A gondolataidat, az érzelmeidet és a viselkedésedet te uralod.
Ezeknek az irányítását gyakran adjuk át másoknak. Ez érdekes is lehet, és az élet része.
De mindig hatalmadban áll visszavenni ezek irányítását, és úgy érezni és gondolkodni, ahogy kedved tartja, tekintet nélkül arra, mit diktál az élet, a társadalom vagy a fizika.
Az elméd feletti uralom a szellemi fejlődésed egyik szükséges lépése. Ebben a fejezetben a kezdő lépéseket tesszük meg ebbe az irányba.
Ez szintén jó pillanat arra, hogy egy füzetben elkezd feljegyezni azokat az eljárásokat, amelyeket futtatsz. Minden egyes eljárást és minden érdekes dolgot le kellene írnod, ami történt, és mindent, amire később hivatkozásni szeretnél.
Egy feljegyzésnek sok haszna van. Ha például összezavarodsz és nem haladsz annyira jól, visszatekinthetsz és újra átnézheted, hogy mi történt. Amikor néha bajba kerülsz, akkor valójában az utolsó, rendben lévőnek talált lépés az, ahol a hibát elkövetted.
Vagy végső esetbenúgy dönthetsz, hogy segítséget vagy tanácsot kérsz egy hivatásostól, és ebben az esetben egy feljegyzés hatalmas értékű segítség abban, hogy a szakértővel tudasd, hogy miket futtattál és azok hogyan sikerültek.
Néhány esetben szintén segít az, hogy a dolgokat az elméden kívűlre helyezed és papírra írod. Ez segít kifelé fordulnod, és ez sokkal fontosabb lesz, ahogy a szubjektív eljárások felé fordulunk.
Ahogy jobban előrehaladsz, néha vissza akarsz nézni valamire, amit korábban futtattál.
Tehát mostantól váljon szokásoddá az, hogy egy füzetbe feljegyzed a haladásod. Jó néhányat megtöltesz majd, miközben előrehaladsz.
És hadd emlékeztesselek még egyszer arra, hogy egy eljárás futtatása be tud kapcsolni egy reakciót, és a megoldás az, hogy tovább futtatod az eljárást, amíg a felkavart hatás el nem tűnik. Amikor a félelemről futtatsz egy gyakorlatot, akkor néhány percig valóban félhetsz. Ha ez történik, makacs határozottsággal folytasd az eljárásd, amíg a félelem el nem tűnik. Az eljárás ugyanis valamit felhozott a felszínre, és ezt inkább hagynod kell teljesen kijönni, nem pedig félúton megállítani.
Válassz ki a szobában egy semleges tárgyat, amelyet se nem szeretsz, se nem gyűlölsz.
Nézz rá és érezz különböző pozitív dolgokat annak irányában.
Határozz úgy, hogy szereted, hogy gyönyörű, csodálatos, segítőkész, stb. Érezz örömet afelett, hogy ott van. Csináld ezt néhány percig, az érzelmeidet és a viselkedésedet változtasd olyan pozitívra, amilyenre csak tudod.
Ezután válts vissza, és érezz különböző negatív dolgokat a tárggyal kapcsolatban. Határozz úgy, hogy utálod, hogy gonosz és csúnya és ártalmas, stb. Ezt megint csináld néhány percig.
Megint fordítsd meg, és érezz különböző pozitív dolgokat felé.
Különböző reakcióid lehetnek, amíg ezt csinálod. Kezdetben lehet némi nehézséged, amikor az elméddel oda- és visszaváltasz. Az eljárást addig folytasd, amíg minden reakció eltűnik, és a tárggyal kapcsolatos gondolataidat könnyedén meg tudod változtatni.
Ezután válassz egy másik semleges tárgyat, és ismételd meg az eljárást. Addig folytasd, amíg igazán könnyen nem tudod irányítani a dolgokkal kapcolatos érzelmeidet. Inkább a pozitív, mint a negatív érzelmekkel fejezd be.
Válassz ki a szobában egy nagy tárgyat, például egy bútordarabot. Gondolj egy jelen nem lévő tárgyra, amelyet a bútordarabbal csak nagyon értelmetlen módon lehet kapcsolatba hozni. Például válassz a szobában egy könyvespolcot, valamint egy csatornafedőt, mint értelmetlen asszociációt.
