezett clear, ez az állapot csak elméletben létezett, egy elérendő eszmény volt, nem pedig egy ellenőrzött eredmény.

Volt valamilyen alapja ennek az eszménynek?

Valójában igen. Ha az elmét mentális töltés torzítja el, akkor a töltés eltávolítása egy megtisztultabb, "clear"-ebb állapotot hozott volna létre.

Ezeket a tulajdonságokat azon elmélet alapján lehet feltételezni, hogy minden, amit valaki számára valahogyan elérhető, az az elme képességéhez tartozik, amely az aberrációk eltávolításakor mindenki számára elérhetővé válhat.

Azaz ha a személynek fotografikus memóriája van, akkor ez az elme tulajdonsága, és elméletileg minden aberrálatlan személy számára elérhetőnek kell lennie.

Ez valóban egy szép elmélet, és egy szép elérendő cél. Viszont csak egy elméleti eszménykép, nem pedig a kökemény igazság.

Amikor a szcientológia elméletét is bevezetjük, akkor már egy teljesen más területen találjuk magunkat. Engramokat futtatunk, hogy a PC az erővel szembe tudjon nézni. Az engramok létrejöttekor hozott posztulátumokat szeretnénk megkapni. És a személyt arra a szintre hozzuk fel, ahol a mentális képeit képes irányítani és az akarata szerint képes azokat létrehozni. És ebből valamit tényleg ki lehet hozni, és azt az állapotot hívjuk clearnek.

Ez egy csodálatos állapot. A személy elméjét rég letűnt erők már nem torzítják el.

Ez viszont nem a DMSMH clearje. Ez nem az összes aberrációtól való szabadulás. És ez nem a tökéletes felidézés, a teljes tudatosság vagy valamilyen emberfeletti állapot.

Azon szándékok, hogy a clear modern állapotát úgy tozítjuk el, hogy a DMSMH-ban megadott elméleti eszménynek megfeleljenek, semmi más, csak túlzó reklámfogás. Ez egy csodálatos állapot. Miért nem hagyjuk, hogy az legyen, ami, és hagyunk fel ezzel az ostobasággal?


Ez az elemzés természetesen csak érintőleges. Egy részletes, fejezetről fejezetre haladó áttekintésre lenne szükség.

Ezentúl a modern dianetika esetkezelési tapasztalatainak a tényleges áttekintésére és összegyűjtésére is szükség lenne. A jelenlegi hozzáállás fanatikus és a technológiát hibátlannak tartja, az egyedi pontokat viszont részletesen nem vizsgálja meg, és nem határozza meg, hogy mely pontok működnek kiválóan és melyek azok, amelyek az eredmény elérését valójában gátolják.

Minden tudományos áttörést évekig tartó áttekintés és finomítás követ. Nem elég csak azt mondani, hogy "működik". Az eredeti villanykörték és áramfejlesztők "működtek", de a manapság a lakásainkat világító technológiával összehasonlítva azok csak gyenge és ócska termékek.

A független tudományos elemzésekhez hasonlóan ez is szép dolog lenne, de sajnos lehetetlen. Háború van, amelyet a tárgykör jelenlegi vezetőinek a viselkedése idézett elő. A kerítés két oldalán mindenkinek túlzottan abban érdekelt, hogy az egészet igaznak vagy az egészet hamisnak ismerje el. Egy ilyen légkörben semmilyen tudomány nem jöhet létre.

Ezentúl a képzett felügyelők hiánya is probléma, mivel szinte egy sem létezik közülük. A fanatikus nézőpont és a megfelelő tudományos képzés hiánya miatt a szervezet a tagok tömegéből ilyeneket nem tud létrehozni. És a külső "szakértők" a területet nem ismerik eléggé és ritkán elég képzettek ahhoz, hogy ezt ténylegesen áttekintsék.

Egy léggömb-szakértőnek semmilyen joga nincs ahhoz, hogy a repülőgépeket elbírálja. Először a levegőnél nehezebb repülés alapelemeit kell elbírálnia. Képzeld el, hogy van egy olyan repülőgéped, amely éppenhogy repül. Most hozz egy léggömb-szakértőt (aki a saját, meglehetősen bonyolult területén tényleg hozzáértő), aki nem hisz a levegőnél nehezebb testek repülésében, és aki a repülőgép problémáit a szárnyakra akasztott léggömbökkel szeretné kijavítani, mivel ez az, ami az ő számára hibás.

Volt egy maroknyi olyan ember, aki mind pszichológiában, mind dianetikában és szcientológiában képzett volt (ha jól emlékszem, Ray Kemp közéjük tartozott), de őket lehetetlen pozíciókba helyezték és végül a szabad zónában rejtőzködve végezték.

És volt néhány olyan pszichológus is, akik az előző életeket és a testen kívüli élményeket vizsgálták. Ők a témakört legalább előítélet nélkül képes lett volna vizsgálni, viszont ők gyakran a terület "szaktekintélyei"-nek a támadását kell gyakran elviselniük.

Megjegyzendő, hogy a megfelelő laboratóriumi igazolás hiánya egy elméletet nem cáfol meg. A kvantummechanika kétréses kísérlete évtizedekig csak "gondolati" kísérlet maradt, mielőtt a laboratóriumi technika a nyomára tudott bukkanni. Ezenkívül Einstein legtöbb "kísérlete" inkább csak "gondolati kísérlet" volt, nem pedig laboratóriumi vizsgálat.

Egy lenyűgöző jelenséggel nézünk szembe, és egy tudományos kutatásra és elemzésre lenne komoly szükségünk. Viszont a külső "szakértők" nem látnak és a szcientológia "szakértők" nem gondolkoznak. Csak imádkozni tudok azokért az időkért, amikor erre a területre előítélet és fanatizmus nélkül rá lehet tekinteni.


A következtetés az, hogy a könyvből meglepően kevés dolgot lehet megmenteni. A legnagyobb erénye az volt, hogy egy célbaveendő eszményt állított fel és egy olyan elméletileg tökéletes agy aberrációkkal eltorzítottságának a gondolatát népszerűsítette, amelyen a megfelelő dolgokkal konfrontálással segíteni lehet. Ezzel az aberrációs tényezők hosszú sorának egyik elemét beazonosította és a többiek utáni kutatást elindította.

A könyv néhány hasznos és alapvető fogalmat tartalmaz, de azokat a szcientológia nézőpontjából ezeket jobban meg lehet állapítani.

Egy, a nagyközönségnek szánt, modern, otthon használható, kicsit pontosabb dianetika társauditáló könyvnek igazán nagy hasznát vennénk, a DMSMH pedig csupán a szakemberek számára nyújthatna történelmi nézőpontot.

Egy időben a nehézkes és idejétmúlt Túlélés tudományá-t a hátsó polcokra rendelték és a gyakorlatban Ruth Minshull Hogyan válaszd meg a társaidat került a helyére, amely a tónusskála egyik népszerű könyvévé vált. Ennek nagyon jó eredményei voltak és a tónusskála adatai alkalmazását sokkal jobban elősegítette. Természetesen a fanatikusok már régen gondoskodtak arról, hogy Minshull könyvei a szervezetek könyvespolcairól eltünjenek.

Kíváncsi lennék, hogy a fentieket hány ember képes anélkül elolvasni, hogy valamilyen okból nem haragszik meg rám. Néha olyan Kolombusznak érzem magam, aki az egyik végén feltörés helyett a tojásból rántottát akar csinálni.

A legjobbakat,

Pilot