Nézz a tárgyra és azonnal gondolj arra az értelmetlen dologra, amivel kapcsolatba hoztad, mintha ez egy automatikus asszociáció lenne. Más szavakkal, nézz a könyvespolcra, és azonnal gondolj a csatornafedőre. Ha lehetséges, idézd magad elé a csatornafedő mentális képét, amely elédugrik, amikor a könyvespolcra nézel. Csináld ezt néhányszor, nézz a tárgyra és idézd fel az asszociációt, majd nézz félre és hagyd eltűnni a képet.
Amint ezt már képes vagy irányítani, folytasd a következő lépéssel, amikor a tárgyra nézésnél csak minden második alkalommal asszociálsz. A többi alkalommal csak nézz rá a tárgyra, gondolj róla valamit és vegyél észre rajta dolgokat anélkül, hogy értelmetlen asszociációkat hoznál létre.
Amikor ebben már jó vagy, válassz egy másik tárgyat és egy másik asszociációt, és ismételd meg a fentieket.
Ahogy ezt futtatod, egyre inkább képes leszel az automatikus tudatalatti asszociációidat irányítani.
Folytasd, amíg jól nem irányítod ezt.
Ha ezt tökéletesen elsajátítod, akkor képes leszel nem gondolni egy elefántra, amikor azt mondják neked, hogy ne gondolj egy elefántra.
Válassz egy tárgyat. Gondolj arra, hogy sajnálod a tárgyat. Azután gondolj arra, hogy a tárgy sajnál téged. Váltogasd oda-vissza néhányszor. Ezután válassz egy másik tárgyat, és csináld ugyanezt.
Addig folytasd, amíg valamennyire már irányítani tudod a bánatot és a szimpátiát.
Ezután csináld ugyanezt a félelemmel. Válassz egy tárgyat, és gondolj arra, hogy félsz tőle. Utána gondolj arra, hogy az fél tőled, és így tovább.
Ezután a haraggal futtasd. Haragszol a tárgyra, a tárgy haragszik rád.
Ezután jön az unalom és a vidámság (vidám vagy a tárggyal kapcsolatban, és a örülsz, hogy az ott van).
Ennek növelnie kell az érzelmeid irányítását.
Megjegyzendő, hogy nem a tökéletességre próbálunk törekedni, hanem csak az irányítást próbáljuk egy kicsit visszaállítani.
Az elme sok mindent automatikusan csinál.
Az automatikusan működő dolgok feletti irányítás átvételének általános szabályaaz, hogy túlzásba viszed, egyre tudatosabban csinálod, amíg irányítani vagy felváltva jobban és kevésbé csinálni nem tudod. Ha például dadogsz, próbálj meg felváltva a normálisnál jobban és kevésbé dadogni, amig egy kicsit irányítani nem tudod.
Ebben a lépésben azzal foglalkozunk, hogy irányítást nyerjünk azon dolgok felett, amelyeket az elme automatikusan csinál.
Csukd be a szemed. Figyeld meg, mit látsz. Néhányan mentális képeket vagy utóképzeteket. Néha "energiafoltok" vannak ott. Néha csak feketeség, de ennek a feketeségnek "intenzitása" van.
Akármit is "látsz" csukott szemmel, csinálj róla egy mentális másolatot, ugyanolyat, de oldalra elcsúsztatva. Ez lehet egy képernyő a kép másolatával, de lehet az általad látott tér háromdimenziós másolata is. Csak csináld, nem számít, vajon valóság, gyenge utánzat vagy csak egy gondolat az, hogy kivetítesz egy másolatot.
Most csinálj több másolatot. Tedd azokat jobbra és balra. Tedd a fejed fölé és alá. Tegyél néhányat magad mögé. Másolj addig, amíg valami fel nem oldódik vagy el nem nyugszik.
Most nyisd ki a szemed. Addig figyelj meg neked tetsző dolgokat a szobában, amíg jól nem érzed magad.
Csukd be megint a szemed. Figyeld meg, mit látsz, és megint csinálj róla egy másolatot. Most fogd a másolatot, és kezdd el változtatni a színeit. Ha valami fehér, színezd kékre. Ha valami szürke, változtasd narancssárgává, stb. Folyamatosan változtasd a színeket, amíg amíg valami fel nem oldódik vagy el nem nyugszik.
Nyisd ki a szemed és vegyél észre dolgokat a szobában.
Ezután csináld harmadjára, néhány másolatot létrehozva és a másolatokat különböző színűre festve.
Egy kicsit mind a három technikát próbáld ki, nevezetesen a több másolat készítését, a színek változtatását, és a kettő keverékét. Válaszd ki a számodra legkényelmesebbet, és csináld néhányszor.
Mind a három technikát lehet használni a beragadt mentális képek vagy az automatikusan és kényszeresen létrejövő mentális képzetek kezelésére. Ez nagyon hasznos lehet, amikor az elméd körül csatangolva bajba kerülsz. Még egy biztonsági hálót ad neked.
Ezt a gyakorlatot jól tanuld meg, mert ezt kell használnod, amikor egy képet nem tudsz megkapni vagy az elméden kívül létező dolog miatt aggódsz.
Ha például valami elkövetkező dolog miatt aggódsz és nem tudsz nem rágondolni, akkor képzeld el azt, csinálj sok másolatot a képről, változtasd meg a színeit, amíg irányítani nem tudod azt.
Megjegyzendő, hogy valami miatt aggódni jó módszer arra, hogy magadhoz vond azt. És ha valami valóságos dolog miatt aggódsz, akkor ennek a gyakorlatnak a segítségével jobban képes leszel szembenézni vele, és kezelni azt.
Válassz a szobában egy kellemes tárgyat. Ülj és nézd kényelmesen.
Ha gondolatok futnak át a fejeden, válassz egyet, "másold" le, gondolj rá újra meg újra, felváltva változtasd "hangosabbra" és "halkabbra", amíg irányítani nem tudod és már nem kell rágondolnod. Ezután válassz egy másikat és csináld ugyanezt, amíg a gondolataid el nem csendesednek.
Ha bármi más elvonja a figyelmedet a tárgyról, akkor azt sokszor másold le és addig változtasd a tulajdonságait (színét, hangerejét, vagy bármilyen tulajdonságát vagy erősségét), amíg a figyelmed elterelődéss megszűnik.
Dolgozz azon, hogy mindent kikapcsolj, amíg csak kényelmesen nem tudsz ülni és a tárgyra figyelni.
Most a dolgokkal szembenézést gyakoroljuk.
Ez egyszerűen csak annyiból áll, hogy ülsz és valamit nézel, a figyelmed a nézett tárgyon van, és a testeden és elméden nincs sem figyelmed, sem ezekkel kapcsolatos bármilyen ténykedésed. Ez azt a képességedet edzi, hogy egy helyzetet tartsál a térben, és ott legyél figyelemelterelődés nélkül.
Az ortodox Szcientológiában ezt 0-ás edzőgyakorlatnak vagy TR0-nak (Training Route 0) hívják és mindig egy másik személlyel párban csinálják (a két ember egymással szembe ül és egymást nézik). A tibeti iratok ezt "szemtől-szembe-ülés"-nek nevezik, és egy másik személlyel vagy egy tárggyal lehet csinálni, a lényeges az, hogy a figyelmedet kifelé és magadtól elfelé irányítsd.
Most nem az a szándék, hogy (mint ahogy az az előző lépésben történt) a zavaró dologgal kell foglalkoznod, hanem ehelyett egyszerűen valamire vagy valaki másra kell fordítanod a a figyelmedet, és minden zavaró tényezőt figyelmen kívül kell hagynod, megvárva, míg lecsendesednek.
Nem számít, mi történik, megvan a képességed arra, hogy a figyelmedet ott tartsd, ahol akarod.
Néha fent kell tartanod vagy kezelned kell valamit, és még akkor is képesnek kell lenned összpontosítani és fenntartani, amikor más dolgok is történnek és elvonnák a figyelmedet. Ez egy nagyon hasznos képesség.
Ha van valaki más, akivel együtt tudsz dolgozni, akkor ezt csinálhatjátok ketten együtt, egymással szemben ülve.
Máskülönben válassz ki a szobában egy nagy és kényelmes tárgyat és tereld arra a figyelmedet.
A figyelmedet teljesen az adott személyre vagy tárgyra összpontosítsd. Hagyd, hogy a tested és az elméd elnyugodjon. Ne erőlködve vagy odafigyelve tartsd a tested nyugodtan. Ha a tested reagál, csak tartsd kifelé irányítva a figyelmedet, és hagyd a tested elnyugodni.
Ugyanez igaz a mentális képekre vagy gondolatokra. Ne harcolj, hogy elcsendesítsd a gondolataidat, se ne futtass eljárásokat a kezelésükre, csak tartsd kifelé fókuszálva a figyelmedet, amíg el nem halnak.
A kívánt eredmény nyugodtan és erőlködés nélkül ülni, a figyelmeddel a nézett dologra irányulni. Ez néha órákig tarthat. Amint minden csendes, maradj úgy legalább öt-tíz percig, hátha még valami bekapcsol. Gyakorlatilag órákig képesnek kell lenned így ülnöd, amikor már tökéletesen megtanultad, de most nem kitartásversenyt próbálunk rendezni.
Ilyen és más, ehhez hasonló gyakorlatokat általában a különböző Szcientológia kommunikációs gyakorlatok tartalmaznak. Noha néha elkövetik azt a hibát, hogy a tanuló figyelmét a saját testére irányítják, ezek a tanfolyamok hasznosak lehetnek, ha van lehetőséged van egyet elvégezni.
De ez a konfrontációs gyakorlat a legalapvetőbb és a legfontosabb. Ha tökéletesen elsajátítod, a könyv hátralevő részében sokkal könnyebb dolgod lesz.
Megjegyzendő, hogy a cél itt nem az, hogy általában ne gondolkozzunk, hanem az, hogy képes legyél csak nézni és nem gondolkozni akkor, amikor nem akarsz.
Ez egy kitűnő képesség, amellyel jól jársz, ha birtoklod. Ha a gondolataid összezavarodtak, kétségbeestél és körbe-körbe jársz, ezzel a konfrontációs gyakorlattal csendesítsd le a gondolataidat és egyszerűen nézd meg, mi van ott. Ezután előrehaladhatsz és értelmesen átgondolhatod a helyzetet ahelyett, hogy csak vég nélkül tépelődsz.
Ezt egy székben ülve csináld.
Csukd be a szemed.
Tereld a figyelmed a szoba két hátsó felső sarkába.
Tartsd ott a figyelmedet, és hagyj figyelmen kívül minden mást, mint ahogy azt a fenti konfrontációs gyakorlatban csináltad.
Amint néhány percig kényelmesen tudsz ülni, nyisd ki a szemed, és vegyél észre számodra valóságosnak tűnő dolgokat.
Ezután csukd be a szemed, és ismételd a gyakorlatot, a figyelmedet a szoba mind a négy hátsó sarkára irányítva.
Megint nézz körül, és vegyél észre valóságosnak tűnő dolgokat.
Ezután csináld ezt a szoba mind nyolc sarkával. Ha túl soknak tűnik, akkor először csak hattal, utána nyolccal. Azt kell elérned, hogy képes legyél nyolc pontot tartva kényelmesen ülni.
Fejezd be úgy, hogy körülnézel, és valóságosnak tűnő dolgokat veszel észre.
Most menj ki egy népes helyre. Ezt lehetőleg egy szép napon, nappal csináld. Ha távol vagy a civilizációtól, kövess el minden tőled telhetőt, ha szükséges, olyan helyet válassz, ahol a lehető legtöbb előlény található.
Minden egyes lépést annyiszor csinálj, amíg jól nem érzed magad azzal kapcsolatban, mielőtt a következőre nem lépsz.
Vegyél észre egyedi embereket. Mindegyiknél egyszerűen nézz rá és határozd el, hogy olyannak akarod őt, amilyen. Tegyél félre minden gondolatot és megfontolást, és csak fogadd el őket olyannak, amilyenek.
Ezután válassz ki embereket és határozz úgy, hogy valahol mélyen ők olyanok mint te, nem számít, mit mutatnak ki a felszínen. És dönts úgy, hogy valahol mélyen te is olyan vagy, mint ők, nem számít, mi jelenik meg a felszínen. Ezt irracionálisan és a logika teljes figyelmen kívül hagyásával végezd, csak döntésekkel és szándékkal, figyelmen kívül hagyva minden felszínes okot, amiért nem lehet az igaz.
Ezután válassz ki embereket, és tekintsd őket végtelen isteni szellemeknek, és tekintsd a testüket, a magatartásukat és a megjelenésüket úgy, mint az általuk ideiglenesen elhelyezett átlátszó kivetítéseket.
Most pedig válassz ki embereket és mentálisan nyugtázd azt, hogy ott vannak.
Folytasd ezt addig, amíg igazán jól nem érzed magad az emberekkel kapcsolatban, és el tudod fogandni őket olyannak, amilyenek.
2. Kinyúlás és visszahúzódás |
|